/ Blogok / LÉLEK / A változás szárnyain

A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 69950 látogatás 6 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Welcome 2015

2014-12-30 15:10:05

 


Ne  feledjétek: már  2  éve  halottak  vagyunk ! (2012.dec.21)


Azért  kíváncsi  vagyok  melyik  lesz  a  következő  világvégés  dátum...


Szóval ja.


Lassan  elmúlik  ez  az  év  is. Sajnos  az  idő  nem  lehet  megállítani  még. Pedig  milyen  jó  is  lenne.


Ha  pontoznom  kéne  2014-et,akkor  egy  4,5-öt  adnék  tizes  skálán,mert  hullámvölgyeknek  nem  voltam  híján.


Valami  azt  súgja,hogy  a  2015-ös  évem  vagy  nagyon  jó  lesz  vagy  nagyon  rossz. Valami  vagy  nagyon  visszahúz,akadályozni  fog,vagy  éppen  ellenkezőleg: ez  a  valami  a  csillagokig  fog  repíteni. És  ennek  kimenetele  csak  tőlem  fog  függni. Persze  ez  csak  egy  megérzés.


 


Hát  akkor  B.Ú.É.K  Mindenkinek! :) Reméljük  ez  az  év  háromszor  olyan  jobb  lesz.


Köszönöm  mindnekinek,aki  már  olvasta  vagy  szokta  olvasni  a  blogomat.



 


www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


www.youtube.com/watch


 


 


Hozzászólások száma: (0)

Egy aprócska fénysugár

2014-12-19 16:45:28

 


A  tanárnő.


Legalább  ő  itt  van  nekem.


A  matek  órák  tartanak  életben,adnak  erőt  minden  reggel. Csak  azt  várom. De  fura,hogy  ezt  mondom. :D Tavaly  a  matek  meg  a  tanár  is  csak  egy  nyűg  volt  a  sok  közül. Főleg  az  ének  meg  a  magyar! Azok  a  tanárok  mindig  rettegésben  tartottak. :D De  jó,hogy  már  nem  kell  a  képüket  bámulnom,meg  a  kiabálásaikat  hallgatnom.....


Visszatérve  tehát:


Olyan  jó  érzés,hogy  törődik  velem.


Ezek  történtek  mostanában:


Múltkor  megkérdezte  tőlem  óra  előtt,hogy  beteg  voltam-e,miután  hiányoztam  az  órájáról. (Az  osztályfőnök  bezzeg  nem  kérdezett  ilyet..) TEHÁT  érdekli,hogy  mi  van  velem.!


---------------------------------------------------------------------------------


Viszoont  nemrég  új  irányba  vittem  a  játékunkat,pedig  megfogadtam,hogy  nem  fogom. De  muszáj  volt. :D A  következő  történt:


Nagyban  magyarázta az  anyagot,aztán  amikor  rám  került  a  sor ( egy  példa  megoldása) a  "nem  akarom  megérteni  és  [email protected]  leszarom"  módot  kicsit  átvittem  nyíltabbá: egy  kis  szemforgatás, egy  kanál  ,,Nem  tudom.", egy  zacskó  "hagyjon  már  a  [email protected]"  nézés, egy  csipetnyi  vállrángatás,és  eljutottunk  oda,hogy  elege  lett,ugyanis  kérdezi  tőlem:


#nevem# .. mi  a  baj?


Az  egyik  osztálytársam  adta  a  számba  a  szót: ,,Szerintem  nem  érti,én  látom  rajta!"


Mondom: Hogy  nem  értem.


-*mosolyogva* Khm..szóval, ###, mi  a  baj?


Én: *szintén  mosolyogva*  Hogy  nem  értem?


:D


Azt  hiszem  ez  a  nő  erősen  a  vesémbe  lát. :D


Aztán  volt  egy  másik  része  is  a  dolognak,mert  nem  csak  én  voltam  az  egyetlen,aki  ,,dacolt" . Ilyet  szól (nem  biztos,hogy  így  volt  szószerint..) :


Sz. meg  ###,én  rajtatok  látom,hogy  dacoltok. Szóval  mi  a  probléma?


