A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70302 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Az évzáró

2015-07-30 18:51:26

 


Június  19


Utolsó,hogy  szerintem  bármit  is  írok  ezekről  az  emberekről. (Nehogy  elhiggyétek..) Talán  majd  még  a  jellemzéseknél..ha  csinálok..ha  felvesznek  az  Árpádba.


Reggel  találkoztam  a  buszmegállóban  Lédáékkal.


,,Oh-mondom  magamban-de  jó..hát  csak  azért  sem  fogok  elfordulni,azért  is  belenézek  a  szemükbe."


Jönnek,mindketten  köszönnek, Léda  a  szemembe  mondja, ex  LB-m  nem.


Hm. Ez  többet  mond  minden  szónál. Nem  mer  a  szemembe  nézni. Hát  idáig  süllyedtünk? Már  tudom  ki  volt,ha  csak  egyszer  is (pár  hétig) az  igaz  barátnő.


Meg  sem  álltak,hogy  dumáljanak  velem,vagy  ilyesmi.


,,Jól  van,én  is  szeretlek  titeket."


Nem  fogok  átkozódni,nem  küldöm  el  őket  a  k*rva  anyjukba,egyszerűen  csak:


Sziasztok.


Belenyugodtam.


Tovább  mentem  egy  buszmegállót,nem  akartam  ott  leszállni,ahol  ők. Odaértem  pontosan, V. persze  késett. Találkoztam  D.-vel,jött  R. is,majd  V. Bementem  vele  a  suliba,a  mosdóba,vissza  ki. Jött  B.,T.,C., a  mohácsiak  is  beszivárogtak. Hívott  a  büfés  néni,hogy  menjünk  be. Azt  hittük  a  kertbe  kell  menni,de  a  pályára  kellett.


Kimentünk.


-Óh  jaj,itt  sok  az  ember,menjünk  innen :D-mondom  V.-nek.


-Barátságtalan :D-mondjuk  egyszerre  ketten.


Közelebb  megyünk,első  akit  meglátok,az  Simon,az  igazgatóhelyettes. Majd  odapillantok,ahol  az  osztályok  álltak:


Ott  áll  egymás  mellett  Ildikó,meg  az  ofő. Bal  oldalon  ofő,jobbon  Ildikó. A  két  bástyám. A  két  legfontosabb  ember  az  iskolámban. Elvonultam  előttük,kicsit  olyan  p*csásan,mert  ki  voltam  ám  pingálva. Volt  rajtam  egy  szép,fehér  felső,aminek  az  ujja,szolidan  két  részbe  szakad  a  felénél (tehát  a  fele  karomat  biztos  eltakarja,még  akkor  is,ha  felemelem), mélyen  ,,V" dekoltált, kicsivel  a  vágás  alatt  pedig  egy  rózsa  van,és  maga  a  ruha  jobb  oldalon  hosszított. A  kedvenc  sötét  kék  csőfarmerem  volt  rajtam,illetve  a  f*sza  magassarkúm,amit  tegnap  vettem,mert  muszáj  volt  egy  kis  önbizalmat  szereznem. Ja,meg  elcsórtam  anyám  kis  táskáját. Szóval  a  nagy  visszatérés  megvolt :D Egyiknek  sem  néztem  a  szemébe,de  Ildikót  figyeltem  a  szemem  sarkából (nem  közöttük  mentem  el). Aztán  persze  az  egyetlen  tanárnő,akire  mindvégig  ráláttam  az  ő  volt. Nem  ünneplőt  viselt. Csodálkoztam  is  rajta. Mindig  kinyalja  magát,néha  akkor  is,amikor  nem  kéne,és  most?


Az  exe  tartotta  a  hegyi  beszédet. Metzger  úr  biztos  suli  előtt  beugrott  a  kocsmába,azt  leragadt :D (Alkesz  volt..) Gyorsan  lezavartuk  a  műsort. Elindult  mindenki.


-Jó  napot.-köszöntem  ofőnek.


-Szia.-és  enyhén  megsimította  a  karomat.


