Egy depressziós naplója

"Szenvedek, ahogy ezelőtt még soha...Ordítok a fájdalomtól."

DarkMoon 2014.06.17. - 00:44 92949 látogatás 63 bejegyzés

59.Bejegyzés

2015-08-13 01:06:58

 


2015.01.02.

Már 2015. Szörnyen gyorsan telik az idő. Durva visszagondolni az elmúlt kb. 2 évre. Borzalmak sorozata... Mostanában nem írok túl sűrűn, pedig mindig lenne mit írnom csak minek? Néha-néha már feleslegesnek érzem. Csak gyártom a mondatokat a fejemben folyamatosan, de soknak semmi értelme sincs. Akkor végképp hasztalan. A fenében is... Kemény az a gondolat, hogy mi lesz ha ez az év sem lesz külömb, mint a többi? Ugyanolyan szar... Ugyanolyan sötét... stb.

 

2015.01.03.

Éjszaka 02:34 van. Mondom, hogy nem tudok normálisan aludni... Csak jár az agyam folyamatosan. Most, hogy így nézem eléggé odavan a karom a vagdosásoktól... Kissé már szinte ijesztő. 5-én újra suli. Valahogy át kell vészelnem ez a 4 évet vagy ki tudja mi fog történni akár hamarosan, akár a 4 év alatt... BÁRCSAK MINDEN HELYREJÖNNE LEGFŐKÉPP BENNEM!!!

 

2015.01.10.

Egyszerűen szörnyű ez a szombati nap. Még suliba is mennünk kellett. Szörnyen rosszul érzem magam. A legviccesebb poén, ezen a héten szerdán született, ugyanis hol máshol lehettem volna, mint a pszichológusnál? A pszichoterápia 10/9-ik alkalma. Ami bennem van és volt, mint kottára elmondtam neki. Valami reakció? Hát persze, hogy nem volt... Igaz, hogy sikerült olyat mondanom, amitől kicsit bekönnyezett, de ez mellett semmi sem. Már teljesen tanácstalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy mit kéne mondanom vagy tennem azért, hogy a pszichológus cselekedjen valamit. Tehetetlennek érzem magam. Egyszerűen semmit sem tesz... borzasztó. A 10. és egyben utolsó alkalom az úgynevezett búcsúzkodás lesz. Hogy ehhez van-e kedvem? A válasz nem egyértelmű?? Persze, hogy nincs. Mondta is, hogy utoljára nem lesz úgymond semmilyen "lelkizős" téma, de valamit tényleg tennem kell azért, hogy ne csak úgy otthagyjam. Igaz, hogy néha már semmi kedvem odajárni, de nehogy már járok oda kb. másfél évet és úgy megyek el, hogy semmilyen pozitív változás nincsen, se semmilyen segítség. Valamit ki kell, hogy találjak...


Hozzászólások száma: (1)

58.Bejegyzés

2015-08-12 02:06:02

 


2014.12.11.

Szörnyű amikor azt érzem, hogy álmos vagyok és mégsem tudok elaludni. Most is ez van. Azon töprengek, hogy holnap megint suli, a holnap ugyanolyan szürke hétköznap, mint az összes többi. Mondjuk nem mintha a hétvégék élénkebbek lennének. Abban különböznek, hogy legalább otthon lehetek a szobámban magányosan. A másik gondolatfonál a pszichológus téma köré tekeredik. Egyetlen kérdést teszek fel ezzel kapcsolatban minden áldott nap: "Mit kéne tennem, hogy végre rájöjjön, nem egy normális lelkiállapotú lánnyal áll szemben?" - már minden ötletemet elsütöttem úgymond, hogy észrevegyen egy-két dolgot. Most már én mondom azt, hogy segítsen valaki, mert nem szeretném így tovább folytatni. Egyszerűen belül haldoklom...

 

2014.12.20.

