/ Blogok / LÉLEK / A változás szárnyain

A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70443 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

..Tanárnő..

2015-06-29 01:27:38

 


Május  29


Az  a  helyzet,hogy  ez  az  egész  dolog  részben  az  én  képzeletem  szüleménye. Mert  valamiben  nagyon  komlexusom  van. Rózsaszín  ködfelhőben  úsztam,ahhol  még  jobban  felnagyítottam  dolgokat,de  hát  ebben  ez  elkerülhetetlen. Azt  nem  mondom,hogy  nem  volt  semmi  valóságalapja...de  nekem  már  ennyi  is  elég  volt. Egy  picike  szelet  a  valóság  tortájából,és  már  olyan,mintha  az  egész  valóság  lenne. Példának  ott  van,hogy  nemcsak  velem  viselkedett  így (Amikor  meghallgatta  R.  problémáját,hogy  megfenyegették  a  koleszban,amikor  tanácsot  adott  S. leforrázott  kezére,vagy  amikor  azt  mondta  C.-nek,hogy  letöri  a  kezét,ha  még  egyszer  meglátja  cigizni  a  VÁROSBAN..Ezekhez  tulajdonképpen  semmi  köze  nem  volt,mégis  beszólt / vagy  foglalkozott velük ) ,de  ehhez  ugye  vak  voltam  a  köd  miatt...vagy  csak  nem  akartam  észrevenni...Szép  az  a  mesevilág,ahol  én  vagyok  a  középpontban...


,,Órákon  nem  lehet  csak  veled  foglalkozni."-mondta  a  harmadik  korrepetáláson.


A  másik  pedig  az,hogy  amikor  ott  volt,amikor  vele  együtt  voltam,semmit  nem  éreztem. Se  gyűlöletet,se  szeretetet,semmit. Mintha  az  a  nő,aki  ott  van  matekórákon,aki  után  mindig  koslatok  órákon  kívűl,egy  teljesen  másvalaki  lenne. (A  remegés  is  csak  azért  volt,mert  ráizgultam.) Nem  úgy,mint  órákon  kívűl,az  iskolában,vagy  otthon. Mintha  csak  az  én  fejemben  létezne  ez  az  egész  elmélet. Csak  akkor  őrültem  meg  úgymond (óraelőtti  hasfájás),csak  akkor  fűzött  hozzá  bármilyen  érzelem  is. Amikor  ő  nem  volt  a  közelemben. Vagy  ha  órán  kívűl,de  iskolán  belül  futottunk  össze. Amikor  nem  számítottam  rá,de  amúgy  gondolni,gondoltam  rá.


Lehet,azért,mert  tényleg  egyoldalú  ez  a  dolog?


Az.


 


Június  1


A  nyár  első  bejegyzése  is  róla  fog  szólni..talán  az  egész  nyárral  egyetemben.


Azt  hiszem  megtudtam,hol  lakik. Megvan  a  két  ház,a  fa. Csak  annyi,hogy  az  eslő  ház  színben  nem  annyira  passzol  az  eredetihez. De  hát  valószínűleg  a  fények  játéka..A   képen  szürke,a  valóságban  meg  ilyen  lazac  színű,de  szerintem  ez  nem  jelent  semmit. A  másik  része  a  kirakónak  meg  az  élettársa,aki  azon  a  területen  pózol  Tanárnő  unokájával. Szerintem  megoldottam  a  feladványt.


Már  ezt  is  el  tudom  engedni. Kicsit  furcsa  egybeesés,hogy  pont  azon  a  területen  van  a  temető,ahova  ugye  járkáltam. Pont  ott,ahol  ő  lakik. Emlékszem,amikor  tértig  másztam  a  sárban,nem  akartam  busszal  menni,nehogy  megnézzenek  az  emberek,hogy  hogy  nézek  ki,ezért  hazasétáltam,és  arra  mentem,amerre  ő  lakik. ELSÉTÁLTAM  A  LÉPCSŐHÁZA  MELLETT. De  fura. Hm :)


Néném..


A  lakhelye,akkor,közelebb  volt,mint  gondoltam.


Olyanokra  gondoltam  ma,hogy  mi  lenne,ha (pár  év  múlva) nálla  dolgoznék,mint  anya  Sz.-nél,aki  szintén  tanárnő. (Bár  anyát  Sz.  nem  tanította,mert  vele  egykorú :D) Meg  ha  legközelebb  kimegyek  a  temetőbe,megnézem  hol  lakik  pontosan,és  majd  odacsempészem  valahogy  neki  a  vallomásomat..


Jézusom,de  bolond  vagyok. Mondjuk  utóbbi  nem  rossz,de  akkor  is..


Hozzászólások száma: (0)

Hoppla-hopp

2015-06-29 00:30:49

 


Május  27


Ma  beleolvastam  anyukám  messenger  üzeneteibe,amit  G.-vel  folytatott. Azt  írta  14-én  neki (kirándulás  előtti  napon),hogy  tegnap  óta (vagyis  13.-a  óta)  gyogyós  vagyok. ,,Nem  tom  mi  a  baja. Összevásároltam  neki  minden  sz*rt  nasit,kaját,húst  sütöttem,pénz  kapott  azt  le  sem  sz*rja  a  fejem. Kivasaltam  amit  kért. Tiszta  hülye." G.  erre: ,,Hmmm. Kérdezd  meg  mi  baja. Biztos  van  valami." Anyám: ,,Kérdeztem  én. Csak  motyog,nem  mond  semmit." G: ,,Akkor  pörölj  rá. Igenis  mondja  meg." Anya: ,,Reggel  figyeld  meg  úgy  fog  elmenni,hogy  még  csak  el  sem  köszön." G: ,,Akkor  szerencséje  hogy  nem  találkozunk."


 


Hát  persze. Akinek  valami  baja  van,az  tiszta  hülye,nem? Ha  láttok  valakit,akinek  baja  van,arra  azt  mondjátok,hogy: ,,Áh  ez  tiszta  hülye!"


?


És  ott  a  lényeg,tudod? Nekem  nem  kell  semmit  venned,engem  nem  kell  megvenned,nem  kell  vasalnod  rám,nem  kell  rántotthúst  sütnöd. Fogalmad  sincs  mire  van  szükségem. Fogalmad  sincs  mire  van  szüksége  egy  kamasz  gyereknek. Egyikőtöknek  sem. Máshogy  nevelkedtetek,vagy  nekem  vannak  nagy  elvárásaim  egy  gyerekhez  képest,nem  tudom.


Visszaakarom  kapni  a  régi  életem. A  régi  családomat. Amikor  csak  anya,apa  és  én  voltunk. És  elölről  akarok  kezdeni  mindet,de  úgy,hogy  mindhárman  egy  kicsit  mások  legyünk. Mindhárman  egy  kicsit  jobbak. Éppen  annyira,hogy  sokáig  boldogok  legyünk,és  nagyon  szeressük  egymást.


