/ Blogok / LÉLEK / A változás szárnyain

A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 69965 látogatás 7 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

...

2015-04-28 20:11:46

 


 


Március  5

 

Most..megtudnám  magamat  ölni.

De  komolyan,most  is  sírok.

Hihetetlen,hogy  amikor  azt  hiszem,nem  lehet  rosszabb,hogy  lejjebb  már  nem  süllyedhetek...mindig  kiderül,hogy  mégis.

Az  eső  után  mindig  kisüt  a  Nap. Nem. Az  eső  után,jön  a  jégeső. Amennyire  felvagyok  dobódva  korrep  előtt,ugyanannyira  szarul  érzem  magam  utána.

 

Sok  mindent  mondott  megint. Jót  is,rosszat  is. Egy  valami  viszont  nagyon  mellbevágott. Emiatt  sírok  még  mindig. Emiatt  sírtam  a  buszon. Emiatt  sírtam  az  iskolában,amikor  nem  nézett  senki.

Igazat  mondott, a nyers  igazságot. A  mama  is  ezt  mondta,csak  ő  még  nyersebben. És  iszonyúan  fájt  másodszorra  is  hallani. De  igazuk  van  mindkettőjüknek.

De  akkor  mégis mit  csináljak?

Hova  menjek?

Akasszam  fel  magam,legyek  öngyilkos?

Azzal  járnék  a legjobban..azzal  mindenki  jól  járna.

Elmegyek  másik  iskolába,aztán  ha  csak  rosszabb  lesz,akkor  öngyilkos  leszek. És  akkor  majd  aktuális  lesz  a  zene,ami  a  Zár  az  égbolt-ban  van : ,,S  úgy  elmegyek  meglássátok,soha  hírem  nem  halljátok. S  mikor  hírem  meghalljátok,könnyeitek  hullassátok!"

 

Nem  tudom  mit  csináljak.

Meg  fogok  őrülni.

Ő  az  egyetlen  reményem.

Ő.

Molnár  Ildikó.

Ha  ő  nem  ment  meg...akkor  senki  sem  fog. Vagy  megment  a  halál.

Egyszer  úgy  is  bekövetkezik,akkor  nem  mindegy,mikor?

Ha  belegondolunk  semmivel  nem  lesz  másabb  a  jövőben,mert  akkor  is  olyan  MOST  lesz,mint  a  jelenbeli  MOST.

 

 

Most  nem  indultam  korán. Hisz  azt  mondta,később  kezdünk,mert  lehet,hogy  elalszik. Félkor  indultam  el  otthonról,6-ossal  mentem,mert  az  folyt  felém :) De  sajnos  nem  volt  rajta  a  buszon. Szerintem  tuti  eggyel  előttem  ment  el. Na  sebaj...

Ott  várt  a  suli  előtt  Sz.

-.- ,,Jaj  de  örülök,na  mindegy.." De  legalább  V.  meg  a  k*rva  nem  jött el. Végül  is  a  lényeg: minnél  kevesebben.

6.57  volt,amikor  megérkeztünk.

Felpakoltam  a  lábaimat  a  zsibongóban  lévő  asztalra-ahogy szokásom :)- és mivel  a  padot  elvitték,ezért  egy  széken  dőltem  hátra. Amikor  jöttek  a  karbantartóbácsik, Sz.  szólt,hogy  vegyem  le,majd  mikor  elmentek  szépen  visszatettem :D Sokat  nem  beszélgettünk  Sz.-szel. De  VOLT  kommunikáció! (Általánosban  amúgy  évfolyamtársak  voltunk,most  osztálytársak.)

Cipő  kopogást  hallunk.

Sz.:

-Ez  ő?

Ránézek,hallgatózom. Magamban  gondolom:

,,Neem,ő  nem  szokott  kopogni..."

-Vagy  ő  nem  ilyen  hangos? (Sz.)

Nézem  az  ablakot,és  de. Ő  az  :D Pedig  ritkán  szokott  kopogóscipőt  húzni.

-Sziasztok.

-Jó  reggelt.-így  Sz.

Én  nem  köszönök. Leveszem  a  lábaimat  asztalról,fogom  a  cuccom,és  megyek  utánuk.

Az  első  padba  ül  Sz.,gondoltam  én  is  odapakolok  mellé. Vetek  egy-két  óvatos  pillantást  a  Tanárnő  felé,mert  tudom,ő  is  ezt  teszi. Leülök  és  röppen  az  első  kérdés:

-Na  mit  gyakoroljunk?

-Hát  öhm...az  amit  ezek  előtt  vettünk?

-Algebrát?

-Igen..

-És  te  Sz.,mit  akarsz?

-Nekem  mindegy.

-Akkor  gyere  ###! És  nem  baj,ha  csak  te  írsz  a  táblára?

-Hát...-ránézek  Sz.-re: egy  fejrázás,egy  gyilkos  tekintet,majd  egy  sunyi  mosoly.

-Neem :D-feleltem.

 

Elkezdtük  csinálni  a  feladatokat...

 

Ezeket  mondta:

 

-De  bátrabban,###! 

 

Jaj, Istenem,de  ha  egyszer  nem  vagyok  benne  biztos? Vagy  ha  hülyeséget  mondok,akkor  is  mondjam?

 

Egyszer  hozzáértem  véletlen  az  ujjához,és  hideg  volt :)

 

-Jó,###..nem  az  a  baj,hogy  nem  tudod  megérteni,hanem  nem  gyakorolsz  eleget. Meg  nem  tanultad  meg  a  képleteket,nem  igaz?Őszintén.

Bólintok.

-De  majd  csinálok  neked  gyakorlófeladatot,és  eljuttatom  hozzád  valahogy  vagy  az  osztályfőnökkel.

 

 

Majd  mikor  végeztem  a  kiszabott  feladatokkal,kérdezte:

 

-Általánosban  is  nehezen  ment  a  matek?

-Hát  év  végén  asszem  hármas  voltam.

-Aha..és  mi,mi  nem  ment?

-Hát  törtek..

-A  törtek..ühüm..

-Meg  ezek  sem-a  táblára  mutatok-meg  még  nem  tudom.

 

 

-Legyél  kicsit  magabiztosabb! Én  nem  várom  el,hogy  olyan  legyél,mint  az  osztályban  itt  egy-két  ember,akik  a  magabiztosságukkal  próbálják  palástolni  a  butaságukat. Mert  te  nem  olyan  vagy. (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) Ne  foglalkozz  azzal,amit  D.  mond. 

 

:) :") :D 

Tanárnő  azért  vágja  itt  a  dolgokat. No  nem  mintha  D.(=nem  a  volt  LB-m,hanem  az  egyik  másik  osztálytársam) lenne  az,aki  vissza  fog  engem.

 

 -Melyik  tantárgy  az,ami  nehezebben  megy  még?

-A  német..

-És  általánosban  mit  tanultál?

-Angolt  tanultam  nyolc  évig.

-Hát  igen..a  német  az  nehéz  nyelv.

 

Kérdezte,hogy  ki  volt  a  matek  tanárunk,meg  az  osztályfőnököm,én  meg  mondtam  ugye..aztán  mondja  nem  ismerős  a  neve.

-Tanított  ott?

-Nem,csak  vannak  ismerőseim..

 

Végre  ki  tudtam  nyögni  ezt  a  kérdést.

 

Aztán  valamikor  megint  jött  ugyanazzal  a  magabiztosos  dologgal,csak  máshogy  tálalta,és  hát  igen..ez  volt  az,amivel  hihetetlenül  a  gyomromba  szúrt:

-De  tényleg,legyél  kicsit  magabiztosabb! Ha  el  kell  majd  vezetned  egy  csoportot,akkor  mi  lesz? Ez  erről  szól. Az  osztályfőnökötök  ezt  nem  mondta?

Lenyomok  egy  korcs  bólintást  balra.

Ő  nem,de  a  mama  meg  a  papa  hozzám  vágta,mire  én  magamba  fordultam,elátkoztam,és  megutáltam  őket.  De  akkor  ezek  szerint  igazuk  volt,ha  a  Tanárnőtől  is  megkapom  ugyanezt.

-Igazából  már  gondoltam  rá,hogy  elmegyek.-tekerem  tovább.

-Jaj,istenem  már  te  is? D.(=egy  másik  D.)  is  elakar  menni,de  minek,amikor  ez  még  csak  az  első  év? Már  nem  ellened  mondom..Állítólag  ma  van  itt  utoljára,nem?-Sz.

-Tényleg?-kérdezek  vissza  meglepődve.

-Ja...

-És  hova  mennél?-Tanárnő.

-Fogalmam  sincs.

-A  német  miat  akarsz  elmenni?

Közben  kicsöngettek.

-Is...

De  meg  se  várta,hogy  befejezzem  a  mondatot,mondta,hogy:

-Na  jól  van,menjünk,mert  ránk  csöngettek.

 

-Meg  jó  lenne,ha  foglalkozna  veled  magántanár  is,beszéld  meg  a  szüleiddel.

 

-Viszontlátásra.-Sz.

-Viszlát.-én.

-Sziasztok.-Tanárnő.

 

Március  6

 

Osztályfőnöki  órán  osztályfőnök:

-Néha  meg  kell  mondani  valakinek  a  rosszat,hogy  ne  menjen  még  rosszabb  irányba.

Mintha  ez  direkt  nekem  szólt  volna.

Lehet,hogy  az  igazság,az  az...amit  már  egyszer  megsejtettem? Hogy  a  Tanárnő  úttérítő  az  én  életemben,semmi  több? Azért  vagyok  ezen  az  úton,hogy  megtaláljam  az  igazi  utat? Azért  vagyok  itt,hogy  a  Tanárnő  letérítsen-ha  nem  is  a  helyes  vágányra-de  innen  mindenképp  el? Ezt  csak  én  tudhatom. 

Mi  lenne,ha  bedobnám  a  törülközőt? Ez  idáig  oké. Azt  még  valahogy  túlélem  vérző  szívvel,hogy  őt  itt  kell  hagynom. 

 

Ma  közel  álltam  a  mécses  töréshez. Össze  jöttek  a  dolgok...Még  nem  hevertem  ki  a  tegnapit,pedig  a  karjaimba  is  belevagdostam.

 

Tesi  óra  volt. Röplabdáztunk. Ott  ült  a  padon  L.  meg  D. (nem  az  LB-s  D. ) és  egyszer  csak  megkérdezi  D.,hogy:

-###,mi  az  a  kezeden?

Rázom  a  fejem,jelezve  ezzel,hogy  semmi,mert  hirtelen  nem  tudtam  mit  mondjak.

-Nyugtass  meg,hogy  seb.

-Mi?-tátogom,de  értem  mit  mond,csak  szeretnék  időt  nyerni.

-Az  seb?

Bólogatok.

Az  első  döfés.

Nekem  kell  nyitnom. Jön  R.:

-Gyerünk,mutasd  meg,hogy  nagyobbat  ütsz,mint  a  méreteid!

Ezt  nem  igazán  tudtam  hova  rakni. Talán  a  mellemre  mondta? De  nem  is  érdekelt  különösebben,így  hát  próbáltam  elengedni  a  fülem  mellett. A  második  döfés.

Térfélcsere.

P.  meg  R.  kiállt  valamiért  a  játékból,és  ott  hülyéskedtek  a  mi  térfelünkön  hátul. Egyszer  csak  odajönnek  hozzám  a  karomat  nézve,és  kérdezik:

-Mi  történt  veled?-és  látom,hogy  ott  hajol  mellettem  R.  és  nézi  a  karomat.

-Semmi.-passzolom  a  témát  és  arrébb  megyek.

-Bokorban  mászkáltál?-így  P.

De  úgy  teszek,mint  aki  nem  hallja. Mondja  E.  előttem:

-Mit  csináltok?

-...,de  nem  mondja  meg  miért. (Ennyit  értettem.)

-Csak  sebes  a  karja!

Aztán  elbénázom  az  egyik  visszaütést,és  mondja  bíztatóan  E.:

-Próbáld  meg  két  kézzel  visszaütni!

 

:) <3 Nem  rossz  ez  a  lány. Nem  olyan,mint  a  többi  r*banc,akiknek  a  köreiben  van. Múltkor  utána  vittem  az  úszáscuccát,mert  ott  felejtette  a  100-as  teremben. Eltűnt  az  egóm,aki  mindjárt  jött  volna  azzal  a  kérdéssel,hogy ,,Mégis  miért  legyek  a  csicskása? Szart  se  tett  értem. Sőt,mi  több,valószínűleg  ki  is  beszélt." De  nem. Csak  mentem. Először  haza,hogy  egyek,és  hogy  anyát  kérdezzem  meg,hogy  adjam-e  le  az  ANK  koleszen (mert  ő  is  ott  lakik). És  igen,végül  leadtam. Facebookon  kérdeztem tőle,hogy  megkapta-e,azt  mondta  igen  és  aranyos  vagyok,meg  köszöni :)

Visszatérve:

Aztán  persze  jött  a  tesi  tanár  is  a  szokásosával:

-Ébresztő,menj  a  labda  után!

Na  és  ott  majdnem  elsírtam  magam.

 

Mintha  bármi  közük  lenne  ennek  a  két  k*rvának (P.,R.),ahhoz,hogy  milyen  a  karom  és  miért  olyan. Pont  nekik. Menjenek  a  francba. Minek  mondjam  el,hogy  mi  a  bajom? Azért,hogy  jót  nevessenek  magukban  a  nyomoromon? Hétfőn  is...próbálkozott  a  kis  r*bi  felb*szni. Ez  már  nem  az  első  próbálkozása  volt...Úszás  előtt,már  át  voltam  öltözve,csak  a  zoknit  hagytam  magamon,mert  hideg  volt  az  öltözőben...Egyszer  csak:

-###,te  zokniban  fogsz  úszni? De  jó!-ilyen  flegmán.

-Nem..csak  rajtam  maradt.

Persze  ő  meg  a  cipőjét  húzta  fel...

Ma  meg  szabályosan  kijelentette  azt,hogy  ő  utálja  az  embereket. Úr  Isten -.- De  azért  elvárja,hogy  őt  mindenki  csodálja,meg  nyaljon  neki  meg  mit  tudom  én. És  ezt  a  k*rvát  becézgeti  a  nevén  a  Tanárnő. Kiráz  a  hideg. Persze  Tanárnő  tudja,hogy  mit  csinál. Ő  az  Igehírdető :) Én  valószínűleg  nem  vagyok  még  olyan  ,,szinten",mint  ő,de...Nyilván  látja  rajta,hogy  szeretethiányos  vagy  nem  tudom...De  én  is  az  vagyok. Akkor  engem  miért  nem  becézget? Néha  tök  jól  esne  a  szájából  a  nevem  becézgetve. Áhh..mindegy..

