/ Blogok / LÉLEK / A változás szárnyain

A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70089 látogatás 2 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Fordulópont

2016-10-09 20:27:41
02.29.

A bevonulásom napja.

,,Vannak napok, amikor kicsit minden a helyére kerül. A bűnök, a hibák megbocsáttatnak, és még az idegent is nagy ölelés fogadja. Ilyenkor elégedetten dőlünk hátra, mondván: túl vagyunk a nehezén."

Vittem a kék sporttáskát telepakolva...Igazából a laptopot is be akartam csempészni, hogy majd ott végre blogolni is fogok tudni de aztán hagytam a francba. Persze, én majd ott előveszem a laptopomat, azt mindenki előtt blogolni fogok...Ráadásul lehet, hogy meg sem engednék. ( A mama is felvetette az ötletet, hogy addig oda adná a benyelt tabletemet, de anya passzolta a dolgot.) Helyette tankönyveket pakoltam anya miatt, merthogy pótolnom is kéne majd az elmaradt tanulnivalót. Oké, bedobtam néhány könyvet, meg egy naplót is, ahova majd le tudom jegyzetelni a napjaimat. Aztán igazából egyszer nem nyitottam ki tankönyvet, a naplóba se írtam minden nap mindent.

Gyerekkórházba mentünk, át az épületen, balra, jobbra egyenesen, majd megint jobbra és egyenesen, végül balra egy kicsit, és befordultunk jobbra. Felmentünk a lépcsőkön. Két ajtó volt.

Bal oldalon:

Gyermekpszichiátria

Jobb oldalon:

Neuropszichiátria osztály

A baloldali ajtón csöngetett anya.

Egy rövid, fekete hajú nő nyitott ajtót. Beljebb tessékelt minket.

A nő vezetett, kaptam egy szobát, ahol már volt egy lány.
Hozzászólások száma: (1)

...

2016-10-08 22:14:57
02.12.

De azt, hogy nem megyünk, csak utolsó nap közöltük az Anitával.

- Gratulálok.

A versem ekkor már papírra volt vésve, összehajtva, egy kék vagy fehér szalaggal csomagolva, amit mindenképpen oda kellett neki adnom, mert féltem, hogy több lehetőségem nem lesz rá. Szóval leléptünk suli után K.-val a városba, tudtuk azt hogy négykor végez Anita az edzőjével, szóval fél háromtól már lehet keresni (viszont háromra meg haza kellett volna érnem).

Felmentünk. Felérünk az utolsó lépcsőfokokra, körülnézek a kondizók között:

-Nincs itt, nem látom.

Alig hogy ezt kimondom, véletlen felpillantok a fölöttünk lévő lépcsősorra, és ott jön lefelé :)

Nézem, rám néz.

Nem emlékszem hogy mondott-e ekkor valamit, de szerintem ő is meglepődött, és küldött felém egy fél mosolyt.
Kérdezte:

-Akkor jöttök?

Alig tudok megszólalni. K.-ra nézek.
-Nem, nem hiszem. Nem hoztam semmi váltóruhát.
-Nekem viszont mennem kéne, mert kezdődik az órám. Ciao.
-Szia...

Nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek. Egyszerre akartam mind a kettőt. Elfelejtettem a levelet.

Lementünk a K.-val, elindultunk árkádba. Nem hagyhattam annyiban. Elhatároztam, hogy leszarom anyámat, és megvárom az Anitát.

Volt "szerencsém" megismerni a Hussy ikreket (akiket amúgy már ismertem látásból a Nevkoból), meg K. újdonsült pasijelöltjét: B.-t.

16 óra előtt tíz perccel ott voltunk velük a kondi épülete előtt. Anyum hívta a K.-t, de mondtam neki ne vegye fel.
A fiúk közben hülyéskedtek K.-val, én meg csak fogtam a fejem magamban..
Négykor felmentem, otthagytam őket.

Várok...nem jön.
Már negyed öt volt. Kis idő múlva jött utánam K., és mesélte, hogy B. lesmárolta, de olyan undorító volt, hogy az nem igaz. Úszott a nyálban :P :D Aztán lementünk, a hülye barátai már elmentek. K. ráírt az Anitára:

- Bent vagy még?
- Igen. Miért?
- Niki szeretne veled beszélni. Mikor végzel?
- Öltözök. Mennyi ideje van? Mert akkor sietek.

Meg kérdeztük tőle, tudunk-e találkozni az autóbusz-állomásnál.

Na de mindegy, elsétáltunk Árkád Alsóhoz, hogy akkor majd autóbusznál összefutunk, de közben írta, hogy Árkád Felsőnél találkozzunk, mert az neki közelebb van. Jó, felmentünk, közben gyorsan beparfümöztem magam az avon párizsi sikkjével, mikor kiléptem az kapun, akkor is nyomtam magamra, a következő pillanatban pedig megpillantom:

Ott áll.

Megállok előtte, a K. a jobb oldalamon felénk fordulva. Hol az Anitára nézek, hol félre. Néz rám felvont szemöldökökkel, én meg mondom neki:

-Ne nézz így :D

Szerencsétlenkedtem még egy darabig, nem tudtam megszólalni, aztán K. segített:

- Adni akar neked valamit.

Aztán nagy nehezen kinyögtem:

-Igen, adni akarok valamit. De..megtennéd, hogy csak otthon olvasod el?

Bólogat.

Nyújtom a karomat, markomban a levél a verssel. Nyújtja a tenyerét, odaadom neki.

- Reagáljak is rá majd valamit e-mailben?
- Igen.

