/ Blogok / LÉLEK / A változás szárnyain

A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70440 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Kirándulás,1. nap

2015-06-21 23:23:40

 


Május  15


Miután  anyámra  megharagudtam,és  az  otthoni  légkör  feszült  lett,a  kirándulás  tulajdonképpen  megváltás  volt. Szinte  már  menekültem. (!!!)


Egy  nagy,utazós  sporttáskát  és  egy  kisebb,kézi  sporttáskát  vittem  magammal. Előttevaló  nap  igyekeztem  a  lehető  legkevesebb  cuccot  belerakni  a  nagyba,hogy  azért  ugye  fel  is  tudjam  emelni,de  még  így  is  azért  volt  súlya..A  kicsi  tatyót  szinte  csak  kajával  raktam  tele,és  persze  azokkal  a  dolgokkal,amikre  a  buszban  is  szükségem  lesz. Ez  is  elég  nehéz  volt.


Aztán  elindultam,mint  a  málhás  szamár :D fenomenális  volt..A  6.13-as  busszal  mentem,azzal  a  suli  előtt  lehettem  olyan  35-körül,de  amúgy  a  gyülekező  6.45-re  volt  kihírdetve.


Odaértem,a  távolból  már  feltűnt (szemüveg  nélkül! azt  azért  tegyük  hozzá..) Molnár  Ildikó,fehér  kabátban,az  osztályával..Jobb  oldalon  ott  volt  Sz. a  kocsijuknál:


-Szia.


Integettem.


Kijött  E.,más  mohácsi  lányok  is  megjelentek,meg  lassan  a  többiek  is  beszivárogtak..Tanci  ekkor  már  füstölgött  a  bagójával (Fú,de  k*rva  menő  valaki..Próbáltam  keresni  erre  egy  szép  kis  szólást,de..talán  a  ,,Vizet  prédikál,bort  iszik"?). Igazából  itt  már  úgy  voltam,hogy ,,Hú  de  jó,hogy  nem  jön  velünk,legalább  nem  kell  még  előtte  is  égnem.." Egyszer  felénk  nézett. Ők  egy  fehér,dromedár-szerencséjükre  nem  Ikarosz-busszal  utaztak,mivel  egy  másik  osztály  is  velük  ment  Sopronba. Mi  pedig  egy  kisebb,hányinger  kinézetű,barna  busszal  mentünk. Hát  igen..nekünk  már  csak  ez  jár..illetve  nekem  is  ugye..mert  ez  nem  Ikarosz  buszocska  volt,se  Krisztián  vagy  Laci  sofőrke,amit  én  megálmodtam  tanév  elején..na  sebaj.


 Bepakoltuk  a  táskákat,bőröndöket. 7-kor  elindultunk. V. nyomatta  ezerrel  az  unalmas  sztorijait,én  próbáltam  hozzászólni,de  hát  unalmas  dolgokhoz  mit  tud  az  ember  szólni? :D Meg  ha  egyszer  V.-t  elkapja  a  szófosás..hát  az  igen..agyzsibbasztó  tud  lenni.


Időpontokat  azokat  fogom  írni,amik  a  program  lapon  is  rajta  voltak,de  igazából  azok  is  csak  körülbelüliek,mivel  nem  tartottuk  szigorúan  magunkat  ezekhez. 9  órára  kellett  volna  például  megérkeznünk  az  első  állomásunkra,Kalocsára,de  sokat  késtünk. Vagy  Bugacról  késtünk? Megmondom  őszintén,nem  emlékszem,de  valahonnan  biztos,hogy  egy  fél  órát  késtünk :D


Szóval  Kalocsán  megnéztük  a  Székesegyházat,az  Érseki  Kincstárat,a  Paprika  Múzeumot,és  a  Könyvtárat. A  Paprika-múzeum  elég  unalmas  volt  szerintem (mondjuk  nekem  minden  olyan  múzeum  unalmas,ahhol  nem  kitömött  állatok  vannak :D). Megnéztünk  egy  filmet  a  paprika-szárításról,és  hát  igen..az  "nagyon"  érdekfeszítő  volt..A  Könyvtár  az  nem  volt  rossz,szinte  adták  magukat  a  könyvek,hogy  kivegyek  egyet,és  megnézzem. Néhány  ki  volt  téve  egy  random  oldalon  kinyitva,közszemlére,de  az  mi  az? Az  úgy  nem  izgi..A  Érseki  Kincstárra  meg  a  Székesegyházra  nem  emlékszem..Időjárást  azt  b*romira  jól  kikaptuk,ugyanis  elkezdett  csöpögni  az  eső,és  volt  vagy  16-17  fok. Én  meg  ott  voltam  egy  átlátszó (csipkés) rövidujjúban,egy  vékony,eső  ellen  szart  sem  érő  kabátban. Még  jó,hogy  a  póló  alatt  volt  egy  trikó.


11  körül  indultunk  Bugacra,ahol  12.15-kor  egy  jó  kis  program  fogadott  minket: a  lovasbemutató. Már  az  eleje  jól  indult,ugyanis  lovaskocsival (amin  nem  mostanában  ültem..sőt,emlékezetem  szerint  most  először..) vittek  ki  minket  a  lovardához. Ugyan  még  mindig  csepergett  az  eső,de  a  látvány  mindent  felülmúlt: a  puszta,ami  a  szabadság  és  nyugalom  érzését  nyújtotta. Már  csak  egy  ló  hiányzott  volna  a  fenekem  alá,azt  gyite. Odaérvén  először  bementünk  a  lovardába  összebarátkozni  a  pacikkal,majd  kimentünk  a  karám  elé. Egyszer  csak  azt  vettem  észre,hogy  K.  az  egyik  csikós  előtt  ül,a  lovon. Hozta  a  formáját.. Nemsokára  elkezdődött  a  bemutató,és  hát  ez  valami  fergeteges  volt. Ilyet  is  most  láttam  életemben  először. Igaz,néha  már  azt  hittem,hogy  az  ostorcsapkodás  kiszakítja  a  dobhártyám,de  ennek  ellenére  nagyon  jó  volt :D Különösen  tetszett,mikor  ráültek  a  lóra,meg  amikor  mögötte  ült  a  ló (ült!),a  patája  meg  a  pasas  nyakában  volt,illetve  amikor  egy  pasi  több  lovon  is  egyszerre  lovagolt  állva. Aztán  asszem  kétszer  mondták,hogy  menjünk  távolabb  a  kerítéstől,erre  mit  csináltak? Amikor  löttyel  teli  pohárral  a  kezükben  lovagoltak,akkor  lelocsoltak  minket :D Én  nem  sokat  kaptam,de  az  egyik  osztálytársam  fehér  pulcsiban  volt,és  közelebb  állt,mint  én,szóval  képzelhetitek :D A  végén  fel  lehetett  ülni  a  lovakra,amikor  a  kerítés  előtt  álltak,meg  volt  egy  szamár  is. A  bevállalósabbak  arra  is  felpattanhattak. Miután  vége  volt,néhányan-köztük  én  is-  megint  bementünk  a  lovardába  bubujgatni  a  pacikat. Én  az  egyiket  pofán  is  csókoltam :D ^.^ Egyszer  csak  azt  vettük  észre,hogy  az  osztály  eltűnt,kimentünk  megkeresni  őket,elindultunk  a  nagy,jurta  alakú  épület  felé,és  ott  voltak  előtte,hallgattak  valami  öregembert. Bementünk  oda,ami  tuladonképpen  egy  múzeum  volt (voltak  kitömött  állatok  is :D) és  akkor  ott  elkezdett  mesélni  a  bácsi  a  pusztáról,a  szokásokról  meg  minden  egyébbről. Visszafelé  is  lovaskocsi  vitt,de  bontva,a  mohácsi  ,,K"-s  lányok  külön,mert  közben  összebarátkoztak  a  csikóssal (konkrétan  olyat  mondott  R.-nek,hogy  elveszi  feleségül..háát  oké..).


