A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 74531 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Belépve az újba,de kötve a régihez

2016-07-01 10:41:26
09.01

Éjszaka, 0 óra 14 perckor ezt írtam A.-nak:
-Nem akarok elaludni :( Nem akarom a holnapot. Nem Molnár miatt, hanem a suli miatt. Még jó, hogy első napon nem kötelező senkivel sem beszélgetnem.
10 óra 22 perc - Reggelt. Beszéljük meg azt, hogy felhívsz, ha végeztél.

Az sulis nap persze hozta a formáját.
Az egyetlen dolog, ami erőt tudott adni, az az a tudat volt, hogy találkozok a Tanárnővel. Csak ezt vártam.
Belépek a terembe, oda megyek bal oldalra, az utolsó előtti padsorhoz. Jön elém a jövendőbeli osztályfőnököm. Kezet fogok vele: ,,Na, ezt biztos nem fogom szeretni.." (Aztán végül is javult a helyzet... )
Aztán még a szorongásomat kicsit ellensúlyozta az, hogy két ismerős gyerek lett az osztálytársam, és az egyik megtetszett. A legnagyobb szájú (M.Máté <3)
:D
Meg amikor kint álltunk a terem előtt, megszólított az egyik csaj (Sz.) hogy mi a baj, mondom neki semmi, aztán odajött még egy lány (V.-ő volt az, akit kinéztem első hallásra magamnak, hogy vele fogok lehaverkodni, mikor igazgatóhelyettes felolvasta a névsort), és dícsérte a műkörömnek látszó hosszú körmeimet. Majd egyszer csak mellettem volt M.M is :) Ő is dumált valamit, én meg csak figyeltem.
Ehhez a sráchoz még annyit fűznék hozzá, hogy két évvel fiatalabb nálam. És azóta érzem, hogy bejövök neki, meg szoktam is hallani fél mondatokat a barátja szájából, amire erre lehet következtetni. Amióta a legjobb barátnőmmel legjobb barátnők lettünk, azóta köcsög, de elképesztően normális, komoly is tud lenni. (Egyszer angolon ő volt a párom. Akkor is lehorgonyzott. Megfagyott bennem a vér. Újra visszatértek a régi érzések :) ) Ki tudja, lehet még lesz valami köztünk...annak ellenére, hogy két évvel fiatalabb nálam.
Na ennyit róla.

Szóval suli után dzsaltam haza. Majd készülődtem, indultam keroba.
Kiléptem a lépcsőházból, kinyomtam a repülőgép üzemódot a telefonom, egy percre rá: hív A.
Felveszem, és közli velem, hogy valami megbeszélést tartanak a tanárok, ezért később tudjuk összehozni a talit. Oké. Megbeszéljük, hogy találkozunk kero előtt.

Buszra fel-le. Megyek...Ott ül lazán a kerítés előtti szegélyen, vagy min. Mondja, hogy ameddig tart az ülés, elmehetnénk a borász boltba, mert kell valamit vennie. Elsétáltunk a 30 fokban. Még árkádnál is messzebbre. Nem nagyon emlékszem miről beszélgettünk, csak annyi maradt meg, hogy napszemüveg volt rajta, én meg csak a fejemre tettem és kérdezte:
-Neked hogy hogy nem sül ki a szemed?
- :D Én jól bírom, de hát neked mondjuk kék a szemed..
Rám néz, felemeli a napszemüvegjét, és látom, hogy barna a szeme. xD

Odaértünk, előtte elszívott egy cigit. Kérdeztem mióta cigizik, azt válaszolta, hogy amióta a Keroba jár. Aztán fikázta, hogy teát ittam a nagy melegben. Meg mondta, hogy csak egy embernek adta tovább a blogomat, a pszichodokijának, aki valahol külföldön él, és az első kérdése az volt neki (a dokijának), hogy leszbikus vagyok-e, meg mondta, hogy kicsit bolond vagyok :D

Bementünk a boltba, közben Müller üzent A.-nak, hogy végeztek a tanárok, utána hívta ofőm is. Felvettem, beszéltem vele, mondtam hol vagyunk, hogy egy 20 perc és odaérünk. Aztán mondta, hogy az egy kicsit sok, én meg válaszoltam, hogy akkor sietünk. És hogy majd a kertbe menjünk...

A.-val elindultunk. Loholtunk, mint az idióták, alig tudtam vele tartani a tempót. A szandálom vizes volt, mert izzadt a talpam, ami ide-oda csúszkált. Átmentünk másodszorra is azon az úton, amit pont akkor csináltak, és homokkal volt lefedve az egész...Na hát a rakás fele biztos beborította a lábunkat. De csak mentünk, ha jól emlékszem néha már futottam mellette.

