/ Blogok / LÉLEK / A változás szárnyain

A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70406 látogatás 43 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

...

2015-06-30 02:24:21

 


Június  8


Az  utolsó  nagy  harcunk,ha  nevezhetem  így...vagy  inkább..kötélhúzásunk  Tanárnővel,konkrétan..vázolom:


Egy  szép,meredek  hegy. Tetejéről  indultunk  mi,autóval,lejtmenetben. A  hegy  lábánál,pedig  a  bukás. Mármint  a  bukás  bukás,matekból. Szóval  meg  akartam  magam  buktatni,azzal  a  céllal,hogy  így  talán  átraknak  a  szüleim  egy  másik  suliba,illetve  utoljára  még  győzelmet  arathatok  Tanárnő  felett. Elhatároztam  magam  nagy  bőszen...vagy  mégsem? Nem. Még  mindig  nem  voltam  benne  biztos. Ide-oda  rángattam  a  kormánykereket,néha  rá-rá  nyomtam  a  gázpedálra,Tanárnő  viszont  ugyanígy  a  játszott  a  fékkel. Aztán  hogy  mi  lett  a  vége? Hmm...:) Nem  halt  meg  senki,annyit  elárulok.



Valahogy  így :D


Ha  jól  emlékszem,itt  már  képben  volt  az  Árpád  gimi. Anyuval  kapcsolatban  felengedtem,viszont  nem  beszéltük  meg  a  dolgokat,de  végül  is  nem  nagyon  számított,mert  valamelyik  nap  olyasmiket  hallottam  a  szájából,amikor  G.-vel  dumált,hogy  beszélt  az  igazgatónővel (az  árpádossal),és  talán  ide  tudna  átrakni,de  csak  ahogy  ő  mondta: ,,a  két  szép  szememért".


Aztán  ezután  a  bejegyzés  után,már  tényleg (halál  komolyan) nem  jegyzeteltem  semmit  a  telefonomba,hogy  miket  "összeverekedtünk"  Tanárnővel.


Mai  ez  volt:


(Előzmények: Előző  héten  csütörtökre  behívott  mindenkit  nulladikra,mert  nem  volt  több  óránk,amikor  megtudtuk  volna  írni  az  utolsó  dolgozatot. Nah,hát  igen,itt  volt  a  csodás  alkalom  az  ,,Egybuszonutazunk" című  dologhoz,de  fostam  rá. Már  ténylég  csak  az  egó  fűtött,a  szeretetet  rég  elhagytam. Mindenki  más  bement,csak  én  nem. Ezaaaz,újabb  győzelem  Molnár  Ildikó  ellen!!!)


-Akkor  kérdezem  a  ###-t,hol  volt  csütörtökön,nulladik  órában?


-Miért?-válaszolok  kérdéssel,spontán,ami  jól  is  jött.


Behúzza  a  száját (vagy  hogy  mondjam..tudjátok,amikor  eltűnik  valakinek  a  felső,és  az  alsó  ajka  is,és  csak  egy  vonal  látszik :D ..olyan  mintha  kib*szottul  mondani  akar  valamit,de  visszafogja  magát) , néz  bután,azzal  a  ,,Nehogy  még  én  érezzem  magam  rosszul!!" nézéssel.


Ezzel  a  kérdéssel  beletrafáltam.


-Magányügy.


FORRADALOM!!!! Nem  azt  mondtam,hogy  ,,Elaludtam." :D


-Tessék?


Ezzel  meg  ő  akart  lehúzni.


Tudjátok,amikor  a  szülő-gyerek  között  játszódik  le  a  jelenet: a  gyerek  mond  valami  sértőt  a  szülőre,de  azonnal  meg  is  bánja,amikor  a  szülő  visszanyal  egy  ilyennel: ,,Tessék?" Persze  tisztán,magyarul  értette.


Tancinak  sajnos  nem  sikerült,legalábbis  én  nem  ennek  vettem,hanem  szimplán  nemértésnek,így  kinyögöm  még  egyszer:


-Magánügy.


-Akkor  magánügyből  kijössz  a  táblához,és  lefelelsz.


Mondja  a  többieknek  is  a  jegyeit,majd  amikor  végez:


-Akkor  gyere  ###!


-De  nem  tudom.


Hallom,hogy  motyog  valami  P.,de a  tudatomig  csak  három  másodperc  múlva  jut  el,hogy  hozzám  beszél:


-Szerintem  próbáld  meg,nem  veszíthetsz  vele  semmit. (Vagy  valami  ilyesmi..)


-De  tényleg  nem  tudom..


Ezek  után  nem  tudom  mi,hogy  volt,mert  nem  emlékszem (nem  írtam  le  a  telefonomba  se) ,csak  megpróbálom  a  lényeget  leírni:


-(...) Én  megkérdeztem  a  lányokat,és  azt  mondták,a  többi  órán  már  voltál.


,,Na,mi  a  fene? Érdeklődött  felőlem? Kész  csoda.."


-(...) Annyit  azért  megtehettél  volna,hogy  odajössz  hozzám,és  elmondod,hogy  miért  nem  tudtál  jönni.


-De  mondtam,hogy  magánügy.


- ? Akkor  is.


Miéééért  b*szki? Világvége  lett? Vagy  feltartottam  volna  ezzel  bárkit  is,hogy  nem  mentem  oda  hozzá?


-.-


-Németre  tanultál?