14  óra  körül  indultunk  Szegedre. 15.30  környékén  bementünk  az  Új  zsinagógába. Erre  viszont  emlékszem,és  ez  szép  is  volt. 16  órakkor  szabadutat  kaptunk,oda  mentünk  a  városban,ahova  akartunk. Szinte  ahányan  voltunk,annyifelé  mentünk. Én  V.-vel,D.-vel  és  S.-sel  indultam,de  S.-hez  semmi  kedvem  nem  volt, V.-nek  meg  D.-hez,így  elhatároltuk  magunkat  tőlük: leültünk  a  padokra,majd  elkezdtünk  össze-vissza  sétálni  a  környéken. Én  titkon  mentem  volna  messzebb  is,de  persze  nem  szabadott  megkockáztatni  az  eltévedést. Igaz,nem  egyszer  voltam  már  Szegeden,de  annyira  azért  mégsem  ismerem.


Egyszer  ilyet  szólok  neki:


-Szerintem  menjünk  arra  *árnyékos,sötét  hely*, az  olyan  barátságos. Nincsenek  emberek :D


Rengeteget  beszélgettünk  amúgy. Végre  nem  csak  ő  fosta  a  szót.


17.30-ra  kellett  visszaérni  a  Tündérkonyhához. Mikor  odaértünk (teszem  hozzá  30  előtt) már  az  egész  osztály  ott  volt,csak  mi  hiányoztunk. Rántott  csirkemellett  ettünk  rizzsel,sültkrumplival  meg  káposztasalátával. Finom  volt,és  jól  megpakolták  a  tányért. Indultunk  a  szállásra (Vasútas  kolesz),amit  fél  7-kor  kellett  volna  elfoglalni,de  azt  hiszem,megint  késtünk  egy  negyed  órát. Előtte  én  leváltam  V.-ről  és  D.-vel  jöttem,meg  Müllerrel,aki (mivel  még  mindig  csepergett  az  eső) magára  húzott  egy  átlátszó  esőkabátot,ami  inkább  egy  szemeteszsákra  hasonlított xD Mondjuk  én  sem  néztem  ki  különbül,amikor  rajtam  volt  a  kabátom,a  fejemen  meg  a  kardim  lógott,a  kapucni  miatt,mert  a  kabimon  nem  volt..Szóval  így  mentünk  hármasban, D. fosta  a  szót,Müller  inkább  csak  hallgatta,de velem  ellentétben  hozzá  is  szólt  a  dolgokhoz. Mondta  D. hogy  hova  jár  edzeni,Müller  meg  kérdezte  tőlem:


-És  te  ###,nem  sportolsz  semmit?


-Neem..


Beleakart  vonni  a  beszélgetésbe,de  nem  jött  össze  neki. Ez  volt  az  első  alkalom,hogy  a  páncélom  kinyitásával  próbálkozott. Mint  Molnár..


A  koleszbalépéskor  olyan  palota  feeling  fogadott. Előtted  volt  egy  nagy,széles  lépcső,ami  a  végén  két  irányba  váltott  és  ment  tovább. Csak  a  szőnyeg  nem  volt  vörös :D A  földszint  is  kétfelé  nyílt,jobb  oldalon  volt  a  porta,pár  lépéssel  odébb  meg  egy  ajtó  nyílt  az  alagsorra,utána  balra  fordulván  egy  folyósó,annak  a  közepe  táján,baloldalt  egy  újabb  helyiség,ahol  középen  egy  műtőasztalszerű  asztal  pihent :D Bizarr.. A  folyósó  a  kertre  nyílt,közvetlen  az  ajtó  mellet  meg  egy  zöldkoszorús  hintaágy  volt,ami  igencsak  romantikus  hatást  keltett.Nade  térjünk  vissza  a  ,,palotára": felmentünk,lassacskán  mindenki  elfoglalt  egy  szobát. Én  V.-vel,D.-vel,illetve  E.-vel  voltam  egy  szobában. Hát  megmondom  őszintén,a  mi  szobánk  a  többiekéhez  képest  nem  volt  valami  szép,meg  elég  piszkos  volt (mondjuk  lehet  a  többi  sem  volt  valami  tiszta..) Viszont  az  ágyam  közelében  lebegő  titokzatos,ismerős  illat,ami  a  komlói  mamámnál  szokott  lenni,az  kárpótolt :) Spórolok  az  írással,ezért  lerajzoltam,hogy  hogyan  feküdtünk  az  ágyakban:



 


Beágyaztunk,ami  nekem  fél  óráig  tartott,mert  közben  elkértük  a  wifi  jelszót,és  neteztem ^^ Jah..szerencsére  volt  wifi..


20:00-kor  megbeszélést  tartott  ofő,kaptunk  esti  kimenőt  is. 19.30-22.00-es  programnak  lett  volna  az,hogy  elmegyünk  a  Csillagvizsgálóba,de  a  rossz  idő  miatt  ugye  dobtuk..pedig  én  ennek  nagyon  örültem  volna..


E.  kérdezte  tőlem,hogy  nem  jövök-e  el  inni,hát  mondtam  neki,de,miért  ne.


-Tényleg? :D


-Aha :D Ha  V.  is  benne  van..


-Szoktál  inni  amúgy?


- Nem :D


-Huh,akkor  téged  nagyon  ki  fog  ütni..


Aztán  végül  is  nem  lett  belőle  semmi,mert  V.  nem  akart  jönni (csoda  is  lett  volna..),én  ennek  ellenére  elmentem  volna,de  D.  mondta,hogy  ne  hagyjam  egyedül  V.-t,és  akkor  maradtam. Fr*ncba..itt  volt  életem  első  beb*szási  lehetősége,én  meg  dobtam :D


 Szóval  D. meg  E. elhúztak  alkoholizálni,mi  meg  a  szobában  beszélgettünk,illetve  egy  szivacslabdával  dobálóztunk (felálltam  az  asztalokra :D). Aztán  nem  is  tudom..valamiért  kimentünk,odamentünk  tancik  szobájához,azok  meg  mondták,hogy  csak  mi  maradtunk,mindenki  más  elment  csavarogni.