Beérünk a suliba, kimegyünk a kertbe. Ott ülnek a tancik. Tanárnő felém fordulva, ofő keresztebe, jobbra. Leülök a Tanárnő padjára, a lehető legtávolabb tőle, de amúgy nem direkt, tudatalatt. Ofő mondja is, hogy menjek közelebb. A. meg a Tanci másik oldalára ült.

A levéllel kezdtem. (De az azutáni sorrend nem száz.)
-Július elején tetszett kapni egy névtelen levelet?
*Gondolkozik*
-Igen...kaptam valamit. Te voltál?
-Igen.
-Nem gondoltam volna, hogy te küldted. Azt hittem egy régi tanítványom.
~
Tancinak volt egy olyan témája is, (bár ez már nem is tudom honnan jött neki, talán, hogy zárkózótt vagyok) hogy lányok szoktak pletykálkodni is. Hát mondom azt én is szoktam. Nem tudom a kettő miért zárná ki egymást. No mindegy.
~
Egyszer kérdezett valami olyasmit, hogy én mit szeretnék tőle, vagy mire lenne szükségem. És akkor itt végig kérdezett néhány dolgot.
-Szeretnéd ha valaki néha beszélgetne veled?
-Igen.
Erre már nem tudom mi volt a konkrétuma, de ő saját magát felajánlotta, arra emlékszem.
-A telefonszámomat tudod, mondjuk az ismeretleneket nem szoktam felvenni..
-Dehogy nem...-mondom félhangosan.
-Te voltál?? :D
Nevetünk mindannyian.
~
Sokszor néztem a Tanárnő mögött ülő A.-ra, egyszer nem bírtam ki vigyorgás nélkül. Egyszer Molnárnak is feltűnt ez, és hátra nézett A.-ra.
-Látja tanárnő, elég ha csak rám néz, és mosolyognia kell :D
~
Szóbajött ugyebár a sulis dolog is.
-Nem tudom, hogy visszamenjek-e.
-Ez a te életed, neked kell eldöntened.-mondta Tanci.
-Én nem akarlak érzelmileg zsarolni, de szívesen várlak vissza.-így Ofő.
~
A vége felé pedig odaadtam neki egy cetlin a blogom címét. Azt mondta, én keressem majd.

Aztán megkérte A., hogy álljon fel és tárja szét a karjait (mint anno amikor A. ölelte meg Müllert). És megöleltem, de úgy éreztem nem esett jól neki, mert nem tartott tovább egy másodpercnél.
-Öleléshiányod van?-kérdezte.
Persze gondolom nem bunkóságból, de hát azért na. Utána ugyan ő kezdeményezte, de az sem tartott egy pillanatnál tovább.

Nyilván váratlanul érte a dolog, hiszen eddig leszartam, most meg a nyakába ugrottam, mint valami őrült.
Szóval alapvetően jól sikerült ez a találkozó, de csalódtam a végén, és rájöttem, hogy mindvégig egy olyan embert szerettem, aki csak a képzeletemben létezett.

Tanárnő sietett haza, ott maradtunk hárman. Én ültem nagy kussban, magam elé révedve. Mondtam ofőnek ezt az öleléses dolgot, de szerinte csak kombináltam.
Aztán meg a kezembe nyomott egy órarendet: Matematika-MIÁ (Tanárnő)
O.O
Nagy meglepetés volt, de persze örültem.
Majd elkísértük A.-t az autobuszállomáshoz, és ott váltak el útjaink.

