/ Blogok / LÉLEK / A változás szárnyain

A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 74748 látogatás 7 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Kero Vs. Árpád

2015-07-30 23:11:26

 


Június  22


Ma  volt  a  húgomnak  az  évzárója,és  anya  mondta,hogy  nekem  is  kell  mennem,hátha  tudunk  beszélni  az  igazgatóhelyettessel,aki  az  beiratkozásokat szokta  intézni. Elmentem,de  nem  jött  össze  a  dolog. Jóh,akkor  jöjjünk  vissza  szerdán,mert  akkor  lesz  szabad  órája.


Június  24


Szóval  elmentünk,vártunk  egy  kicsit,mert  éppen  elfoglalt  volt  a  nagyasszony. Megjött,bementünk  az  irodába,leültünk,minden,beszélgettünk. Elmondtam,hogy  azért  jöttem  el,mert  nehéz  volt  a  szak,a  tanárok  nem  tanítottak  jól,viszont  én  is  hibás  voltam. Na  most  ebből  a  középső  csak  takaró  volt. Mégsem  mondhattam  azt,hogy  "szerelmes"  lettem  a  matek  tanáromba,és  nagy  bánatomban  elmenekültem. Különben  is..az  igazi  ok,az  a  szak. Hogy  nem  ezt  akarom  csinálni. (-Akkor  mit?-Fingom  sincs,de  ezt  nem.) Molnár,Léda,ex  LB-m,a  német  csak  rátett  egy-két  lapáttal  arra,hogy  elmenjek. A  mostani  évet  kerek  hármas  átlaggal  zártam (de  katasztrofába  fulladt  volna,ha  megbukok  matekból,amit  egyébként  nem  mondtunk  a  nőnek,de  jobb  is..),a  nyolcadikost  pedig  4,1-gyel,ezért  azt  mondták  50-50  az  esélyem,hogy  felvesznek. Szóval  elbocsátott  ezzel. Másnap  kellett  visszajönni. Egyszer  anya  meg  ilyet  mondott  a  nőnek: ,,Ha  nagyon  nem  fog  neki  menni  a  matek,akkor  felfogadunk  egy  matek  tanárt." Én  meg  magamban: ,,Mi  a  fene o.o" Persze  egyből  Molnár  jutott  eszembe..nem  tudom,hogy  magántanárkodik-e  is..


Hozzászólások száma: (0)

Az évzáró

2015-07-30 18:51:26

 


Június  19


Utolsó,hogy  szerintem  bármit  is  írok  ezekről  az  emberekről. (Nehogy  elhiggyétek..) Talán  majd  még  a  jellemzéseknél..ha  csinálok..ha  felvesznek  az  Árpádba.


Reggel  találkoztam  a  buszmegállóban  Lédáékkal.


,,Oh-mondom  magamban-de  jó..hát  csak  azért  sem  fogok  elfordulni,azért  is  belenézek  a  szemükbe."


Jönnek,mindketten  köszönnek, Léda  a  szemembe  mondja, ex  LB-m  nem.


Hm. Ez  többet  mond  minden  szónál. Nem  mer  a  szemembe  nézni. Hát  idáig  süllyedtünk? Már  tudom  ki  volt,ha  csak  egyszer  is (pár  hétig) az  igaz  barátnő.


Meg  sem  álltak,hogy  dumáljanak  velem,vagy  ilyesmi.


,,Jól  van,én  is  szeretlek  titeket."


Nem  fogok  átkozódni,nem  küldöm  el  őket  a  k*rva  anyjukba,egyszerűen  csak:


Sziasztok.


Belenyugodtam.


Tovább  mentem  egy  buszmegállót,nem  akartam  ott  leszállni,ahol  ők. Odaértem  pontosan, V. persze  késett. Találkoztam  D.-vel,jött  R. is,majd  V. Bementem  vele  a  suliba,a  mosdóba,vissza  ki. Jött  B.,T.,C., a  mohácsiak  is  beszivárogtak. Hívott  a  büfés  néni,hogy  menjünk  be. Azt  hittük  a  kertbe  kell  menni,de  a  pályára  kellett.


Kimentünk.


-Óh  jaj,itt  sok  az  ember,menjünk  innen :D-mondom  V.-nek.


-Barátságtalan :D-mondjuk  egyszerre  ketten.


Közelebb  megyünk,első  akit  meglátok,az  Simon,az  igazgatóhelyettes. Majd  odapillantok,ahol  az  osztályok  álltak:


Ott  áll  egymás  mellett  Ildikó,meg  az  ofő. Bal  oldalon  ofő,jobbon  Ildikó. A  két  bástyám. A  két  legfontosabb  ember  az  iskolámban. Elvonultam  előttük,kicsit  olyan  p*csásan,mert  ki  voltam  ám  pingálva. Volt  rajtam  egy  szép,fehér  felső,aminek  az  ujja,szolidan  két  részbe  szakad  a  felénél (tehát  a  fele  karomat  biztos  eltakarja,még  akkor  is,ha  felemelem), mélyen  ,,V" dekoltált, kicsivel  a  vágás  alatt  pedig  egy  rózsa  van,és  maga  a  ruha  jobb  oldalon  hosszított. A  kedvenc  sötét  kék  csőfarmerem  volt  rajtam,illetve  a  f*sza  magassarkúm,amit  tegnap  vettem,mert  muszáj  volt  egy  kis  önbizalmat  szereznem. Ja,meg  elcsórtam  anyám  kis  táskáját. Szóval  a  nagy  visszatérés  megvolt :D Egyiknek  sem  néztem  a  szemébe,de  Ildikót  figyeltem  a  szemem  sarkából (nem  közöttük  mentem  el). Aztán  persze  az  egyetlen  tanárnő,akire  mindvégig  ráláttam  az  ő  volt. Nem  ünneplőt  viselt. Csodálkoztam  is  rajta. Mindig  kinyalja  magát,néha  akkor  is,amikor  nem  kéne,és  most?


Az  exe  tartotta  a  hegyi  beszédet. Metzger  úr  biztos  suli  előtt  beugrott  a  kocsmába,azt  leragadt :D (Alkesz  volt..) Gyorsan  lezavartuk  a  műsort. Elindult  mindenki.


-Jó  napot.-köszöntem  ofőnek.


-Szia.-és  enyhén  megsimította  a  karomat.


Felmentünk,de  vagy  negyed  órát  kellett  várni,mire  megjelent  az  osztályfőnök  a  teremkulccsal. Beszélgettünk  kicsit,néhányszor  rám  nézett  gondolom (szemüveg  nem  volt  rajtam). Osztotta  volna  ki  a  bizonyítványokat,de  kiderült,hogy  nem  írta  alá  őket  az  igazgató -.- :D Ok,akkor  levitte  alá  íratni. Tíz  perc  múlva  megjelent,mindenki  sorban  kiment  átvenni  a  sajátját,aláírtunk  valami  lapot,meg  egy  számsort  firkantottunk  oda. Lassan  kiszivárogtak  az  emberek. Én  akartam  maradni  utolsónak. Végül  így  is  lett,az  ajtónál  álltunk,már  sétáltam  is  volna  ki,de  reménykedtem,hogy  megszólít,és  meg  is  szólított.


(Nem  szó  szerint,mert  több,mint  egy  hónapja  történt  ez,és  igencsak  megkopott  a  memóriám,szóval  kiegészítem  kicsit,persze  a  lényeg  megmarad.)


-Hogy  vagy?


-Jól...


-És  nem  kaptam  üzenetet,nem? :)


-Igen :)


Tényleg  nem  vágtam  meg  magam. Hát..ha  van  KIÉRT..


Többre  nem  emlékszem,elköszöntem. Elindultam,de  a  Molnáros  dolog  nem  hagyott  nyugodni,meg  akartam  tőle  kérdezni,hogy  mondott-e  neki  valamit.


-Várj..-intettem  V.-nek,és  visszamentem.


-Még  annyit,hogy..Ildikó  Tanárnőnek  mondott  valamit?


-Mármint?


-Bármit,amiről  beszélgettünk..


-Nem,az  ilyen  dolgok,amiket  négyszemközt  szoktam  megbeszélni,azok  magunk  között  maradnak. Nem  hiszem,hogy  bármi  is  tartozna  rá...vagy  igen? :)


-Nem.......(Csak  jó  lett  volna..)