Sz.?


Sz.: Semmiii..


###?


Én  csak  elfordítottam  a  fejem  egy  vállrándítás  társaságában.


:D


----------------------------------------------------------------------------------


Háromszor  odajött  hozzám. Egyszer  amikor  magyarázott  valamit :D Éreztem  magamon  a  tekintetét,csak  engem  nézett. Végül  megadtam  magamat: visszabámultam,kisebb  megszakításokkal. Majd  távolabb  ment  és  megkérdezte:


Ugye  ###?


Én  meg  csak  ühömöztem,amikor  fingom  sem  volt  semmiről.


Másodszorra, amikor  megkérdezte  tőlem  kész  van-e  a  feladat.


-Nincs  kész,nem  értem.-és  elkönyököltem.


Akkor  mélyen  a  szemembe  nézett  úgy,ahogyan  csak  ő  tud (*megint  félmosollyal) , majd  felkelt,és  elindult  felém. Lefagytam,de  álltam  a  tekintetét. Odajött  hozzám,vetett  egy  pillantást  a  füzetemre,és  elkezdte  magyarázni  a  dolgot. Odabökött  a  bal  középső  ujjával,amin  egy  szép,díszes  arany  gyűrű  volt. Az  ujja  is  szép,hosszú,formás  volt. Talán  kicsit  hasonlított  anyuéra. No  de  a  lényeg: annyira  ismerős  volt  az  az  illat,amit  árasztott  magából..Fogalmam  sincs  kinek  lehetett  ilyen  illata,és  mégis  olyan  ismerős  volt..Tehát  próbálta  magyarázni,de  én  nem  nagyon  tudtam  rá  koncentrálni. Ott  támaszkodott  mellettem,miközben  engem  figyelt. Éreztem,de  nem  mertem  ránézni.


Kérdezte:


-Így  már  menni  fog?


-Igeen.


Persze  nem  tudtam  hogyan  kell  megoldani  a  feladatot.


Még  aznap,de  más  óra  közti  szünetben:


Megyek  a  kuka  felé,kidobok  egy  darabka  szemetet. Majd  fordulok  vissza,felnézek,és  oldalt  kezdi  elállni  az  utamat. Megtorpanok  előtte,miközben  a  szívbajt  hozza  rám. Nem  számítottam  rá. Vagyis  számítani  számítottam  rá (mert  legtöbbször  arra  szokott  menni,ahol  akkor  éppen  óránk  volt),de  nem  pont  abban  a  pillanatban,és  főleg  nem  arra,hogy  hozzámszól:


*mélyen  a  szemembe  néz*  Te  szoktál  otthon  gyakorolni?


Még  mindig  a  meglepettség  hatása  alatt: *fejrázás* Pár  pillanat  múlva: ,,Nem"


Ennyi. :D


Már  indultam  volna  tovább,egy  kicsit  ő  is  megindult,amikor  még  hozzám  vágta  féloldalasan,hogy  jó  lenne  ha  gyakorolnék.


Én  már  csak  egy  félvállas  bólintást  küldtem  feléje  egy  szemforgatással  megcsavarva.


Kíváncsi  vagyok  milyen  lehetett  az  arckifejezése.


----------------------------------------------------------------------------


Ez  is  teljesen  váratlanul  ért. Indultam  V.-vel  németre,megyünk  fel  az  első  lépcsősoron,én  baloldalon,V.  jobbomon. Felérnénk  a  tetejére,és  akkor  megpillantom: először  a  díszes  karácsonyi  pulóverét..Aztán  gondoltam-mint  mindig-levegőnek  nézem. De  a  következő  pillanatban  ránk  köszön:


-Sziaszok.


Alig  bírtam  megállni,hogy  vissza  ne  köszönjek  neki. (Mégis  csak  egy  tanár,és  már  jónéhányszor  tiszteletlen  voltam  vele,mert  nem  köszöntem.) Tehát  nem  figyeltem  rá. De  ennyivel  nem  érte  be,rá  egy  másodpercre  jött  a  késszúrás  a  hátamba,mert  hogy  azt  mutattam  neki  a  fordulóban,egy  őszinte,széles  mosollyal  az  acomon.(=amit  nem  tudom,hogy  látott-e,de  tuti,hogy  nézett) Szóval  kérdezte:


-###,miért  vagy  megint  ilyen  mogorva?


