/ Blogok / LÉLEK / A változás szárnyain

A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 75072 látogatás 5 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

De nehéz az élet...

2014-09-27 19:22:36

 


Ha  véletlen  kitörlöd  a  bejegyzést,amikor  a  közepénél  tartasz,és  előlről  kell  kezdened. Húúú  de  ideges  voltam. Azt  hittem  beleverek   a  laptopba.


:D


De  komolyan.


Amúgy  így  kezdtem  volna:


...Ezt  mindig  a  papám  mondogatta.


Nehéz,főleg  ha  tanulni  kell...:D Pedig  jó  lenne,ha  már  komolyan  venném  a  tanulást,különben  már  az  első  félévben  meg  fogok  bukni. Németből  kicsit  megsokasodtak  a  rossz  jegyek. Sajnálom, de  ha  egyszer  mindent  egyszerre  akarnak  belém  tuszkolni...elég  néhéz  tartani  a  tempót. Mindig  mindent  azonnal  kell megérteni. Hát  mi  vagyok  én  basszuskulcs???


Csütörtökön  volt  az  első  szakmai  napunk,itt, a  Tettyén. Mindenféle  feladatot  kellett  megoldani,csoportokban. A  csoportok  vegyesen  voltak  felosztva: minden  évfolyamról  2-3-4  ember. A  mi  csoportunkban  volt  két  helyes  srác :)) Természetesen  mindkettő  felsős  volt, ÉS  természetesen  mindkettő  foglalt.(Legalábbis  az  egyik  biztos.) Délutánra  lesátáltuk  a  lábunkat.


Amikor  ilyeneket  látok  -korombeliek, helyesek, és  normálisnak  tűnnek- ...hát  az  teljes  kétségbeesés. Ilyenkor  mindig  arra  gondolok,hogy  nekem  úgysem  lesz  pasim,mert  ronda  vagyok,meg  ilyen  vagyok,olyan  vagyok..És  akkor  eszembe  jut,hogy  vannak  nálam  rondábbak,és  mégis  találtak  maguknak  valakit. Meg  ott  van  anyum...hasonlítok  rá,mégsincs  egyedül. ... :/ Ja. De  akkor  iss!!!! De  nem  csak  ez  a  baj. Hanem,hogy  mindig  az  idősebbek ( a  jóóóval  idősebbek :D ...) kellenek. Ők  tetszenek. A  korombelieket  [email protected] Legfőképp  azért  is,mert  rohadtul  éretlenek. Csak  testvérként  tudok  rájuk  tekinteni.  Nem  tudják  hogy  kell  a  lányokkal  bánni. Eddig  ez  a  tapasztalatom. De  az  idősebb  pasikban  sem  a  páromat  látom. Hanem  az  apámat. Őt  keresem  bennük. Ő  kell,nem  más. Egy  apa. Azért  ők  tetszenek,mert  szerintem  apakomlexusos  vagyok. Én  ebben  biztos  vagyok. Viszont  szerintem  a  kapcsolatom  vele  már  helyrehozhatatlan.


Csütörtökön  reggel  találkoztam  vele  a  kirándulás  előtt. Pont  ott  kólészott  a  téren. Gondoltam,hogy  találkozni  fogunk, szerettem  is  volna  látni. És  íme,megkaptam :) Meghallgattak  az  angyalaim. Azt  is  kértem  tőlük,hogy  valamelyik  normális  csajjal/csajokkal  rakjanak  egy  csoportba  a  kiránduláson,és  ez  is  eljutott  hozzájuk. (Igen,én  hiszek  az  ilyenekben..) Na, lapozzunk..


Beszélgettünk  a  mamás  dologról. És  újjból  kiakadtam  a  drága  mamámon. Megtiltotta,hogy  többet  nála  aludjak,viszont  ha  akarok  elmehetek  látogatóba  hozzá. Jah...értem. Szóval  még  nekem  kéne  szégyellni  magam,meg  nyalni  neki,mi??? Ez  jó. Vicces :D Ezt  biztos  nem  játszom  el  még  egyszer. Sajnos  most  az  eszemre  kell  hallgatnom,a  büszkeségemre. Akármennyire  is  fáj,hiányzik,vagy  átölelném. Belémgázolt. Elárult. Nem  tud  elfogadni  olyannak,amilyen  vagyok. Nem  hisz  bennem. Ő, aki  a  második  ember  volt  az  életemben,akit  a  legjobban  szerettem. Ennek  ellenére  még  mindig  szeretem,mert  a  nagymamám,csak  nem  ugyanúgy.