Aztán jöttek még ismerősök (köztük az ikrek meg B. is), odamentünk hozzájuk, hülyéskedtek. B. ugratta az Anitát a leszbikusságával, Anita persze felvette a kesztyűt, már a fizikum volt a tét. Ledobta a háti táskáját, levette a bőrkabátját, ott állt egy szál ingben a plusz öt fokban.

Lefogta B.-t, egy másik csaj meg tökön rúgta a gyereket :D Ezen a szituáción besírtam anno, de közben néztem is kerek szemekkel. Ilyennek még soha nem láttam az Anitát.

Majd Anita kérdezte, nem-e megyünk, ezért lassan búcsúzkodtak, és indultunk hármasban, felszálltunk egy buszra, leültünk leghátra, egymás mellé, én voltam középen, Anita kívül, K. belül.

- Szeretnél még valamit mondani, vagy valamiről beszélni, azon kívül, hogy olvassam el, amit írtál?
- Hát most úgy sincs elég idő beszélgetni.

K. meg rendezkelődött:

- (...) Jó, akkor oldja fel a tiltást facebookon az, aki csinálta, és találkozzatok, beszéljétek meg, amikor mindketten ráértek.
- Most nem azért, de ez tökre úgy jön le, mintha össze akarnál hozni minket.- mondta Anita.

Igaza volt, de persze nem erről volt szó.

- Mi? Neem, én csak mint barátok akarom, hogy kibéküljetek.
- Hát..nem is..nem arról van szó, hogy nincs időm, csak nincs bérletem.
- A születésnapom hetén szabin leszek, szóval akkor ráérek, és van bérletem, ki tudok menni Kertvárosba.
De kettőnk közül rajta múlik a dolog, ő van megsértődve.
- Én lennék?- kérdezek vissza.

K. leszállt Littkében, én a következőnél szálltam A.-val.

Beszélgettünk ameddig elszívott egy cigit. És végül is tisztázta azt a 31 éves nős dolgot.

- (...) Kezdjük ott, hogy az a nő hetero, és gyereket is akar. Azt mondta, hogyha főzök neki egy finom vacsorát összejön velem. De csak szívtuk egymás vérét.

Próbálta így elsimítani a dolgot mindenféle kifogással.

- Hát..nekem igazából mindegy. Ha máshogy lenne, akkor sem lenne sok közöm hozzá.
- Most ezt ne értsd félre, de ha akarod, akkor van hozzá közöd, ha nem, akkor nincs.

Nekem meg már persze fogalmam sem volt hogy értsem ezt, de automatice úgy fordítottam le magamban, hogy hát van hozzá közöm mivel csókolóztunk, tehát ő is akar tőlem valamit.

-Nem akarjuk egymást elveszíteni..de javíts ki, ha nem így van.
Rázom a fejem, jelezve hogy nem akarom kijavítani.

- Jó a hajad.-mondja
- A tied is :D
- Az ismerősök azt mondják rám gyufafej.
- :D De megelőztelek.
- Miért te mikor festetted be?
- Előző hét szombat..
- Akkor bőven..én kedden.
-Tudom..láttam a képet amit küldtél a K.-nak és a kezedet is láttam.

Aztán elkísértem az osztályfőnökéhez, Müllerhez. Azt is megtudtam hol lakik.

- Ígérd meg, hogy feloldod a tiltást.
- Fel fogom oldani.

Elbúcsúztunk, de tökre hülyén jött ki.mert tartotta nekem a fejét oda, én meg nem tudtam mit akar, erre megpuszil, másik oldalt is, és megölel.
Magához szorít ahogy szokott.

-Nehogy kitörd a nyakad :) -mondja közben, miközben ölel.
Nevetek.


Íme az első szerelmes versem:

Őrült bolyongó, elveszett
Behunyom két szemem
Mit súghat a megveszett
Mindenhol Őt keresem

De szívem nem dalol,
Háborgó óceán lelkem
S moraja előtt meghajol
Háttérbe szorítva az eszem

De szívemet valami tépi
Ím a szomjúság mi nyúzza
Mit csak ölelésed enyhít
Kongó üresség is húzza

Szívem nagy darabja
Azt száműztem Veled
S a szerelem rabja
Ez mégis, ördögi kör lehet

Fegyverem erősebb mindennél
Tiszta forrás, szeretet
Bárcsak újra álmomban lennél
Enyhítené a kínt keveset

Addig maradnak a holdkóros imák
Utolsó lélegzetem legyen Neked első
Pecsét rá, lelkem ennyire imád
Újrakezdeni talán sosem késő

Jeges leheletem nevedet rajzolja,
A füstös levegő elér-e hozzád?
Gondolsz-e rám néha?-gondolja
Vágyaimat csillagaim elhozzák?

Szememben csillogó könny:hiányzol
Esténként némán üvölteni
A pillanatot gyötrődve kivárom:
Egyszer majd a füledbe súgni.


Én meg hazaestem negyed hat után. Anyám persze leordította a fejemet. Először hazudtam neki, aztán kiderült hogy tudta,hogy kivel voltam meg hol, mivel a K. elmondta az anyjának, anyám meg felhívta az ő anyját. Mondta hogy örüljek hogy nem tép meg, mehetek nevelőintézetbe, és elmegy a gyámügyre, vagy a rendőrségre, és fel fogja jelenteni az Anitát. Másnap hivatalos voltam mamához, de ugye onnan is eltiltott. Én meg ezek után tisztára le voltam sokkolva.

Csak ültem összezuhanva az ágyam előtt, néztem ki a fejemből, és nem gondoltam semmire.

Elhatároztam hogy ha megteszi, akkor öngyilkos leszek.

