Az én nem éppen egyszerű és felhőtlen életem

Leginkább azért kezdtem/írom ezt, hogy hátha kicsit könnyebb lesz feldolgoznom az egész itthoni helyzetet ami most van (erről fogok a legtöbbet írni. Akit érdekel olvassa, akit nem azt nem ti döntötök

Pami99 2013.12.09. - 17:34 1923 látogatás 2 bejegyzés

A családom

2013-12-11 17:40:18

Most pedig jön a családomról szóló rész, amit egyébként "Bemutatkozás 2"-nek is elnevezhettem volna, de ez a cím szerintem jobban passzol ide ;)


Szóval....kezdem ott, hogy megszülettem. Minden szép volt, jó volt, majd rá mikor 3 éves voltam megszületett a húgom. Nagyon jól elvoltam vele, nem volt semmi probléma. Mikor 3 éves volt (nálunk eléggé él ez a 3-as szám az életünkben...xdd) sok vizsgálat után kiderült, hogy autista (gondolom a legtöbb ember nem tudja mi is ez, azok keressenek rá, de ha úgy kezdik valamilyen weblapon, hogy: "Ez egy olyan betegség....", akkor rögtön lépjetek ki mert ez nem betegség!!). Elég nehéz volt feldolgoznom ezt 6 évesen, mivel akkor kezdtem a sulit, és még hozzájött ez is eléggé ki voltam bukva. Mondok is erre egy példát:

Anyukámmal bementünk városba vásárolgatni és én már a buszmegállóban sem csináltam mást csak bőgtem. A városban is csak a boltokban nem sírtam a nyílt utcán nem bírtam abbahagyni. És nagyon furcsa volt, mert hazafelé is sírtam de otthon már jól voltam. Nekem kellett egy 2 év mire feldolgoztam, hogy milyen is a testvérem, de mostmár nagyon imádom...^^ 

Most edig ugrunk az időben egészen addig, hogy 12 éves vagyok. Akkor voltam 6.-os. Elmentünk az egész osztállyal kivizsgálásra (súly, vérnyomás, magasság, hallás, látás...a szokásos). Akkor kiderült (a mérlegen), hogy 110 és 115 kg között mozog a súlyom, amitől rettenetesen megijedtem, miközben csak 155-160 cm magas voltam. Mikor bementem a dokihoz, ő rögtön mondta, hogy menjünk el a gyerekambulanciára (azt hiszem ide mentünk de nem nagyon vagyok benne biztos), ahol elmondták, hogy egy 1 hetes kivizsgáláson kell résztvennem, így életemben először bent éltem egy kórházba. Ahogy írtam már kiderítették a betegségemet és egy hétig 1000 kcal-ás étrenden éltem amiben semmi cukor és semmi egészségtelen dolog nem volt. Miután kikerültem minden megváltozott és már több, mint 2 éve így élek mondjuk nem számolunk se kcal-át se ilyeneket de ez nekem így jó :-) 

Egysze visszamentünk rutinvizsgálatokra ahol az eredmények azt mutatták, hogy rosszabbodott a betegségem (alulműködő pajzsmirigy) és a doki akinél voltunk elmondta kerek-perec, hogyha nem változtatok az életemen 21-22 éves koromban már a síromat áshatom....nagyon kedves mi? Én meg ültem ott előtte és tartottam magam, de utána több órán keresztül csak bőgtem. ...

Éééééés megint ugrunk, de most csak egy bő 1 évet. Akkor voltam 13.....tavasz volt és itt nálunk mindig van futóverseny ami nem is verseny inkább egy futónap. Apával elmentünk rá. Elkezdődött és mi is elkezdtünk futni. Nagyából a negyedénél járhattunk, mikor én rosszul lettem és kifulladtam és leálltam . Apa kérdezte nagyon dühösen, hogy:

-Most akkor vége, ennyi!?!??

Én kifulladva bólintottam neki mire elkezdi:

-Basszus de, hogy lehetsz ennyire lusta? Régen tök jól bírtad, mi történt ennyi idő alatt? Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen.....stbstbstb.