(Amikor  tök  nyugodt  volt  az  arcom,de  ha  neki  ez  jött  le...hát  akkor  tud  valamit..)


Nem  válaszoltam,elindultam  felfelé.


Ekkor  megint:


-Nem  vagy  jól?


De  erre  már  muszáj  volt  felelnem:


-(*félhangosan*) De.Nagyon.


Ennyi  volt. :D Pedig  jó  lett  volna  azt  mondani: Nem  hiszem,hogy  komolyan  kíváncsi  rá. Ez  tökéletes  lett  volna. Na  mindegy.


Aztán  már  a  második  lépcsősor  felénél  voltam,ő  is  lent,az  első  felénél. Hátra  akartam  nézni  V.-re,oldalra  fordítottam  a  fejemet,de  helyette  lenéztem  rá. És  csak  egy  erős  pillantást  tudtam  küldeni  feléje,egy  enyhe  mosoly  kíséretében.


Szerintem  tudta,hogy  mit  kezdjen  vele,eljutott  hozzá  az  üzenet. Biztos  vagyok  benne. :)


 -----------------------------------------------------------------------------


Ez  volt  a  mai:


Ma  tartottuk  az  osztálykarácsonyt (ezen  csak  a  minket  tanító  tanároknak  készítettünk  műsort),utána  meg  az  iskolai karácsonyt. V.-vel  jöttem (hívott  L.,hogy  menjünk  együtt,de  leszartam,nem  vettem  fel  a  telefont), késtünk  egy  jó  negyed  órát,de  szerencsére  még  nem  kezdődött  el. Mikor  beértünk  már  el  voltak  rendezve  a  székek,asztalok,kint  volt  a  kaja-pia,blablablaa. Leültünk  a  terem  végébe. Kis  idő  múlva  bejött  ő  is,de  próbáltam  figyelmen  kívűl  hagyni. Megjött  a  többi  tanár  is,lassan  elkezdődött  a  műsor. Ami  egyébként  -nem  csak  szerintem- nagyon  gázra  sikerült. :D Totál  beégtünk. :D Túléljük...Aztán  mi,akik  hátul  álltunk,vissza  mentünk  a  helyünkre,és  miután  vége  volt  a  gyalázatnak,mittomén  valaki  kérdezte  vagy  mondta,hogy  ki  hiányzik. Erre  ő  rávágta,hogy  én  is  hiányzok. Mondták,hogy  nem  hiányzok,ott  vagyok. Erre  már  nem  tudom  mi  volt  reakciója,  mert  lesütöttem  a  szememet,de  azt  még  láttam,hogy  felém  nézett. (És  egy  másik  tanárnő  is.)


Még  akkor  is  emleget,amikor-elvileg-nem  vagyok  jelen.


Szerintem  (én  ebből  ezt  veszem  le) egyszer-kétszer  már  szájára  vehetett  tanári  körben...


Van  egy  zene,amiről  mindig  ő  jut  eszembe. Mivel  szereti  ezt  a  zenekart-és  gondolom  ezt  a  zenét  is- én  is  meghallgattam,és  ez  kifejezetten  tetszik,de  a  többi  nem  jön  be.:D


www.youtube.com/watch


 


Hozzászólások száma: (6)

Magányos vagyok.

2014-12-17 19:17:07

 


Jómúltkor  kérdezte  tőlem  a  tesi  tanárnő (aki  az  első  benyomás  ellentéte  lett  végül..:) ),hogy  én  mindig  ilyen  magányos  vagyok-e. Hazudtam  neki  széles  álmosollyal  az  arcomon: Neeeeem  és  megneveztem  három  embert,akiket  a  "barátaimnak"  mondhatok (L.,D.,V.) Akkor  kezdett  elegem  lenni  L.-ből  és  D.-ből (="LB").