Kifejezetten rettegek. Félek a éli szünettől és a Karácsonytól. Aggódom, hogy ismét ugyanaz lesz, mint tavaly. Nem boldog, békés ünnepnek fogjuk majd nevezni, hanem jóval inkább veszekedéssel és zűrzavarral teli Karácsonynak, hisz már ma sem volt hiány a feszkóból. Sikerült összehozni stresszes hangulatot és összetűzéseket. Tavaly emlékszem azt kérdeztem magamtól, hogy: "Hogyan bírtam ki a nyarat amikor a téli szünet rövidebb és máris újra lent, de most a mélynél is mélyebben?" - tisztán megmaradt bennem ez a mondat. A tavalyi Karácsonyom sem volt túl egyszerű és most? A legrosszabb érzés ebben az, hogy tegnap a suliban a "volt" és a "mostani" osztályfőnököm is így fogalmazott:

- Mindenkinek boldog, békés Karácsonyt kívánok! - amikor elhangzott ez az egy mondat én majdnem sírva fakadtam, mert tudtam, hogy nálunk az ilyen hangulatú ünnep roppant kérdéses.Azt kívántam, hogy bárcsak idén így lenne és ilyen negatív kezdésből felfele ível majd a dolog, de bennem van az a bizonyos félelem is, ami azt a gondolatot forgatja bennem, hogy "Mi lesz ha minden úgy lesz, mint tavaly?" - könyörgöm, legyen szép és jó ez az egész.

 

2014.12.26.

A könyörgésem hiábavaló volt. A 24-e jó volt, a 25-e is és természetesen a 26-a jól el lett cseszve. Miért ne lett volna, hisz keresztanyámékhoz mentünk. 2:32 van éjszaka, szóval kicsit fáradt vagyok kifejteni, de "klassz" veszekedésen vagyok túl... Épp a szétvagdosott kezemet bámulom. Szörnyű látvány... El nem múló hegek és csak néznek vissza rám. Ma teljesen összezuhantam. Hihetetlenül. Csak sírtam és sírtam, közben csak annyit mondogattam, hogy "miért élek?", "meg akarok halni." - meg ilyenek. Kegyetlenül kínzó, fájdalmas érzés volt. Sokkal rosszabb mintha fizikailag bántanának. Borzalmas... Most meg ülök magányosan az éjszaka közepén, egyedül a szobámban és egyszerűen fáj. Hogy mi azt nem tudom elmondani, de belülről szed teljesen szét. Nem tudom mi lesz ha nem kapok segítséget. Nagy szükségem lenne rá, mert senki sem ért meg. Se a szüleim, se az egész családom, se a barátnőm és végképp nem a pszichológus akinek aztán kéne valamit érzékelnie a dolgokból, de semmire sem képes. Segítség kell! Hiába való ez a rohadt írás, mert szart sem segít. Nehéz mindazt elmondani ami bennem van pontosan úgy, hogy érthető is legyen. Nem bírom...Fogalmam sincs, hogy mit tegyek.


Hozzászólások száma: (0)

Ne haragudjatok...

2015-08-12 01:34:05

Kedves Olvasóim!


Szeretnék bocsánatot kérni minden kedves olvasómtól, hogy hónapokat hagytam ki írás nélkül. Persze ennek is megvan az oka. Minden erőmmel próbálom behozni a lemaradásomat. :)


Hozzászólások száma: (0)

57.Bejegyzés

2015-06-17 00:05:44

 


2014.11.24.

ÖNGYILKOSSÁG

Nagy szó ez... Nem az életemnek akarok véget vetni, nem is az ürességnek, csak is a fájdalomnak. Csak ülök és érzem azt az elviselhetetlen fájdalmat, ami eltipor, mindent kiírt belőlem, csak egy dolgot hagy, nem is egy dolog, ez egy érzés: üresség. Amikor a tükörbe nézek látom, hogy roncs vagyok, semmit sem érek, egy senki vagyok. Szédülök, sodródok. Vér mindenhol, csak vért látok, de tetszik a látványa, tudom jól, hogy az enyém. Zokogok, az utolsó könnycsepp is végigfolyik az arcomon. Földre rogyok, a megváltás édes...

 

2014.11.25.