Este:
-kakukk. - (A.)
-Én ezt nem bírom.
- ? Mit? Mi a baj?
-Ezt az egészet.
- ? Izgulsz mit fog szólni Molnár a blogodhoz?
-Nem, nem az, csak olyan idiótán érzem magam és szerencsétlennek, meg reménytelennek.
-TE ÉRZED MAGAD ANNAK??? Hülye vagy. Királyul csináltad. Én nem mertem volna ennyit sem a R.-el (a hetero tesitanárja, aki tetszik neki). Király vagy.
-Ilyet mondott, miután megöleltem: ,,Öleléshiányod van?" Mintha ki akarnám belőle erőszakolni a szeretetet, és a figyelmet. Meg az az ölelés is milyen volt..és tényleg éreztem, hogy nem esett jól neki, mert majdhogy nem elökött magától. Persze nyilván csodálkozott, hogy idiág leszartam, most meg "nekiesek". Tuti az lesz, hogy kiderül olyan, mint anyám. De azt nem élem túl.
-Miért anyud milyen?
-Nem tudja kimutatni a szeretetét, nem ölel vissza (itt arra gondoltam, hogy magától sose jön oda hozzám), nem mondja azt, hogy "szeretlek". Persze mélyebbre fogom vinni a dolgot, átbeszéljük a blogot (Ildikóval), jobban megismerem (ha ő is így akarja).
-Anyám is ilyen.
-Plusz egy valamiben hasonlítunk.
- ?
-Hát erre értettem, mármint te és én.
-Ja. Én Ofőmben találtam meg, de tőle az első ölelés olyan anyai volt, hogy hihetetlen. Molnár is majd oldódik, nyugi.
-Én nagyon szeretném megismerni az érzelmesebb oldalát, mert biztos, hogy valahol neki is van.. :)
-Én sem ismerem Ofőt annyira, mint szeretném...Olykor rájövök, hogy én semmit sem tudok róla.
-Az jó lehet..:D
-Érdekes...Nagyon szeretném jobban megismerni...de úgy érezné szerintem, hogy olyanokba akarom beleásni magam, amihez semmi közöm. Pl. amikor apukája kórházba került, és én ezt megtudtam, majd megkérdeztem tőle, mikor visszajött, hogy hogy van az édesapja, majdnem hogy kiabált velem, hogy semmi közöm hozzá.
-Jézus..az gondolom szarul esett.
-Igen, de utána bocsánatot kért.
-Na..
-Miután leírtam neki egy levélben, rájött, hogy túlzásba esett. Épp mikor átnyújtottam neki, még el se olvasta, de már bocsánatot kért.
- :) Aranyos.
- Az, mégse tudok semmit. Ok, persze szülinapját tudom, címét, telefonszámát, voltam a lakásán nem egyszer, nem kétszer, ismerem a lányát, fiát. De róla semmit, csak hogy kedves, megértő, anyai, és hogy itt van ha kell.
-És ahhoz együtt kéne élned vele egy életen át, hogy jobban megismerd, de még akkor sem biztos, hogy teljesen megismered.
-Nem feltétlen, csak néha ő is mesélhetne magáról. Ismerem az anyukáját is, de ennyi, egyszer találkoztam vele.
-Ja hát jah...de ha valaki nem akar beengedni a magánszférájába, akkor nincs mit tenni.
-Tudom, ezért nem is próbálkozom.
-Aha..Szerintem Molnár sem fog. Mert ki vagyok én neki???
-És én Ofőnek? Egy tanítvány, senki más.
- :/
-De nem érdekel, amíg itt van nekem.
-Miért ilyen komplikált az élet?
(...)

Amúgy Tanárnőnek A. javaslatára 1-2 hetet adtam, hogy elolvassa, és feldolgozza a blogomat..de aztán máshogy alakultak a dolgok..

09.02.

Másnap bőgve mentem iskolába. A Tanárnő miatt, és mert nagy volt rajtam a nyomás az új közösség miatt. Több mint a fél utat végig sírtam. Ráadásul ott volt mellettem a húgom is, az meg szegény kérdezgette, hogy mi a bajom.
-Majd délután elmesélem.
El is mondtam neki nagyvonalakban, de persze úgysem értette...

Beszélgettem A.-val is:
(...)
-Visszajössz?-kérdezte.
-Ma reggel bőgve mentem iskolába, szóval lehet, hogy teszek egy próbát anyámnál (de még nem mostanában), viszont egyedül nem fog menni.
- ??? Sírtál? És mi nem fog egyedül menni?
-Igen. Hát a rábeszélés.
-Megoldjuk.
- :) Köszönöm.
- Nincs mit. Most mennem kell dolgozni.
(...)
-Azért kíváncsi lennék, Molnár mennyire kíváncsi rám, tehát, hogy már tegnap beleolvasott-e a blogomba...Vagy nem.
-Megkérdezzem?
-Aha, megkérdezheted, de tudod, ne úgy nyíl egyenesen, hanem kipuhatolózva.
-Nyugi. Ügyes vagyok az ilyenekben.
-Jól van :)
Aztán ez volt a válasz, idézem:
,,Szia A.!
Hétvégén olvasgatom, most még nincs rá időm."
- ...
-Tanár...Nem meglepő.
-Ja..csak..mindegy.
-Mondd.
- ,,Nem mindegy, hogy valaki csak a szabadidejében beszél veled, vagy szabadidőt csinál magának azért, hogy beszélhessen veled." És akkor ezt költsük át olvasásra, vagy foglalkozásra. De komolyan nem tudom mit várok tőle...Tényleg kéne egy pszichológus. És nekem miért nem volt képes köszönni, amikor ráírtam??? (Merthogy én köszöntem neki, hogy "Szép estét" :( Lőjjél fejbe kérlek, vagy én teszem meg magammal.
-Pofonnal tudok szolgálni.
-Az is megteszi.
- *Lájk jel*
-Amúgy köszi, hogy ráírtál :)
-Szívesen máskor is.
Mesélte, hogy kibeszélte az egyik problémáját.
-Ez kell neked.
-Vagy egy kis unicum :D
-Nem. Én.
- :) Hát téged jobban szeretlek, mint azt a löttyöt..
-Hogy meghallgassalak. És segítsek. Még jó :)))

