A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 69966 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

..Tanárnő..

2015-07-03 01:33:02

 


Június  11


Utolsó  tanítási  nap.


A  mai  nap  volt  a  végső  ütközetnek,és  az  egész  háborúnak  is  a  tetőpontja. Ma  dőlt  el  a  sorsom.


Első  órán  filmet  néztünk,majd  amikor  kicsöngettek,indultam  az  osztályfőnökhöz,mert  megbeszéltük  anyával,hogy  egy-két  dologra  rá  kell  kérdeznem  iskolaügyben. Odamentem  a  teremhez,megvártam  amíg  kijön...


-Matekból  sikerült  javítani?


-Most  fogok.


Elindultunk  lefele  a  lépcsőn.


-Azt  szeretném  kérdezni,hogy  ez  az  osztály  egy  nyelvi  előkészítő?


-Igen.


-És  erről  tudnék  kapni  valami  papírt,vagy  benne  lesz  a  bizonyítványban?


-Igen,benne  lesz,hogy  te  ezt  az  osztályt  elvégezted. Miért?


-Mert  átszeretnék  menni  egy  gimnáziumba.


-?


-A  német  miatt. Meg  V. tanárnő  is  azt  mondta,hogy  akinek  most  egyes  lett  a  vizsgája,az  jövőre  megfog  bukni.


(A  szóbeli  ugye  hétfőn  volt,de  nem  azzal  a  tanárnővel  aki  be  lett  ígérve,hanem  egy  normálisabbal,és  persze  T. tanárnővel. Még  aznap  megtudtuk,hogy  kinek  hányas  lett. Nekem  mindkettő  egyes,de  nem  fogok  megbukni,mert  nem  olyan  az  átlagom..)


-Én  ezt  nem  jelenteném  így  ki. Várjuk  még  meg  azt  a  matekot,és  majd  megbeszéljük,jó?


-Jó..


Ezek  után  a  másik  tanári  felé  vettem  az  irányt,bekukucskáltam  a  tanárirészhez : semmi. Odasétáltam  a  lépcsőhöz,vissza  a  tanárihoz,láttam  egy  Ildikóhoz  hasonló  árnyat. Odamentem  az  ablakhoz,és  háttal  álltam  a  zsibongó  felé,hogy  ha  jön  ki,akkor  ő  vegyen  előbb  észre. Aztán  csak  nem  jött..Hát  gondoltam,én  meg  biztos  nem  fogok  benyitni  a  tanáriba,mert  nem  merek  megszólalni,és  ettől  kezdve  össze-vissza  sétáltam. A  gépírás  soron  ötször  biztos  végigmentem :D Közben  elgondolkoztam,hogy  mekkora  egy  cs*cska  vagyok,hogy  megint  ott  tartok,hogy  szaladgálok  utána. Elmentem  a  105-ös  teremhez,hátha  ott  van,aztán  a  101-hez,majd  beültem  a  100-asba,szelfiztem  néhányat  így  utoljára,egyedül :D Megint  a  tanárihoz,de  most  kimentem  a  sportpályára,leültem  a  kőre,nézni  a  focizó  srácokat,meguntam,és  vissza  a  100-as  terembe. És  így  szépen  el  is  ment  a  45  perc  a  balfácánkodásommal.


Kicsöngettek.


Amikor  kint  álltam  a  folyosón,észrevettem,hogy  jön  Tanárnő  a  Radnóti  részlegből. Gyorsan  lementem,ki  az  udvarra,hogy  találkozzunk,de  lekéstem. Visszacammogtam,majd  amikor  fordultam  fel  a  lépcsőre,megpillantottam  a  bal  perifériámban,de  nem  néztem  hátra. Vártam,hogy  megszólítson. Jött  utánam,és  két  másodperc  múlva  hallom  a  hátam  mögül:


-###,téged  kerestelek.


Végre  egy  tanévben  egyszer  engem  keres. Ne  törődjön  vele,hogy  én  meg  egész  évben  magát  kerestem.


Hátranézek,majd  vissza  előre,megyek  tovább,és  motyogom  az  orrom  alatt:


- :D Én  meg  magát..