Sötét szobába zárom magam... A saját világom... soha nem akarok kilépni belőle. A valóság fájdalmas és szörnyű dolgokat tesz. Levágnám a kezeit, hogy ne tudjon elkapni és megkínozni!!! CRY FOR HELP!

 

2014.12.02.

Elegem van! Elegem van abból, hogy elpazarolom az életemet. Nem akarok iskolába ülni egész héten, nem akarok hajnalok hajnalán kelni, nem akarok állandóan görcsölni a dolgozatok miatt, nem akarok megfelelni a tanároknak, nem akarok ülni egy helyben és hallgatni azt, ami nem érdekel, nem akarok hazajönni időben, nem akarok kedves lenni minden köcsöggel, akik csak megkeserítik az életemet!! Soha sincs elég idő azokra, akikkel én szívem szerint minden nap találkoznék, akik fontosak nekem, akik nélkül nem létezne az a kevés boldogság, ami van az életemben. Nincs idő semmire ebben a kibaszott világban! Élet: megszületsz, tanulsz, dolgozol, meghalsz.

Hozzászólások száma: (0)

56.Bejegyzés

2015-06-15 18:52:09

 


2014.10.04.

Fogalmam sincs, hogy miért írom még mindig ezt a szart. Úgy sincs semmi értelme. 5 db füzet tele van már ezekkel a "marhaságokkal". Semmi sem lett jobb attól, hogy írok. Kemény egy hónap telt el a suliból. Egyszerűen semmi kedvem az egészhez. Nem bírom... Túl sok ez nekem. Friss vágások a karomon. ismét. Már az iskolában is néha kérdezik, hogy mi van. Nem tudok semmit sem felelni. Csöndben vagyok, zenét hallgatok és legszívesebben elsírnám magam. Teljesen meghaltam...

 

2014.10.05.

A ma világa


 

Sötét, világos, rossz és jó,

Mint egy döghúst rágcsáló apró pondró.

Szép, csúnya, nagy és törpe,

Az ördög mindenkit szakadékhoz lökne.

Akár gyenge vagy, akár erős,

A méreg savas lesz és csípős.

 

A bátor elbukik,

A gyáva elbújik.

Minden szem koszos,

Minden hazug szó mocskos.

Az emberek lelke poros,

A vérük fertőzött és piros.

 

Miért a bűnös kap sokszor jobb életet?

Egyre kevesebben éreznek szeretetet.

Más vagy és rögtön bolondnak is néznek,

Mert a képzeletben különlegesek a képek.

Csak megsúgom, ezért több egy ember,

Nem hétköznapi, saját világa akár a tenger.

 

2014.11.22.

Ezer éve írtam már. Hiányzik... Rettentő sok dolog történt. Rengeteg rossz pillanat, de volt pár boldog perc is. Teljesen maga alá temetett a depresszió, amit persze saját magam kellett, hogy diagnosztizáljak, mert a pszichológus erre nem képes rájönni. Majdnem minden tünet egyezik... nem volt nehéz kitalálni. Csak járok a pszichoterápiára közben meg semmi. Mindennap elhangzik a tudatomban az a mondat, hogy: - Segítség! - Felemészt minden, összezuhanok, alig bírok aludni és rengeteg más amiket nem szeretnék felsorolni. Elment a kedvem a társaságtól. A földön fekve véred karral merengek. Bárcsak megölhetném magam, de túl gyáva vagyok. Csak egy kínzó, erős gondolat. Segítsen  valaki!!! A vágásoktól megszűnik a fájdalom és csak bámulva ülök... minden elmúlt. NEM LÉTEZEM.


Hozzászólások száma: (0)

55.Bejegyzés

2015-06-15 02:02:24

 


2014.09.14.