 


Hozzászólások száma: (0)

Lassan túl vagyunk egy hónapon.

2014-09-24 18:22:17

 


... De  fura. Basszus :O


 


Lassan  kezdek  beleszokni  a  dolgokba. Bár  még  mindig  az  órarend  az  nagyon  képlékeny. Véleményt  egyenlőre  nem  mondanék  senkiről. Esetleg  első  benyomást. De  azt  is  majd  később. Ma  átfutott  az  agyamon  ez  a  kérdés: Tényleg  ez  az  én  iskolám (/ az  én  utam) ? Nem  nagy  falat  ez  nekem? ...  :/  ... 


Van  egy  feladatunk,amit  az  osztályfőnökünk  adott,azért,hogy  jobban  megismerjen  minket. (Mondjuk  nem  mintha  nem  tudna  megismerni  5  év  alatt.) Mindnekinek  kell  küldeni  neki  egy  e-mailt,amiben  bemutatkozunk  néhány  sorban. Milyen  körülmények  között  élünk,hol,kikkel...ilyenek,meg  hogy  mi  milyen  embernek  tartjuk  saját  magunkat,és  milyenek  szeretnénk  lenni. Na  itt  ütődtem  meg. Ez  egy  elég  kényes  terület,legalábbis  számomra. És  ekkor  jött  az  ötlet,hogy  nem  regényt  kéne  írni  az  életemről  neki,hanem  mi  lenne  ha  elküldeném  a  blogomnak  a  címét??? Én  úgy  gondolom  leginkább  a  gondolataiból  lehet  megismerni  egy  embert. Persze  őrlődtem  ám  magamban. Jöttek  az  érvek,és  az  ellenérvek  is. ... Mégis  csak  egy...hát  jó  mondjuk  rá,hogy  vadidegen,hiszen  én  semmit  sem  tudok  róla. (Csak  egy  valamit: bicajjal  jár  suliba. :D ) Mivan  ha  feldob? Elég  durva/ciki  dolgokat  írtam  ide. Amiről  csak  egyetlen  egy!  ember  tud. Ő  lenne  a  második. ... De  mégis...olyan  mintha  már  ezer  éve  ismerném. Külsőleg-belsőleg  egyaránt. Ráadásul  még  a  keresztnevét  is  kitaláltam,mikor  volt  a  beiratkozás. Na  meg  egyáltalán  nem   tűnik  rossz  embernek,  az  első  benyomás  alapján. Ja...de  ez  csak  az  első  volt. ... Még  mindig  fogalmam  sincs,hogy  mit  csináljak. Már  lassan  második  hete  halogatom  ezt  a  feladatot. :/ :( Ohhh  jaaj. 


 


Musik:


 www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


 www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


 


Csak  úgy,mert  szeretem  ezeket :) (csúmsz)


 


Hozzászólások száma: (0)

...

2014-09-12 18:39:47

 


Az  első  héten  így  éreztem  magam: 




 


Most  -második  héten- pedig  kezdem  magam  kicsit  így  érezni:


 



 


Ez  a  két  kép  szerintem  mindent  elmond.


Ezen  a  héten  három  beszólást  kaptam. Kettőt  ma,egyet  pedig  még  valameyik  nap. Nem  csináltam  semmit,nem  provokáltam  őket (persze  majd  pont  én...)   Természetesen  a  retardált,kinyalt  picsájú  riherongyoktól. Sajnálom,de  ez  most  kikívánkozott  belőlem. Ha  ez  így  folytatódik  tovább,vagy  még  jobban  eldurvul,akkor  én  esküszöm  vagy  őket  ölöm  meg  vagy  magamat  akasztom  fel. De  inkább  utóbbi. Miután  bevertem  a  képüket. 