-Miért  nem  jöttél?


-Nem  3. órára  volt  megbeszélve?-játszottam  a  hülyét.


Nem  akartam  magam  azzal  égetni,hogy  azt  mondom,nem  mertem  bekopogni  a  tanáriba.


-Nem,###,megint  nem  figyeltél.


Vagy  csak  hazudtam  inkább...


Ment  be  101-be,én  meg  utána,mint  az  örökös  talpnyalója. Megálltam  a  terem  előtt,az  ablaknál,a  radiátorhoz  dőlve. Nemsokára  kijött,és  rám  vetett  egy  ,,Reménytelen  eset..Mit  kezdjek  vele?" pillantást. De  legalább  kicsikartam  belőle  valami  érzelmet. Megyek  megint  utána,befordul  balra,ezért  megtorpanok. ,,Gondolom,hogy  valami  elintéznivalója  van.." Beülök  a  101-es  melletti  szekrénybe,várok  10  percet,felkelek,hogy  hol  van  már..Kinézek  az  ablakon: sehol. Elkezdek  sétálni  egyenesen,amerre  az  ő  osztálya  áll,hogy  akkor  megkeresem. Egyszer  csak  észreveszem,ahogy  megyek  közelebb,hogy  ott  áll  náluk. Lassan  odasétálok,odajön  hozzám:


-###,nem  tudok  mit  csinálni,majd  visszajössz  pótvizsgára.


Elengedte  a  féket.


-De...-nézek  a  kezére,ami  mint  mindig,most  is  a  könyveit  ölelte.


Néz  rám  értetlenül.


-Harmadikban  nem  lehet?


Én  is  elengedtem  a  saját  pedálomat,de  az  autó  továbbra  is  gurult,ezért  nekem  kellett  nyomnom  a  féket.


-Nem,mondtam,hogy  van  harmadik  órám.


Igaz,hogy  erre  nem  emlékszem..


-Készültél?


-Igen.


Most  én  nézek  a  szemeibe,de  nem  értetlenül,hanem  könyörögve.


-Nagyszünet.-alig  hogy  ezt  kimondja,már  el  is  tűnik.


Én  meg  állok  ott  továbbra  is,mint  egy  id*óta,nézek  értetlenül  a  levegőbe,mintha  még  mindig  ott  állna. Észreveszem,hogy  az  osztálya  is  engem  bámul,szóval  inkább  gyorsan  elhúzom  a  csíkot.


Darálok  át  a  gépírás  soron,balra,fel,majd  amikor  felérek  a  legfelső  emeletre,akkorát  lépek,hogy  azt  hiszem  leszakad.


Könnyesedik  a  szemem.


Érzelem  fűtötten  jobbra  fordulok,látom,hogy  ott  ül  a  sarokban  T. tanárnő,meg  Sz,illetve  ott  áll  az  ofő,és  Zs. is. Vonulnék  el  mellettük,mint  egy  vihar,vagy  mint  aki  mindjárt  megöli  magát,de  az  osztályfőnök  visszafog:


-###.


Megállok.


-Gyere. Csak  várj  egy  picit,mert  Sz. próbál  javítani.


Félreállok. Odanyomom  magam  a  másik  sarokba. Próbálok  megnyugodni. Már  csak  azért  is,mert  fogalmam  sincs  mit  mondjak  osztályfőnöknek,amikor  rákérdez,hogy  miajófrancért  mondtam  azt  neki,hogy  második  órában  kell  mennem  Tanárnőhöz.


Mert  TUDOM,hogy  rá  fog  kérdezni. Mert  TUDOM,hogy  Molnár  beköpött.


Biztos  azelőtt  beszélt  osztályfőnökkel,mielőtt  találkoztunk  a  lépcsőnél,mivel  akkor  a  másik  tanáriból  jött  ki.


Várok  körülbelül  10-15  percet,majd  odalép  hozzám:


-Voltál  Ildikó  Tanárnőnél?


-Hát  végül  is  azt  beszéltük  meg,hogy  nagyszünetben.


