A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 75187 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Folytatódik a dráma

2016-08-07 01:11:30
09.12.

Írtam A.-nak:
-Szióka. Hát tök jó volt minden, rég beszéltem anyával ilyen jót. Ma pedig ugye hármasban fogunk elméletben.
-Na hajrá :)
- *Lájk jel* :) Ja, és ha akarsz, írhatnál neki, itt facen, vagy megadom a számát, és felhívhatnád telefonon, mert azt mondta, hogy személyesen találkozni nem akar, mert úgy nincs neked mondanivalója..Mondjuk szerintem akkor is találkozhatnátok személyesen..csak mert neki nincs mondanivalója. Valahogy össze kéne, hogy fussatok :D De mondjuk akkor megint izélne, hogy a háta mögött rendezem a szálakat..
-Linkeld át.
- (...)
-Írtam anyádnak.
,,Jó napot kívánok. Tudomásomra jutott, hogy tud róla, hogy ###-t meghívtam magamhoz. Ugyebár arról folyt a beszélgetés, mennyire berúgunk. Na már most. Nem gondolom, hogy egy 18 éven alulinak alkoholt kell fogyasztania, pláne nem, ha én kihívtam. Sanszosan csak egy filmet vagy több filmet néztünk volna meg, meg beszélgettünk volna, szóval szeretném megnyugtatni, hogy nem áll szándékomban leitatni a lányát. Üdvözlettel, M.A.D.B. "

A hármas beszélgetés már annál kevésbé volt jó. G. szinte csak azokat a dolgokat vette ki, amiket róla irkáltam, a Tanárnős bejegyzéseket el sem olvasta, szóval még csak meg sem próbálta megérteni.

Szóba jött persze a vagdosás is. Kérdezte G. miért csinálom, ne csináljam, satöbbi. Mondta, hogy inkább verjem a fejemet a falba :D És kérdezte tőlem, utána meg anyától, hogy keressenek-e egy pszichológust, én pedig rábólintottam.

Keroba nem engedtek vissza. G.-nek az volt a kifogása, hogy nem tehetem meg azt, hogy hülyét csinálok anyából meg hogy néznek majd a húgomra is (aki ugye szintúgy ott tanul), hogy oda puncsolt engem anya, most meg visszamegyek. És nem hitt abban, hogy betudom hozni azt az egy hónapot. Értitek? Egy hónapot. Még ennyire se tartott engem.
Anya meg, idézem: ,,Oda írassalak vissza, ahol egyszer ilyen történt?" Itt a tanárnős dologra gondolt. És mert G. sem támogatja ezt.

Részemről meg persze ment a lázadás, hogy nem fogja fel, hogy én ezt már megtanultam kezelni, nem lenne több ilyen Tanárnős incidens, és eleve csak ő csinálta ezt velem a tanárok közül, de már vele is lezártam ezt (de igazából ekkor már ott voltam, hogy miatta is visszamennék). És akkor erre az volt a válasza, hogy honnan tudom én azt, hogy nem fordul elő többet ilyen, meg hogyha megint ilyen lesz, akkor ismét elmegyek-e.
Én pedig elvállaltam volna szívesen a papírmunkát, ami ezzel jár, sőt még azt is bevállaltam, hogy nyáron elmegyek dolgozni, és kifizetem utólag a tankönyveket, de hát...kettő teljes fegyverzettel egy védtelen ellen nem volt fer játék. Mert ez körülbelül ilyen volt. Azért azzal próbált anya nyugtatni-miután elárultam neki, hogy igencsak megszerettem az Osztályfőnököt-, hogy majd ezután is tarthatom vele a kapcsolatot. Hát oké.

Aztán ugye szó esett arról is, hogy nekem dicséretekre lenne szükségem, meg arról is, hogy nem tartom magamat szépnek, és akkor beszélgettünk a változtatásról is...

Mégis ezek után ugyebár sírva vonultam el a szobámba...

Ezek után Ofővel megbeszéltük azt, hogy majd félévkor bepróbálkozunk még egyszer (mivel fél évet még nem olyan nehéz behozni), addig is ráhajtok a tanulásra, főleg a németre. Felajánlotta, hogy korrepetál németből egy héten egyszer körülbelül, én meg tanitgatom őt angolból :) Aztán kiderült az is, hogy mégse Molnár Tanárnő fogja őket tanítani jövőre.