L-el  a  suliban  már  nem  is  szoktunk  beszélgetni  egymással,meg  amúgy  sem. Reggelente  sem  vele  megyek,hanem  egyedül. Azt  mondta  ő  megpróbált  pontos  lenni,de  nem  jött  össze,és  hogy  mindig  máskor  szokott  buszmegbe  érni. Hát,bevallom  nekem  is  nyűg  volt  ez  az  "időben  ott  legyél"  meg  "ne  késs!",meg  "max. 5  percet  várunk  egymásra",szóval  az  egész  alkalmazkodás  az  időhöz,de  mégis  mindig  azon  voltam,hogy  időben  ott  legyek. Szerintem  ha  komolyan  számítanék  neki  egy  kicsit  is,akkor  ennyit  igazán  megtehetne..De  hát  nem,nem  szereti  a  jelenlétemet. (,, Így  kettesben  jobb,nem?"- Hazudta  akkor..)


A  másik  dolog  amivel  megbántott,az  az  amit  művel/művelnek  D.-vel. Van  amit  neki  megcsinál  neki,nekem  nem. Ezt  úgy  kell  érteni,hogy  megkértem  valamire,D.-nek  megcsinálta,én  le  voltam  fosva. Ja,mondom  oké...Állandóan  rajta  csüng,ölelgeti,boldogan  szelfiznek,nevetgélnek,árkádoznak. Néha  már  hánynom  kell  tőlük. Egyszer  kérdeztem  tőlük  a  buszmegben,hogy  az  Árkádba  mennek-e,erre  D.  rávágta,hogy nem. Aztán  persze  hol  máshol  szálltak  le,mint  az  Árkádnál. Jah...igen? Hát  jólvan  [email protected]  meg! Azért  ő  sem  különb  L.-nél,de  ő  legalább  néha  hozzámszól (amikor  eszébe  jut,hogy  én  is  létezem..) . Talán  még  számít  neki  valamit  az  a  13  év. Jah...ennyit.


Meg  látja  L.  rajtam  (már  ha  látja),hogy  van  valami  problémám  vele,akkor  az  lenne  a  minimum,hogy  megkérdezi  [email protected]  bajom  van  vele. De  nem  kérdezi  meg,mert  kurvära  nem  érdekli,ha  esetleg  haragszom  rá, mivel  én  sem  érdeklem. Én  hülye  meg  segítettem,erősítettem,amikor  az  után,  az  idióta  páwagyerek  után  futkosott (aki  mellesleg  magasról  leszarta  őt). Hogy  hátha  ő  tetszik  neki,és  akkor  derítsük  már  ki. Aztán  amikor  koppant,akkor  is  vígasztaltam. Megbántam.


 Tudom,oda  kéne  állnom  eléjük,és  azt  mondani: Hé,figyeljetek  már: nekem  ez  és  ez  rosszul  esett.


De  ha  valakit  én  nem  érdeklem,akkor  ott  nincs  mit  tenni. Csak  tudomásul  kell  venni.


 


Na  de  akkor  egy-két  mondatot  V.-ről  is,akit  harmadiknak  mondtam (pedig  az  első):


Barátnőmnek  még  nem  mondanám,mert....mert  nem  az. Még  csak  haveri  szinten  van. Feljebb  tudnám  vinni,de  nincs  értelme,mert  majdnem  ugyanaz  van,mint  L-nél. Nem  teljesen  egy  szinten  rezgünk. Néha  halál  unalmas,de  nem  azért  mert  csendes (mondjuk  akkor  is  az  lenne),hanem  mert  amit  mesél  az  rohadt  unalmas. Azt  hiszi  vicces,pedig  csak  neki  az . Énnekem  meg  úgy  kell  magamból  kierőszakolni  a  nevetést  meg  a  vigyort,ami  mondanom  sem  kell  mennyire  fárasztó. (Képzelem  milyen  idióta  képem  lehet  ilyenkor,mert  mindig  megremeg  a  szám.) De  nem  akarom  megbántani. Valószínűleg  én  is  néha  halál  unalmas  lehetek,amikor  egy  szót  nem  tudok  szólni,és  neki  kell  mindig  megtörnie  a  csendet. Meg  különben  is: ha  ő  nem  lenne,valószínűleg  már  rég  megbolondultam  volna  ebben  az  átkozott  osztályban/iskolában. Köszönhető  a  két  "legjobb  barátnőmnek".