Vége a hétvégének és újra hétfő. Nagyon, de nagyon nem megy. Így is történt egy jó kis dolog. Lehet, hogy nagyon hétköznapi és tipikus tini probléma, de... Na a lényeg az, hogy van egy Kristóf nevű srác az osztályban. Jó haverságba kerültünk vele és kicsit kezdett megtetszeni természetesen. A hétvégén összejöttek a legjobb barátnőmmel... Szinte a szavam is elakadt mikor megtudtam. Egyszerűen rossz érzés volt. Szegény barátnőm, még kérdezte is, hogy nekem tetszik-e, mert akkor nem jön össze vele. Letagadtam... Nem volt szívem elmondani neki az igazat. Legyen boldog. Igaz, holnap a suliban nehéz lesz elviselnem, de kénytelen vagyok. Így is csalódott már fiúban, remélem most nem fog. Legyenek boldogok és érezzék jól magukat, akármennyire is nehéz ez nekem...

 

2014.09.17.

Nincs szebb szó erre: rettenetesen szarul vagyok. A suli nagyon leépít lelkileg (már amennyire engem még lejjebb lehet). Nem bírom... A tanárok követelnek, jó eredményeket várnak stb. Csöndben ülök órákon, mintha ott se lennék. Pont osztályfőnöki volt és megkérdezte tőlem a tanárnő az egész osztály előtt, hogy "Mi a baj?". Természetesen azt mondtam, hogy "Semmi, nem érdekes.". Hisz mi mást tudtam volna felelni? Szörnyen érzem magam. Alig alszom, keményen kb. 4 és fél órát éjszaka. Kimerült és legyengült vagyok. Lassan ez a füzet is Game over! Egy újabb emlékek sorozata című írás, mint az összes előző. Kivételesen egyetlen egy darab vers, a többi szövegelés és szövegelés, talán pár minimális idézet is helyet kapott.

 

2014.09.21.

NEM MEGY... ZUHANOK A SÖTÉTBE. ÖNGYILKOSSÁG ÖNZŐ, DE... DE TELJESEN ÖSSZEROPPANTAM. ISTENEM... KÍNZÓ. SEGÍTSÉG, DE NINCS REMÉNY. A POKOL LEGMÉLYEBB BUGYRAIBA ÉRZEM MAGAM... MOST GYÁVA LENNÉK MEGTENNI, DE HA ELPATTAN AZ AGYAM LEHET, HOGY NEM LENNE KÉRDÉS.

ANNYI FÁJDALOM...

ANNYI SZENVEDÉS...

ANNYI KÜZDELEM...

ANNYI MINDEN, HOGY FELSOROLNI SE TUDNÁM. ELSZÁLLT MINDEN ÉLETERŐM.

 

2014.09.29.

Napokig vártam, hogy szép befejezést tudjak írni ennél a füzetnél, de nem fog sikerülni. 07.05. az utolsó vágások a karomon és máig bírtam. Bizony... Rohadtul nem tudom elhinni... Mondjuk nem is csodálkozok. A napjaim szörnyen telnek. Telis-tele azzal a kínzó öngyilkossággal. Ismét a határon táncikálok. Nem lehet szavakkal kifejezni, hogy mennyire nincs erőm. Elképesztően gyenge vagyok. Legszívesebben tényleg itt hagynék mindent, ahogy az épp ma is megfordult a fejemben. Kifáradtam pont most, pont a gimi legelején. Mi lesz? Végigbukdácsolom ezt a négy évet? Kapcsolhatna valaki egy villanyt, mert teljes sötétség vesz körül, ami ráadásul az öngyilkosságra kényszerít. Nincs benne semmiféle önsajnáltatás. Ezt azért is mondom, mert néha már saját magamon vagyok kiakadva, hogy mennyi érzés és gondolat fér el bennem. És semmit sem fokoztam a végtelenig. Így kellett írnom, ugyanis tényleg ennyire gatyán érzem magam. Egy kimeríthetetlen kesze-kuszaság vagyok.

Hozzászólások száma: (0)

54.Bejegyzés

2015-06-13 02:43:36

 


2014.09.10.

Holnap irány a Gyermekpszichiátria! Teljesen összeestem. Házit sincs erőm írni. Megszűnt a világ és ismét sokat jár az agyam az öngyilkosságon. Még szerencse, hogy kidobtam a pengéket, ugyanis véresre lenne vágva a karom. Gyenge vagyok és ismét rohadtul nincs kedvem az élethez. Senkinek nem merem már elmondani az érzéseimet, mert nem szokott jó vége lenni. Néma csend és magány.