-Igen..(amúgy  nem :D)


- (...) Jó,én  holnap  reggel  itt  vagyok..fél  nyolc-tól. Te  mikor  érsz  be?


- .. Fél  nyolc.-motyogom.


-Jó,akkor  fél  nyolckor  megkereslek,és  lefelelsz.


Hajlottam  afelé,hogy  hülyét  csináljak  belőle.


Hozzászólások száma: (0)

Ez is,az is

2015-06-29 21:14:32

 


Június  2


Kikölcsönöztem  a  Ji-King-et  a  könyvtárból,ami  egy  kínai  jóskönyv. Müller  Pétertől. Holnap  fogok  először  jósolni  belőle. Azt  írta: alázat,komolyság,nyugodság,tisztaság (fejben). Ezek  a  legfontosabbak. Mindenem  megvan,csak  nem  ma :D,de  amúgy  megszokott  lenni. Talán  holnap..Igaz,akkor  már  nem  lesz  se  teljes  telihold,se  tízmilliószorosnap,de  nem  baj. Utóbbiban  már  nem  is  hiszek  annyira.


Füstölőt  gyújtok,meditálok,felírom  a  kérdést,magam  elé  veszek  egy  kendőt,dobok  három  egy  forintossal  hatszor,megkeresem  a  választ.


~


Ahogy  az  elején  egy  pillantásban  benne  volt  minden,úgy  most  egy  könnycseppben  is. Pillantással  nyitottam,könnyemmel  pecsétlem.


,,S  mint  az  átálmodott,csillagos  éjszaka,úgy  tűnt  el."


Egy  aszteroida. Ami  egy  kib*szott  nagy  krátert  csinált  a  szívembe,majd  szépen  elporladt. Ő  maga  eltűnt,de  helye  megmaradt.


 


Június  4


Egy  újabb  furcsa  dolgra  jöttem  rá. Illetve  nem  is  biztos,hogy  így  van,ezt  csak  én  gondolom  így. Viszont  ha  jól  gondolom,akkor  újjabb  párhuzamot  fedeztem  fel  köztem  és  Tanárnő  között. Lehet,hogy  ugyanaz  a  házszámunk. Lehetséges? Emelet  szintén? Ahogyan  kalkuláltam  ez  jött  le. Lehet  még  az  ajtószámunk  is  ugyanaz. Ki  fog  derülni,június  11-én  minden  kiderül. Vajon  holnap  ott  lesz? Nem. Nem,mert  várom,számítok  rá,akarom. Így  nem  lehet.


~


Tegnap  ugye  jósoltam..ahogyan  írtam  is,hogy  tervezem..


Nos,mint  ma  kiderült,nem  nem  gyújtottam  meg  normálisan  a  füstölőt,de  remélem  ez  azért  nem  befolyásol  semmit. Végül  is  a  füstölő  csak  a  meditálást  segíti,az  pedig  szerintem  jól  ment..A  kérdésem  a  blogos-Tanárnős  dolog  volt. A  válasz  pedig  a  26-os  jel,változókkal,a  Ta  Csu,vagyis: Nagy  erő  összegyűjtése. Ezt  nagyjából  megfejtettem (remélem),az  irányjellel  már  nehezebb  a  dolgom. Ugyanis  ha  van  változó,van  irányjel  is,ami  jelöli  az  eshetőséget,irányt (mint  a  nevében  is  benne  van), amely  felé  az  események  tartanak-vagy  éppen  fordítva: eseményeket,melyek  közelednek,ha  ebbe  az  irányba  tartunk. Az  irányjel  elmondhatja: Mi  lesz? Mi  lehet? Mitől  kell  tartani? Mi  felé  kell  haladni? Mi  közeledik? Mivel  kell  számolni? Mit  kell  elkerülni? Olyan,mint  a  műholdtérképek  időjóslatai: nem  biztos,hogy  ideér  a  vihar,de  a  lehetősége  fönnáll. A  jövő  illatát  hozza  felénk. Lehetőséget,figyelmeztetést,ígéretet.


Az  én  irányjelem  a  43-as  lett,a  Kuai,magyarul  Eltávolítás. Jó  ez  a  könyv,hosszabítás  kilátásban  van.


Szóval  mint  írtam  ma  is  meggyújtottam  a  füstölőt,de  csak  tesztelés  céljából,és  hát  igen,most  füstölt,normálisan. Jó  erős  volt. Éreztem,hogy  a  hörgőim  kicsit  beszűkülnek. Jah,hát  lehet,nem  a  legjobb  terápia  egy  kinövőfélbenlévő  asztmásnak..talán  nem  esek  vissza.. Még  mindig  érzem  a  levegőben,pedig  már  eltelt  minimum  4  óra. Finom. Mintha  egy  magasabb  tudatszintre  léptem  volna. Holnap  veszek  új  gyertyákat,mert  nem  akarom  elhasználni  a  karácsonyosat. De  csak  vasárnap  fogok  újjat  jósolni,nem  akarok  megint  befüstölögni (nehogy  megszóljon  anyu), na  meg  a  jelenlegi  jóslatom  is  elég  homályos  még. 20-án (mivel  19-én,az  évzárón  esélyes,hogy  még  látni  fogom  Tanárnőt) meg  csinálok  egy  tisztító  szertartást. Elvágom  magam  tőle. Hagyom,hadd  szálljon. S  ha  valaha  is  visszaengedem,az  csak  azért  lesz,mert  ő  jön. Majd  keresek  egy  jó  kis  szertartást  a  neten. Kifüstölöm  az  életemből,hogy  végre  szabad  lehessek. Lehessünk. Ez  az  ő  érdeke  is.