09.13.

-Oké :D Megnézte már (anyum azt, amit írt neki A.)?
-Nem tudom. Buli volt este. Meg. Megnézte.
-Volt. K.rva jó volt. Sírva aludtam el, sírva keltem fel. Nevelőapám még csak meg sem akarta érteni a tanárnős dolgot, el sem olvasta azokat a bejegyzéseket, amik Molnárról szóltak. Vagy ez egy kijelentő mondat volt részedről, és nem kérdezted? :D ( ,,Buli volt este" ) Amúgy visszaírt?

09.14.

-Nem, nem írt vissza.

09.15.

Ha minden igaz, a mai napon találkoztam először életem első barátjával (P.). K. már alapból ismerte, szóval az ő jóvoltából ismertem meg én is. A fajátszón voltunk, vele volt az egyik haverja is. Mindketten ismerősök voltak már az első pillanattól kezdve. Arra gyanakodtam, hogy ők is Nevkósok voltak, ami feltevés, mint később kiderült, igaz is volt. Egyébként a dolog kettőnk között szépen lassan kezdett alakulni, illetve mindig én voltam az, aki visszafogta a gyeplőt, különben ő ment volna ezerrel.

Írtam Sz.-nek:
-Még kell neki egy kis idő..(anyának) És nem engednek vissza.
-Hova?
-A Keroba.
-Ki nem? Anyáék? Suli?

Aztán egyik nap (szerintem vagy hétfő 15-én, vagy kedd 16-án) írtam egy levelet a mamának. Békülés céljából. Ekkor érkeztem el arra pontra, hogy elegem van. Olyasmi mondattal kezdtem, hogy ,,Azt mondják az szereti jobban a másikat, aki előbb keresi. Nem tudom, hogy most is így van-e." Aztán még pár dolgot, szépen, tömören. Hogy valahol igazuk volt, meg hogy egy dominósor-dőlés indult el az életemben azokkal a pofonokkal, amiket kaptam tőle, és hogy elég sok minden történt velem azóta. Meg hogy szerintem még egy esélyt adhatunk a kapcsolatunknak, aztán ha nem sikerül közös nevezőre hoznunk egymást, akkor nem bánom, hagyom a francba. A végén megkértem, hogy ha hajlana a békülés felé, akkor vagy írjon vissza, vagy hívjon fel.

A következő napokban volt esélyem "megismerni" K. exét (aki egyben az első pasija volt), és a bátyát, L.-t aki igen csak megtetszett. Habár csontkollekció, de 18-19 éves volt, magas, arcra se rossz, na meg rosszfiú (például lopott már boltból, és drogozik is), és imádtam az ölelését. Egyszer a vádlimat is megdicsérte, kérdezte sportolok-e valamit, mondtam, néha biciklizek :D Vissza lett kérdezve, kiderült, hogy az érzés kölcsönös. Mégse küzdött értem. Nem ugrált a kis paprika a tálcámon, hogy kapjam be, helyette a P.aradicsom... xd
Simán hagyta, hogy elorozzanak. Talán nem tetszettem neki eléggé.

09.18.

Reggel jött három nem fogadott hívás. Mama. Délután visszahívtam, elhívott vasárnapi ebédre. Elég hideg, és sértődött volt a hangja, de legalább jelentkezett.
Aztán meg ma volt egy Punnany koncert, amire el akartunk menni K.-val, és amire nagy meglepetésemre el is engedett anyum. Ekkor már minimum egyszer járt nálunk K., szóval anya már "ismerte".

Délután, három óra fele ráírtam Tanárnőre:
-Szép napot! Meddig jutott el az olvasásban, és annak feldolgozásában? :)

Rám írt A.:
-Hello. Mizujs?
-Szia. Ja hát..anyámmal csoda történt, elengedett koncertre. Ahhoz képest, hogy tegnap még arra is húzta a száját, hogy mostanában mindig háromra értem haza suli után..Veled miújs? Este nem leszel bent Pécsett?
-Nem, dolgozom.
-Értem.
-Ma nyolcig, holnap meg reggel kilenckor kezdek.

