/ Blogok / LÉLEK / Depis lány bejegyzései

Depis lány bejegyzései

Lehetséges,hogy senki nem olvassa azt amit leírok,de egyszerűen muszáj kiírnom magamból.
Volt egy múltam,amit sosem fogok elfeledni.
Van egy jelenem,ami tönkre tesz.
Lesz egy jövőm,amiben rem

Egylány3 2016.03.06. - 21:20 10367 látogatás 4 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Darabokban

2016-05-27 22:49:56
Úgy érzem megszakad a szivem.
Nem birok el több fájdalmat,azt hittem menni fog de nem.
Nem tudom ezt végig csinálni.
Belehalok ha elhagy újra.
És abba is belehalok ha mellettem van de mégsem az enyém.
Sosem lehet már olyan mint régen.
Ennyi év után is tönkre tud tenni.
Még mindig sikerül a padlóra taszitania.
Miért kellett újra megjelennie.
Nem bírom tovább.
Darabokra hullok.
És ez őt kicsit sem érdekli...sem senki mást.
Mindenki azt hiszi jólvagyok...
Pedig valójában haldoklom...
Hozzászólások száma: (0)

Valaki mondja meg!

2016-05-19 18:19:25
Rettegek a jövőm miatt.
Miert van ez hogy iszonyatosan félek a jövőtől?!
És amugy meg minden okom megvan rá,hiszen eddig minden olyan rosszul alakult ahogy elképzeltem,sőt...
Úgy döntöttem kiszálok az életéből.
Van elég gondja nélkülem is, nem kapaszkodhatok belé,hiszen már más valaki kezét fogja az enyém helyett,olyas valakiét akit nem a szakadék széléről kell vissza rántani...
Nem keresem, nem beszélek vele és akkor talán elfelejt.
De ha egy gondot megoldok,jön a következő.
Elköltözés....de vajon hová,merre?
Egyet biztosra vehetek.
Megszabadulnak tőlem, a legegyszerűbb módon.
Érdemes tovabb szenvedni?
Vagy tegyem meg?
Ma lett volna rá esélyem...miért nem ment????
És ha nem megy miért kell szenvednem???
És ha már szenvedek miért kell meg több fájdalmat elviselnem,nem volt elég 5éven keresztül???
Úgy érzem nincs értelme élnem.
Kit foglalkoztat valójaban az eletben maradásom?
Senkit!
Tudom hogy szeret a családom,de ugy erzem teher vagyok számukra.
Tudom,hogy egyszer mindenkire rátalál majd a boldogság és a szerelem,de én meddig varjak még?
Amig teljesen elmegy az eszem?
Mit tehetnék,mi mást tehetnék minthogy mindenkit eltaszítsak magamtól,hogy könnyebb legyen megtennem...
Nem akarok enni,nem akarok inni, nem akarok beszélni,nem akaroo gondolkodni,nem akarok erezni, nem akarok mozogni, nem akarok semmit!!!
Feküdni szeretnék lecsukott szemekkel,mozdithatatlan testtel, némasággal és csak hallgatni a körülöttem lévőket.
Nem létezni.
Hozzászólások száma: (0)

Meddig?

2016-05-18 22:53:44
Tényleg ennyire eszement lennék?!
Honnan a francból tudnám,de abbol itelve hogy elmondtam neki mit tervezem vagy (terveztem) eleg hülye lehetek...
Mégis ki mond el egy olyan dolgot egy másik olyan embernek aki lelkileg nem tiszta... nem voltam felkészülve erre,azt akartam úgy terveztem hogy ő netudjon róla,de akkor miért nem tudtam vissza fogni magam...
Ha személyesen beszélünk valoszinüleg sosem mondom el...
És hogy én mit éreztem közbe?
Az talán még rosszabb..
Remegtem.
Fulladoztam.
Mert volt egy valaki aki az igazat mondta nekem.
Mégsem változott a döntésem,kivéve a félelmet.
Félek...nem akarom hogy egyre több ember kerüljön az életembe akiknek csalódást okozok és fájdalmat.
Bevallom ő sem hiányzott,mármint nem akartam hogy igy szerezzen tudomást a dolgokról,hogy eleve tudja.
Az állapotom egyre rosszabb... és szeretnék távolodni tőlek,de mindig megsiratnak...pedig utálom a könnyeket.
Meddig fog mindezt tartani?!...
Hozzászólások száma: (0)

Véget ér....

2016-05-11 22:00:26
Alig egy hónapja történt.
Máris véget ért.
Talán azért mert az elején tudtam mindezt.
Semmi sem változott. Illetve minden más a gondokon kivül.
A sötét fekete lyuk lerántott és még nagyobb erővel mint annó.
Itt nincsennek már fények.
Se kiút.
Nem nyúl értem senki.
Talán csak képzelődtem mindarról hogy kihúz a mélyről.
Egy halucináció.
Ilyenkor hiányoznak az álmaim,bárcsak ezaz egy hónap is csak egy álom lett volna. Amit reggelre elfeledek.
Bárcsak lenne elég erőm a megkönnyebülés útjára lépni.
Át a fényen.
Bárcsak nem maradna más belőlem csak egy halovány emlék...
Hozzászólások száma: (0)