-Nekem  azt  mondtad  második  óra  előtt,hogy  most  kell  menned. Akkor  mégsem?


-De,csak...


-Nem  mertél  odamenni  hozzá?


Hozzá  odamentem  volna,csak  a  tanárihoz  nem :D


-Igen..


-Az  nem  jó..legyél  kicsit  magabiztosabb. 


Félrenézek. Egy  újabb  tűt  nyomtak  belém.


-Miért  nem  azt  mondtad  neki? Nem  jobb  az  egyenes  út?


-De.


-Akkor  ha  találkoztok,legyen  az  az  első,hogy  elé  állsz,és  elmondod,miért  nem  mentél  el.


-Rendben.


-Miből  fog  kérdezni  a  Tanárnő?


-Azt  mondta  az  egész  évből.


Húzza  a  száját,félre  néz.


-Szüleid  tudnak  róla?


-Nem...


És  itt  török  mindjárt  össze,elfordítom  balra  a  fejem,mert  érzem,hogy  mindjárt  elbőgöm  magam (eszembe  jutott,hogy  mik  lennének  a  reakciók  a  bukásra..). Visszaszorítom  a  sírást:


-Csak..-megcsuklik  a  hangom- kettesről  tudnak.


Beszélgettünk  még  a  suliváltásról:


-A  szüleid  akarják,vagy  te?


-Én,csak  anya  azt  mondta..,akkor  vesznek  fel,ha  tudjuk  igazolni,hogy  ez  csak  egy  nyelvi  előképző.


És  akkor  elmondta  még  egyszer,hogy  nem  kell  igazolás.


...


-Ha  kicsöngettek,mindjárt  menj  is  oda,ahol  órája  van.


-Rendben.


...


-Nekem  most  el  kell  mennem  órára.-mondta  T. tanárnőnek.


-Nézd  még  át  a  matekot.-mondta  nekem,és  elment.


Elkezdtem  kicipzározni  a  táskám,hogy  akkor  kiveszem  azt  a  nemlétező  matek  füzetet. Nem  volt  nálam  semmi  matek  cucc,mert  nem  volt  rá  szükségem,hogy  átnézzem. Tegnap  mindenről  tájékozódtam  a  NETEN,mivel  a  matek  könyv  felér  egy  Ji-King-el.


Miután  elment,én  is  elmentem,és  odasétáltam  a  101-hez. Nyitva  volt  az  ajtó,és  beszélgetett  az  osztályával. Én  beültem,melléjük,a  szomszédos  terembe,és  hallgattam  őket. Kicsöngettek,és  mondta  nekik,hogy  érezzék  jól  magukat  a  nyáron.


Itt  kicsit  megint  féltékeny  lettem.


Kimentem  a  teremből,kijött,elindultunk. Ha  jól  emlékszem  egy  szót  sem  szólt. Kinyögtem:


-Az  az  igazság,hogy  tudtam,hogy  másodikra  kell  jönnöm.


Megtorpan  az  első  lépcsőfokon  egy  másodpercre,én  pedig  megyek  tovább,mintha  semmi  sem  történt  volna. Majd  jön  utánam:


-Miért  hazudtál?


-Féltem.-mondtam  halkan,szerintem  nem  is  hallotta.


-###,szerinted  ez  korrekt  az  osztályfőnökkel  szemben?


-Nem..


Igaz,hogy  nem  neki  hazudtam,hanem  magának,de  mindegy :D


És  akkor  jön  szembe  velünk  az  osztályfőnök (milyen  tökéletes  időzítés..esküszöm  ezek  biztosan  telepatikusan  üzengetnek  egymással..). Megállunk  Tanárnővel  a  lépcső  közepén. Úr  Isten  megálltunk  EGY  HELYEN,EGY  KÖZÖS  EMBER  MIATT,EGY  KÖZÖS  ÜGY  VÉGETT. Történelmi  pillanat.


Valami  ilyesmit  kérdez  osztályfőnök:


-Na  mi  a  helyzet,beszéltetek?


-Igen...most  megyünk..-mondja  félmosollyal  Tanárnő.