Sz.:

-Mindkettő? A mama hívott, és hangpostázik.
-Igen, majd mesélek, csak telóról vagyok plázában, és lemerülök. Tudom, vasárnap megyek hozzá beszélgetni.
- Oksi <3
- :) <3

Átmentem K.-hoz, készülődtünk a bulira. Igen csak kicsíptük magunkat. Kölcsönadta K. az egyik ilyen fehér, csöc.skidobós topját, meg a terepmintás rövidnadrágját, és ezek mellé még felhúztam a magasított talpú, világosbarna dorkómat. Meg adott az egyik ilyen virágos parfümjéből. Fullosan néztem ki :D K. kicsit szolidabban: egy hosszú, csíkos egyberuhát húzott fel. Pingáltam neki két nem éppen művészi cica vonalat (most először csináltam meg másnak), és mivel elég zsíros volt a haja, javasoltam neki, tegyen bele hajzselét, attól jobb lesz. Legalábbis nekem jobb szokott lenni :D De rajta még ez se segített xD Ekkor ejtette ki a száján azt az örök beszólását, hogy: ,,Úgy nézek ki, mint egy szakadt k.rva :D " Persze akkor már korom sötét volt, amikor kiléptünk a lépcsőházból.

Keringtünk kicsit a házak között, kerestük P.-t, merthogy úgy volt, ő is jön velünk, de addig sz.rakodtunk, amíg lelépett. Közben kétszer is beszóltak nekünk ilyen idegen hapsik, hogy ,,Sziasztok lányok." meg ilyenek :D Jobb láttam felhúzni még azt a sport kardigánt, amit adott K. Nem hiányzott, hogy megerőszakoljanak.

Megtaláltuk L.-t, totál be volt szívva egy Manó nevű gyerekkel egyetemben. Engem is megölelt, és mondta: ,,Hm ###, de jó illatod van." De még így is tetszett a gyerek, sőt :D

Felszálltunk egy buszra, közben nyomtunk pár szelfit. Leszálltunk, felsétáltunk Széchenyi térre, K. törte az utat, vezetett engem. Átverekedtük magunkat a tömegen, beértünk az utólsó asszem két számra :D K. meglátta P.-éket, merthogy többen voltak, köztük csajok is. Mondta, hogy menjünk oda, de én nem nagyon akartam. Aztán végül is egyre közelebb mentünk hozzájuk, a hátuk mögött álltunk, és egyszer csak észrevett minket. Vége volt a koncertnek, elindultunk lefelé (K.,P., P. haverja D., és még két lány), aztán bementünk még jobban a belvárosba piát venni. Filóztunk, hogy ki menjen be, mert ugyebár egyikünk se múlt még el 18. Aztán végül K. meg én mentünk be, mögöttünk áll két nem éppen józan nő, és őket kértük meg. Vettek nekünk egy üveg vörös bort, mi meg két liter kólát, aztán azzal kevertük be. Elindultunk, közben körbe-körbe járt az üveg. Leültünk az egyik téren a kőre. Még ilyenkor is jó sok ember volt. Még egy csöves is megtalált minket (akiktől én eléggé félek), de D. lepattintotta őt. P. biztatott, hogy húzzam meg azt az üveget. Hát nem is sajnáltam annyira.
Lassan elindultunk a buszmegállóba, útközben már fogtuk egymás kezét P.-vel, mert emlékszem, hogy a hosszú körmeimmel viccelődött, hogy velem nem lesz szerencsés összeveszni, és közben mutatta a karmaimat, és kérdezte D.-től, igazi-e, vagy mű, az meg rávágta, hogy igazi.

És ha nem a mai napon, akkor 26-án látta anyum először és utoljára P.-t.

09.19.

A mai napon berántottam még egy embert ebbe az őrületbe. Egy velem egykorú lányt a facebookos Tábortűz nevű lecsúszott emberek számára létrehozott csoportból. Ő is egy segítő volt, ilyen fiatalon.