~


Zárnak  le  egyre  több  tantárgyból,ma  például  magyarból:


Mondja  a  nevem


-Itt  vagyok.


Rám  néz  és  felteszem  a  kezem.


- 4-es,5-ös.-néz  rám. ... Félévkor  még  kettes  voltál.


-Igen.


-Adok  egy  hármast..,de  holnap  megpróbálhatsz  felelni  a  négyesért.


Nem  gondolkozom  sokat.


-Jó  lesz  a  hármas  is.


-Biztos?


-Igen.


-Eltökélted?


Bólintok.


Minek  küzdeni? A  szüleim  úgy  is  lesz*rják  a  jó  jegyet,csak  a  rossz  jegy  érdekli  őket. Hát  akkor  tessék,megkapják,b*sszák  meg. Tudom,hogy  magammal  cs*szek  ki,de  egy  kicsit  sem  érdekel. Tegnapi  német  szintvizsgát  is  lesz*rtam  már  a  végefelé. Minek?


?


??


???


Annyira  nem  érdekel. Hisz  őket  sem.


De  amúgy  is  utálok  felelni,már  csak  ezért  sem  próbáltam  meg.


 


Június  5


Azért..még  mindig  róla  kell  beszélnem :D Kíváncsi  lennék,mi  lett  volna,ha  ő  lesz  az  osztályfőnököm. Nem  azért,mert  az  hú  de  jó  lett  volna,így  utólag  belegondolva-mivel  ezt  nem  tudhatom-csak...Máshogy  alakultak  volna  a  dolgok? Valószínű.


Ezt  már  végső  fáradságomban  mondom.


Odakéne  adnom  a  levelet. Talán  akkor  végre  feloldozást  nyernék. Vagy  csak  még  jobban  megbilincselne..


Soha  nem  tudná  meg,hogy  én  voltam.


 


Hozzászólások száma: (0)

..Tanárnő..

2015-06-29 01:27:38

 


Május  29


Az  a  helyzet,hogy  ez  az  egész  dolog  részben  az  én  képzeletem  szüleménye. Mert  valamiben  nagyon  komlexusom  van. Rózsaszín  ködfelhőben  úsztam,ahhol  még  jobban  felnagyítottam  dolgokat,de  hát  ebben  ez  elkerülhetetlen. Azt  nem  mondom,hogy  nem  volt  semmi  valóságalapja...de  nekem  már  ennyi  is  elég  volt. Egy  picike  szelet  a  valóság  tortájából,és  már  olyan,mintha  az  egész  valóság  lenne. Példának  ott  van,hogy  nemcsak  velem  viselkedett  így (Amikor  meghallgatta  R.  problémáját,hogy  megfenyegették  a  koleszban,amikor  tanácsot  adott  S. leforrázott  kezére,vagy  amikor  azt  mondta  C.-nek,hogy  letöri  a  kezét,ha  még  egyszer  meglátja  cigizni  a  VÁROSBAN..Ezekhez  tulajdonképpen  semmi  köze  nem  volt,mégis  beszólt / vagy  foglalkozott velük ) ,de  ehhez  ugye  vak  voltam  a  köd  miatt...vagy  csak  nem  akartam  észrevenni...Szép  az  a  mesevilág,ahol  én  vagyok  a  középpontban...


,,Órákon  nem  lehet  csak  veled  foglalkozni."-mondta  a  harmadik  korrepetáláson.


A  másik  pedig  az,hogy  amikor  ott  volt,amikor  vele  együtt  voltam,semmit  nem  éreztem. Se  gyűlöletet,se  szeretetet,semmit. Mintha  az  a  nő,aki  ott  van  matekórákon,aki  után  mindig  koslatok  órákon  kívűl,egy  teljesen  másvalaki  lenne. (A  remegés  is  csak  azért  volt,mert  ráizgultam.) Nem  úgy,mint  órákon  kívűl,az  iskolában,vagy  otthon. Mintha  csak  az  én  fejemben  létezne  ez  az  egész  elmélet. Csak  akkor  őrültem  meg  úgymond (óraelőtti  hasfájás),csak  akkor  fűzött  hozzá  bármilyen  érzelem  is. Amikor  ő  nem  volt  a  közelemben. Vagy  ha  órán  kívűl,de  iskolán  belül  futottunk  össze. Amikor  nem  számítottam  rá,de  amúgy  gondolni,gondoltam  rá.


Lehet,azért,mert  tényleg  egyoldalú  ez  a  dolog?


Az.


 


Június  1


A  nyár  első  bejegyzése  is  róla  fog  szólni..talán  az  egész  nyárral  egyetemben.


Azt  hiszem  megtudtam,hol  lakik. Megvan  a  két  ház,a  fa. Csak  annyi,hogy  az  eslő  ház  színben  nem  annyira  passzol  az  eredetihez. De  hát  valószínűleg  a  fények  játéka..A   képen  szürke,a  valóságban  meg  ilyen  lazac  színű,de  szerintem  ez  nem  jelent  semmit. A  másik  része  a  kirakónak  meg  az  élettársa,aki  azon  a  területen  pózol  Tanárnő  unokájával. Szerintem  megoldottam  a  feladványt.