17-én  pedig (aznap,amikor  haza  jöttem  a  kirándulásról),ezt  írta  G.: ,,###  rendben  hazaért? Jól  érezte  magát?" Anya: ,,Ja  jó  későn  ért  haza. Fél  8-3/4  8  körül. Még  nem  igen  kérdeztem."


Azt  az  ,,igen"-t  ki  is  húzhatjuk,merthogy  egyáltalán  nem  kérdezte,még  most  sem. Szóval  csak  ennyire  érdekli..És  elköszöntem,amikor  elmentem..De  ők,amikor  összevesznek(tek,mert  mostanában  hála  az  égnek,nem  vesztek  össze)  ugyanilyenek  szoktak  lenni. Ahelyett,hogy  elmondaná  egyik  a  másiknak  mi  a  baja,inkább  duzzognak. Anyám  meg,amikor  látja  G.-n,hogy  ilyen,akkor  ahelyett,hogy  megkérdezné  tőle  mi  a  baja,jön  oda  hozzám,és  mondja,hogy  nem  tudja  mi  a  baja  G.-nek.


-.-


Kérdezd  meg!?


És  akkor  ugye  már  megy  a  ,,nemköszönés  elmenéskor" című  nóta  is. Amit  gondoltam  én  nem  fogok  eljátszani,mert  annyira  nem  süllyedek  le  a  szintjükre.


Tudom,nem  szép  dolog  mások  üzenetei  között  olvasni,de  sajnos  néha  muszáj. Ha  lehetne,mások  gondolataiban  is  olvasnék,bár  szerintem  ezzel  sokmindenki  így  van :D


Hozzászólások száma: (0)

Vallomás

2015-06-26 14:50:15

 


Május  27


Ha  már  a  maximumot  nem  tudtam  kihozni  a  függvényből..:D (höhö,függvény..maximuma..értitek...áhh,felejtsétek  el) azaz  a  dologból..ebből  az  egész  helyzetből,legalább  a  lelkiismeretem  legyen  tiszta. Ez  valahogy  így  a  végére  kijött  belőlem.


Lélektől  lélekig.



Attól  az  énemtől,aki  egykor  az  egekig  magasztalta,annak  az  embernek,akit  én  hiszek,hogy  ott  van. Ott  csillog  a  szemeiben.


 


Drága  Molnár  Ildikó  Tanárnő.


Sajnálom,hogy  nem  tudtam  őszinte  lenni,holott  ennyit  megérdemelt  volna.


Sajnálom,hogy  legyőzött  engem  a  félelem.


Sajnálom,ha  esetleg  bármivel  is  megbántottam  volna.


Sajnálom,hogy  tiszteletlen  voltam  Önnel.


Sajnálom,hogy  nem  tudtuk  egymást  jobban  megismerni.


Sajnálom,hogy  nem  ön  lett  az  osztályfőnököm,annak  ellenére,hogy  sokszor  megbántott,de  még  több  örömöt  okozott  azzal,hogy  résztvehettem  az  óráin,foglalkozott  velem  különórákban,vagy  egyszerűen  csak  találkoztunk/láttam  órán,szünetben,illetve  iskolán  kívűl (utóbbi  volt  a  legnagyobb  öröm).


Köszönöm  Istenem,hogy  találkozhattam  egy  ilyen  érdekes, nem  mindennapi  emberrel.


Köszönöm,hogy  megédesítette  a  napjaimat. Olyan  volt,mint  a  nyári  szellő  télen.


Szerettem  azt,ahogyan  rám  nézett. Mert  én  ilyen  embert,még  nem  láttam,aki  így  nézett  volna  rám.


Szerettem  azt,amikor  hozzám  ért. Mert  ekkor  éreztem  azt,hogy  ő  valódi.


Szerettem  azt,amikor  rám  mosolygott ,akár  csak  a  szemével  is. Mert  benne  volt  az  egész  lénye.


És  csak  egyet  remélek:


Remélem,egyszer,valahogyan  eljut  önhöz  ez  az  üzenet. Nem  muszáj,hogy  emlékezzen  rám. Elfogadom,ha  nem  fog  emlékezni. Csak  ezt  kapja  meg.


Alles  gute.


Isten  áldja.



 


Itt  egy  másik  zene,amit  szintén  kiposztolt  az  oldalára  pár  hónapja. Ezt  is  nagyon  megszerettem:


www.youtube.com/watch


 


Hozzászólások száma: (0)

Random

2015-06-26 14:18:40

 


Május  26


Rohadt  hideg  van. Meg  is  fáztam. Bár  szerintem  ez  már  inkább  a  lelki  nyomortól  van. Itt  van  mindjárt  nyár,azt  olyan  ruhában  vagyok,mint  amiben  októberben  szoktam  teccelegni.


Mondjuk  olvastam  valahol,hogy  májust  az  ikrekhez  hasonlították,pontosabban  fordítva: hogy  amilyen  széllel,változékonysággal  fordul  tavasz  a  nyárba,olyan  az  ikrek  is.


Tehát  akkor  ez  a  normális. Ez  a  normális?


Tavaly  is  ilyen  idő  volt  hónap  vége  felé? Nem  hiszem. Ilyen  idő  március  végén,április  elején,meg  persze  októberben,és  novemberben  szokott  lenni. Na  de  ennyit  az  időjárásról. Nyugdíjasok  (egyik)  kedvenc  témája :D De  még  mindig  úgy  érzem  magam.


Jövő  héten  szerdán  írásbeli  szintvizsga  németből. Nem  is  gondoltam,hogy  már  ilyen  közel  van. Megfogunk  halni. Amúgy  nem  izgulok,nem  is  érdekel. Megpróbálom  magamból  kihozni  a  legtöbbet :D Lesz  belőle  valami..


Viszont  a  szóbeli! Na,attól  tartok, V.P.T. miatt (ő  nem  tanít  minket,de  olyanokat  mesélnek  róla..) T. tanárnőt  leszarom. Bár  még  előtte  sem  lesz  kellemes  leégni. Mégis  azt  mondom,ha  túléltem  a  kirándulást,ezt  is  túl  fogom  élni.


Tegnap  találtam  egy  jó  kis  facebookos  idézetet:


,,nem  elfojtom,nem  is  titkolom


egyszerűen  csak


nem  látom  értelmét


elmondanom."


És  milyen  igaz.


Lefordítom  angolra,vagy  németre,és  ezt  is  fel  fogom  körmölni  a mosdóba.


Kíváncsi  vagyok  milyen  ,,meglepetéseket"  tartogat  még  az  Ég  még  ebben  a  tanévben. S  főleg  a  nyárra...


