/ Blogok / LÉLEK / A változás szárnyain

A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70208 látogatás 2 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Boldog Karácsonyt

2015-12-23 20:12:28

 


Ismét a jelennel jövök. Azért a jó öreg karácsony nem maradhat el, és így talán a karácsonyi hangulatom is megjön...


www.youtube.com/watch


 



 



 



 



 





 


 És hát Pécs sem maradhat ki...<3


 



 


 



Hozzászólások száma: (0)

És újra itt

2015-12-08 17:08:53

 


(A  dátum, amikor  kész  lett  a  vers.)


November  15


Mosoly


 


Mosolyogva  sírok,


Mosolyogva  írok.


Mosolyogva  tombolok,


Mosolyogva  rombolok.


Mosolygok, mert  szerinte  nem  tudok.


Mosolygok, mert  már  csak  azt  tudok.


Mosolygok, mert  nincs  több  szó.


Mosolygok, mert  ez  mindent  leró.


Mosolygok, ha  már  a  fájdalom  iszonyat.


Mosolygok, ha  lelkem  s  szívem  kirohadt.


Mosolygok, ha  nem  is  őszinte.


Mosolygok, ha  meg  is  öl  szinte.


Mosolygok  e  romlott  világra,


Mosolygok  a  szeretethiányra.


Mosolygok  az  értetlenre, ki  ostoba,


Mosolygok  az  életre, hogy  mostoha.


Mosolyogj  s  hidd, mosolyod  majd  igazzá  válik.


Mosolyogj  s  lesz, ki  mosolyodtól  már  nem  ázik.


 


(Ezt  egy  nap  alatt  írtam.)


 


December  1


Van, aki  felkel  értem


 


S  ahogy  a  nyár  őszbe  fordult,


Felloban  a  láng, mit  szívem  koldult.


De  ez  nem  emel  ki  a  sötétségből


Hisz  onnan  jön, a  vörös  mélyből.


Éjfekete  az  én  új  lángom,


Habár  először  angyalnak  látom.


Haja  világos, szeme  zöld


A  látszat  szépen  testet  ölt.


Majd  hogy  álarca  lekerül  róla


Hozzám  démonom  szólna


Az  ördög  küldte  nekem  őt


Kit  az  árnyaimból  szőtt


Idegennek  zuhanás  a  mélybe


Mert  így  lelke  lassan  széttépve.


Míg  minket  ez  pont  felrepít,


Lelkiismeret  meg  nem  rendít.


Közös  a  mag, mely  a  gonoszt  hajtja?


Nem  látszik  a  megbánás  rajta.


S  dereng  mellette  ez: játék  az  élet,


Vele  végre  kigyúlnak  a  fények.


Tudok  újra  szívből  nevetni


Búskomorságomat  levetni.


S  elvesztem, de  vele  megleszek,


Mellette  megint  önmagam  leszek.


Egy  kérdés  ismét  felvetődik:


Miféle  erő, mi  nekem  verődik?


Még  nagyobb  roncsá  teszel?


Az  őrülettel  teljesen  feleszel?


Ha  van  épp  elmém, ezt  ő  kérdi,


A  kettősséget  halálosnak  véli.


Úgy  lehet  most  pont  ez  kell  hát:


Fény  helyett  sötétebbe  át.


S  lemegyünk  odáig  is  akár,


Hol  ami  vár, már  csak  a  halál.


Mert  nem  létezik  fent,


Ha  nem  voltam  még  lent.


Tudom  jól, otthonom  a  fény,


S  nem  a  sötét, ködös  mély.


S  ha  itt  feladatomat  befejezem,


Ezt  a  lányt  kézenfogva  kivezetem.


Lelkem  kanóca  vezessen  minket.


Nehogy  azt  is  elnyelje  a  sötét  liget!


S  azért  majd  ki  fog  felállni?


Lelketlen  testembe  szállni.


Ki  áldozza  magát  értem?


Ha  a  lelkét  is  elkérem.


S  szabadságom  nem  garantált,


Úgy  lehet  te  is  itt  maradnál.


 


(Ezt  minimum  egy  hétig  írtam.)


 



 


Üdv  a  közelmúltból.


És  hogy  a  mostani  lelkiállapotaimat  vázoljam:


www.youtube.com/watch  (Angyalok  mindörökké) Ez  speciel  szerintem  az  adventi  vásárhoz  tökéletes.


www.youtube.com/watch (Sorozatgyilkos)


www.youtube.com/watch (Nyári  bor)


 


Utoljára  több, mint  három  hónapja  írtam, ahogy  nézem. Ennyi  idő  kellett  mire  úgy  voltam  vele, hogy  jó, akkor  folytatom. Úgy  éreztem  meg  van  kötve  a  kezem.


