/ Blogok / LÉLEK / Bárcsak...

Bárcsak...

A blogban olvashattok rólam, a barátaimról, a depis korszakaimról és arról, amikor épp 3 méterrel a felhők felett voltam. Mottó: A nehéz utak gyakran csodás helyekre vezetnek! :) Jó olvasást! :)

Phoebe1 2015.10.13. - 18:13 1194 látogatás 2 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Változás

2015-10-13 19:17:38

 Második nap már többet voltunk együtt szüneteken is. Aztán minden egyes nap egyre jobb barátnők lettünk. Végül már éjszakákon át beszéltünk telefonon és suliba is együtt mászkáltunk. Volt egy olyan dolog azonban, amit elmondott nekem, de nem lett volna szabad...A Tanárnő és az ő titka lett volna...De csak LETT VOLNA!...Viszont egyáltalán nem bánom, hogy elmondta, sőt, örülök neki. Azóta együtt próbálgatjuk, a lehető legképtelenebb ötletekkel, rendbehozni a kapcsoltát a Tanárnővel. A Tanárnő bennem egyáltalán nem bízott, hogy miért, azt nem tudom azóta sem...Bántott ez is, de az ezerzser jobban, hogy M.-re haragszik. Tanácstalan voltam...Aztán jött az ötlet, hogy vigyünk neki virágot tanévzáróra. Ez meg is történt. Elvittük neki a virágot...Őszintén, én arra számítottam, hogy úgy kidob a házából, mint a szemetet, de NEM! Behívott! Elvette a virágot! Megköszönte! 2 órát beszélgettünk náluk. Közben nekünk otthon senki nem tudott róla, hogy hol vagyunk, de ez már lényegtelen. :D Az egész dolog után jött a tábor, amit a Tanárnő rendezett. 3 napos volt, de egész 3 nap be voltunk pörögve(főleg M.), hogy elvette a virágot, beszélgettünk, kedves volt stb. :) A Tanárnő egyébként kémiát tanított. Minden órájára készültünk...de jó jegyet szerezni nála ritkán tudtunk.

Aztán egész nyáron nem beszéltünk vele, alig láttuk...Telefonon nem hivhattuk fel, hogy hogy van, hogy telik a nyár stb. Ő ezt zaklatásnak vette volna...Nagyon fura nőszemély volt...Nagyobbrészt egyedül élt. Nem volt férje, és gyereke sem...Elhagyatott, lelkileg szinte gyógyíthatatlan volt.

Nekem folytatódott az idegtépő nyavalygásom, hogy S. nem szeret, észre sem vesz stb. Aztán...jött egy másik tábor, amellyel az életem újabb fordulatot vett. S.-t mindenáron el kellett felejtenem, ezt rá kellett kényszeríreni magamra, be kellett látnom, hogy ha 2 évig nem voltam fontos neki, akkor ezután sem leszek. A szívem szakadt volna meg,ha valami történt volna vele. Az életem is odaadtam volna érte, bármikor, gondolkodás nélkül. De a kényszer megszűnt, amikor megláttam D.-t. Csak egy kép volt, de felejthetetlen. M. lelte meg a képet. S. onnantól por és hamu maradt, de maradt...Ezen még D. sem változtatott. Egyelőre...D. volt a Remény, a Változás és az újabb értelme az életemnek. :)





 


Hozzászólások száma: (0)

Az Első...

2015-10-13 18:52:01

 Az Első és akkor még egyetlen...Az egyetlen, akiért bármire képes lettem volna...És az egyetlen, aki örökké elérhetetlen marad számomra! Mindegy mit tett, nekem akkor is ő volt a legfontosabb! Ő S., aki minden szavával csak bántani tudott, és úgy játszadozott velem, ahogy csak tehette. Nem érdekelte, hogy lelkileg már sehol sem voltam...Az egyetlen ember, aki még tartotta bennem a leket az Sz. volt(ő volt akkor a legjobb barátnőm), de néha már annyira ki voltam készülve, hogy ő sem tudott segíteni. 2 évig tartott a nagy szerelem...Mindenkinek ezt mondom, de ha az igazat akarom mondani: máig szeretem, és nem sok ember van az életemben, aki nála fontosabb...Ezalatt a 2 év alatt 3szor próbálkoztam öngyilkossággal...Az egyik akkor volt, amikor még Sz.-vel is összevesztem...Akkor már nem tudtam senkire sem számítani...A családom meg...Hogy is fogalmazzak?! Velük semmit sem lehetett megbeszélni! Mindenből veszekedést csináltak! Bármi volt, azért engem hibáztattak. És ez így van mai napig...

8.-ban az életem 180 fokot fordult...Lett egy új osztálytársunk, M.. Amikor bejött szeptember 1.-én az osztályba a lehető legmeglepettebb szemekkel néztünk rá. Azt hittük eltévedt. :D No de ő is elég furán nézett ránk. Látván őt, elég idegen érzés lehetett benne, de nem is csodálom. Nekem első látásra szimpatikus volt, de nem vagyok az a típus, aki az első nap letámadja az új osztálytársát és olyan kérdésekkel bombázza, hogy honnan jött, miért, mikor stb. Majd második nap...:D


Hozzászólások száma: (0)