Nagy  óckodva  elmentünk  fürdeni,mivel  elég  undormány  volt  a  fördő (főleg  a  tudat  miatt,hogy  ezt  többen  is  használják..azért  mégsem  olyan,mint  a  közös  wc,amire  amúgy  rá  sem  ülök..). Előtte  meg,amikor  beléptünk,és  felkapcsoltuk  a  villanyt (tudjátok,azt  a  vibrálós  fajtát), ablak  tárva  nyitva,egymás  mellett  sorakoztak  a  tusolókabinok,némelyiken  volt  függöny  is,de  behúzva (talán  egy  holt  test  van  ott?:D). Kicsit  olyan  volt,mintha  egy  horrofilmbe  csöppentünk  volna  bele. Jobb  oldalt  sorakoztak  a  mosdók,mindegyik  felett  egy  tükörrel,


-Milyen  lehet  ez  éjszaka,amikor  nem  kapcsoljuk  fel  a  villanyt..-filóztunk


Még  jó,hogy  nem  itt  voltak  a  wc-k. Apropó  wc-k: ezek  még  rosszabb  állapotban  voltak. Se  wc  papír,se  kézszárító/törlő, a  wc-ket  is  úgy  hagyták  némelyiket,ahogy  használták  őket (egy  méretes  k*la  figyelt  az  egyikben xD),meg  egyébb  fincsiségek  is  voltak.. Szóval  a  palota  feeling  egy  pöppet  alább  ment. A  kabinban,ahol  én  fürödtem,meg  gombnyomásra  jött  a  víz,ami  kábé  5  másodpercig  folyt,és  ráadásul  hideg  is  volt. V.-kabinja  az  jó  volt,nála  meleg  víz  volt,és  nem  állt  el  olyan  gyorsan..


Amikor  hallottuk  a  szobánkból  a  csajok  hangját,hogy  a  közelben  ólálkodnak,jött  egy  olyan  ötlet,hogy  kapcsoljuk  le  a  villanyt,és  bujjunk  el,hogy  ne  jöjjenek  be  zavarni  minket,hanem  higyjék  azt,hogy  mindenki  elment.  Megcsináltuk,egyszer  csak  benyitottak,és  bevált  a  dolog:


-Itt  nincsen  senki..-és  elmentek :D


Aztán  utána  inkább  felkapcsoltuk.


Nemsokára  megjöttek  a  lányok: D.  nem  ivott  sokat,ő  józan  volt,viszont  E. kicsit  túlhajtotta  a  sört. Jókedv,bőbeszédűség  pipa: 0,5-1,5  ezrelék  lehetett  benne. D. olyat  mesélt,hogy  sétáltak  az  utcán,és  mindenkit (főleg  fiúkat) leszólított...:D Ez  a  csaj  eleve  dilis,de  ha  még  erre  dilisségre  iszik  is...Eldugtuk  előle  a  sört,amit  hazahozott.


Majd  jött  a  nehéz  része  a  dolognak,mert  ugye  inni  könnyű,de  eltitkolni,hogy  ittál,az  már  nem  annyira.


Először  is  jött  T. segíteni  E.-nek (gondolom  ő  már  igencsak  jártas  ebben  a  dologban), segített  a  fürdésben  meg  satöbbi,aztán  így  voltunk  a  szobában  öten,és  egyszer  csak  benyitott  Müller.


Nagyon  durva  volt  ez  a  nő. Az  már  eddig  is  feltűnt,hogy  más,mint  a  többi  tanár. Hasonlít  Molnárhoz. Nadee...amit  most  tapasztaltam..Az  alap  személyisége  az  tényleg  Molnár  felé  hajlik,de  igazából  még  rajta  is  túltesz..Hogy  jó,vagy  rossz,netán  semleges  irányba,azt  még  nem  szögezném  le  szigorúan,mert  nem  ismerem  őt,de  mivel  oroszlán,így  lehet  őszinteség  alapja.


Leül  a  mellettem  lévő,üres  ágyra,és  ha  jól  emlékszem  ez  volt  az  első  téma,ha  nem  a  második:


- *nevem  becézve+birtokos  névmás  E/1*, mivan  abban? Bor?-néz  rá  az  ágyam  melletti  műanyag  flakonra (aminek  amúgy  tök  normális,halvány  rózsaszínes  színe  volt).


-Ebben?-mutatok  az  üresre,ami  mellette  hevert.


-Nem,a  teliben.


-Tea.


O.O


És  akkor  beszélgetett  tovább  a  többiekkel. Egyszer  csak  megint  hozzám  szól:


-###,mesélj  valamit!


- Mit  meséljek?


-Te  olyan  csendes  vagy :D- E.


Valahogy  elterelődött  rólam  a  figyelem..Dumálnak  tovább.


...


-###,te  még  mindig  eszel? (Asszem  azelőtt  kezdtem  el  enni  a  maradék  rántott  húsomat  meg kenyeremet,mielőtt  bejött..)


- :D


Rá  egy  10  percre:


-Basszus  ###,te  még  mindig  azt  eszed?


-.-


- :D


Itt  már  kezdett  Molnár  feelinges  lenni. Mintha  ő  lenne  itt,komolyan.


Eleve  lassan  eszek,de  itt  már  direkt  majszoltam,igaz,hogy  a  rántott  hús  ekkor  már  elfogyott,és  az  üres  kenyeret  voltam  kénytelen  enni,csak  hogy  ne  kapjak  én  is  szót. Amire  Müller  nagyszerűen  rá  is  érzett. Én  nem  tudom...lehet  ez  ilyen  matek  tanár  adottság..hogy  nem  lehet  hülyének  nézni  őket.


Bejött  még  egy-két  ember  a  szobánkba,nemsokára  az  ofő  is -.- Müller  megint:


- Nézd,a  ###  amióta  bejöttem,azóta  eszik,csak,hogy  ne  kelljen  megszólalnia.-mondta  az  osztályfőnöknek.


Tyuhaj.


Majd  lassacskán  mindenki  kiszivárgott.


-Hallod..ez  a  nő..Szerintem  biztos  le  akarta  csekkolni,hogy  ki  ivott,ki  nem,mennyit.-mondtam  V.-nek.


A  lányok  szórakoztak,én  inkább  neteztem. Körülbelül  fél  kettőkor  feküdtünk  le  aludni :D


 Nem  is  volt  olyan  rossz  az  első  nap...na  majd  HOLNAP. Akkor  lesz  a  ,,fellépésem"..


Hozzászólások száma: (0)

Kialudt a gyertyaláng

2015-06-21 17:44:22

 


Május  12


Mondtam  anyának,hogy  kirúgták  az  egyik  osztálytársamat,majd  azt,hogy  hányan  leszünk  jövőre,ha  elmentek  azok,akik  elmennek  az  osztályból,és  nem  bukik  senki  sem.


-És  te  sem  buksz?


-Nem. Miért  buknék? (Max. matekból :D)


-Nem  tudom,csak  kérdeztem.


-Tényleg,végül  is  nem  beszéltük  meg  az  iskolaváltásos  dolgot..


-Hát,ja..Vagy  megbeszéljük  azt,hogy  tanulni  fogsz..


-De  nem  csak  arról  van  szó..


És  akkor  mindjárt  letámadott,mint  egy  idióta:


-De *nevem becézve* hová  akarsz  menni???


o.o


-Hát  felvettek  a  Babitsba,a  Radnótiba  is...


-Nem! Hogy  akarsz  odamenni?? Téged  ide  vettek  fel!!


-Tudom,de  te  kérdezted,hogy  hova  akarok  menni.


Hallgat.


Molnár  2


Én  sem  akartam  folytatni,mert  elbőgöm  magam,és  veszekedni  sem  akartam. Elmegyek  a  szobámba,becsukom  az  ajtót. Bőgve,összeomolva  fülembe  teszem  a  füllhallgatót,maximum  hangerőn  elindítom:


www.youtube.com/watch


Elhatározom  magam,hogy  most  elmegyek  biciklizni,és  ha  kell,a  világ  végére  is  eltekerek,csak  innen  el  most  azonnal,mert  megdöglök.


