A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70369 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

A nyár utolsó két hete

2016-06-29 11:20:11
08.13.

Csak ülök a szobámban, és bömböl az a zene, ami utolsó nap is zengett a fülemben. Egyre jobban hiányzik a Tanárnő. Bármit megtennék azért, hogy megint olyan helyzetbe kerüljünk, mint akkor, a temetőnel. És legszívesebben a Keroba mennék vissza. Szívem minden verőere odahúz. Elveszettnek érzem magam, mint akit elszakítottak a családjától. Már nem tudom eldönteni, hogy én nem tudom elnegedni Molnárt, vagy a karma. Nem tudom, hogy MI EZ, MI EZ a hihetetlen erő, ami felé húz, és képtelen vagyok elengedni. Öljem meg magam? Mindennél jobban szeretném látni. Lassan azt mondom bármit megtennék érte. Akár ölni is tudnék.
Igazából ha arra- amit írtam ofőnek- ofő még mindig tud mondani valami biztatót, hát akkor ő már maga az Isten. Én viszont arra nem fogok tudni mit lépni. Nem tudom mennyire kitartó, mennyire jószívű, mennyire szeret, mennyire nem akar veszni hagyni. Csak azt tudom, hogy nehéz eset vagyok, és ha még mindig kitart mellettem, nem ereszti el a karomat, hát akkor arra tényleg nincs több szavam.

08.14.

Ma megint elmentünk a családdal az orfűi aquaparkba. Phantastisch volt :)

https://www.youtube.com/watch?v=XINlEYXA3k0

08.22

Legszívesebben őt is (nem emlékszem már kire gondoltam) eltaszítanám magamtól, és ordítanék egy nagyot: ,,Meneküljön mindenki a halálosan ragaszkodó, eszeveszett féltékeny, beteg, önző elmémtől!!!!!!!" -és magara húznék egy olyan nagy, masszív várfalat, amit soha senki az életben nem tud áttörni.

08.24.

Olyan csábító, hogy befejezzem vele a kapcsolatot. Egyre távolabb kerülök az osztályfőnöktől. Egyre fáradtabb vagyok válaszolni. Be kéne fejezni. De...DE. A suli miatt...Igaz, ott van még két ember facebookról, akik tudnának segíteni...De akkor is. Na, meg a lelkiismeret...de az a helyzet, hogy az önzőségem a mérvadó. Mert az nagyobb, mint a lelkiismeretfurdalás. Hiszen segíteni kell NEKEM, mert egyedül leszek, és lesz.rom az érzéseit. Ezért mondtam, hogy rohad a lelkem. Ez van. A rohadás jó. Az egész élet rohadt jó. Kezd kiidegelni az idő, és a távolság. Nem érzek semmit Tanárnő iránt. Nem hiányzik..Nem hiányzik, hogy lássam. Erre ma jöttem rá, miután felhozta ofő ezt a könyves dolgot. (Hogy menjek el a suliba a könyvért, amit beígért ofő, hogy kölcsönad.) Ez jó, ez nagyon jó. De közben nem is, mert nehogy belesüppedjek ebbe a "semmilyen" állapotba, mert abból melankólia lesz. Persze lehet, hogy még van valahol mélyen parázs bennem, és csak Levegő kell neki.

Aztán az augusztus végefelei dolgok már nem nagyon tudom hogy voltak..Az a baj, hogy kukába raktam az akkori e-mailjeimet, bár fingom sincs miért. Nem vettem ki, és automatikusan törlődtek. Csak egy A.-s maradt meg. Meg az emlékeim.
Meg akartam szakítani ofővel meg A.-val is a kapcsolatot. Ofőnek nem írtam vissza e-mailben, A.-t letiltottam facebookon (ez volt az első alkalom..), telefonomat kikapcsoltam. Elegem volt már mindenből, feladtam, és kíváncsi is voltam arra, hogy mit fognak csinálni. Utánam jönnek-e. És hát igen...

A. háromféle telefonszámon próbált elérni, ofő még hangüzenetet is küldött, amit biciklizés közben hallgattam meg. Ja, meg a zenék:

https://www.youtube.com/watch?v=vmWUUPl8DD4

https://www.youtube.com/watch?v=Sap8TcoJpZw

https://www.youtube.com/watch?v=sxDdEPED0h8

Ofő még anno ígért nekem egy könyvet, amiért be kellett volna mennem a suliba, de hát ugye Molnár miatt képtelen voltam.
Aztán végül anyát hívta fel ofő, és itt megtörtem, nem akartam vele beszélni, de üzentem, hogy majd írok.
A. kérdezte mailben, hogy mi van velem, mi történt, hogy nem tud elérni facen, satöbbi..Meg hogy már nem volt más választásuk ofővel, minthogy felhívja anyámat, mert szétaggódták magukat. És hogy előbb szétölelget, hogy semmi bajom, majd felpofoz, mert eltűntem. És puszil.
Aztán leírtam mindenkinek mindent, ofőnek azt, hogy a Molnár Ildikó volt az az ember, aki mindennél fontosabb volt nekem, bevallottam az A.-nak azt, hogy igazából nem is találkoztam a Tanárnővel, és hogy szégyellem a pofámat, mert biztos nem tudtam volna ezt a szemébe mondani. És 29-én, éjjel megadtam ofőnek, meg neki is a blogom címét. Ez volt az utolsó "kártyalapom". Ofő volt az első ember, akinek úgymond tálcán kínáltam a gondolataimat, érzéseimet, véleményeimet, A. pedig az első olyan ember, akinek úgy adtam meg, hogy ő maga kérte.
Aztán még 29-én, negyed háromkor (mint utólag visszakerestem, mert nem hagyott nyugodni ez a dátum) találkoztunk hármasban. Tehát:

08.29.

