A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70206 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Folytatás

2015-08-22 21:57:59

 


Július  5


Ma  egész  nap  mászkáltam,buszoztam,mivel  ugye  holnap  lejár  a  bérlet. Tervben  volt  az  Ildikós  levél (Felcsöngetek  egy  random  emberhez,és  azt  mondom: ,,Szórólapot  hoztam,legyen  szíves  beengedni.") ,de  b*sszus,hihetetlen,hogy  mennyire  másak  a  dolgok  fejben,és  a  valóságban. Fejben  olyan  ultra  könnyű,de  rohadtul  nem  az . Odamentem  a  14-es  lépcsőházhoz,ahol  bement,de  nem  volt  kiírva  a  neve. Jó,akkor  megnéztem  elől,ott  sem  volt  sehol. Jó,itt  már  azt  gondoltam,hogy  ,,Ez  a  nő  nem  is  létezik  igazából,csak  álmodtam  valami  Molnár  Ildikóról,de  hogy  ki  volt  az..." Készültem  elmenni,de  valamiért  mégis  jobbra  vettem  az  irányt. Megnéztem  a  16-ost  is.


,,Nem ő. Nem ő. Kiafrancez,nem ő."


16. Molnár  Ildikó


És  mint  valami  Biblia *-*


Meg  van. Tudom,hogy  hol  lakik.


És  akkor  végül  is  abban  maradtam,hogy  mindenképp  feladom  a  levelet. Vagy  feladó  nélkül,ha  lehet,vagy  Komlóról. Ha  Komlóról  adom  fel,akkor  megadom  neki  a  válaszolás  lehetőségét,amire  kíváncsi  lennék,de  ha  meg  nem  kapok  választ,az  olyan,mint  ha  megint  legyőzött  volna,és  azt  nem  akarom,mert  szar  érzés. Ha  meg  feladó  nélkül  adom  fel,akkor  talán  soha  nem  tudom  meg,hogy  érdeklődött-e  irántam  ezek  után,vagy  sem. Nehéz  helyzet.


 Július  6


Ma  feladtam  a  levelemet  Tanárnőnek,természetesen  feladót  nem  tüntettem  fel. A  vallomás (tudjátok,ami  úgy  kezdődött,hogy ,,Drága  Molnár  Ildikó  Tanárnő!") végére  még  annyit  írtam,hogy ,,Remélem  elért  a  lelkéhez,ugyanis  odaszántam." Aztán  írtam  még  mást  is. Hogy  mennyit  gondoltam  rá,milyen  sok  dolog  manifesztálódott..Hogy  remélem  soha  többet  nem  látom,mert  iszonyúan  érezném  magam,mert  ha  valami,vagy  valaki  hiányzik,és  a  jövőben  felbukkan  a  semmiből,majd  megint  eltűnik,akkor  lehet  előlről  kezdeni  az  egészet. Közöltem  vele,hogy  írtam  verset  a  háborúnkról. Hogy  azt  ígértem  magamnak,egyszer  megölelem,de  nem  tartottam  be. Hogy  azért  nem  írtam  feladót,mert  nem  akarok  csalódni,ha  nem  írna  vissza,mert  akkor  az  azt  jelentené,hogy  győzött,méghozzá  véglegesen,és  azt  nem  viselném  el. Írtam,hogy  nem  tudom,mennyire  tud  ráérezni  a  dolgokra,de  talán  rá  fog  jönni,hogy  ki  írta. Remélem  e  levéllel  már  el  fogom  tudni  engedni  önt. Isten  áldja.


Elsőbbségivel  adtam  fel,szóval  85%,hogy  holnap  megkapja. Ha  nem  holnap,akkor  holnapután. Azért  remélem  otthon  lesz .


Tényleg  bízom  benne,hogy  elfogom  felejteni.


Pár  hónap,év  múlva  én...mintha  nem  is  léteztem  volna. Egy  semminek  érzem  magam. Már  biztos  20-án  elfelejtett. Szépen,lassan  meghalok. Csak  egy  árnyék  leszek  az  iskolában.


 


Július  7


Mondtam  én,hogy  az  egész  nyár  róla  fog  szólni. És  még  mindig  miatta  hullajtom  a  könnyeimet. Órák  kérdése,és  megkapja  a  levelet. Remélem. Azért  kíváncsi  lennék  az  arcára...:)


: (


Vajon  visszaírt  volna?


: I


: " (


Anya  úgy  tudja,hogy  a  mamámnak, V. meg  hogy  egy  nálam  2  évvel  idősebb  fiúnak  küldtem  levelet.

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!