Lemegyünk  a  tanáriba,de  sokan  vannak. Tanárnő  benéz,majd  visszafordul,de  ott  marad  az  ajtóban,mert  jön  két  csaj,és  kérik  a  naplójukat. Odaadja  nekik,jön  hozzám,és  mondja:


-Menjünk  át  a  másik  tanáriba!


Elindulunk  le,az  utolsó  lépcső  soron,ami  végén  az  ajtó,és  a  kertre  nyílik. Egymás  mellett. Már  szinte  kellemetlen,amilyen  közel  van,és  észreveszem,hogy  rám  hangolódik.


-###,mi  a  bajod  a  matekkal?


- ? ...Hát...-ennyi  a  válaszom,nem  kérdez  erről  többet.


Kellett  volna  mondanom: ,,Semmi,csak  szimplán  lesz*rom :D"


Megyünk  végig  a  kerten *milyen  romantikus* :D


-Miből  készültél?


-Hát  átnéztem  a  függvényeket,meg  azt  a...vannak  számok,és  egy  betű...


-Algebra?


-Nem..azt  a...-elkezdek  mutogatni  a  kezemmel  is,de  inkább  hagyom-..majd  megmutatom.-mondom  mosolyogva.


-Jól  van.-nem  nézek  rá,de  hallom,hogy  mosolyogva  mondja.


Bemegyünk.


-Pakolj  oda,az  Eszti  mellé. Mindjárt  jövök.-és  bemegy  a  tanáriba.


Lepakolok,látom,hogy  ott  ül  az  egyik  asztalnál  D. meg  Müller.


-D.? Mit  csinálsz?


-Gyakoroljuk  az  évzáróra  a  szöveget.


Kijön  Molnár:


-Menjünk  egyel  odébb,ne  zavarjuk  őket.


Leülünk  egymás  mellé. Soha  ilyen  közel  még  nem  voltam  hozzá. A  fizikai  közelség  pedig  egy  kicsit  lelkileg  is  közelebb  vitt  hozzá,de  még  mindig  kilométerek  választottak  el  tőle. Nem  színészkedtem. Próbáltam  magamat  adni. De  nem  azt  az  énemet,amilyenné  kreált,amilyenné  lettem  miatta,hanem  magamat,és  azt  a  barátságos (de  továbbra  is  zárt) oldalamat,amit  év  elején  nem  láthatott,mert  nem  engedtem,hogy  lássa. Már  csak  azért  is  muszáj  volt  barátságosnak  lennem,mert  nem  bukhattam  meg :D Szóval  igen,nem  nyomtam  a  gázt,de  a  kormány  elromlott,nem  tudtam  forgatni (ha  van  ilyen xD),ez  pedig  lefordítva  az  eljátszott  esélyeimet  jelentette. Csak  a  Tanárnőn  állt,hogy  behúzza-e  a  kéziféket.


Adott  egy  lapot,először  a  függvényeket  gyakoroltuk,ami  elég  jól  ment. Még  úgy  is  rajzoltam,ahogy  tanította,mivel  egyszer,amikor  a  függvény  negatív  felére  is  rajzoltam  nyilat,azt  mondta,hogy  oda  nem  kell. 


Közben  éreztem  magamon  a  tekintetét. Miért  nézett? Ilyen  érdekes  lennék? Bár  inkább  engem  nézzen,mint  ki  az  ablakon,ami  előtt  volt  az  asztal,és  ültünk. De  nem  zavart,semmilyen  érzelem  nem  jött  ki. Én  viszont  nem  sűrűn  kerestem  a  szemkontaktust. Vagy  a  lapra  koncentráltam,vagy  az  ablakon  néztem  ki,miközben  gondolkodtam.


Sorrend  nem  száz  százalékos:


...


Kérdez  valamit,rázom  a  tollam  a  kezemben,de  tényleg  csak  ennyit  csinálok.


-De  ###,nyugi!


És  mintha  off-ba  tettek  volna,azonnal  abbahagytam  a  tollrázást,és  ellazultam.