Próbálom  összeszedni  magam,elmegyek  a  mellékhelyiségbe,anya  a  fördőszobában  van,de  örökre  mégsem  ülhetek  a  wc-n,szóval  mielőtt  kimegyek  zsepivel  meg  egy  kis  nyállal  nagyjából  letörlöm  az  elkenődött  sminket. Kimegyek,tereget,nem  engem  néz,kezet  mosok,veszek  vattát,leszedem  a  maradék  sminket,közben  próbálom  elkerülni. Az  előszobai  tükörnél  egy  kis  szemceruzát  vinnék  fel,de  valamiért  nem  fog  a  szememen (talán  a  sok  könny  miatt..). Jön  oda  hozzám:


-Hova  mész?-mondja  ezt  úgy,mintha  semmi  sem  történt  volna.


-Biciklizni.


Nem  veszi  észre,hogy  sírtam.


-Mennyire  voltam  gáz  tegnap?


Merthogy  bepiálva  jött  haza  a  takarításból. Nem  annyira,hogy  összehányta  magát,de  azért  a  kedve  igencsak  jó  volt.


-10-ből?


-Egy.


-Egy? Csak?


-Igen.


Hazudtam.


Összepakolok,lelépek,fülemben  megint  bömböl  a  zene,felmegyek  a  régi  sulimhoz,ott  majdnem  összeütközök  egy  másik  biciklissel. Mindketten  hibázunk,mert  egyikünk  sem  figyel. Én  megyek  egyenesen,előre  nézve,ő  meg  balról  fékezés  nélkül,körül  sem  néz,a  kanyart  pedig  nem  lehet  belátni,mivel  teljesen  merőleges. Egyszer  néztem  vissza  rá,hogy  minden  oké-e,nem  tudom,hogy  mondott-e  valamit,de  nézni  néztek  az  emberek,azt  tudom. Oké,a  sokk  után  lebiciklizek  nevkós  sportpálya  mellett,közben  megint  rámjön  a  sírhatnék. Még  jó,hogy  volt  rajtam  napszemüveg..Elmentem  Malomvölgybe,körbe  bicikliztem  a  tavat,mint  egy  őrült. Néha  meg  mint  egy  félig  halott. Az  idővel  nagyon  nem  foglalkoztam,csak  kiakartam  szellőztetni  a  fejem,és  legfőképp  egyedül  lenni. 19.20  körül  értem  haza.


Anyám:


-Hazaért  a  *nevem becézve* is.


-.-


Tudtam  anya,hogy  ennyire  támaszkodhatok  rád. De   sebaj,mert  tudod  mit? Kívánom,hogy  tízezerszer  kapjad  ezt  vissza. És  igen,szerintem  rohadt  gáz  voltál (10/8)  akkor  is,ha  csak  annyi  alkoholt  ittál,hogy  a  kedved  lett  jobb.


 


Május  13


Esküszöm  úgy  érzem  most  magam,mint  egy  70  éves. Sőt,még  egy  70  évesben  is  több  élet  van,mint  bennem.


 


Nincs  kiút?


 


Sűrű  ködben  sétálok.


mi  ez,milyen  átok?


Fel-fel  dereng  a  remény  fénye,


majd  újra  bőrömön  a  borotva  éle.


Kérdezem  én: remény-e?


Vagy  csak  képzeletem  szüleménye...


Szépen,lassan  öltöznek  ködbe  az  emberek,


én  meg  csak  tovább  szenvedek.


A  sötétség  lassan  engem  is  elnyel,


Nincs,ki  értem  még  felkel?


 


Május  14


Ma  lekörmöltem  a  suli  két  wécéjébe  a  tegnapi  versemet,amit  írtam. Mindkettő  a  gépírássoron  található. Egyik,ami  a  111-es  terem  előtt  van,jobbról  a  második  fülkébe,az  ajtóra. Másik  meg  a  másik  oldalon,ami  a  gépírás  illetve  infó  teremhez  van  közelebb. Balról  a  második  fülke,viszont  ott  a  falra  firkáltam,mivel  itt  az  ajtók  nem  fából  vannak,ezért  simán  le  lehet  törölni  a  tollatt. Mondjuk  a  falat  meg  lefestik,de  mindegy. A  lényeg,hogy  lássák,márpedig  ezt  látni  fogják,mert  elég  észrevehető :D


Ma  majdnem  elütött  egy  autó. Kár,hogy  csak  majdnem. Szálltam  le  buszról,és  mentem  volna  át  az  úton,ahol  nincs  zebra,hanem  pár  10 méterrel  arrébb  van . Nem  mintha  az  olyan  messze  lenne,csak  lusta  vagyok  elsétálni  odáig...na  meg  persze  nem  csak  én  vagyok  az  egyetlen,aki  itt  szokott  átmenni.. Most  is  így  volt,csak  átkelőtárs  nélkül. Először  mindig  jobbra  tekintek,mert  azt  az  oldalt  nagyon  nehéz  belátni,majd  balra. Jobb  tiszta,balon  egy  autó  a  zebránál  tart  éppen. Na  spuri,gyorsan  elindultam,nem  futottam,de  azért  igyekeztem..Csodálkoztam  is,mikor  egyszer  csak  hallom (de  füles  volt  a  fülemben) dudál  egy  kocsi. Bal  perifériámban  láttam  is  egy  tizedre. Nem  igazán  értettem,hogy  hogyan  ért  oda  olyan  gyorsan..Jó,igaza  volt,beismerem: én  is  hibás  voltam,mert  ott  a  zebra,de  baski  a  féket  nem  ismeri??? Na,mindegy,amúgy  nem  ez  volt  már  az  első  alkalom,hogy  majdnem  elkapott  egy  jármű :D Kicsit  merész  vagyok  ezen  a  téren. (Bárcsak  nem  lenne  ott  az  a  ,,majdnem".)


Otthon:


Pakoltam  össze  a  kiránduláshoz,egyszer  csak  ilyet  szól  anyám:


-Azért  elmondanád,hogy  miért  duzzogsz,úgy  tegnap  óta?


Pontosítok: tegnapelőtt  óta. De  persze  olyan  vak  vagy,hogy  ezt  sem  veszed  észre.


-Én  nem  duzzogok.


És  akkor  valami  ilyesmit  nyög:


-...nem  duzzogsz. Majd  szólj,ha  meguntad.


Oké,talán  majd  hétfőn,vagy  még  akkor  se. Csak  rosszabb  lesz. Te  meg  szólj,ha  lehet  veled  normálisan  beszélgetni,mert  ezer  százalék,ha  én  most  ezt  elkezdtem  volna  ecsetelni,elkezdtünk  volna  veszekedni,arra  pedig  nekem  most  nincs  szükségem. Így  is  fáradt  vagyok.


 


Hozzászólások száma: (0)

...

2015-06-19 22:16:36

 


Május  9


Bárcsak  lenne  valami  biztosíték  arra,hogy  számítana  Tanárnőnek  valamit  ez  az  egész...az  egész  kártyavár,a  blog...Csak  egy  kicsit...


:"(


 


Május  10


Olyan..annyira..kib*szottul..jó  lenne :D ha  történne  valami  kirívó  esemény  a  kiránduláson. Mondjuk  karamboloznánk (persze  senki  sem  sérülne  meg!!) vagy  elájulnék  szombat  délelőtt, vagy  valami,komolyan :D


 


Május  11


Idáig  minden  nap  próbáltam  Tanárnőről  valamit  írni. Minden  nap  szóbahozni,hogy  minden  nap  egy  kicsit  róla  is  szóljon. Most  már  nem  fogok,bár  nagy  a  kísértés. Ha  belegondolunk,amikor  azt  írom,nem  írok  róla,akkor  bizony  írok  róla :D Még  nagyobb  a  kísértés  arra,hogy  visszavonjam  a  letiltást  facebookról,de  nem  fogom. Nem  lehet.