Később közölte velem, hogy menjek el holnap a mamához. Nem értettem mi ez a nagy váltás. Aztán kiderült, hogy a mama akarta, hogy mindenképpen menjek ki.

02.13.

Ígéretemhez híven feloldottam facebookon a tiltást, de e-mailt nem kaptam az Anitától.

Tulajdonképpen azért kellett elmennem a mamához hogy telebeszélje a fejem. Offolta nagyban az Anitát, én minden erőmmel próbáltam védeni, de hát egy Oroszlánnal szemben nehéz megnyerni a szócsatát. Mondtam neki, hogy nem értem miért kell valakit elítélni azért, mert meleg. Attól még lehet normális ember. És akkor mama hajtotta a szót, hogy nem erről van szó, de engem nem nézhetett madárnak.

- Találkozzatok, ismerd meg.
- Én nem akarok vele találkozni.

Na itt kezdődik az előítélet...

De persze én hajthatatlan voltam, hiszen a szerelmemről volt szó. Kijelentettem a mamának, ami eddig csak gondolatban volt meg:

- Én öngyilkos leszek, ha tényleg megteszi.
- Nah..ha ilyeneket mondasz, akkor tudod hova fognak bevinni??
- ...
- A zárt osztályra.

Este a buszmegállóban már nem bírtam magammal, felléptem facere láttam,hogy visszajelölt ismerősnek Anita, ráírtam:

17:40- Szia.
- Szia :) Mizujs? Hogy vagy?
17:42- Jól..Elolvastad?
- El. Igazából nem tudom mit mondhatnék.
17:44- Milyen érzések jöttek elő?
17:45- Hát ez bonyolult.
- Értem.
17:46- Mikor megöleltelek is éreztem valamit. Ott azt éreztem, hogy mennyire törékeny is vagy. És hogy szeretnélek mindentől megvédeni. De mint barát.
17:48- Ühüm. Én meg azt érzem, hogy szeretlek, és azt hiszem már lényegtelen, hogy hogyan, nem számít.
17:49- Sajnálom. A versed egy szerelmi vallomás volt. Tetszett.
- Mit, miért? Nem kell. Hát jah..olyasmi.
- De sajnos nem tudom viszonozni feléd.
17:50- Nem baj. Tényleg :)
- Tudom milyen érzés. 17:51- Ezért sajnálom.
17:52- Azért nem kellett volna összezavarnod
- Igen...tudom...még mindig nem tudom megmagyarázni...
17:53- De nem csak a csók..Hanem amikor olyanokat írtál, hogy ha beléd esek, akkor a csajod leszek.
17:54- Igen...Meggondolatlan voltam...nem hittem, hogy megtörténik.

02.15.

07:18- Meg ,,Figyeld, amikor majd összejövök a Nikivel"...na de mindegy, nem is folytatom..Én általában nem nagyon szoktam viccelődni az emberekkel, ezért mindenkit komolyan veszek. Molnárt is (túl) komolyan vettem, de ezt te is tudod..

11:18- Amúgy ma egész nap melózol, nem? Nem szoktál néha kijönni egy öt percre?
11:33- Itthon vagyok. Nem mentem. Tegnap kicsit beb*sztam, és úgy döntöttem beteget jelentek.
13:13- Jah értem. 13:15- Az mit jelent? 13:16- Hogy kicsit beb*sztál. 13:26- Jó kedved volt, vagy rossz?
13:28- Egy kicsit beb*sztam, ja. 13:29- De jó kedvem volt.
- *lájk jel*
13:30- :) Te hogy vagy?
13:33- Megvagyok..Na de folytatom..Az első kopp akkor jött, amikor utolsó nap, nyolcadikán kijelentetted, hogy nem azért csókoltál meg, mert össze akarsz jönni velem. Akkor még csak az fájt, hogy két opció közé szorítottál, ez volt ugye a vagy sajnálsz, vagy szórakozol velem. Ezt már jobb lett volna, ha akkor megosztom veled, és nem gyártom az elméleteket magamban. Hibáztam.
13:34- Én hibáztam.
13:36- Miért?
- Mert félrevezettelek. Habár nem akartam.
13:37- Jó, de nekem meg ki kellett volna mondanom, amit gondoltam.
- Hát azt nem bántam volna.
13:38- :D
13:39- Most is elmondhatnál mindent.
13:40- Tudom, azt csinálom. Aztán jött a Virágos szitu. Rosszul esett, nem tagadom, de még ez sem a legnagyobb pofon volt, és elég gyorsan kihevertem, mert beleképzeltem magam a helyedbe. Eszembe juttattad az Ildikó tanci iránt érzett dolgokat. 13:41-Az viszont tőlem volt parasztság, amikor szartam a fejedre, mikor másodszorra kértél bocsánatot.
13:43- Hát érthető volt a reakciód.
13:44- Nem, mert akkor már nem haragudtam. 13:45- Viszont egy kérdésem lenne még ezzel kapcsolatban..Ha azt mondom ne menjünk oda, akkor is odamentél volna?
- Fogalmam sincs. 13:46- Valószínűleg igen. 13:47- Hiszen szerettem. Bármit megadtam volna érte, hogy lássam, és halljam.
13:48- Meg tudom érteni. 13:50- Utána a legdurvább az volt, amikor megtudtam, hogy csak barátként tekintesz rám, amikor az volt bennem, hogy most én vagyok neked barát és szerelem között. Ennél is hülye voltam, mert téged meg sem kérdeztelek, hogy tényleg így van-e.
13:51- Ott voltál, azt hiszem.
- Igen, konkrétan velem leveleztél. Azért köszöntem meg.
13:52- ?
- És amúgy belehallgattál abba a zenébe, amit küldtem? :D
- Mikor?
13:53- Amikor kérdeztem K. facejéből, hogy most te vagy-e úgy velem, hogy barát és szerelem között vagyok. 13:54- Akkor velem beszéltél. Nem K.-val.
- Fogalmam sincs.
13:55- Amikor írtad, hogy ,,Most is egy 31 évesre hajtok.". 13:56- Na az így egyenesbe hozzám jött.
13:57- Ügyes. 13:58- Nem tudom, hogy meghallgattam-e. Nem emlékszem. Linkeld át, megmondom.

