/ Blogok / LÉLEK / Depis lány bejegyzései

Depis lány bejegyzései

Lehetséges,hogy senki nem olvassa azt amit leírok,de egyszerűen muszáj kiírnom magamból.
Volt egy múltam,amit sosem fogok elfeledni.
Van egy jelenem,ami tönkre tesz.
Lesz egy jövőm,amiben rem

Egylány3 2016.03.06. - 21:20 10461 látogatás 30 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Érzéketlenül..

2016-03-25 08:18:50
Ilyenkor kellene megkönnyebülnöm? Felszabadultabbnak lennem? Vidámnak? Nyugodtabbnak? Vagy esetleg boldognak?!
Álltalában az emberek a sok rossz után ha beköszönt hozzájuk a jó is örülnek neki, másképp érzik magukat, másképp telnek a napjaik, másképp viselkednek.
Tehát örülnek annak a kis jóságnak is ami bekopogtat hozzájuk még ha csak rövid időre is.
Én még sem érzem magam se megkönnyebültnek, se nyugodtabbnak, se vidámnak, se felszabadultabbnak, a boldogságot pedig meg sem közelítem...
Vagy csak ő szeret elkerülni engem jó messzire.
Talán nem ártana ha éreznék valamit azzal kapcsolatban,hogy a vérszerinti apám akit rég annyira szerettem és tiszteltem most újra érdeklődik irántam.
Talán örülnöm is kéne,esetleg reménykedni,hogy minden lehet olyan mint rég? Nem! Tudom,hogy ez sosem lehetséges és aztis tudom,hogy nem vagyok képes úgy szeretni és felnézni rá mint azelőtt.
Lassan eltűnik minden érzelem belőlem.
Kevés szeretet maradt bennem,amit még így sem vagyok kimutatni azoknak az embereknek akiket magam mellett akarok tudni.
Másképp kellene regálnom arra,hogy újra vissza nyerem a családom,hogy még van akire számithatok.
De nem tudok már örülni semminek sem,mert képtelen vagyok hinni hogy jobb lehet minden.
Boldognak kellene lennem,hogy végre úgy beszélek életem legelső és egyetlen szerelméről,hogy nem önző módon magaménak akarom,hanem már az ő boldogsága fontosabb,hogy csakis jót és örömet kívánok neki még ha nem is érdemli meg.
De legbelül még fáj a szívem,ha nem is gondolok rá.
Megtisztultnak és erősnek kellene magam éreznem,hogy bátorságot vettem és kiálltam a hitem mellett, hogy jelen voltam azon az estén ahol elindulhatok egy úton.
De mégis hogy érezhetnék ha emellett az út mellett az egyik lábam gödrökben halad.
Félek.
Félek attól,hogy egyszer túl szűk lesz az eggyik gödör és soha többé nem tudom kirántani a lábam onnan,bármennyire is szeretném...
Hozzászólások száma: (0)

Jelen...