Hozzászólások száma: (0)

Amikor a remény..

2015-06-19 21:24:49

 


..gyertyalángnyi  fénye  megjelent  a  sötét  alagút  végén.


Május  8


Nagyon  gyenge  lábakon  áll  a  dolog. Elég  csak  egy  enyhe,pici  szellő...


Azt  hiszem  ez  lesz  eddigi  életem  legnagyobb  döntése.


Előzmények:


Ma  anyáknapja  alkalmából (ami  ugyan  később  lesz) elmentünk  a  mamámhoz  Komlóra (nem  ahoz  a  mamámhoz,akivel  összekaptam).


Kint  voltak  a  telkükön,így  mi  is  odamentünk. Ami  amúgy  a  legkedvesebb  hely  nekem  a  világon. Maga  a  színtiszta  nyugalom, múlt, nyár (mert  Komló  nélkül  elképzelhetetlen  a  nyár  számomra),és  ősotthon. Annak  ellenére,hogy  nem  ez  volt  az  első  otthonom,hanem  a  másik  mamámál (apai)  laktunk  kábé  2  éves  koromig.


Beszélgettünk  az  ős  ősökkel,szóba  jött  a  suli,jegyek,tantárgyak,és  Tanárnő  is. Jól  esett,hogy  beszéltem  róla. Meséltem,hogy  járok (jártam) hozzá  korrepra,hogy  mennyire  nem  tud  követelni,ebből  azt  vehették  le,hogy  részben  az  ő  hibája  is,hogy  ilyen  fos  vagyok :D Ami  hát  igaz  is  volt..A  játékunkról  nem  szóltam  semmit.


Sokáig  nem  maradhattunk,de  még  bementünk  a  lakásra,megnézni  az  újat,amit  vettek,és  felújítottak. Hát  valami  csoda  szép  lett. Búcsúzáskor  muszáj  volt  megölenem  a  mamát,mert  a  lelkem  már  nagyon  szomjazott  az  ölelésére. Aztán  úgy  magához  szorított,hogy  csak  na :D Nagyon  jól  esett :) 10  másodperc  meg  volt,sőt  még  több  is :D Puszi-puszi:


-Szeretsz?


-Igen ^.^


Aztán  a  végére  már  majdnem  elsírtuk  magunkat.


Egy  ölelés  nagyon  nagy  erőt  tud  adni  az  embernek.


Hazafelé  bementünk  a  Tesco-ba,és  felfedeztem  egy  tökéletes  alkalmat.


Miután  csütörtök  este  megszültem  a  még  elég  homályos  kijelentést (mivel  én  magam  sem  voltam  benne  biztos,hogy  jó  ötlet-e..),most  végre  kitudtam  nyögni  azt,amitől  már  kezdett  lassan  gyomorfekélyem  lenni. Nagyon  nehéz  volt. Gondolkodtam  hogyan  kéne  tálalni,végül  így  mondtam:


-Ha  azt  mondanám,el  akarok  menni  egy  másik  suliba,akkor  elmehetnék?


-Miért,úgy  érzed  nem  fog  menni?-G.


-Hát  gondolkodtam  rajta..


-Hova  mennél?-G.


-Hát  Radnóti..vagy  Babits..


Jött  anyám,kérdezte  tőle:


-Ha  átmenne  másik  iskolába,előlről  kéne  kezdenie,vagy  bevennék  10.-be?-G.


-Nem  vennék  be,mert  egy  csomó  tárgyat  nem  tanult  a  nulladik  miatt.


És  akkor  mondta  G.,hogy  kérdezzük  meg,és  majd  otthon  beszéljük  meg,ne  a  Tesco  közepén. Anyám  meg  így  utoljára  még  hozzám  vágta: ,,Mondtam  én,hogy  ne  ide  gyere,de  hát  pofázhatok  én.." És  akkor  így  WHAT??? Mikor  mondta  ezt??? Arra  azért  csak  emlékeznék..de  nem  rémlik,hogy  visszafogott  volna..


Na  mindegy...


Hozzászólások száma: (0)

...

2015-06-19 20:53:33

 


Május  7


Ma  Molnár:


Töri  előtti  szünetben  álltunk  a  folyóson: mellettem  V.,előtte  Zs.,előttem  meg  D.


D. levette  a  cipőjét,mert  törte  a  lábát,és  ott  állt  harisnyában. Látom,hogy  megy  el  az  a  jóképű  gyerek  az  ifós  napról,majd  jön  visszafelé,bemegy  az  első  terembe (ahol  mostanában  Molnárék  vannak,bár  az  eredeti  termüknek  semmi  baja..). Nemsokára  hallok  egy  ilyet:


-Magas  a  cipő?


Molnár.


Nem  számítottam  rá.


D.:


-Nem,csak  töri  a  lábamat.


Közben  Molnár  elmegy  előttünk,és  néz  vissza  D.-re,mintha  a  válaszra  már  nem  lenne  ideje,de  arra  igen,hogy  belekössön  a  lányba.


Jellemző.


Mindig,mindenkihez  van  egy-két  szava,gondolata,de  felszínes. A  válaszra,a  reakcióra  már  nem  kíváncsi.


Ez  az  a  tulajdonsága,amit  egyszer  imádok,máskor  meg  gyűlölöm. Pont  ahogy  őt  is. Már  nem  a  felszínességét,mert  azt  úgy  ahogy  van,utálom.


Ez  a  nő  ilyen. Nem  szórakozik. Ikrek.


 


Ma  elmentünk  anyával  kirándulni,és  voltunk  a  Tettyén  is. Miközben  abban  a  kilátóban (régi  vár) pihiztünk,szabadjára  engedtem  magamban  a  gondolataimat  Tanárnővel  kapcsolatban.


Hozzászólások száma: (0)

Amikor a konokságom jelen van..

2015-06-19 19:49:34

 


...de  egy  gyáva  féreg  vagyok.


Május  7


Három  nappal  ezelőtt  írtam  ofőnek  egy  e-mailt,mert  megbeszéltük,hogy  keressem  majd  a  kirándulással  kapcsolatban,mivel  nem  voltam  benne  biztos,hogy  milyen  témát  kaptam. Még  aznap  válaszolt,hogy  eredetileg  a  Aradi  vértanúk  terét,de  talán  jobb  lenne,ha  a  Vadasparkból  készülnék,mert  abban  C. (akivel  osztoznom  kell  a  munkán) is  jobban  tudna  segíteni. Ennek  igencsak  megörültem,mert  ez  legalább  nem  unalmas. Kérdeztem  mennyit  kell  írni,azt  válaszolta  körülbelül  5-10  perc,és  hogy  eltudom-e  érni  C.-t,és  megbeszélni  vele  a  felosztást. Írtam  neki,hogy  hát  persze,ráírok  facebookon. Azt  végül  is  nem  írtam  rá. Nagyon  nem  volt  ínyemre  vele  dolgozni. Fiú  is,meg  félig  német  is (sokszor  alig  lehet  érteni  mit  mond), meg  egyébként  sem  szoktunk  beszélgetni. Ráírtam  V.-re  hogy  nem  lenne-e  kedve  velem  dolgozni,azt  írta  igen,mert  jobb,mint  az  egyetem,amit  ő  kapott :D Ezután  go  vissza  ofőhöz: elnézést  kértem  a  variálásért,és  megkérdeztem,hogy  akkor  lehetnénk-e  ketten. Nem  C. miatt,mert  nincs  vele  semmi  bajom,csak  V.-hez  közelebb  állok. (Kicsit  sántítottam  az  igazsággal..) A  válasznak  túlzottan  nem  örültem: nem  tudja  C.  átvenni  V.  témáját,amit  viszont  nem  hagyhatunk  ki. Nem  kell  szorosan  együtt  dolgoznom  senkivel  sem,önállóan  is  fel  tudok  készülni. C.  pedig  beszél  tőlem  függetlenül  ugyanarról  a  témáról. Felajánlotta,hogy  majd  Á.  átveszi  V.  témáját. 