 



 


Úgy  valahogy...


 


Hozzászólások száma: (0)

Csalódás a négyzeten

2014-12-15 19:28:43

 


Egyre  jobban  kezdem...ha  nem  is  megutálni,de  nem  szeretni  az  ofőt.


És  ez  szar,főleg,hogy  még  5  évig  őt  kell  bámulnom. (Hacsak  meg  nem  bukok,vagy  át  nem  megyek  egy  másik  tagozatra,vagy  egy  másik  suliba...már  pedig  lehet,hogy  én  nem  vagyok  idevaló...) Jó,persze  még  változhatnak  a  dolgok,de...ahhj.


Először  is  kezdjük  ott,amikor  felajánlotta,hogy  segít  nekem  németből. Én  egyből  igent  mondtam  rá. Végül  nem  mentem  el,nem  akartam  leégni  előtte,mert  ráébredtem,hogy  nem  csak  az  a  baj,hogy  nem  értem,hanem  nem  is  akarom  megérteni. Ok,tehát  először  is  saját  magamon  kell  segítenem. (Amit  egyébként  már  megtettem,és  a  megértés  ment  saját  segítségemmel  is. :D) Ezt  persze  nem  mondtam  el  neki. Miután  nem  mentem  el  a  korrepetálására,nagyon  nem  érdeklődött  felőlem,hogy  mégis  miért  nem  mentem  el,mi  fontosabb  dolgom  lehetett  ennél. Egy  szóval  leszarta. Szerintem  el  is  felejtett. Ebből  jött  le  az  nekem,hogy  igazából  nem  is  akart  segíteni. (Vagy  csak  taktikázik...)


Aztán  elérkeztünk  a  "várvavárt"  kakaóparti  napjához.(Előző  hét,pénteke.) Ez  egy  ilyen  karácsonyi  műsor  volt,aholis  énekeltünk,táncoltunk,gyömbérivó  versenyt  rendeztünk,meseláncoztunk,ügyességi  feladatot  csináltunk,ódát  mondtunk  fel,meg  mittomén  még  mit. Mindezt  a  tizedikeseknek,akiknek  még  sütit  meg  banános  kakaót  is  kellett  vennünk,és  pontoztak  minden  fellépő  osztályt. De  hogy  miért  pont  nekik  kellett  becsicskulni,és  miért  nem  pl. a  13.-osoknak,azt  nem  tudom.


Na,mindegy. Szóval  a  lényeg:


Lezajlott  az  esemény (Jó  hosszú  volt..DE  ott  volt  az  a  két  jóképű  srác  is,az  ifós  kirándulásról. Kiderült,hogy  matek  tanár  az  ofőjük.) Majd  másnap  jött  a  fejmosás    az  osztályfőnöktől  az  osztály  egyik   felének,mert  akkor  pont  bontva  voltunk. El  kellett  mondani  a  véleményünket  erről  az  egészről,és  amikor  rám  került  a  sor,akkor  hozzám  vágta (a  szokásos  halál  nyugodtságával), hogy: ,,Te  nem  sok  mindent  csináltál." Ami  igaz  is  volt  bevallom,tényleg  nem  csináltam  semmit  a  közös  éneklésen  kívűl,és  ez  nem  volt  fair  a  többiekkel  szemben,mert  volt, aki,szinte  minden  számban  részt  vett. Naaadee  könyörgöööm!!!! Nem  én  voltam  az  egyetlen  idióta  aki,[email protected]  se  csinált !!!!  Akkor  mi  a  jóéédesanyukámnak  csak  engem  vesz  elő??? AKKOR  MIÉRT  CSAK  ÉÉN??? Rajtam  kívűl  még  minimum  hat  embert  megtudtam  volna  nevezni,akik  ugyanennyit  teljesítettek,mint  én. Sőt  közölük  voltak  olyanok,akik  elvállaltak  egy  feladatot  és  utána  meg  mégsem  csinálták  meg.(=Végül  ma  ők  is  megkapták  a  magukét.) -Miattuk  buktuk  majdnem  az  egészet ,de  az  utolsó  pillanatban    mások  bevállalták  helyettük. -SŐT,volt  olyan,aki  oda  sem  tolta  a  képét  az  ünnepségre,mert  állítólag  "nem  ért  rá"  a  lelkem. Természetesen  ezeket  a  mondatokat  mind  magamban  tartottam. Helyettük  csak  azt  a  táncolós  cuccot  hoztam  fel,hogy  abban  részt  vettem,és  akkor  mondta: ,,Abban  igen,de  olyanban,amiben  csoportokban  kellett..Azok  nem  tetszettek  neked?" Mondtam  neki,hogy  de  igen. Hát  tényleg  nem  voltak  rosszak,csak   nem  akartam  magamat  égetni.