-Rám  haragszol,vagy  ideges  vagy?


Rázom  a  fejem,hogy  egyik  sem.


De  igazából  még  mindig  haragudtam  rá..az  üres  ígéreteiért,szavaiért,satöbbi. Itt  volt  a  megfelelő  alkalom,hogy  szemrehányjam  az  összeset,de  csak  egyet  vetettem  fel. Megbántam.


...


Mondtam  neki  valamit  a  feladattal  kapcsolatban,és  vissza  kérdez,mert  nem  értette.


-Öreg  vagyok  én  már..-írja  az  újabb  feladatot.


Én  pedig  nézem  ahogy  írja,és  közben  rázom  a  fejem,enyhén  mosolyra  húzott  szájjal. Már  a  nyelvemen  volt,hogy ,, Nem  is  öreg,tökre  fiatalos,annak  ellenére,hogy  tegnap  múlt  49." ,de  nem  mondtam. Megbántam.


...


-Kicsöngettek  már?-kérdeztem.


-Szerintem  igen. ... Milyen  órátok  van?


-Töri,de  úgyse  csinálunk  már  semmit.


Húzom  vissza,nehogy  azt  mondja,hogy  akkor  menjek  vissza  órára. Minnél  tovább  akartam  maradni  a  közelében (mint  a  korrepetálásokon). Utoljára  még  hadd  élvezzem  a  társaságát.


...


És  akkor  nem  is  tudom,hogy  jött  már  fel  a  következő  jelenet,de  megint  úgy  éreztem  magam,mintha  fehér  lámpát  nyomna  a  képembe:


-###,te  őszinte  embernek  tartod  magadat?


-Általában  igen...


-Mivel  kapcsolatban  szoktál  hazudni?


-Például  jegyek..de  nem  hazudok,hanem elhallgatom..


-És  az  jó? Hm,###? Jó  hazudni?


-Nem,de  nem  érdeklik.


-Igen?


És  mindeközben  könyökölve  a  fejét  támasztva,engem  bámult  a  szemeivel,amik  szinte  kiszúrták  a  enyéimet. Elég  para  volt. Így  akart  hatalmat  gyakorolni? Mintha  ő  egy  szent  lenne,komolyan..amikor  a  fél  világot  összeígérte  nekem/nekünk,majd  faképnél  hagyott. Itt  kellett  volna  visszaszúrnom.


...


-###,te  csalódtál  ebben  az  iskolában? Mást  vártál?


-Nem.


...


-Mennyit  tanultál?


-Egy  órát  körülbelül...


...


-Hogy  sikerült  összehozni  azt  az  ötöst?


-...Korrepetáláson  megértettem.


-Tehát  ha  megérted,és  tanulsz,akkor  tudod. (Vagy  valami  hasonló.)


Persze,de..jó  már  mindent  értek. Azért  nem  akart  korrepetálni,mert  nem  is  akartam  tanulni. Arra  pedig  tökéletesen  ráérzett,hogy  azt  akartam,hogy  csak  velem  foglalkozzon. Ezért  is  felhasználta  ezt  ellenem.


...


-De  azt  mondta  feleltetni  fog  a  szabályokból,de  nem  feleltetett.


-Milyen  szabályokból?


-.-


Édes  Istenem.


-A  függvényesből.


-Nem  tudom  melyikből..


-Mindegy.


...


Egyszer  kérdeztem  azt  is,hogy  csinálhatok-e  még  feladatokat,és  úgy  kiderült...:) Olyan  jó  érzés  volt  látni...Tudom,mivel  vehetem  le  a  lábáról :D


...


Algebrázni  is  akart,de  mondtam,hogy  azt  nem  tudom.


-Miért  nem? Pedig  mondtam,hogy  az  is  kell..


...


-Küldjelek  pótvizsgára?


-Hát..nem  hiszem,hogy  a  szüleim  örülnének  neki...


...


-Ugye  azt  tudod,hogy  igaza  van  R.-nek...(Kevesebb  egyese  van,mint  nekem,és  többet  is  tudott  felmutatni  a  jobb  jegyért..ami  hármas  lett.)


