/ Blogok / LÉLEK / Kamasz lélek

Kamasz lélek

A legnehezebben kezelhető korosztály mindig a kamasz. Pszichológusok, szülők, emberek sokaságának a véleményét meghallgatják, de a főszereplőket szinte sosem. Márpedig azok mi kamaszok lennénk.

Kamasztöki 2015.08.18. - 23:42 4427 látogatás 7 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Mazoista szerelmes - vagy szerelmes mazoista?

2016-06-24 19:09:15
Mintha szerelemfüggő lennék... valahol valami szerelmi bájital hatása alá kerültem, csak a lánynak elfelejtették odaadni a poharat az ital másik felével, és ki tudja ki itta meg, vagy nem-e tört össze a félig teli pohár. Nagyjából annyi darabban lehet, mint a szívem - valakinek össze kéne ragasztania.

A szerelmesvers költőinek szerelmi élete hozzám képest egy sikertörténet. Pedig verseket én is tudok írni, sokat és jókat, bár a címzetthez sose jutnak el végül. Bár néha talán jobb is, mert nem biztos, hogy hálás lenne érte.

Akármilyen szerelemről van szó, tiszta önkínzás, amíg nem teljesül be. És sok esetben sosem teljesül be - akkor egy örökké önkínzás. Van, hogy még a legkisebb esélyt sem adják meg, és akkor az esélytelenség nyugalma (helyett még rosszabb érzés) alakul ki! A legrosszabb nem a sikertelenség, hanem az esélytelenség. Amikor abszolút a nullán vagy, és még onnan se tudsz följebb kerülni.

Néha a fizikai fájdalmat már meg se tudnám érezni, és hiába mosolygok, valójában ez jobban fáj, mint a tudat, hogy semmi okom rá. De mégsem vagyok depressziós, mert tudok örülni - vagy ez kevés? Akár azt is kérdezhettem volna magamtól, hogy depis szerelemes, vagy szerelmes depis vagyok, mert nem tudom melyikből melyik következik, vagy hogy melyik volt előbb. Nem mintha számítana.
Hozzászólások száma: (0)

Túlélve a téli romantikákat

2016-02-21 22:56:46
Nem tudom ti hogy vagytok vele, én valahogy télen viselem a legrosszabbul a magányt. Nyáron tudok találni a szabadban olyan helyet, ahol magányomban elvagyok bármeddig, de télen ilyenek nincsenek, mert zárt téren már nem ugyanaz az érzés. Lehet meditálni, relaxálni, vagy bármi, de semmi össze nem hasonlítható a természetben lévő magánnyal, amire mindenkinek szüksége van. Bár boldogságot nem hoz, de elűzi a depressziót.

Volt karácsony, újév, Valentin nap, és még mindig itt vagyok. Nem is rossz, innen már nehéz lesz tovább süllyedni. Bár elkiabálni sem merem, mert aztán kiderülne, hogy lehet még rosszabb, de szerintem azt nem akarom tudni. Bőven túl sok volt már ez is.

Annyi pár jár-kel az utcán nap, mint nap, bármerre nézek, tuti, hogy fennakad a szemem, és egyből beugranak a szerelmi bánat emlékei, amelyek akkor fognak csak elmúlni, ha újra lesz szerelem. De minél több a kudarc, annál kevésbé teljes egy esetleges (álmodni se merek róla) siker. Egyszer össze kell jönnie. De mi van, ha én olyan vagyok, akinek ez sohasem jöhet össze? Átok, karma, vagy csak predesztináció miatt...

A legnehezebb és legmagányosabb rész talán már megvolt. Legalábbis remélem, hogy tavasszal, és főleg nyáron már kevésbé lesz jelen ilyen magányos érzés független attól, hogy hogy alakulnak a dolgok. A magány érzése akkortól lesz rossz, amikor tudatosul - később tudatosul ahhoz képest, amikor bekövetkezik.

Azért bár próbálok bizakodni a jövőbe, de rengeteg kérdés fölmerül bennem, hogy van-e értelme az életnek. Olyan szenvedés azt átélni, amikor mindenkinek van párja és boldog, neked meg csak tengenek a napok magányosan, mert nem szeretnek. Mi értelme volt az eddigi életnek? Csak hazugság volt minden, és ez a valóság? Vagy ha nem ez a valóság, akkor miért élem át mégis ezt? Nem rossz dolog a filozófia, ha értelmes dolgon gondolkodunk annak hatására.
Hozzászólások száma: (0)

Az első szárnypróbálgatások

2015-12-04 22:22:15

Ha már költői képek, akkor jelen esetben egy "gerle" vagy egy "galamb" szárnypróbálgatásairól lesz szó, próbálva azt a minimális tapasztalatot felhasználni, ami van.