2016-03-20 16:51:33
A napok csak telnek maguktól és én gyere jobban szeretnék eltűnni.
Vagy megsüketülni,hogy nehalljak semmit se magam körül.
De még jobb lenne ha egyszerűen csak úgy egyről-kettőre megnémulnák.
Akkor nem kellene olyan dolgokat mondanom,amiket valójában nem is akarok. Minden egyszerűbb lenne.
Mint azokban a depis regényekben.
Tudjátok,amik arról szólnak,hogy a csaj valami tragédia folytán benémult.
Mint Nastya vagy Daetlyn.
Bár Nastya csak ugy tesz mintha nem tudna beszélni,mert nem akar.
Daetlyn viszont megnémult,mert öngyilkossági próbálkozásában hipót ivott.
Ja,jobb szeretnem Daetlyn esetét.
Teljes némaság.
Akkor nem kellene válaszolnom azokra a kérdésekre amikkel a családom szekál.
Ha pedig süket lennék,nem kellene hallgatnom ahogy leszólják a külföldi utam,vagy azt hogy elköltözzek.
Nem kellene hallgatnom azt amit elvárnak tőlem.
Csak a szájuk mozogna de rásem néznék,mert leolvasni sem szeretném és megérteni meg pláne.
Belegondolni is tökéletes.
Nem regálnék semmire sem,hogy még véletlen se jöjjönek rá mit gondolok.
Bár nekem nincsennek ilyen hiányos de hasznos adottságaim, még mindig vannak olyan dolgok amire azt viszem jobb ha csöndben maradok.
Szeretek csöndben maradni.
Utálom a hangom.
Még ha valaki hamis dolgokat is mond nekem.
Inkább maradok néma.
Ilyenkor szinte nem is figyelek oda a másikra, a gondolataim vesznek körül.
Van aki meglengeti előttem a kezét...bár erre semmi szükség nem vagyok zizis, se vak. Látom,hogy mellettem van csak egyszerűen nem érdekel.
Tehát kénytelen vagyok ezt tenni, még ha nem is vagyok néma és süket.
Szerintem ennyire senki sem utál engem mint én saját magam. Ha még a csömdben maradásra is hajlandó vagyok, csak mert utálom a hangom és a gondolataim amiket hangosan ki mondok.
Azt is utálom,hogy nem vagyok láthatatlan.
Mást az bosszant fel,ha észre sem veszik amikor valami gondja van.
Engem viszont az őrületbe kerget ha valaki megkérdezi mibajom...
Szivesen válaszolnék őszintén de attol félek másnap egy kórházban kötnék ki,ahol mindenféle gyógyszereket nyomkodnak belém.
Szóval nem tehetek mást mint mosolyogni és normális lenni, ami a legszörnyűbb rémálmomnál is rosszabb!
Hozzászólások száma: (0)

Jövő...

2016-03-18 14:18:05
Vannak olyan emberek akik nem terveznek a jövőjüket illetően,csak sodródnak,hagyják,hogy megtörténjen aminek kell, és feldolgozzak mindazt ami megfog történni velek, elfogadják a sorsukat,belenyugodnak és mindenből a legjobban hozzak ki még ha elég zűrös a helyzet akkor is.
Nos én nem ezek az emberek közé tartozom!
Én elterveztem a jövőm.
Ezen a nyáron Angliába fogok költözni, dolgozni fogok, megismerkedem majd valakivel és boldog leszek végre, elfelejtek mindent ami itt történt velem.
De a vallásos életet nem felejtem el, úgy fogok élni ahogy a teremtőm is szeretné.
Önnálló akarok lenni ebben az évben.
Hogy az év utolsó napján azt mondhassam,igen megcsináltam!
Viszont ha nem válik be a tervem, ha valami balszerencse során ( ami nálam elég gyakori,sőt természetes dolognak számit) akkor véget vetek az életemnek.
Ezt is elterveztem ugyanúgy mint a boldogságom.
Milyen furcsa nem igaz?!
Két terv a jövőre nézve... Élet és halál.
A végen kiderül melyik győz...
Tudom, hogy nagy ostobaság és gyávaság sőt önző dolog ráadásul bűn is megtennem a (b) tervem de mások szeméből olyan egyszerűnek tűnik itélkezni, ők nem erzik azt amit én legbelül, nekik nincsennek azok a szörnyű gondolataik amik nekem...
Amint szépnek vagy vidámnak erzem magam röktön megszólal a hang a fejemben,hogy fejezzem be az ábrándozást, nézzek tükörbe és lássam minden eggyes hibámat, hogy egy ilyen rondaság soha senkinek sem fog kelleni,hogy még a legundokabb embernek is van párja a földön csak nekem nem lesz.
Hogy soha senkinek nem leszek elég jó.
Hogy mindenki utál és ez csakis az én hibám, mert egy semmire kellő vagyok...
Ilyenkor...
Ilyenkor tör rám a zokogás és azaz érzés,hogy szivesebben látnám magam felvágott erekkel, csomó vérrel beterítve és kihülve a testem.
Ijesztő...tudom...
Engen is megrémiszt.
Ezért sem tudom megtenni,mert félek.
Félek attól,hogy túlélem és akkor hiába volt minden.
Jobb szeretném,ha elütne egy autó vagy elaludnék és többé sosem kelnék fel...
A jövő...
Várok,várok és várok...
Amíg egy válasz benem kopogtat az ajtómon.
Hozzászólások száma: (0)