 

2014.09.11.

Véget ért a mai nap is. Túl estem a pszichiátriás történeten. Mostantól pszichoterápia... Minden butaságot hordtak össze megint. Kiértékelték végre a tesztjeimet. Csak annyi volt, hogy a depresszió és a kamaszkori problémák között állok. Véleményünk szerint határeset vagyok. Határeset? Öngyilkossági kísérletekkel és sok mással? Gratulálok! Egy csomó mindent mondtam még, de nagyon fáradt vagyok az íráshoz és főképp az élethez.

 

2014.09.13.

Nagyon el vagyok fáradva. Mind a tanuláshoz és minden mással kapcsolatban kimerült vagyok teljesen. A suli számomra irtó szörnyű. A lélekkel bírás eltört és már csak úgy ahogy vonszolom magam. Így is megfáztam, fáj a torkom és alig van hangom. Fizikailag is kicsit elgyengültem most. Bármennyire is nem szeretném, mégis fáj... Valami rettentően kínoz... Belülről szaggat szét és néha sikerült kitörnie valakinek... valakinek, aki nem én vagyok. Nagyon rossz. Rémtettek és gondolatok... Borzasztó...

Hozzászólások száma: (0)

53.Bejegyzés

2015-05-11 22:58:42

 


2014.09.03.

Gyilkos érzés mikor az ember ilyen gyengének érzi magát. Nagyon keményen fordult meg a fejemben a mér ezerszer említett öngyilkosság. Nem akarok élni! Egyszer boldog vagyok, máskor annyira összeesek, hogy még az öngyilkosságot is elkövetném, csak egy baj van: Rengeteg embernek okoznék fájdalmat. Ha magamra gondolnék, akkor lehet, hogy nem írnám ezt a szöveget most. A gimi annyira rémisztően nehéznek tűnik, hogy rettegek az összetöréstől. Mondjuk miért rettegek attól, ami ma durván meg is történt?

 

2014.09.05.

"Általában azok az emberek a leghumorosabbak, akiknek a múltjuk tele volt harccal és kitartással."

 

Egy ideig bírtam erővel, de most... Zokogok és teljesen összeroppanok. A hangulatom borzasztó. Nem lesz sok lelkierőm a gimihez. Pedig ha kaptam volna antidepresszánsokat lehet, hogy jól lennék és bírnám. De nem is szeretnék gyógyszeres dologról beszélni... Egyszerűen rohadt szarul vagyok és egyedül.

 

2014.09.09.

Nehéz írni, nehezebb beszélni. Mostanság nem nagyon osztom meg a velem történteket. Csak ülök csendben és úgy nézek ki, mint aki teljesen jól van. Beburkoltam magam egy fallal és elrejtőzök. Egyes egyedül, gondolataim tengerében...


Hozzászólások száma: (6)

52.Bejegyzés

2015-03-29 11:26:00

 




2014.09.01.

A nyár utolsó hétvégéjét Szentendrén töltöttük. A kutyust addig az alsó szomszédainkra bíztuk, akik mellesleg imádják. Hát éreztem ez a három napot a kutyusom nélkül. Kicsit visszaestem, de tűrhetően. Egyszer voltam kb. 15 percig mélyebb ponton, viszont gyorsan elszállt. Érzéseim szerint már sosem leszek 100%-osan jól, de az a 70-80% remélem meg lesz. Észrevettem, hogy már nem úgy kezelem a problémákat, mint régen. Ha valami gond adódik azt nehezebben viselem, mint ahogyan az egész történet előtt. Így legyengültem volna? Mondjuk tényleg nem érzem magam túlságosan erősnek. Anyut ma felhívta a pszichiáter. 11-én megyünk hozzá és a pszichológushoz. Rettentően izgulok, de remélem, hogy lezárhatom és nem kell sokáig oda járnom eleve a gimi miatt sem. Apropó gimi. Hát elkezdődött az új tanév, ezúttal nem a megszokott általános iskolás környezetben ahol már szinte mindenkit ismertem. Gimnázium 9/B osztály. Nagyon furi az egész. Ahogy a könyveket nézegettem, elég kemény évek várnak rám. A kérdés az, hogy: Bírni fogok lélekkel?