Itt  kellett  volna  mondanom,hogy  tőlem  mondhat  bármit,de  nem  mertem,így  a  blogot  sem  hoztam  fel. Megint  elköszöntünk. Lassan  sétáltunk  V.-vel,észrevettem,hogy  ofő  zárja  be  a  termet,és  jön  utánunk.


-###, D.-ről  jut  eszembe..(ex  LB)..eldöntötted  már,hogy  átiratkozol-e?


-Nem,még  gondolkozom  rajta.


És  ezt  V.  előtt,aminek  nem  nagyon  örültem,bár  már  felvetettem  neki  az  ötletet,hogy  elmegyek. Arra  pedig  az  volt  a  reakciója,hogy  ,,Még  az  kéne..".


De  igazából  már  biztos  voltam  benne,hogy  elmegyek,csak  nem  akartam  ofőnek  mondani.


-Hát  jól  van..ha  maradsz,akkor  25-én  hozd  majd  vissza  a  bizonyítványt.


-Rendben..


Leértünk  a  földszintre. Persze  Molnár  jött  velünk  szembe (ki  más?)


-Jó  nyaralást!-vagy  valami  ilyesmi.


-Köszönjük.-így  V.


Én  pedig  leszartam,ahogy  szokásom.


Utoljára  még  belém  rúgott  egyet. (Sajnos  nem  az  utolsó  volt.)


V.  előre  ment,én  ott  maradtam  osztályfőnökkel,váltottunk  pár  szót (hogy  mit,arra  nem  emlékszem). Megint  bennem  volt  az,hogy  megölelem,de  nem. Nem  mertem. Odajött  hozzánk  a  magyar  tanár  is (rangsorban  a  negyedik  tanár  akit  szeretek), akinek -ahogy  ő  mondta-a  legjobb  barátnője  az  ofő. Ők  is  váltottak  pár  szót,majd  mindketten  engem  néztek,mint  két  angyal. Elköszöntem  harmadszorra  is  ofőtől,és  leléptünk  V.-vel.


 


Hozzászólások száma: (0)

Életemben először...

2015-07-22 21:47:12

 


...sikerült  megnyílnom.


,,Őszinteség  bármi  áron"  (2. nap!) című  bejegyzés  kifejtése.


Június  12


Végül  is  annyira  nem  volt  gáz.


Késtem  pár  percet,beértem  a  suliba,odamentem  a  tanárihoz,ajtó  nyitva  volt,félre  álltam,hogy  összeszedjem  a  bátorságomat. Mégsem  adhattam  fel  a  cél  előtt.


-Jó  napot.


Észrevett,kijött. Kérdezte,hogy  maradjunk-e  bent,vagy  menjünk  ki  a  kertbe.  Mondtam ,,Mindegy" és  elindultunk  kifelé.


-Itt  van  az  a  lista,amit  Tanárnő  mondott..-kezembe  adja  a  lapot-bár  azt  a  rövidítést  én  nem  igazán  értem..


,, l.k.k.t. és l.n.k.o."


-Hát  ezt  én  sem :D


-Majd  akkor  megkérdezzük,ha  itt  van  még..


Leültünk  a  padra.


-Nah,mesélj,mi  a  baj?-kérdezte  az  osztályfőnök.


Jaj  tanci,ha  én  azt  egyetlen  mondatba  beletudnám  sűríteni...:D


Fél  perc  múlva  megszólalok (ami  igazából  egy  évnek  tűnt):


-Hát  ez  elég  összetett  dolog...-ahogy  beterveztem  az  első  mondatomat.


-Semmi  gond,van  bőven  időnk.


Te  jó  ég :D Ennyire  azért  nem  terveztem  előre :D De  hogy  is  hihettem  volna,hogy  ennyivel  elenged...


Bár  a  tőlem  megszokott  módon-nagyon  nyögve-nyelősen (őőőőő...fél  óra  múlva: ééééés...egy  év  múlva: háááát) -de  elmakogtam  a  dolgokat. Nehéz  eset  vagyok,de  végighallgatott. Remélem  nem  fogja  már  holnap  elfelejteni :D De  komolyan.


Megtört  a  jég. Leomlott  a  falamból  egy  rész. Büszke  vagyok  magamra. Ez -a  blog  után  persze- a  legnagyobb  lépés  volt  amit  tehettem. Nem  adtam  terítékre,csak  meséltem  róla. Ildikóról  is,hogy  csipkelődött. Anyáról,hogy  öngyilkos  akart  lenni. Mamámról,hogy  mekkorát  belém  rúgott. (Pedig  ő  volt  az  az  ember,akit  a  legjobban  szerettem.)


Még  benne  van  a  pakliban  a  felfedés. DE  LEGALÁBB  MÁR  TUDJA  VALAKI  A  KÖZVETLEN  KÖRNYEZETEMBEN,HOGY  ÍROK.


40%-kal  megkönnyebültem. Azért  remélem  nem  gondolja  magát  lelki  szemetesládának. Én  nem  úgy  kezeltem. Hanem  mint  utolsó  mentőövet.


Szerintem  megértette  az  összefüggéseket. Nem  bőgtem  el  magam,csak  néha  megkönnyeztem,amit  szerintem  észre  is  vett.


A  vége  felé:


-Azért  benned  volt  a  kétely,hogy ,,Hm,biztos  elmenjek?", nem?


Bólogatok. Kétszer  igen. Kétszer  megfordult  a  fejemben,hogy  visszafordulok.


-Féltem  is,hogy  nem  jössz  el...


-Gondoltam.-suttogom  mosolyra  húzott  szájjal,és  visszamosolyog.


És  tényleg,már  eleve  az,hogy  elmentem,vállaltam  ezt  az  egészet...hatalmas  erő  kellett. Ez  az  erő  legyőzte  bennem  a  fojtó,visszahúzó  félelmet.


Aztán  mondtam  neki,hogy  akkor  megkérdezzük-e,hogy  mit  takar  az  a  rövidítés,amit  Molnár  a  papírra  körmölt.


Bementünk.


Persze "véletlen" megint  a  legtökéletesebb  időzítésben:


Éppen  jött  ki  a  tanári  felől  egy  másik  tanárnővel. Gyönyörű,nyári  ruhában,fején  napszemüveg.


-Sziasztok.


-Jó  napot.-az  orrom  alatt.


-Valamit  nem  értünk  itt  a  lapon..-ofő.


-Melyiket?


Mutatom  neki.


-Legkisebb  közös  többszörös,legnagyobb  közös  osztó. De  ezt  mindig  így  rövidítettem.


Érdekes..


-Vége  van  a  munka  időnek?-kérdezte  ofő.


-Dél  van? Akkor  vége :)


-Na,és  végre  mosolyogsz.-mondta  nekem.


Visszafelé  megköszöntem  az  osztályfőnöknek,hogy  meghallgatott,asszem  azt  válaszolta  nagyon  szívesen. Gondoltam  rá,hogy  meg  kéne  ölelni,de  nem  mertem.


Amikor  mentem  a  főajtó  felé,észrevettem,hogy  jön  szemből  Molnár  meg  a  másik  tanárnő,volt  egy  sejtésem,hogy  ők  is  kifelé  tartanak. Kimentem,de  csak  az  út  végén  néztem  vissza,csak  Molnárt  láttam. Ott  állt  a  kocsiknál. És  jött  az  újabb  őrült  gondolat: odamegyek  hozzá,de  végül  nem. Mentem  tovább.


Azért  kíváncsi  leszek,mennyit  mondott  Molnárnak. Ha  semmit,megmondom  neki,hogy  nyugodtan  elmondhat  neki  bármit,még  a  blogosat  is,hátha  érdekli  azt  a  nőt..


Amilyen  elveszettnek  éreztem  magam,nos  hát  az  osztályfőnök  olyannyira  tudott  a  fény  felé  fordítani. Estére  meg  annyira  fel  voltam  dobódba,hogy  felraktam  facebookra  egy  félarcos  képet,azzal  a  hangulattal,hogy  ,,megkönnyebült". Csak  úgy  csillogott  a  szemem  a  felszabadulástól :) De  aztán  most  valahogy  visszavetett  a  tempó. Kezdek  megint  lesüllyedni.