A  madarak  azok  az  emberek,akikre  talán  még  számíthatok. TALÁN. Az  egyik  madár (aki  a  legjobban  tudott  volna  segíteni)  már  rég  cserben  hagyott. Nem  számíthatok  a  segítségére. Nem  ezt  vártam  tőle.Csalódtam  benne. Mondjuk  részben  én  voltam  a  hibás,tehát  magamnak  is  köszönhetem. ... Ott  vannak  az  újdonsült  tanárok  is. Akikhez  még  nagy  reményeket  fűzök. MÉG. -.-  Néhány  normális  osztálytársam...akiket  alig  ismerem, a  legjobb(?)  barátnőm (najóezkészvicc:D) , és  elvileg  első  helyen  a  család  meg  a  rokonok  állnak. ELVILEG.


Mindig  is  gyűlöltem  magamat  azért,hogy  soha  nem  tudtam  kiállni  magamért. Másokért  meg  már  végképp. Amikor  beszólnak,én  lefagyok,nem  tudok  mit  visszaszólni. Persze  később  eszembe  jut,hogy  mit  kellett  volna,de  hát  ugye  már  akkor  késő. Pedig  legjobb  védekezés  a  támadás. Hát  ja...ebbe  már  biztos  vagyok. Mert  nálam  rohadtul  nem  vált  be  az  az  elv,miszerint  ,,Nézd  levegőnek,mintha  ott  se  lenne. Ne  foglalkozz  vele! " Meg  társai. Akkor  csak  tovább  csesztettek. És  soha  nem  hagyták  abba. Ennyit  mondtak: Jó  téged  piszkálni,mert  nem  reagálsz  rá. -.- ??????????????????????????? Már  kib*szottul  elegem  van  ebből  a  szerepből. Én  verekedni  akarok,  pofozkodni,hajat  cibálni,kék-zöld  lenni. De  komolyan. Még  sem  vagyok  rá  képes. Egyszerűen  nem  ilyen  vagyok. MIÉÉÉÉÉRT???????? Utálom  magamat. ...A  mai  világban  ribancnak  kell  lenni,hogy  érjen  valamit  az  ember.Hogy  igazán  megbecsüljék. A  fiúknak  is  csak  ezek  a  szajhák  kellenek. Mert  csak  ezeket  veszik  észre. A  többiek  magasról  levannak  fosva. Dögöljenek  meg  ott  ahhol  vannak.


 


Kezdenek  összefolyni  a  napok. Hétfőn  is...8  órám  lesz  a  nulladikkal  együtt. A  nulladik  és  az  első  órám  pedig  tesi  lesz. -.- Előre  örülök. Mondjuk  már  annyira  nem  zavar,hogy  szinte  minden  nap  nyolc  órám  van. Vagyis  zavarni  zavar,csak... beletörődök. Ezelőtt  meg  kész  kínzás  volt  eleve  a  6  óra. Meg  a  duppla  órák...Most  van  amikor  egymás  után  3  németünk  van ( persze  azokon  kívűl  általában  van  még...) Jó,  mondjuk  az  óra  eleje  mindig  azzal  megy  el,hogy  a  tanárra  várunk,szóóval  nem  olyan  hosszú  egy  óra. :) 


 


Hozzászólások száma: (4)

Csak úgy :)

2014-09-11 21:17:55

Ma  kaptam  egy  üzenetet  egy  rokonomtól,amit  jól  esett  olvasni. Nem  számítottam  ilyesmire,főleg  nem  tőle. Hisz  alig  ismerjük  egymást. Gondoltam  most  megosztom  VELETEK. Hátha  valakinek  éppen  most  lenne  szüksége  ilyesmire. :)