Tanárnővel  kapcsolatban.


Hozzászólások száma: (0)

Érzések,emlékek

2015-06-26 13:19:59

 


Május  24


Az  utóbbi  két  hétben  az  fogalmazódott  meg  bennem,hogy  ebben  a  világban..igazán..magunkon  kívűl..SENKI..MÁSRA..NEM..SZÁMÍTHATUNK.


Az  utóbbi  két  hétben  arra  is  rájöttem,milyen  szakadék  van  köztünk  anyával,sőt  az  egész  családdal. Mintha  10  év  alatt  nem  tudtam  volna  beilleszkedni  a  saját  családomba.


Arra  nem  emlékszem,hogy  régebben  milyen  volt  a  kapcsolatom  anyával,csak  annyi  maradt  meg,hogy  sokat  veszekedett  velem. Most  viszont...Najó,elmondom,mi  a  bajom:


Az  a  bajom,anya,hogy  már  beteg  vagyok  attól,hogy  mindig  csak  én  megyek  oda  hozzád,hogy  megöleljelek. Hogy  arról  már  ne  is  beszéljek,milyen  régóta  hallottam  azt  a  szádból,hogy : ,,Szeretlek." Bevallom,én  sem  szoktam  mondani,de  nem  a  szülőnek  kéne  példát  mutatni? Vagy  azt  vallod,mint  apám?


Jó,hogy  a  gyerek  nem  csinálja  azt,amit  a  szülei  sem  mutatnak  neki. De  ez  látom  téged  nem  zavar..Semmi  gond.


Elegem  van  abból,hogy  mindig  csak  a  rosszat  tudod  észrevenni  velem  kapcsolatban (pl. jegyek),a  jóhoz  valahogy  vak  vagy. Ösztönzésből  szintén  megbuktál. De  ez  vonatkozik  G.-re  is. Bűntetni  tud,de  jutalmazni  nem. Nagyszerű. És  akkor  így  várják  el,hogy  javítsak.


Kivételként  megemlíteném  azt  az  egyet  dolgot,amikor  felajánlotta,hogy  ha  jó  lesz  a  bizonyítvány,akkor  vesz  nekem  egy  új  telefont.


Nekem  nem  telefon  kell!!!!!!!!!


Engem  nem  kell  megvenni!!!!!!!!!!!


Én  nem  olyan  vagyok!!!!!!!!!!!!!


Lesz*rom  a  telefont!!!!!!!!!!!!!


Nekem  bőven  elég  lenne  egy  ,,Ügyes  vagy", egy  ,,Szeretlek" ,és  hozzá  egy  ölelés,ha  ez  még  nem  túl  sok.


Sajnálom,hogy  ehhez  is  vakok  vagytok. Hisz  egymásnak  sem  szoktatok  ilyeneket  mondani.


Meg  mostanában  azt  vettem  észre,marhára  lesz*rják  a  jegyeimet,nem  kérdezik. Tudom,hogy  ők  is  mit  játszanak  velem...Megakarják  tanítani,hogy  immár  csak  magamnak  tanulok. (Mint  Tanárnő.) De  őket  nem  is  érdeklik,hogy  mi  lesz  velem??? Tőlük  egy  híd  alá  is  kerülhetek???  Szép. Hát  sajnos  engem  sem  érdekel. Dögöljek  meg. Tényleg  jobb  lehet  a  halál,ennél  a  nyomorék  világnál.


Remélem  minnél  előbb  kitudok  repülni  a  fészekből,itt  hagyom  őket,és  soha  nem  térek  vissza. Bebizonyítom  MAGAMNAK (nem  másnak) ,hogy  a  saját  lábamon  is  megtudok  állni.


 


Május  25


Az  anyás  dolognak  a  másik  része:


Azt  érzem,hogy  mintha  G.-t  jobban  szeretné,mint  minket,a  lányait.


Itt  egy  példa: amikor  volt  az  a  nagy  hullámvölgy  az  életünkben (2-3  éve  talán),megjelent  egy  harmadik  köztük. Anya  azt  gyanította,hogy  G. csalja  őt,amire  igazából  anyának  volt  is  oka  gyanakodni,mert  G. adott  rá. Egyik  este  megint  összekaptak. Mi,a  húgommal  már  lefeküdtünk (csak  éppen  aludni  nem  tudtunk). Kiabáltak,anya  sírt,és  egyszer  csak  ezt  hallom:


Ablak  hangja,egy  ,,Ááááh", és  egy  dulakodás  féle  hang.


-Mit  csinálsz??? ....mit  fog  mondani  holnap  a  gyerek  az  iskolában? Kiugrott  anyám  az  ablakon.


Kinéztem  a  szobámból: ott  állt  a  húgom  a  szobájuk  előtt. Én  nem  mertem  odamenni. Visszahúzódtam  a  szobámba,először  dühöt  éreztem,hogy  hogy  lehet  ilyen  önző,majd  összestem,és  csak  bőgtem.


Nem  tudom,hogy  képes  lett-e  volna  rá,vagy  csak  ez  egy  ilyen  ,,végső  vészcsengő"  volt-e.


Anya,képes  lettél  volna  itt  hagyni  minket? Komolyan  gondoltad?


Azóta  sem  beszéltem  vele  erről,és  senkivel  sem. Pedig  akartam,de  félek. Még  most  is.


Meg  amikor  G.  kijelentette  ott,mindenki  előtt (beleértve  a  saját  8-9  éves  lányát),hogy  ő  utálja  ezt  a  családot. Ekkor  még  képben  volt  a  harmadik  személy.


Hát  igen. Ez  kicsit  pofánvágott. Utóbb  persze  mentegetőzött,hogy  csak  mérgében  mondta. Erre  inkább  nem  mondok  semmit..


Szerintem  erre  rajtam  kívűl  senki  nem  szokott  gondolni. De  belém,belém  égett. Anyának  is  én  mondtam  utólag  az  utóbbi  dolgot (család-utálás),mert  valahogy  nem  hallotta,amikor  ezt  mondta  G.,pedig  ő  is  ott  volt.


Hozzászólások száma: (0)

...

2015-06-25 23:46:09

 


Május  22


Most  nem  úgy  érzem  magam,mint  egy  70,hanem  mint  egy  80  éves.


Ezt  még  úgy  érzem,le  kell,hogy  írjam:


Péntek  reggel  van,B  hét,első  óra  az  első  német  csoportnak  ilyenkor  mindig  elmarad. Tervben  az  van,hogy  legkésőbb  óra  5-kor  el  kell  indulni  itthonról,hogy  a  10-15  körül  járó  buszt  elérjem  és  még  kicsöngő  előtt  suliban  legyek. Aztán  végül  is  elszarakodtam  az  időt,és  később  indultam  el, 18  lehetett,amikor  megnéztem  az  időt  buszmegben.