-Szia. Szerinted melyik a legfájdalommentesebb halál?
-Az amikor nem vagyunk betegek, és nem kell szenvednünk a halál előtt, hanem például este elalszunk, és soha többé nem kelünk fel...De miért kérded? Mi a baj?
-Jól hangzik..Szuicid gondolataim vannak.
-De ugye nem akarsz semmit csinálni?! Mármint magaddal...
-De..csak nem tudom lenne-e elég bátorságom hozzá.
-Mi az oka, hogy ilyenekre gondolsz? A problémáink elől nem lehet menekülni, megoldást kell találni rájuk. A halál pedig nem old meg semmit!

Neki is elmeséltem a sztorimat, megadtam a blogom címét, ha valami történt velem, azt mindig elmeséltem neki, ő meg ugye próbált segíteni, fényt hozni az életembe. Aztán meg neki is volt egy Tanárnője. Ő is ugyanúgy volt vele, mint én az enyémmel, a tulajdonságaik is ötven százalékban megegyeztek, csak annyi különbség volt, hogy az ő Tancija azért közelebb állt hozzá, mint hozzám az enyém. És ráadásképp nem csak a csajnak, még a nőnek is Molnár volt a vezetékneve. Szóval ez így érdekesen jött ki.

09.20.

Ugye ma kimentem a mamához. Amikor odaértem elég aggasztó látvány fogadott. A kicsit fehér kapunak a kilincse letörve, a ház félig szétbombázva, a mamán fehér tapasz. Kiderült, hogy bőrdaganata lett, és később derül csak ki, milyen indulatú. Le voltam sújtva. Én azt gondoltam akkor, hogy lelki eredetű, és még mindig ez a véleményem, hogy az volt. Szerencsére a legjobbkor találtunk újra egymásra. Az orvos remélte, hogy nem fordul elő többet. Hála az Égnek azóta nem is volt semmi
.
Aztán ugyebár sor került arra a bizonyos beszélgetésre. Persze nem csak a mamától, a papától is kaptam. Igyekeztem higgadt maradni, ami azért elég nehéz volt emellett a tüzes asszony mellett. (Ugyanaz a horoszkópja, mint Ofőnek, mégis eléggé különböznek.) És igyekeztem közös nevezőre is hozni magunkat, ami hát nem teljesen sikerült. Volt egy pár kimondatlan gondolatom, amik így utólag jutottak eszembe a buszon.
Viszont kiderült, hogy ők a szomszéddal akkor azt hitték a nyaraláson, hogy csak megjátszom azt, hogy rosszul vagyok. (Mert miközben feküdtem, a telefonomat is nyomkodtam.) Aztán meg szóba jött az akkori naplóm is...azért is kaptam a hideget. De ez már persze az ő problémája, nem én kértem, hogy olvasson bele. A naplómba jogom van azt írni, amit akarok. Mert ugyanúgy jogom van azt gondolni, amit akarok. Ennyit erről. Mondjuk az ő problémája csak annyi volt, hogy ha unatkoztam, azt nyugodtan megmondhattam volna nekik, de én ugye akkor azért nem akartam hazamenni, mert attól féltem akkor majd azt gondolja a mama, hogy csak a nyaralás miatt vagyok vele.
Meg hogy amikor ketten elmentünk a másik mamához, az csak a másik mama miatt szerettem volna. De ez igaz is volt, hiszen már akkor is elegem volt belőle.

Szóval igyekeztem helyretenni a dolgokat. De az az igazság, hogy ötven százalékban burkoltan segítséget kértem. Elmeséltem neki az elmúlt egy évemet. Blog, Osztályfőnök, Tanárnő, suliváltás. Megmutattam neki a karomat. Letaglózta. Kérdezte, hogy anyáék tudnak-e róla, én meg feleltem, hogy igen, mondták is, hogy keresnek valakit, de még nem tettek semmit ez ügyben. És ennyi elég is volt. Felhívta apámat, először csak annyit mondott, hogy sürgős, velem kapcsolatos, és jöjjön ki azonnal.

Kijött, mama elmondta neki, én akkor pont kint voltam a kertben. Bementem, kaptam tőle is az apai "dorgálást". Kérdezte, hogy olyan akarok-e lenni, mint a börtöntöltelékek, akik szintén vagdossák magukat. Meg hogy mehettem volna hozzá is, ha problémám volt.