 

Március  7

 

Reggel  9  óra  előtt:

,,Ez  a  reggeli  napsütés  ígér  valamit. A  Tavaszt. Van  még  miért  élni. És  hogy  talán  minden  jobb  lesz."-mondtam  magamban.

Ezt  a  napot  is  könnyezéssel  kezdtem. És  Vele  (Tanárnő) természetesen. Már  belém  nőtt. A  gondoltaimba  fondta  magát. Nem  ereszt. Az  a  rengeteg  energia,amit  idáig  a  rá  gondolásra  használtam...az  nagyon  erős. Tényleg. Hihetetlenül. És  lehetetlennek  tartom  azt,hogy  ő  egyszer  sem  gondol  rám. Ha  nem  is  minden  nap,minden  órájában,mint  én  őrá...de  biztos  gondol  rám  többször  is. Mert  aki  folyton  ilyen  erős  impulzusokat  kap,az  nem  igaz,hogy  nem  kapja  meg. Istenem...Mondd,hogy  így  van.

 

 

 

Hozzászólások száma: (0)

...Tanárnő...

2015-04-20 19:31:20

 


Február  26


,,Amikor  egy  kiadós  sírás  után  olyan,mintha  kiszáradt  volna  a  szemed...na  az  jó  érzés."


Szerintem.


A  megkönnyebülés  jele. Ugyanígy  szárad  ki,és  keményül  meg  a  szívem  is  egy-egy  ilyen  akció  után. Elpárolog  belőle  a  sok  fájdalom,harag. Tényleg...lehet,hogy  a  könny  a  szívünkből  ered?


Reggel  felkeltem  3-kor,visszaludtam,felkeltem  4.35-kor. Gondoltam  sok  értelme  már  nincs  visszaaludni  arra  a  25  percre. Hallgattam  egy  kis  zenét,elkezdtem  készülődni. 6  óra  05-kor  indultam. Most  jött  az  én  kis  buszocskám :D Útközben  Csíkzenekar  szólt. Fél  körül  már  ott  is  voltam. És  vártam  Coco  Jambó-val (a  Nagynéném  egyik  kedvenc  zenéje  volt). Megjött  V.,majd  R. 


,,K.rva  jó. Már  csak  ez  a  r.banc  hiányzott."-gondoltam.


Jött  Sz.  meg  R.  is,majd  7  után  pár  perccel  megjött  Ő  is.


Tehát  beültünk  a  terembe. Látom,hogy  R.  nem  jön  be,(,,Hála  az  égnek,egy  hülyével  kevesebb"). V.  motyogott  valamit  még  mindig,lekéne  lőni. Mondja  Tanárnő,hogy  valaki  tépjen  ki  egy  lapot,és  írjuk  fel  a  nevünket. Sz.  indít,majd  R.,aki  odahozta  nekem  a  lapot. Én  is  felírom, V.  is,ezután  én  kiviszem,és  remegő  kézzel  odaadom  neki. Azért  próbáltam  visszafogni  magam.


Érzem  magamon  a  tekintetét.


-Kinek  milyen  problémája  van?


-###?


Szokásos  ,,Hm?"-mel  visszakérdezek,hogy  ismételje  meg  a kérdést. Nem  tudom  miért  csinálom  ezt,automatikusan  jön. 


-Neked  mi  a  problémád? Mit  nem  értesz?


-Hát  azt  a...


Istenem  még  azt  sem  tudom  mit  nem  értek  -.- kicsit  se  gáz :D


Eltellik  így  5  másodperc,hogy  nem  felelek.


-A  prímtényezősfelbontást?


-Igen.


És  ezt  csak  tőlem  kérdezte (külön,hogy  mit  nem  értek)


Kihívja  R.-t,elkezdte  csinálni  a  feladatot,amit  mondott  neki...


Nem  látom  a  táblát  -.- Felkéne  venni  a  szemüveget. Legyen. Kattan  a  pöcök  a  szemüvegtartón. Rám  néz. Felveszem. Rám  néz  megint.


Most  komolyan...meglepődött  ezen,vagy  mi? Mert  amúgy  mostanában  már  az  ő  óráján  sem  vagyok  hajlandó  viselni,nyilván  nem  véletlen. Ezzel  is  jelzem  a  tiltakozásom,de  amúgy  is  ronda  vagyok  vele. Na,mindegy.


Aszongya  R.:


-Én  ezt  amúgy  értem.


,,Istenem  akkor  miaf*szért  vagy  itt? Hülye  r*banc. Gyakorolni  a  koleszban  is  tud."


Kérdezi  tőle  Tanárnő  a  feladat  után,hogy  miért  nem  tud  figyelni,és  miért  kell  mindig  beszélgetnie  P.-vel,meg  nem  lenne-e  jobb,ha  figyelne.


Jaj  Tanárnő,hát  nem  tudja? A  k*rváknak  mindig  pofázniuk  kell,mert  nagy  a  pofájuk. És  miért  nagy  a  pofájuk? Hogy  több  g*c*  férjen  bele :D


Kihívja  Sz.-t,ő  is  csinálja  a  feladatot,de  én  nem  rá  figyelek,írom  amit  ő  ír,de  néha-néha  ránézek  Ildikóra. Közben  leveszem  a  kardim,amin  még  ott  figyelnek  a  vágások,hátha  észreveszi. Aztán  egyszer  csak  megkérdezi  tőlem,mivel  kell  osztani  a  mit  tudom  én  mit.


-50?


-Nem,most  beszéltük,hogy  az  50  nem  prímszám.


-Akkor  10?


-Az  se  jó.


Sz.  mutatja.


-2


Talált  süllyedt.


Sz.  helyremegy. Arra  számítok,hogy  V.-t  hívja  ki,de  nem. Engem. Kimegyek,viszem  a  telóm,mert  nem  volt  kedvem  előhalászni  a  számológépet. Megállok  a  "színpad"  előtt,amíg  bepötyögöm  a  jelszót,és  belépek  a  számológépbe  a  telómban. Közben  szerintem  nem  igazán  tudta  mit  csinálok,tuti  nézett. 


Letörlöm  a  táblát.


-Nincs  számológéped?


-Megvan  valahol,de  a  táskám  legalján.


Megyek  filcért.


-Akkor  itt  van  tessék,odaadom  az  enyémet.


Leteszem  a  telefonomat  az  asztalára. Megyek  a  táblafelé. A  többiekkel  motyog  valamit,én  meg  közben  próbálom  levenni  a  filcről  a  kupakját,de  lehetetlen  mutatvány,mert  bazi  nagy  a  számológép,így hát  a  hónom  alá  vágom,miközben  leveszem  a  kupakot. Ekkor  szerintem  megint  nézett. Komplett  idiótának :D


Elkezdem  írni,amit  mond. R.  valami  olyasmit  böfög,hogy  túl  pici  számokkal  írok  és  nem  látja. Írom  tovább,majd  Tanárnő  is  mondja:


-###,egy  kicsit  nagyobb  számokkal  írj!


Jó,letörlöm,felírom  megint: valami  300  nem  tudom  mennyi,meg  448. Írom  a  448-at,elakadok  a  4-nél,és  mondja:


-4,4,8


Kössz :D Mintha  fogyatékos  lennék..


Kezdem  a  300  valamennyivel,és  R.  megszólal:


-Olyan  fura,hogy  bal  kézzel  ír.


-Miért?-így  a  Tanárnő.


-Nem  tudom,csak  fura.


-Én  is  balkezes  voltam.


O.O  Leesik  az  állam.


-Csak  átszoktattak  jobbra,mert  amikor  még  én  születtem,akkor  az  volt  a  szokás.


Ránézek.


-A  nővérem  is  balkezes,de  őt  nem  szoktatták  át.


Vissza  a  táblához.


-Azt  mondták,hogy  aki  balkezes,az  nem  normális. (Vagy  valami  ilyesmit  mondott.)


Csinálom  a  feladatot,közben  hallgatom  őt.


-Van  még  egy-két  dolog,amit  megtudok  csinálni  bal  kézzel,de  a  legtöbbet  jobb-bal  szoktam.


-A  balkezesek  a  jobb  agyféltekéjüket  használják  jobban,meg  olvastam,hogy  nem  is  tudom  hány  híres  ember,politikusok  is  balkezesek.


Akkor  már  értem  miért  ilyen  hülye  a  Tanárnő :D (Mert  ugye  akit  átszoktattak,annál  később  előfordulhatnak  problémák..) Na  jó,viccet  félretéve...Ez  durva. Balkezesnek  született  eredetileg,mint  én. Pont,mint  én. Pont,mint  a  Nagynéném. De  jobbkezes,mint  anyukám. Ez  csak  jelent  valamit. Ha  felbontom  őt  három  részre,akkor: a  teste  anyukám-Néném,lelke  anyu,szelleme  Néném. 


Vajon  ő  melyik  agyféltekéjét  használja  jobban?


Befejezem  a  448-at  is. Odajön  hozzám.


-Ezt  adta  ki  a  számológép?


-Igen...ja  nem :D.


Közben  próbáltam  fejben  számolni,de  nem  jött  össze. És  akkor  magyarázta,hogy  hogyan  kell  a  továbbiakban  csinálni. A  jobb  kezét  nyújtja,és  mutatja  a  mutatóujjával,közben  rám  néz. Megint  érzem  azt  az  illatot. Nem  tudok  arra  figyelni,amit  mond. Visszaül  a  helyére,megcsinálom  a  feladatot,majd  odamegyek  az  asztalához,leteszem  a  számológépet,felveszem  a  telefonomat,miközben  mondja:


-###,tőled  általánosban..hogy  is  fogalmazzak..megkövetelték  a  szorzótáblát?


-Persze.-és  lépek  egyet  előrefelé,majd  vissza.


Igazat  mondtam,jó  hogy  megkövetelték. Milyen  hülye  kérdés  ez  megint?


-Akkor  nem  ártana  kicsit  gyakorolni.


Kössz :D  Azért  olyan  hülye  nem  vagyok. De  ő  mindjárt  arra  gondolt,hogy  azért  rontottam  el  a  számolást,mert  nem  tudom  a  szorzótáblát?


-De  tudom  amúgy,csak  siettem.


-De  nem  kell  kapkodni. 


És  a  helyemre  mentem. Egyből  megváltozott  a  testtartásom:  a  padra  görnyedve,könyökölve  támasztottam  a  fejem,és  magamba  süllyedtem. Biztos  észrevette.


Kihívja  V.-t,elkezdi  csinálni  a  feladatot.


-Őh..V.,egyre  kisebb  számokkal  írsz.-mondta  Tanárnő  mosolyogva.


És  akkor  valami  olyasmit  mondott  V.,hogy  eleve  ilyen  rondán  ír,Tanárnő  meg:


-Jaj,miért  írsz  rondán? Én  nem  értem,hogy  ebben  az  osztályban  miért  nézi  le  magát  mindenki.


Ez  a  megállapítás  kissé  félrecsúszott,mert  hogy  mindenki,az  kicsit  túlzás. Épp  ellenkezőleg: szinte  mindenki  nem  kicsit  van  elszállva  magától. 


Vagy  a  mindenki  lefordítva  én  lennék?


Helyre  megy  V.,kérdezi  Tanárnő:


-Csináljunk  még  ilyen  feladatokat,vagy  a  másikat?


-Olyat,a  másikat.-és  a  táblára  mutatok.


Utána  kihívja  megint  R.-t,mert  ő  érti,tehát  őt  kell  kihívni  természetesen. Az  meg  elkezd  panaszkodni...(Tanárnő  persze  mindjárt  felveszi  Szent  Margitot,és  az  órából  kibeszélőshow  lesz.) Van  két  csaj  a  koleszban,akik  megfenyegették,hogy  kiszedik  a  méhét  meg  satöbbi,satöbbi...És  ezt  végig  kellett  hallgatni. Tanárnő  adta  a  pszichológust,de  ki  a  f*ck-ot  érdekel  az  a  hülye  r*banc,amikor  azt  mondta  rólam  múltkor,idézem: ,,G*ci  jó  a  képét  bámulni." Reggel  szálltam  fel  a  buszra,a  tömegnyomorba,tehát  ülőhely  az  nem  volt,így  állnom  kellett. Meg  is  álltam  az  egyik  ülés  előtt,ahhol  egy  csaj  ült. Egy  másodperccel  előtte  eszméltem  fel,hogy  ki  mellé  is  álltam,mielőtt  elhangzott  ez  a  mondat  a  szájából,amit  egy  fiúnak  mondott,aki  szintén  ott  állt. Utána  meg  köszönt,vissza  köszöntem,de  nem  szóltam  semmit  vissza. Fú,komolyan,ezt  pont  ő  mondja??? Aki  mindenkit  lenéz,mindenkinek  beszól,meg  úgy  el  van  szállva  hogy  csak  na...Én  meg  soha  senkire  nem  néztem  ferde szemmel,nemhogy  egy  rossz  szót  is  szóltam  volna  bárkihez  is.. És  akkor  pont  ő  mondja  ezt  rólam...


Na  vissza  a  jelenbe:


Ránéztem  az  időre: 35. ,,K.rva  jó,amikor  eleve  előbb  fog  elengedni,hogy  legyen  szünetünk."-káromkodtam  magamban,és  keresztbe  fontam  a  karjaimat. Befejezik  az  előadást,és  diktálja  neki  a  másik  feladatot.


-De  nem  úgy  volt,hogy  a  másikat  gyakoroljuk  még?-szisszenek  fel.


-Nem  ezt  mondtad? De  ezt  mondta,nem?-kérdezi  R.-t,az  meg  bólogat.


-Mondtam,hogy  a  másik,és  a  táblára  mutattam.


-Akkor  valamit  félreértettem,bocsánat. Akkor  a  ###  kedvéért  még  egy  ilyet.


-Még  egy  olyan  xyz-t?-R.


-Igen,a  ###  kedvéért.


Nem  szórakoztam  vele. Most  tényleg  félreértettük  egymást.


R.  megcsinálta.


-###,érted  már  nagyjából?-kérdezte  Tanárnő.


Mutatom  a  fejemmel,hogy  igen,nagyjából.


-Akkor  szerdán  iratok  belőle.


És  ennyi. Én  meg  V.  maradtunk  bent  utoljára  a  teremben,megállt  az  ajtóban,egyszer  visszanézett,és  kiment.