A költői képek gyönyörűek, főleg ha az emebr szerlemes, akkor sokakból költő lesz, amely akár hosszabb ideig is kitarthat, de azért általában az irodalomórák lévén is ekkor ismerkedünk meg legjobban a költészettel, amelyet aztán inkább saját célunkra használunk, ha már túl sok hasznát nem látjuk. Persze vannak más módjai is az udvarlásnak, de szerintem még elég népszerű, és még ha nem is feltétlenül a kiszemeltnek írjuk, akkor is a legtöbb műalkotás témája a szerelem.


Furcsa dolog megítélni a szerelmet, meg mindent, ami azzal kapcsolatos, mert valaki nagyon hamar átesik minden tűzkeresztségen, de az is előfordulhat, hogy valakinek sokáig semmi sincs. Valakinél inkább az érzelmek, valakinél a fizikai vonzalom és annak lehetőségei töltik be a döntő szerepet. A korral ez fejlődik és változik, de senkinél sem egyformán.


Bár elég széles skála a kamaszkor, érzelmileg a legintenzívebb korszak, és a szerelmi életen múlik ilyenkor minden más. Nemcsak a személyiséget határozza meg, de a családdal és a barátokkal való viszonyt is. Előbbinél a szülők kapcsolatának egysége mellett, ha megvan még, utóbbinál pedig a szinglik és a párok aránya, valamint hogy ez a kettő hogyan viszonyul a másik társaságához. Nagyon nehezen kezelhető helyzet, mivel a pároknak se lehet ebben a korban sok tapasztalatuk ahhoz, hogy tökéletes harmónia legyen a társaságban.


Nem is ez a probléma, hanem hogy az első szerelmes korszakok nagyon meghatározóak. Nem tudom melyik a jobb, ha valakinek szerencsésen, vagy kudarcokkal telve indul el ez az időszak (utóbbiról tudnék mesélni - még aktuális is lenne), mindenesetre a személyiséget is befolyásolja. Ezen múlik az is, hogy a kamaszkor életünk egyik legszebb vagy legborzalmasabb időszaka végül.


Hozzászólások száma: (0)

Mindig van rosszabb és nehezebb

2015-11-29 13:11:05

Sajnos hiába próbálunk akár folyamatosan pozitívan tekinteni a jövőképünkre, a valóságban sajnos sohasem sikerül igazán. És ennek az oka nem csak mi magunk vagyunk, hanem a környezet is.


"Minden kamasz ilyen" "Majd kinövöd" és egyéb hasonló szövegekkel naponta lehet találkozni, ám számomra ez csak egy egyszerű hárítás, amikor nem vesznek komolyan - mint egy gyereket. Nem is azzal van gond, hogy még gyerekek vagyunk, hanem hogy a gyerekeket mindig lenézik. Ezek után lehet mondani bármit, nem feltétlen a kimondott szó lesz a szent.


A kamasz Bermuda-háromszög nagyjából a család-barátok-szerelem szálon működik. Lehet ezért vagyunk ilyen szeszélyesek. Egyben sosem lesznek ezek egységesek, de ha még külön-külön se, akkor az egy személyes tragédia. Nem kell mindháromnak meglennie, vagy működnie, de valaminek legalább. Ha mindháromban problémák vannak, akkor teljesen magamra vagyok utalva és egyedül kéne boldogulnom, amire meg nem érzem magam képesnek. Nem sokban különbözik ez már a halálesetektől, csupán mivel személyes, így rajtam kívül senki mást nem érint.


Hozzászólások száma: (0)

Nyomáskényszer

2015-08-28 16:52:38

Hiába mondják azt nekünk, hogy most kell élvezni az életet, meg mi lesz majd később, azért alapvetően szerintem mindnyájan nyomás alatt kell teljesítenünk. Jön a suli, ahol ráadásul az utolsó két év számít a továbbtanulásba, miközben szeretnénk másoknak is mindenhol megfelelni.


Ami alapvetően fontos ahhoz, hogy sikerüljön kicsit csökkenteni a nyomást a vállunkról, ha sikerül prioritást tartani, és arra koncentrálni a legjobban, ami tényleg fontos. Ugyanakkor arányban az is fontos, hogy ne mindig másoknak feleljünk meg, legyen önálló álláspontunk is. A lázadó korszakban ez azért nem szokott problémát okozni, de a forrófejűség már inkább tud.


Így is gyakran érezni, hogy túl sokat várnak el tőlünk, vagy mi magunk is várhatunk el túl sokat magunktól. Ez semmiképp nem jó, és rontja a teljesítményt. Akkor teljesítünk a legjobban, ha csak egy picit várunk el többet, mint ami a maximális. Akkor nem kezdünk el lazsálni rögtön az első siker után, de azért nem is érezzük reménytelennek.


Fontosak a barátok is. Még ha nem is egymáshoz viszonyítva versengünk, azért nagyon nem mindegy, milyen közegben vagyunk. Ha nagyon lenéznek, de eszük ágában nincs tanácsot adni, vagy segíteni, akkor soha nem fogjuk igazán jól érezni magunkat köztük. A barát nem azért van, hogy felettünk ítélkezzen.