02.16.

07:45- https://www.youtube.com/watch?v=KDxJlW6cxRk
07:49- Le voltam sokkolva aznap, de mégsem tartott olyan sokáig, mint a Virágos dolog. Akkor már eléggé ki voltam "idegelve". Miután összelogikáztam a dolgokat magamban (eszembe jutott az is, mikor írtad anno, hogy a Virág azt mondta neked, kezdjél ki velem), egyenes út vezetett ahhoz az eredményhez, miszerint tényleg csak játszottál velem. Eldöntöttem, hogy adok időt magunknak, és hogy majd megvárom amíg te keresel, mert mindig rám tudsz hangolódni...de amikor írtad, hogy eleged van a világból, elgondolkodtam. Aztán meg a ,,Nem futok senki után", az kicsit rosszul esett, pláne miután eszembe jutott, hogy azt mondtad oda jársz kondizni, ahova a Virág is.. 07:50- Amúgy egy különálló kérdés: (...) 07:54- Kérhetek tőled valamit?
11:50- A Virág már nem jár. De ha járna sem érdekelne. Azt csinál, amit akar. Nekem ő már senkim. (...) Mit szeretnél kérni?
13:20- Holnap bejönnél velem Intersparba (...)?
13:22- Dolgozom. 13:23- Ne haragudj.
- Mikor? Mettől?
13:24- Reggeltől estig.
13:25- És ma?
13:32- Ma is sajnos. Este nyolcig.
13:34- Csütörtökön is?
- Nem. Akkor fél háromtól ráérek.
13:35- Oks, akkor csütörtökön eljössz velem?
- Persze :)
13:36- Jó, köszi :)
- Nincs mit :)

13:56- Mizu amúgy?
14:01- K. meg akar erőszakolni.

Hülyéskedtünk egy lépcsőház előtt...

14:03- Téged?
14:05- Ja.
- Hát hagyd magad :D Kitapasztaljátok egymást, jó tud az lenni ;)
14:06- :D Na jól van ám..
14:07- :D Az tök jó ám :D Szeretek a nulláról kezdeni. Ilyenkor minden új, és mindent újra kell tanulni. Meg kell ismerni a másikat. 14:08- És ez kihívás.
14:09- :)
14:13- Ezért vagyok liliom tipró.
14:16- ??
- Lehet egy kérdésem? Sanszosan kérdeztem már, de az agyam egy szita.
14:45- Aha. Kérdezz. 14:47- Viszont ma már nem biztos, hogy meg tudom válaszolni, mert mennem kéne. Szia holnapig :)
15:23- Pasival voltál már? Ciao bis morgen :)

02.17.

07:13- Hogyan? 07:30- Na de folytatás következik. Az végképp kiborító volt, amikor azt írtad, sajnáltatom magam, és semmit nem teszek. Ezt konkrétan arra értetted, hogy nem kereslek? Mert ha igen, akkor tudnod kell, hogy szinte minden nap bent voltam Árkádban. Meg előtt, meg mögött, meg felett...Hogy hátha...hátha véletlen betévedsz. Mert a véletlenben bíztam. Aztán egyik nap jött az ébredés: eszembe jutott az kép, amit egyszer küldtél olyasmi idézettel, hogy ,,Legyél te az ok, ami miatt valaki azt gondolja, érdemes még hinni az emberekben." Egyértelmű volt, hogy lépnem kell. Közben K. ismerősöm is pumpálta a fejem, hogy életem végén bánni fogom, hogy nem szerettem, nem csókoltam, nem csalódtam...és rájöttem, hogy igaza van. Miután a tévéből is kaptam a dolgokat: ,,Az egyetlen igazi kudarc, ha nem próbálkozol többet.", másnap esete: 19 órakor beestem városba- 07:32- Kerestelek Árkádnál, autóbusznál, hogy HÁTHA. Így visszagondolva mekkora balfék voltam...De ezen már csak nevetni tudok :D Aztán fél nyolckor megszereztem K.-tól az infót, hogy otthon filmezgetsz...Sírni tudtam volna. Végül pénteken ugye meghallották a könyörgéseimet fent, és pont akkor jöttél le hála az égnek, mikor ott voltunk. bár későn gondolkodtam, és elfelejtettem akkor odaadni a levelet.