Szóóval  ez  volt  az  a  másik  dolog,  amin  kiakadtam. Hogy  csak  engem  emelt  ki. Ezek  után  próbáltam  játszani  a  sértődöttet,ami  talán  meg  is  tette  hatását:


Ma  odajött  hozzám  dumálni: kérdezte,hogy  mi  a  baj,mi  lesz  a  némettel,segít-e  valaki,mert  ő  nagyon  szívesen  segít (Ja  persze..gondoltam  magamban..de  legalább  felhozta  a  témát..Mondtam  neki,hogy  saját  magamat  korrepetálom,és  most  már  menni  fog. Mondta,hogy  azt  ő  is  reméli.),mikor  írtunk  töri  dogát,és  mikor  kapjuk  meg,mert  meg  szeretné  nézni (Tudni  illik  immár  annyira  lerontottam,hogy  bukásra  állok  belőle,ezért  most  félek,mint  állat,mert  nem  tudom  mikor  fogja  kiküldeni  az  értesítőt  a  szüleimnek. Nagyon  remélem  nem  fogja,hanem  megvárja  a  csütörtököt,hogy  bebizonyíthassam  az  igazamat. Gőzerővel  kell  javítanom. De  nem  csak  töriből,magyarból  is... :/ Abból  szerencsére  még  nem  állok  bukásra. :D )


Nem  csak  a  matek  tanárnőn  érzem  a  taktikázást,hanem  már  egyre  jobban  rajta  is.


 


 


Hozzászólások száma: (0)

Nem ő lesz az?

2014-12-05 19:31:27

 


Lehet,hogy  mégsem  Léda  lesz  az  igaz  barátnő?


Egyre  inkább  ezt  érzem.


Azt  hiszem  ez  már  nem  csak  egy  hullámvölgy  közöttünk. Ez  egy  szakadék. Ahonnan  nincs,vagy  csak  nehéz  a  visszalépés. Szerintem  nem  vagyunk  egymáshoz  valók. Illetve  nagyon  sok  mindenben  hasonlítunk,de  ugyanakkor  még  több  dologban  különbözünk. Idáig  az  volt,hogy  erősen  ellökött  magától,utána  viszont  kétszeres  erővel  húzott  vissza,ezek  felváltva.Most  is  ez  van,és  ennek  nem  lesz  jó  vége. Ebből  a  barátságból  nem  lesz  semmi. Én  már  előre  látom. Azt  hiszem  a  kezdeti  lelkesedésem  is  csak  egy  úgymond  "fellángolás"  volt.


Tudom,hogy  nem  jelentek  neki  annyit,mint  a  barátnőm (="LB-m"),mert  mindig  vele  lóg. Amikor  ő  megjelenik  én  megszűnök  létezni  számára. És  ez  nagyon  fáj. De  nem  is  az,hogy  láthatatlan  vagyok  neki,hanem,hogy  azt  írta  mindkettőnket  ugyanúgy  szeret. Amikor  ez  nem  így  van.


Szomorú.


Szomorú  dolog.