Csak   olvasd  lassan  és  csendben! Ebben  a  világban  legalább  5 ember  van, aki  úgy  szeret, hogy  meghalna  érted, és  legalább  15, aki  igazán  szeret . Az  egyetlen ok, hogy  valaki  utál, azt  jelenti, hogy  olyan  szeretne  lenni, mint  te. Mosolyod  azoknak  is  örömet  okoz, akik  nem  szeretnek. Minden  este  gondol  rád  valaki  elalvás  előtt. Valaki  nem  tudna  élni, ha  te  nem   lennél. Különleges  vagy  és  egyéniség  vagy. Valaki,  akinek  a  létezését  figyelmen  kívül  hagyod, szeret  téged. A  legnagyobb  hülyeség is,  amit   csinálsz,  jó  valamire. Ha  úgy  gondolod,  mindenki  hátat  fordít,  jól  nézz   körül. Elsősorban  te  vagy  az, aki  hátat  fordít. Ha  azt  gondolod, nincs  szerencséd, azért  mert  nem  kaptad  meg, amit  akartál,  akkor  nem  is  kapod  meg. Ha  nem  gondolod, akkor  valószínűleg  előbb  vagy  utóbb  megkapod. Emlékezz  a  bókokra,  amiket  kapsz  és  felejtsd  el  a  rossz  megjegyzéseket. Mindig  mondd  meg  az  embereknek, mit  érzel  irántuk, jobban  fogod  érezni  magad, ha  tudni  fogják. Senki  sem  érdemli  meg  a  könnyeid  és  az, aki  megérdemli, soha  nem  fog  megsiratni. Ha  van  legjobb  barátod, akkor  legyen  rá  időd, hogy  elmondhasd  neki, mit  jelent  számodra. Küldd  el ez t azoknak, akik  fontosak  neked  és  annak, akitől  kaptad. Ha  megteszed, akkor lehet, hogy  szebbé  teszed  a  napját, és  jobb  irányba  tereled  elgondolásait. Azt  mondják  egy  percig  tart, hogy  észrevegyél  valaki  különlegeset, egy  órát, hogy  komolyan  vedd, egy  napot, hogy  megszeresd   és  egy  egész  élet  kell  ahhoz, hogy  elfelejtsd. Küldd  el  ezt  a  gondolatot  azoknak, akiket  soha  nem  felejtesz el. Ez  csak  egy  rövid  üzenet, de  ennek  köszönhetően  tudni  fogják, hogy  soha  nem  felejted  el  őket. Ha  nem  küldöd  tovább, akkor  az  azt  jelenti, hogy  nagyon  sietsz  és  elfelejtetted  a  barátaidat. Állj  meg  egy  pillanatra  és szánj  rá  egy  kis  időt, hogy  élj! Akkor  mire  vársz? Küldd  el  mindenkinek, aki  fontos  neked  és  tudd  biztosan, hogy  ők  sosem  felejtenek  el  téged.


Ugyan  jól  esett olvasni,mégsem  segített  túl  sokat. Remélem  másnak  talán  fog.


 


Hozzászólások száma: (0)

Jé...élek! :D

2014-09-08 18:09:36

 


 Ja...de  meddig?...


Túléltem  az  első  hetet. Az  első  napot  is,de  azt  már  nehézkesen. Elfelejtettem  odabiggyeszteni  a  kívánság  kosárba  ezt  a  két  dolgot: késés,cikis helyzet. Mert  az  volt  x) Ott  kezdődtek  a  problémák,hogy  eleve  egy  kicsit  későn  indultam,ráadásként  a  busz  is  tetűlassan  haladt. Előtte  való  nap  ugye  még  a  nyárimenetrend  volt  érvényben,hát  én  azt  is  néztem. Leszálltam  egy  megállóval  előbb,pedig  nyugodtan  mehettem  volna  még. Így  hát  elsétáltam  a  szakadó  esőben  az  iskoláig. -.-  Ja,nem  pontosítok: túlsétáltam. Kicsit  el  voltam  tévedve :D (Hiába...nem  volt  rajtam  a  szemüvegem...) Nem  egyszer  voltam  már  ott. :D És  mégiss..Na,mindegy...egy  jó  félórás  késés  után  beestem  az  osztályterem  küszöbén. Természetesen  mindenki  engem bámult,és  természetesen  én  voltam  az  utolsó,aki  megérkezett >< Okéhh... Szerencsére  az  osztályfőnök  nem  szedte  le  a  fejemet  érte. (Aki,mint  kiderült,  ugyanaz  a  nő,aki  ott  volt  felvételin  is. ÉS  rohadtul  ismerős..) Sőt! Egyenesen  kedves  volt. Mondjuk  azt  észrevettem,hogy  sokszor  nézett  rám. (Vajon  miért???:D) Évnyitó  nem  volt,a  rossz  idő  miatt. Elmondott  néhány  tudnivalót ( a  kirándulásokról  csak  annyit,hogy  majd  mesél  róluk. Hát  az  jóóóó lesz-gondoltam  magamban ..) és  kb. 10.45-kor  már  mehettünk  is  haza.