Már  ezt  is  el  tudom  engedni. Kicsit  furcsa  egybeesés,hogy  pont  azon  a  területen  van  a  temető,ahova  ugye  járkáltam. Pont  ott,ahol  ő  lakik. Emlékszem,amikor  tértig  másztam  a  sárban,nem  akartam  busszal  menni,nehogy  megnézzenek  az  emberek,hogy  hogy  nézek  ki,ezért  hazasétáltam,és  arra  mentem,amerre  ő  lakik. ELSÉTÁLTAM  A  LÉPCSŐHÁZA  MELLETT. De  fura. Hm :)


Néném..


A  lakhelye,akkor,közelebb  volt,mint  gondoltam.


Olyanokra  gondoltam  ma,hogy  mi  lenne,ha (pár  év  múlva) nálla  dolgoznék,mint  anya  Sz.-nél,aki  szintén  tanárnő. (Bár  anyát  Sz.  nem  tanította,mert  vele  egykorú :D) Meg  ha  legközelebb  kimegyek  a  temetőbe,megnézem  hol  lakik  pontosan,és  majd  odacsempészem  valahogy  neki  a  vallomásomat..


Jézusom,de  bolond  vagyok. Mondjuk  utóbbi  nem  rossz,de  akkor  is..


Hozzászólások száma: (0)

Hoppla-hopp

2015-06-29 00:30:49

 


Május  27


Ma  beleolvastam  anyukám  messenger  üzeneteibe,amit  G.-vel  folytatott. Azt  írta  14-én  neki (kirándulás  előtti  napon),hogy  tegnap  óta (vagyis  13.-a  óta)  gyogyós  vagyok. ,,Nem  tom  mi  a  baja. Összevásároltam  neki  minden  sz*rt  nasit,kaját,húst  sütöttem,pénz  kapott  azt  le  sem  sz*rja  a  fejem. Kivasaltam  amit  kért. Tiszta  hülye." G.  erre: ,,Hmmm. Kérdezd  meg  mi  baja. Biztos  van  valami." Anyám: ,,Kérdeztem  én. Csak  motyog,nem  mond  semmit." G: ,,Akkor  pörölj  rá. Igenis  mondja  meg." Anya: ,,Reggel  figyeld  meg  úgy  fog  elmenni,hogy  még  csak  el  sem  köszön." G: ,,Akkor  szerencséje  hogy  nem  találkozunk."


 


Hát  persze. Akinek  valami  baja  van,az  tiszta  hülye,nem? Ha  láttok  valakit,akinek  baja  van,arra  azt  mondjátok,hogy: ,,Áh  ez  tiszta  hülye!"


?


És  ott  a  lényeg,tudod? Nekem  nem  kell  semmit  venned,engem  nem  kell  megvenned,nem  kell  vasalnod  rám,nem  kell  rántotthúst  sütnöd. Fogalmad  sincs  mire  van  szükségem. Fogalmad  sincs  mire  van  szüksége  egy  kamasz  gyereknek. Egyikőtöknek  sem. Máshogy  nevelkedtetek,vagy  nekem  vannak  nagy  elvárásaim  egy  gyerekhez  képest,nem  tudom.


Visszaakarom  kapni  a  régi  életem. A  régi  családomat. Amikor  csak  anya,apa  és  én  voltunk. És  elölről  akarok  kezdeni  mindet,de  úgy,hogy  mindhárman  egy  kicsit  mások  legyünk. Mindhárman  egy  kicsit  jobbak. Éppen  annyira,hogy  sokáig  boldogok  legyünk,és  nagyon  szeressük  egymást.


17-én  pedig (aznap,amikor  haza  jöttem  a  kirándulásról),ezt  írta  G.: ,,###  rendben  hazaért? Jól  érezte  magát?" Anya: ,,Ja  jó  későn  ért  haza. Fél  8-3/4  8  körül. Még  nem  igen  kérdeztem."


Azt  az  ,,igen"-t  ki  is  húzhatjuk,merthogy  egyáltalán  nem  kérdezte,még  most  sem. Szóval  csak  ennyire  érdekli..És  elköszöntem,amikor  elmentem..De  ők,amikor  összevesznek(tek,mert  mostanában  hála  az  égnek,nem  vesztek  össze)  ugyanilyenek  szoktak  lenni. Ahelyett,hogy  elmondaná  egyik  a  másiknak  mi  a  baja,inkább  duzzognak. Anyám  meg,amikor  látja  G.-n,hogy  ilyen,akkor  ahelyett,hogy  megkérdezné  tőle  mi  a  baja,jön  oda  hozzám,és  mondja,hogy  nem  tudja  mi  a  baja  G.-nek.


-.-


Kérdezd  meg!?


És  akkor  ugye  már  megy  a  ,,nemköszönés  elmenéskor" című  nóta  is. Amit  gondoltam  én  nem  fogok  eljátszani,mert  annyira  nem  süllyedek  le  a  szintjükre.


Tudom,nem  szép  dolog  mások  üzenetei  között  olvasni,de  sajnos  néha  muszáj. Ha  lehetne,mások  gondolataiban  is  olvasnék,bár  szerintem  ezzel  sokmindenki  így  van :D


Hozzászólások száma: (0)

Vallomás

2015-06-26 14:50:15

 


Május  27


Ha  már  a  maximumot  nem  tudtam  kihozni  a  függvényből..:D (höhö,függvény..maximuma..értitek...áhh,felejtsétek  el) azaz  a  dologból..ebből  az  egész  helyzetből,legalább  a  lelkiismeretem  legyen  tiszta. Ez  valahogy  így  a  végére  kijött  belőlem.