13:39- Holnap akkor jó lesz 15:10-15:15 között Árkádban? Mekinél. -(én)
13:40- Hát ha ezúttal megtalállak, akkor persze.
13:41- Meg fogsz.
13:42- Akkor jó.
- Na de hogyan voltam együtt fiúval?
- Szűz vagy még bubi?
13:43- :D Igen. De félre ment, az K. Nem?
13:44- A bubi?
- Há jah.
13:45- Mindenki bubi. Meg mucikám. Édesem. Szívem. Bár inkább mucikám. Meg majom meg dinnye.
- Ja boccs..Azért még jó, hogy nekem van valami külön is..13:46- Vagy azt is szoktad másnak?
13:47- Vigyorit?
- Aha.
13:48- Szerintem azt csak neked szoktam. Nem jut eszembe más, akinek mondanám.
13:49- *lájk jel*
13:51- De várj...egy volt még...de fogalmam sincs ki az.
13:53- Értem.
- Mindegy is. Ő is ilyen kis félénk, mint te.
13:54- :)
13:57- Csak a full csendesekre szoktam mondani...és eddig te vagy a második ilyen :D
13:59- Az jó..akkor legalább nincs sok belőlem.
14:01- Belőled csak egy van vigyori :) Amúgy...most az jutott eszembe, amit kiírtál kamaszpanaszra, hogy vajon milyen lehet velem az ágyban...Velem akartad elveszteni?
14:02- :D
14:03- Komolyan kérdeztem.

02.18.

10:09- Konkrét ilyen célom nem volt. 10:10- Bár nyilván, ha összejöttünk volna, akkor veled vesztem el.

13:18- Kakukk. Bealudtam, és még itthon vagyok. Negyed négy körül érek Mekihez így.
13:42- Ja ok.
13:59- Vagy lejössz Paraszt dohányzóba? Mert 15:10-re ér be a buszom elvileg :D
14:00- Hát akkor ja, aztán utána Interspar. 14:01- Feltéve, ha még ma végzek.
- Oksi :)

Délután időpontom volt a pszichológushoz. Kiderült, hogy be kéne feküdnöm a kórházba, mivel eddig semmit javulás nem értünk el. A pszichológusom mindent elmesélt, hogy mi várható majd ott. Rajzolás, beszélgetés, maximum vérvétel, ilyenek. És a végén, lehet, hogy felírnak valami gyógyszert. Természetesen belementem, hisz miért ne. Szinte örültem.

15:13- Merre vagy?
- Szia, bocsi, de késni fogok. Most engedtek el. Most szállok buszra.
- Ok. Hol tali?
15:14- Meki?
- Ok.
- Ott lesz K. is. Vagy már ott van.
- Ok.

Odaestem fél négy körül. Keresem (persze szemüveg nélkül), nem látom. Nyúlok a telefonomért, alig, hogy megnyitom az üzeneteket:

(15:39- Fordulj meg.)

...Felnézek, és megpillantom. Az egyik kettes ülésnél ül. A Mekihez közelinél.

Nem sok mindenre emlékszem, hogy miről beszélgettünk. Csak az érzésre, hogy kezdett ellaposodni a kapcsolatunk.

- Kérsz valamit enni?- kérdezte, miközben vetettem le a kabátomat.
- Nem...
- Biztos?
- ... Hát...
- Szóval kérsz.
- Csak egy kis menüt...
- Én se eszek többet.

Elment a pulthoz, közben rendbe szedtem magam.

- Lehet, hogy be kell feküdnöm a pszichiátriára, kivizsgálásra.

Néz rám meredten, miközben rág.

Mosolyogva lenézek.

- Miért?
- Így látja jónak a pszichológusom.
- Én is voltam bent.

Nekem adja a sajtos karikái felét.

- Hát..ez nem valami jó. -mondja miközben eszi.

Szerintem sem volt az, de azért nagy nehezen megettük.

- Amikor bent voltál Árkádban, az milyen nap volt?
- Péntek.
- Akkor nem dolgozom.

Volt két kérdésem, amit nehezen tudtam kinyögni. De csak az egyikre emlékszem:

- Mit éreztél, miközben megcsókoltál?
- ...Tudod van az a gyomorliftezés..de persze jó értelemben.

Jól esett ezt hallani.

- Sietni kéne, ha még Intersparba is el akarunk menni. Xy-kor megy a buszom.
- Segíts be.- és oda tartottam a sült krumplijaimat.

A helyzet az volt, hogy eleve nem is voltam éhes.

- Nem baj, ha ezt becsomagolom, és később megeszem? -és félretettem a megmaradt fél hamburgert.
- Viszont akkor így már maximum az ********- ba tudunk bemenni.
- Jól van.

Elindultunk. Asszem kint volt az a jelenet, hogy megint észrevette, hogy valamit felfirkantottam a kézfejemre.

- Faded...
- Ez zenéből van.
És elkezdett énekelni egy tök más számot, de ismerős volt.
- Nem..majd megmutatom.

Mai Top-joyom ez volt:

Többre vágysz?

Igen..többre.

02.19.

07:13- Szia. Ne haragudj, hogy ezúttal azoknak a táborát erősítem, akik lemondják a találkozót, de teljesen kiment a fejemből, hogy fél kettőre anyámmal be kell mennem megbeszélni a kórházos dolgot.
07:52- Nem rövidített óráid lesznek?
12:10- De, de suli után haza kell mennem. 12:12- :/ 12:15- Úgyhogy akkor jövő héten valamelyik nap? Nekem mindegy mikor.
12:19- Okés. Kedden nem jó.
12:23- Jó, de inkább mégis majd még rád írok, mert nem akarok variálni, hátha valami közbejön, vagy valami :)
- Oksi.
13:31- Amúgy ez volt a kezemen: https://www.youtube.com/watch?v=60ItHLz5WEA

14:02- Szerda akkor jó lesz? Egy óra.


A Veress Endrébe ugye anyával mentem. Ő, a pszichológusom, a pszichiáterem és én voltunk. Összeültünk. Én a kanapén, anya egy széken a balomon, szembe a dokikkal, akik a jobbomon ültek szintén egy-egy széken. Előttem egy asztal. Közölték anyával, hogy mi a szitu, hogy be kéne feküdnöm a kórházba, elmesélték neki is, hogy mi fog történni, mire lehet számítani. Mire kérdezték, hogy mi a véleménye erről, történt egy nem várt dolog.