 

2014.09.02.

Borzasztó érzés kerített hatalmában. Megmagyarázhatatlan... Egyszerűen szörnyű. Újra, ennyi idő után újra visszatért... Ahogy a sulit elnéztem nagyon durva. A testem az bírná, de elmém a gyenge. Átvillant a fejemben az öngyilkosság és az a gondolat, hogy hogyan fogom így bírni a terhelést? Kitörlődik a jövőnek a képe az agyamból és csak... megint vissza, abba a rohadt sötét mélységbe. Most mér tényleg nem tudom, hogy a depresszióból, hogy a francba lehet megszökni. Egyszer fent, egyszer lent. Mintha egy játékban szórakoznának velem. Mi lesz így a gimibe??? Bele se merek gondolni... A legrosszabb az, hogy tényleg nem tudom, hogy mi van velem.

Hozzászólások száma: (1)

51.Bejegyzés

2015-03-21 09:28:10

 


2014.08.22.

Rettentő jót buliztunk 20-án. Kb. 23:35 körül érhettünk haza, ugyanis a barátnőm megint nálunk aludt. De most már egyedül vagyok. Ismét zene, írás vagy rajz. Pont ma este fejeztem be egy részletgazdag rajzot. Imádok kicsit firkálgatni, mert mindent elfelejtek és megszűnik körülöttem a világ. Nem vagyok 100-as. Szeretek kimenni az utcára és figyelni az embereket. Nagyon érdekes. Rohan a világ és alig ha vesznek észre egy-egy csodát magunk körül. Vakok az emberek. Olyan sok csodás dolog van a világban. Legyen az egy tócsa melyből egy gyönyörű régi épület tükröződik vagy bármilyen apróság. Merüljünk el a képzeletünkben és nyerjük vissza kreatív énünket. Annyi minden meg lehet eleveníteni. Csak a mai világ elrabolja ezt. Na jó, nem tudom, hogy miért kezdtem ilyet irkálni. Olyan eszmefuttatásszerűség... Na mindegy...

 

2014.08.27.

Régen volt már ceruza a kezemben. Sok minden történt mostanában és kissé megváltozott az életem. Lett egy kisbaba kutyusom. Úgy imádom. Nagyon jó hatással van az életemre. Jobban érzem magam. Kissé megváltoztam természetesen jó irányban. Július 5-e óta nem vágtam meg magam. Szóval a kutyuskám, Maya szörnyen aranyos. Annyit kell vele foglalkozni, hogy nem nagyon süllyedek le mostanában. Mint mondtam sokkal jobban érzem magam. Már tábor után jobb volt valamivel, hisz az osztályfőnököm rettentő sokat segített, de kellett ez az úgymond "kutyás löket" ahhoz, hogy tényleg sokkal jobban legyek. Mondjuk annak nem örülök, hogy a pszichiáter másodszor mondja le az időpontot, tehát 28-án vagyis holnap nem kell elmennünk. Már nagyon szeretnék menni, mert le akarom zárni végre ezt a korszakot. Elmesélem nekik a dolgokat, gondolataimat és elfelejteni a múltat, mert az iskolapszichológus, pszichológus, pszichiáter számomra a múltat jelképezik ami borzasztó időszak volt. Hagyjanak ők békén! Nincs rájuk szükségem! Mindenesetre nagyon örülök a kutyuskámnak és sajnos nem lehetek elég hálás a barátnőmnek és az osztályfőnökömnek (sajnos csak a volt osztályfőnökömnek). Remélem, hogy most már fel felé vezet az út. A pszichiátert és a pszichológust majd lerendezem és akkor már végleg lezárok mindent.

Hozzászólások száma: (0)

  <<  1 2 3 4 ... 7  >>