Lélektől  lélekig.



Attól  az  énemtől,aki  egykor  az  egekig  magasztalta,annak  az  embernek,akit  én  hiszek,hogy  ott  van. Ott  csillog  a  szemeiben.


 


Drága  Molnár  Ildikó  Tanárnő.


Sajnálom,hogy  nem  tudtam  őszinte  lenni,holott  ennyit  megérdemelt  volna.


Sajnálom,hogy  legyőzött  engem  a  félelem.


Sajnálom,ha  esetleg  bármivel  is  megbántottam  volna.


Sajnálom,hogy  tiszteletlen  voltam  Önnel.


Sajnálom,hogy  nem  tudtuk  egymást  jobban  megismerni.


Sajnálom,hogy  nem  ön  lett  az  osztályfőnököm,annak  ellenére,hogy  sokszor  megbántott,de  még  több  örömöt  okozott  azzal,hogy  résztvehettem  az  óráin,foglalkozott  velem  különórákban,vagy  egyszerűen  csak  találkoztunk/láttam  órán,szünetben,illetve  iskolán  kívűl (utóbbi  volt  a  legnagyobb  öröm).


Köszönöm  Istenem,hogy  találkozhattam  egy  ilyen  érdekes, nem  mindennapi  emberrel.


Köszönöm,hogy  megédesítette  a  napjaimat. Olyan  volt,mint  a  nyári  szellő  télen.


Szerettem  azt,ahogyan  rám  nézett. Mert  én  ilyen  embert,még  nem  láttam,aki  így  nézett  volna  rám.


Szerettem  azt,amikor  hozzám  ért. Mert  ekkor  éreztem  azt,hogy  ő  valódi.


Szerettem  azt,amikor  rám  mosolygott ,akár  csak  a  szemével  is. Mert  benne  volt  az  egész  lénye.


És  csak  egyet  remélek:


Remélem,egyszer,valahogyan  eljut  önhöz  ez  az  üzenet. Nem  muszáj,hogy  emlékezzen  rám. Elfogadom,ha  nem  fog  emlékezni. Csak  ezt  kapja  meg.


Alles  gute.


Isten  áldja.



 


Itt  egy  másik  zene,amit  szintén  kiposztolt  az  oldalára  pár  hónapja. Ezt  is  nagyon  megszerettem:


www.youtube.com/watch


 


Hozzászólások száma: (0)

Random

2015-06-26 14:18:40

 


Május  26


Rohadt  hideg  van. Meg  is  fáztam. Bár  szerintem  ez  már  inkább  a  lelki  nyomortól  van. Itt  van  mindjárt  nyár,azt  olyan  ruhában  vagyok,mint  amiben  októberben  szoktam  teccelegni.


Mondjuk  olvastam  valahol,hogy  májust  az  ikrekhez  hasonlították,pontosabban  fordítva: hogy  amilyen  széllel,változékonysággal  fordul  tavasz  a  nyárba,olyan  az  ikrek  is.


Tehát  akkor  ez  a  normális. Ez  a  normális?


Tavaly  is  ilyen  idő  volt  hónap  vége  felé? Nem  hiszem. Ilyen  idő  március  végén,április  elején,meg  persze  októberben,és  novemberben  szokott  lenni. Na  de  ennyit  az  időjárásról. Nyugdíjasok  (egyik)  kedvenc  témája :D De  még  mindig  úgy  érzem  magam.


Jövő  héten  szerdán  írásbeli  szintvizsga  németből. Nem  is  gondoltam,hogy  már  ilyen  közel  van. Megfogunk  halni. Amúgy  nem  izgulok,nem  is  érdekel. Megpróbálom  magamból  kihozni  a  legtöbbet :D Lesz  belőle  valami..


Viszont  a  szóbeli! Na,attól  tartok, V.P.T. miatt (ő  nem  tanít  minket,de  olyanokat  mesélnek  róla..) T. tanárnőt  leszarom. Bár  még  előtte  sem  lesz  kellemes  leégni. Mégis  azt  mondom,ha  túléltem  a  kirándulást,ezt  is  túl  fogom  élni.


Tegnap  találtam  egy  jó  kis  facebookos  idézetet:


,,nem  elfojtom,nem  is  titkolom


egyszerűen  csak


nem  látom  értelmét


elmondanom."


És  milyen  igaz.


Lefordítom  angolra,vagy  németre,és  ezt  is  fel  fogom  körmölni  a mosdóba.


Kíváncsi  vagyok  milyen  ,,meglepetéseket"  tartogat  még  az  Ég  még  ebben  a  tanévben. S  főleg  a  nyárra...


Tanárnővel  kapcsolatban.


Hozzászólások száma: (0)

Érzések,emlékek

2015-06-26 13:19:59

 


Május  24


Az  utóbbi  két  hétben  az  fogalmazódott  meg  bennem,hogy  ebben  a  világban..igazán..magunkon  kívűl..SENKI..MÁSRA..NEM..SZÁMÍTHATUNK.


Az  utóbbi  két  hétben  arra  is  rájöttem,milyen  szakadék  van  köztünk  anyával,sőt  az  egész  családdal. Mintha  10  év  alatt  nem  tudtam  volna  beilleszkedni  a  saját  családomba.