Felmentünk,de  vagy  negyed  órát  kellett  várni,mire  megjelent  az  osztályfőnök  a  teremkulccsal. Beszélgettünk  kicsit,néhányszor  rám  nézett  gondolom (szemüveg  nem  volt  rajtam). Osztotta  volna  ki  a  bizonyítványokat,de  kiderült,hogy  nem  írta  alá  őket  az  igazgató -.- :D Ok,akkor  levitte  alá  íratni. Tíz  perc  múlva  megjelent,mindenki  sorban  kiment  átvenni  a  sajátját,aláírtunk  valami  lapot,meg  egy  számsort  firkantottunk  oda. Lassan  kiszivárogtak  az  emberek. Én  akartam  maradni  utolsónak. Végül  így  is  lett,az  ajtónál  álltunk,már  sétáltam  is  volna  ki,de  reménykedtem,hogy  megszólít,és  meg  is  szólított.


(Nem  szó  szerint,mert  több,mint  egy  hónapja  történt  ez,és  igencsak  megkopott  a  memóriám,szóval  kiegészítem  kicsit,persze  a  lényeg  megmarad.)


-Hogy  vagy?


-Jól...


-És  nem  kaptam  üzenetet,nem? :)


-Igen :)


Tényleg  nem  vágtam  meg  magam. Hát..ha  van  KIÉRT..


Többre  nem  emlékszem,elköszöntem. Elindultam,de  a  Molnáros  dolog  nem  hagyott  nyugodni,meg  akartam  tőle  kérdezni,hogy  mondott-e  neki  valamit.


-Várj..-intettem  V.-nek,és  visszamentem.


-Még  annyit,hogy..Ildikó  Tanárnőnek  mondott  valamit?


-Mármint?


-Bármit,amiről  beszélgettünk..


-Nem,az  ilyen  dolgok,amiket  négyszemközt  szoktam  megbeszélni,azok  magunk  között  maradnak. Nem  hiszem,hogy  bármi  is  tartozna  rá...vagy  igen? :)


-Nem.......(Csak  jó  lett  volna..)


Itt  kellett  volna  mondanom,hogy  tőlem  mondhat  bármit,de  nem  mertem,így  a  blogot  sem  hoztam  fel. Megint  elköszöntünk. Lassan  sétáltunk  V.-vel,észrevettem,hogy  ofő  zárja  be  a  termet,és  jön  utánunk.


-###, D.-ről  jut  eszembe..(ex  LB)..eldöntötted  már,hogy  átiratkozol-e?


-Nem,még  gondolkozom  rajta.


És  ezt  V.  előtt,aminek  nem  nagyon  örültem,bár  már  felvetettem  neki  az  ötletet,hogy  elmegyek. Arra  pedig  az  volt  a  reakciója,hogy  ,,Még  az  kéne..".


De  igazából  már  biztos  voltam  benne,hogy  elmegyek,csak  nem  akartam  ofőnek  mondani.


-Hát  jól  van..ha  maradsz,akkor  25-én  hozd  majd  vissza  a  bizonyítványt.


-Rendben..


Leértünk  a  földszintre. Persze  Molnár  jött  velünk  szembe (ki  más?)


-Jó  nyaralást!-vagy  valami  ilyesmi.


-Köszönjük.-így  V.


Én  pedig  leszartam,ahogy  szokásom.


Utoljára  még  belém  rúgott  egyet. (Sajnos  nem  az  utolsó  volt.)


V.  előre  ment,én  ott  maradtam  osztályfőnökkel,váltottunk  pár  szót (hogy  mit,arra  nem  emlékszem). Megint  bennem  volt  az,hogy  megölelem,de  nem. Nem  mertem. Odajött  hozzánk  a  magyar  tanár  is (rangsorban  a  negyedik  tanár  akit  szeretek), akinek -ahogy  ő  mondta-a  legjobb  barátnője  az  ofő. Ők  is  váltottak  pár  szót,majd  mindketten  engem  néztek,mint  két  angyal. Elköszöntem  harmadszorra  is  ofőtől,és  leléptünk  V.-vel.


 

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!