Ezek  után  egész  nap  sírni  tudtam  volna. Az  már  csak  hab  volt  a  tortán,amikor  megláttam   facebookon,hogy  belikeolja  az  egyik  csajnak  a  fényképét,akinek  az  osztályfőnöke (és  ANK-s  volt). Természetesen  egyből  elfogott  a  féltékenység,és  megint-mint  mindig-eljátszottam  a  gondolattal,hogy  miért  nem  ő  az  osztályfőnököm,milyen  jó  is  lenne,ha  ő  lenne  az.


Istenem.


MIÉRT?MIÉRT?MIÉRT?


Egyre  csak  ezt  kérdezem  magamtól. Sok  a  miért  és  kevés  a  válasz. De...talán...lehet,hogy  így  akar  az  Ég  óvni,lehet  akkor  csak  rosszabb  lenne. Valószínű...hogy  nem  szolgálná  a  fejlődésem. Lehet  akkor  még  jobban  kötődnék  hozzá,és  még  nehezebb  lenne  leválnom  róla.


Így  is  nehéz. Rohadtul. Nehéz  lesz.


Vagy  nem  is  sikerülne  leválnom  róla,ki  tudja?


Lehet  hogy  csak  eleve  ennyit  akar? Utat  mutatni? Semmi  több?


Nem  tudom :(


 


Második  óra  után-még  mindig  rengeteg  érzelemmel-elindultam  nagy  hevesen,mint  aki  ölni  készül  szabályosan...Hogy  én  most  már  pedig  odamegyek  a  7-es  (terem) elé,és  az  odab*szok  neki  egy  kérdést,hogy  ne  felejtsen  el  a  mai  napra  teljesen,illetve,hogy  tudatsam  vele,én  sem  felejtettem  el  őt.


És  elnidultam. És  mentem. Temérdek  indulattal. Odaérve  a  7-eshez  a  szívem  majd  kiugrott,azt  hittem  elájulok :D


Voltak  még  egy  páran  a  teremben,őket  megvártam. Amikor  már  csak  egy  gyerek  volt  bent,ott  álltam  az  ajtóban,ekkor  már  szerintem  észrevett,mivel  felém  nézett. Beléptem. Tümtütüm. Ilyet  sem  csinálok  túl  gyakran,hogy  a  szünetben  keresem :D


-Tanárnő,mikor  pótolja  az  elmaradt  órát? (Mármint  az  elmaradt  korepet.)


-Micsoda? Nem  értem.-közelebb  hajol.


Megismétlem.


-Nem  fogom  pótolni,de  kárpótolni  foglak  titeket.


Eredetileg  a  kárpótlással  akartam  jönni,hogy  tulajdonképpen  mikor  várható,és  milyen  formában,de  aztán  mégsem.


-Hogyan?


-Meglepetés.


Ezután-hogy  fokozzam  a  drámát-oldalra  fordultam,és  lenyomtam  egy  félmosolyt,majd  művészien  kisétáltam  a  teremből. 


Jött  közvetlenül  utánam. Hallottam,hogy  köszönt  VPT-nek. Éreztem  a  hátamon  a  tekintetét.


Egy  pont  ide :)


Hát  majd  kiderül  mennyire  szavatartó. Kiderül,mi  lesz  abból  a  meglepetéses  kárpótlásból. Ha  semmi,hát  akkor  az  csak  azt  igazolja,hogy  olyan  ember,aki  leígéri a  csillagokat  is,de  igazából  szarik  az  egészbe.


Most  is  éreztem  rajta,hogy  nem  rezeg  annyira  magas  fokon,szinte  nem  is  mosolygott,tökre  fásult  volt. Szerintem  tuti  bántja  valami,vagy  csak  egyszerűen  fáradt. Hm...


És  még  mindig. Még  mindig. Ezt  nem  hiszem  el. Még  mindig  érzem  azt  a  dolgot  vele  kapcsolatban. Valami  megmagyarázhatatlant. Erős,hihetetlenül  erős. Most  pedig  még  erősebb. A  mai  nappal  még  erősebb  lett. Valami  kapocs. Nem  viccelek. Lehet,hogy  csak  beképzelem...de  nem  tudom,nem  hiszem. Már  annyiszor  feladtam  magamban,és  az  a  valami  mégis  visszatart,nem  tudom  elengedni. Most  hogy  végre  egy  szintre  kerültünk,ugyanabba  a  lelki  állapotba...Lehet,hogy  egy  kicsit  jobban  hasonlítunk  egymásra,mint  azt  képzeltem? Született  balkezes,mint  Néném...1  híján  ugyanannyi  idősek  lennének...viszont  jobbkezes  is,mint  anyukám.


 


Február  28


Fogalmam  sincs  most  mi  lesz. Mit  fogok  csinálni,vagy  mit  kéne  csinálnom. Mert  ugyebár  amit  akartam,azt  nem  kérdeztem  meg,és  ezért  kéne  elmenni. VISZONT. Semmi  értelem,ha  másoknak  a  lelkivilágát  kell  kitárgyalni. KONTRA: Nem  erről  szól  az  egész  óra,bát  tény  és  való,jobb  lenne  hanyagolni...Meg  kitudja  ki  lesz  ott. KONTRA: Mit  törődjek  azzal,hogy  ki  mit  gondol  vagy  hogyan  reagál? Ez  az  egyik. A  másik: a  dolis  dolog. Hétfőn  írjuk. Ez  most  egy  olyan  anyag,amit  ha  akarok,megérthetek,mert  könnyő,és  szerezhetek  belőle  jó  jegyet. Második  félévben  csak  egy  egyesem  van,ha  jól  emlékszem,és  félévkor  is  kettes  voltam,tehát  nem  ártana  kicsit  megerőltetni  magamat. VISZONT: Ha  most  megint  írnék  egy  egyest,azzal  összezavarnám. De  az  nem  lenne  túl  jó,mert  a  következő  korrepetáláskor  a  szememre  hányná. És  mit  mondanék? Hogy  utálom,ahhogy  tanít? Hogy  lelkizés  helyett  gyakorolhatnánk? :I Nem  mondok  semmit,mert  nem  megyek  el. De  arra  pedig  el  kell  menni,mert  most  az  okok  feltárásánál  tartunk,és  megfogadtam,hogy  nincs  egó,se  taktika.


A  harmadik  a  szorgalmi. Amit  beadok,ha  egyedül  én  csináltam  meg. De  az  is  taktika. T-T Nem  tudom. Nem  tudom  mit  csináljak. Nem  tudom. Nem,nem,nem,nem,nem. Fogalmam sincs. nem tudom,kész,ennyi,vége. Nem. Csak  remélni  tudok.


Na  jó,tisztázzuk:


Mi  a  jelenlegi  célom?


Kideríteni  az  igazságot,amit  már  5  hónapja  keresek,hogy  mit  akar  tőlem  ez  a  nő.


Milyen  eszközökkel  akarom  elérni?


Én  is  csak  az  igazságot  mutatom,mindenféle  hazug  álarc,taktika,és  legfőképp  egó  nélkül.


Mi  lesz  azután,ha  sikerül?


Attól  függ  mi  derül  ki. Ha  szívnek  lesz  igaza: több  vagyok  neki,mint  egy  SENKI,mert  mondjuk  lát  bennem  valakit...Akkor  megnyílok  neki. Legalábbis  azon  leszek. Ha  az  ész  arat,vagyis  csak  parádézik  velem,akkor  véget  vetek  a  mulatságnak,és  megutáltatom  vele  magamat,illetve  átmegyek  a  másik  csoportba. Ha  köztes  az  állapot,tehát  reményt  ad,de  esélyt  nem,akkor  marad  részemről  a  semlegesség  és  az  utálat,és ha  túlélem  az  évet,szintén  átszállingózok  a  másik  csoportba.


Mi  lesz  azután,ha  nem  sikerül?


Ha  nem  sikerül  kideríteni,akkor  valahogy  végig  nyögöm  ezt  a  pár  hónapot,és  átmegyek  a  másik  csoportba. Ez  alatt  a  pár  hónap  alatt,  pedig  a  szeszélyesség  fog  jellemezni. Azt  fogom  vele  csinálni,amit  ő  tett  velem: megmutatom  milyen  jó  is  lenne  velem,majd  belé  rúgok.


Így  állunk  most.


 Már  annyi  idő  eltelt  és  még  mindig  nem  fér  a  fejembe,hogy  akkor,amikor  volt  a  karácsonyi  előadás...Miért  az  én  nevemet  mondta,hogy  én  is  hiányzok? Miért  engem? Miért  én? Direkt  engem  figyelt,hogy  ott  leszek-e  vagy  sem? Nem  értem. :I Komolyan. Számomra  ez  abszurd. Vagy..akkor  legalább  mondott  volna  mást  is,de  NEM. Ő  CSAK  ENGEM. ENGEM.


 


Komolyan mondom...már  a  TV-ből  is  Simonék  köszönnek  vissza  rám. Jó,hogy  nem  a  csapból  is  ők  folynak. A  Pécs  TV-ben  láttam  az  igazgatóhelyettes  testvérét.


De  legalább  megint  kitisztult  a  kép,mert  valamit  megint  félre  értettem  ezúttal  vele  kapcsolatban.


 


Március  1


Ma  felötlött  az  az  eszemben,hogy  mi  van,ha  rokonok  vagyunk  a  Tanárnővel. Lehet  gyogyi  ötlet :D Hiszen  miért  lennénk  rokonok? Oké. De  miért  NE  lennénk  rokonok? 


Anyai  ágon  indultam el,majd  mama,dédi,mivel  ő  is  sellyei  volt. (Ahogy  Tanárnőnek  is  az  a  szülőfaluja.)


Dédinek  volt  testvére,a  férje  vezetéknevét  nem  tudom,de  nem  az  kell,hanem  az  ő  lánykorineve,amit  nem  tudok. Viszont  akkor  az  ő  lánykori  neve  volt  a  testvérének  vagy  testvéreinek  is  a  neve. Ha  fiú  testvért  nézünk,nem  változott. Ha  lány,akkor  igen,tehát  itt  ugrik  a  dolog,mert  a  férjének  a  nevét  kell  nézni. Viszont  a  dédi  papánál,illetve  a  papa  ágáról  sem  ártana  megnézni. 


Ja. Kemény  munka  lesz.


Majd  utána  fogok  érdeklődni  a  mamánál  a  dolgoknak,hogy  akkor  most  hogy  volt,mi  volt,kivel,hol,miért.


 


Március  2


 


A  mai  óra  nyugalmasan  telt. Semmi  pszichoanalízis. Semmi  ,,Mi  a  baj?"  kérdés. Semmi  táblához  kihívás. Jobb  is...talán...najó,nem. Így  unalmas,és  ha  ez  folytatódik,elunom  az  életem. De  nem  amúgy,most  ilyenkor  nyugalmi  állapotában  van,nem  tud  mit  hozzám  vágni. Szokott  néha  lenni  ilyen  óra,minimum  kéthetente  egy.


Úgyhogy  most  dobtam  én. Istennek  hála  senki  sem  csinálta  meg  rajtam  kívűl  a  szorgalmit. Szóval  kibattyogtam  felemelt  fővel,magabiztosan,az  óra  után  a  tanári  asztalhoz,ahhol  ült. R.  még  pofázott  neki  valamit,őt  megvártam,addig  odaálltam  Tanárnő  mellé. Befejezte  a  mondanivalóját  a  csaj,és  Tanárnő  rám  figyelt  végre.


-Megcsináltam  azt  az...azt.-és  a  kezébe  adtam  a  füzetem,aminek  az  első  lapján  Caramel-Még  egyszer  című  zenéjéből  való  sorok-,a  legutolsó  lapján  pedig  az  ő  kedvencéből: Csíkzenekar-Zár  az  égboltból  figyeltek,a  másik  oldalára  pedig  egy  sárga  rigót  rajzoltam.


Ránéz.


-Egyedül  csináltad?


Bólintok.


-Jó?


Nézem,ahhogy  nézi,és  közben  bólogat.


-Jó,mindjárt  beírom,és  akkor  kaptál  egy  pluszt.-és  rámnéz,de  úgy,hogy  a  szemével  mosolyog.


Sugárzik  belőle  a...a  nem  tudom  mi,de  belenéz  az  ember,és  azt  mondja: ,,Igen,érdemes  valamiért  élni."


-Kaptál  egy  pluszt,jó?


Miközben  fogom  a  füzetem,hátat  fordítok,és  próbálom  erős  hangon  felelni:


-Jó.


 


Ma  egy  lépéssel  közelebb  kerültem  a  rokonos  dologhoz...Kiderült,hogy  a  M.K.-t,aki  feltehetőleg  Tanárnőnek  a  testvére (bár  nem  igazán  hasonlítanak  egymásra,egyedül  csak  a  homlokukon  az  a  bemélyedés :D) ismeri  a  mamám  testvérét. Persze  lehet,hogy  a  dolog  teljesen  véletlen...hisz  Sellye  egy  kis  falu,szinte  mindenki  ismer  mindenkit. A  10  házzal  arrébb  lakó  távoli  szomszédod  is  tudja  mit  csinálsz  éppen,nem? :D Deh,azért  szerintem  nem  árt  utána  nézni  a  dolgoknak. Inkább  koppanjak,minthogy  soha  ne  tudjam  meg  az  igazat. Istenem...én  annyira  boldog  lennék,ha  kiderülne,hogy   rokonok  vagyunk :D :)) :) ^.^ <3 :3 A  fellegekben  lennék. Mondjuk  már  most  ott  vagyok,ha  csak  eljátszom  a  gondolattal.


És  hogy  tálalnám  neki?


Héj  figyu...lenne  itt  valami..Azt  hiszem  rokonok  vagyunk :D


 


Március  3


 


Ma  azt  hiszem  egyszer  láttam  magyar  előtt,de  nem  volt  ott  német  előtt :/


Viszont  ma  láttam  egy  hullócsillagot. Legalábbis  gondolom  az  volt,más  nagyon  nem  lehetett..Természetesen  kívántam,és  természetesen  nem  mondom  el :D


 


Március  4


 


Boldogság  van :D Szóval  most  még  magasabb  a  fordulatszán,mint  első  alkalomkor.


ISTENEM  DE  BOLDOG  VAGYOK :D


Tehát:


Megjött,nyitotta  az  ajtót,és  most  ott  állt. Gondolom  hangulat-felmérésen  volt,hogy  kinek  milyen.


Megyek...Már  amikor  ránéztem,akkor  is  nézett. Gondoltam  tartom  a  kontaktust,és  vagy  2  másodpercig  farkasszemet  néztünk,ami  majdnem  bámulásnak  számít :D, de  végül  asszem  ő  nézett  félre.