,,Óh-gondoltam-mikor  fogok  én  odaérni?"


Megnéztem  a  táblát:


Hármas  27-kor  jön.


o.o


Hatos  21-kor.


,,Huh..akkor  azzal  megyek. Bár  a  kicsöngőt  lekésem.."


Jön  a  hatos,felszállok,leülök  a  második  ajtó  melletti  egyesülésre,ami  keresztbe  néz  a  buszra. Fülest  előkotrom,beteszem  Lana  Del  Rey-t.


Littke  József  utca...


Megáll  a  busz.


Véletlen  odapillantok  előre:


O.O


Egy  ember  száll  fel.


Ahogy  megpillantom,azonnal  felismerem,hogy  az  a  Tanárnő,fehér  kabátban. Szemüveg  nélkül  vettem  észre  egy  pillanat  alatt. Előre  nézek,és  az  arcomon  a  boldog  meglepettség  lesz  látható. Szemem sarkából: leül  az  ajtók  felöli  négyes  ülésre,a  felém  nézőre,a  szélsőre. Tudom,hogy  észrefog  venni,vagy  talán  már  észrevett.


Ránézek  egyszer: morcos,lefelé  néz,talán  megint  a  telefonját  buzulja.


Még  mindig  elég  hihetetlen.


Szememet  nagyra  nyitom,szemöldökömet,szám  sarkát  felhúzom,hogy  ezúttal  ne  a  búskomor  képet  nyújtsam  neki,ha  esetleg  figyel. Az  embereket  figyelem  magam  körül,hogy  lássa,én  ilyen  megfigyelő  tipús  vagyok..ami  igaz  is..


Ránézek  megint  egy  tizedre: morcos  félmosoly,engem  néz.


Na,akkor  észrevett...


Visszafogottan  én  mosolygok,a  számat  balra  húzva. Többet  nem  kísérlek meg  ránézni.


130-as  megállójánál  van  a  busz.még  nem  kelt  fel,és  még  közvetlen  azelőtt  sem,hogy  megállt  volna  a  busz,hanem  direkt  akkor,amikor  én.


Szóval  nyílt  az  ajtó,gyorsan  felálltam,ránézek: a  földet  nézi,majd  a  táskájára  pillantok. Egyszerre  szálltunk  le. MI,KETTEN,SENKI  MÁS :D


Hogy  köszönt  vagy  nem,azt  nem  tudom,mert  ugye  füles  volt  a  fülemben,elindultam  jobbra,mert  tudtam,ő  balra  fog  menni  a  trafikba...Bár  lett  volna  alkalmam  beszólni  neki  a  C.-s  miatt,de...mindegy...lezártam.


Kezem  remegett. Mikor  mentem  át  a  zebrán,arra  számítottam,hogy  már  ott  lesz,de  nem,és  amikor  átmentem az  úton,hátranéztem,de  akkor  sem  láttam.


 


Május  24


A  sok  energia  meghozta  hatását?


Megkapod,ha  nagyon  akarod,de  mindenek  előtt  elengeded.


Vagy  a  sors  megint  belém  akart  kapni? Vagy  egszerűen  csak  orbitális  véletlen? Merthogy  egyszer-mivel  egy  helyen  lakunk-biztos  találkoznunk  kell.


Akármelyik  is  igazából,a  másodiknak  érzem  a  hatását. Feltépte  a  sebet. A  legrosszabbkor. Pont,amikor  így  is  sok  felettem  a  viharfelhő.


Teszt. Tesztelni  akar. Hát  megbuktam. Nem  tudtam  elengedni. Még  nem. De  hiszen  soha  nem  is..de. Az  egyik  tekintetváltásunkban...a  lelkek  egymás  szemébenvaló  találkozásában...egy  tizedmásodpercre...megismertük  egymást...láttuk  egymást  a  másikban...


Szeretném,ha  ez  így  lenne. De  az  a  helyzet,hogy  ez  csak  az  én  képzeletem. Egy  képzelet,ami  nem  tudom  miből  táplálkozik. Talán  a  szeretet  hiány...vagy  szerelem  hiány...nem  tudom.


Egy  valamiben  vagyok  biztos,amiben  már  az  elején  is  biztos  voltam:  a  SZERETET-ben  a  szemében. Az  ott  csillog. Ahhoz  nem  vagyok  túl  vak,hogy  észrevegyem.


Én  nem  tudom,hogy  ez  a  nő  min  ment  keresztül,nem  ismerem,nem  tudom  milyen  volt  az  élete...de  valamiért  van  egy  olyan  érzésem,hogy  nagyőn  nagy  gödörben  volt  egyszer,pár  évvel  ezelőtt.


Hozzászólások száma: (0)

Ofő...

2015-06-25 23:13:57

 


Május  18


Németes  osztályfőnöki  órán  a  kirándulást  beszéltük  ki..


Ofő  még  kétszer  elmondta,hogy  ügyes  voltam,de érdekesmód  csak  engem  emelt  így  ki.


???


Aztán  mondott  egy  olyat,ami  mintha  megint  egy  ilyen  cibálás  lett  volna  a  "Maradok" irányába.


,,Amit  elvállalsz,azt  meg  is  kell  csinálnod."


2. órán:


Csináltunk  egy  feladatot,elkezdett  járni  körbe,mindenkihez  odament  segíteni,sejtettem,hogy  hozzám  is  eljön,és  oda  is  jött,de  nem  a  szokásos  módon,hogy  odahajol,és  akkor  onnan  fentről  magyaráz,hanem:


Fogja  magát,előrébb  tolja  az  asztalt, mond  egy  ,,Elnézést" . Meglepődök. A  táskám megint  ott  volt  az  asztalon. Odaül  mellém o.o


-Megy  ###?


-Igen..(persze  ez  nem  volt  olyan  biztos)


-Hm :) Én  ide  nem  ezt  írnám..-és  akkor  elkezdte  magyarázni  az  összeset. Mindegyik  rossz  volt,amit  beírtam,de  konkrétan  megcsinálta  helyettem: beírta  a  jót.


Ez  a  beszéd  tanárnő! Ez  kell  nekem! Hogy  odaüljön  MELLÉM,hogy  érezzem  azt,hogy  VELEM  van. És  ne  onnan  fentről  magyarázzon. Hogy  ugorja  át  a  falaimat (jelen  esetben  a  táskát), bármi  áron. Merje  lebontani. (Végül  is  Ildikó  is  ezt  csinálta,de  valahogy  mégis  máshogy..)


Érezzem  azt,hogy  számíthatok  rá  bármikor. Hogy  felfedezzem  BENNE,MAGAMAT. Hogy  egyszer  rájöjjek,honna  volt  olyan  ismerős.