Mondanom  sem  kell, hogy  rengeteg  minden  történt. (És  még  a  nyárral  is  el  vagyok  maradva...) Sok  ember  tudja  már, hogy  én  itten  irogatok. Túl  sok. Olyanok  is, akik  jobb  lenne, ha  nem  tudnák. És  olyanok  is, akiknek  jobb  lett  volna, ha  nem  mutatom  meg. Nem  azért, mert  visszaéltek  vele, hanem  ezért  mert  nem  bízom  bennük. És  már  megszakadt  velük  a  kapcsolat  is. Na  de  mindegy.


 


Ugye  ez  az  egész  ott  kezdődött, hogy  megadtam  ofőnek, aztán  A.-nak, majd  Tancinak, és  így  tovább, mint  a  dominó, és  a  végén  már  azt  vettem  észre, hogy  a  blogom  átveszi  felettem  az  idegenvezetést, és  olyanoknak  is  megmutatja  magát, akiknek  egyáltalán  nem  kéne :D


Szóval  ha  még  csírájában  elfolytom  ezt, akkor  nem  kerül  a  szüleim  elé  sem. ( Annyi  jó  származott  ebből, hogy  kiderült, hogy  idáig  jó  munkát  végeztem  az  eltitkolás  végett.) Az  volt  a  legrosszabb, és  egyben  a  legjobb  lépés  is, hogy  ofőnek  megadtam, mert  még  ha  csak  neki  mutatom  meg, szerintem  akkor  sem  tudtam  volna  őszintén  írni  tovább, viszont  azt  hiszem  ő  értett  meg  engem  a  legjobban.


Na  szóval, az  van, hogy  a  blogolást  mindenképp  folytatni  akarom, nagy  kérdés  bennem  az, hogy  itt, vagy  másik  blogban, vagy  másik  oldalon (tehát  nem  KP.-n). Mint  mondtam  őszintén- úgy  hogy  ennyi  ember  tud  róla- nem  fogok  tudni  írni, maximum  úgy, ha  [email protected]  mindenkit, és  csak  írok, mintha  semmi  sem  történt  volna. De  ez  már  csak  azért  sem  előnyös, mert  így  a  titkaimat  nem  írhatom  le. A  másik  meg  ugye  az. hogy  megbánthatom  az  embereket. Mondjuk  ez  már  annyira  nem  érdekel. Bocs, inkább  őszinte  vagyok, és  akkor  fájjon  neked, minthogy  hazudjam  a  szépet, vagy  magamba  folytsam  amit  gondolok. Ez  lehet  kicsit  önzőség, de  szerintem  mindenkinek  így  kellenne  tennie.


Azért  kéne  itt  folytatni, mert  akkor  nem  szakad  meg  a  "kör". Ha  viszont  újjat  kezdek, mindenki  el  lesz  tévedve, hogy  mi  miért  van, viszont  valószínűleg  nem  fogják  tudni  azok  a  bizonyosok, hogy  én  vagyok  az (de  benne  van  a  pakliban, hogy  kitalálják). Ha  nem  kamaszpanaszon  folytatom, akkor  teljes  a  biztonság, viszont  előzmény  megint  nuku, és  nem  akarom  az  összes  bejegyzést  oda  átmásolni, mert  iszonyat  hosszú  idő, az  meg  úgy  nem  jó, ha  csak  néhány  mondatban  mesélem  el  a  dolgokat.


Az  is  necces, hogy  hogyan  írjak  tovább, ha  a  gép  itthon  tabu  még  mindig, és  elég  csóró  is  vagyok.


Majd  lesz  valahogy. Az  egyszer  biztos, hogy  vagy  részletesen (már  amennyire  tudom, mert  nem  jegyzetelgettem, csak  mostanában  kezdtem  el), vagy  néhány  mondatban (ha  nincs  már  sok  időm) a  lényeget  elmesélem  az  elmúlt  hónapokról. Mert  lezáratlanul  nem  szeretem  hagyni  a  dolgokat.


És  akkor  lezárnám  azt  a  kérdést  is, miszerint: ,,Őszinteség  bármi  áron?"


-Nem. A  blogom  árán  nem.


 


Majd  még  jövök.


 


Hozzászólások száma: (0)