09.03.

A mai napon is könnyes szemmel indultam el. De délután nagynéném (Sz.) rám írt, hogy mi a baj, satöbbi, én meg persze mindent elmeséltem, a blogom címét is megadtam neki. Miután beleolvasott mondta, hogy személyesen kéne talákozni.
-Rendben. Köszönöm.
-Nincs mit. Szeretlek és tartogatok neked egy nagy ölelés :)
- *sírósmosolygósfej* És is szeretlek.

Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy rajta kívűl még voltak mások is, akiknek megadtam a blogomat, de egyiket sem ismertem személyesen, ebből kifolyólag nem gondoltam, hogy bármiféle bajt hozhatnának rám...Az egyikük (fedőnevén Vendess) még augusztus elején írt rám gyakorikérdések.hu-n., miután feltettem egy kérdést Ofővel kapcsolatban, aztán ugye facebookon kezdtünk el beszélgetni, mert felvettek egy csoportba, amit direkt azért hoztak létre, hogy segítsen az embereknek. Aztán képbe jött még egy admin (B.). Mindketten próbáltak segíteni, míg Vendess inkább a lelket tartotta bennem, addig B. inkább észheztérített. Illetve próbált :D

A.-val való beszélgetésem részlete:
-Rólam mit tudsz, mit gondolsz? Nem jutok tovább a blogoddal, mert hulla vagyok, mire hazaérek, és bevágom a szunyát, szóval nem olvastam egy ideje.
-Értem, engem nem zavar. Te legalább mindjárt rákaptál, nem úgy, mint Ildikó. Most írjam le az érzéseimet veled kapcsolatban, meg hogy mi a véleményem rólad?
-Így van. Ildikó is rá fog kapni.
-Hááát :D Már az elején, az első naptól kezdve, hogy beszélgettünk, elindult bennem valami. Ami nem tudom, hogy mi pontosan...deee....szimpátiánál tuti több. Ez az érzés része a dolognak..
- :)
-Aztán vélemény..szeretem, hogy nem hagysz egy helyben, hanem mindig próbálsz bontogatni. Bejön a stílusod is..tehát ahhogy adod magad (ezt nem tudom másképp fogalmazni). Úgy éreztem már az első talinál úgymond "elkötelezted" magadat mellettem mint barát, és éreztetted velem, hogy nem vagyok egyedül.
- :)) Ezt jó "hallani" :))
- :D Elmondani is..

09.04.

Most nem tudom, hogy mai napon, vagy még 31-én történt az a bizonyos, mivel két embernek (köztük Sz. osztálytársnőmnek) is 4-én meséltem facebooon, hogy mit csináltam, viszont tisztán emlékszem rá, hogy Ofőnek írtam, hogy a nyár utolsó napjára való tekintettel ittam le magam, és arra is emlékszem, hogy lila póló volt rajtam, na meg vannak ilyen képeim is 31-éről.
Pedig anno a jegyzetbe is 31-ét írtam :D Na mindegy, nem értem, lényegtelen.

Arra azért emlékszem (százegy százalékig), hogy mi történt akkor. Úgy hogy olyan nagyon nem rúgtam be, éppen hogy becsíptem. Otthon volt egy fél üveg unicum, de persze nem az egészet ittam meg, és eleve kevertem narancslével egy 330 milis üvegben. (Persze miután kiderült ez a dolog a szüleim előtt, mindjárt eldugták azt a piát :D)Vittem magammal egy doboz enegia italt is, mivel azt olvastam, az tompítja az alkohol hatását, és így majd többet fogok inni. Kimentem a Malomvölgyi tóhoz. Igazából a konkrét célom akkor az volt, hogy örökre eltűnjek.