Az eggyetlen hétfő ami nem tette tönkre a nap

2016-03-14 17:51:41
Többnyire a hétfőim nagyon-nagyon szarul alakulnak.
Minden a reggellel indul,aztán egyre csak rosszabb és rosszabb lesz. A mai nap kivételesen nem így alakult.
Miután haza érkezett aza személy akivel kölcsönösen okádunk egymástól, elég tűrhetően alakult az estém.
Reggel felébredtem (frissen) és elindultam suliba.
Az eggyik barátnőmmel végig beszelgettük a reggelt mindaddig amíg benem értünk szakgyakorlatra.
Ott volt az új fiú is.
Irritált már akkor amikor megláttam, feszült vagyok a jelenlétekor de nem tudom miért.
Aztán sokat nevetve elment a nap, az új fiú pedig feltünően nevetett a vicceimen.
Kezdtem megenyhülni, aztán hozzá szólt a témához és velem is próbált szóba elegyedni. Mivel nem vagyok egy duzzogó hülye liba, válaszoltam a kérdéseire és kedves maradtam hozzá. A nap végére egészen jól elbeszélgettünk,amikor az eggyik lány körbe tekerte ragasztóval az arcát együtt nevettünk rajta és fotót is készítettünk röhejes fejéről.
Haza felé az autobuszon,szinte égette a tekintetem az eggyik srác, olyan volt mint a regényekben olvasott szívdöglesztő főhős. Ismerem a fiút. Nagyon is.
Ő viszont nem, azt sem tudja hogy hívnak de ez nem is számit... csak jó volt néznem őt, és összehasonlítani a történettel.
Haza érve nem igazán éresztem magam jól.
Főleg,hogy jópofát kell vágnom ahhoz akit annyira utálok,hallgatnom kell a hangját, a szavait,gondolatait... legszivesebben csak feküdnék itt az ágyamon,bezárt ajtóval, félhomályban, a kedvenc könyveim olvasva. Tökéletes lenne.
De sajnos nem lehet ilyen egyszerű semmisem.
Legalább az álmok abbamaradtak!
Még azt sem bánom hogy helyette értelmetlen, vicces álmaim vannak , de komolyan azt sem bánom ha azt álmodom ma éjjel,hogy egy egyszarvú vagyok...
Csak nekelljen újra átelnem ( álmaimban) azt az érzést,amikor velem van és boldog vagyok,érzem az érintését, csókjait, szerelmét...aztán felébredek és szembe kell néznem azzal a ténnyel,hogy semmi sem változott körülöttem...
Hozzászólások száma: (0)

5 évvel ezelőtt.