- Hát...én nem szeretném, ha gyógyszert kéne szednie...-és elsírta magát.

Ilyenkor persze, nekem is sírhatnékom támad, amikor anya sír. Most is kezdett rám törni, már be is könnyeztem, de igyekeztem megálljt parancsolni magamnak.

- Nem tudom, hogy jutottunk el idáig.- hirtelen odanyúlt felém, és ugyanolyan hirtelen megsimogatta az arcomat.

Ekkor már olyan voltam, mint egy érzéketlen pszichopata.

Aztán a pszichológusom persze próbálta nyugtatni, utána meg mondta nekem is, hogy beszélgessek majd erről vele. De aztán végül is hozzá sem szóltam. Elindultunk haza, elsétáltunk a kori pályához, merthogy ott volt húgom osztálya, ott megálltunk, aztán őt nézegette őket, meg integetett a húgomnak. Majd mentünk a buszmegállóba.

02.22.

11:33- Ne haragudj, nem jelezte a telefonom. 11:34- De a szerda nem jó.

12 óra 20 perc

És küldött magáról egy kiskori képet, utólag kiderült, azt hitte, ettől majd meghatódok.

13:49- Csütörtök?
13:53- Péntek. Sajnos betábláztak.
15:37- Oks. Két óra?
15:42- Ööö. 15:43- Oké.
- Jó. Akkor ugyanott.
- Hol ott? Merthogy suliban leszek.
15:44- Meki.
- Ok. Sietek.
15:51- Rendben.

15 óra 57 perc

Válaszokat keresek, de azokat nem lelem.
Csak egy vagyok sok közül, újra eszembe verem.
Szívem minden reménysugárral újraéleszthető,
De a kapcsolatunk mérgezett lett, véges, elvesző.
Ennyi szenny alatt lelkem s szerelmem összeroskad,
Nem gondoltam, a sors ellentétemmel is összetolhat.

És egy kép rólam, sajnálkozó tekintettel.

A kilenc ember közül belikeolta ő is.

02.23.

07:38- Isten éltessen. Még mindig nem tudod hány óra hány perckor születtél? :)
11:07- Köszi :) Én se tudom :)
13:13- Nem mondta meg vérszerinti anyud?
13:14- Még nem. Azt mondta, ha lesz ideje bemegy a kórházba, megkérdezi.
- Jaa.. 13:16- Amúgy mesélnél kicsit légyszi a kivizsgálásról? Mármint a pszichiátrián.
- Csak rajzolgattam, meg kérdezgettek. 13:17- Nem kell aggódni.
- Ja jó, de rajzolni ott is rajzoltam a pszichológusnál.
13:18- Én nem. Nem vagyunk egyformák. Nem tudom téged mivel vizsgálnak.
13:19- Hát mindegy, majd kiderül.
- Ja. Nyugi.
13:20- Nyugodt vagyok.
13:22- Oksi.
13:23- És meddig voltál bent? Hány napot?
13:30- Nem tudom, nem emlékszem. Boccs közben felhívott főnököm, és énekelt, hogy boldog szülinapot :D
13:31- x) 13:32- Miért, hány éve volt?
- Három-négy.
14:26- Melyik utcában laksz?
14:27- G. út ** 7720 Pécsvárad.
14:29- És hogy néz ki a házatok kívülről? :D Küldesz képet?
14:32- Persze mindjárt megyek el, lefényképezem neked.
- Jó.

14 óra 58 perc

Küldte a képet.

02.24.

07:08- Köszcsi.

02.26.

Délután ugyebár bebuszoztam Árkádba, mivel azt beszéltük meg, találkozunk. Megjegyzésképpen egy darab buszjegyem volt, egyszer bliccelnem kellett.

14:09- Merre vagy?
14:10- Szia. Ne haragudj, elaludtam, ebben a minutumban ébredtem. Nagyon sajnálom, ne haragudj tényleg.
14:11- Nem suliban voltál?
- Nem. 14:12- Megjött, és görcsöltem, és ezért inkább tovább aludtam, de nem hittem, hogy eddig alszok.
- Jó, akkor elhalasszuk, mindegy.
- Ne haraguuudj.
14:13- Jó, semmi.
- De ki vagy bukva. Megértem. Tényleg nem így terveztem. Tényleg ne haragudj.
14:30- Nem haragszom..csak hát..
14:31- Igen tudom. Mint mondtam nem így lett tervezve.


...Tűz és víz most két emberként van jelen,
Ezúttal nem csak az érzelmek játszanak velem.