Hozzászólások száma: (0)

A szerelmes kamasz

2015-08-20 00:51:04

Nehéz megítélni, mi az a szerelem, ami már komolynak számít. Mi kell ahhoz, hogy komoly legyen? Érettség, élettapasztalat - de ezek meg nem korfüggőek, mégis a korral fejlődik. Érzelmileg a legintenzívebb korszak, szóval a "legveszélyesebb" érzés talán a kamaszkori szerelem.


Borzalmas, amikor egyik pillanatról a másikra pont az ellenkezőjét érzem, és a szerelem szépsége és boldogsága hirtelen depresszióvá válik. Bár ha nem a szerelem, akkor valószínűleg valami más okozná a hangulatingadozást. A pulzus magas, a lélek fölzaklatott a jelenlétében. Nem tudom ő vajon érez-e valamit, van-e esélyem nála. Olyan jó lenne vele lenni, de mégis fölzaklat, ha látom. Mellesleg a barátom is, és barátként akkor is fontos, ha sose járunk. Nem akartam belézúgni, de így alakult. Fölösleges megmagyarázni, és okokat keresni, nem változtat semmit, csak érdekesség lehet.


Az első szerelem kicsit befolyásolja a többit. Persze idővel egyre kevésbé lesz jelentős, de elfeledni sosem fog sikerülni. Főleg ha nem plátói, hanem az az igazi, ami igazi kudarccal zárult. Nem állítom, hogy nincs, de nagyon ritka lehet az és nem is hiszek benne, hogy valakinek egész életében 1 szerelme van és tökéletesen alakul minden.


Valakinek sokáig nem jön el az első szerelem. Nem beszélve az első beteljesült szerelemről, amikor először kapcsolatban él. Azoknak már boldog pillanatok, és ezek a kamaszkor legszebb időszakai. A legrosszabb meg a szakítás, illetve a visszautasítás. Szingliként is lehet valaki boldog, és vannak helyzetek, amikor ez kifejezetten előny, de az azért nem olyan. A szerelem és a kapcsolat nem csak érzelem, idővel tapasztalat is. Arra pedig fiatalon különösen nagy szükség van.


Hozzászólások száma: (0)

Nem a kamaszkor a legszebb korszak

2015-08-19 00:22:48

Aki ezt mondja, az vagy nagyon szerencsés volt a maga életében, vagy nem jól emlékszik. Érzelekben a leggazdagabb, ezt mondják sokan, és azt hiszem, ezzel egyet is tudok érteni. De épp emiatt ugyanúgy lehet akár a legrosszabb is...


Elég nehéz ügy szokott lenni, amikor nem vesznek komolyan csak azért, mert fiatalok vagyunk. Ha nem tudják a korunkat és kicsit idősebbnek nézünk ki, az néha segít, de kamaszok esetében ritkán. Viszont ezek után nem meglepő, ha a kommunikáció is a korban hozzám legközelebb lévőkkel az igazi.


A kamaszok problémái, amelyek leggyakrabban sulival kapcsolatosak (bár a nyári szünetben pont nem) ugyanolyan fontosak és jelentősek akkor, mint amennyire később egy felnőttnek problémája lehet a munkahelyén. Ezt a legnehezebb megérteni, hogy minden korban mások a problémák. Érdekes módon a kisgyerekeket megértik, aztán később minél idősebb, mintha annál inkább megértenék, de a fiatalok mintha túlságosan telhetetlenek lennének? Egy beteljesületlen szerelemnél miért kell megmagyarázni, hogy nem hozzád való, vagy hogy találsz jobbat, vagy hogy nincs rá szükséged? A család is úgy alakult ki (jó esetben), hogy valamilyen szerelem kellett, aminek eredménye, hogy megszületett a gyerek. Persze kamaszkorban nem kell ilyen messzire gondolkodni, de jól szemlélteti, hogy az életben szükség van szerelemre.


Nem lehet mindenki olyan ügyes, hogy könnyedén flörtöl, vall szerelmet, felel, vagy egyáltalán csak verbálisan kommunikál eredményesen és hatékonyan. Persze nem vagyunk pszichológusok sem, ilyenkor jó és célszerű kihasználni, ha van lehetőség. Meglepődve tapasztaltam, hogy az iskolapszichológusunknak mindig telve van a naptára, de elhatároztam magamban, hogy a lelki bajaimat meg kell oldanom, mert később még problémásabb lehet. És szerencsére a pszichológus is fiatal, és olyan komolyan tud venni, mint senki más.


Az érzelmek világa nagyon széles. Kiskoromban teljesen el voltak nyomva az érzelmeim, nem érezhettem szabadon, mert állandóan a szüleimnek kellett megfelelni. Most is kéne, csak most már nem érdekel. Ha szabadon érzek, akkor annak mindig jó vége van, mert hosszútávon nem süllyeszt depresszióba. Pedig nagyon hajlamos vagyok rá, állandóan túlagyalok és túlparázok mindent, annyira félek, hogy hibázok, és aztán nem tudok megbocsátani magamnak.


Hozzászólások száma: (0)