Nem. Nem  leszek  függő. Nem  leszek  függő  az  osztályfőnöktől  is,mint  Molnártól. Azt  nem  szabad  engedni,különben  megbolondulok. Tényleg. Teljesen. Egy  roncs  leszek.


Részben  ezért  is  félek  a  pszichológustól. Nem  akarok  rászokni. Másik  pedig  a  megnyílás. Egy  vadidegennek? Osztályfőnöknek  is  fogcsikorgatva  ment!!! És  akkor  erre  is  mondott  valamit  ofő..De  vagy  ötször  elmondta,hogy  nagyon  jó  lenne,ha  felkeresnék  egyet. Mondta,hogy  kér  valamit  a  védőnőtől,és  akkor  ki  Uránba  kellene  menni,és  az  első,vagy  második  alkalomkor  ott  kellene  lennie  anyámnak  is o.O Én  meg  ötször  passzoltam. Vagy  azt  mondtam,hogy ,,Nem  tudom.", vagy,hogy ,,Meggondolom.",vagy  egyszerűen  csak  néztem  meredten  előre.


,,Mi,tanárok  sajnos  nem  vagyunk  pszichológusok.."


És  akkor  végül  is  abban  maradtunk,hogy  ismer  egy  olyan  lányt (most  ballag),aki  hasonló (vagy  még  rosszabb) helyzetben  volt,de  megtalálta  a  kiutat,és  akkor  hogy  vele  összeismertetne. Igent  mondtam,de  hát  nem  tudom  igazából...lehet  ezt  is  elpasszolom,mert  már  ez  is  kész  csoda  volt,hogy  egyáltalán  egy  valakinek  sikerült  megnyílnom. Ilyen  szinten.


A  blogról  nem  sokat  mondott...Csak  annyit,hogy  ez  egy  jó  dolog,hogy  írogatok,mert  ez  már  egy  jel,hogy  nem  vagyok  reménytelen  eset. Persze  nem  így  fogalmazott (reménytelen  eset :D ),de  a  lényege  ez  volt. Mondtam  neki,hogy  sokat  írtam  a  Tanérnőről  is.


-Miket?


-Hát  amiket  mondott,meg  hogy  arról  én  mit  gondolok.


Amúgy  a  táskámban  ott  volt  a  blogom  címe  egy  kis  cetlin.


Azért  osztályfőnöknek  felvetem  az  ötletet,hogy  megmutatom  a  blogot,hátha  kíváncsi  rá..Persze  miután  felvilágosítottam,hogy  olyat  is  írtam,amivel  megbánthatom. (,,Kezdem  egyre  jobban-ha  nem  is  megutálni,de-nem  szeretni  az  ofőt.")


Meg  feljött  egy  kényes  téma  is (nem  mintha  a  többi  nem  lett  volna  az...)


-És  neked  megfordult  már  a  fejedben  az  öngyilkosság?


,,Hm  tejóég. Most  hazudjak  vagy  ne?"


Aztán  végül  is  részben  igazat  mondtam:


-Igen...egyszer,kétszer.


Szerintem  kicsit  ledöbbent,mert  sokáig  nem  tudott  mit  mondani. És  akkor  próbáltam  oldani  a  dolgot  ezzel:


-De  nem  a  dolgok  miatt,amiket  mondtam,hanem  egyáltalán  mi  értelme  van  az  életnek?


-Hát..látod  ezért  is  jó  lenne  egy  pszichológus.


Hosszú  ujjú  felsőt  húztam (igaz,melegem  volt..) hogy  hátha  nem  jutnak  eszébe  a  vágások  a  karomon,de  egyszer  kérte,hogy  mutassam  meg,így  hát  felhúztam  az  ujját.


-Én  tegnap  láttam  egy  nagyobbat  is  valahol..


Forgatom  a  karjaimat,ott  figyeltek  azok  a  vágások  is,amiket  még  év  elején  csináltam,de  azokat  nem  direkt,hanem -tudni  illik- borotválom  a  karomat  is,mert  utálom,ha  szőrös. Tudom,van  epillátor  is..


-Nyáron  is  hosszút  húzol?


-Nem..


-Szüleid  nem  kérdezték?


-Nem  szokták  észrevenni..


Tudják,hogy  borotválom,csak  éppen  azt  nem,hogy  van  vágás,amelyik  nem  véletlen..


-És  mivel  szoktad  csinálni?


-Először  borotvával,mostanában  ollóval..


-Milyen  ollóval?


-Papírvágó.


-Hány  van  otthon?


-Több,de  nálam  csak  kettő.


-Hogy  jön  ez,hogy  magadba  vágsz? Hogy  bántod  magad? Mert  ez  az,nem?


-Hát...például  amikor  nem  tudok  sírni..


-Sírni? .. Pedig  attól  az  ember  megkönnyebül.


Szerintem  ezt  elértette  az  osztályfőnök.


-És  nem  lehetne,hogy  ezt  abbahagyod?


-.....Hát,megpróbálom.....


Kis  szünet  után:


-Add  ide  nekem  azokat  az  ollókat,úgy  is  hiányom  van  belőlük.-mondja  nevetve.


Nevetek  én  is.


-De  tényleg..jó  helyen  lesznek  nálam,megőrzöm  őket :)


- :)


-Vagy  írjál  nekem  e-mailt,ha  nem  érzed  jól  magad..Bár  e-mail  írásban  én  nem  vagyok  túl  jó :)


Hozzászólások száma: (0)

..Tanárnő..

2015-07-03 01:33:02

 


Június  11


Utolsó  tanítási  nap.


A  mai  nap  volt  a  végső  ütközetnek,és  az  egész  háborúnak  is  a  tetőpontja. Ma  dőlt  el  a  sorsom.


Első  órán  filmet  néztünk,majd  amikor  kicsöngettek,indultam  az  osztályfőnökhöz,mert  megbeszéltük  anyával,hogy  egy-két  dologra  rá  kell  kérdeznem  iskolaügyben. Odamentem  a  teremhez,megvártam  amíg  kijön...


-Matekból  sikerült  javítani?


-Most  fogok.


Elindultunk  lefele  a  lépcsőn.


-Azt  szeretném  kérdezni,hogy  ez  az  osztály  egy  nyelvi  előkészítő?


-Igen.


-És  erről  tudnék  kapni  valami  papírt,vagy  benne  lesz  a  bizonyítványban?


-Igen,benne  lesz,hogy  te  ezt  az  osztályt  elvégezted. Miért?


-Mert  átszeretnék  menni  egy  gimnáziumba.


-?


-A  német  miatt. Meg  V. tanárnő  is  azt  mondta,hogy  akinek  most  egyes  lett  a  vizsgája,az  jövőre  megfog  bukni.


(A  szóbeli  ugye  hétfőn  volt,de  nem  azzal  a  tanárnővel  aki  be  lett  ígérve,hanem  egy  normálisabbal,és  persze  T. tanárnővel. Még  aznap  megtudtuk,hogy  kinek  hányas  lett. Nekem  mindkettő  egyes,de  nem  fogok  megbukni,mert  nem  olyan  az  átlagom..)


-Én  ezt  nem  jelenteném  így  ki. Várjuk  még  meg  azt  a  matekot,és  majd  megbeszéljük,jó?


-Jó..


Ezek  után  a  másik  tanári  felé  vettem  az  irányt,bekukucskáltam  a  tanárirészhez : semmi. Odasétáltam  a  lépcsőhöz,vissza  a  tanárihoz,láttam  egy  Ildikóhoz  hasonló  árnyat. Odamentem  az  ablakhoz,és  háttal  álltam  a  zsibongó  felé,hogy  ha  jön  ki,akkor  ő  vegyen  előbb  észre. Aztán  csak  nem  jött..Hát  gondoltam,én  meg  biztos  nem  fogok  benyitni  a  tanáriba,mert  nem  merek  megszólalni,és  ettől  kezdve  össze-vissza  sétáltam. A  gépírás  soron  ötször  biztos  végigmentem :D Közben  elgondolkoztam,hogy  mekkora  egy  cs*cska  vagyok,hogy  megint  ott  tartok,hogy  szaladgálok  utána. Elmentem  a  105-ös  teremhez,hátha  ott  van,aztán  a  101-hez,majd  beültem  a  100-asba,szelfiztem  néhányat  így  utoljára,egyedül :D Megint  a  tanárihoz,de  most  kimentem  a  sportpályára,leültem  a  kőre,nézni  a  focizó  srácokat,meguntam,és  vissza  a  100-as  terembe. És  így  szépen  el  is  ment  a  45  perc  a  balfácánkodásommal.