Ezt a jegyzetet írtam a telefonomba:
,,Itt ülök, ittam energia italt, meg piát, hogy jól érezzem magam, és mégis szomorú zenét hallgatok. Annyira hívogat ez a nap a vízben, mintha örök nyugalmat, fényt ígérne. (Tükröződött a nap a vízen, és folyamatosan azt bámultam, a végén már rózsaszín lett a víz.) Ez az egész olyan reménytelen, hogy ennél reménytelenebb nem is lehetne. Én ilyen vagyok, ilyennek születtem. Ilyen negatívnak. Nem lehet mit tenni. Mert nem is akarok megváltozni. Mert az nem ÉN lennék. De ki vagyok én? Mikor mondhatjuk magunkra, hogy most én ÉN vagyok. Hiszen mindig változunk. De valahol mégis csak kell lennie valakinek. Valahol mindenkiben ott van az Igaz ember. Van a személyiség, az álarc, amit mindenki lát, ami ezer, és ezer formában megjelenhet, bármikor lecserélhetjük. És van, ami emögött van, Az egyéniség. Amit talán még mi magunk sem ismerhetünk teljesen. De talán ott van mélyen a gyökerekben. Néha fel-fel villan."

És csak ittam tovább. Kerestem egy megfelelő részt, elmentem "mosdóba", még sötétedés előtt elindultam haza. Szédültem, persze azért menni még tudtam, de szerintem lehetett rajtam látni, hogy ittam. Mikor kiértem a főút melletti járdára már sötét volt.
Csak mentem, próbáltam sietni, már amennyire szédülve, "betépve" tudtam :D Mert olyan jó volt, mintha félig máshol lettem volna, az égvilágon semmire nem gondoltam, a zene bömbölt a fülemben... Végül is elértem, amit akartam.
Életem első "berúgása". Ezen is túl voltam.

Hazaértem, ráírtam A.-ra:
-Ha annyit ittam, hogy szédülök egy kicsit, és félig mintha máshol járnék, nem pislogok (xd), és egy kicsit hányingerem van, akkor berúgtam?
-Ahha
-Nagyszerű, akkor megvolt az első.
- :D Gratulálok :D Majd egyszer berúghatsz velem is :D
-Ja jóóvan az jó lesz. Várom.
- :D Majd ha nagykorú leszel :D
-De most miért? Ne már :D Addig én nem akarok várni..
-Miért elengednének hétvégén az éjszakába?
-Háát..úgy nem, de ha mondjuk ott aludnék nálad egyszer, akkor meg se tudnák soha..
- :) Köv. szombat?
-Huh :D Nekem jó, de azért előtte megtárgyalom velük.
-Oksi :)

Aztán meg a negyedik Árpád gimnáziumban töltött nap után elhatároztam, hogy visszamegyek a Kereskedelmibe az Osztályfőnök miatt, (nem a Tanárnő miatt) mert nagyon megszerettem, jó érzés volt, hogy hitt bennem. És eldöntöttem, hogy mindent beleadok majd a tanulásba, úgy fogok küzdeni, mint egy tigris, és megcsinálom ezt a szakmát. Ezt meg is írtam Ofőnek.

09.05.

-Szia.
-Szia. Holnap tudunk talizni? (...) -(Sz.)
-Igen, persze.
Szóbajött a mamám is:
(...)
-Egyébként olyan szar, hogy semmit nem érzek vele kapcsolatban. Lehet, hogy nem tűnt el teljesen a szeretet, deee. Közöny. Ezt érzem. Ezért sem próbálkozom vele békülni.
-Egyszer majd rá kerül a sor szerintem. Mert anélkül senki nem mehet át "oda". És te se tudsz majd úgy megnyugodni.
-Hát igen..

09.06.

(...)
-Már biztos olvasott Molnár..
-Ne írj neki. Hagyd békén. Bízd rám.- (A.)
-Nem is akartam. De miért amúgy, majd megint puhatolózol?
-Így van.