,,Nyugodtan  tanárnő..játszon  csak. A  végén  úgy  is  az  lesz  amit  én  akarok. A  drága  kollégája  megedzett  ezen  a  téren :) Ebben  a  dologban  sajnos  elég  jó  vagyok. Addig-addig  szövögetek,tekerek,csavarok,amíg  így  vagy  úgy,de  elérem  a  célom. És  nem  érdekel  milyen  áron."-gondoltam  ekkor  naívan. A  konokságom  tényleg  meg  volt,de  a  bátorságom  mindig  is  hiányzott..


Írtam  neki,hogy  C.  miért  nem  tudná  átvenni,és  hogy  V.  maradna  az  eredetinél,ha  semmiképp  sem  jönne  össze  ez  a  dolog. A  válasz  az  volt,hogy  szerinte  az  egyetem  kapcsolódik  a  magyar  történelemhez  is,amiben  hiányosságok  vannak  C.-nél. (Persze,internet  nem  létezik,mindenki  a  kisujjából  fogja  kiszopizni  az  információkat..) A  végén  ott  volt  az  a  mondat,hogy: ,,De  ha  bevállalja,akkor  nyugodtan  cseréljenek."  Na  és  itt  fellégeztem. Végre,a  remény  apró  szikrája! Még  aznap  ráírtam  C.-re,hogy  mit  szólna  hozzá,de  későn  válaszolt,én  meg  csak  másnap  láttam,és  válaszoltam. Azt  mondta  lehet,de  igazából  még  nem  tudja.


-.-


Imádom,amikor  valaki  "határozott". Mondjuk  nem  mintha  én  nem  ilyen  lennék...Most  már  tudom  milyen  vagyok.


Írtam,hogy  akkor  majd  megbeszéljük  ofőn.


Május  8


Semmi  nem  lett  a  megbeszélésből,nem  mertem  odamenni  hozzá. Mondjuk  ő  sem  nagyon  jelentkezett (gondolom  nem  is  érdekelte  igazán,hogy  milyen  témát  kap). Előtte  meg  már  V.  is  visszaváltott  az  egyetemre. Nem  tudom,hogy  mi  jött  rá,de  hát  ez  van.


Hozzászólások száma: (0)

The power..

2015-06-19 18:20:57

 


..is  with  me


Május  5


Ha  a  tükörbe  nézek,tudjátok  mit  látok?


Egy  lányt,aki  gyenge,fél,rettenetesen  fél,meg  van  cibálva,talán  a  törés  szélén  áll,és  igen,könnyes  a  szeme,de  ennek  ellenére  szembe  fog  szállni  a  nehézséggel. Mert  nem  adhatja  fel,nem  szállhat  ki  a  játékból. Még  nem. Végig  kell  csinálnia,hiszen  elvállalta. És  ha  könnyes  szemmel  is,de  végig  fogom  csinálni. Nem  tehetek  mást. Nem  fogok  remélni,nem  fogok  bárcsakozni,hogy  hátha..valamilyen  isteni  csoda  folytán  megúszom  a  kiselőadást  a  kiránduláson,mert...mert  nem.


 


Hozzászólások száma: (0)

...

2015-06-19 17:37:52

 


Április  28


Német  előtt  ott  voltunk  kint  a  terem  előtt (következő  óra  a  megbeszélés  lett  volna,hogy  mire  jutottak  a  tanárok  pénteken  a  gyűlésen).


Jöttem  ki  a  mosdóból,megállok,nekitámaszkom  a  falnak,elkezdek  enni,elnézek  balra:


Ott  van...


Nem  számítottam  rá. Többször  is  néztem,de  ő  nem  igazán,talán  egyszer-kétszer  nézett  felénk. Kilesett  az  ablakon.


,,Úh,hogy  esnél  ki :D"


A  nadrágját  igazgatta  vagy  mit  csinált. Utána  arra  járt  egy  gyerek,azzal  elkezdett  beszélgetni,majd  a  matek  könyveket  rendezte  az  asztalon. Becsöngettek,és  elment.


:I


Egyből  elment  az  étvágyam,ahogy  megláttam. Ez  már  valami xD


Eljátszottam  a  gondolattal,hogy  odamegyek,odaállok  mellé...azt  ja,mit  mondjak  neki? Csak  nézzem  furán,míg  ő  meg  nem  szólít? :D Elmegyógy. Aztán,hogy  akkor  oda  kéne  ülni  a  szekrénybe (ami  ott  van  hozzá  közel) hogy  úgy  nézzek  ki,mint  egy  számkivetett,és  akkor  talán  odajön  hozzám,na  de  ezt  is  dobtam.


Már  nincs  neki  mondanivalóm. Ami  lett  volna,szerintem  az  sem  érdekelte  volna...Hisz  ki  vagyok  én?


 


Április  29


,,Nem  írok  róla  semmit,csak  annyi,hogy  pocsékul  érzem  magam :("


(Ééés  ennek  ellenére  továbbra  is  írtam  róla..)


,,Bárcsak  végeznének  rajtam  agymosást."


,,Egy  élőhalott  vagyok."


,,Fáradt  vagyok."


Tudom,hogy  ezzel  a  nővel,csak  próbára  akart  tenni  a  sors. Egy  újjabb  lecke  volt.


Órán  nem  feleltetett  a  szabályokból. Ha  elfelejtette,oké. De  még  akkor  is..ha  rámnéz,nem  jut  eszébe,amit  2  előtte  mondott? Ha  viszont  nem  felejtette  el,akkor  csak  rám  akart  ijeszteni. (Hú,de  megijedtem.)


Csak  azt  nem  értem,hogy  minek  ez? Miért  nem  tudja  megkövetelni  a  dolgokat? Nem  az  ő  dolga  lenne  számonkérni? Nem  ezért  kapja  a  pénzét? Nem. Őszerinte  azért,hogy  megmondja,hogy  ne  cigizzünk. (Igen,még  mindig  itt  tartok.)


:I


Na,jó, mindegy,én  ezt  is  lezártam. Lezártam  azzal,hogy  ezt  sem  értem.


Óra  közepén:


Bütyköli  a  laptopot...Egyszer  csak  hallok  valami  hangot,kattanást,amit  ő  csinál  valahogyan. Három  másodperc  múlva  ránézek. Engem  néz. A  szokásos  kíváncsian  vizslató  szemeivel. Többet  mond  ezer  szónál,mégis  f*szt  se.


