/ Blogok / LÉLEK / Depis lány bejegyzései

Depis lány bejegyzései

Lehetséges,hogy senki nem olvassa azt amit leírok,de egyszerűen muszáj kiírnom magamból.
Volt egy múltam,amit sosem fogok elfeledni.
Van egy jelenem,ami tönkre tesz.
Lesz egy jövőm,amiben rem

Egylány3 2016.03.06. - 21:20 10350 látogatás 30 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Valaki mondja meg!

2016-05-19 18:19:25
Rettegek a jövőm miatt.
Miert van ez hogy iszonyatosan félek a jövőtől?!
És amugy meg minden okom megvan rá,hiszen eddig minden olyan rosszul alakult ahogy elképzeltem,sőt...
Úgy döntöttem kiszálok az életéből.
Van elég gondja nélkülem is, nem kapaszkodhatok belé,hiszen már más valaki kezét fogja az enyém helyett,olyas valakiét akit nem a szakadék széléről kell vissza rántani...
Nem keresem, nem beszélek vele és akkor talán elfelejt.
De ha egy gondot megoldok,jön a következő.
Elköltözés....de vajon hová,merre?
Egyet biztosra vehetek.
Megszabadulnak tőlem, a legegyszerűbb módon.
Érdemes tovabb szenvedni?
Vagy tegyem meg?
Ma lett volna rá esélyem...miért nem ment????
És ha nem megy miért kell szenvednem???
És ha már szenvedek miért kell meg több fájdalmat elviselnem,nem volt elég 5éven keresztül???
Úgy érzem nincs értelme élnem.
Kit foglalkoztat valójaban az eletben maradásom?
Senkit!
Tudom hogy szeret a családom,de ugy erzem teher vagyok számukra.
Tudom,hogy egyszer mindenkire rátalál majd a boldogság és a szerelem,de én meddig varjak még?
Amig teljesen elmegy az eszem?
Mit tehetnék,mi mást tehetnék minthogy mindenkit eltaszítsak magamtól,hogy könnyebb legyen megtennem...
Nem akarok enni,nem akarok inni, nem akarok beszélni,nem akaroo gondolkodni,nem akarok erezni, nem akarok mozogni, nem akarok semmit!!!
Feküdni szeretnék lecsukott szemekkel,mozdithatatlan testtel, némasággal és csak hallgatni a körülöttem lévőket.
Nem létezni.
Hozzászólások száma: (0)

Meddig?

2016-05-18 22:53:44
Tényleg ennyire eszement lennék?!
Honnan a francból tudnám,de abbol itelve hogy elmondtam neki mit tervezem vagy (terveztem) eleg hülye lehetek...
Mégis ki mond el egy olyan dolgot egy másik olyan embernek aki lelkileg nem tiszta... nem voltam felkészülve erre,azt akartam úgy terveztem hogy ő netudjon róla,de akkor miért nem tudtam vissza fogni magam...
Ha személyesen beszélünk valoszinüleg sosem mondom el...
És hogy én mit éreztem közbe?
Az talán még rosszabb..
Remegtem.
Fulladoztam.
Mert volt egy valaki aki az igazat mondta nekem.
Mégsem változott a döntésem,kivéve a félelmet.
Félek...nem akarom hogy egyre több ember kerüljön az életembe akiknek csalódást okozok és fájdalmat.
Bevallom ő sem hiányzott,mármint nem akartam hogy igy szerezzen tudomást a dolgokról,hogy eleve tudja.
Az állapotom egyre rosszabb... és szeretnék távolodni tőlek,de mindig megsiratnak...pedig utálom a könnyeket.
Meddig fog mindezt tartani?!...
Hozzászólások száma: (0)

Véget ér....

2016-05-11 22:00:26
Alig egy hónapja történt.
Máris véget ért.
Talán azért mert az elején tudtam mindezt.
Semmi sem változott. Illetve minden más a gondokon kivül.
A sötét fekete lyuk lerántott és még nagyobb erővel mint annó.
Itt nincsennek már fények.
Se kiút.
Nem nyúl értem senki.
Talán csak képzelődtem mindarról hogy kihúz a mélyről.
Egy halucináció.
Ilyenkor hiányoznak az álmaim,bárcsak ezaz egy hónap is csak egy álom lett volna. Amit reggelre elfeledek.
Bárcsak lenne elég erőm a megkönnyebülés útjára lépni.
Át a fényen.
Bárcsak nem maradna más belőlem csak egy halovány emlék...
Hozzászólások száma: (0)

Pont helyett vessző.