Ma felhoztam anyának a "visszaköltözési" szándékomat, és egy barátnőmnél (A.-nál való ottalvást).
Ráírtam A.-ra:
-Hallod..teljesen reménytelen az, hogy visszamenjek :( Azt se engedi, hogy nálad aludjak.
-Miért?
-Mert felhoztam azt, hogy találkozzunk hármasban (anya, Ofő, én), ennyit, semmi többet. És csak mondta, mondta és mondta a magáét. Tőből elutasította.
-Mikor?
-Most, az előbb.
-Másold.
-Nagyon sok mindent hozzám vágott. Azt hitte B. (Ofő) beszélte tele a fejemet, aztán amikor azt mondtam nem, azt se hitte el.
-Mi lenne ha bemásolnád? Akkor tudnám hova tenni a dolgokat.
-A tankönyvek, amit kifizetett; hogy bepuncsolt oda, most meg elmegyek; hogy ez nem így megy, hogy két hét után meggondolom magam, és visszamegyek. Hogy mindig mindent a háta mögött beszélek, és mindenki telebeszéli a fejem.
-Nem azt mondtam írd le. Mert így nem értem. Másold be. Légyszi.
-De mit, hogyan? Beszélgettünk, nem leveleztünk, nem tudom szóról szóra.
-Telefonon?
-Most egy emberről beszélünk? Mert én anyámól, és személyesen beszéltünk, vagyis csak ő, mert ő nyomatta.
-Ja. Azt hittem Molnárról. Akkor majd beszélek vele.
-Nincs értelme.
-Majd meglátjuk.
-Halott vagyok. Vagy elköltözöm innen, vagy megölöm magam.
-Ne merészeld. Hadd beszéljek anyáddal. Köv. héten.
-De egy idegbeteg. Eleve normálisan hoztam fel a témát, normálisan kezdtem el vele beszélgetni, ő meg mindjárt letámadott. Nem szeretném, hogy téged is megbántson.
-Ahhoz sokat kell tanulnia anyukádnak, hogy engem megbántson.
-De személyesen biztos nem fog találkozni veled, mert B.-vel sem akar
-Én nem B. vagyok. Nem kell mondd neki, ki vagyok, honnan. Csak egy barátnőd.
-És ha kérdezi, hogy miért?
-Majd kitalálom. Mondd el B.-nek.
-Már írtam neki.
-Rendben. Holnap felkeresem, és megbeszélem vele.
-Okés. Úgy érzem a lelkem is kiszáradt a sírástól, de legalább mertem anyám előtt sírni.
-(...) Hát ja. Jobb lett volna, ha a véleményed is elmondod. De nem baj.
-Hát jah...Csak én elég nehezen tudok megszólalni, amikor valaki indulatosan beszél velem. Ha pedig meg is próbálom, biztos elbőgőm magam.
-Nem baj az. Én is szoktam.
-Köszönöm, hogy velem vagy <3
- :) Alap ;)

Nagynénémmel is beszélgettem még:
-Hozzád költözhetek? Elegem van. Vagy megyek apához. Amúgy is azt terveztem, hogy 16 évesen elmegyek itthonról.
-16 évesen tudod, hogy még nem lehet :( (...)
-Hogy hogy? És a gyámhatóságnál vagy hol, nem lehet kérvényezni, hogy más legyen a nevelőm? (...)
-A gyámhatóságnál, és kimennek házhoz vizsgálni. A bíróságon kérhető utána.
-Az akkor bonyolult eljárás gondolom, és nincs is nyomós okom rá..
-Hát akkor figyi: a pszichológus hivatalos személy. Vagy még az lenne, hogy te, az Ofő, és én ülünk le együtt.
-Rendben.
-Beszélj az Ofővel, elmegyünk. És elkísérlek a dokihoz is. Mondtam, hogy számíthatsz rám.
-Jól van :) <3
(...)
-Ofőnek már írtam a találkozó végett. Írok, ha válaszolt.

09.07.

- "Furcsa, labilis, rettentően ingadozó" . Asszem ezeket mondta Molnár. Beleolvasott, de még nem jutott végig.
-Értem..hát rátapintott a lényegre, de én még azt is hozzátenném, hogy szerencsétlen.
- :) Kell neki egy kis idő, hogy feldolgozza, azt mondta. Majd jelentkezik.
És itt már arról volt szó, hogy ő jelentkezik, nem pedig én keresem, amikor anno pedig azt mondta...
-Azt nem csodálom :D Jó, okés.

Délután pedig jött a szívinfarktus.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy anya beszélget valakivel telefonon. Gyorsan leszűrtem, hogy Ofő az.
[email protected] meg, anyámék tudnak a blogról..Megfagyott bennem a vér.
-Tessék? Hogyan? Mikor? Miért?
-Fogalmam sincs kitől, miért, mikor, hogyan. Nem tudom ki volt az a szemét áruló, de..Az is lehet, hogy csak véletlen találták meg..de..én ezt nem tudom elhinni..ÉS ELOLVASTAK MINDENT. MINDENT.
-Úristen. Én se hiszem amúgy, hogy véletlen. És mit mondtak?
-Még semmit..anyám ma akarta velem közölni, hogy tudnak erről. Most pedig az Ofővel beszél, így hallottam, hogy mondta Ofőnek, hogy tudnak róla. Legszívesebben most..úgy felszívódnék. Ha megtudom ki volt az, én (...)
-Melyik Ofővel?
-B.
Mégis melyikkel???
[email protected]
- *Lájk jel*
-Gondolom mindjárt elsüllyedsz.
-Nem kicsit..főleg ha majd jön anyám ide nekem elmondani a véleményét, amire egyáltalán nem vagyok kíváncsi.
- ... Édes [email protected] volt az.
-Nem tudom :))..de csak tudjam meg..
-Szólj, ha kezdődik a balhé.
-Ok. Letette a telefont, de még nem jött ide. Viszont hallottam valami csütörtököt, hogy akkor ráér anyám, szóval lehet, hogy találkozunk hármasban.
-Ok. Mesélj mindenképp.
-Rendben.