:)


Lehet,hogy  a  kirándulás  tette  meg  hatását? Mert  előtte  nem  volt  ilyen,hogy  odaült  volna (vagy  akár  gugolt). Vagy  csak,mert  pont  volt  mellettem  hely? (Mivel  hiányzott  V.)


 


Május  19


Mennék  ki  a  gépírásteremből,de  látom,hogy  résnyire  nyitva  az  ajtó  és  tartja  az  osztályfőnök,miközben  előre,beszél  valakihez. Várok  két-három  másodpercet,majd  nyitja  ki  jobban,látja,hogy  lépnék  ki,visszahúzódik,és  mondja:


-Hm,pont  téged  kerestelek.


-Engem? Miért?-nézem  a  cetlit,amit  a  kezében  tart.


-Ide  felírtam  azoknak  a  nevét,akiknek  még  gondjaik  vannak  valamelyik  tantárgyal.


-Mi  lesz  a  matekkal?


-Nem  számoltam  átlagot..


De  akkor  jön  A. meg D.,félbeszakítanak,és  mondanak  valamit  ofőnek.


-Hm? Mi  lesz  a  matekkal?-visszatérve  rám.


-Hát..próbálok  javítani.


Jó  vicc...


-Majd  megbeszélem  a  Tanárnővel  is,hogy  mi  legyen  veled..Becsöngettek  már?


-Igen,szerintem  már..


-Akkor  menj,és  majd  megbeszéljük.


Beszélhet  vele,de  nem  fogja  érdekelni. Meghaltam  számára.


Kíváncsi  vagyok,mi  lesz  ebből. Jó  lenne,ha  összejönnénk  hárman  és  tárgyalnánk,de  nem  hiszem,hogy  idáig  elviszi  az  ügyet. Pedig  milyen  jó  lenne...Kiönteném  a  fekete  levest.


Megnéztem  a  verseimet  a  wécében,és  ott  vannak :) még  nem  festették  le..


Vajon  hányan  olvasták  már  el?


Hozzászólások száma: (0)

...

2015-06-25 22:30:52

 


Május  18


A  kiránduláson  majdnem  elcsábultam. Ha  nem  szakadozott  volna  a  net,feloldottam  volna  a  Tanárnős  tiltást  facebookon.


Most  ugye  a  suli  váltásban  elbizonytalanodtam,a  blog  bemutatása  felé  is  elcsábultam: hogy  ha  nem  váltok,annak  ellenére  mutassam  meg  neki. De  nem  tudom  igazából...nem  tudná  megérteni. Nem  tudná  azt  átérezni,amit  én. Ha  meg  nem  érdekelné,még  rosszabbul  érezném  magam. Ezért  kéne  teljesen  kiidegelni  magam,hogy  amikor  megmutatom,ne  azért  mutassam,hogy  most  a  nyakamba  boruljon,vagy  bármi  reakciója  legyen. Hanem  csak  hogy  én  megmutattam,tehát  megtettem  a  tőlem  telhetőt. Őszinte  voltam,nem  palástoltam  el  az  érzéseimet. Nem  tudom,mikor  fogok  ide  eljutni.


Hozzászólások száma: (0)

Kirándulás,3. nap

2015-06-25 19:12:34

 


Május  17


Ha  jól  emlékszem,ma  is  7-re  állítottam  be  az  ébresztőmet. Összepakoltuk  a  cuccainkat,levittük  a  buszba. 8.30-45  környékén  keltünk  útnak. Ha  minden  igaz,voltunk  a  Mátyás  téren  is,bár  én  erre  nem  igazán  emlékszem..Arra  viszont  igen,hogy  megnéztünk  egy  templomot  kívűlről..és  ennyi  maradt  meg :D 9.15-kor  indultunk  Ópusztaszerre. Elsőként  a  Feszty-körképet  néztük  meg (10.30-11.00). Szerintem  nem  volt  rossz,de  annyira  érdekes  sem. Akkor  már  inkább  maga  az  épület  volt  az,amit  érdekesnek  mondanék :D Megnéztük  az  Árvízi  bemutatót. Ezután  bementünk  egy  múzeumszerűségbe,itt  ilyen  üvegkirakatban  valami  játékfigurák  voltak,vagy  mik :D Talán  valami  harcot  mesélhettek  el,vagy  én  nem  tudom..csak  bámultam  ki  a  fejemből. Középen  meg  egy  óriás  mamutfenyő  talpazata  volt  kiállítva.


12.00-től  a  ,,Bakot  lőttem" című  program  volt,aholis  íjászkodtunk,amit  jaaj  de  imádok. Míg  a  többiek  hármat  lőttek,én  többet  is. Utána  mondta  is  ofő:


-Láttam,többet  is  lőttél..


-Igen,szeretem :)


-Tényleg? Csinálod  is  hobbi  szinten?


-Neem..


-Az  iskolában  az  egyik  tesi  tanár  szokott  indítani  ilyen  oktatásokat. Kérdezzétek  meg..


Majd  bementünk  a  Szatócsboltba,mindenki  vehetett,amit  akart. Én  nem  vettem  semmit. Volt  egy  épület,ahol  több  helyiség  is  volt (szoba  méretű) és  mindegyik  tulajdonképpen  egy  múzeum  volt. Megnéztük  ezeket  is,utána  meg  neki  álltak  az  osztálytársaim  bowlingozni,mert  kint  ki  volt  építve  a  pálya. A  golyók  fából  voltak. A  végére  még  a  tanárnők  is  gurítottak  egyet-kettőt.


13.00-13.50-ig  pedig  a  Mindentudó  oskolában  volt  jelenésünk. V.  elment  klotyóra,ekkor  a  pasas  már  ott  állt  a  ház  előtt,és  próbálta  fegyelmezni  az  osztályt. Én  meg  gyorsan  visszamentem  a  mosdóhoz,hogy ,,Tejóég" :


-V.,gyereee!


Sorba  kellett  állnunk,mint  az  elsősöknek  és  ,,Jó  napot"-tal  köszönni. Sejtettem,hogy  a  ,,régi  iskolák"  lesz  a  téma,de  hogy  konkrétan  el  is  kellett  játszanunk,hogy  az  "őskorban" vagyunk,ahol  körmöst  adnak  meg  tenyerest??:D Imádkozással  kezdtük  az  órát. Néha  tökre  beparáztam  ettől  a  pasastól,merthogy  olyan  tekintélyparancsoló  volt (először  azt  is  hittem,hogy  igazi  tanár,de  aztán  valaki  kérdezte,ő  meg  mesélte,hogy  az  eredeti  szakmája  az  színész,most  meg  ő  itt  a  skanzen  vezetője..). Észrevettem,hogy  milyen  jól  néz  ki,és  milyen  kellemes  a  hangszíne,és  akkor  már  annyira  nem  volt  ijesztő,inkább  szórakoztató. Hála  istennek,nem  én  voltam  az  első,akit  ki  nézett  magának (de  az  elsők  között  voltam :D), viszont  háromszor  engem  is  megtalált. Először  ilyet  szól:


-A  kis  hölgy  elől. (Merthogy  én  meg  V. elől  ültünk,bal  oldalon,a  második  sorban,előttünk  a  tanárnők.) Mondja  meg,hogy  honnan  jöttek,és  hányadikosok!


