Irogatós ,,izék

Tehát! Eldöntöttem,hogy írni fogok...minden féléről ami engem ,és más kamaszt érdekel... vagy csupán csak hirtelen megjön az ihlet, és ezeket, (szokták mondani) papírra vetem...vagyis, gépre vetem...

berdorbe2001 2016.02.02. - 13:53 3968 látogatás 4 bejegyzés

A tinikor átka

2016-02-02 14:45:43
Amikor már harmadszor fagyok le, egy beszélgetés alkalmával,és kérdezem újra az illetőt ,arról, hogy valójában miről is beszélt , az enyhén szólva kellemetlen!
Például :a mamám a képcsöves tévéjéről hablatyol valamit , én pedig értelmetlenül bambulok rá, bólogatásokkal kísérve, mintha érteném a TV funkcióit ,holott lélekben Balázzsal vagyok egy randin, és a (sajnos csak) képzeletbeli csókunkat leheljük egymás ajkára...Emiatt a dekoncentráltságom miatt mélázós csajnak tartanak .Nem figyelek órákon (pedig igyekszem , csak marha nehéz, a monoton magyarázatokat végig figyelemmel kísérni!) Ja, meg persze a szülők ,akik mindig a fejemhez vágják ,hogy pimasz és hisztis vagyok! ( utóbbit apukám szokta hajtogatni.) Úgy érzem , hogy apa nem tudja megérteni az én szélsőséges időszakomat! Ha a felnőttek kevesebbet nyüstölnének, jobban viselném khmm.. azt is ,hogy szerelmes vagyok .( ÖÖÖ tudom eléggé súlyos egy szó, ahoz képest, hogy nyolc éve osztálytársak vagyunk Balázzsal , és nem jöttünk össze ,vagy nem vettük észre egymást.) Így hát elnézést ,de nehezemre esik olyan álmodozás mentes dolgokkal foglalkozni ,mint a házimunka, meg a tanulás! Mondjuk az eléggé furcsa lenne , ha mosogatás közben próbálnám ki a csókolózást ,egy üveg pohárral...! Na , jó! Ennyire lüke azért nem vagyok..! Csőrös pohárral élethűbb lenne ! Persze ,azt nem mondom,hogy minden alól felmentést kéne kapnom, azzal az indokkal ,hogy tini vagyok... habár ha jobban belegondolok, meg tudnám szokni ... :)!
Ezeket a problémákat lehetne folytatni a pattanásokkal , a megfelelési kényszerrel , a ciki helyzetekkel, a -ne szólj hozzám - napokkal , -Miért nem jövök be neki?- avagy -Miért pont neki tetszek?- ,- Semmi nem áll jól rajtam !-,- kicsi a mellem!- , -vékony vagyok!- vagy csúnya ... Kapásból ,,csak" ennyit tudtam leírni... de a kellemetlen dolgok mögött is ott lapulnak, a boldog,vicces pillanatok, amik egy életre szólnak .... és nevetve emlékezek (majd) vissza, (ami az én esetemben odébb van!) Egy szó mint száz : a tinikor nem is olyan ,,mumus"... Azt hiszem ilyenkor ezt kell mondani vagy mi.... :)
eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!