Doga,oké,minden..félre  ültem,eggyel  odébb  balra  a  középső  padoszlopba,a  tőle  számított  második  padba. Közvetlen  ráláttam,csak  egy  kis  részét  takarta  el  az  előttem  ülő  K.


Elkezdem...


-Nem  kell  sietni,mindent  gondoljatok  át.


Egyszer  csak  rápillantok  egy  tizedmásodpercre,és  olyat  látok,te  jó  ég..:D Ha  jól  láttam-már  pedig  nem  vagyok  kancsal,és  ő  sem  az-akkor  engem  bámult,de  olyan  arckifejezéssel,mint  aki  megakar  ölni,vagy  én  nem  is  tudom :D Pedig  nem  csináltam  semmi  rosszat :D


Nem  csoda,hogy  én  is  visszanéztem  rá. Hiába,az  emberek  megérzik,ha  bámulják  őket. Na  jó,mindegy. Többször  nézett,mert  éreztem  magamon,de  ezután  már  csak  egyszer  mertem  ránézni,akkor  viszont  nem  nézett.


Csinálom  a  feladatot...


,,1966"?-és  felemelem  a  szemöldököm.


Tyuhaj. A  születésidátumát  is  belerakta.


Végül  is  tök  könnyű  volt  a  doga. Szeretném  ha  5-ös  lenne,de  szerintem  nem  lesz  az...sebaj.


Már  óra  vége  felé  jártunk,többek  beadták  a  dogát...


-Akkor  holnap  nem  tartok  korrepetálást,mert  megírtátok  a  dolgozatot.


o.o Ettől  tartottam. Egy  város  omlott  össze  bennem. ,,Így  már  semmi  értelme  a  életemnek D: "


Nagy  bánatomban  fogtam  és  én  is  beadtam  a  dolit.


-Köszönöm.-így  ő.


Helyemre  ülök.


-De  van  még  idő,drága. (Drága?)


-Már  befejeztem.


-Biztos?


-Igen.


És  akkor  elmondta  még  egyszer  a  korrepest,csak  más  szavakkal,mert  valaki  kérdezte  vagy  nem  tudom...


,,Jó,köszönjük  szépne,elsőre  is  felfogtam."-forrtyogtam  magamban.


-Vagy  azért  be  akarsz  jönni?


O.O


:D


Ránézek.


Engem  néz.


Ekkor  próbáltam  valami  érdekes  formációt  mutatni  a  szememmel,valamiféle  szemrebbentést,de  inkább  szemrángásra  sikeredett :D Nem  jutott  el  hozzá (vagy  nem  tudta  értelmezni) mert  nézett  tovább,ezért  egy  kis  megerősítést:


-Ühüm.


-Jó,akkor  találd  ki,miből  szeretnél  gyakorolni.


Bólogatok.


-De  lehet,hogy  7  után  valamennyivel  fogunk  kezdeni,mert  mostanában  előfordul,hogy  elalszom.-szokásos  félmosolyával :D Én  is  kezdtem  elmosolyodni,győztem  visszafogni  magam :D


-Akkor  meg  lesz  tartva  a  korrepetálás. Ki  jön  még?


-Nem  tudom.-mondtam  félhangosan,talán  nem  is  hallotta.


Megy  Sz.:


-Én  nem  biztos,hogy  jövök.


Nem  is  hiányzol,bocsi :D


Már  mindenki  ott  állt  az  ajtóban  indulásra  készen.


Kérdezi  tőlem  Tanárnő:


-Miből  szeretnél  gyakorolni?


-Hát  még  nem  tudom...-felelem. (A  kis  cseles ;D )


K.:


-Azt  mondja,nem  tudja :D


Tanárnőre  nézek:


Elkomorodott.


Csöngetnek.


-Ha  meggondolod  magad,írj  rám  facebookon.


Bólintok. (Dehogyis  gondolom  meg  magam :D)


És  ez  a  mondat  tett  be  teljesen :D Úr  Isten,de  boldog  voltam  és  vagyok  még  mindig. 


Végre. Úgy  látszik  megtette  hatását  a  vasárnapi,mert  meint  belikeoltam  az  egyik  posztját,és  most  végre  észre  is  vette. Vagy  lehet,eddig  is  észrevette? Csak  taktikából  mondta,amit  akkor  mondott? (Az  első  korrepen,ami  nem  jött  össze..) Valószínű.


Miattam.


Miattam.


Csak  miattam  tartaná  meg  a  korrepet? Mert  mástól  nem  kérdezte.


Csak  tőlem.


Csak  tőlem  kérdezte,hogy  mit  akarok  gyakorolni.


Tőlem.


Én.


Miattam.


Miattam  fog  holnap  felkelni  korábban? :)


Istenem.


Annyira  boldog  vagyok <3


Remélem...ennél  már  csak  az  lenne  jobb,ha  csak  én  lennék  ott  holnap :D De  nem..:) Hagyom  folyni...


Az  már  csak  hab  a  tortán,hogy  V.  mesélte,hogy  látta  őt  leszállni  az  egyik  olyan  buszról,amivel  én  szoktam  menni. Győzeleeem ;D


 


Hozzászólások száma: (0)

...

2015-04-15 18:57:11

 


Február  20


Most  pedig  jöjjön  egy  vers (féleség) ,aminek  még  lesz  folytatása. 


Két  tűz  között


Ismét  próba  elé  állított  az  Élet,


Bár  nem  tudom  mit  akar  vélem.


Macska-egér  játék-íme,a  forgatókönyv  lesz  ez,


S  mellé  egy  tanárt  is  tesz.


Vele  kell  megvívnod  a  harcot  magad  ellen,


hogy  ne  egyedül  kelljen.


Röpül  felém  az  első  benyomás,


majd  már  is  kezdődik,nyomás!


Süvít  a  golyó,nincs  megállás,


Megváltozik  a  felállás.


Csattan  az  első  pofon,egyet  visszalépek.


Megint,s  tartja  a  tükörképet.


Fellobbant  a  kíváncsiság,naívan  belemegyek,


s  jönnek  az  érdekesebb  jelenetek.


A  síromat  ásom,de  ezt  még  nem  árulja  el,


Hol  letaszít  a  mélybe,hol  felemel.


Záporként  hullanak  alá  kérdéseim,


kavarognak  bennem  az  érzéseim.


Angyal  s  Ördög  taszigál  oda-vissza.


A  helyzet  minden,csak  nem  tiszta.


Ezerrel  megy  a  taktika,csepegnek  a  könnyek,


De  az  Életet  ez  nem  hatja  meg,nem  lesz  könnyebb.


Pörög  tovább  a  játék,válaszokért  kutatok.


Egyre  erősebben  szorít,fújtatok.


Lassacskán  átszövi  minden  gondolatom,


Mikor  láthatom  őt  újra?-mondogatom.


Lelke  tükrében  is  keresem  Őt,de  amit  felém  tart  erősebb.


A  fátyol  mögött  ott  halványlik  Anyám  s  Néném  erősen.


 


Ma  egyszer  láttam,első  óra  után. Ott  vártunk  a  zongorás  padnál. Jött  mifelénk. Lábát  visszacsúsztatva,mint  aki  elesni  készül,úgy  állt  meg  C.  előtt,és  mondott  neki  valamit  a  matekkal  kapcsolatban.És  elment.


Abban  a  pillanatban  féltékenység  fogott  el,amit  még  nem  éreztem  vele  kapcsolatban. Na  jó,ez  nem  mehet  így  tovább. Nem  hagyhatom,hogy  teljesen  eluralkodjon  rajtam  a  kötődés  iránta.


Ma  is  megkaptam...


Ezúttal  egy  rendőrtől (előadást  tartott  az  osztálynak). A  kiközösítésről  volt  szó,és  szóba  jött  az  is,hogy  a  jóra  kell  koncentrálni  az  emberekkel  kapcsolatban,azt  kell  észrevenni. Meg  hogy  tartsd  közel  a  barátaidat,az  ellenségedet  viszont  még  közelebb.


Bennem  meg  az  fogalmazódott meg,hogy  tegnap  bizony  letértem  az  útról. Mert  milyen  érzést  váltott  ki  belőlem,amit  mondott? Neagít. De  önmagában  nem  volt  az,csak  nekem...Szóval  ja. Emlékeztetnem  kell  magamat  arra,hogy  nincs  egó,nincs  olyan,hogy  ÉN,vagy  taktikázás.


Elvileg  C.  jár  hozzá  külön  korrepetálásra. De  komolyan,egy  nyomorék  C. hogy  vele  külön  kell  foglalkozni,vagy  mi??? Meg  töri  korrepra  is  jár. Mintha  az  olyan  rohadt  nehéz  lenne,amikor  csak  meg  kell  tanulni,elolvassa  20x,30x  és  kész. Baromira  nem  értem  minek  ez  a  nagy  cécó,amikor  csak  be  kell  magolni. De  a  matek  is...szerintem  lusta  is  megérteni.


IGEN,FÉLTÉKENY  VAGYOK. Ez  ellen  nem  tudok  mit  tenni,de  harcolni  fogok.


Mert  ki  ez  a  nő???Mit  tett  értem??? Sz.rt  se. Pénz  kap  azért,hogy  tanítson (meg  hogy  kikészítsen). A  PÉNZÉRT  CSINÁLJA,PÉNZ  VAGYOK  NEKI. Istenem...Megint  letértem  az  útról,de  a  földön  is  kell  maradnom  közben,szóval  nem  egyszerű.


A  jövő  hét  az...azt  hiszem  az  lesz  az  utolsó. Ha  nem  mutat  fel  valami  ÉRTELMEZHETŐ  jelet, BE-FE-JEZ-TEM. Nem  csinálom  tovább,elegem  van.


De  mire  is  mondta,hogy  ,,megszoksz  vagy  megszöksz"? Nem  tudom  már...de  én  a  másodikat  fogom  választani. Sajnálom,de  nekem  az  alkalmazkodó  képességem  gyakorlásánál  fontosabb  az  éppelmélyűségem  megőrzése,amit-ha  tovább  maradok  ennek  a  nőnek  a  közelében- azt  hiszem  elfogok  veszíteni. Nem  ő  miatta,magam  miatt. Én  nem  hibáztathatom  azért, amilyen. Bár  tény  és  való,én  még  ilyen  embert  nem  láttam. De  ez  nekem  nem  esik  jól. 


Megfullaszt. 


Ledarál.


Összeroppant.


Elpusztít.


Vannak  közös  pontjaink,mert  érzem,hogy  vannak,de  mi  igazából  nagyon  különbözünk. Ő: pulzál,magabiztos,energiabomba,optimista,mindenkihez  van  egy-két  szava,mindnekivel  törődik. Én  nem  ilyen  vagyok. Én: nyugodt,komoly,önbizalomhiányos  vagyok,és  konkrétan  egyszerre  csak  egy  embernek  tudok  megnyílni,őszinte  lenni  vele (de  ahhoz  az  egyhez  aztán  hűséges  vagyok) a  többit  leszarom.


És  ezért  idegesít.


Az  ellentétek  vonzzák  egymást (már  amikor),ezért  vonz  engem  is..Mert  látom  benne  azt,ami  belőlem  hiányzik. Ő  egy  minta,amilyennek  kéne  lennem. Egy  minta,amilyen  nem  leszek,mert  nincs  aki  megmutasa  hogyan csináljam. Csak  bele-bele  kóstoltat  magába. Megmutatja  milyen  jó  is  lenne  vele,de  ennyiben  ki  is  múlik  a  dolog.


ÉN  VISZONT  EBBE  BELEŐRÜLÖK  ESKÜSZÖM. Belemar  a  lelkembe. Megmérgezi.


Bárcsak  tudná  hogy  érzek  iránta,mit  gondolok  róla. Nyilván  nem  merem  elmondani  neki.


Olyan  nyomorékul  érzem  most  magam. Izomlázam  van  szinte  mindenhol. Kicsit  sok  volt  ez  a hét. Mondjuk  az  előző  rosszabb  volt,az  biztos.


 


Február  22


Holnap  első  óra  matek. Most  nem  fogok  késni,viszont  úgy  fogok  beesni  50-re. Akkor  már  talán  összefutunk. Bár  nem  valószínű...az  meg  túl  korán  van. Igazából  nem  tudom  mi  lenne  a  pont  jó. 54?:D Lehet,hogy  múltkor  is  az  kellett  volna,vagy  csak  egy  20-30  másodperc. Na,mindegy,most  is  megpróbálom. 


A    buszos  beszólás  még  mindig  tervben  van. Az  óravégi  számonkérés  is  a  csütörtöki  incidens  miatt. A  többire  meg  ugye  nem  lehet  felkészülni...


Ja,de  erre  igen:


-Mi  a  baj?/Baj  van  ###?


-Ezt  még  hányszor  kérdezi  meg?:P


 


Február  23


Mai  ennyi  volt:


Megint  jött  a  ,,Táskás  akció"-val...


-Ezt  elveszem,hogy  legyen  helyed...


Ránézek,már  akartam  mondani  neki  valamit,de  nem  jött  semmi  a  számra.


Aha,ja,persze,biztos  azért,hogy  LEGYEN  HELYEM,VAGY  mert  nem  bízik  bennem,és  látni  akarja  mit  csinálok. Idáig  is  mindig  az  asztalra  csesztem  a  táskám,akkor  volt  helyem,érdekes,csak  most  kezdte  el  zavarni  AZ,hogy  NEKEM  nincs  helyem,mert  ugye  ha  nem  lenne  helyem,nyilván  nem  raknám  az  asztalra -.- F*ck  logic. Egyébként  nem  telefonozás  takarása  képpen  van  ott  az  a  táska (de  ugyebár  ha  ismerne  egy  kicsit  is,akkor  megbízna  bennem, DE  NEM  BÍZIK  MEG  BENNEM). A  táska  az  asztalomon  a  biztonságot  jelenti. (Még  ha  ilyen  könnyen  el  is  vehetik...) Egy  bástya. Egy  fal. Emellett  biztonságban  érzem  magam,de  ezt  ő  természetesen  nem  tudja  megérteni.


Szóval  elindult  a  ,,Falbontó  akció"? F*sza. Épp  ideje. De  semmit  nem  ér  el  vele.


Ráadásul  mindjárt  ketten  támadtak. Ugyanis  ma  az  ofős  német  is  úgy  indult,hogy:


-A  táskákat  tegyük  le! A  többi  asztalon  is  van  hely.