2016-03-12 17:56:44
2011. Március. 12
Az étkező asztalnál ültem. A szüleim a nappaliban voltak,valami tv műsort néztek,olykor nevettek.
Én pedig csak arra tudtam gondolni,hogy mibe is kezdtem bele előzőnap. De amikor meghallodtam,hogy az a fiú aki tetszik nekem járni szeretne velem nem tudtam ellenállni. A szüleim nevetését hallgatva eszembe jutott,hogy vajon milesz akkor ha kiderül,hogy épp a tiltott gyümölcsbe készülök beleharapni?!
Írni kezdtem vele, teljesen megbabonázott, a képek amik készültek róla elvarázsolt,egyre jobban kezdtem kedvelni, pedig még azt sem tudtam,hogy tényleg komolyan gondolja-e ezt az egészet,sőt tudomásomra jutott hogy nem rég szakitott egy lánnyal akit még mindig szeret. Sosem hittem benne,hogy egyszer majd jön valaki a semmiből előbukkan és engem választ a másik lány helyett,hogy bárkinél jobban szerethetnek...
De aztán megtörtént.
Március... ebben a hónapban történt meg.
Megcsörrent a telefonom és a kijelzőn megjelent a neve. Nem mertem felvenni, nem akartam hogy kiderüljön. Titokban akartam tartani ameddig csak lehet,de iszonyúan féltem.
A sokadik csörrenés után abba maradt a hívás.
Amikor öltözködni kezdtem,hogy elhúzzak itthonról még mielőtt lebuknék újra csörögni kezdett a telefonom. A barátnőm neve jelent meg a kijelzőn...
Tudtam,hogy együtt vannak valahol és beszélni akarnak velem. Tudtam,hogy eljött meglátogatni hiszen ez volt az első randink.
- Nem veszed fel a telefont? - kérdezte anyu.
Szinte lángolhattam zavaromban.
- Ömm csak a barátnőm hív de már indulok is hozzá.- válaszoltam és kiviharzottam az ajtón. Amikor kiértem már ott vártak rám. Rettegtem attól,hogy esetleg valaki meglát ( mondjuk az anyám az ablakon át) de ennek ellenére velek tartottam aznap este. Sokat nevettünk és beszélgettünk,sőt még fotó is készült rólunk ami mai napig az emlékeimbe égett.
Aztán magunkra maradtunk, megakart csókolni, szinte ziháltam az izgatottságtól,de amikor közelíteni kezdett felém hirtelen olyan érzésem támadt,hogy abba kell ezt hagynom, ezt az egész kapcsolatot, hogy nincs erre szükségem,hogy rettegjek attól,hogy ez egyszer kiderül,vagy hogy megèrie érte kockáztatni mindent, nem szerettem de éreztem valamit közöttünk. Választanom kellett az este. Vagy ellököm és elfeledek minden erzelmet amit akkor erősnek gondoltam iránta,pedig egy hangyányinak tűnik mostanról nézve,vagy hagyom hogy elsöpörjön körülöttem mindent és csak ő maradjon számomra....
A szemébe néztem,abba a hihetetlen zöld szempárba.
Döntöttem....
Megfogtam erős vállát és közelebb húztam magamhoz, másik kezemmel végig simitottam arcán és a szájára tapasztottam ajkaim.
Hagytam elúszni mindent magamkörül.
Akkor még fogalmam sem volt,hogy ez a vízáradat évekkel később nem csak másokat hanem engem is magával ránt majd.....
Hozzászólások száma: (0)

Szerda

2016-03-09 21:46:01
Utálom a szerdát.
Több okból is...
Alig várom,hogy véget érjen ez a hetem.
Gyűlölöm a sulit! De tényleg!
Főleg az új fiú borít ki, mindig is utáltam ha bámulnak vagy csak ha rám néz egy fiú perceken át.
De ez... felé fordulok és még csak arra sem képes,hogy más felé nézzen,továbbra is van képe bámulni, nem szoktam bunkó lenni másokkal, még ha megérdemlik akkor sem esetleg gondolatban, és sokszor próbálok kedvesen elmagyarázni dolgokat ha zavar valami,de ehhez már nincs türelmem.
Kb egy hónapja jár az osztályunkba, de annyira zavar a nézése,hogy egyszer még az álmomba is beférkőzött. Nevetséges volt.
Mindezek mellett, azért sem szeretek suliba járni,mert magam körül mindenkit többre tartok,szebbnek,jobbnak,normálisabbnak.
Furának érzem magam.
És azis vagyok....
Nem sokára haza jön aza személy akit annyira utálok és aki annyira utál engem... Fogalmam nincs mik fognak történni, legutóbb csúnyán összekaptunk és már rég sírtam annyit mint akkor.
Bárcsak elköltözhetnék.
Bárcsak visszakapnám őt épp úgy mint álmaimban.
Bárcsak jobb ember lehetnék...
Hozzászólások száma: (0)

Jelen.