Kicsöngettek.


Amikor  kint  álltam  a  folyosón,észrevettem,hogy  jön  Tanárnő  a  Radnóti  részlegből. Gyorsan  lementem,ki  az  udvarra,hogy  találkozzunk,de  lekéstem. Visszacammogtam,majd  amikor  fordultam  fel  a  lépcsőre,megpillantottam  a  bal  perifériámban,de  nem  néztem  hátra. Vártam,hogy  megszólítson. Jött  utánam,és  két  másodperc  múlva  hallom  a  hátam  mögül:


-###,téged  kerestelek.


Végre  egy  tanévben  egyszer  engem  keres. Ne  törődjön  vele,hogy  én  meg  egész  évben  magát  kerestem.


Hátranézek,majd  vissza  előre,megyek  tovább,és  motyogom  az  orrom  alatt:


- :D Én  meg  magát..


-Miért  nem  jöttél?


-Nem  3. órára  volt  megbeszélve?-játszottam  a  hülyét.


Nem  akartam  magam  azzal  égetni,hogy  azt  mondom,nem  mertem  bekopogni  a  tanáriba.


-Nem,###,megint  nem  figyeltél.


Vagy  csak  hazudtam  inkább...


Ment  be  101-be,én  meg  utána,mint  az  örökös  talpnyalója. Megálltam  a  terem  előtt,az  ablaknál,a  radiátorhoz  dőlve. Nemsokára  kijött,és  rám  vetett  egy  ,,Reménytelen  eset..Mit  kezdjek  vele?" pillantást. De  legalább  kicsikartam  belőle  valami  érzelmet. Megyek  megint  utána,befordul  balra,ezért  megtorpanok. ,,Gondolom,hogy  valami  elintéznivalója  van.." Beülök  a  101-es  melletti  szekrénybe,várok  10  percet,felkelek,hogy  hol  van  már..Kinézek  az  ablakon: sehol. Elkezdek  sétálni  egyenesen,amerre  az  ő  osztálya  áll,hogy  akkor  megkeresem. Egyszer  csak  észreveszem,ahogy  megyek  közelebb,hogy  ott  áll  náluk. Lassan  odasétálok,odajön  hozzám:


-###,nem  tudok  mit  csinálni,majd  visszajössz  pótvizsgára.


Elengedte  a  féket.


-De...-nézek  a  kezére,ami  mint  mindig,most  is  a  könyveit  ölelte.


Néz  rám  értetlenül.


-Harmadikban  nem  lehet?


Én  is  elengedtem  a  saját  pedálomat,de  az  autó  továbbra  is  gurult,ezért  nekem  kellett  nyomnom  a  féket.


-Nem,mondtam,hogy  van  harmadik  órám.


Igaz,hogy  erre  nem  emlékszem..


-Készültél?


-Igen.


Most  én  nézek  a  szemeibe,de  nem  értetlenül,hanem  könyörögve.


-Nagyszünet.-alig  hogy  ezt  kimondja,már  el  is  tűnik.


Én  meg  állok  ott  továbbra  is,mint  egy  id*óta,nézek  értetlenül  a  levegőbe,mintha  még  mindig  ott  állna. Észreveszem,hogy  az  osztálya  is  engem  bámul,szóval  inkább  gyorsan  elhúzom  a  csíkot.


Darálok  át  a  gépírás  soron,balra,fel,majd  amikor  felérek  a  legfelső  emeletre,akkorát  lépek,hogy  azt  hiszem  leszakad.


Könnyesedik  a  szemem.


Érzelem  fűtötten  jobbra  fordulok,látom,hogy  ott  ül  a  sarokban  T. tanárnő,meg  Sz,illetve  ott  áll  az  ofő,és  Zs. is. Vonulnék  el  mellettük,mint  egy  vihar,vagy  mint  aki  mindjárt  megöli  magát,de  az  osztályfőnök  visszafog:


-###.


Megállok.


-Gyere. Csak  várj  egy  picit,mert  Sz. próbál  javítani.


Félreállok. Odanyomom  magam  a  másik  sarokba. Próbálok  megnyugodni. Már  csak  azért  is,mert  fogalmam  sincs  mit  mondjak  osztályfőnöknek,amikor  rákérdez,hogy  miajófrancért  mondtam  azt  neki,hogy  második  órában  kell  mennem  Tanárnőhöz.


Mert  TUDOM,hogy  rá  fog  kérdezni. Mert  TUDOM,hogy  Molnár  beköpött.


Biztos  azelőtt  beszélt  osztályfőnökkel,mielőtt  találkoztunk  a  lépcsőnél,mivel  akkor  a  másik  tanáriból  jött  ki.


Várok  körülbelül  10-15  percet,majd  odalép  hozzám:


-Voltál  Ildikó  Tanárnőnél?


-Hát  végül  is  azt  beszéltük  meg,hogy  nagyszünetben.


-Nekem  azt  mondtad  második  óra  előtt,hogy  most  kell  menned. Akkor  mégsem?


-De,csak...


-Nem  mertél  odamenni  hozzá?


Hozzá  odamentem  volna,csak  a  tanárihoz  nem :D


-Igen..


-Az  nem  jó..legyél  kicsit  magabiztosabb. 


Félrenézek. Egy  újabb  tűt  nyomtak  belém.


-Miért  nem  azt  mondtad  neki? Nem  jobb  az  egyenes  út?


-De.


-Akkor  ha  találkoztok,legyen  az  az  első,hogy  elé  állsz,és  elmondod,miért  nem  mentél  el.


-Rendben.


-Miből  fog  kérdezni  a  Tanárnő?


-Azt  mondta  az  egész  évből.


Húzza  a  száját,félre  néz.


-Szüleid  tudnak  róla?


-Nem...


És  itt  török  mindjárt  össze,elfordítom  balra  a  fejem,mert  érzem,hogy  mindjárt  elbőgöm  magam (eszembe  jutott,hogy  mik  lennének  a  reakciók  a  bukásra..). Visszaszorítom  a  sírást:


-Csak..-megcsuklik  a  hangom- kettesről  tudnak.


Beszélgettünk  még  a  suliváltásról:


-A  szüleid  akarják,vagy  te?


-Én,csak  anya  azt  mondta..,akkor  vesznek  fel,ha  tudjuk  igazolni,hogy  ez  csak  egy  nyelvi  előképző.


És  akkor  elmondta  még  egyszer,hogy  nem  kell  igazolás.


...


-Ha  kicsöngettek,mindjárt  menj  is  oda,ahol  órája  van.


-Rendben.


...


-Nekem  most  el  kell  mennem  órára.-mondta  T. tanárnőnek.


-Nézd  még  át  a  matekot.-mondta  nekem,és  elment.


Elkezdtem  kicipzározni  a  táskám,hogy  akkor  kiveszem  azt  a  nemlétező  matek  füzetet. Nem  volt  nálam  semmi  matek  cucc,mert  nem  volt  rá  szükségem,hogy  átnézzem. Tegnap  mindenről  tájékozódtam  a  NETEN,mivel  a  matek  könyv  felér  egy  Ji-King-el.


Miután  elment,én  is  elmentem,és  odasétáltam  a  101-hez. Nyitva  volt  az  ajtó,és  beszélgetett  az  osztályával. Én  beültem,melléjük,a  szomszédos  terembe,és  hallgattam  őket. Kicsöngettek,és  mondta  nekik,hogy  érezzék  jól  magukat  a  nyáron.


Itt  kicsit  megint  féltékeny  lettem.


Kimentem  a  teremből,kijött,elindultunk. Ha  jól  emlékszem  egy  szót  sem  szólt. Kinyögtem:


-Az  az  igazság,hogy  tudtam,hogy  másodikra  kell  jönnöm.


Megtorpan  az  első  lépcsőfokon  egy  másodpercre,én  pedig  megyek  tovább,mintha  semmi  sem  történt  volna. Majd  jön  utánam:


-Miért  hazudtál?