T-T


Még  f*szább. DE  ÉN  MÁR  CSAK  AZÉRT  IS  FELRAKTAM  MÁSODIK  ÓRÁN. És  nem  szólt  másodszorra :D Úgyhogy  én  győztem. Viszont...azt  hiszem  észrevettte  a  vágásokat  a  karomon. De  nem  érdekel. Végül  is  ez  neki  is  szól,nem  csak  Ildikónak,főleg  ezek  után... Most  kíváncsi  vagyok  el  fogja-e  venni  következő  alkalomkor  a  táskámat (Ildikó). Ha  igen,tuti  beszólok  neki  valamit,sőt  még  az  is  lehet,hogy  visszarakom  az  asztalra :P Száz  hogy  felveszi  a  kesztyűt,és  az  is  száz,hogy  én  maradok  alul. De  nem  számít,a  lényeg  az  lesz,hogy  szembeszálltam  vele.


Mintha...már  ismerném. Nem  hülyéskedem.


Dejavu.


Vagy  ennyire  jó  emberismerő  lennék? De  akkor  csak  nála. Vagy  nem?... :))


Táskás  akció  után  következő  jelenet  az  volt,mikor  észrevette  a  telefonomat,ami  szintén  ott  pihent  az  asztalon,és  ilyet  szól:


-De  ugye  mondtam,hogy  számológép  kell?


Érdekel? :D


Az  egy  dolog,hogy  mondod,az  már  egy  másik,hogy  meg  is  csinálom,vagy  eleresztem  a  fülem  mellett :D Holnap  is  telefonnal  fogom  csinálni  a  feladatokat,de  a  számológép  ott  lesz  dugiba. Ma  is  ott  volt :D


A  táskás  szitu  ellen  D.  is  fellázadt. Megmondta  a  magáét  neki. Mondjuk  ő  mindig  megmondja :D


 Amit  megakartam  kérdezni  végül  passzoltam...talán  holnap...


Amúgy  nem  találkoztunk  reggel. Pár  másodpercre  rá  csöngettek  be,hogy  odaértem.


 


Február  24


Mai:


Megyünk  be  a  terembe,és  sürget  minket,mert  zárná  be  a  termet. Direkt  lassan  mozgok,de  utánam  még  jön  valaki,így  cse.szhetem. Áll  az  ajtóban...Elmegyek  mellette: egy  jelentőségteljes  tekintetváltás. Csak  egymás  szemébenézés.de  abban  minden  benne  van,tényleg. Többet  mond  ezer  szónál.


Nem  szólt  egy  szót  sem,de  már  úgy  néztem  a  szemébe,hogy  engem  vizslatott,szóval...


Órán:


-Kik  is  voltak  múltkor? (má  korepen) V....###


Kössz  hogy  emlékszel...MEGINT. 


-...Sz.,E.  nem  volt. Majd  kárpótollak  titeket  valamivel.


Nah  hát  én  is  így  gondoltam...:D De...valamivel? Ez  nála  mit  jelent? Egy  tábla  csokival  vagy  mi? :D Én  egy  dupla  órát  szeretnék. Egy  mini  ámom  válna  valóra  akkor  ^^ Na  de  most  komolyan,erre  rákérdezek  majd...


Nyögtem  volna  a  múltheti  dolgot (korepes),de  hát  ugye  így  már  nem  lett  volna  értelme. Tehát  már  megtudta,hogy  akkor  csütörtökön  mégis  volt  második  óránk. Vajon  ki  mondta  el  neki? Ofő...


Aztán  megint  sétálgatott,jött  hátulról,már  készültem  volna  rá,hogy  elveszi  a  táskám,de  nem  tette  meg. Én  meg  hülye  fejemmel  elővettem  a  teló  mellé  a  számológépet  is,amit  nem  kellett  volna.


Feladatnál:


-Na  és  most  azok,akik  egyikhez  sem  tették  fel  a  kezüket? - V.?


-....-V.  mondja.


-És  a  tiéd?...###?


-Hát  nekem  csak  az  5-ös  lett  jó.


*Hatásszünet*


-Értem.


-.-


Meg  kérdezre,hogy:


-Mikor  mentek  kirándulni? Az  érettségi  szünetben?


K.  meg  mondta,hogy  nem,hanem  májusban.


-Májusban?-kérdezett  vissza. És  ennyi  volt.


 Ez  vajon  mit  jelent? Hogy  jön? :D


Tök  jó,mert  holnap  hozzánkvonják  a  másik  csoportot. Nem  tudom,hogy  ez-e  a  rosszabb,ha  így  vagyunk,vagy  ha  mi  vagyunk  összevonva  a  másik  csoporttal,mert  ő   nincs.


Ha  ők  vannak  velünk /jó/ mert: ott  van  ő  is; /rossz/  mert: nagyobb  figyelmet  kell  megosztania,így  mindenkinek  kevesebb  jut,tehát  nekem  is. Ha  mi  vagyunk  velük /jó/  mert: nem  fáj  az,hogy  nem  figyel  rám,mivel  nincs  ott  illetve  /rossz/ mert: nincs  ott. Hm,  jó  kérdés. 


De  legalább  ott  van  a  CSÜTÖRTÖK. Holnap  azért  élek,azért  fogok  küzdeni. Na  meg  ott  van  a  beígért  ,,kárpótlás"  is,szóval...Hajrá.


Ja  meg  utolsó  német  előtt  gondolkoztam,hogy  összekéne  futni  vele,de  akkor  már  igencsak  kicsöngettek  óráról,nemsokára  már  a  következőt  csilingelték..Úgyhogy  akkor  megpróbálkoztam  a  kevésbé  sikeres  akcióval: a  becsöngetés  előttivel. Ránéztem  a  telómra: 18. Űzött  az  ösztön,megyek,látom  VPT  tanárnőt,hogy  beszélget  valami  kis  emberrel,de  nem  kellett  sok,és  észrevettem,hogy  ő  az :) Egyből  mosolyra  húztam  a  szám,kiderültem. A  háta  mögött  slisszantam  el. Oldalasan  állt,szóval  a  fél  arcát  láttam. Ránéztem,de  szerintem  észre  sem  vett..Visszafelé  már  nem  voltak  ott,pedig  terveztem,hogy  előttük  megyek  el.


!Csütörtök! De  nem  akarok  ráizgulni,meg  nem  is  szabad. Szóval  annyit  nem  gondolok  erre. Amúgy  is  hagyom  folyni...


A  mai  nappal  így  eszembe  jutott,hogy  én  igazából  nem  is  azt  akarom,hogy  ledöntsék  a  falaim...hanem  hogy  figyeljenek  rám. Igen,ezt. Mert  figyelemhiányos  vagyok. Nade  ki  nem  az  ebben  az  osztályban? A  felét  minimum  kísérti  ez.


 


Február  25


Megyünk  úszásról  matekra,ugye  össze  leszünk  vonva. Ott  áll  az  ajtóban  és  megint  sürget,én  direkt  lassan  megyek,vánszorgok,megint  :D Előttem  megy  be  V.,utána  én,és  ő  előbb  is  jön  ki. Én  megyek  ki  utoljára  a  teremből. Leteszem  a  cuccom,fordulok,és  jön  a  kérdés:


-###,van  még  rajtad  kívűl  valaki  a  teremben?


Jön  a  gyors  spontaneitás:


-Én  nem  látok  senkit.


És  megyek  ki  a  teremből  vigyorogva  rá.


-Én  bezárhatom  a  termet,de  akkor  te  fogsz  haragudni.


Ezt  már  a  hátamnak  mondta :D


Jó  hogy  többet  tudtam  mondani,egy  egyszerű  ,,Igen"-nél. Tök  jól  jött  ez  így.


Meg  mondta  óra közben:


-A  félreértések  elkerülése  végett  én  ott  leszek  7-kor,  a  105-ös  előtt,és  mindenkit  sok  szeretettel  várok.


Jah..persze. Tyúhaj,ezt  akarva-akaratlanul  is  átköltöttem  az  ellenkezőjére. De  tényleg  elég  erőltetettnek  éreztem  a  fejemben. A  FEJEMBEN. MERT  UGYE  NINCS  EGÓ.


Ismét  magas  fordulatszámon  pörgök,de  már  nem  annyira,mint  múltkor.


Hozzászólások száma: (0)

...

2015-04-11 20:15:28

 


 


Február  17

 

Ma  azt  hittem  ott  lesz  a  Tanárnő  a  szokásos  helyén,4.  óra  előtt,de  nem  :/  Egyfolytában  őt  lestem.

Apropó,4.  óra:

Összevont  német  volt  az  ofővel,és  osztályfőnöki  órát  tartottunk. Lehet..azt  hiszem  megkaptam  Nénémtől  az  első  lökést. Felnyitotta  a  szememet  az  osztályfőnök. Felemlítette  azt  az  orosz  mesét,amit  múlt  órán  nézetett  meg  velünk. ,,Aminek  végül  is  komoly  filozófikus  üzenete  volt ".-ahhogy  ő  mondta.

 

Hiszen  tükrök  vagyunk  mind :) Igen,felhozta  ezt,hogy  mindannyian  a  tükrei  vagyunk  egymásnak. Tehát  benne  is  megerősítésre  leltem  ezen  a  téren. Ez  volt  az  első  része  a  dolognak. Aztán  folytattuk  azzal,amiről  már  két  tanórája  beszéltünk:

 

Meg  kell  különböztetni  a  véleményt  a  ténytől.

 

A  mai  világban  az  emberek  legtöbbször  csak  a  rosszat  veszik  észre  a  másikban.

Mindenki  figyelemhiányos.

Az  első  benyomás  fontos,de  legyünk  nyitottak  a  másik  felé. Ha  itt  leragadunk  annak  nem  lesz  jó  vége,mert  akkor  csak  azokat  a  tulajdonságokat  vesszük  észre (akarjuk  észrevenni) amelyek  az  első  benyomást  erősítik.

Félre  kell  tenni  a  véleményeket,hogy  meglássuk  a  tényeket. És  ez  volt  a  másik  megerősítés,ami  először  tegnap  érkezett  hozzám  a  temetőben.

 

Rájöttem,hogy  még  csak  esélyt  sem  adtam  a  Tanárnőnek,hogy  megismerjem  a másik  oldalát. Félre  kell  raknom  az  egómat,félre  kell  raknom  a  játékunkat,hogy  meglássam  végre  az  igazságot. És  ez  az,ami  a  legnehezebb. Ennél  nincs  nehezebb. Amikor  az  ember  sajátmagával  megy  szembe. Amikor  félre  kell  lökni  azt  a  bizonyos  ,,ÉN"-t,ami  olyan  erősen  elvakít.

De  ezzel  konkrétan  magamat  tüntetem  el,feláldozom  magamat  másért,őérte,az  igazságért.

Ez  erősen  a  Szeretet  ösvénye. Csak  azok  tudják  megtenni,akikben  van  elég  szeretet.

Nem  tudom,hogy  nekem  menni  fog-e. Kiderül. Még  van  rá  egy  napom,és  döntenem  kell. Rajtam  áll.

 

Holnap  lesz  matek. Jaaajh,Istenem.

 

 Annyira  jó  lenne  ha  csak  ő  és  én  lennénk  csütörtökön  nulladikban.

Nem  tudom  mi  lesz.

Nem  is  vagyok  felkészülve  semmire.

Én  tényleg  csak  egy  valamit  akarok. De  nem  tudom,hogy  megértem-e  rá  vagy  ő  megért-e  rá. Vagy  egyáltalán  szükség  van-e  erre. Azt  csak  az  élet  tudhatja. Én  meg  remélem  a  legjobbakat. Hagyom,hadd  folyjon  a  dolog  a  maga  útján. Aztán  lesz,ami  lesz. Asszem  ez  lesz  most  a  legjobb,amit  tehetek.

Remélem  jó  irányba  tartok. 

 

 

Február  18

 

Úgy  kezdődött  az  óra,hogy  mondta  a  mittomén  hanyadik  sorban,hétfőn  szemetet  hagytak  maguk  után,akik  ott  ültek  illetve  idézem: ,,Jobb  oldalon  a  3.  sorban,pedig  ott  maradt  a  párna  a  széken. Az  oké,hogy  rá  ül,de  visszarakni  miért  nem  tudja?"

:D  Az  én  voltam :D Én  ültem  ott. Visszakartam  gyorsan  gyömöszölni  a  padba  miután  kicsöngettek,de  nem  tudtam,így  hagytam  a  francba.

Szerintem  tuti  tudja,hogy  én  ültem  ott,csak  megint  kell  egy  alkalom,hogy  belémkössön. KIT  ZAVAR  AZ  A  PÁRNA  A  SZÉKEN,MOST  KOMOLYAN? Az  ő  terme,de  azért  na.

 

Majd  jött  a  lecke,amit  én  direkt  nem  írtam. Végig  megy  az  embereken.

-###,neked  jó  lett?

-Hát..én  sem  csináltam  meg.-és  a  fejemet  elfordítva,elmosolyodok  a  szokásos  heccből.

Megkérdezte  mástól  is,hogy  írt-e,majd  kifakadt:

-Tehát  akkor  két  emberrel  ellenőrzöm  a  házit?...dödödö...

Látszik  a  csoport  nagy  részével  egy  húron  pendülünk :D

Majd  hagyta  a  francba,és  mondta,hogy  írjuk  fel: GYAKORLÁS. Elkezdjük...hátra  megy  R.-ékhoz (R=k.va. Mindig  becézni  szokta  a  Tanárnő,amitől  erősen  rókázhatnékom  szokott  lenni..) ,és  önkényesen  az  előttük  lévő  padra  pakolja  a  táskájukat. Majd  lassan  odaér  hozzám  is...Megfogja  a  táskámat. Ránézek. *Félmosoly* a  részéről,de  ő  nem  néz  rám,és  az  én  táskámat  is  odarakja.

 Másik  jelenet: odajön  hozzám...

-A  ...  nem  számoltad  ki.

-Tudom.

-Mi  a  baj?

Ránézek,a  fél  arcomat  eltakarja  a  hajam.

Rám  néz.

-Nem  érted?

-De.

 

Hát  hölgyem,még  igencsak  messze  jár  az  igazságtól :D

 

Jelenleg  magas  fordulatszámon  pörgök...ugyanis  megyek  holnap  hozzá  korepre. Felkelek  reggel  5-kot (vagy  előbb),indulok  a  6.15-össel,vagy  lehet  kicsit  később,nem  tudom,megyek  az  ösztönöm  után :)

És  ott  leszek.

Fogalmam  sincs  ki  jön  el  majd,mivel  elég  kevert  helyzet  alakult  ki. Nincsen  két  német  tanár,se  helyettesítés,szóval  az  első  órája  elmarad  mindkettő  csoportnak.