2016-03-08 19:05:32
A jelen.
Hah, röhejes, nevetek azon amit régen gondoltam a jövőmről. Köztudott,hogy a hobbim az álmodozás.
Annyi féle képpen elképzeltem már a jövőmet,ami most a legrosszabb jelenem lett.
Mindenre gondoltam csak erre nem!
A nővel élek aki elhagyott,aki kilépett annó az életemből és a legrosszabb emberrel akit valaha ismertem. Utál engem, legszivesebben kirakna a házból. Higyjétek el én magam is elmennék erről a helyről,hiába szeretem ugyanúgy azt a nőt aki cserben hagyta a lányát, de sajnos nem tehetem. Nincs támaszom és nem számithatok senkire sem.
A szerelem újabb és újabb fájdalmat s csalódást okoz. Rengeteg éjszakát sírok át, vissza kívánva a múltam mert még ha hazugság is volt sosem voltam olyan boldog mint akkor, pedig annak már 5éve.
Néha vissza megyek a régi házunkba, csak ülök a poros kanapén az üres térben és nézem az ablakon át lemenő napot, észre sem veszem mikor kezdtem el sírni,csak akkor tűnik fel amikor elhomályosul a látásom a könnyektől. Visszajátszódnak az emlékek körülöttem mintha újra átélném ahogy anyu azt mondja : "Menj drágám segíts apunak, elkészíteni a salátát mert képes a fejetetejére állitani a konyhát!" Apu persze vitába száll vele,hogy mindenben nagyon ügyes és ehető salátát készit majd, én pedig somolyogva úgy teszek ahogy anyu mondott. Szerettem hallgatni őket,néha csak néztem őket ahogy vitatkoznak és viccelődnek, ahogy tervezték az ünnepeket, boldog voltam hogy a családom ennyire összetartó. Tényleg még én magamsem értem hogyan eshettünk ennyire szét.
Csak azt tudom,hogy a mostani életem teljesen más,sokkal szomorúbb és lehangolóbb. Boldogtalan vagyok,nincs egy barátom sem, a szerelem messziről elkerül.
Mi ertelme van ennek az új életnek?!
Meguntam az életem.
Nem tapasztaltam mást ebben az 5évben csak fájdalmat,düht,szomorúságot,boldogtalanságot,keserűséget,hazugságot,szenvedést...
Ha ez a sors vár rám,akkor bár véget érne az életem,mert már nem birok el több negatív dolgot az életben....
Hozzászólások száma: (0)

Múlt 3...

2016-03-07 19:51:01
Az este minden kiderült. Az este megismertem a fájdalmat.
De kezdjük a harmadik személynél.
Az a személy,akit annyira szerettem, minden okom meglett volna rá kislánykorom óta,hogy megvessem és nenézzek fel rá,de én mégis rajongtam érte, akkor még nem fogtam fel miket tesz valójában.
Még akkor sem fogtam fel igazán amikor már " nagylány" lettem, csak hallgattam a szavakat,mondatokat amik elhagyták a száját és én arról mindaddig azt hittem,hogy jót tesz nekem.
Azaz este, a torkomon akadtak a szavak.
Csak sírtam és sírtam.
Megállás nélkül,mindenki csodálkozott hogyan történhetett meg ez velünk.
Csak hallgattam ahogy azt mondják körülöttem :
" Hogy történhetett ez,mihez fogunk kezdeni?! "
Fogalmuk sem volt róla,hogy mindvégig tudtam mindenről,de semmit sem tettem.
Az a személy aki a világra hozott eltünt az életemből.
Legszivesebben belefulladtam volna a könnyeimben,de helyette csak feküdtem a " legjobb barátnőm" ölében.
Azon az estén megváltozott minden.
Másnap nehezen léteztem élettelen testemmel s lelkemmel, de amikor azt hittem mindez a legrosszabb, újabb csapás jött.
" Megérintette!"
" Simogatta! "
" Láttam őket csókolózni!"
" Együtt jártak arra a helyre ahová téged is vitt! "
" A rózsaszín kis foltot ő díszítette a nyakán! "
- mondták az emberek. Csak olvastam a sok szavakat, volt hogy hallgattam. Nem élt már bennem semmisem, legalábbis azt hittem hogy nincs más dolog ami még ettől is jobban összetörne.
Aztán megláttam.
A legjobb barátnőm akire mindenben számithatok,akinek az ölében sírtam át az éjszakát és az én egyetlen szerelmem aki annyi sokat jelentett számomra aki vigasztalt és megtanított szeretni....együtt voltak, pontosan azon a helyen ahová engem vitt, amire azt mondta " EZ A MI SZERELMI FÉSZKÜNK ITT SENKI ÉS SEMMI SEM ÁLLHAT KÖZÉNK " . Akkor tudatosult bennem hogy a szívem ekkor szakadt teljesen darabokra.
Nem volt már senki és semmi,ami segíteni tudott volna rajtam akkor.
Alkohol,cigi, és gyógyszerekhez fordultam.
Nem vagyok büszke magamra azért amit akkor tettem,de segitett feledni. Megtisztult az elmém, nem jutott eszembe ahogy csókolt s nem jutottak eszembe azok az esték amiket olyan sokszor át nevettünk,de még az sem amikor éjszakánként kisgyerekként jóéjt puszit adott a homlokomra.
Miután összeestem és bevittek a kórházba majd orvostól-orvosokhoz jártam,kezdtem észhez térni.
Rájöttem,hogy ez a három személy biztosan boldog és éli világát míg én tönkre teszem magam.
Egyedül laktam a régi immár csendes házunkban.
Kezdtem felépülni, értelmét láttam újra az életnek,persze mindig is hatással lesz rám az ami történt és mindaz amin keresztül kellett mennem.
Rengeteg probléma és nehéz dolog történt mindezek után,de most már a jelennek élek még ha boldogtalanul is....
Hozzászólások száma: (0)