...


És  akkor  a  végén  azt  mondja:


-Még  meggondolom  az  osztályozóig.-engedett  utamra  ezzel  a  mondattal.


Felkeltem,egy  szót  sem  szóltam.


-Szia.


-Viszlát.


Megint  éreztem  azt  az  ürességet,amit  korrepek  után  éreztem. Nem  szabadott  hagynom,hogy  eluralkodjon  rajtam,így  próbáltam  elterelni  a  figyelmemet,amikor  beértem  a  terembe,ahol  egyébként  alig  voltak,mert  legtöbbje  elment  sétálni  sulin  belül. A  többiek  pofáztak,szóval  elég  jól  ment  a  figyelemelterelés.


Órák  végén,meg  akartam  keresni  az  ofőt  a  matek  miatt.


Kicsöngettek,kijöttek  a  teremből  az  emberek,megyek  oda  hozzá:


-Na  mivan  a  matekkal?-kérdezi.


-Azt  mondta  még  gondolkodik.


-És  gondolod,hogy  át  fog  engedni? :)


Én  is  pont  ezt  akartam  tőle  kérdezni,mégis  csak  jobban  ismeri  ő,mint  én...


-Szerintem  igen.


-Gondolom  még  ma  megakarod  tudni..-mondta  mosolyogva.


-Hát,jó  lenne :D


-Akkor  menjünk  le  a  tanáriba,megkérdezem  a  Tanárnőt...


Innetől  kezdődött  a  csata  utolsó  órája,és  ment  át  egy  másik  fejezetbe  a  történet.


Lementünk,leültünk  a  fotelba.


Nemsokára  megjött  Molnár  is.


-Nah,ott  is  van  a  Tanárnő.


Oh,te  jó  ég..-.-


Nem  nézek  oda,csak  akkor,amikor  a  fotel  felé  fordítja  az  asztal  előtti  széket,és  leül  mellém,de  akkor  is  csak  a  szemem  sarkából  figyelem.


Tehát  bal  oldalamon  ő (a  szívem  oldalán),jobbomon  az  osztályfőnök (a  jobb  kezem). Két  tűz  között.


...


Jön  az  igazgató,köszön:


-Sziasztok,szia.


-Szia.


-Szia.


-Jó  napot.


...


Az  egyik  jelenet  közben  jön  Simon  uraság  is,de  egyik  tanárnő  sem  veszi  észre  szegény  párát :D Én  viszont  egyből:


o.o Hoppá,egy  Molnár  ex. A  bukott  király. Igaz,nem  is  biztos,hogy  király  volt...


...


-És  nincs  valami  mondanivalód  az  osztályfőnöknek?-kérdezi  Molnár.


Molnár  bekavar/part  1000.


o.o Lassan  fordítom  a  fejem  ofő  felé,és  elmosolyodok.


-Milyen  mondanivaló? :)


,,Hát  ha  én  azt  tudnáám..."


-Hogy  azt  mondtad  neki,másodikra  kell  jönnöd,és  nem  jöttél..


Molnár  szerintem  még  ekkor  sem  fogta  fel,hogy  nem  az  osztályfőnöknek  hazudtam,vagy  én  nem  tudom...teljesen  bekavarta  a  dolgokat.


-Hát...féltem.


-Mondhattad  volna  a  Tanárnőnek,nem  hiszem,hogy  leszólt  volna..-így  az  osztályfőnök.


Ránézek  Molnárra,elmosolyodok.


-Vagy  nem  voltál  benne  biztos,hogy  tudod?


-Hát..igen..


-Na  látod,ezt  akkor  nekem  nem  mondtad. Ez  így  már  nem  volt  fer.-osztályfőnök.


Itt  már  én  sem  tudtam  mit  beszélek,hazudoztam  össze-vissza,csak  azt  nem  tudom,minek.


...


-Tényleg  el  akarsz  menni?-kérdezte  Molnár.


