A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70260 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Kapaszkodás

2015-08-22 19:14:46

 


Az  elkövetkező  napokban  csak  az  járt  a  fejemben,hogy  ,,Nem  szabad  depressziósnak  lennem,nem  szabad  lecsúsznom,nem  szabad  elvesztenem  magamat. Nem. Nem. Nem."


Nehéz  volt,mert  ráadásként  ismételten  szembekerültem  anyámmal. A  tárgy  pedig  egy  esztétikai  beavatkozás  volt,amit  az  új  ágy  helyett  szerettem  volna  kérni,és  amire  sokkal,de  SOKKAL  jobban  szükségem  volt,mint  egy  retkes  ágyra.


Június  30


Nem,nem  fogok  összeesni. Elegem  van  abból,hogy  soha  semmiből  nem  lesz  semmi  anyám  miatt. Küzdeni  fogok  a  végsőkig. Ameddig  el  nem  érem  a  célomat. És  k*rvár*,kib*szottul  lesz*rom (már  elnézést),ha  ehhez  otthon  kell  maradnom  egész  nyáron.


NEM-ÉR-DE-KEL.


Elegem  van  abból,hogy  anyám  mindig  az  utamban  áll,ahelyett,hogy  segítene. Fogalma  sincs  arról,nekem  ez  mennyit  jelentene. Fogalma  sincs  arról,mennyire  gyűlölöm  magam. Fogalma  sincs,mennyire  utálom  azt,amit  a  tükörben  látok. Azt  hinné  ez  egy  bolhafingnyi  dolog,de  marhára  nem  az!!!


Nulla. Ennyi. Ennyi  a  kib*szott  önbizalmam. Gyűlölöm  magam. Megtudnám  ölni  magam. De  csak  a  vagdosásig  jutottam  el.


Tudom,ez  a  dolog (amiért  harcolok) neki  semmit  nem  jelent,és  hidegen  hagyja. Mindig  is  ilyen  volt. Önző? Nem  tudom...nem,de  szerintem  csak  azért  nevelt  fel,mert  muszáj  volt. Amúgy  is  olyan  gyerek  voltam,akit  nem  terveztek.


Pedig  tudom,hogy  ha  ez  a  dolog  menne,kitudnék  törni.


Nagyon  messze  vagyok  anyától. Pedig  ő  az  utolsó. Egyedül  vagyok. És  egyedül  kell  harcolnom.


Most  is  sírok. Egy  olyan  emberre  lenne  szükségem,aki  bejön  ide  a  sötét  szobámba,leül  az  ágyamra,magához  húz,odaszorít,és  azt  suttogja  a  fülembe:


,,Minden  rendben  lesz,mert  én  itt  vagyok  neked,és  soha  nem  engedlek  el."


Van  ilyen  ember? Bárki.


Úgy  ordítanék  egy  nagyot  ebben  a  sötétségben.


Valaki  öleljen  át.


 


Július  1


És  még  mindig  Csíkzenekart  hallgatok.


Vajon  az  osztályfőnök  szokott  rám  gondolni? Én  gondolok  rá,minden  nap.


~


Az  ember  saját  dolgaiból,csak  akkor  lesz  bármi  is,ha  ő  maga  intézi. Nem  érdemes  várni  az  olyan  emberekre,akik  az  "MHT" elven  vannak.


,,Majd"


,,Holnap"


,,Talán"


 


Július  3


-Csak  egy  okot  mondj,hogy  ne  adjam  fel.-mondtam  magamnak.


-KÜZDENED  KELL,MERT  HARCOS  VAGY.-válaszoltam.


A  legnagyobb  ellensége  mindenkinek  önmaga. Az  ellenséget  pedig  úgy  lehet  legyőzni,ha  elfogadod. (? Vagy  inkább,ha  kiismered.)


Süllyedek  lefele. De  közben  az  a  kicsike  épp  elmém  még  mindig  kapaszkodik,és  azt  vallja,soha  nem  adja  fel.


Hiányzik  az  osztályfőnök. Hiányzik  a  Tanárnő. Szeretném  látni. Szeretnék  írni  az  osztályfőnöknek,de  nem  akarom  terhelni  a  gondjaimmal. Hisz  már  nem  is  az  osztályfőnököm,igaz  felajánlotta,hogy  mindennek  ellenére  leszervezi  a  találkozót  azzal  a  lánnyal (A.).


Azt  hiszem,az  év  legnehezebb  feladata  az  lesz,hogy  a  saját  lábamra  álljak,és  soha  ne  adjam  fel.

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!