Utolsó  két  óra  összevonva  volt  az  alaksorban  az  ofővel,mentünk  fel  V.-vel  óra  után,végig  értünk  a  gépírás-soron,majd  a  zongoránál  ki  jött  velünk  szembe? Ő. 

Én  fordultam  volna  el  szép  ívesen  jobbra,viszont  V.  szokásához  híven  lemaradt. Megszólal  Tanárnő:

-Kiderült  már  valami  az  első  órával  kapcsolatban?

V. mondja  is..

Visszafordulok,belevágok  V.  szavába,kontrázva:

-Elmarad  az  első  óránk.

-Akkor  nem  jövök  be  nulladikra,jó?-így  Tanárnő.

Már  passzolta  is  volna  le,de  nem  hagytam,próbáltam  felhozni  valami  ellenérvet:

-De  a  másik  csoportnak  meg  lesz  tarva  az  első,nem?

Aztán  asszem  azt  kérdezte,hogy  melyik  csoportban  vagyok,V. meg  mondta,hogy  az  elsőben.

-Vagy  bejössz?

-Hát,bejövök  én.

-De  akkor  gyertek  be,ne  csináljatok  belőlem  bohócot!

-Akkor  első  órára?

-Nem,nekem  lesz  első  órám. Nulladikra.

-Bejövök  én...

-Akkor  gyertek  és  gyakorlunk.

 

 

Február  19

 

Amikor  3.37-kor  kelsz  fel,mert  az  izgatottság  kidob  az  ágyból,amiatt  az  ember  miatt,akifelé  végre  nyitni  akarsz,és  találkozni  fogtok,de  később  kiderül,hogy  nem  jön  össze  a  találkozó,az  olyan...

Mmmmmmmmm...

Nyitott  szemmel  eltudnék  aludni.

Szóval  igen,felkeltem  magamtól  3.37-kor. Visszaludhattam  volna,de  nem  akartam. Hallgattam  egy  kis  rádiót  a  telefonomon,majd  5  előtt  elkezdtem  készülődni. 6.08-kor  indultam. Vártam  a  buszomra,de  nem  jött,mentem  egy  másikkal.

45  előtt  odértem,felmentem  az  elsőre. Néma  csend,sötétség,sehol  senki. ,,Nah  mindig  ilyennek  kéne  lennie. Megveszem  az  iskolát  nem  tudom  kitől  vagy  mitől,azt  itt  fogok  élni  :D"-gondoltam.

Hallottam  valami  motoszkálást  jobbról,ezért  jobb  láttam  elosonni.Bementem  a  WC-be,küldtem  V.-nek  egy  SMS-t,hogy  jön-e,de  kár  volt,ugyanis  mikor  mentem  ki,ott  állt  és  nemrég  jött  meg. Egy  potya  SMS  talán  nem  a  világvége,nade  ami  ez  után  következett...7  múlt  pár  perccel..

Nem  jön.

Hm,jó,oké,biztos  késik,hisz  mindig  szokott. Felhoztam  V.-nek  azt,hogy  lehet,hogy  a  tanári  előtt  vár  minket. Értette  a  célzást,de  passzolta  az  ötletet. 7  óra  10  perc.

Nem  jön.

Hát  itt  azért  már  kezdtem  a  lábammal  topogni...de  még  belefért  ez  a  10  perc. Megjött  Sz.  meg  R.

,,Hm,már  csak  ők  hiányoztak. Mindegy,végül  is  úgy  volt,hagyom  folyni  a  dolgokat,akkor  tartsuk  is  ehhez  magunkat."

Jó.

Sz.  leakart  menni  a  tanárihoz,de  V.  vsszafogta.

Telnek  a  rohadt  percek. MÉG  MINDIG  SEMMI.

,,Ez  vagy  átbszott (megelőzve  engem) vagy  elfelejtette."

Befut  E.  is.

Telnek  a  percek.

Egyre  jobban  lombozódok  le,nem  tudom  elhinni,hogy  ez  történik.

Kicsöngettek. Megnéztem  hol  lesz  az  első  órája. Rét  6.

,,Szuper,akkor  erre  fog  jönni."

Becsöngettek  első  órába,eltelik  pár  perc. Odalépek  ösztönből  az  ajtóhoz.

Jön.

Már  vágtam  volna  hozzá  a  következőt:

-Direkt  nem  jött  el?

De  nem  tudtam.

Helyette  ránéztem,  ő  rám  néz,és  ,,Tanárnő"-t  tátogtam.

Megáll.

-Bejöttetek  nulladikra?

-Hát,igen  bejöttünk.

-Én  tegnap  telefonáltam  az  osztályfőnökkel,és  azt  mondta,hogy  elmarad  a  nulladik,merthogy  második  órátok  sem  lesz.-a  szemembe  néz,azzal  a  tágranyílt  tekintetével.

Fel  sem  fogom  mit  mond.

Odalép  E.,V.,Sz. Elmondja  még  egyszer,más  szavakkal.

Csípőre  tett  kézzel  állok,és  rám  néz. Mond  neki  valamit  Sz.,én  őt  figyelem  ahhogy  Sz.-t  figyeli. Elnézek  jobbra,de  még  mindig  rá  összpontosítok. V.-re,E.-re  majd  rám  néz.

-Nem  baj-azt  mondja-majd  jövőhéten  bepótoljuk,jó?-és  megérinti  a  karomat.

-Jó..-felelem  elhalt  hangon,félrenézve.

 -Meg  jó  lenne  ha  valaki  meglenne  ismerősnek  facebookon,hogy  tudjunk  kommunikálni.

 

Na  ez  kicsit  gyomron  vágott.

 

Elment  Sz.,csak  V.  meg  E.  maradt. Gyorsan  dobom  magam:

-De..én..-nyögdécselem. Közelebb  lép,jelezve,hogy  nem  érti.

-Megvagyok.

Aztán  dob  valami  érdekes,kielemezhetetlen  reakciót (talán  félmosolyt),és  valami  ilyesmit  mond:

-Azért  mondom..hogy  tudjunk  üzenni  egymásnak.

És  elment.

-Rohadt  jó,hogy  erről  minket  is  tájékoztat  az  osztályfőnök.-mondtam.

De  azért  így  elgondolkoztunk  azon,hogy  van  V.  tanárnő,aki  összetud  vonni  minket,és  harmadik  órában  is  vele  leszünk.

A  következő  45  percben  még  rosszabb  fordulatot  vettek  az  események. Ment  ám  a  szarkeverés  ezerrel. Kiderült,hogy  mégis  lesz  2.  óra.

 ,,Aha..és  akkor  most  ez  a  nő  keveri  a  fost,vagy  az  osztályfőnök  van  baromira  eltájékozódva?"

Megyünk  le  az  alaksorba..összefutunk  az  ofővel.

-Hogy  hogy  itt  vagytok  ilyen  korán?

-Dödödö..-mondták  a  többiek  a  magukét.

-Én  azt  mondtam,hogy  a  nulladik  marad  el.

,,Igen,ebből  következik  az,hogy  a  második  is,bár  erről  nem  tájékoztatott. De  nem  maradt  el :)) "

-Hát  akkor  itt  valami  nagyon  össze  van  keverve.

-Hát  eléggé.-mondom  félhangosan.

Csak  azt  nem  értem,miért  nem  tudott  szólni,illetve  jobb,hogy  nem  szólt,hisz  téves  volt  az  infó,csak  tök  jó,hogy  simán  megtarthattuk  volna  a  korepet. NA  MINDEGY.

Remélem  holnap  tisztázódnak  a  dolgok. Nagyon  remélem.

 

Nem...

Nem  az  zavar,hogy  nem  jött  össze  a  korep.

Hiszen  azt  elengedtem.

Hanem  az,hogy  ennyire  semmibe  vesz  engem. Hogy  még  arra  sem  emlékszik,hogy  bejelöltem  facebookon. Ezek  szerint  nem  is  érdekelte. Csak  megnézte  a  profilomat,azt  gondolta:

,,Áhh  csak  egy  lány  az  iskolából,ahhol  tanítok,LEHET  őt  is  tanítom,visszajelölöm.

EGY  SENKI  VAGYOK  SZÁMÁRA.

Ennyi.

Csak  akkor  veszi  észre,hogy  létezem,amikor  lát.

És  ez  így  is  van  rendjén.

Csak  én  vagyok  ilyen  idióta,hogy  egyfolytában  rá  gondolok. Mert  kötődöm  hozzá. És  pont  ezt  nem  akartam. Mert  most  is  iszonyúan  fáj. Még  akkor  is,ha  más  szemszögéből  ez  csak  egy  apróság.

Egy  olyan  vonat  után  futok,amit soha  nem  érhetek  el.

Vérzik  a  lelkem.

Egy  esélyt  adok  neki,nem  többet. A  jövőheti  korep,ha  összejön,elmegyek,és  ha  mond  valami  olyat,amiből  kitisztulnak  a  dolgok  vele  kapcsolatban...de  nem. Még  akkor  sem  folytatom. Ez  most  nagyon  beletalált. Nem  akarok  többször  csalódni,nem  vagyok  mazochista. Idáig  is  pontosan  tudtam  hogy  ez  lesz,mégis  belesétáltam. Igen,mert  mélyen  legbelül  ott  égett  a  remény  aprópici,de  hihetetlenül  erős  szikrája. Most  viszont..azt  hiszem  az  is  elaludt. Legalábbis  próbálom  eloltani,kiölni  magamból. Nem  akarok  hiú  ábrándokat  kergetni.

EGY  SENKI  VAGYOK  A  SZEMÉBEN,ÉS  AZ  IS  LESZEK.

Miért  is  lennék  több?

Elegem  van. Most  már  komolyan. Be  akarom  ezt  fejezni  minnél  előbb,különben  megfogok  bolondulni.

 

A  tudat,hogy  ő  soha  nem  fog  úgy  nézni  rám,ahhogy  én  nézek  rá...az  megnyomorít. Fogalma  sincs  milyen  érzelmeket  táplálok  iránta,és  soha  nem  is  lesz. Nem  akarok  a  terhére  lenni. Nem  várhatom  el  tőle,hogy  rám  másképp  nézzen,vagy  hogy  kivételezzen. Mert  ki  vagyok  én? Ugyanolyan,mint  a  többi. Egy  senki,egy  jelentéktelen  ember.

Gyűlölni  meg  egyszerűen  nem  tudom,én  nem  ilyen  vagyok.

Bár  soha  ne  ismertem  volna  meg.

 

 

 

Hozzászólások száma: (0)

...

2015-04-09 20:48:48

 


Február  14


Ez  volt  a  születésnapi  után  a  legkeményebb  hetem  idáig. Nem  voltam  híján  görcsnek,hisztinek,hangos  zenének,önsanyargatásnak,fekete  körömlakknak.


-És  jobb  lett?-kérdezem  magamtól.


-Hogyne,egy  kicsit  igen. Már  csak  ceruza-,pohár-,tányértörés,ököl  és  fej  falba  verése,matek  cuccok  elégetése,bútorok  borogatása,csokival  telezabálása  magamat  hiányzott  volna.


De  még  így  is  érzem,hogy  van  bennem  agresszió,amit  valahogyan  majd  le  kell  vezetnem. Akár  rajta. 


Az  a  vicces,hogy  ez  mind-mind  magam  ellen  irányul,még  akkor  is  ha  miatta  csinálom  ezeket.


Szembe...fordít...saját...magammal...


DE  MÉGIS  KI  KÉRTE  ERRE?


MIÉRT  FOGLALKOZIK  VELEM?


MIÉRT  ÉRDEKLI  MI  VAN  VELEM?


MIÉRT  AKAR  MEGVÁLTOZTATNI?


MIÉRT  NEM  TUD  ELFOGADNI?


MIT  AKAR  TŐLEM?


KI  EZ  A  NŐ???


 


Február  15


Holnap..Jaaaaj  Istenem  mi  lesz  holnap  matekon..Szemrehányás,az  biztos.


Miért  nem  ő  az  osztályfőnököm?


Komolyan,amikor  kihív  a  táblához,mintha  nem  is  azért  mennék  ki,hogy  matekpéldát  oldjak  meg,hanem  hogy  kicsit  "megdolgozzon". Élvezi,az  tuti  biztos. A  nagy  pszichológus.


Lehet,hogy  elmegyek  csütörtökön  korepre,ha  lesz...Meg  majd  meglátom,hogyan  viselkedik  velem  hétfőn  meg  szerdán. De  neeem  tudooom,nem  tudooom  mit  csi-nál-jak. Az  eredeti  terv  ugye  az  volt,hogy  csak  miatta  megyek  el,a  matek  pedig  ürügy,mert  az  "a  kulcs  a  zárhoz". És  most  ezért  menjek  el  minden  egyes  alkalomkor,hogy  hátha...HÁTHA  négyszemközt  leszünk? Vagy  lehet  rajtam  kívűl  EGY  DARAB,NORMÁLIS  osztálytársam..Jaaaj  Istenem.


Az  előbb  eszembe  jutott,hogy  végül  is  tényleg,ha  elkezdem  a  korrepetálást,akkor  az  órai  hozzáállásomon  is  változtatnom  kell. (Ami  már  tényleg  negatív.) Csak  az  a  helyzet,hogy  amikor  leszartam  a  matekot-tehát  semleges  voltam-ezt  ő  már  akkor  is  negatívként  fogta  fel. Szóval  mit  csináljak? Vigyorogjak  minden  óráján  az  elejétől  a  végéig,mint  egy  hülye,meg  jelentkezzek,meg  menjek  ki  önként  a  táblához? Hát  bocsi,de  az  nem  én  vagyok,akkor  nem  magamat  adnám. Hanem  azt  a  képet,amit  szeretne  belőlem  formálni. Ennek  így  értelme  nem  lenne...Hülye  egy  helyzet. Kerüljek  rá  a  matekvágányra (tehát  az  övére), de  maradjak  önmagam  is...Amikor  a  két  dolog  teljesen  ellentétes  egymással. Fogalmam  sincs  hogyan  csináljam.


Ösztön,jobb  ötletem  nincs.


Nem  tudom  miért  vonz  ennyire  ez  a  nő. Talán  mert  pozitív  a  kisugárzása,nekem  meg  negatív,az  ellentétek  pedig  vonzzák  egymást.


Csak  azt  akarom,hogy  négyszemközt  legyünk. MI,KETTEN,SENKI  MÁS. Mondom..igazából  minden  tőle  függ  és  a  viselkedésétől,hogy  miket  fog  hozzám  vágni.


-Akkor  ezek  szerint  elpárolgott  a  dühöd..-kérdeznézek  ti.