-Féltem.-mondtam  halkan,szerintem  nem  is  hallotta.


-###,szerinted  ez  korrekt  az  osztályfőnökkel  szemben?


-Nem..


Igaz,hogy  nem  neki  hazudtam,hanem  magának,de  mindegy :D


És  akkor  jön  szembe  velünk  az  osztályfőnök (milyen  tökéletes  időzítés..esküszöm  ezek  biztosan  telepatikusan  üzengetnek  egymással..). Megállunk  Tanárnővel  a  lépcső  közepén. Úr  Isten  megálltunk  EGY  HELYEN,EGY  KÖZÖS  EMBER  MIATT,EGY  KÖZÖS  ÜGY  VÉGETT. Történelmi  pillanat.


Valami  ilyesmit  kérdez  osztályfőnök:


-Na  mi  a  helyzet,beszéltetek?


-Igen...most  megyünk..-mondja  félmosollyal  Tanárnő.


Lemegyünk  a  tanáriba,de  sokan  vannak. Tanárnő  benéz,majd  visszafordul,de  ott  marad  az  ajtóban,mert  jön  két  csaj,és  kérik  a  naplójukat. Odaadja  nekik,jön  hozzám,és  mondja:


-Menjünk  át  a  másik  tanáriba!


Elindulunk  le,az  utolsó  lépcső  soron,ami  végén  az  ajtó,és  a  kertre  nyílik. Egymás  mellett. Már  szinte  kellemetlen,amilyen  közel  van,és  észreveszem,hogy  rám  hangolódik.


-###,mi  a  bajod  a  matekkal?


- ? ...Hát...-ennyi  a  válaszom,nem  kérdez  erről  többet.


Kellett  volna  mondanom: ,,Semmi,csak  szimplán  lesz*rom :D"


Megyünk  végig  a  kerten *milyen  romantikus* :D


-Miből  készültél?


-Hát  átnéztem  a  függvényeket,meg  azt  a...vannak  számok,és  egy  betű...


-Algebra?


-Nem..azt  a...-elkezdek  mutogatni  a  kezemmel  is,de  inkább  hagyom-..majd  megmutatom.-mondom  mosolyogva.


-Jól  van.-nem  nézek  rá,de  hallom,hogy  mosolyogva  mondja.


Bemegyünk.


-Pakolj  oda,az  Eszti  mellé. Mindjárt  jövök.-és  bemegy  a  tanáriba.


Lepakolok,látom,hogy  ott  ül  az  egyik  asztalnál  D. meg  Müller.


-D.? Mit  csinálsz?


-Gyakoroljuk  az  évzáróra  a  szöveget.


Kijön  Molnár:


-Menjünk  egyel  odébb,ne  zavarjuk  őket.


Leülünk  egymás  mellé. Soha  ilyen  közel  még  nem  voltam  hozzá. A  fizikai  közelség  pedig  egy  kicsit  lelkileg  is  közelebb  vitt  hozzá,de  még  mindig  kilométerek  választottak  el  tőle. Nem  színészkedtem. Próbáltam  magamat  adni. De  nem  azt  az  énemet,amilyenné  kreált,amilyenné  lettem  miatta,hanem  magamat,és  azt  a  barátságos (de  továbbra  is  zárt) oldalamat,amit  év  elején  nem  láthatott,mert  nem  engedtem,hogy  lássa. Már  csak  azért  is  muszáj  volt  barátságosnak  lennem,mert  nem  bukhattam  meg :D Szóval  igen,nem  nyomtam  a  gázt,de  a  kormány  elromlott,nem  tudtam  forgatni (ha  van  ilyen xD),ez  pedig  lefordítva  az  eljátszott  esélyeimet  jelentette. Csak  a  Tanárnőn  állt,hogy  behúzza-e  a  kéziféket.


Adott  egy  lapot,először  a  függvényeket  gyakoroltuk,ami  elég  jól  ment. Még  úgy  is  rajzoltam,ahogy  tanította,mivel  egyszer,amikor  a  függvény  negatív  felére  is  rajzoltam  nyilat,azt  mondta,hogy  oda  nem  kell. 


Közben  éreztem  magamon  a  tekintetét. Miért  nézett? Ilyen  érdekes  lennék? Bár  inkább  engem  nézzen,mint  ki  az  ablakon,ami  előtt  volt  az  asztal,és  ültünk. De  nem  zavart,semmilyen  érzelem  nem  jött  ki. Én  viszont  nem  sűrűn  kerestem  a  szemkontaktust. Vagy  a  lapra  koncentráltam,vagy  az  ablakon  néztem  ki,miközben  gondolkodtam.


Sorrend  nem  száz  százalékos:


...


Kérdez  valamit,rázom  a  tollam  a  kezemben,de  tényleg  csak  ennyit  csinálok.


-De  ###,nyugi!


És  mintha  off-ba  tettek  volna,azonnal  abbahagytam  a  tollrázást,és  ellazultam.


-Rám  haragszol,vagy  ideges  vagy?


Rázom  a  fejem,hogy  egyik  sem.


De  igazából  még  mindig  haragudtam  rá..az  üres  ígéreteiért,szavaiért,satöbbi. Itt  volt  a  megfelelő  alkalom,hogy  szemrehányjam  az  összeset,de  csak  egyet  vetettem  fel. Megbántam.


...


Mondtam  neki  valamit  a  feladattal  kapcsolatban,és  vissza  kérdez,mert  nem  értette.


-Öreg  vagyok  én  már..-írja  az  újabb  feladatot.


Én  pedig  nézem  ahogy  írja,és  közben  rázom  a  fejem,enyhén  mosolyra  húzott  szájjal. Már  a  nyelvemen  volt,hogy ,, Nem  is  öreg,tökre  fiatalos,annak  ellenére,hogy  tegnap  múlt  49." ,de  nem  mondtam. Megbántam.


...


-Kicsöngettek  már?-kérdeztem.


-Szerintem  igen. ... Milyen  órátok  van?


-Töri,de  úgyse  csinálunk  már  semmit.


Húzom  vissza,nehogy  azt  mondja,hogy  akkor  menjek  vissza  órára. Minnél  tovább  akartam  maradni  a  közelében (mint  a  korrepetálásokon). Utoljára  még  hadd  élvezzem  a  társaságát.


...


És  akkor  nem  is  tudom,hogy  jött  már  fel  a  következő  jelenet,de  megint  úgy  éreztem  magam,mintha  fehér  lámpát  nyomna  a  képembe:


-###,te  őszinte  embernek  tartod  magadat?


-Általában  igen...


-Mivel  kapcsolatban  szoktál  hazudni?


-Például  jegyek..de  nem  hazudok,hanem elhallgatom..


-És  az  jó? Hm,###? Jó  hazudni?


-Nem,de  nem  érdeklik.


-Igen?


És  mindeközben  könyökölve  a  fejét  támasztva,engem  bámult  a  szemeivel,amik  szinte  kiszúrták  a  enyéimet. Elég  para  volt. Így  akart  hatalmat  gyakorolni? Mintha  ő  egy  szent  lenne,komolyan..amikor  a  fél  világot  összeígérte  nekem/nekünk,majd  faképnél  hagyott. Itt  kellett  volna  visszaszúrnom.


...


-###,te  csalódtál  ebben  az  iskolában? Mást  vártál?


-Nem.


...


-Mennyit  tanultál?


-Egy  órát  körülbelül...


...


-Hogy  sikerült  összehozni  azt  az  ötöst?


-...Korrepetáláson  megértettem.


-Tehát  ha  megérted,és  tanulsz,akkor  tudod. (Vagy  valami  hasonló.)


Persze,de..jó  már  mindent  értek. Azért  nem  akart  korrepetálni,mert  nem  is  akartam  tanulni. Arra  pedig  tökéletesen  ráérzett,hogy  azt  akartam,hogy  csak  velem  foglalkozzon. Ezért  is  felhasználta  ezt  ellenem.


...


-De  azt  mondta  feleltetni  fog  a  szabályokból,de  nem  feleltetett.


-Milyen  szabályokból?


-.-


Édes  Istenem.


-A  függvényesből.


-Nem  tudom  melyikből..


-Mindegy.


...