Persze, majd pont hozzá mentem volna, akitől mérföldekre vagyok. Már nem fizikailag. Amúgy sem tudott volna segíteni ő sem.

Megbeszéltük, hogy következő héten mi ketten apával elmegyünk a családgondozóba, de előtte apa majd mondja anyának.

Aztán egyik héten-még hét elején-egyszer csak arra jöttem haza, hogy apa meg anya ott áll az ajtóban. Akkor mentünk, viszont apa nem mondta anyának, szóval nem is tudott róla. Először a kis Tesco alatti irodához sétáltunk le, de kiderült nem oda kellett volna, hanem az Anikó utcaiba. Szóval elmentünk oda.

Felvette az adataimat/adatainkat egy nő, elmeséltem a sztorimat (suliváltás-Tanárnő), és látta a falcolásaimat is, emiatt viszont nem kaphattam a családgondozóiból pszichológust, hanem rendelőintézetbe kellett majd mennem. Mondták, hogy kapni fogunk egy családgondozót, és hogy legközelebb anyával kell visszamennem.

09.25.

Ráírtam A.-ra:
-Szia. Miújs? Mesélj valamit.
Négy óra múlva válaszolt is.
-Szia. Bocsi, suliban voltam hosstesskedni, meg egészség nap volt. Semmi. Veled?

Ma elmentem biciklirandira P.-vel. Habár először úgy nézett ki, mégse jön össze, ugyanis a biciklimről leesett a lánc, de pechemre P. meg tudta csinálni :D Igen...erősen gondolkoztam rajta elmenjek-e.
Betekertünk a belvárosba. Széchenyi tér, Székesegyház...satöbbi. Visszafele defektet kapott a biciklijének kereke, szóval sétálnunk kellett. A temetőnél megálltunk pihizni, letelepedett a kőre, én meg beleültem az ölébe. Akkor már nagyon elegem volt belőle, ugyanis vagy egy hete azzal a bizonyos válasszal piszkált. A kérdés az volt járnék-e vele. Nem mondtam semmit aznap se.

09.26.

Válaszoltam A.-nak:
-De az gondolom jó sok :D Nekünk is volt pénteken sport nap. Amúgy megvagyok.
-Heloooo. Épp a rokkantat találtad meg. Kérlek hagyj üzenetet :D Viccelek :D
- ?? :D
(...)
-Mondtam már, hogy szakítottam K.-val?
-Nem mondtad. Hogyhogy? Amúgy tegnapelőtt veled álmodtam :)
-Na tényleg? Mit?

Aztán a mai napon késő délután fele el voltam engedve estére. Összejöttünk az Árpád melletti focipályán. K., én, P., P. haverja D., P. másik haverja M., és P. harmadik haverja B. Majd később Kl. is csatlakozott hozzánk. Amikor kezdtünk fázni, akkor a fiúk odaadták a pulcsijukat. Nekem P., K.-nak D. M. megvette a bort (mivel ő már elmúlt 18), bekevertük kólával, aztán azt ittuk. Bevallom a mostani alkalomnál kicsit többet ittam, mint az előzőnél, de most is csak annyit, hogy nagyrészt P.-nek az ölében ültem, felé fordulva, ráborulva. Kérdezte is, hogy alszom-e :D Szóval nem azért mert annyira KO voltam. Ekkor mondtam ki azt a bizonyos ,,Igen"-t. De egyrészt kissé részeg voltam, másrészt nem gondoltam komolyan. Szeretethiányom volt, na. Nem voltam belé szerelmes.

K. aznap D.-vel jött össze (ahhoz képest, hogy nyolc napja látták egymást először...mondjuk mi sem voltunk jobbak P.-vel...). Egyik pillanatban csak azt láttam, hogy K. D. karjaiban van, és éppen nagyban smárolnak. Nem voltam benne biztos, hogy jól látom, vagy csak a pia hatása :D