Arra  nem  emlékszem,hogy  régebben  milyen  volt  a  kapcsolatom  anyával,csak  annyi  maradt  meg,hogy  sokat  veszekedett  velem. Most  viszont...Najó,elmondom,mi  a  bajom:


Az  a  bajom,anya,hogy  már  beteg  vagyok  attól,hogy  mindig  csak  én  megyek  oda  hozzád,hogy  megöleljelek. Hogy  arról  már  ne  is  beszéljek,milyen  régóta  hallottam  azt  a  szádból,hogy : ,,Szeretlek." Bevallom,én  sem  szoktam  mondani,de  nem  a  szülőnek  kéne  példát  mutatni? Vagy  azt  vallod,mint  apám?


Jó,hogy  a  gyerek  nem  csinálja  azt,amit  a  szülei  sem  mutatnak  neki. De  ez  látom  téged  nem  zavar..Semmi  gond.


Elegem  van  abból,hogy  mindig  csak  a  rosszat  tudod  észrevenni  velem  kapcsolatban (pl. jegyek),a  jóhoz  valahogy  vak  vagy. Ösztönzésből  szintén  megbuktál. De  ez  vonatkozik  G.-re  is. Bűntetni  tud,de  jutalmazni  nem. Nagyszerű. És  akkor  így  várják  el,hogy  javítsak.


Kivételként  megemlíteném  azt  az  egyet  dolgot,amikor  felajánlotta,hogy  ha  jó  lesz  a  bizonyítvány,akkor  vesz  nekem  egy  új  telefont.


Nekem  nem  telefon  kell!!!!!!!!!


Engem  nem  kell  megvenni!!!!!!!!!!!


Én  nem  olyan  vagyok!!!!!!!!!!!!!


Lesz*rom  a  telefont!!!!!!!!!!!!!


Nekem  bőven  elég  lenne  egy  ,,Ügyes  vagy", egy  ,,Szeretlek" ,és  hozzá  egy  ölelés,ha  ez  még  nem  túl  sok.


Sajnálom,hogy  ehhez  is  vakok  vagytok. Hisz  egymásnak  sem  szoktatok  ilyeneket  mondani.


Meg  mostanában  azt  vettem  észre,marhára  lesz*rják  a  jegyeimet,nem  kérdezik. Tudom,hogy  ők  is  mit  játszanak  velem...Megakarják  tanítani,hogy  immár  csak  magamnak  tanulok. (Mint  Tanárnő.) De  őket  nem  is  érdeklik,hogy  mi  lesz  velem??? Tőlük  egy  híd  alá  is  kerülhetek???  Szép. Hát  sajnos  engem  sem  érdekel. Dögöljek  meg. Tényleg  jobb  lehet  a  halál,ennél  a  nyomorék  világnál.


Remélem  minnél  előbb  kitudok  repülni  a  fészekből,itt  hagyom  őket,és  soha  nem  térek  vissza. Bebizonyítom  MAGAMNAK (nem  másnak) ,hogy  a  saját  lábamon  is  megtudok  állni.


 


Május  25


Az  anyás  dolognak  a  másik  része:


Azt  érzem,hogy  mintha  G.-t  jobban  szeretné,mint  minket,a  lányait.


Itt  egy  példa: amikor  volt  az  a  nagy  hullámvölgy  az  életünkben (2-3  éve  talán),megjelent  egy  harmadik  köztük. Anya  azt  gyanította,hogy  G. csalja  őt,amire  igazából  anyának  volt  is  oka  gyanakodni,mert  G. adott  rá. Egyik  este  megint  összekaptak. Mi,a  húgommal  már  lefeküdtünk (csak  éppen  aludni  nem  tudtunk). Kiabáltak,anya  sírt,és  egyszer  csak  ezt  hallom:


Ablak  hangja,egy  ,,Ááááh", és  egy  dulakodás  féle  hang.


-Mit  csinálsz??? ....mit  fog  mondani  holnap  a  gyerek  az  iskolában? Kiugrott  anyám  az  ablakon.


Kinéztem  a  szobámból: ott  állt  a  húgom  a  szobájuk  előtt. Én  nem  mertem  odamenni. Visszahúzódtam  a  szobámba,először  dühöt  éreztem,hogy  hogy  lehet  ilyen  önző,majd  összestem,és  csak  bőgtem.


Nem  tudom,hogy  képes  lett-e  volna  rá,vagy  csak  ez  egy  ilyen  ,,végső  vészcsengő"  volt-e.


Anya,képes  lettél  volna  itt  hagyni  minket? Komolyan  gondoltad?


Azóta  sem  beszéltem  vele  erről,és  senkivel  sem. Pedig  akartam,de  félek. Még  most  is.


Meg  amikor  G.  kijelentette  ott,mindenki  előtt (beleértve  a  saját  8-9  éves  lányát),hogy  ő  utálja  ezt  a  családot. Ekkor  még  képben  volt  a  harmadik  személy.


Hát  igen. Ez  kicsit  pofánvágott. Utóbb  persze  mentegetőzött,hogy  csak  mérgében  mondta. Erre  inkább  nem  mondok  semmit..


Szerintem  erre  rajtam  kívűl  senki  nem  szokott  gondolni. De  belém,belém  égett. Anyának  is  én  mondtam  utólag  az  utóbbi  dolgot (család-utálás),mert  valahogy  nem  hallotta,amikor  ezt  mondta  G.,pedig  ő  is  ott  volt.


