legsötétebb gondolataink ...

Egyszer úgy elmennék, nem érdekelne hova, nem érdekelne kivel, csak el, menekülni, rohanni, vissza se nézni...

Most azt gondolod, hogy csak a problémáim elől akarok menekülni... valahol igazad van. De első sorban a valóságtól menekülök. A tudattól, hogy milyen rossz világban élünk. És tudjuk úgy élni az életünket, hogy eljátsszuk, hogy minden vidám és tökéletes. És azt is mondogathatjuk, hogy "jaj, csak nézd az élet fényes oldalát", de akkor is tudjuk a szívünk mélyén, hogy milyen rossz is ez a világ.

De nem akarok többet erről gondolkozni, mert annál jobban fáj a fejem és annál idegesebb leszek. Csak meg akarom fogni a cuccaimat és világgá menni. Egy olyan helyre, ahol senki se ismer, de mégis mindenki tudja ki vagyok. Egy olyan helyre, ahol minden csöndes, mégis van élet. Egy olyan helyre, ahol nem csesztet minden másodpercben valaki, de mégis vannak ott emberek. És nyugalmat akarok. Tudom mit gondoltok, ez hülyeség, nincs ilyen hely a Földön. És sajnos tényleg nincs. 

De nem érdemel meg az ember egy teljesen új tiszta lapot? Egy újra kezdést? Mert én tényleg csak erre vágyok!

Olyan tervem lenne, hogy mit csinálnék, ha végeztem a tanulmányaimmal, de nem akarok felnőni. Meg akarom állítani az időt. Vagy visszamenni, amikor még minden jó volt. El akarok menni egy álomvilágba, ahol semmi problémával nem kell megküzdenem, ahol nem kell felnőnöm.

De sajnos ezek csak újabb soha be nem teljesülő álmok. És már el se szomorodok. Hisz nincs miért. Ez csak egy újabb bejegyzés azon a hosszú listán, ami arról szól, hogy mi nem fog soha valóra válni.

Szervusz, kedves olvasó!

Üdvözöllek sötét gondolataim tengerén. Magamról, gondolataimról és érzéseimről blogolok. Már van egy blogom blogspoton, amire legalább hetente rakok fel új posztot. Ahogy észre vettem, blogspoton már szinte senki sem aktív, - pláne nem magyarok - ezért úgy döntöttem, hogy ide is felrakom a posztjaimat, ahol tudom, hogy magyarok fogják olvasni/látni. Ennek az oldalnak még az is előnye, hogy nagyon egyszerű, könnyen átlátható, így akinek nem tetszik a fekete-fehér blogom blogspoton, átjöhet ide olvasni. Idáig egy megjegyzést sem kaptam (csak 1-et, több mint egy éve), szóval itt is ki szeretném hangsúlyozni, hogy minden kommentnek/véleménynek örülök, akár névvel, akár névtelenül érkezik. Igazából bemutatkozásnak ennyit szánok, ha jobban meg szeretnél ismerni, nézd meg a blogspotomat vagy a twitteremet. Köszönöm, hogy elolvastad, szép napot!