Nyomaték

Az életem részét képező verseket és novellákat gyűjtöm össze ebben a blogban. Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe.

besike 2014.07.20. - 19:01 3930 látogatás 5 bejegyzés

Madarak

2014-08-21 19:02:22

Két madár beszélget a villanydróton. Az embereket szemlélik a magasból, mikor az egyik odafordul a másikhoz

- Látod őket?

- Igen, látom.

Pár percig még néznek lefelé, rengeteg ember sétál el. Látják, ahogy az egyik ember meglopja a másikat, ahogy már ügyet sem vet az egyik férfi a másikra. Látják ahogy a fiatalok a fogyatékosokon és az öregeken nevetnek.

- Már értem, hogy Isten miért nekünk adott szárnyakat. Valószínűleg mi lehetünk a legfejletebb lények ezen a bolygón. Bejárjuk a világot hangtalanul és csendesen. Nincs bennünk se düh, se harag. Nincs bennünk más csak szeretet, kitartás és bátorság.

- Szerinted akkor, miért hiszik azt, hogy ők a leginteligensebb élőlények ezen a világon?

- Nem tudom barátom. Nem tudom.

Majd a két madár elrepült a Nap felé.


Hozzászólások száma: (0)

CSÖNDES HALÁL

2014-07-26 17:06:13



Kikötve a magányhoz,

húsom madarak tépkedik.

Hozzá vagyok szokva a bánathoz,

mert szívemet még mindig védik,

a haláltól, a vértől, a kárhozattól

megóvva iszok a Kánaánból.


 


 


Nem mosolygom, nem is létezem, 

nem vagyok szomorú és ezeket képzelem.

Nem rettegek, nem is félek,

Csendben guggolok és közben nézek.

Nézem az eget, a kikötött karót,

A csillagot és a némán úszó hajót.


 


 


Én, a magány, a halál,

érzem, hogy a szívem lassan megáll.

Gondolkozom, hiszen még élek.

Hogy mennyi mindent szeretnék még. Félek.

Korán van még, ne hagyj el, még élek,

túl korán van még és nagyon félek.


 


 


Sírnék, de nincs kiért.

Magányos vagyok, de nincs ki ért.

Miért én menjek el, miért?

Korán van még, imádkozok mindenkiért.

De késő, késő már a világnak.

Szüksége van rám a mennyei Királynak.

Testem kihűl, ereimben a vér megáll,

A szívem üti az utolsót, majd megáll.


                                                                     2009. január


Hozzászólások száma: (0)

UNDOK GYÍK

2014-07-25 16:45:41

 


Levetem bőrömet akár egy undok gyík, 

késemmel formált alak bőrömben mély csík.

S egyenként szaggatom ki ágyából körmömet,

soha nem növesztem újra tépett bőrömet.

Vérben áztatott tenyerem markolja húsom,

mint tépett varjú hullok alá, engedem súlyom.

Friss hús, akár bolti apró csemege,

szagára körülül patkányok óriási serege.

Csendben ülök fájdalommentesen,

ülök magányos lányként vesztesen.

Vesztve boldogságot, örömet, csak bánat marad.

Lassan múlik az idő, már csak a hold dagad.

Szutyok vérem mossa a kopott padlót,

utoljára tartom kezemben szerencsepatkóm,

s tenyerembe fúródott szilánkokat szorítok vele.

Két fal nyomja össze testem, eltelt már az idő fele.

Hallom roppani húsos bordám,

reccsenések hangja egymást követi, mint hullám.

Vállamig a fal lassú, államnál megáll.

Pedig jöhetne már az ocsmány halál.

S életem vége lett a halálos benti lét, 

csontok sokasága bukkan fel bőröm felszínén.

A fal ismét mocorogni kezd, 

és az életemnek is vége lesz.


Hozzászólások száma: (0)

DE JÓ, HOGY ÉLEK

2014-07-22 18:35:23

De jó, hogy élek,

nem bízom senkiben és félek.

Mennyivel jobb az élet, 

mint egy halálos vétek?

Mikor szenvedve szeretek

és kedvetlen szerepem élem.


                                                         2014. február 


Hozzászólások száma: (0)

HOLTOMIGLAN

2014-07-20 19:15:13

Megtagadni örökre, 

Elszállni emlékein és fölötte.

Magam mögött hagyva az időt,

és mosolyogva köszönteni a jövőt.


 


Kicsit szomorúan, de nem magányosan

sétálni borús reggeleken,

Hiszen ő velem van, emélei mindig élnek mind untig 

tovább, bennem.


 


Könnyet érte hullatni halálomig,

mit ér? Mikor messze van még 

a múlt eredménye,

és a mennyország erénye.


 


Holtomiglan összebújni,

Kedvesem,

holtodiglan felejteni,

csendesen.


 


Holtunkig bánni,

holtunkra várni...


                                                         2009. március


 


 


Hozzászólások száma: (0)