És  pont  ez  az  a  másik  fegyver,amivel  magához  láncolt. Van  benne  valami...valami,ami  után  az  ember  elindul. Vajon  másnál  is  csinálja  ezt? És  ha  igen,másnál  is  működik  ugyanígy? Hát  mindenestre  későbánat  Tanárnő. Már  nem  fog  sikerülni,szóval  nyugodtan  nézhet  így.


Miután  felfogom,hogy  mi  is  történik,egy  másodperc  múlva  el  is  kapom  a  tekintetem,mielőtt  újra  hatalmába  kerít.


Óra  vége  felé:


-###,kész  van  a  feladat?


-Nem.


-Ja,igen,végül  is  igazad  van,a  táblára  úgy  is  felkerül.-esett  nekem  feszülten. Csak  kétszer  mertem  ránézni.


De  többször  is  jött  a  feladattal:


-Kész  vagy  ###?


-Még  nem.


-Rád  várunk.


-Jó,már  kész  vagyok.


(Totálisan  kész  vagyok..)


 


A  megbeszélésen  nem  derült  ki,hogy  felhozott-e  engem  is  témának.


 


Május  1


Tudom,hogy  azt  mondtam,nem  írok  többet  róla...de  ezt  muszáj,és  akkor  tényleg  befejeztem. Most  egy  darabig  úgysem  látom...ma  nincs  suli,és  jövőhét  hétfő-kedd-szerda  is  kilőve.


Tehát  kicsöngettek,rövíditett  órák  voltak,a  többiek  a  végzősök  termét  díszítették,én  még  ott  maradtam  kicsit  nézni  őket (mert  az  én  feladatom  csak  a  takarítás  volt..),majd  megkérdeztem  ofőt,hogy  elmehetek-e,és  azt  mondta  igen,szóval  elhúztam  a  belemet.


Megyek  a  buszmegállóba,előveszem  a  telefonomat,hogy  megnézzem,hogy  hátha  jó-e  már  az  a  kics*szett  net  főpályánál. Tehát  buzulom  a  mobilomat,egyszer  csak  úgy  véletlen  felpillantok,és  kell  pár  másodperc,mire  felfogom  mit  látok.


,,Te  jó  ég  ő  az."


Nézem: fehér  kabát,napszemüveg.


Megnézi  a  táblát,majd  előrébb  megy.


,,Tényleg  megtörténik  ez? Egy  busszal  fogunk  menni?"


Rá-rá  pillantok,és megbámulom,mint  egy  idióta. És  jön  a  szokásos  óraelőtti  hasfájás,utána  meg  az  óraközbeni  kézremegés,aztán  jobb  láttam  eltenni  a  telefont,mielőtt  kiesik  a  kezemből. Odament  hozzá  egy  nő,és  elkezdtek  beszélgetni,majd  nemsokára  megjött  a  6-os  busz.


,,Beteljesedik  az  egyik  álmom. Jókor..amikor  már  megutáltam :D"


Felszáll  ő,egy  férfi,aztán  én  is. Fogalmam  sincs  hova  menjek  a  buszon  belül,de  nagyon  nem  is  tudok  válogatni,mert  eléggé  tömve  van. Leül  az  egyik  egyes  ülésre,a  második  ajtóhoz  közel. Gondoltam  akkor  megállok  a  tőle  számított  3. ülésnél (tehát  2  szék  volt  közöttünk). Többször  nézek  rá,de  hol  talán  a  telefonját?  nyomkodja,hol  kifelé  néz,hol  eltakarják. Mögötte  volt  egy  szabad  hely,de  a  sok  ember  miatt  nem  akartam  kockáztatni. Aztán  egyszer  csak-hát  hogy  rám-e,azt  nem  tudom,mert  ugye  napszemüveg  volt  rajta,de- felém  néz  egy  pillanatra,majd  gyorsan  vissza,ki  az  ablakon.


:I


Béke  utcánál  voltunk,nem  szállt  le,tehát  kilőve. Itt  már  asszem  csak  1  szék  választott  el. Még  mindig  rá-rá  nézek,vagy  a  tükörképére,amire  rásütött  a  nap,és  az  legalább  rámnézett  mindig. Aztán  temető,déli  kapu: felkel,de  nem  megy  az  ajtóhoz,csak  ott  áll,ahogyan  felkelt (mondjuk  a  tömegben  nem  is  tudott  volna  bárhova  is  menni). Aztán  ha  eddig  nem,most  biztos  észrevett (vagy  ha  eddig  nem  akart  észrevenni,most  igen),mert  felém  nézett  és  szerintem  talán  rám  fókuszált. Volt  egy  ilyen  érzésem.


,,Mi  a  f*sz,a  temetőben  lakik?"


Jó,hogy  idejártam  mindig...


Megáll  a  busz.


-Elnézést.-valakinek,akitől  nem  tudott  leszállni.


És  elindult  a  kórház  irányába. Utólag  jutott  eszembe,hogy  követhettem  volna,na  de  mi  van,ha  nem  is  itt  lakik,csak  meglátogat  valakit  a  hoszpitálban,vagy  boltba  megy,vagy  észrevesz,hogy  kémkedek  utána..meg  amúgy  is  lezártam  én  ezt,szóval  tartsam  is  ehhez  magamat. Ha  itt  lakik,itt  lakik,ha  nem,nem.


Aztán  megkérdeztem  anyum,hogy  vannak-e  ott  lakóházak,meg  rá  is  gooleztam,és  igen,vannak.


Azt  nem  tudom  elhinni,hogy  a  buszmegállóban  nem  látott,amikor  pont  úgy  jött,hogy  rám  lehetett  látni.


Jah,hát  végül  is  én  csak  egy  hülyegyerek  vagyok,akit  az  iskolában  a  nyakába  aggattak,hogy  tanítsa  matekra. Minek  is  ismerne  iskolán  kívűl?


Mást  persze  nem  csak,hogy  ismer,de  még  meg  is  figyel,és  anyáskodik  felette.


Komolyan  nem  értem.


Nem  értem  magát,Tanárnő.


Hozzászólások száma: (0)

Kirándulás vagy kínándulás?

2015-06-19 17:21:58

 


Április  27


Jövőhét  utáni  héten  már  kirándulunk. Neeeeee!!! Olyan  gyorsan  megy  az  idő. Egyre  erősebben  szorítja  a  nyakam. Körülbelül  olyan  félelmet  érzek,mint  első  nap. Nem,ez  még  annál  is  rosszabb. Milyen  kirándulás  ez? Egy  kirándulás  gondolatától  nem  lesz  gyomorgörcse  az  embernek!!! Inkább  kínándulás. Rettenetesen  félek. Most  mindennél  jobban. Valaki  mentsen  meg. De  senki  sem  fog. Az  égvilágon  senki. Szóval  még  magam  sem  mentem  meg  magamat,mert  én  egyenlő  senki.


Hozzászólások száma: (0)

...