-Hát,nem,nem  felejtettem  el,hogy  miket  mondott,vagy  csinált,és  a  szálka  még  mindig  bennem  van,viszont..nem  tudom..


Mint  a  mágnes. Bilincsben  vagyok. Ez  valami  őrjítő.


De  jó  érzés,hogy  törődik  velem. Akár  ilyen  formában  is...Más  tanár  mit  csinál? Le  se  szarja  a  fejem. Akkor  veszik  észre,hogy  létezem,amikor  beszélek. Ő  hozzájuk  képest  egy  gyöngyszem. Ez  az  igazság,ezt  nem  tagadhatom  le. Az  érdektelenségnél  még  az  ilyesfajta  piszkálódás  is  jobb.


De  ez  nem  olyan! Nem! Ő  nem  lehet  olyan...mert  még  ebben  is  van  szeretet. Érzem. Erre  nem  tudok  mást  mondani,minthogy  ÉRZEM. A  Szívemmel. Látom  őt,a  Szívemmel  látom  őt.


KÜLÖNBEN  MIEEZ? MIEEZ  AMI  ENNYIRE  HÚZ  MAGÁVAL?


A  Szeretet  energia,melegség. Az  emberek  odamennek,ahhol  meleg  van. A  Fény  felé. Már  pedig  őt  sokan  szeretik.


A  szemében  is  Látom.


Hogy  minek  ellenállok? Mert  nem  akarom  őt  elveszíteni.


Pár  év  múlva (vagy  kevesebb) ha  én  nem  is,ő  biztosan  el  fog  engem  felejteni. Mivel  én  csak  EGY,EGYETLEN  EGY  vagyok  a  sok  közül,míg  ő  nekem  csak  az  egyetlen. És  ez  fájdalmas,már  így  előre.


Ezért  nem  akarom,hogy  kössön  hozzá  bármilyen  érzelmi  szál. Ezért  vagyok  vele  rideg,búskomor  ésatöbbi...Hagyjon  békén.


De  ő  csak  azért  is  csinálja  tovább! Láncol,kapcsol,szövöget,sakkozik.


Istenem...


 


Február  16


Ott  voltam  én  is  a  többiekkel  a  teremnél  kicsöngő  előtt,mert  ugye  nem  úsztam  tesiórán. Kicsöngettek  és  bepakolhattuk  a  cuccokat. Utolsó  előttinek  léptem  be  a  terembe,kifelé  pedig  utolsónak. Nem  szólt  semmit,de  nézett.


Órán:


-###,nem  jöttél  el  a  korepetálásra.


Várok  egy  tizedmásodpercet,hogy  mégis  akkor  mit  mondjak...és  nem  tudtam  neki  bemondani  a  büdös  életbe,amit  akartam.


-Elaludtam.-ránézek  az  arcára,de  írkál  továb.


Ezek  után  tényleg  bevágtam  a  durcit,magam  miatt  is,amiért  elszalasztottam  a  jó  lehetőséget.


Kiosztották  a  dolikat  a  javítósoknak. Természetesen  én  nem  kértem,mivel  minek  ugye,ha  nem  mentem  el  korepra.


Hívott  ki  embereket  a  táblához,egymás  után,aztán  kiszemelt  engem -.-


A  hajamat  buzultam  éppen,amikor  ilyesmit  mondott:


-Akkor  szertném,ha  kijönne  a  ###  a  táblához.


Mivel  már  nem  írtam,nem  volt  ürügy,így  indultam  is...Utoljára  a  S.  még  ilyet  mond:


-Hajrá  ###,veled  vagyunk :)


Ez  kedves.De  nem  velem  vagytok,hanem  ellenem.


Aztán  lenyomtam  egy  mosoly  félét. Csoszogva  indulok,majd  összekapom  magam. Letörlöm  a  táblát,megyek  a  filcért,veszem  a  kéket. Engem  néz. Én  is  ránézek  jelentőségteljesen,és  jön  a  szokásos  ,,Mi  a  baj?"  kérdéssel. Hatásszünetet  tartva  megyek  a  tábla  felé,és  háttal  nyögöm  neki:


-Semmi. (Maga,maga,maga!)


-De  jobb  lenne,ha  inkább  zölddel  írnál,az  jobban  látszik.


Megyek...zokszó  nélkül  kicserélem  a  kéket  zöldre,és  megint  dobnám  azt  a  pillantást,de  nem  figyel. Mondja  a  feladatot: (36;45)


-Már  megint  45?-gondolom  magamban..


Elkezdem...lebontom  a  36-ot,majd  a  45-öt  is,de  megint  ugyanott  hibázom  el: 9  helyett  15-öt  írok,és  kijavít. Mondja,hogy:


-Akkor  keresd  meg  a  legnagyobb  közös  osztót!


Felírom  a  legkisebb  közös  többszörös  jelét. A  meglepődésének  hangját  hallom. Nem  nagyon  értette :D 


-..Jó..-és  mondja  hogyan  csináljam..


Megvan,jön  a  legkisebb  közös  többszörös..Ezt  is  mondja  hogyan  kell,de  csak  félig  figyelek,ő  közben  hátra  megy  a  többieknek  segíteni. Próbálom  visszaidézni  amit  mondott,és  írom. Kérdezi,hogy  hogyan  írtam,elállok  a  tábla  elől,odajön  hozzám.


-Öhm..jó.-félmosollyal,és  letöröl  valami  számot,ami  egybefolyt  az  eredménnyel.


-Érted?


-Igen.


-Jó,de  akkor  számoljuk  ki  az  eredményt..ami  180?


Leírom.


Előveszi  a  számológépet:


-Igen,annyi. Ügyes  vagy  ###!


Kössz...de  nem  kell  ez.


 


Ma  kint  voltam  a  Nagynénémnél. Csak  5  órám  volt..végre  egyszer.


Leszálltam  a  déli  kapunál. Konkrétan  fogalmam  sem  volt  pontosan  hol  is  keressem  őt,csak  elindultam,gondoltam  majd  vezet  az  ösztön. Csak  annyi  maradt  meg,hogy  valami  balra,jobbra,jobbra  vagy  jobbra,balra,balra,illetve  ezek  kombinációja,és  a  KARD.


A  kardos  sír. Az  a  lényeg,azt  kell  keresni. Szóval  mentem,az  első  elágazásnál  láttam,hogy  egy  házaspár  balra  megy,egy  kicsit  arra  húzott,de  mentem  tovább,és akkor  egyre..jobban..ráncigált.


-Jó  mindegy,végig  megyek  ezen  az  úton  a  következő  elágazásig,és  ha  semmi,akkor  visszamegyek,és  arra  folytatom  tovább  a  keresést!-csitítottam.


Visszafordultam  tehát,jobbra  vettem  az  irányt,majd  megint  befordultam  jobbra. És  akkor  egyszer  csak  megpillantom:


-A  KARD!-szisszenek  fel.


-Itt  kell  bemenni  elvileg.


Keresem  de  semmi.


-Ezt  nem  értem,itt  kell  lennie!-gondoltam  magamban.


Már  lassan  tértig  gázoltam  a  sárban. Kimentem  az  útra,és  barangoltam  tovább,körbe  kerültem  az  egész  parcellát,majd  megálltam  ott  ahhol  először.


Írtam  Sz.-nek  egy  sms-t,hogy  legyen  szíves,és  igazítson  már  útba. Jött  a  válasz: ,,9  azt  hiszem."


-9? Nem  a  kilencesnél  voltam  én?


 Visszamentem  az  elágazásig...és  DE :)


-Na,akkor  fussunk  neki  még  egyszer...Pedig  itt  kell  lennie,ez  hihetetlen! 


Az  egyik  kis  úton  bementem,megálltam,nézelődtem,és  akkor  valami...Valamit  látok. Valami  ismerőset. 


-Lehet  hogy  az  lesz  az?-közelebb  megyek,és  megpillantom  a  nevét  :)


-Igen,Istenem  ő  az! :D MEGTALÁLTAM


Jó  helyen  voltam  parcella  helyileg,csak  sír  helyileg  nem. Valószínű  el  is  mentem  a  közelében :D


 Igen,a  halott  nagynénémtől  kértem  tanácsot. Mindent  elmondtam  neki,ami  bántott,és  útmutatásra  várok.


Hozzászólások száma: (0)

Kezdenek...

2015-04-09 20:39:43

 


 ...kicsit  érdekesre  fordulni  a  dolgok  Lédával  kapcsolatban.


 

Csináltunk  egy  közös  facebookot  pár  hónapja,de  ma  délután  nem  tudtam  belépni. Kb. egy  órával  előtte,mielőtt  beléptem  jelszóváltoztatás  történt. Számonkértem,de  persze  passzolta  a  dolgot. Azt  mondta  már  régóta  nem  lépett  be. Kérdeztem  tőle  az  e-mailünk  jelszavát,de  arra  meg  azt  mondta,hogy  elvesztette  a  lapot  amire  felírta. Nem  nagyon  érdekelte,hogy  bukott  a  fiókunk.

Hát  jól  van  szívem...hamukáljál  csak.

Olyan  bicskanyitogató  néhány  ember...

 

Hozzászólások száma: (0)

...

2015-04-01 20:24:40

 


Február  10


Megyek  be,elsőnek,a  terembe..A  szokásos  pókerarcommal.


-Mi  a  baj  ###?


>-<


-.-


Már  kezd  elegem  lenni  ebből  a  kérdésből,meg  a  nőből  is.


A  hajamat  tépem!


Huh,komolyan  mondom...ideges  vagyok. Mégis  mi   a  jóóéédes  lenne??


MAGA!


MAGA  A  BAJ!


Esküszöm  legközelebb  ezt  mondom  neki,ha  csak  egyszer,ha  még  egyszer  nekem  dobja  ezt. Vagy: Soroljam? Vagy: Úgysem  kíváncsi  rá  komolyan. DE  nem  fogom  szónélkül  hagyni. Maga  mit  lát  rajtam,mi  a  bajom?


ÚHHH >o<


Válaszolok  neki:


-Mi  lenne?-a  második  szót  tátogva.


Semmi  reakció.


Ebből  is  látszik,hogy csak  szórakozik  velem.


Mielőtt  kiment  szünetre,mondta,hogy: ,,Hozzatok  majd  légyszíves  krétát!". Kiment  a  teremből,én  meg  gyorsan  kapcsolok,és  kérdezem:


-V.,lejössz  krétáért? Már  indult  volna  G.,ezért  gyorsnak  kellett  lenni.


Óra  közepén:


-Köszönöm  a  krétát! Ki  hozta? C.  rávágja  hülyeségből: -Senki.


Én  meg  nem  mondtam,hogy  én  voltam :D De  lehet  kellett  volna. Vagy  belekarcolni  a  monogrammomat..


Megint  elterelődött  az  óra  más  témák  felé. Ezúttal  a  lányairól  tudtam  meg  újjabb  infókat. Aztán  mikor  jobban  belementünk  volna  a  dolgokba,passzolta  a  témát,a  magánéletre  hivatkozva. Azért  meghúzza  a  határt. Nem  tudom,hogy  melyik  oldalt  védi..Tehát  hogy  a  személyesebb  dolgok  miatt,avagy  a  ,,Folytassuk  a  munkát"  című  műsor  miatt  passzolta. Avagy  mindkettő :I De  mivel  ezt  hozta  fel,és  nem  azt  hogy  ,,Folytassuk  a  matekórát,mert  csesszétek  meg,így  is  elég  hülyék  vagytok!"...így  azt  gondolom  a  magánéletét  védi.


Ugye  mostanában  nem  szoktam  a  szemébe  nézni,a  szemüvegemet  sem  teszem  fel. Aztán  mikor  magyarázott  egyre  közelebb  jött, megállt  az  előttünk  lévő  padnál,és  ott  mondta  a  rizsát,engem  nézett,konkrétan  addig,amíg  nem  néztem  én is  rá. :D


Német  előtt  elmentünk  büfébe,jövünk  fel  az  első  "Etage"-ra,és  jön  velünk  szembe  keresztből. Néz  felénk. Én  is. Az  arcába  bámulok,és  úúúr  isten  -.-  Azt  az  önelégült,nagyképű  pofát..Csak  engem  néz,a  szemembe  bele,és  derült  arccal,félmosollyal. Elnevettem  magam. Utána  meg  ugye  megy  előttünk,és  megint: úúúr  iisten -.- Ahogy  ott  dobálta  a  fenekét..mert  szabályosan  dobálta..(Mintha  mutatná,hogy  kinyalhatom  nyugodtan :D) A  tisztelet  alább  ment :D


 


Február  11


A  mai  óra  kicsit  kibszta  a  biztosítékot,úgyhogy  holnap  szerintem...nem  fogok  elmenni (korrepra) Nem  hiányzik.


Óra  végefelé  jártunk,C.  ment  ki  a  táblához. Azt  mondja  a  nő:


-Utána  a  ###  is  szeretne  kijönni,megcsinálni  egy  feladatot.


-Én  nem  mondtam  hogy  ki  szeretnék  menni.-veszem  fel  a  kesztyűt.


-De...


Rázom  a  fejem,és  ő  megint  "ütött".


Jólvan..Most  én  jövök. Elterveztem,hogy  bevetem  a  jól  bevált  módszert ( "Írok  még  a  tábláról." című  előadást..)...csak  hát  vissza  volt  még  5  perc  az  órából.


-Na,###  gyere!


-Én  még  nem  írtam  le.


-Megvárjuk. Akár  óra  végéig  is.


Ejha..hát  igen..ilyesmire  számítottam. Szólt  az  egyik  hülye  k.rva,hogy  menjek  már  ki. Vele  azért  nem  akartam  szembeszállni,meg  kitudja  még  többen  is  rámszállnak  a  végén,aztán  mosolyogva,lassan  elindultam.


-Tényleg  nem  írtad  le?


Rázom  a  fejem.


-Akkor  V.,írd  bele  a  füzetébe,ami  még  vissza  van  neki!


Hm..Mindjárt  azzal  jött,hogy  direkt  húzom  az  időt. Mondjuk  így  is  volt :D  Szépen  rálátott.


Odaállok  a  tábla  elé,veszem  a  krétát..


-Várjál  ###...-és  megérinti  a  bal  karomat. Nem  tudom,hogy  véletlenül,vagy  direkt  csinálta-e. Aztán  jöttek  az  idióta  kérdések,felvette  a  nagy  pszichológus  szerepét..


-Általánosban  is  ilyen  negatívan  álltál  a  matekhoz?


-Hát  őh  neem...