Ami  eddig  történt:


Nos...


Tanárok-NEM  ERRE  SZÁMÍTOTTAM. Pozitív  értelemben  csalódtam. Kezdjük  az  osztályfőnökkel ,(ő  csak  németet  tanít  nekünk) : Egy  angyal. Tényleg. Kedves,mosolygós,megértő. Egyszerűen  a  szó  legtömörebb  értelmében: JÓ. Az  már  csak  hab  a  tortán,hogy  nagyon,de  nagyon  ismerős. A  tekintete,a  mosolya, a hangja, ahogyan  adja  magát...Minden. És  nézem,nézem,és  nézem,de  egyszerűen  nem. Nem  tudok  rájönni,hogy  honnan  ismerhetem. Vagy  mikor  láttam. Különös..Már-már  kísérteties :D :|  ÉS  anyumnak  is  ismerős,egyenlőre  csak  a  neve,az  arcát  már  elfelejtette. Alig  várom  már,hogy  lássa. Talán  így  fény  derül  a  titokra  _  Aztán  ott  van   a  másik  tanci  nénink (T. Zs. , ő  is  csak  németet). Nahh,igen  ő  a  másik  rejtély. Ő  is  ismerős  anyumnak,névre  és  arcra  is. Valszeg  onnan,hogy  egy  középsuliba  jártak. (Tegnap  kiderítettem...azért  nyomozgatok  áám :D ) Mondjuk  nekem  nem. Viszont  ő  is  kedves,figyelmes,szelíd. Ő  is  balkezes,mint  én. :D És  valamiért  mindig  engem  szólít  fel  elsőnek,mikor  elkezdődik  az  óra.(Legelső  órán  is  ez  volt.) (Hogy  most  direktbe,vagy  tudat  alatt...azt  nem  tom). Ja,és  lehet  hülyén  hangzik,de  megérzik  azt,ha  nem  figyelek. Illetve  tudják  azt,  mikor  vesztettem  el  a  fonalat,és  riktig  akkor  mondja  a  nevemet. >< Ezek  tudnak  valamit...Vajon  ez  a  szentség  csak  álarc,vagy  ők  tényleg  ilyenek??? Egy  hónap  múlva  biztos  kiderül. A  többi  tanárral  sincs  bajom.  Kivéve  a  tesi  tanárnővel. Ő  elég  unszimpatikus. Az  matek  tanárokat,és  a  magyar  tanárt    is  a  CSAK  TÖMÖREN: JÓ  csoportba  sorolnám. A  többi  pedig  átlagos. Amíg  nem  bunkóznak,addig  minden  oké.


Osztálytársak- Vegyes. Nagyon  vegyes  idáig. Vannak  k*rv*k. Azok  mindig  is  voltak,és  lesznek  is. Valahogy  nélkülük  nem  teljes  az  élet. -.- Vannak  r*banc*k  is. Természetesen  nélkülük  sem  lehet  meglenni. Na  meg  hülye  libák... És  most  van  egy  új  csoport  is: ami  egy  szinten  van  a  k*rv*val,de  mégis  az  ellentéte. Majd  kitalálom  milyen  nevet  adjak  nekik :D Vannak  akik  normálisak,illetve  vannak  olyanok  akik  Omegák. Hát  én  valahova  a  kettő  közé  sorolnám  be  magamat. Nem  tudom,hogy  a  többiek  szemében  milyen  vagyok... A  fiúk  még  idáig  normálisak, vagy  semlegesek.


 


Hozzászólások száma: (0)