Kamasz lélek

A legnehezebben kezelhető korosztály mindig a kamasz. Pszichológusok, szülők, emberek sokaságának a véleményét meghallgatják, de a főszereplőket szinte sosem. Márpedig azok mi kamaszok lennénk.

Kamasztöki 2015.08.18. - 23:42 9166 látogatás 3 bejegyzés

Nyomáskényszer

2015-08-28 16:52:38

Hiába mondják azt nekünk, hogy most kell élvezni az életet, meg mi lesz majd később, azért alapvetően szerintem mindnyájan nyomás alatt kell teljesítenünk. Jön a suli, ahol ráadásul az utolsó két év számít a továbbtanulásba, miközben szeretnénk másoknak is mindenhol megfelelni.


Ami alapvetően fontos ahhoz, hogy sikerüljön kicsit csökkenteni a nyomást a vállunkról, ha sikerül prioritást tartani, és arra koncentrálni a legjobban, ami tényleg fontos. Ugyanakkor arányban az is fontos, hogy ne mindig másoknak feleljünk meg, legyen önálló álláspontunk is. A lázadó korszakban ez azért nem szokott problémát okozni, de a forrófejűség már inkább tud.


Így is gyakran érezni, hogy túl sokat várnak el tőlünk, vagy mi magunk is várhatunk el túl sokat magunktól. Ez semmiképp nem jó, és rontja a teljesítményt. Akkor teljesítünk a legjobban, ha csak egy picit várunk el többet, mint ami a maximális. Akkor nem kezdünk el lazsálni rögtön az első siker után, de azért nem is érezzük reménytelennek.


Fontosak a barátok is. Még ha nem is egymáshoz viszonyítva versengünk, azért nagyon nem mindegy, milyen közegben vagyunk. Ha nagyon lenéznek, de eszük ágában nincs tanácsot adni, vagy segíteni, akkor soha nem fogjuk igazán jól érezni magunkat köztük. A barát nem azért van, hogy felettünk ítélkezzen.


Hozzászólások száma: (0)

A szerelmes kamasz

2015-08-20 00:51:04

Nehéz megítélni, mi az a szerelem, ami már komolynak számít. Mi kell ahhoz, hogy komoly legyen? Érettség, élettapasztalat - de ezek meg nem korfüggőek, mégis a korral fejlődik. Érzelmileg a legintenzívebb korszak, szóval a "legveszélyesebb" érzés talán a kamaszkori szerelem.


Borzalmas, amikor egyik pillanatról a másikra pont az ellenkezőjét érzem, és a szerelem szépsége és boldogsága hirtelen depresszióvá válik. Bár ha nem a szerelem, akkor valószínűleg valami más okozná a hangulatingadozást. A pulzus magas, a lélek fölzaklatott a jelenlétében. Nem tudom ő vajon érez-e valamit, van-e esélyem nála. Olyan jó lenne vele lenni, de mégis fölzaklat, ha látom. Mellesleg a barátom is, és barátként akkor is fontos, ha sose járunk. Nem akartam belézúgni, de így alakult. Fölösleges megmagyarázni, és okokat keresni, nem változtat semmit, csak érdekesség lehet.


Az első szerelem kicsit befolyásolja a többit. Persze idővel egyre kevésbé lesz jelentős, de elfeledni sosem fog sikerülni. Főleg ha nem plátói, hanem az az igazi, ami igazi kudarccal zárult. Nem állítom, hogy nincs, de nagyon ritka lehet az és nem is hiszek benne, hogy valakinek egész életében 1 szerelme van és tökéletesen alakul minden.


Valakinek sokáig nem jön el az első szerelem. Nem beszélve az első beteljesült szerelemről, amikor először kapcsolatban él. Azoknak már boldog pillanatok, és ezek a kamaszkor legszebb időszakai. A legrosszabb meg a szakítás, illetve a visszautasítás. Szingliként is lehet valaki boldog, és vannak helyzetek, amikor ez kifejezetten előny, de az azért nem olyan. A szerelem és a kapcsolat nem csak érzelem, idővel tapasztalat is. Arra pedig fiatalon különösen nagy szükség van.


Hozzászólások száma: (0)

Nem a kamaszkor a legszebb korszak

2015-08-19 00:22:48

Aki ezt mondja, az vagy nagyon szerencsés volt a maga életében, vagy nem jól emlékszik. Érzelekben a leggazdagabb, ezt mondják sokan, és azt hiszem, ezzel egyet is tudok érteni. De épp emiatt ugyanúgy lehet akár a legrosszabb is...


Elég nehéz ügy szokott lenni, amikor nem vesznek komolyan csak azért, mert fiatalok vagyunk. Ha nem tudják a korunkat és kicsit idősebbnek nézünk ki, az néha segít, de kamaszok esetében ritkán. Viszont ezek után nem meglepő, ha a kommunikáció is a korban hozzám legközelebb lévőkkel az igazi.


A kamaszok problémái, amelyek leggyakrabban sulival kapcsolatosak (bár a nyári szünetben pont nem) ugyanolyan fontosak és jelentősek akkor, mint amennyire később egy felnőttnek problémája lehet a munkahelyén. Ezt a legnehezebb megérteni, hogy minden korban mások a problémák. Érdekes módon a kisgyerekeket megértik, aztán később minél idősebb, mintha annál inkább megértenék, de a fiatalok mintha túlságosan telhetetlenek lennének? Egy beteljesületlen szerelemnél miért kell megmagyarázni, hogy nem hozzád való, vagy hogy találsz jobbat, vagy hogy nincs rá szükséged? A család is úgy alakult ki (jó esetben), hogy valamilyen szerelem kellett, aminek eredménye, hogy megszületett a gyerek. Persze kamaszkorban nem kell ilyen messzire gondolkodni, de jól szemlélteti, hogy az életben szükség van szerelemre.


Nem lehet mindenki olyan ügyes, hogy könnyedén flörtöl, vall szerelmet, felel, vagy egyáltalán csak verbálisan kommunikál eredményesen és hatékonyan. Persze nem vagyunk pszichológusok sem, ilyenkor jó és célszerű kihasználni, ha van lehetőség. Meglepődve tapasztaltam, hogy az iskolapszichológusunknak mindig telve van a naptára, de elhatároztam magamban, hogy a lelki bajaimat meg kell oldanom, mert később még problémásabb lehet. És szerencsére a pszichológus is fiatal, és olyan komolyan tud venni, mint senki más.


Az érzelmek világa nagyon széles. Kiskoromban teljesen el voltak nyomva az érzelmeim, nem érezhettem szabadon, mert állandóan a szüleimnek kellett megfelelni. Most is kéne, csak most már nem érdekel. Ha szabadon érzek, akkor annak mindig jó vége van, mert hosszútávon nem süllyeszt depresszióba. Pedig nagyon hajlamos vagyok rá, állandóan túlagyalok és túlparázok mindent, annyira félek, hogy hibázok, és aztán nem tudok megbocsátani magamnak.


Hozzászólások száma: (0)