Egyszer  kérdeztem  azt  is,hogy  csinálhatok-e  még  feladatokat,és  úgy  kiderült...:) Olyan  jó  érzés  volt  látni...Tudom,mivel  vehetem  le  a  lábáról :D


...


Algebrázni  is  akart,de  mondtam,hogy  azt  nem  tudom.


-Miért  nem? Pedig  mondtam,hogy  az  is  kell..


...


-Küldjelek  pótvizsgára?


-Hát..nem  hiszem,hogy  a  szüleim  örülnének  neki...


...


-Ugye  azt  tudod,hogy  igaza  van  R.-nek...(Kevesebb  egyese  van,mint  nekem,és  többet  is  tudott  felmutatni  a  jobb  jegyért..ami  hármas  lett.)


...


És  akkor  a  végén  azt  mondja:


-Még  meggondolom  az  osztályozóig.-engedett  utamra  ezzel  a  mondattal.


Felkeltem,egy  szót  sem  szóltam.


-Szia.


-Viszlát.


Megint  éreztem  azt  az  ürességet,amit  korrepek  után  éreztem. Nem  szabadott  hagynom,hogy  eluralkodjon  rajtam,így  próbáltam  elterelni  a  figyelmemet,amikor  beértem  a  terembe,ahol  egyébként  alig  voltak,mert  legtöbbje  elment  sétálni  sulin  belül. A  többiek  pofáztak,szóval  elég  jól  ment  a  figyelemelterelés.


Órák  végén,meg  akartam  keresni  az  ofőt  a  matek  miatt.


Kicsöngettek,kijöttek  a  teremből  az  emberek,megyek  oda  hozzá:


-Na  mivan  a  matekkal?-kérdezi.


-Azt  mondta  még  gondolkodik.


-És  gondolod,hogy  át  fog  engedni? :)


Én  is  pont  ezt  akartam  tőle  kérdezni,mégis  csak  jobban  ismeri  ő,mint  én...


-Szerintem  igen.


-Gondolom  még  ma  megakarod  tudni..-mondta  mosolyogva.


-Hát,jó  lenne :D


-Akkor  menjünk  le  a  tanáriba,megkérdezem  a  Tanárnőt...


Innetől  kezdődött  a  csata  utolsó  órája,és  ment  át  egy  másik  fejezetbe  a  történet.


Lementünk,leültünk  a  fotelba.


Nemsokára  megjött  Molnár  is.


-Nah,ott  is  van  a  Tanárnő.


Oh,te  jó  ég..-.-


Nem  nézek  oda,csak  akkor,amikor  a  fotel  felé  fordítja  az  asztal  előtti  széket,és  leül  mellém,de  akkor  is  csak  a  szemem  sarkából  figyelem.


Tehát  bal  oldalamon  ő (a  szívem  oldalán),jobbomon  az  osztályfőnök (a  jobb  kezem). Két  tűz  között.


...


Jön  az  igazgató,köszön:


-Sziasztok,szia.


-Szia.


-Szia.


-Jó  napot.


...


Az  egyik  jelenet  közben  jön  Simon  uraság  is,de  egyik  tanárnő  sem  veszi  észre  szegény  párát :D Én  viszont  egyből:


o.o Hoppá,egy  Molnár  ex. A  bukott  király. Igaz,nem  is  biztos,hogy  király  volt...


...


-És  nincs  valami  mondanivalód  az  osztályfőnöknek?-kérdezi  Molnár.


Molnár  bekavar/part  1000.


o.o Lassan  fordítom  a  fejem  ofő  felé,és  elmosolyodok.


-Milyen  mondanivaló? :)


,,Hát  ha  én  azt  tudnáám..."


-Hogy  azt  mondtad  neki,másodikra  kell  jönnöd,és  nem  jöttél..


Molnár  szerintem  még  ekkor  sem  fogta  fel,hogy  nem  az  osztályfőnöknek  hazudtam,vagy  én  nem  tudom...teljesen  bekavarta  a  dolgokat.


-Hát...féltem.


-Mondhattad  volna  a  Tanárnőnek,nem  hiszem,hogy  leszólt  volna..-így  az  osztályfőnök.


Ránézek  Molnárra,elmosolyodok.


-Vagy  nem  voltál  benne  biztos,hogy  tudod?


-Hát..igen..


-Na  látod,ezt  akkor  nekem  nem  mondtad. Ez  így  már  nem  volt  fer.-osztályfőnök.


Itt  már  én  sem  tudtam  mit  beszélek,hazudoztam  össze-vissza,csak  azt  nem  tudom,minek.


...


-Tényleg  el  akarsz  menni?-kérdezte  Molnár.


-Ühüm.-bólintok,és  nézem  a  reakcióját:


Néz  a  szemembe,enyhe  sajnálat  csillog  a  szemeiben,két  másodperc  múlva  elkapja  a  tekintetét. Bárcsak  tudnám  ezt  értelmezni.


...


-És  hova  akarsz  menni?-kérdezi  ofő.


-Árpád.


-Az  közepes  erősségű  iskola,nem?-kérdezi  Molnártól.


-Igen..


Az  erős  iskola,de  mindegy...


...


Egyszer  meg  kérdezett  valamit  Molnár,én  meg:


*Sóhaj*,nézek  előre.


-Igen? Hallgatlak.


-Nem  tanultam  sokat  mára.


...


-Ez  mi?-megfogja  a  karomat osztályfőnök (de  nem  erőszakosan),amin  ott  ,,Hello"-ztak  a  karcok,amiket  tegnap  csináltam. Mosolygott,de  a  szemei  mintha  nedvesek  lettek  volna.


-Hm?-kérdezte  megint.


-Macskátok  van?


-...Nem :) ... Nem  érdekes...


-De..pont  hogy  ez  érdekes. Én  találkoztam  már  ilyennel.-és  csak  ekkor  engedte  el  a  karomat.


Amúgy  volt  egy  olyan  jelenet  is,hogy  megsimogatták  a  karomat. Molnár  is,az  osztályfőnök  is. De  nem  a  falkos  részét,hanem  fent,ahol  ruha  fedte. Nem  akarták  bemocskolni  a  kezüket..


...


-Tudsz  magadról  mondnai  jó  tulajdonságokat?-ofő


-Hát...ezt  most  így  nehéz...


-Miért? Az  introvertált  embereknek,mint  amilyen  te  is  vagy,van  egy  nagyon  pozitív  tulajdonságuk,az  pedig  a  hűség.


- :) -bólogatok.


Jah,hűségesnek  hűséges  vagyok,csak  éppen  ki  akarom  sajátítani  az  embereket.


-Meg  egy  nagyon  csinos  lány  vagy.-teszi  hozzá.


-Kinek?


-Hm?


-Kinek  vagyok  csinos?


-Hát  ezt  mos  úgy..-milyen  szót  is  használt? Valami  olyasmit,ami  az  általánosságban  szinonimája. Szóval  úgy  mondta.


-Nem?-kérdezi  Ildikótól.


-Teljesen  jó.


Jóvan  má,nem  kell  nyalni. Az  az  én  mesterségem.


-És  melyik  negatív  tulajdonságodon  változtatnál?


-...Hát...a  csendességemen,meg  hogy  nyitottabb  legyek...


 ...


-Nem  is  az  a  baj  vele,hogy  csendes,mert  például  V. is  csendes  volt,hanem  sokszor  megmakacsolta  magát.


A  mondat  végére  elmosolyodtam. Én  erre  büszke  vagyok,nem  bajként  kezelem.


Rázom  a  fejem.


-A  V.  nem  annyira..


-Ő  nem,mi? Nyitottabb..-így  ofő.


És  akkor  Molnár  megint  felhozta  az  ,,órákon  mindig  szomorúak  vagytok,nem  mosolyogtok" című  nótát. Nem  emlékszem  milyen  szavakat  használt,de  nem  tud  lekopni  erről  a  témáról. Ez  megmaradt:


-Ezért  mondom,hogy  mosolyogj. Ne  miattam. Magad  miatt.


...


-Miért  karcolgatod  magad?-kérdezte  ofő.


-..Erről  nem  szeretnék  beszélni.


-Az  az  ember  vagy,ak  mindent  kétszer-háromszor  is  átgondol  mielőtt  kimondja :) ... Családi,vagy  magányügy?


-Magányügy.