Én egész úton sírtam meg még otthon is és erre meg apukám bejelenti, hogy na most akarja, hogy szétváljanak a család útjai és, hogy szét fognak menni anyával. Ên ott magamra vállaltam, hpgy biztos miattam mert én szakítottam el a cérnát a fejében és miattam robbant, de annyi váltig állította, hogy nem miattam, de én még mindig így érzem. (Innentől már az ez évben történ történeteket mesélem) 

Ezek után anya elkezdett gondolkodni és beadott egy önkormányzati lakásra pályázatot, amit nem nyertünk meg, és így még mindig együtt lakunk. Eléggé szörnyű. Volt már olyan, hogy elköltöztem a mamámhoz, de a tesóm miatt hazajöttem. 

Apukám pedig (legnagyobb meglepetésünkre) összejött a közös ismerősünkkel, aki ráadásul olyan bűnronda, hogy attól már hányok. De anya elfogadta, ő pedig regisztrált egy társkereső oldalra. Nekem ez egy kicsit sok így eléggé magam alatt vagyok, de közbenazt is érzem, hogy kezdek kilábalni belőle...:-)

Egyébként, előző hét csütörtökön voltunk megint ezena kivizsgáláson amit a bjegyzés elején említettem és mostmár 94 kg és 165 cm vagyok :-)) csodaaa...*.* 

És ezt a részt be is fejezném azzal, hogy nem sokára hozom a következőt ami nem tudom még miről fog szólni...:D 

Sziasztok! :-))

Hozzászólások száma: (0)

Bemutatkozás

2013-12-09 18:36:42

 


Sziasztok! 

Ahogy a címen is olvashattátok ezt a bejegyzést a bemutatkozásra fogom szentelni. Először is Bellának hívnak és Bács-Kiskun megyében élek. Apukámmal, anyukámmal és a húgommal, aki autista. A családomról egy egész bejegyzés alkalmával fogok foglalkozni, mivel elég bonyolultak vagyunk. 

Most egy kicsit rólam is:

Szeptemberben kezdtem az utolsó évemet az általánosban aminek nem nagyon örülök, mivel rengeteget kell tanulni. De elég jó tanuló vagyok, mivel a felfogásom elég fejlett és szorgalmas is vagyok. Szóval az elég jó tanulót úgy értem, hogy 4-5-ös vagyok. 

Ugye továbbtanulás és hasonlók. Idegenforgalmi és vendéglátó-ipari szakközépbe szeretnék tovább tanulni, azon belül is kéttannyelvű turisztikára (német nyelven) . A suliról is fogok majd írni még. Az osztállyal jó a kapcsolatom, mondjuk van egy-két ember, akik nem a kedvenceim, de elviselhetőek. Én úgy nevezném magam az osztályban, hogy SZEMETESLÁDA, mivel átlagba mindenkinek a baját meghallgatom. Mondjuk jó dolog SZL-nek lenni, mert így olyan dolgokat is tudok, amit más nem. Elég egy nyitott személy vagyok, mondjuk mostanában eléggé be vagyok zárva a kis világomba de azért is kezdtem ezt a blogot írni, hogy háta sikerül kiírnom a bajom. 

A német nyelvet nagyon szeretem és mindent ami német (és ez most tök komoly xdd). A suliban nem is tanítják rendesen a németet, így külön tanárhoz járok, de ott a legjobb. :-) 

Sportolni nem sportolok, amit nagyon bánok, de próbálok az itthoni tárgyakkal kicsit edzeni (kondigép, súlyzók) . 

A külsőről annyit mondanék, hogy molett vagyok, de semmi féleképpen nem kövér (és ezzel nem az egómat akarom fényezni). Régen /körülbelül 2 évvel ez előtt/ kövér voltam, vagy szebb szóval túlsúlyos, de így 20 kiló leadása után sokat változtam belül és kívül is. Ami miatt letudtam adni 20 kilót az a betegségek amiket egy 1 hetes kivizsgálás során megállapítottak:

-alulműködő pajzsmirigy

-magas vérnyomás

És ezekre 3 gyógyszert szedek és azokkal tudtam ennyit leadni. De az tény, hogy nem valami nagy az akaraterőm, de próbálok dolgozni rajta, hogy sokkal mozgékonnyabb és sportosabb legyek, hogy ennél már lustább ne legyek. Szóval próbálok változtatni az életem és annak felfogásán, miközben a szüleim már nincsenek együtt, de mégis együtt lakunk és a suliban kapott elvárásoknak megfelelni. És így most leírva a dolgokat rájöttem...van min változtatni. :-)) 

Ennyi lenne ma majd írok nem sokára! :-)

Guten Nacht! :))

Hozzászólások száma: (0)