Nem tudom, hogy mit higgyek, vagy mit gondoljak róla. Nem tudom miért viselkedik most így. Talán már púp vagyok a hátán? Vagy nem akar megbántani, és inkább a minimumra csökkenti a dolgokat? Vagy játssza a mártírt? Nem tudom. De már nem is akarom tudni...Ha tényleg nem akar elveszíteni, akkor nem teszi ezt. Én tényleg nem akartam, de ha ő nem úgy viselkedik velem, ahogy én vele, akkor sajnálom. Ahogy ő is szokta mondani.
Ott szúr, ahol a legjobban fáj. Hát persze, hogy ott, hiszen könnyen olvas bennem. K.-ra tegnap is ráírt este. Rám nem tud. Mert lerohadnak az ujjai. Sajnálom.
Feladni magamat nem fogom senkiért. Még érte sem. Futni futok ha kell, de...ez így nem megy. Nem őrlöm fel magamat teljesen a semmiért. Már olyan mintha magammal beszélgetnék, komolyan. Mintha nehezére esne válaszolni. Vagy persze, válaszol, de csak azért, mert muszáj. Ha elege van belőlem, mondja meg. Ha úgy érzi megfojtom, mondja meg. Ennyi. Ennyit tudok mondani.
Nehéz elfogadnom, hogy visszatértünk ebbe az "ősi" állapotba. Mondjuk nem nagyon emlékszem hogy anno mennyire lehetett vele beszélgetni facebookon...de majd visszaolvasom a beszélgetéseinket. Újra egy vagyok a sok közül. A sok haverja közül egy.
Persze a remény az, ami utoljára meghal (kivéve ha én), és vele is úgy vagyok, mint anno Ofővel, mikor nem írt vissza mindjárt, hogy most haragszom rá meg minden, de ha újra rendes lenne velem, mindjárt visszatérne az életkedvem, és elfelejtenék mindent.
Azt hiszem már annyi hibát vétettünk, már annyira nem tudunk egymással mit kezdeni, annyira nem tudjuk hogy hogy kezeljük a másikat, hogy ez már egy veszett kapcsolat. Rájöttem hogy teljesen különbözőek vagyunk. Kezdjük ott, hogy neki be nem áll a szája, én csendes vagyok. Ő talpraesett, ki mer állni magáért, másokért, én félénk vagyok. Ő mindenkivel barátkozik, mindenkin próbál segíteni, én egy emberes vagyok, egyszerre csak egy valakire tudok koncentrálni. Viszont ebből adódóan mindig kell, hogy legyen mellette valaki (köhm..Klaudia), én viszont már hozzászoktam a magányhoz, nekem ő a társam, kibírom ha egyedül vagyok. Rájöttem arra is, hogy ez a lány nem bonyolult, hanem komolytalan, míg én mindent komolyan veszek. Meggondolatlan, míg én inkább túl gondolom a dolgokat. Ő mindent elfelejt, szitából van az agya, én mindenre emlékszem. Ő a megoldó emberke (legalábbis saját bevallása szerint...én erről nem tudok nyilatkozni), én a "meneküljünk". Ő a rossz kislány, 14 évesen vesztette el az ártatlanságát, majd még hétszer megismételte ezt (csak fiúkkal), én pedig legszívesebben egyetlenegy embernek adnám, és akár 80 éves koromig várnék, ha kellene. Csak ennyire különbözünk :D Na, jó mondok egy-két azonosságot: mindketten érzelmi típusúak vagyunk. Nálam viszont mindig képbe jön a értelem, mindig küzdenem kell vele, és ezért labilis a helyzet, de egyébként mindig a szívemre hallgatok. Aztán mindkettőnknek az idősebbek jönnek be, ami tök jó lenne akkor, ha nem belé lennék szerelmes, vagy ez egyszer kivételt tenne, és nem zavarná az a majdnem 3 év. És mindketten jártunk/járunk pszichológushoz-pszichiáterhez.
A szerelme nem tudok lenni, nem szeret viszont. Az ismerkedjünk "úgy" is dologgal nem tudom mi van, felfüggesztette, kész. Talán ha 1994-ben születtem volna, 30 kiló felesleg lenne rajtam, és "D" kosaras csöcseim lennének, talán akkor már kapós lennék...
A legjobb barátnője akkor lehetnék, ha kihasználhatná a kedvességemet. Amikor úgy tartja kedve, megkíván, mert éppen nincs kapcsolatban, akkor csak egymásnak esünk, azt jóvilág. Barátság extrákkal, a legjobb dolog, nem igaz?....Szánalmas.
,,Hálát adok az égnek, ha egyszer újra még valami köztünk le.."...ja nem boccs...hálát adok az égnek, hogy nem lettem a Klaudia második kiadása. Azért volt benne még annyi...

A barátok jönnek-mennek, az ellenségek gyűlnek. De nem, ő nem barát volt, és nem is ellenség lett. Ő egy ismeretlen ismerős. Mert ismeretlenek vagyunk közös emlékekkel. Egyszer volt valami...valami izé...nem tudom mikor, azt se tudom hol, kivel...abban se vagyok biztos hogy egyáltalán tényleg volt-e...de jah valami rémlik. Mint egy álom.
:D

Teljes, tiszta szívemből szerettem.
De ő ezt nem tudta értékelni.
Vagy tudta volna, de csak úgy, ha kihasznál. Amit nem akart, nem hagyta a lelkiismerete. Ezért inkább rideg lett velem szemben. Hát jó, akkor viszlát. Ebből már van nekem elég.
Elege van a világból. Nekem is.
Az élet szar. Szerintem is.
Belever a falba, úgy hogy majdnem eltörik a keze. Vagdosom magam.
Részegre issza magát. Jó megoldások egyike, én is így gondolom.
De hadd kérdezzek valamit...
Te normális vagy? Mert én nem.
Mit gondolsz, meggyógyultál? Neked tudott segíteni a dokinőnk?
Mert én nem úgy látom.
Vagy te eleve bolond vagy mucus.

Ha a továbbiakban nem kívánsz részt venni az életemben, akkor ne legyél benne. Legalább könnyebben fogom tudni helyrehozni azt. Igazából konkrét segítséget ő sem tudott nyújtani. Napfény volt amikor kellett, és nagyjából ennyi. Akkor is meg voltam nélküle, amikor nem volt. Most is megleszek. Mondjuk...igaz, hogy ötször elmondta, hogy ahelyett, hogy magamba vágnék, írjak rá, beszéljem ki. És egyszer nem írtam rá. De hát ezek nem olyan dolgok voltak, amiken tudott volna segíteni.