Igazából  sehogysem :D  Megcsináltam  amit  kellett,oszt  kész.


-Történt  valami  rossz  élmény?


-Nem...


Végül  is  konkrét  dolog  tényleg  nem  történt..Csak  krétával  dobált  a  tanár :D


-Nem  játszottatok?


-Játszottunk?


-Alsóban?


-De.


-És  felsőben?


-Nem  emlékszem  már.


Ezt  a  kérdést  nem  igazán  vágtam. Talán  a  matekórákra  értette?


-Mondhatom  a  feladatot?


Meghúzom  a  vállam,balra  döntöm  a  fejem,írásra  készre  a  kezemet  a  táblán.


 -45  és  10. Direkt  nem  adtam  nehezet.


Jaj  de  kis  kedves.


Elkezdem...45  kész.


-Akkor  most  írjad  le  xyz  alakban!


Ahaaa...WTF?


És  mondja: 5szőőr......


Elkezdem  a  10-et... Megszólal  C.:


-###! (basszustudjaanevem:D),az  nem  9,hanem  3!


Mi  van  már  megint???-gondolom  magamban.


Tanárnő:


-Ja  igen,az  ott  3  blablabla...Szerintem  hármast  akartál  írni,csak  összekeverted,nem?


Nem  felelek,csinálom  tovább.


 Elakadok.


-Akkor  ezt  ugyanúgy  írjam  le,mint  azt?


-Igen.


Megcsináltam,indulnék  vissza  a  helyemre..


-Megnyugodtál?


-Idáig  is  nyugodt  voltam.


-Nem,feszült  vagy.


Vajon  miért?...


Szóval  mennék  vissza  a  helyemre,egyszer  csak  megszólal  az  egyik  r.b.nc:


-De  a  másik  még  vissza  van,nem  fejezted  be!


-.- :D


Tanárnő  letörli  a  táblát,én  meg  elkezdem  írni,csak  kiderül  rossz  helyen:


-De  azért  töröltem  le  a  táblát,hogy  legyen  helyed.


Letörlöm  a  többit  is :D és  hallok  felőle  valami ,,ne  fárassz" hangot  vagy  sóhajt..


Elkezdem  megint..[45;10]


-Az  nem  lesz  jó,nem  azt  kell  írni,hanem  a  ...!


Letörlöm...(45;10)


-De  az  előbb  is  ezt  írtam!-nyögöm.


És  akkor  rácsap  a  tenyerével  a  padra,és  leszídja  C.-t


Jézusom  de  idegbeteg  tud  ez  is  lenni. Nem  látszott  rajtam,hogy  megijedtem,de  a  kezem  azért  megremegett  picit.


-###,csinálj  már  valamit  vagy  menj  a  helyedre!-pofázta  nekem  az  egyik  ri.bi


*Csöngetnek*


-Na  tessék  kicsöngettek,a  másodikat  megúszta.-így  a  Tanárnő.


Én  meg  mosolyogva  a  helyemre  mentem,összepakoltam  a  cuccom,harmadikként  léptem  ki  a  teremből. Kicsit  mindig  előre  megyek,aztán  megállok,és  várok  V.-re,amíg  kijön. (Mindenkit  maga  elé  enged..csak  nem  tudom,hogy  minek.) Most  is  így  volt,de  kezdett  kicsit  furcsa  lenni,hogy  több  ideig  van  bent,mint  szokott. Hm...itt  valami  nem  stimmel...Odamegyek  nagy  hévvel  az  ajtóhoz,aztán  látom,hogy  ott  áll  V.  és  beszélget  vele :I Kicsit  elbújok,jön  ki  S,majd  V.  is. Volt  egy  megérzésem,hogy  engem  beszélt  ki,ezért  rákérdezek:


-Mondott  valamit?


-Igen,de  szerintem  valamit  nagyon  nem  ját  jól,hát  hogy  nincs  önbizalmad  meg  negatív  vagy  és  segítsek  neked.


O.o  Nah  ezen  megütődtem.


-Hogy  nekem  nincs  önbizalmam? :D


-Igen :D


-Jézusom,ez  a  nő  nem  normális. De  emlékszel  ezt  neked  is  mondta  egyszer,hogy  nincs  önbizalmad..


Hát  igen,ez  azért  kicsit  gyomron  vágott...Hihetetlen,hogy  másodszorra  kapom  ezt  meg. ÖNBIZALOMHIÁNYOS,MOGORVA,NEGATÍV. Szép. Jót  nem  is  tud  rólam  mondani? Csak  a  hibákat  képes  észrevenni? Tsz...Tiszta  anyám.


Végül  is  én  is  így  vagyok  vele..MANIPULATÍV,KIISMERHETETLEN,TÜRELMETLEN. De  ha  nagyon kéne,tudnék  róla  jót  is  mondani. OPTIMISTA,LELKES(ÍTŐ),MAGABIZTOS,TÖRŐDŐ. Tessék  kapásból  négy! Míg  ő  csak  a  szemrehányásra  meg  az  ítélkezésre  képes.


Majd  a  nap  végére  már  tényleg  annyira  feszült. Feszült...Milyen  feszült? Idegbeteg  lettem  ettől  a  nőtől,hogy  poharat  tudtam  volna  törni. Tényleg,matek  után  teljesen  görcsben  volt  a  nyakam. Most  pedig  a  gyomrom. Tök  jó.


 


Február  12


Hét  elején  volt  egy  olyan  érzésem,hogy  ez  a  hét  sorsdöntő  lesz  vele  kapcsolatban. Valószínű  igazam  lesz...


Nem  mentem  el  korrepra.Nem  is  láttam  ma.Pedig  egyszer  megkíséreltem  összefutni  vele. Másodszor  pedig  mindketten  az  alagsorban  voltunk,de  mi  előbb  el  lettünk  engedve. Jobb  is...Erre  a  hétre  elég  lesz  belőle. El  sem  hiszem,hogy  ezt  mondom.Nemrég  még  megtudtam  volna  őrülni  egy  plusz  matekért,most  meg..


Tuti.Biztos  vagyok  benne.1000 %.Tudom,hogy  megfogom  kapni  ezért  az  "adagomat".Azt  is  tudom,hogy  vagy  a  saját  fegyverével  fogok  visszavágni (túl  sok  volt  bennem  a  feszültség :D) vagy  az  enyémmel,a  némasággal. A  helyzettől  függ  mit  vetek  be,és  attól,  melyik  válik  be  jobban.


Elegem  van. Tegnap  végül  is  csak  a  karomat  vagdostam  szét  miatta. Hm,nem  nagy  ügy :) Nem  tudtam  sírni,így  ehhez  folyamodtam. Muszáj  volt. Még  jó,hogy  nem  volt  ma  tesi,és  holnap  sem  lesz. A  körmeimet  is  kipingáltam  tegnap  délután  szép  feketére. Most  először  használtam  ezt  a  színt. Nem  várom  a  jövő  hetet. Jó  lenne,ha  helyettesítő  tanár  lenne  matekon,vagy  a  másik  csoporttal  lennénk  összevonva. Komolyan  nem  vagyok  rá  kíváncsi. Per  pillanat  is  görcsben  vagyok. Ki  fog  készíteni.


Ha  azt  hiszi  csak  miatta,csak  mert  neki  így  tetszik,és  mindenkit  a  maga  képére  akar  formálni...csak  ezért  megváltozom,akkor  kösse  fel  magát. Ki  ő? Ő  az  Isten? A  királynő? Mit  képzel  magáról? Tényleg  el  van  szállva...


Azon  gondolkodtam  mostanában,hogy  én  tényleg  nem  vagyok  idevaló,ebbe  az  iskolába...és  éppen  ezért  ő  lesz  az  az  ember,aki  majd  a  helyes  mederbe  terel. Vagy  innen  mindenképp  el. Mert  oké, átmegyek  a  másik  csoportba,de  mivan,ha  jön  egy  ugyanilyen  ember,vagy  valaki  elkezd  terrorizálni? (Pl.a  másik  a  matek  tanár)


Az  biztos  nem  véletlen,hogy  megtalált,vagy  megtaláltam,vagy  megtaláltuk  egymást. Ez  halál  biztos. Lehet  itt  az  ideje  szembenézni  magammal. Lehet,csak  így  nőhetek  fel...ha  szembenézek  a  démonjaimmal. Mert  végső  soron..ha  mélyebben  beleások  ebbe  a  dologba..nem  őt  utálom,hanem  magamat. Mert  szembefordít  magammal. De  nem,őt  is  utálom,pont  emiatt. Ki  ő,hogy  ítélkezzen  felettem,ki  ő,hogy  megmondja  ezért,és  ezért  vagyok  szarkupac? Válasz: Hát  ő  az  az  ember,aki  szembefordít  magaddal :D


Persze,rosszul  esik,mert  igaza  van.


Going  át  a  másik  matekcsoportba. Engem  nem  érdekel. Talán  az  lenne  a  legjobb,ha  levegőnek  nézném...


Az  a  segítség,hogy  mást (=aki  szerinte  ugyanúgy  önbizalomhiányos) utasítgat,hogy  segítsen  nekem,mert  negatív  vagyok  meg  önbizalomhiányos??? Kib.szott  nagy  segítség. Inkább  főnökösködésnek  mondanám. De  legalább  már  tudom  nagyjából  milyen  kép  él  rólam  neki. 


Már  most  görcsben  vagyok,pedig  nincs  is  matek!!! Persze  mert  rágondolok,és  arra,hogy  milyen  lesz  majd,ha  matek  lesz.


,,-Megnyugodtál?


-Idáig  is  nyugodt  voltam.


-Nem,feszült  vagy."


Vajon  látja  a  könnyeket  a  szememben? A  könnyeket  a  mosoly  mögött  is? Bele  lát  a  lelkembe? Érez,érez  engem?


Kellett  volna  mondanom: Bocs,főnök. Nem  tudtam,hogy  maga  jobban  tudja,hogy  érzem  én  magam  a  saját  bőrömben...


De  érez,érzett. De  honnan? Honnan  tudta? Nem  remegtem  meg  semmi...Direkt  próbáltam  magam  nyugtatni. Ha  így  tudja  hogyan  érzem  magam...ha  így  "letapogat",lehet  többet  is  tud...kezdek  tőle  félni :D Lehet,a  gondolataimban  is  olvas?


Az  a  legnagyobb  gond,hogy  még  mindig  REMÉLEK. Remélem,hogy  valahol  OTT  VAN. Ott van,az  az  ember,akit  én  szeretnék  látni. Aki  lebontja  a  falaimat. 


És  ez  lesz  a  vesztem. Abba  belepusztulok.


 


Február  13


Ma  talán  egyszer  láttam  asszem. Amúgy  megint  megkíséreltem  "véletlen"  találkozni  vele  ofő  előtt,de  semmi...zárva  volt  a  terem,ahhol  volt  órája. Mindegy  is...jobb  ez  így.


Bárcsak  el  tudnám  engedni  valahogy...


Úgy  volt,hogy  ma  kimegyek  a  Nagynénémhez,de  majd  inkább  jövőhéten  fogok. Konkrétan  ő  az  utolsó  reményem. Ha  tőle  nem  kapok  valami  útmutatást  Tanárnővel  kapcsolatban...fogalmam  sincs  mi  lesz.


 www.youtube.com/watch


-Átakarok  menni  a  másik  csoportba. -Mi  a  gond?- Elegem  van  magából. Ez  jó  nyers  lenne. :D


Tényleg  már  csak  Nénémre  számíthatok,nem  maradt  senkim. Semmi  útmutatást  nem  kaptam. A  szeretet  energia  sem  használ,hisz  nem  azt  kapom  vissza,továbbra  is  mutatja  a  tükröt. 


Esküszöm  betöröm  azt  a  tükröt.


 


-###  hogy  hogy/miért  nem  jöttél  (el)  korrepetálásra? Elaludtál?


Biztos,hogy  ilyesféle  lesz  a  kérdés  -.- A  feszültséges  akkor  lesz  a  válaszom,ha  óra  közben  kérdezi  meg,és  ezt  fapofával  fogom  mondani,a  szemébe  bámulva. Ha  óra  elején  vagy  végén  kérdezi  meg,akkor  némasággal  felelek,mivel  akkor  már  nem  nagyon  fenyeget  a veszély,hogy  valaki  bepofázzon,mondjuk  hogy  miért  nem  válaszolok. Csak  szerintem  ha  visszaszólok  neki,akkor  már  ő  nem  fogja  folytatni,ebben  biztos  vagyok,ennyire  már  ismerem. Egyfajta  kielégülés  lesz  ez  számára,ami  meg  nekem  nem  fog  tetszeni,ugyanis  ez  egyenlő  az  aktuális  csata  megnyerésével. Viszont. Így  meg  kiadhatnám  magamból  kicsit  a  gőzt,és  talán  én  is  végre  célba  találnék  ezzel. Vagy  nem :D Ha  meg  nem  válaszolok,az  olyan,mintha  emberszámba  sem  venném,tehát  lehet  ez  jobban  bántaná. Viszont. Így  nem  tudnék  végre  valamit  odamondani  neki. Fogalmam  sincs  melyikkel  járnék  jobban. Ha  válaszolok  valamit: 1. abbahagyja,mert  látja  hogy  kezdek  megnyílni 2. nem  hagyja  abba,mert  ki  akar  készíteni. Ha  néma  leszek: 1. abbahagyja,mert  látja  rajtam,hogy  elegem  van. 2. nem  hagyja  abba,mert  emberszámba  sem  veszem..Ezek  az  opciók.


Nézzük  idáig  mi  volt:


Nos...olyan  még  nem  volt,hogy  kicsit  jobban  beszóltam  volna. Megpróbálhatjuk. Olyan  se,hogy  teljesen  leszartam  a  fejét...viszont  végső  soron  az  senkinek  sem  szokott  jól  esni,ha  levegőnek  nézik. Kivéve  ha  kifejlesztett  valamiféle  pajzsot...mert  akkor  még  ezt  is  le  fogja  szarni,és  műveli  tovább  a  játékát. Na,mindegy..marad  ez  a  ,,B"  terv.


 Idáig  mindig  a  "kicsi  kesztyűt"  vettem  fel,most  kipróbálom  az  egyel  nagyobb  méretet. Tehát  oldalra  lépek,taktikát  váltok. Ha  ő  nem  teszi  meg,akkor  majd  én  fogom. Aztán  majd  meglátjuk...Kiderül. Legalábbis  most  már  nagyon  remélem. Majd  megkérdezem  anyumat,hogy  őt  melyik  bántaná  jobban,úgyis  annyira  hasonlítanak :D


 


Hozzászólások száma: (0)