Hozzászólások száma: (0)

...

2015-06-25 23:46:09

 


Május  22


Most  nem  úgy  érzem  magam,mint  egy  70,hanem  mint  egy  80  éves.


Ezt  még  úgy  érzem,le  kell,hogy  írjam:


Péntek  reggel  van,B  hét,első  óra  az  első  német  csoportnak  ilyenkor  mindig  elmarad. Tervben  az  van,hogy  legkésőbb  óra  5-kor  el  kell  indulni  itthonról,hogy  a  10-15  körül  járó  buszt  elérjem  és  még  kicsöngő  előtt  suliban  legyek. Aztán  végül  is  elszarakodtam  az  időt,és  később  indultam  el, 18  lehetett,amikor  megnéztem  az  időt  buszmegben.


,,Óh-gondoltam-mikor  fogok  én  odaérni?"


Megnéztem  a  táblát:


Hármas  27-kor  jön.


o.o


Hatos  21-kor.


,,Huh..akkor  azzal  megyek. Bár  a  kicsöngőt  lekésem.."


Jön  a  hatos,felszállok,leülök  a  második  ajtó  melletti  egyesülésre,ami  keresztbe  néz  a  buszra. Fülest  előkotrom,beteszem  Lana  Del  Rey-t.


Littke  József  utca...


Megáll  a  busz.


Véletlen  odapillantok  előre:


O.O


Egy  ember  száll  fel.


Ahogy  megpillantom,azonnal  felismerem,hogy  az  a  Tanárnő,fehér  kabátban. Szemüveg  nélkül  vettem  észre  egy  pillanat  alatt. Előre  nézek,és  az  arcomon  a  boldog  meglepettség  lesz  látható. Szemem sarkából: leül  az  ajtók  felöli  négyes  ülésre,a  felém  nézőre,a  szélsőre. Tudom,hogy  észrefog  venni,vagy  talán  már  észrevett.


Ránézek  egyszer: morcos,lefelé  néz,talán  megint  a  telefonját  buzulja.


Még  mindig  elég  hihetetlen.


Szememet  nagyra  nyitom,szemöldökömet,szám  sarkát  felhúzom,hogy  ezúttal  ne  a  búskomor  képet  nyújtsam  neki,ha  esetleg  figyel. Az  embereket  figyelem  magam  körül,hogy  lássa,én  ilyen  megfigyelő  tipús  vagyok..ami  igaz  is..


Ránézek  megint  egy  tizedre: morcos  félmosoly,engem  néz.


Na,akkor  észrevett...


Visszafogottan  én  mosolygok,a  számat  balra  húzva. Többet  nem  kísérlek meg  ránézni.


130-as  megállójánál  van  a  busz.még  nem  kelt  fel,és  még  közvetlen  azelőtt  sem,hogy  megállt  volna  a  busz,hanem  direkt  akkor,amikor  én.


Szóval  nyílt  az  ajtó,gyorsan  felálltam,ránézek: a  földet  nézi,majd  a  táskájára  pillantok. Egyszerre  szálltunk  le. MI,KETTEN,SENKI  MÁS :D


Hogy  köszönt  vagy  nem,azt  nem  tudom,mert  ugye  füles  volt  a  fülemben,elindultam  jobbra,mert  tudtam,ő  balra  fog  menni  a  trafikba...Bár  lett  volna  alkalmam  beszólni  neki  a  C.-s  miatt,de...mindegy...lezártam.


Kezem  remegett. Mikor  mentem  át  a  zebrán,arra  számítottam,hogy  már  ott  lesz,de  nem,és  amikor  átmentem az  úton,hátranéztem,de  akkor  sem  láttam.


 


Május  24


A  sok  energia  meghozta  hatását?


Megkapod,ha  nagyon  akarod,de  mindenek  előtt  elengeded.


Vagy  a  sors  megint  belém  akart  kapni? Vagy  egszerűen  csak  orbitális  véletlen? Merthogy  egyszer-mivel  egy  helyen  lakunk-biztos  találkoznunk  kell.


Akármelyik  is  igazából,a  másodiknak  érzem  a  hatását. Feltépte  a  sebet. A  legrosszabbkor. Pont,amikor  így  is  sok  felettem  a  viharfelhő.


Teszt. Tesztelni  akar. Hát  megbuktam. Nem  tudtam  elengedni. Még  nem. De  hiszen  soha  nem  is..de. Az  egyik  tekintetváltásunkban...a  lelkek  egymás  szemébenvaló  találkozásában...egy  tizedmásodpercre...megismertük  egymást...láttuk  egymást  a  másikban...


Szeretném,ha  ez  így  lenne. De  az  a  helyzet,hogy  ez  csak  az  én  képzeletem. Egy  képzelet,ami  nem  tudom  miből  táplálkozik. Talán  a  szeretet  hiány...vagy  szerelem  hiány...nem  tudom.


Egy  valamiben  vagyok  biztos,amiben  már  az  elején  is  biztos  voltam:  a  SZERETET-ben  a  szemében. Az  ott  csillog. Ahhoz  nem  vagyok  túl  vak,hogy  észrevegyem.


Én  nem  tudom,hogy  ez  a  nő  min  ment  keresztül,nem  ismerem,nem  tudom  milyen  volt  az  élete...de  valamiért  van  egy  olyan  érzésem,hogy  nagyőn  nagy  gödörben  volt  egyszer,pár  évvel  ezelőtt.