Árkád felsőnél volt a gyűlés. Én egy szál szandálban sétáltam több, mint egy órát, merthogy anyától csak egy buszjegyet kaptam. Miközben mentem szédültem. Mire kiértem felsőhöz a talpammal már ölni lehetett, olyan kemény volt. Kimentem, asszem nem sokat vártam, maximum 1-2 percet.

Az első találkozásunk az A.-val (mármint amikor nem nézett szellemnek..)
Jobbról jött. Nem emlékszem milyen ruhában volt..de mintha terepmintás halásznackó...na mindegy.
Azt se tudom már hogyan köszönt, meg ki köszönt előbb, meg hogy kezdtünk el beszélgetni. Pedig jó lenne úgy megnézni, mint egy filmet :) :(
Csak az van meg, hogy a Molnárral való kapcsolatról kérdezett, és inkább ő kezdeményezett. Mint mindig. Már akkor is. Mondta, hogy ofő nem az az ölelgetős fajta, de ettől függetlenül öleljem meg. (Olvasta, hogy azt írtam nem merem megölelni..) És megígértette velem. Nemsokára megjelent ofő is, késett egy kicsit, jobbról jött. Akkor már tudtam, hogy hol lakik. (És azt is, hogy mikor született. Oroszlán a horoszkópja.)

Elindultunk a konzum felé. El voltak ájulva a blogomtól. Alig tudták lerakni, ofő is ebéd készítés helyett olvasta. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog nekik tetszeni. Őszintén szólva nem is azért adtam oda, hogy most ámulatba ejtsem őket, hanem, hogy végre megértsenek. Csak erre vágytam. Amit meg is kaptam :)

Beültünk a cukrászdába, ettünk fagyit, ami életmentő volt ott akkor nekem a hosszú út után. És beszélgettünk, illetve inkább csak ők (kiváltképp az A. fosta a szót), én nem nagyon tudtam mit mondani. Inkább nonverbálisan kommunikáltam, amit az A. észre is vett (,,Félrenézett"), miután a blogomból is ez jött neki, hogy mindig nézem ezeket a jeleket az embereken. Ofő is dícsért, hogy ilyen figyelmes vagyok.
Meg a szemem is szóba került ofőnél, hogy tényleg milyen szép...

Ofő azt tanácsolta, hogy mondjam el Tanárnőnek, hogy én írtam a levelet neki. És hogy menjek el szakemberhez. A. meg mondta, hogy inkább előbb a Tanárnővel kéne találkoznom. Meg ofő azt remélte, hogy ha beszélek vele, akkor visszamegyek a keroba.
Aztán végül belementem, osztályfőnök mondta, hogy majd leszervezi vele a találkát.

Beszélgettünk még egy kicsit. A. sörözött, ofő tonikot ivott, én nem kértem semmit. A. mondta, hogy ,,Eskü befizetem a kirándulásra." Mármint az évvégire. Meg mesélt valami meleges sztorit, amin ofő besírt a nevetéstől, de engem valahogy nem tudott megfogni, viszont fapofával mégsem nézhettem, ezért csak erőltetetten mosolyogtam, meg nevettem.
A. amikor kiment mosdóba, mondta, hogy ,,Te még tartozol valamivel, ne felejtsd el!"-vagy valami ilyesmi, de nem nagyon vágtam mire gondol, csak sejtettem. Ofő kérdezte is tőlem, de mondtam neki nem tudom miről beszél A.

Elkísértük ofőt a házához.
-Nos hát én itt lakom, megérkeztünk.
-Tudom :)
Itt is megálltak kicsit dumálni, megtudtam, hogy Anita egyszer hegedült az osztálytársaival ofőnek.
Utána Anita elhívott még sétálni, bementünk az árkádba...
Aztán amíg sétáltunk bent, mond egy ilyet:
-Vigyázz, mert még beléd szeretek a szép szemeid miatt!
Nevetek.
meg:
-Szokták kérdezni az emberek, hogy hogyan elégítjük ki egymást a barátnőmmel, hát mondom van egy szép ujjam meg nyelvem, és akkor mondják, hogy fúúj :P-vagy valami ilyesmi.
Mosolygok.
Elmentünk a mekibe, leültünk a magas székekhez. Én egy Filet-o-Fish-t ettem, A.-ra nem emlékszem, csak arra, hogy kb. háromszor annyit evett, mint én, kevesebb idő alatt, amit meg is jegyeztünk :D Már első nap elkötelezte magát mellettem:
-(...) és lett egy barátod is...
- :)

Nem emlékszem, hogy ennél az első találkozásunknál mentem-e be vele apához a boltba, ahhol dolgozik, vagy máskor...de a hogyanok megvannak. Apa már az első pillanattól kezdve ferde szemmel nézett A.-ra (megérzett valamit :D ). Kérdezte tőlem:
-Ő ki?
- A barátnőm.

Majd elkísértem A.-t az autóbuszállomáshoz, és azt hiszem ekkor (az első talinál) mondta azt, hogyha van kedvem, máskor is összefuthatunk.

08.31.

Az utolsó nap, amikor még semmi közöm nem volt az életem legújjabb fejezetéhez. Kimentem Malomvölgybe.
eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!