Közben ráírtam nénémre is:
(...)
-Lehet az előzményekben nézte meg talán a blogot. Face jelszócsere. Vagy gonodolod valaki akinek még elmondtad, azok közül?
-Lehet..jobban kellett volna vigyáznom. Azaz. És soha többet nem lépek be gépről facere. Hát..osztályfőnök. De pont ő az, akiből nem nézném ki. Már így burkoltan megkérdeztem tőle, hogy ő volt-e az.
-Na tőlem senki nem tudja meg, az biztos! :) Inkább meghalok, minthogy elmondanám.
- :) Ha Ofő volt, akkor ő is csak azért, hogy menjen már valamerre a dolog. De végül is megígérte. Szóval inkább szerintem véletlenül tudták meg.
-Majd látjuk akkor mi lesz. Ofő még nem írt vissza?
-Még nem. (...)

A. kis idő múlva:
-Na mizu?
-Semmi. Semmi reakció. Ez őrjítő.
-Hát elhiszem.

Egy óra múlva megint írt A.:
-Fejlemény?
-Csak annyi, hogy válaszolt Ofő, és azt mondta, hogy akkor csütörtökön talizunk, és hogy ő nem tudja, honnan tudnak a blogról.
-Ja ezt tudom. Anyád még mindig semmi? Te, nem lehet, hogy nagynénid mondta el?
-Nem, semmi. A-a, ő nem mondott semmit senkinek. De előtte is mondta, hogy ez csak köztünk marad, meg most is ezt mondta, meg hogy inkább meghalna, minthogy bármit is mondjon. És én is megbízom benne, különben nem adtam volna meg neki is. Szóval véletlenül találhattak rá. Egyszer (vagy többször) én hülye nem töröltem az előzményeket a gépről, és így..gondolom.
-Ahha. Értem.
-Ja, meg ilyet is hallottam, hogy ,,Ma amúgy is meg akartam neki mondani." Mármint hogy olvassa a blogom anyám. Tehát valószínű már egy ideje olvasgatja.
-Sorry babám, de én most elmegyek aludni. Fel a fejjel. Bármi van írj, ha elolvastam, válaszolok. Jó éjt :*
-Jól van, menj csak. Okés. Szióka, jó éjszakát :))

09.08.

-Na mizu?
-Minden változatlan.
-Az jó.
-Csak annyit mondott, hogy sok mindenben hazudtam. Én meg mondtam, hogy inkább elhallgattam, de szerinte nem. És akkor itt le is zártam azzal, hogy majd csütörtökön menjünk ebbe bele mélyebben.
-Hmmm.

Így már ugye a néném-Ofő-én beszélgetés sztornó lett. Anya berágott nénémre.

Aztán elérkeztünk ahhoz a naphoz:
09.10.

Délelőtt rám írt A.:
-Na mizu? Izgulsz?
Meg este is:
-NA MESÉLJ!!!!!

Na de hogy mi történt a kettő között?
Sor került a találkozóra. Habár először inkább az Osztályfőnök beszél, mesélt, próbálta puhítani anyát, aki mint Jégkiránynő, csak hallgatta. Szinte már én éreztem magam rosszul. Habár amikor Ofő a haldokló édesanyjáról mesélt, az úgy éreztem nekem szólt. Na de lényegi dolgok: anyáék úgy tudták meg a blogom címét, hogy én egyszer anya telefonján léptem be a facebookomba, és aztán úgy maradt, anya meg véletlen belépett, és kevésbé véletlenül szinte az összes levelezésembe beleolvasott/elolvasta. Én meg ugye nem egy embernek elküldtem a címet üzenetben. Meg Ofő felajánlott valami tanfolyamot is anyának, a többit írom az A.-val való beszélgetésembe:

09.11.