-Pécsről  jöttünk  és  kilencedikesek  vagyunk.


-Hogy?


-Pécsről  jöttünk..


-Taníítóó  úúr  kérem,..


-Tanító  úr  kérem,Pécsről  jöttünk,és  kilencedikesek  vagyunk.


Aztán  meg  magyar  óra  volt,olyan  régi  táblára  kellett  írni  karcolóbigyóval. Volt  olyan,akit  a  táblához  is  kihívott. Az  ,,ly"-os  jét  és  a  ,,j"  jét  gyakoroltuk. Le  kellett  írni  pár  szót,és  akkor  kérdezte:


-Ki  írta  pontos  jével (a  bagoly  szót) ? ... (Senki) Ki  írta  nagy  betűvel?


Páran (köztük  én  is) feltették  a  kezüket. Felálltunk.


-Mikor  írunk  nagy  betűvel  főnevet?


-Ha  a  mondat  elején  áll.-felelem. (Milyen  frappáns  válasz xD)


-Helyes.


-És  még  mikor??-kérdezett  mást.


Majd  a  végén  visszatért  hozzám:


-Tehát  milyen  betűvel  írjuk?


-Naggyal..ja  nem,kicsivel.


Müller  elnevette  magát.


A  végén  is  imádkoztunk,merthogy  régen  ezzel  zárták  a  tanórát. Nagyon  élveztem  ezt  az  50  percet,de  V.-nek  nem  tetszett :D


Utána  bementünk  az  oskola  melletti  múzeumba,és  akkor  még  láttam  a  pasit,mert  a  közelében  ólálkodtam :D Sose  felejtem  el ^.^


Ezután  osztályképet  csináltunk  az  Árpád  emlékműnél. Felszálltunk  a  buszra,és  14.15-15.00-ig  a  Szeri  csárdában  ebédeltünk (ami  amúgy  pár  perc  sétára  volt,de  mindneki  lusta  volt  sétálni). Előételként  zöldséges  levest,főételként  enyhén  fűszeres  hússzeletet,rizzsel,káposzta  salátával,desszertként  meg  palacsintát  kaptunk. Szerintem  finomnak  finom  volt,csak  kevés,és  drága  ahhoz  képest,de  erre  mások  is  panaszkodtak. A  másodiknál  tartottam (amikor  már  mindenki  megette,aki  az  asztalunknál  ült (Müller,V.,E.,D. és  a  bolond  sofőr:) )),megszólal  Müller:


-###, igyekezzél,mert  addig  nekünk  sem  hozzák  ki  a  desszertet!


-Ő  mindig  ilyen  lassan  eszik..a  fagyit  is  egy  hétig  nyalta.-D.


-De  különben  igaza  van..minden  egyes  falatot  jól  meg  kell  rágni.-Müller.


Elérkezett  a  hazaindulás  ideje (15 óra). Felpattantunk  a  buszra,szerencsére  maradt  még  egy  kis  kajám,szóval  éhen  nem  haltam  a  polgári  ebéd  után. Egyszer  megálltunk  egy  benzinkútnál (ahol  tehenek  is  voltak :D) és  megtartottuk  az  eredmény  hirdetést,meg  a  díjazást,merthogy  amikor  például  a  paprika  múzeumban  voltunk,akkor  is  kellett  feladatokat  megoldani,és  csapatokban  versenyeztünk. Mi  lettünk  a  másodikak,kaptunk  egy-egy  olyan  anyósnyelvet,vagy  minek  mondják,tudjátok  duda,szülinapi  fujóka...:D meg  2-2  csomag  pez  cukrot. Útközben  kidobáltunk  néhány  osztálytársat,és  körülbelül  olyan  19  óra  előtt  10  perccel  Pécsett  is  voltunk. Müller  mondta,hogy  nézzük  meg  az  ülés  alatt  is,hogy  nem-e  maradt  valami  ott. Valamiért  én  maradtam  utoljára  a  buszon,lenéztem  az  ülés  alá,erre  megszólal  Müller:


-Köszönöm  ###. Nézd,az  egyetlen,aki  megnézte.-mondta  nekem  és  ofőnek.


 


Szeretnék  kiemelni  néhány  zenét,amiket  leginkább  buszozás  közben  hallgattam,és  erőt  adtak:


(Ezeket  akkor  hallottam  először,kirándulást  megelőző  napon,amikor  letöltöttem  őket,így  abszolút  a  kiránduláshoz  kötöm  őket,ami  olyan  jó,mert  a  kirándulás  is  egy  szép  emlék  lett :) ) :


www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


(Ezeket  meg  ugye  már  ismertem..):


www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


 


Szóval  ahhoz  képest,amire  számítottam,meg  amennyire  megakartam  halni,hogy  mi  lesz  majd  az  idegenvezetésemmel...ahhoz  képest  tök  jó  volt  a  kirándulás.


Plusz  1  pont  ahhoz,hogy  itt  maradjak.


Amikor  hazaértem  anya  semmit  nem  kérdezett  a  kirándulásról,és  másnap  se,se  azután (mintha  el  sem  mentem  volna) szóval  simán  akár  meg  is  dögölhettem  volna.


 


Hozzászólások száma: (0)

Kirándulás,2. nap

2015-06-24 19:48:26

 


Május  16


A  nap  első  gondolata  5  óra  49  perckor  íródott,szóval  ha  4  és  fél  órát  aludtam :D Az  ébresztőt  amúgy  7-re  állítottuk  be,én  keltem  fel  elsőnek,majd  D.,V., és  E. (persze  ők  ébresztőre :D)  Azért  kellett  ilyen  korán  kelnünk,mert  8  óra  30  perckor  mindenkinek  lent  kellett  lennie  a  kolesz  előtt,mivel  a  városnézés  volt  a  következő  program.


Elkezdtünk  készülődni...kimentem  a  fürdőbe  kifesteni  a  szemem (előző  nap-biztos,ami  biztos-csak  kontúrt  tettem  fel,illetve  a  vízvonalat  színeztem  be,nehogy  az  legyen,hogy  nem  tudom  valamiért  lemosni  a  spirált :D). Szóval  elkezdtem..egyszer  csak,mint  hideg  zuhany,megjelent  osztályfőnök: a  bögréjét  öblítette  ki,én  meg  automatice  abbahagytam  a  sminkelést,elindultam  kifelé (utálom,ha  néznek  make  up  közben..),de  pechemre  jött  utánam:


-Hogy  aludtál  éjszaka?