Az  a  helyzet  amikor  ha  nincs  ló,akkor  jó  a  szamár  is. És  te  vagy  a  szamár.


De  nem  gond. Már  megszoktam,hogy  mindig  én  vagyok  a  második,a  harmadik,a  negyedik  vagy  az  ötödik.


Rúgjatok  csak  belém.


 


Hozzászólások száma: (0)

I <3 December

2014-12-02 20:46:12

 


A  kedvenc  hónapom. :) Szerintem  nem  nehéz  kitalálni,hogy  miért...:)



 


Egy  szerkesztett  kép,szép,szeretett  városkámról. (Noha  havat  még  nem  láttam  szálingózni,reméljük  fehér  karácsonyunk  lesz. :) ) Annyira  gyönyörű,főleg  ilyenkor. :3 <3 Voltam  már  az  adventi  vásáron,de  azt  hiszem  ellátogatok  még  egyszer,mert  nem  lehet  betelni  vele. :D Olyan  hangulatos.


 


Szóval  közeleg  a  karácsony,a  kedvenc  ünnepem...


De  idén  is  az  a  gondom,mint  tavaly: nem  várom, nem  tudok  ráhangolódni. És  ez  szerintem  nagyon  szomorú.


Már  nincs  az,hogy  elmegyek/megyünk  a  nagyokhoz(mama,papa),és  akkor  a  rokonokkal  közösen  megünnepeljük  a  karácsonyt,mert  hát  ugye  történtek  incidensek  az  elmúlt  hónapokban,nem  csak  az  én  részemről (veszekedés,kibeszélés,és  a  többi...)


Szóval  már  elveszett  az  a  varázsa  a  karácsonynak. :(


Miért  nem  tudják  az  emberek  egyszerűen  csak  szeretni  egymást?


Miért  kell  mindig  a  másikat  bántani?


És  ezt  most  magamtól  is  kérdezem.


 


Talán  ezek  az  idézetek  pont  ide  illenek:


 


Ha  gyűlölsz,  az  egód  kiteljesedik.  Az  ego  csak  akkor  létezhet, ha  gyűlöl, mert  a  gyűlölet  által  felsőbbrendűnek  érzed  magad, a  gyűlöletben  elszigetelődsz, a  gyűlölet  meghatároz .  A  gyűlöletben  egy  bizonyos  identitásra  teszel  szert. A  szeretetben  az  egónak  el  kell  tűnnie. Ha  szeretsz,  nem  vagy  többé  elszigetelt: a  szeretet  segít  feloldódni  másokban. A  szeretet  találkozás,  egyesülés. Ha  túlságosan   ragaszkodsz  az  egódhoz, akkor  a  gyűlölet  könnyű, a  szeretet  pedig  a  legnehezebb  dolog. Légy  óvatos, éber: a  gyűlölet  az  ego  árnyéka. A szeretethez  nagy  bátorságra  van  szükség. Nagy  bátorságra  van  szükség  hozzá, mert  az  ego  feláldozásával  jár. Csak  azok  képesek szeretni,  akik  készen  állnak  arra, hogy  senkivé  váljanak.


Osho


 


 


Nehéz  elfogadni  egy  másik  embert,  vele  élni  és  elviselni  a  természetét. Nagyon  nehéz. Valójában  ez  áldozat  lenne. Föl  kellene  áldoznunk  az  egonkat. Az  ego  ugyanis - bár  sóvárog  sok  mindenre, de  szeretetképtelen.


Müller Péter


 


Bár  nekem  nem  lesz  tökéletes  a  karácsonyom,kívánom,hogy  azoknak,aki  most  ezt  olvassák, legyen  az ! ! ! :)


 



 






 




 


Annyira  imádom  ezt  a  zenét,olyan  gyönyörű. :)) Amikor  először  megnéztem  a  videót,hát  én  komolyan  mondom  elsírtam  magam. Sőt,igazából  most  is  sírok. Nagyon  el  van  találva  az  egész.


www.youtube.com/watch


Kellemes  Karácsonyi  Ünnepeket  előre  is! :)


 


Hozzászólások száma: (0)