Hozzászólások száma: (0)

Ofő...

2015-06-25 23:13:57

 


Május  18


Németes  osztályfőnöki  órán  a  kirándulást  beszéltük  ki..


Ofő  még  kétszer  elmondta,hogy  ügyes  voltam,de érdekesmód  csak  engem  emelt  így  ki.


???


Aztán  mondott  egy  olyat,ami  mintha  megint  egy  ilyen  cibálás  lett  volna  a  "Maradok" irányába.


,,Amit  elvállalsz,azt  meg  is  kell  csinálnod."


2. órán:


Csináltunk  egy  feladatot,elkezdett  járni  körbe,mindenkihez  odament  segíteni,sejtettem,hogy  hozzám  is  eljön,és  oda  is  jött,de  nem  a  szokásos  módon,hogy  odahajol,és  akkor  onnan  fentről  magyaráz,hanem:


Fogja  magát,előrébb  tolja  az  asztalt, mond  egy  ,,Elnézést" . Meglepődök. A  táskám megint  ott  volt  az  asztalon. Odaül  mellém o.o


-Megy  ###?


-Igen..(persze  ez  nem  volt  olyan  biztos)


-Hm :) Én  ide  nem  ezt  írnám..-és  akkor  elkezdte  magyarázni  az  összeset. Mindegyik  rossz  volt,amit  beírtam,de  konkrétan  megcsinálta  helyettem: beírta  a  jót.


Ez  a  beszéd  tanárnő! Ez  kell  nekem! Hogy  odaüljön  MELLÉM,hogy  érezzem  azt,hogy  VELEM  van. És  ne  onnan  fentről  magyarázzon. Hogy  ugorja  át  a  falaimat (jelen  esetben  a  táskát), bármi  áron. Merje  lebontani. (Végül  is  Ildikó  is  ezt  csinálta,de  valahogy  mégis  máshogy..)


Érezzem  azt,hogy  számíthatok  rá  bármikor. Hogy  felfedezzem  BENNE,MAGAMAT. Hogy  egyszer  rájöjjek,honna  volt  olyan  ismerős.


:)


Lehet,hogy  a  kirándulás  tette  meg  hatását? Mert  előtte  nem  volt  ilyen,hogy  odaült  volna (vagy  akár  gugolt). Vagy  csak,mert  pont  volt  mellettem  hely? (Mivel  hiányzott  V.)


 


Május  19


Mennék  ki  a  gépírásteremből,de  látom,hogy  résnyire  nyitva  az  ajtó  és  tartja  az  osztályfőnök,miközben  előre,beszél  valakihez. Várok  két-három  másodpercet,majd  nyitja  ki  jobban,látja,hogy  lépnék  ki,visszahúzódik,és  mondja:


-Hm,pont  téged  kerestelek.


-Engem? Miért?-nézem  a  cetlit,amit  a  kezében  tart.


-Ide  felírtam  azoknak  a  nevét,akiknek  még  gondjaik  vannak  valamelyik  tantárgyal.


-Mi  lesz  a  matekkal?


-Nem  számoltam  átlagot..


De  akkor  jön  A. meg D.,félbeszakítanak,és  mondanak  valamit  ofőnek.


-Hm? Mi  lesz  a  matekkal?-visszatérve  rám.


-Hát..próbálok  javítani.


Jó  vicc...


-Majd  megbeszélem  a  Tanárnővel  is,hogy  mi  legyen  veled..Becsöngettek  már?


-Igen,szerintem  már..


-Akkor  menj,és  majd  megbeszéljük.


Beszélhet  vele,de  nem  fogja  érdekelni. Meghaltam  számára.


Kíváncsi  vagyok,mi  lesz  ebből. Jó  lenne,ha  összejönnénk  hárman  és  tárgyalnánk,de  nem  hiszem,hogy  idáig  elviszi  az  ügyet. Pedig  milyen  jó  lenne...Kiönteném  a  fekete  levest.


Megnéztem  a  verseimet  a  wécében,és  ott  vannak :) még  nem  festették  le..


Vajon  hányan  olvasták  már  el?


Hozzászólások száma: (0)

...

2015-06-25 22:30:52

 


Május  18


A  kiránduláson  majdnem  elcsábultam. Ha  nem  szakadozott  volna  a  net,feloldottam  volna  a  Tanárnős  tiltást  facebookon.


Most  ugye  a  suli  váltásban  elbizonytalanodtam,a  blog  bemutatása  felé  is  elcsábultam: hogy  ha  nem  váltok,annak  ellenére  mutassam  meg  neki. De  nem  tudom  igazából...nem  tudná  megérteni. Nem  tudná  azt  átérezni,amit  én. Ha  meg  nem  érdekelné,még  rosszabbul  érezném  magam. Ezért  kéne  teljesen  kiidegelni  magam,hogy  amikor  megmutatom,ne  azért  mutassam,hogy  most  a  nyakamba  boruljon,vagy  bármi  reakciója  legyen. Hanem  csak  hogy  én  megmutattam,tehát  megtettem  a  tőlem  telhetőt. Őszinte  voltam,nem  palástoltam  el  az  érzéseimet. Nem  tudom,mikor  fogok  ide  eljutni.


Hozzászólások száma: (0)

  <<  1 2 3 4 5  >>