2015-06-18 23:15:41

 


Április  24


Reggel  a  6.15-ös  hatossal  mentem,de  szerintem  nem  volt  rajta  a  buszon. Megnéztük  a  vakvezetőkutyás  előadást,de  azon  sem  láttam. Fél  óra  alatt  vége  volt,mert  lebontották  fél-félre  a  nagy  érdeklődés  miatt. Alig  volt  hely,hoznunk  kellett  széket. Amúgy  J.  bejött  a  kutyájával. Lementünk  utána  a  főzősökhöz,hogy  meglessük  hogyan  állnak,majd  felmentünk  megint. A  második  lépcsősornál  jöttünk,és  persze  el  volt  rendelve,hogy  összefussunk :D Látom,hogy  jön,elnéz  jobbra ( tehát  mifelénk) , visszanézek  a  lépcsőre,köszön  V.,köszön  ő  is  a  szokásos  ,,Sziasztok"-kal,ránézek,de  ő  V.-re  néz. Bár  elég  érdekes  volt  az  a  nézés,szóval  szerintem  rám  koncentrált. Nyugodtan. Én  is  ezt  szoktam  csinálni: egyre  nézek,de  másra  koncentrálok (persze  nem  mindig :D). Bementünk  a  100-as  terembe,nemsokára  megláttam  az  ablakban,ahogy  jön  ki  a  másik  tanáriból. ,,Vajon  ő  is  a  természeti  előadásra  jön?"-gondoltam. Majd  lassan  kezdődött  is,beültünk  leghátulra,az  ajtóhoz  legközelebb  lévő  padba. Egyszer  csak  ösztönből  hátra  nézek  egy  tizedre,fordítanám  vissza  a  fejem,de  megint  odapillantok,és  akkor  találkozik  a  tekintetünk. Mikor  eljut  a  tudatomig,hogy  ő  az,azonnal  visszafordulok. Bejön,sziasztok,kicsit  körülnéz,majd  gondol  egyet,és  leül  az  egyik  tanárnőhöz,aki  ott  ült  tőlünk  egy  padkihagyásnyira. Leveszi  a  kabátját: szép  fehér  felső,a  válla  részénél,a  hátán  csipkés. Bejön  megint  J.  a  kutyájávan. ,,Hát  ez  nem  igaz :D". Most  se  köszöntem  neki,pedig  most  biztos  észrevett,mert  megsimogattam  a  kutyáját. Amikor  nem  a  tanár  úr  volt  központban (aki  tartotta  az  előadást),hanem  másra  kellett  figyelni,akkor  Tanárnő,mint  valami  szurikáta,úgy  figyelt. Olyan  gyorsan  odafordította  a  fejét,tudjátok :D Hát..igen,ez  is  ikrek  sajátosság,ez  a  ,,Jaj-jaj,minden  impulzusra  azonnal  reagálunk,azonnal  befogadjuk,csak  történjen  már  valami."


Kiderült,hogy  csak  a  tanárok  fognak  értekezni. Remélem,hogy  engem  is  szóbaköpött.


 


Április  25


Így  lepergett  a  szemem  előtt  a  következő  szitu (nem  történt  meg  igazából) :


-Velem  van  bajod,vagy  mi  a  problémád?


-Ja,utálom  magát.-és  abban  a  pillanatban  akasztotta  fel  magát  a  lelkem.


Bárcsak  értené,hogy  mit  miért  teszek,de  attól  tartok,még  akkor  sem  értené,ha  megmutatnám  neki  a  blogom. Akkor  sem  tudnék  neki  megnyílni,ha  normális  lenne. Mert  nem  is  akarnék. Nem,hisz  ki  ő? Csak  egy  tanár. Ő  van  eltájolva  a  szerepétől.


Annyira...annyira  tudom,hogy  mi  ketten  olyan  jó  párost  alkotnánk. Annyira  tudom,hogy  amennyire  hasonlítunk  egymásra,pontosan  annyira  különbözünk  egymástól,ezért  tökéletesen  kiegészítjük  egymást. És  mégis,ami  közénk  áll,az  pont  a  különbség. És  annyira  tudom,ÉRZEM-mert  valami  itt  legbelül  nem  hagy  nyugodni-hogy  mi  ketten  előző  életünkben  ismertük  egymást.


Olyan  jó  lenne,ha  felszínre  hozná...ha  kiderülne,hogy  felszínre  hozta  a  dogokat  a  tanári  gyűlésen. Tisztázhatnánk. Vajon  akkor  megmutatnám  neki  a  blogomat?


:I


A  sok  Molnár  Ildikó  már  gyomorsav  formájában  mar  szét  belül. Istenem...


 


Április  27


Elegem  van :I


Már  tényleg  nem  tudok  mit  mondani. Ez  a  nő  azt  akarja,hogy  megbukjak,vagy  már  nem  tudom,de...Fáradt  vagyok  ehhez. Nem,nem  fáradt,hanem  hulla.


A  mai  napot  még  lefirkantom,de...elég. Tényleg.


Letiltom  facebookon,nem  írok  többet  róla,elfelejtem. Itt  van  a  vége. Az,hogy  nem  bukok  meg  matekból,nincs  garantálva.


Soha  nem  is  szerettem. Csak...csak  láttam  benne  valakit...valakit...akit  még  anyámnál  is  feljebb  helyeztem. Ennyi. Mint  egy  fellángolás :I


Előásom  a  legmocskosabb  jellememet. Azt,amit  már  általános  alsóban  is  megcsillogtattam.


Szóval:


Lusta  vagyok  már  ehhez. Lusta  vagyok  emlékezni,hogy  miket  mondott.


Igazából  sok  minden  nem  volt. Ha  kérdezett  valamit  válaszoltam. Mégse  higyjék,hogy  néma  vagyok,mert  még  az  kéne,hogy  megint  elkezdjenek  cs*sztetni  ezzel -.-


Óra  elején:


-Akkor  nincs  is  hiányzó,igaz?-és  elkezd  minket  számolgatni.


-A  V.


Rám  figyel.


-A  V.  hiányzik.-felelem,mintha  fáradt  lennék  a  válaszhoz. És  tényleg. Belefáradtam.


Doli  persze  egyes  lett,az  összeset  áthúzta. Még  azt  sem  írta  oda,hogy  maximum/nulla  pont :D Diktáltuk  be  a  jegyet:


-###?-  a  szokásos  fáradt  hangsúllyal,ami  nem  tudom,hogy  azért  volt-e,mert  tudta,hogy  megint  egyes  lett,vagy  mert egyszerűen  elege  van  már  belőlem (tehát  az  érzés  kölcsönös :D).


-Egyes. (A  kedvenc  számom ;D)


-###,nem  fogsz  megbukni?-kérdezi  K.


-Nem,még.


És  ott  a  lényeg: MÉG.


-Úgy  is  tovább  engedi.-D.


Aztán  nem  tudom  miért,de  ezután  vagy  1  perc  hatásszünet  következett,és  csak  azután  mondta  a  következő  ember  nevét.


-Mi  a  szélső  értéke  a  függvénynek?...###?


-.-


-Nem  tudom.


-Olvasd  le  a  tábláról!


Ránézek  a  táblára,persze  a  szemüvegem  nem  volt  rajtam.


-Vagy  a  füzetedből!


Nem  felelek.


-Megtanultad  a  szabályokat?


-Nem.


-Miért  nem?


-Mert  nincsenek  meg.


-Mikor  mondtam  már,hogy  pótold?!


Bepörgött (Persze  nem  ordibált..azt  csak  akkor  szokott,ha  nagyon  felhúzzák,de  akkor  is  csak  egyszer  emeli  fel  jobban  a  hangját. Ezt  szeretem  benne.),és  akkor  ilyet  szól:


-Jó,akkor  következő  órán  kiállsz  a  táblához,és  lefelelsz. Jó?


-Jó.


Lókolbászt :D


DE,végre  mutatott  valami  megköveteléses  dolgot. Taps-taps.


Hozzászólások száma: (0)

  <<  1 ... 3 4 5 6 7 ... 17  >>