K. elment valahova, azt hiszem Kl., meg az egyik exe (A.) miatt. Én ott maradtam a fiúkkal. P. a kezembe adta mindkét füstölgő cigijét, és elment könnyíteni magán. Akkor próbáltam ki először a cigit. Nagyon finoman szívtam bele, mert féltem, szinte nem is éreztem semmit. Majd én is elmentem "mosdóba". A hátsó, sötét, fás, dombos részhez. Ahogy leguggoltam, majdnem legurultam a dombon, majdnem összeestem :D Nem sokkal utána átmentünk a másik oldalon lévő focipályához, amit egy kerítés választott el a másiktól. Már mindenki átmászott, nekem ismét könnyítenem kellett magamon, akkor ott, az egyik fánál intéztem el, közel a többiekhez :D Aztán lassan indulnom kellett haza, hiszen idő volt. Belenyúltam P. pulcsijának a zsebébe, volt benne egy bicska, és kicsit megvágtam a csuklómat, de nem úgy, hogy vérzett, éppen csak egy karc. Hát igen...nem teljesen voltam magamnál. Nem vette észre senki.

Haza felé menet természetesen P., K., és D. kísért. Közben Majka szólt bluetooth-os hangszórón. Ez a két száma mindig arra a hűvös, kábult, bapasizós szeptemberi napra fog emlékeztetni:
(Vigyázat, trágár dalszöveg..;) )

https://www.youtube.com/watch?v=oXWXWayepfE

(Ez már nem.)

https://www.youtube.com/watch?v=ibQ3jHs4Dl4

09.27.

Rám írt A.:

-Szia. Nem mondtad el mit álmodtál velem? :D
-Szia. Őh..hát.. Elég izé a dolog, nem nagyon akarom elmondani :D de így még meg azt hiszed, hogy nagyon gáz..pedig nem, de ahhoz eléggé, hogy elmondjam.
-Mi van? :D
-Semmi..:D Vedd úgy, hogy nem is álmodtam veled.
-Na mesélj csak :D Nem úszod meg :D
- :D Fenébe..mondjuk már alig emlékszem a részletekre..fogtuk egymás kezét. Ennyi maradt meg. Na de miért szakítottál K.-val?
-Mert elegem lett belőle. Szóval a kezemet fogtad. Hmmm. Most akkor vagy nagytesó lettem, vagy más :D

09.28.

-Ja..Te ilyen álomszakértő vagy? :D
-Nem :D De elmesélhetnéd tényleg, hogy mit álmodtál :D
- :D
-Komolyan :D

09.29.

-Komolyan ennyire emlékszem, és az érzésre, ami ezzel együtt felszabadult.
-Milyen érzés?
-Hát az, amit mondtam, mikor kérdezted, hogy mi a véleményem rólad. Hogy már az első naptól kezdve, mikor elkezdtünk levelezni..így kezdtem.
- :) I m your big.sister ;)
- :) B. - ről tudsz valamit amúgy?
-Semmi különöset. Miért?
- Ja, jó már semmi. Csak egy hete írt legutóbb, de most nézem, hogy két órája rám írt.
- :D Oksi :)
-Molnárra meg ráírtam szeptember 18-án (mert nem bírtam már), hogy meddig jutott el az olvasásban, és annak feldolgozásában, és hát nem leszart?? Még most sem válaszolt. Lehet, hogy nem kellett volna.
-Lehet sok(k) volt, amit írtál. Nem tudom.
-Ja..aztán meg mondtam B.-nek kérdezze már meg, hogy mi van, de róla nem írt semmit. Mindegy.
-Beszélek majd mindkettővel, ha gondolod :)
-Okés, azt megköszönöm :)
- :)

09.30.

A mai napon elvittem a barátnőimet (K., P.) az én régi jó sulimba. Pont kicsöngő volt, és a régi osztálytársaim is jöttek ki, és páran észre is vettek:

-Szia ###!-köszönt rám az egyik mohácsi.
-Szia...-égett a pofám.

Bent egészen váratlanul összefutottunk A.-val. Ekkor látták először őt, de én K.-nak már említettem. P. váltott vele pár mondatot, A. mondta neki, hogy megy matek órára. Nekem meg jött megint az álmommal, hogy nem akarom-e már elmondani, meg írjam meg akkor facebookon. Kifelé menet összefutottunk néhány exosztálytárssal. Kicsit gázos volt a szitu. Az egyik kérdezte, hogy hogyhogy ittenik vagyok, én meg elcsaptam egy ilyennel: ,,Hosszú :D..."
eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!