Kamasz lélek

A legnehezebben kezelhető korosztály mindig a kamasz. Pszichológusok, szülők, emberek sokaságának a véleményét meghallgatják, de a főszereplőket szinte sosem. Márpedig azok mi kamaszok lennénk.

Kamasztöki 2015.08.18. - 23:42 9170 látogatás 7 bejegyzés

Nem a kamaszkor a legszebb korszak

2015-08-19 00:22:48

Aki ezt mondja, az vagy nagyon szerencsés volt a maga életében, vagy nem jól emlékszik. Érzelekben a leggazdagabb, ezt mondják sokan, és azt hiszem, ezzel egyet is tudok érteni. De épp emiatt ugyanúgy lehet akár a legrosszabb is...


Elég nehéz ügy szokott lenni, amikor nem vesznek komolyan csak azért, mert fiatalok vagyunk. Ha nem tudják a korunkat és kicsit idősebbnek nézünk ki, az néha segít, de kamaszok esetében ritkán. Viszont ezek után nem meglepő, ha a kommunikáció is a korban hozzám legközelebb lévőkkel az igazi.


A kamaszok problémái, amelyek leggyakrabban sulival kapcsolatosak (bár a nyári szünetben pont nem) ugyanolyan fontosak és jelentősek akkor, mint amennyire később egy felnőttnek problémája lehet a munkahelyén. Ezt a legnehezebb megérteni, hogy minden korban mások a problémák. Érdekes módon a kisgyerekeket megértik, aztán később minél idősebb, mintha annál inkább megértenék, de a fiatalok mintha túlságosan telhetetlenek lennének? Egy beteljesületlen szerelemnél miért kell megmagyarázni, hogy nem hozzád való, vagy hogy találsz jobbat, vagy hogy nincs rá szükséged? A család is úgy alakult ki (jó esetben), hogy valamilyen szerelem kellett, aminek eredménye, hogy megszületett a gyerek. Persze kamaszkorban nem kell ilyen messzire gondolkodni, de jól szemlélteti, hogy az életben szükség van szerelemre.


Nem lehet mindenki olyan ügyes, hogy könnyedén flörtöl, vall szerelmet, felel, vagy egyáltalán csak verbálisan kommunikál eredményesen és hatékonyan. Persze nem vagyunk pszichológusok sem, ilyenkor jó és célszerű kihasználni, ha van lehetőség. Meglepődve tapasztaltam, hogy az iskolapszichológusunknak mindig telve van a naptára, de elhatároztam magamban, hogy a lelki bajaimat meg kell oldanom, mert később még problémásabb lehet. És szerencsére a pszichológus is fiatal, és olyan komolyan tud venni, mint senki más.


Az érzelmek világa nagyon széles. Kiskoromban teljesen el voltak nyomva az érzelmeim, nem érezhettem szabadon, mert állandóan a szüleimnek kellett megfelelni. Most is kéne, csak most már nem érdekel. Ha szabadon érzek, akkor annak mindig jó vége van, mert hosszútávon nem süllyeszt depresszióba. Pedig nagyon hajlamos vagyok rá, állandóan túlagyalok és túlparázok mindent, annyira félek, hogy hibázok, és aztán nem tudok megbocsátani magamnak.

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!