Szerelem és távolság (távkapcsolat férfi szemmel)

Egy 20 éves srác vagyok, aki Ausztriában él és a szerelme Magyarországon (Veszprém megye). Szeretnék Veletek, kedves olvasók, megosztani egy-két gondolatot :-)

HugoToxxx 2015.08.08. - 22:38 2782 látogatás 2 bejegyzés

Második randi és egyben életem legszebb napja

2015-08-10 18:57:37

A második randit egy másik városban szerveztük meg, ami pont középúton fekszik (Magyarországon). Reggel találkoztunk és egészen este 7-ig együtt voltunk. Nagyon sokat ettünk, ittunk, úgy éltünk mint a kiskirályok azon a napon, nem foglalkoztam a pénzel, annak örültem csak, hogy Vele lehetek és azt akartam, hogy Ő is jól érezze magát. Persze tudom, hogy ha távkapcsolatban él az ember spórolnia kell, mert hát a találkozások mind sok pénzbe kerülnek, de úgy voltam vele, hogy ez a nap csodálatos és a "probléma" és a "baj" ismeretlen kifejezések voltak a szótáramban, annyira jól éreztem magam a kedvesemmel. Tényleg, azon a napon jöttem rá, hogy lánnyal még soha nem éreztem magam ilyen jól. A randikon mindenki más arcot mutat a másiknak, de ezen a randin egyáltalán nem volt szükség erre, teljesen önmagam lehettem mellette. Én tényleg nagyon jól éreztem magam (enyhén kifejezve), remélem a kedvesem is :-) 


 

Az egyetlen rossz ezen a napon az volt, hogy el kellett búcsuznunk egymástól a következő találkozásunkig. 

 

Nagyon szeretem és nagyon hiányzik


Hozzászólások száma: (0)

A kezdet

2015-08-09 09:47:14

Ez életem legelső blogja, ma ezen a napon elkezdem életem első blogját írni, ami azért lesz különleges, mert egy 20 éves fiú fog (legfőképpen) a szerelemről írni. A fiúkra ez egyáltalán nem jellemző, de ez a szerelem olyan erős, hogy megöl ezért muszáj erről írnom. 


Ebben a bejegyzésben szeretném Nektek elmesélni, hogy hogyan jöttünk össze az én kis drágámmal, aki igazából lány létére elég magas, de nálam akkor se magasabb.


Kapcsolatunk már távkapcsolatként kezdődött, ami szerintem előnynek számít, egy internetes oldalon ismerkedtünk meg egymással, de nem egy társkereső oldalon, nem ez az oldal teljesen más célt szolgál. De amikor elöszőr láttam az adatlapját tudtam, hogy nekem ez a lány nagyon tetszik és meg akarom ismerni, még akkor is, ha nem társkereső az oldal. Ezért hát rá írtam és attól a naptól kezdve (egészen máig) megállás nélkül írogatunk. Pontosabban: írunk továbbra is azon az oldalon ahol megismerkedtünk, levelezünk postai úton, üzeneteket küldtünk a fészbúkon plusz hangüzenetek és Skype-on beszélgetünk néha, mind ezt egyszerre, szóval a kommunikáció nálunk nem probléma. Megprobálom magam rövidre fogni, mert ha mindent elméselek, akkor az nagyon sok lenne, röviden: nagyon sokat beszélgettünk és nagyon-nagyon sok hasonlóságot találtunk, egyszerűen félelmetes volt, hogy mennyi mindenben hasónlitunk egymásra, még a legjobb barátommal sincsen ennyi közös bennünk, nem, hogy egy ilyen gyönyörű lánnyal mint az én drágám. Szóval ahogy teltek a napok belé szerettem, de nem mertem neki elmodani, mert nagyon féltem attól, hogy elveszítem, de aztán valahogy finoman ráutaltam és mondta, hogy ugyan úgy érez irántam mint én Ő iránta. Hát amikor ezt elolvastam, akkor enyhén elkezdtem sírni a boldogságtól (akkor még nem találkoztunk). Érdekes, hogy úgy szerettünk egymásba, hogy nem is láttuk még egymást, csak képeken és webkamerán. Már akkor nagyon szerettem és tudtam, hogy Ő az igazi! Még a mai napig se tudom ezt az egészet elhinni ami történt velünk, olyan csodálatos ez az egész és, hogy ez a csodálatos, okos, szép, kedves, vicces, jószívű lány az én barátnőm. 


Tudtuk, hogy összeillünk, egyből tudtuk ezt és nem haboztunk, muszáj volt látnunk egymást, ezért hát megbeszéltük, hogy  XY városban találkozunk és úgy is lett. Csodálatos volt az egész nap és a véleményünk nem változott (sőt!), ezért hát folytattunk mindent, ahogyan elkezdtük és nagyon-nagyon boldogok vagyunk és idáig nem voltak komolyabb nehézségeink (hála az Istennek). 


Első bejegyzésnek ennyi szerintem elég volt, hamarosan folytatom a történetünket. :-)


 


 


 


Hozzászólások száma: (0)