-Szia. Nem izgultam. És egész jól sikerült. Pislákol egy kis remény, hogy visszamegyek, mert anya lefényképezte a (Keros) tankönyves papírt. Leginkább B. beszélt.
-Ja, meg kiderült, hogy beszélgettünk, és hogy én biztos leitatlak :D Azon besírtam :D
-Igeeen, mert elolvasta az összes levelezésemet.
-Szóval mikor találkozhatok anyukáddal, hogy letisztázzam, 19 éves fejjel eszemben sincs leitatni téged :D
- :D Megbeszélem vele.
- Én szeretném :)
-Mármint hogy mikor találkozzatok.
-Ja, ok.
-Szóval ja. Ma anyával fogok beszélgetni a blogról, holnap nevelő apám, anya, és én. Nagyon jó lesz, de hát ez van. (De aztán asszem valamiért eltoltam egy-egy nappal.)
-Apuddal mikor?
-Holnap. Így hármasban.
-Ahha.
-Aztán megváltoztatták a router jelszavát, tehát nem tudok telefonról nezetezni, a laptop eltűnt, mint a kámfor, a gép jelszavát is megváltoztatták, de ha véletlen oda tudok férni hozzá, akkor is oda jön anya. Tök jó :D
-Az király. Akkor teljes a szigor.
-Aha, meg a bizalmatlanság. Akkor B. beszélt veled?
-Ahha.
-És? :D
-Nagy szünetben. Hát nagyvonalakban elmondta.
-Értem.
-Édes Istenem. Bonyolult az élet. És unalmas a suli.
- *Lájk*
-Boccs, de kb. mindjárt bealszok. És még vezetnem kell.
-Kitartást :)
-Kösz. De neked nagyobb szükséged van rá.
-Lehet..Molnár még nem írt. Jó lenne már..
-Nyugi. Most kisebb gondod is nagyobb ennél.
-Amúgy hogy vagy?
-Álmosan :D Tehát az álmosságnál is álmosabb vagyok.
-Ja..az jó :D
- :D
- És a berugós dologra mit mondott K. (Ofő)?
-Hogy megpróbált menteni, meg nem gondolná, hogy hagynálak berúgni, én meg mondtam, hogy egy 19 évesnek van annyi esze, hogy nem itat le egy 16 évest. De legalábbis nekem van.
-Aha, értem.

Írtam Sz.-nek is:
-Szia. Egész jól sikerült a tali. Van rá esély, hogy visszamegyek :) Viszont majd jó lenne, ha ti is beszélgetnétek ketten anyával.
-Szia. Na jól van, örülök. Nem is értettem anyádat, mert tudomásom szerint még csak nem is hangoltalak ellene. És naná, hogy segítő kezet nyújtok!
-Akkor beszéljem meg vele, hogy találkozzatok?
-Megbeszélheted (...) :)

Kis idő múlva rám írt A.:
-Hali.
-Szia. Megyek, kezdeményezek valami beszélgetésfélét anyámmal..
-Na mizu? Hajrá. Majd mondd el mi volt.

Lényegi dolgok (habár már alig emlékszem valamire):
Rákérdeztem, és kiderült, hogy mikor volt az a nagy katyvasz az életünkben, amikor anya és G. sokat veszekedett, mert képbe jött az a harmadik személy, és anya már annyira kivolt, hogy egyik este ki akart ugrani az ablakon, akkor azt ott és akkor halál komolyan gondolta. Nem gondolt ránk se. A blogomat még valamikor szeptemberben kezdték el. Felváltva olvasták. Amikor mondtam neki, hogy ugyebár mindenki máshogy fejezi ki a szeretetét, és kérdzetem tőle, hogy miért van az, hogy ő magától soha nem jön ide hozzám, hogy megöleljen, arra mondott valami elfogadhatatlan kifogást. Hogy mindig akkor találjuk meg a húgommal, amikor elfoglalt, és magától meg nem szokott eszébe jutni. Vagy ha eszébe is jut, rólam nem gondolta volna, hogy én még igénylem ezt. Szóval khm..igen. Én nem gondolnám azt, hogy az ölelés egy olyan dolog, amit csak úgy kinő az ember. Pláne nem a saját anyjától. Pláne nem egy lánynak. Na de mindegy.

Aztán még szóbajött sok minden, Tanárnőn elkezdve a suliváltásig, de alapjában véve nagyon jól sikerült ez a beszélgetés kettőnk között. El is sírtuk magunkat egyszer-egyszer. Ami jó dolog. Én akkor amikor mondta, hogy G. nekem is akart venni egy telefont (húgom tabletet kapott szülinapjára), tehát nem kivételezik.
eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!