-Jól,csak  felszínesen.


-Miért? Új  környezet?


-Igen..


-Hát  én  meg  becsuktam  a  szemem,és  mintha  kiütöttek  volna :D


- :D


Bementem  a  szobánkba,vissza  fürdőbe,megint  szobába  egy  másik  ceruzáért,megint  fürdőbe. Ofő  megint  megjelenik  a  poharával,de  már  lesz*rom,festem  tovább  a  szemem :D


Kiöntöttem  az  energia  italomat (amit  amúgy  csak  most  ízleltem  másodszorra) az  üres  üvegembe,és  ezen  kívűl  vittem  magammal  két  darab  kiflit,és  egy  kis  pénzt. Nem  voltam  hajlandó  egész  nap  táskát  cipelni,ami  már  amúgy  is  elszakadt  tegnap  a  fülénél.


Elkészültünk,elindultunk,de  ahogy  leértem  V.-vel  eszembe  jutott,hogy  fent  maradt  a  koleszban  a  papír,amire  írtam  a  témámat. Oké,akkor  going  back. Beléptem  a  főkapun,pont  akkor  jött  ofő,és  Müller. A  nagy  rohanásban  kicsit  neki  mentem  véletlen  Müllernek :D,de  nem  szólt  semmit.  D. és E.  még  fent  voltak, aztán  amikor  leértünk  már  szinte  az  egész  osztály  ott  állt,késtünk  5  percet,de  nemcsak  ránk  kellett  várni. Kaptuk  is  a  dorgálást  Müllertől...


-Jó  gyerekek,ki  késett?


Mi  végül  is  először  pontosak  voltunk,de  gondoltuk  inkább  feltesszük  a  kezünket..


- Jó,mindenki  tudja  magáról..Ne  forduljon  elő  többet!


Aztán  végre (nagy  nehezen) elindultunk. Ma  délelőtt  tartottuk  a  legtöbb  idegenvezetést. Ezeken  a  helyeken  voltunk,illetve  ezeket  néztük  meg (kívűlről) : Dóm, Dóm-tér, Dömötör-torony, Szegedi  Szabadtéri  Játékok  helyszíne, Nemzeti  Emlékcsarnok, Dugonics  tér, Egyetem, Reök-palota, Fekete-ház, Kárász  utca, Klauzál  tér, Széchenyi  tér, Városháza, Szegedi  Nemzeti  Színház, Közművelődési  Palota, Vármaradvány, Rondella.


Közben  kortyonként  adagoltam  magamba  az  energy  drinket,minek  hatását  csak  szellemileg  éreztem,fizikailag  ugyanolyan  fáradt  maradtam. 11.30-tól  12.00-ig  ebédeltünk  a  Tündérkonyhában (megint). A  mai  menü  gyros  tál  volt,és  ismét  jól  megpakolták :) Ezután  megint  kaptunk  egy  kis  szabadidőt, az  energia  italom  csak  ekkor  fogyott  el. Bementem  D.-vel és V.-vel  a  közeli  Sparba. Első  dolog,amit  megtaláltam  az  valami  alkoholos  ital  volt,amit  D. szóvá  is  tett :D De  nem  vettem  inkább,nehogy  az  legyen,hogy  nem  szolgálnak  ki,az  meg  milyen  ciki  már,hogy  elkérik  a  személyim,én  meg  ja,hoppá... Helyette  vettem  egy  üveg  vizet,meg  egy  feketerdős  sütit.


Kólésztunk  egy  kicsit,majd  a  Dugonics (deszépnevevan) térre  mentünk,ahol  12.50-kor  kellett  találkoznia  az  osztálynak,de  hogy  mi  az  anyámat  csináltunk  ott,arra  nem  emlékszem :D Az  megvan,hogy  a  elkezdtem  felmondani  V.-nek  a  témámat,meg  ott  gyülekeztek  a  szökőkútnál...Mindegy. Felszálltunk  a  buszra,mert  13.30-kor  jelenésünk  volt  az  ,,Agora  Informatika  történeti  kiállítás  és  látványlaboratórium"-ra. Érkezéskor  a  vízöntőhoroszkópúak (ami  egyedül  én  vagyok  az  osztályban..) ,,Back  home"-ot  élhettek  át. Tényleg  olyan  modern  volt  az  egész   kívűlről,olyan  ,,vízöntőkorszakos",és  a  tény,hogy  ez  egy  informatikai  épület...teljesen  mintha  nekünk  építették  volna. Szóval  akát  az  is  lehetett  volna  a  neve,hogy  ,,Agora  vízöntői  Informatika  történeti  kiállítás  és  látványlaboratórium" :D Mondtam  is  V.-nek,hogy  már  csak  a  repülő  autók  meg  az  égi  síneken  suhanó  vonatok  hiányoznak..


Igazából  belülről  is  tökre  ,,vízöntőkorszakos",avagy  tudományos  volt  az  épület. (Láttam  valamit  a  csakrákkal  kapcsolatban  is. Én  ezt  is  a  tudományhoz  sorolnám..) Leadtuk  a  kabátokat,cókmókokat,és  felmentünk  az  első  emeletre. Itt  tulajdonképpen  sok  minden  nem  volt. Döglött  bogarakat,meg  tobozokat  mutogattak  nekünk,volt  egy  óriás  puzzle,egy  pár  repülőgépes  ülés,amibe  bele  lehetett  ülni,és  valami  kérdőívet  kitölteni,néhány  halas  akvárium,és  ennyi :D Egyel  feljebb  mentünk,ott  már  egy  fokkal  érdekesebb  dolgokat  láttunk: dohányt,amikor  még  élő  növény  formában  növekszik,mikroszkóp  alatt  dolgokat,illetve  cserepes  növényeket  akartak  ránk  sózni,hogy  vigyük  őket,mert  ingyé  van. Köszöntem  szépen,de  nekem  nem  kellett,mert  nem  akartam  egész  nap  kézben  cipelgetni  szegény  párát,ha  meg  túl  is  élte  volna  a  kirándulást,akkor  otthon  úgy  is  gyorsan  kileheli  a  lelkét. Ezután  következett  az  érdekes  látványlaboratórium. Beültünk  egy  terembe,és  egy  pasas  tatotta  az  előadást,amit  olyan  nagy  hévvel  és  lelkesedéssel  csinált,hogy  majdnem  az  volt  izgalmasabb,ahogyan  mesélt,mint  amit  mesélt. Leginkább  a  fényről  dumált,hogy  az  is  erőt  fejt  ki,a  lézerekről,meg  ilyenek. És  kiderült,hogy  nem  hisz  az  ilyen  nem  evilági  dolgokban,mint  például  fény/energia  átadás,és  akkor  kicsit  kiábrándultam  belőle :D Persze  mindenkinek  szíve-joga  eldönteni  miben  hisz. Utána  átmentünk  egy  másik  terembe,és  ott  is  mesélt. A  következő  állomás  az  informatika  történeti  előadás  volt,amit  bevallom  én  kicsit  unalmasnak  találtam. Régi  telefonokat  láttunk (azt  a  drótos-húzogatóst :D),ki  is  próbálhattuk,régi  számítógépeket  mutogattak,meg  egy  robotkaticát,amit  lézerrel  irányítottak (ez  aranyos  volt).  A  végén  meg  lehetett  a  gépeken  játszani  ilyen  nyomi  játékokkal. Mikor  itt  végeztünk,elkezdtem  zabálni  a  sütimet. 15.30-ig  tartózkodtunk  itt. A  következő  program  a  vadaspark  volt,de  nem  izgultam. Valahogy  az  elmaradt. Megjött  a  busz,indultunk,5  perc  alatt  ott  is  voltunk.