2016-04-30 08:26:14
Ilyenkor kellene megkönnyebülés vagy esetleg újra szerelmet éreznem?
Milyen kár hogy én nem érzek semmit.
Szép volt. És jó volt. De nem tettem egy pontot a végére.
Helyette vesszőt használtam.
Nem tudom hány vesszőt,kérdőjelet,felkiáltójelet vagy zárójelet fogok még felhasználni amig elnem jutok a pontig.
Szeretném azt hinni hogy ez jó lehet.
Hogy majd ez beválik.
Hogy sikerült találnom egy megmentőt...
De sajnos nem annak tűnik.
Ez egy fekete lyuk ami teljes erejével szippant magába.
Hozzászólások száma: (0)

"Ahogy mások mondják"

2016-04-25 19:16:55
Anyának igaza van!
"Soha semmibe neéljem bele magam!"
Ő már csak tudja...
Szóval olyan értelmetlennek tűnik minden körülöttem,hogy már a zakkantság vesz hatalmába.
Hogy szeretnék-e még öngyilkos lenni?!
Igen,vágyom arra a napra amikor megteszem.
De az élet újabb és újabb akadályokat gördít elém.
Az utóbbi akadály a legnehezebb.
Szabadulnék tőle,de nem megy.
És én azt hiszem a csábításnak csakis úgy tudunk véget vetni ha megadjuk magunkat...
Tehát ezt fogom tenni és nem fog érdekelni milesz a következménye.
Az elet amugyis szar...
Mindeneggyes nap amit megélek felesleges,inkabb adnám egy haldoklónak az életem,bár szerintem a halált valasztanák ez helyett.
Tök mindegy, nem szeretnek nyafogni...
Mindig is türtem csendben és ezek után is fogom bármi legyen is ezek után.
Ahogy mások mondják:
"Nevedd túl komolyan az életet!"
Sajnos nem tudom mennyire kell hülyének ahhoz lenni,hogy végig nevessem az összes fajdalmam ami belülről megesz.
Hozzászólások száma: (0)

Baj-baj-baj...

2016-04-16 16:15:18
Hát igen!
Mostanában sokat gondolkodom, még az alvásról is lemondtam, csak úgy kattog az agyam...
Eldöntöttem,hogy nem bonyolítom az életem tovább.
Nem hiányzott ez a fájdalom ami körülvesz mindennap. Nem hiányzott a hiánya, az hogy szeressen, vagy hogy reménykedjek abban,hogy képes lesz engem választani.
Mindenki más azt mondja, új lehetőséget kaptam arra,hogy helyre hozzam azt ami rég volt.
De senki sem mondja meg mit kellene tennem, vagy mondanom. Csak magam vagyok a gondolataimmal.
Ez megőrít.
Még a suli sem tereli el a figyelmem ezekről a gondolatokról,félelmeimről.
Pedig az új fiú,aki egyébként már nem is annyira új,szinte már megszokott és jófej is közelebb került hozzám, beszelgettünk már kettesben és nagyon birom. Vannak olyan napok amikor ha együtt lógunk feldobja a napom és talán kis időre eltünnek a gondok.
Csak mosolygok és nagyokat nevetek.
Olyan jó lenne igy élni.
Irigylem azokat az embereket akiknek ez megadatik mindennap.
Én miért vagyok depis?
Miert keresem mindenben a rosszat?
Miért nem tudok csak egyszerűen a mának élni?
Miért nem tudom félvállról venni a vilagot?
Talan azert mert minden döntésem és megszolalásom utan csak a baj jön...
Hozzászólások száma: (0)

Április 13

2016-04-14 06:04:37
A dátum amit tudom,hogy sosem feledek.
Újra mellettem volt.
Furán éreztem magam vele kettesben,már nem olyan volt mint régen.
De a szavak amiket mondott észhez térítettek.
"Szeretlek"
"Hiányzol"
"Itt élsz még mindig bennem"
Bárcsak megtudtam volna szólalni akkor.
Most tényleg elértem azta szintet mint Nastya.
Csak néztem és hallgattam amiket mond.
A szívem millió darabra hullodt,mikor azt mondta, szerezzek egy másik embert akivel boldog lehetek.
Legszivesebben üvöltöttem volna vele,hogy én csakis vele szeretnék boldog lenni nem mással...
De mindezek helyett csöndben maradtam, még levegőt sem vettem közben.
Legszivesebben helyben elsírtam volna magam,amiért ide jutottunk.
Azt hittem ekkora megnyugszom majd és elfelejtem őt.
De úgy látszik hatalmasat tévedtem.
Ismént...
Hozzászólások száma: (0)

A múltban ragadva.