Az első emlékem rólad, amikor állok a 101-es terem előtt a radiátornál. A közelemben van Sz., te meg jössz oda hozzá puffogva a terepmintás gatyádban, szidod az egyik tanárt, vagy nem tudom. Végig nézek rajtad...(te persze még csak nem is láthattál, hiszen szellem voltam abban az iskolában, Nikolas szerelmem is megmondta, hogy nem emlékszik rám).
Megyek el a többiekkel, és kérdezem D.-től:
-Te, az fiú volt, vagy lány?
-Css, lány..
-Akkor b*zi?
Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy egyszer még "azzal a b*zival" fogsz smárolni, biztos nem hiszem el, szembe röhögöm, elküldöm egy pszichológushoz, mondván "Én nem vagyok meleg, se biszeksz, és te sem vagy normális barátom!"
Második emlékem: karácsonyi műsor.
Hegedülsz. Majd ütemesen dobolsz a vonóval.
Jó volt látni, ahogy adod magad.
De persze te akkor sem vehettél észre.
Harmadik emlékem: teremganyézás.
Jössz be sírva, a nyakába borulsz a gépírás tanárnőnek. Fáj a búcsú.
Akkor már talán érzékelted a periférikus látásoddal, hogy jelen volt valami barna hajú lény is, a bolond vörös lány, meg a két fiú mellett.

Aztán amikor elhívott gyrosozni a vöröske (E.), érdekesmód pont rólad volt szó, hogy milyen rossz, hogy elballagsz, meg elmesélt valami szerelmi történetet is, amiben ő is benne volt, nekem meg fingom se volt kiről beszélt az a hülye lány, arról meg már végképp nem hogy ki kivel, mikor, hol...Csak utólag jöttem rá, hogy "Jéééh, de hát az az A. volt, az egyetlenem!!" Milyen kár, hogy akkor nem figyeltem E.-re.
:)

Az első ember, aki ugyanolyan jó, és ugyanolyan rossz hatással volt rám, az Molnár volt. A második te voltál.
Fogalmam sem volt, hogy ezekért az emberekért meghalni érdemes-e, vagy élni. És azt sem tudtam, hogy érdemes-e küzdeni a jóért, amit magával hoz a kapcsolat-ami küzdés egyébként, ugyanolyan nehéz, mint amennyi rossz van a kapcsolatban-vagy nem érdemes magunkat teljesen ledarálni. Most már tudom ezekre a választ.
Se meghalni, se élni nem érdemes értetek. És annak sincs értelme, hogy felőröljem magam a jó dolgokért.
És talán a maradék szeretetem is széttörik, de muszáj magamat kiidegelni. Mert másképp nem megy. Se gyűlölettel, se szeretettel.


Az új sulival egyébként, egy új leszbikus nő lépett az életembe. Vagyis hát az túlzás, hogy belépett az életembe, de jah...
Mivel "A" betűnk már van, így legyen ő Al.
Természetesen rajta is egyből feltűnt, hogy a lányokat szereti. 12.-es a csaj, tehát vagy velem egykorú, vagy egyel van felettem.
Kék szemek, (csak szemüveg ne lenne rajta...:P..egyszer megnézném anélkül), rövid fekete haj, peckes járás (nem olyan lassú, puha, mint A.-nak van...viszont ez még így veszélyesebb..), és azok a kezek...azok a hosszú, gyűrűzött ujjak...*.* Ééédes Istenem..A bal kezén a gyűrűsujján, a mutatóujján, meg a hüvelyken van gyűrű. A jobb kezén meg csak a gyűrűsujján. Gitározik, énekel, fényképez (utóbbinál szeretem a legjobban a kezét nézni :D).
Minden szép és jó, kivéve a belseje, mert belül rohad. Legalábbis ezt hallom innen-onnan. Egy egoista, k*cs*g, barom. Hát ki tudja...Azért elnézegetem. Persze ő is szellemként kezel. Egyetlenegyszer szólt csak hozzám. Farsang volt: "A ruhákat a ruhatárba tegyétek, mert a szekrényeket nem lehet használni!" Kössz, Liza, kössz...

02.27.

Ma délelőtt meglepetésszerűen bekopogott mama a szobámba. Fura volt, mint valami összeesküvés. Semmi csöngetés, (igaz, csukva volt az ajtóm, így nem is hallhattam) egyszer csak látom, hogy benyitja az ajtómat, mintha csak itt élne.

- Szia...

Beszélgetni jött. Jobban mondva telebeszélni a fejemet. Csatlakozott anya is, tehát az erősítés ott volt a háttérben...

Persze voltak dolgok, amiben igazuk volt, de anya is itt felhozott ilyen ezer éves témát (nem emlékszem már mi volt az) ??! Amiről már beszélgettünk, sőt mi több, a blogomban is olvashatta, mit miért gondoltam? Aztán már válaszolni is fáradt voltam, ezért csak a némaságommal támadtam őket, amivel majdhogynem kiidegeltem őket. De leszartam.

Mama megnézte a karomat, van-e új karcom (nem emlékszem, hogy akkor volt-e).

Nem bírtam visszafogni a mosolyomat. Mire mondta, hogy ne mosolyogjak, és megfenyegetett.

- Ha még egyszer látom, akkor- az az egy igaz, hogy soha nem emeltem rád kezet, de ha meglátom, adok két pofont.

Próbáltam komoly maradni.

Kimentek a konyhába. Kis idő múlva utánuk mentem.

- Azért most jól megleptél..-mondtam neki.

Mármint azzal, hogy csak úgy betoppant.
Hozzászólások száma: (0)