Leszálltunk,majd  kiderült,hogy  C.  otthon  hagyta  a  témáját. Nem  is  vártam  mást  tőle. Ofő  közben  elment  a  jegyeket  intézni,Müller  meg  mondta,hogy  akkor  kezdjem. Igazából  nem  volt  gáz,azt  kell  mondjam. Felolvastam  szépen,hangosan (najó..egyszer  elcsuklott  a  hangom). Másfél  oldalt  írtam. Hogy  néztek-e,mennyire  néztek  a  többiek,azt  nem  tudom,mert  csak  a  lapot  figyeltem. C. közben  mutogatta  mellettem,amit  mondtam x) Bemenzünk (itt  sem  először  jártam  már),asszem  úgy  indultunk  el,hogy  D.,V.,B.,T.,és  én,  de  D.-vel  leragadtunk  az  edzőparknál (jó  helyen  van..egy  állatkertben :D) V.-ék  elmentek,mi  meg  ott  fittneseltünk  egy  kicsit,majd  együtt  mentünk  tovább,és  tök  jól  éreztem  magam  vele. Tiszta  gyogyósok  voltunk,úgy  beszéltünk,mint  az  ovodások (titaaa(cica)),de  legalább  megtaláltuk  a  közöshangot,és  nem  voltam  néma  egész  idő  alatt. 16.00-tól  18.00-ig  voltunk  a  parkban. Amikor  mentünk  ki,akkor  ott  várt  az  ofő  a  kapunál,és  mondja  nekem:


-Hallottam,beszéltél..


-Beszélgettünk..-D.


-Müller  tanárnő  mesélte,hogy  jól  sikerült  az  idegenvezetésed..


-Igeen :)


-Ügyes  voltál..


Bólintottam,és  visszabólintott.


Buszoztunk  vissza  a  koleszba (közben  a  sofőr  bekapcsolta  a  jó  kis  musicot :D) 19.00-től  irányított  szabadidőt  kaptunk,ami  azt  jelentette,hogy  adtak  egy  feladatlapot,és  a  városban  kellett  kólészni,hogy  kitudjuk  tölteni. Mi  ezt  a  feladatot  rábíztuk  E.-re,mivel  a  témáját,amiből  fel  kellett  volna  készülnie,nem  csinálta  meg. Én,D.-vel  meg  elmentünk  az  Árkádba. V.  most  sem  jött  el (szóval  tegnap  simán  elmehettem  volna  inni). Most  már  annyit  nem  beszélgettünk,mint  a  vadasparkban (nem  volt  mire  dedósnak  lennünk) de  azért  igyekeztem. Néma  most  sem  voltam. Amúgy  a  telefonja  GPS-ével  jutottunk  el  az  Árkádba :D (ahol  szintén  nem  most  voltam  először..). Bementünk  a  H&M-be (talán  az  volt..),ami  két  emeletes  volt,egy  ékszerboltba,utána  a  Sparba,ott  vettünk  ücsit  meg  fagyit.majd  megint  egy  ruhásboltba  néztünk  be,bojongtunk  volna  még  tovább,de  lassan  indultunk,mert  22.00-re  a  koleszban  kellett  lennie  mindenkinek. Hazafelé  menet  beültette  a  fülembe  D.,hogy  vigyázni  kéne,mert  egyedül  vagyunk...sötét  van...idegen  város,és  a  telefonommal  a  kezében,ujja  a  hívás  gombon-így  sétáltunk :D Egyfolytában  hátra  néztem,nem-e  követ  minket  valaki. Egyszer  mikor  mondta,hogy ,,Gyere,gyorsan!",úgy  beszartam,mint  állat. Aztán  mondja,hogy  az  ajtókkal  vigyázni   kell (azelőtt  mentünk  el). Nagy  félve  megérkeztünk  a  koleszba. V. alvással  töltötte  magányos  idejét,D. ébresztette  fel  szegény. Megjött  E.,megvacsoráztunk,közben  hülyéskedtünk,főleg  E. Aztán  eljutottam  arra  a  pontra,amikor  már  annyira  jól  érzem  magam,hogy  az  alapdolgokon  is  elkezdek  röhögni :D pedig  nem  is  piázok :D A  végén  V.-vel  már  kimenekültünk  a  szobából,leültünk  a  szobánk  előtti  székekre,mert  annyira  elfajultak  a  dolgok,hogy  inlább  le  se  írom,miket  műveltek  a  lányok :D Jött  oda  hozzánk  ofő,aztán  kérdezte  mi  a  szitu,mi  meg  mondtuk  neki. Bement  a  szobánkba,és  vagy  10-15  percig  beszélgetett  velük. Ma  éjszaka  amúgy  nem  E. itta  túl  magát,hanem  aki  pátyolgatta  tegnap,T. De  annyira,hogy  hányt  is..Meg  nemcsak  ő  volt  még,aki  kicsit  berúgott..


Elmentünk  egyszerre  fürdeni,négyen,persze  nem  egy  kabinban  voltunk :D A  mai   kabin,amiben  fürödtem,az  tovább  nyomatta  a  fizet  egy  gombnyomásra,mint  a  tegnapi,és  hála  az  égnek,meleg  is  volt  a  víz. Ma  éjszaka  csak  fél  egyig  voltunk  fent. Jó  volt  ez  a  nap  is,pedig  ettől  féltem  a  legjobban.


 


Hozzászólások száma: (0)

  <<  1 ... 2 3 4 5 6 ... 17  >>