Múlt 2...

2016-03-07 10:59:34
13 voltam,amikor megismertem őt.
Mindig is tudtam,hogy tilos számomra, én mégis csak rá vágytam. A szüleink régóta ellenséges kapcsolatban állnak, mi mégis megszegtük a szabályokat. Úgy szerettem belé,hogy közben észre sem vettem. Teljesen a rabjává tett, megbilincselt s a kulcsot eldobta a fenébe!
Oly annyira elvakított,hogy közben nem vettem észre mennyire rosszul bánt velem. Megalázott,megsértett,össze tört és én vakon bíztam és hittem benne. Mekkora hiba volt!
Semmisem fájt annyira mint a hűtlensége.
Három év... három éven át ebben éltem, egy ostoba körforgásban. Nevetés-Sírás-Megbocsájtás.
Volt egy legjobb barátnőm,igazából nem is barátnő volt számomra a testvérem volt.
Rengeteget tudott rólam,legféltettebb titkaim, olvasott szinte a gondolataimban, sosem bíztam ennyire senkiben mint benne. Amióta az eszemet tudtam ő mindig mellettem állt, jóban s rosszban.
De egy este minden megváltozott.
Az emberek beszélni kezdtek, sok hülyeség elhagyta a szájukat amin csak nevetni tudtam,de akkor lefagyott a mosoly az arcomról, ennek már a fele sem volt tréfa.
Ezzel nem ócsárolni akartak,hanem összetörni a szivem. Nem hittem a fülemnek,teljesen kiborultam. Kavarogtak a gondolataim, ahányszor lehetségesnek gondoltam mindig nevetnem kellett rajta, azt gondoltam : " Nem! Ezt sosem tennék velem!"
Akkor még fogalmam sem volt,hogy mindaz amit az emberek beszélnek nem más mint szín tiszta igazsag.
Hozzászólások száma: (0)

Múlt...

2016-03-06 21:38:38
Ha a múltamra gondolok sok személy jut eszembe,akikkel ma már nem állok szóba. Szomorúvá tesz,hogy milyen hirtelen tud egy fontos ember idegenné válni a másik számára.
Minden amit akkor jónak és igaznak hittem... hazugság volt. Még ma is emlékszem az érzésre,ami akkor uralmába vett, boldogságnak hívják!
Ma már viszont nélküle élek.
Három ok...
Három személy...
Akik megváltoztattak mindent...az egész életem.
Összetörtek legbelül,megsemmisítettek, ha most újra látnám őket gratulálnák a sikeres tervhez.
Milyen kár,hogy a szavak megakadnak a torkomon,amikor épp kitörnének a gondolataim.
Bár lenne erőm újra hinni,bízni és szeretni...
Kiölték mindezt belőlem, a fények kialudtak odabenn és jól tudom,hogy soha felnem gyulladnak.
Bár sosem kóstoltam volna bele a szerelem édes ízébe, bár sosem bíztam volna egy áruló hazug szavának, bár sosem hittem volna eltervezett, hitegető ötletében.
Hozzászólások száma: (0)

  <<  1 2 3  >>