Igaz,hogy  Molnárra  is  tartozik,mivel  épp  róla  van  szó...


-Szüleid  tudnak  róla?


-Nem..


-Júúj,akkor  nehéz  lehet  ezt  a  lelki  terhet  cipelni...


-Tudsz  mondani  egy  olyan  embert,akinek  elmondhatnád?


-...A  nagynéném.


Nem  a  halott.


Hanem  Sz. Te  jó  ég,mi  lenne,ha  meglátná  a  karomat...


-Segíthetünk...már  nem  közvetlen  én...-Molnár.


Pedig  pont  maga  segíthetne.


-Keressünk  valakit  neked?-ofő.


-...Nem...nem  kell...


-Szerintem  ezt  a  zárkózott  éned  mondja,a  másik  viszont  azt,hogy  ,,Igen". Én  már  csak  tudom,mert  én  is  zárkózott  ember  vagyok :)


...


-Szüleid  mennyire  engednek  el? Nem  kötnek  időpontokhoz?


-Nem..elszoktak  engedni..rugalmasak.


...


Azt  hiszem  azt  is  kérdezte  osztályfőnök,hogy  kivel  barátkoztam,mondtam,hogy  ugye  V.-vel,előtte  meg  Lédával,és  az  ex  LB-mel  voltam,de  eltávoltodtunk  egymástól.


-Ővele  jártál  egy  általánosba?


-Igen. Részben  miatta  jöttem  ebbe  az  iskolába.


Kérdezte  azt  is,hogy  iskolán  kívűl  voltam-e  osztálytársakkal,mondom:


-Év  elején  Lédával,de  amúgy  nem.


Valahogy  szóba  jött  az,hogy  szoktam  biciklizni,és  megszólal  Molnár:


-Na,az  egy  jó  dolog. De  gondolom  azt  is  egyedül..


-Igen,mert  anya  még  nem  enged  el  a  húgommal.


 ...


-És  nem  lehetne  azt,hogy  most  itt  maradsz,és  beszélgetünk?


-Megnézem  az  időt..


-Jobban  meg  tudsz  nyílni,ha  én  nem  vagyok  itt?-Molnár.


Előveszem  a  telefonomat,közben  mondom,de  nem  nézek  rá:


-Maradhat..


Itt  még  benne  volt  a  pakliban,hogy  kiterítem  a  lapjaimat,és  elmondom  mit  érzek  iránta.


-Haza  kell  mennem  félre..-nem  akartam  most  lelkizni,össze  kellett  szednem  a  gondolataimat.


-De  hát  azt  mondtad,nem  köt  idő...:)


...


-Most  azért  sokat  mosolyogtál..-mondja  ofő.


-Igen,ennyit  egész  évben  nem  láttam  mosolyogni.-Molnár.


Kösz. Ez  úgy  megint  kellett,muszáj  volt,jól  esett.


...


-Akkor  holnap  be  tudsz  jönni?


-Igen..


-Kilenc,tíz  óra? Gondolom  nem  szeretsz  korán  kelni..:)


-Jó  lesz  a  kilenc.


...


-Neked  is  mondom  most  azt,amit  osztályfőnöknek  mondtam. R. jobban  megérdemelte  azt  a  hármast,de  te  magadhoz  képest  sokkal  jobban  teljesítettél. Igaz,hogy  ellenkezik  az  elvemmel,de..-mondja  Molnár-


-Lezárlak  kettesre.


-Köszönöm.


A  Megmentőm. Ő  volt  az. Mindvégig. Nem  Léda.


Angyal.


-Viszont  akkor  jövőre  fel  kell  készülnöd  abból,amit  most  nem  tudtál. Holnapra  összeírom  neked  a  listát.


Milyen  listát? Milyen  felkészülés? Ennyire  bízik  abban,hogy  nem  megyek  el,vagy  már  el  is  felejtette?


-Akkor  Klári,javítsd  ki  az  egyest.-mondta  mosolyogva  ofőnek.-és  felkelt,elment.


Én  meg  magamban:


o.o ,,Egyes??? Full  komolyan  beírta???"


 Ellenkezik  az  elvével? Magyarul  kivételt  tett  velem. Velem! Tehát  akkor  ő  az  a  fajta  ember,aki  ha  választania  kell  az  igazság,és  szerette  között,akinek  nincs  igaza,akkor  az  igazságot  választja? Lehet,bár  én  nem  vagyok  a  szerette :D


 


Hozzászólások száma: (0)

...

2015-07-01 22:02:14

 


Június  10


Ha  nem  tegnap,akkor  ma  kérdeztem  rá  anyánál,hogy  ha  megbuknék,akkor  felvennének-e  a  gimibe,és  azt  hiszem  valami  olyasmit  mondott,hogy  nehezebben.


Fú..nehéz  visszaemlékezni..megpróbálom  leírni,de  nem  akarok  hülyeséget.


Szóval  a  mai  nap  volt  Tanárnő  születésnapja. (Legalábbis  facebookra  ezt  írta  ki. Illenek  rá  az  ikrek  analógiái,tehát  ebben  nem  kételkedem.) Már  csak  ezért  is  jeles  volt  ez  a  nap,és  még  persze  azért,mert  folytatódott  a  végsőküzdelem  köztünk.


Így  kezdődött  az  óra (csak  nagyjából,nem  szószerint) :


-###,nem  voltál  ott  7.  órában.


-Miért? Maga  ott  volt?


*elege  van  ábrázat*


-7.-re  lett  megbeszélve...


-Neem..először  fél  8-at  mondott.


Ha  jól  emlékszem  erre  nem  mondott  semmit. Ebből  pedig  azt  veszem  le,hogy  nem  is  keresett  fél  8-kor,csak  megint  játszadozott  velem.


Óra  közepe  felé  kihívott  a  táblához  lefelelni,én  kimentem,és  ennél  a  jelenetnél  sokminden  történt,de  ugye  ezt  sem  jegyeztem  fel. A  lényege  az  volt,hogy  nem  kellett  játszanom  a  hülyét,mert  eleve  az  voltam. Illetve  nem  is  voltam  hajlandó  gondolkodni.


Ezek  voltak  nagyjából,de  ez  sem  szószerint,közöttük  meg  csak  szerencsétlenkedtem  a  feladatokkal,és  idegesítettem  a  nőt.


-###,mennyit  tanultál  tegnap? Őszintén.


-Nem  sokat.


...


-Tudsz  bármit  is  azok  közül,amiket  vettünk  az  évben?


Rázom  a  fejem.


...


-###,ha  nem  tudsz  semmit,megfoglak  buktatni.


...


-(...) Megtanulod  a  nyáron,és  visszajössz  pótvizsgára?


-Hát  lehet,hogy  jobb  lenne...


-Miért?


Nem  felelek.


...


-(...) Vagy  holnap  kapsz  még  lehetőséget.


-De  nem  holnap  lesz  az  az  izé...?-taposom  a  gázt.


- ?


-Értekezlet.


-Az  délután  lesz,de  előtte  még  tudsz.-tapossa  a  féket.


Rángatom  a  kormányt.


Egy  újabb  lényeges  jelenet  következett,de  ismét  nehéz  felidézni..


-Akkor  jössz  holnap  második  órában?


Bólintok.


-Megpróbálod?


-Nem.


-Miért  nem? Egy  esélyt  adhatsz  magadnak..


-..Jó..


Szóval  akkor  ez  nem  is  róla  szólt,hanem  rólam? Azon  se  csodálkoznék,ha  ráérzett  a  bukási  szándékomra. A  tanárok  nem  hülyék. Csak  azt  hisszük.


Itt  már  kicsöngettek,a  többiek  kimentek,csak  V.  maradt  bent,és  volt  szem-,fültanúja  mindennek:


-De...-odamegyek  hozzá  a  naplóra  nézve,amit  lereagált,nem  számított  rá.


-Azt  nem  értem,hogy  hogy  jöhetett  ki  1.58..-mondtam.


Összeadja  a  számokat  a  számológépén,összeszámolja  a  jegyeket,osztásra  készen:


-Annyit  írtam  be?-néz  rám,de  én  a  számológépre  koncentrálok.


