/ Blogok / LÉLEK / Depis lány bejegyzései

Depis lány bejegyzései

Lehetséges,hogy senki nem olvassa azt amit leírok,de egyszerűen muszáj kiírnom magamból.
Volt egy múltam,amit sosem fogok elfeledni.
Van egy jelenem,ami tönkre tesz.
Lesz egy jövőm,amiben rem

Egylány3 2016.03.06. - 21:20 10478 látogatás 6 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Pont helyett vessző.

2016-04-30 08:26:14
Ilyenkor kellene megkönnyebülés vagy esetleg újra szerelmet éreznem?
Milyen kár hogy én nem érzek semmit.
Szép volt. És jó volt. De nem tettem egy pontot a végére.
Helyette vesszőt használtam.
Nem tudom hány vesszőt,kérdőjelet,felkiáltójelet vagy zárójelet fogok még felhasználni amig elnem jutok a pontig.
Szeretném azt hinni hogy ez jó lehet.
Hogy majd ez beválik.
Hogy sikerült találnom egy megmentőt...
De sajnos nem annak tűnik.
Ez egy fekete lyuk ami teljes erejével szippant magába.
Hozzászólások száma: (0)

"Ahogy mások mondják"

2016-04-25 19:16:55
Anyának igaza van!
"Soha semmibe neéljem bele magam!"
Ő már csak tudja...
Szóval olyan értelmetlennek tűnik minden körülöttem,hogy már a zakkantság vesz hatalmába.
Hogy szeretnék-e még öngyilkos lenni?!
Igen,vágyom arra a napra amikor megteszem.
De az élet újabb és újabb akadályokat gördít elém.
Az utóbbi akadály a legnehezebb.
Szabadulnék tőle,de nem megy.
És én azt hiszem a csábításnak csakis úgy tudunk véget vetni ha megadjuk magunkat...
Tehát ezt fogom tenni és nem fog érdekelni milesz a következménye.
Az elet amugyis szar...
Mindeneggyes nap amit megélek felesleges,inkabb adnám egy haldoklónak az életem,bár szerintem a halált valasztanák ez helyett.
Tök mindegy, nem szeretnek nyafogni...
Mindig is türtem csendben és ezek után is fogom bármi legyen is ezek után.
Ahogy mások mondják:
"Nevedd túl komolyan az életet!"
Sajnos nem tudom mennyire kell hülyének ahhoz lenni,hogy végig nevessem az összes fajdalmam ami belülről megesz.
Hozzászólások száma: (0)

Baj-baj-baj...

2016-04-16 16:15:18
Hát igen!
Mostanában sokat gondolkodom, még az alvásról is lemondtam, csak úgy kattog az agyam...
Eldöntöttem,hogy nem bonyolítom az életem tovább.
Nem hiányzott ez a fájdalom ami körülvesz mindennap. Nem hiányzott a hiánya, az hogy szeressen, vagy hogy reménykedjek abban,hogy képes lesz engem választani.
Mindenki más azt mondja, új lehetőséget kaptam arra,hogy helyre hozzam azt ami rég volt.
De senki sem mondja meg mit kellene tennem, vagy mondanom. Csak magam vagyok a gondolataimmal.
Ez megőrít.
Még a suli sem tereli el a figyelmem ezekről a gondolatokról,félelmeimről.
Pedig az új fiú,aki egyébként már nem is annyira új,szinte már megszokott és jófej is közelebb került hozzám, beszelgettünk már kettesben és nagyon birom. Vannak olyan napok amikor ha együtt lógunk feldobja a napom és talán kis időre eltünnek a gondok.
Csak mosolygok és nagyokat nevetek.
Olyan jó lenne igy élni.
Irigylem azokat az embereket akiknek ez megadatik mindennap.
Én miért vagyok depis?
Miert keresem mindenben a rosszat?
Miért nem tudok csak egyszerűen a mának élni?
Miért nem tudom félvállról venni a vilagot?
Talan azert mert minden döntésem és megszolalásom utan csak a baj jön...
Hozzászólások száma: (0)

Április 13

2016-04-14 06:04:37
A dátum amit tudom,hogy sosem feledek.
Újra mellettem volt.
Furán éreztem magam vele kettesben,már nem olyan volt mint régen.
De a szavak amiket mondott észhez térítettek.
"Szeretlek"
"Hiányzol"
"Itt élsz még mindig bennem"
Bárcsak megtudtam volna szólalni akkor.
Most tényleg elértem azta szintet mint Nastya.
Csak néztem és hallgattam amiket mond.
A szívem millió darabra hullodt,mikor azt mondta, szerezzek egy másik embert akivel boldog lehetek.
Legszivesebben üvöltöttem volna vele,hogy én csakis vele szeretnék boldog lenni nem mással...
De mindezek helyett csöndben maradtam, még levegőt sem vettem közben.
Legszivesebben helyben elsírtam volna magam,amiért ide jutottunk.
Azt hittem ekkora megnyugszom majd és elfelejtem őt.
De úgy látszik hatalmasat tévedtem.
Ismént...
Hozzászólások száma: (0)

A múltban ragadva.

2016-04-09 11:34:59
Úgy érzem magam mintha egy nap sem telt volna el,azóta hogy megismertem őt.
Pedig valójában 3 év sodort minket ide.
Létezik olyan,hogy szeretem meg nem is?!
Mindennap beszélünk.
Hiányzik amikor nem tesszük.
De megkönnyebülök,ha nem vagyok vele...
Nem mondja el mit érez, mégis érzem.
Nem mondja mire gondol,mégis pontosan tudom.
Nem tervezi velem az életet.
És néha én sem tervezek semmit.
(Kivéve álmaimban)
Olyan ez mintha a függője lennék.
Mint a méreg.
Tudom,hogy megöl,hogy elpusztit...mégis megiszom.
De miért nem tudok ellenálni neki?
Miért nem tudom elküldeni a fenébe?
Miért vagyok kedves hozzá,amikor nem érdemli meg?
Eza szerelem tönkre tesz.
Akkor is ha velem van.
És akkor is ha nem.
A múltban ragadtam.
Pedig egyenes út áll előttem,nélküle,mégsem vagyok képes rálépni. Sosem engedelmeskednek a lábaim...
Hozzászólások száma: (0)

Lehetetlen.

2016-04-02 23:23:19
Az első szò ami eszembe jut az a hihetetlen vagy a lehetetlen.
Egyszerűen keptelenseg megis megtörtent.
Ujra beszeltem vele.
Ujra mosolyogtam.
Ujra szerelmesnek ereztem magam.
Viszont tisztaban vagyok vele hogy sose lehet ujra az enyem.
Sosem fogom csak magamenak tudni.
Es ez faj.
Talan jobban mint az hogy elveszitettem őt.
De nem halasztom el a lehetőseget hogy ujra magam mellett erezzem es hogy ujra boldog lehessek akarcsak nehany percre is.
Ő a megmentőm.
Ès mègis melyik ember dobna el a megmentőjet aki önszàntàbòl nyujtja utanad a mèlybe a kezet?
En biztos nem!
A fajdalom mindig is bennem èlt.
Ès talan meg egy kis fajdalmat elbirok viselni cserebe 5percnyi èletèrt amit belèm lehel...
Hozzászólások száma: (0)