2016-04-09 11:34:59
Úgy érzem magam mintha egy nap sem telt volna el,azóta hogy megismertem őt.
Pedig valójában 3 év sodort minket ide.
Létezik olyan,hogy szeretem meg nem is?!
Mindennap beszélünk.
Hiányzik amikor nem tesszük.
De megkönnyebülök,ha nem vagyok vele...
Nem mondja el mit érez, mégis érzem.
Nem mondja mire gondol,mégis pontosan tudom.
Nem tervezi velem az életet.
És néha én sem tervezek semmit.
(Kivéve álmaimban)
Olyan ez mintha a függője lennék.
Mint a méreg.
Tudom,hogy megöl,hogy elpusztit...mégis megiszom.
De miért nem tudok ellenálni neki?
Miért nem tudom elküldeni a fenébe?
Miért vagyok kedves hozzá,amikor nem érdemli meg?
Eza szerelem tönkre tesz.
Akkor is ha velem van.
És akkor is ha nem.
A múltban ragadtam.
Pedig egyenes út áll előttem,nélküle,mégsem vagyok képes rálépni. Sosem engedelmeskednek a lábaim...
Hozzászólások száma: (0)

Lehetetlen.

2016-04-02 23:23:19
Az első szò ami eszembe jut az a hihetetlen vagy a lehetetlen.
Egyszerűen keptelenseg megis megtörtent.
Ujra beszeltem vele.
Ujra mosolyogtam.
Ujra szerelmesnek ereztem magam.
Viszont tisztaban vagyok vele hogy sose lehet ujra az enyem.
Sosem fogom csak magamenak tudni.
Es ez faj.
Talan jobban mint az hogy elveszitettem őt.
De nem halasztom el a lehetőseget hogy ujra magam mellett erezzem es hogy ujra boldog lehessek akarcsak nehany percre is.
Ő a megmentőm.
Ès mègis melyik ember dobna el a megmentőjet aki önszàntàbòl nyujtja utanad a mèlybe a kezet?
En biztos nem!
A fajdalom mindig is bennem èlt.
Ès talan meg egy kis fajdalmat elbirok viselni cserebe 5percnyi èletèrt amit belèm lehel...
Hozzászólások száma: (0)

Vissza a mùltba.

2016-03-28 20:27:33
Szombat...
Ha finoman kellene fogalmaznom az aznapi reggelem " pocsèk" volt.
Bàrcsak benèmultam volna de tènyleg...teljesen.
Bàrmikor ha szeretnèk beszèlni valakivel a gondjaimròl ( ami komolyan nagyon ritkàn sőt szinte soha) nem tudok megszòlalni. Gombòc nől a torkomba ès megsem tudok szòlalni.
De akkor pont ott, pont neki...
Legszivesebben kiszurtam volna a szemem a könnyeim miatt ès legszivesebben megfojtottam volna magan hogy befogjam vègre a szàm.
De nem...
Csak àradtak belőlem a szavak ès a könnyek folytak az arcomon.
Utàlom ezt! Utàlom, hogy tudok beszèlni.
Aztàn megjelent ő...
Aza szemèly akit ùgy elakartam kerülni a mùltambòl.
A szemèly aki tönkre tett ott lèpkedett a szemem előtt alig nèhàny mèterre.
Màr nem szeretnèk semmi màst csak kitörölni az emlèkezetemből az arcàt, mosolyàt ès hangjàt. Amit ùgy szeretek.
Nem akarom őt ismerni.
Nem akarok emlèkezni az együtt töltött percekre. A helyekre ahol szerettük egymàst.
Nem akarom őt többè.
Nem akarok emlèkezni ahogy àtölel ès szorosan tart mintha sosem akarna elengedni.
Nem akarom emlèkezni arra hogy a falnak taszìt ès szenvedèlyesen megcsòkol.
Nem akarok emlèkezni arra hogy hó esèsben kèz a kèzben, mosolyogva sètàltunk az utcàn.
Nem akarok semmire emlèkezni.
Csak arra hogy elmùlik...
Hozzászólások száma: (0)

  <<  1 2 3  >>