Aztán  amikor  a  kijelző  2  egész  valamennyit  ír  ki,nem  adok  ki  hangot,csak  szuszogásszerű  nevetést  produkálok. Sajnos  nem  én  gyakoroltam  hatalmat  a  számológép  felett. Elszámolta  véletlen,ebben  nem  kételkedtem,de  tökre  úgy  jött  ki  a  szituáció,mintha  megakarna  buktatni :D


,,Oh..a  r*hadt  életbe..".gondolta  magában :D


Összehasonlította  az  osztálynaplót,meg  a  sajátját:


-Jah..nem  is  volt  beírva  az  összes  jegyed..


-.-


Utána  talán  mondanom  kellett  volna  neki,hogy  számolja  ki  akkor  megint,de  nem  tettem.


Aztán  többre  nem  emlékszem,kimentünk  a  teremből  V.-vel.


 Igazából  annak  örülnék  a  legjobban,ha  megbőgetne,de  hát  ő  odáig  nem  tud  levinni. Ha  meg  mégis,nem  borulnék  a  nyakába,hanem  azonnal  távoznék. Lehet  még  bevetek  egy-két  műkönnyet...


Holnap  dől  el  a  sorsom. Nem  törekszem  rá,hogy  megbukjak,de  hát  benne  van  a  pakliban. Nem  sok  szavamba  került  volna,hogy  már  ma  megpecsételődjön  a  sorsom. Simán  megbuktatott  volna,b*sszus :D


Fogjam  meg  a  kezed?


Fogja.


Akkor  megfogjam  a  kezed?


Ne.


Miért  ne?


Vagy  mégis.


Körülbelül  ilyen  volt :D


De  simán  lelökött  volna,aztán  amikor  én  magam  mondtam,hogy  lökjön  le,akkor  már  nem  akart.


Végül  is  a  megbukok,az  őt  is  minősíti...


Hozzászólások száma: (0)

Kalimera sofőrkém

2015-07-01 01:49:04

 


Június  9


Így  a  napokban  valamikor  elgondolkoztam,hogy  mégis  miajófrancért  nem  látom  én  Krisztiánékat,amikor  már  elengedtem  őket. Erre  nem  ma  jön  velem  szembe  az  az  új  fajta  Ikarosz  busz  a  Krisztiánnal??? :D


,,Vigyéél  magaddal  Görögországba!!"


De  milyen  jó..csak  kérnem  kellett. A  másik  sofőrt  is  szeretném  látni. Újra  feléjük  kell  terelni  a  levegőt. Molnártól  elvesszük,és  helyette  nekik  adjuk  át. Csak  így  élhetem  túl.


De  ahhoz,hogy  feléledjen  a  tűz,szemtől-szemben  kéne  látnom  őket.


Nyáron  irány  Paralia! Jó  is  lenne...


Hozzászólások száma: (0)

...

2015-07-01 01:39:39

 


Június  9


,,Bezárul  már  a  fénycsóva,elhal  az  élet. Életem  útvesztőjében  elveszek. Nincs  remény,nincs  kilépés. Elnyel. A  halál  ím  jó  barátom,együtt  nevetünk  az  élet  szánalmasságán."


/WTF/töredékek


Reggel  igazából  még  mindig  nagyon  gondolkodtam,hogy  mi  legyen,aztán  megint  úgy  elsz*rakodtam  az  időt,hogy  biztos  volt,hogy  nem  érek  oda  30-ra.


19  volt,mikor  kiléptem  a  lépcsőházból.


,,11  perc  múlva  ott  kéne  lennem? Persze,esetleg,ha  repülök."


Beértem  a  suliba,félve  felmentem,de  nem  mentem  a  teremhez,csak  távolról  lestem: nyitva  volt  az  ajtó,valaki  állt  ott  a  teremben,de  Ildikó  sehol. Hm,jó. Bementem  a  mosdóba,ránéztem  az  órára: 7.45


,,Nos,hát  ebből  nem  lesz  semmi."


Besétáltam  a  terembe,majdnem  mindenki  ott  volt. Ildikó  sehol.


Második  órában  kint  voltunk  a  kertben,háttal  ültem  annak  az  útnak,ami  keresztbe  vezet  az  alaksorhoz,egyszer  csak  hátra  nézek  ösztönből: Ildikó  ott  van,zöld  ruhában. Sz.  szalad  utána,gondolom  a  matekról  beszélnek.


Aztán  Sz. jön  vissza,és  says:


-###,a  matek  Tanár  mondja,hogy  téged  is  vár  7.-ben.


Drága  szívecském  vár  engem. AZ  EGYETLENEM *-*


:P


-Muszáj? :D


-Nem  tudom,én  megyek. R  is  ott  lesz. Csak  T.  tanárnővel  kell  majd  megbeszélni.


Jó.


Gépírás  előtt:


-Jössz  akkor?


-Nem  hiszem.


-Miért?


-Hát..nincs  kedvem.


-Mennyi  az  átlagod?


-Asszem  kettő  egész  valamennyi..(Ennyit  számoltam  ki  még  akkor,amikor  mondta  Tanárnő  a  jegyeimet  egyik  nap..Nem  tudom  miért  mondta  azt,hogy  egyes-kettes  között  állok..)


Német  előtt  (merthogy  német  helyett  kellett  volna  mennünk) Sz.  még  egyszer  megkérdezte:


-Akkor  nem?


Rázom  a  fejem.


-De  azért  kérdezd  meg  a  Tanárt,nehogy  az  legyen,hogy  megbuksz!


-Jó..


Milyen  kedves,hogy  aggódik  értem.


Szóval  nem  mentem  el. Ismét  léptem. Léptem  a  lázadás  bábujával. Tudjátok,amelyik  kettő  mező  helyett,kettő  és  felet  lép ;)


Német  közepe-vége  felé  jön  be  Sz.:


-###,a  matek  Tanár  azt  mondta,hogy  1.58-ra  állsz,és  ezért  mondta,hogy  gyere,és  ha  nem  sikerül,holnap  még  tudsz  javítani.


-De  1.58-at  még  tud  felfele  kerekíteni!


És  akkor  erre  már  nem  tudom  mit  mondott.


De  ez  lesújtó  volt,annak  ellenére,hogy  rá-rá  nyomtam  arra  a  gázra. A  bukás  szélén  állok. És  holnap  el  kell  döntenem,mit  akarok. Megbuktatom  magam,vagy  nem.


Azzal  az  emberrel,akit  a  legjobban  szerettem,akit  a  legjobban  gyűlöltem. Azzal  az  emberrel,aki  a  legnagyobb  hatással  volt  rám. Azzal az  emberrel,aki  a  napfényt  jelentette  nekem.


A  számomra  legkedvesebb  tanár  köti  majd  a  kötelet  a  nyakamra? Ez  már  tényleg  őrjítő. A  hajamat  tépem.


(Figyelem,most  jön  a  kifakadás:)


DE  MIÉÉÉÉÉRT?????


MIÉRT  NEM  TUD  EGY  KICSIT  AGRESSZÍV  LENNI???? MIÉRT  NEM  TUD  POFÁNVÁGNI,MEGRÁNCIGÁLNI,VAGY  MEGFOGNI  A  KAROMAT,ÉS  ERŐSZAKKAL  ELVINNI??? HOGY.MÁRPEDIG.KISLÁNYOM.AKKOR  IS  LEFELELSZ.A  K*RVA  ÉLETBE.


:D


Miért  nem  képes  erre???A  gyerekeit  sem  verte  meg  soha???


Nem  tudom. Azt  meg  végképp  nem  tudom,miért  akarom,hogy  erőszakos  legyen  velem. Ja  de. Mert  még  mindig  megpusztulok  a  köztes  állapotában. Vagy  így  akarok  uralkodni  rajta,mert  így  az  lehetne,amit  én  akarok.


,,S  ím  ennyi  fájdalom  után,most  a  tenyerébe  eresztem  magam. A  szakadék  szélén  megadom  neki  a  végső  bizalmat. Nála  a  bárd,én  a  kivégző  asztalon  fekszem. Nem  gondoltam,hogy  valaha  is  eljutok  ide,hogy  ilyen  helyzetbe  hozom."


Kezét  nyújtja.


vagy


Lelök.


Megtagadja  tisztégét,és  a  Szeretettel  cselekszik.


vagy


Kíméletlenül  lesújt  a  bárddal,mert  igazságos.


 


 


Hozzászólások száma: (0)