-Ühüm.-bólintok,és  nézem  a  reakcióját:


Néz  a  szemembe,enyhe  sajnálat  csillog  a  szemeiben,két  másodperc  múlva  elkapja  a  tekintetét. Bárcsak  tudnám  ezt  értelmezni.


...


-És  hova  akarsz  menni?-kérdezi  ofő.


-Árpád.


-Az  közepes  erősségű  iskola,nem?-kérdezi  Molnártól.


-Igen..


Az  erős  iskola,de  mindegy...


...


Egyszer  meg  kérdezett  valamit  Molnár,én  meg:


*Sóhaj*,nézek  előre.


-Igen? Hallgatlak.


-Nem  tanultam  sokat  mára.


...


-Ez  mi?-megfogja  a  karomat osztályfőnök (de  nem  erőszakosan),amin  ott  ,,Hello"-ztak  a  karcok,amiket  tegnap  csináltam. Mosolygott,de  a  szemei  mintha  nedvesek  lettek  volna.


-Hm?-kérdezte  megint.


-Macskátok  van?


-...Nem :) ... Nem  érdekes...


-De..pont  hogy  ez  érdekes. Én  találkoztam  már  ilyennel.-és  csak  ekkor  engedte  el  a  karomat.


Amúgy  volt  egy  olyan  jelenet  is,hogy  megsimogatták  a  karomat. Molnár  is,az  osztályfőnök  is. De  nem  a  falkos  részét,hanem  fent,ahol  ruha  fedte. Nem  akarták  bemocskolni  a  kezüket..


...


-Tudsz  magadról  mondnai  jó  tulajdonságokat?-ofő


-Hát...ezt  most  így  nehéz...


-Miért? Az  introvertált  embereknek,mint  amilyen  te  is  vagy,van  egy  nagyon  pozitív  tulajdonságuk,az  pedig  a  hűség.


- :) -bólogatok.


Jah,hűségesnek  hűséges  vagyok,csak  éppen  ki  akarom  sajátítani  az  embereket.


-Meg  egy  nagyon  csinos  lány  vagy.-teszi  hozzá.


-Kinek?


-Hm?


-Kinek  vagyok  csinos?


-Hát  ezt  mos  úgy..-milyen  szót  is  használt? Valami  olyasmit,ami  az  általánosságban  szinonimája. Szóval  úgy  mondta.


-Nem?-kérdezi  Ildikótól.


-Teljesen  jó.


Jóvan  má,nem  kell  nyalni. Az  az  én  mesterségem.


-És  melyik  negatív  tulajdonságodon  változtatnál?


-...Hát...a  csendességemen,meg  hogy  nyitottabb  legyek...


 ...


-Nem  is  az  a  baj  vele,hogy  csendes,mert  például  V. is  csendes  volt,hanem  sokszor  megmakacsolta  magát.


A  mondat  végére  elmosolyodtam. Én  erre  büszke  vagyok,nem  bajként  kezelem.


Rázom  a  fejem.


-A  V.  nem  annyira..


-Ő  nem,mi? Nyitottabb..-így  ofő.


És  akkor  Molnár  megint  felhozta  az  ,,órákon  mindig  szomorúak  vagytok,nem  mosolyogtok" című  nótát. Nem  emlékszem  milyen  szavakat  használt,de  nem  tud  lekopni  erről  a  témáról. Ez  megmaradt:


-Ezért  mondom,hogy  mosolyogj. Ne  miattam. Magad  miatt.


...


-Miért  karcolgatod  magad?-kérdezte  ofő.


-..Erről  nem  szeretnék  beszélni.


-Az  az  ember  vagy,ak  mindent  kétszer-háromszor  is  átgondol  mielőtt  kimondja :) ... Családi,vagy  magányügy?


-Magányügy.


Igaz,hogy  Molnárra  is  tartozik,mivel  épp  róla  van  szó...


-Szüleid  tudnak  róla?


-Nem..


-Júúj,akkor  nehéz  lehet  ezt  a  lelki  terhet  cipelni...


-Tudsz  mondani  egy  olyan  embert,akinek  elmondhatnád?


-...A  nagynéném.


Nem  a  halott.


Hanem  Sz. Te  jó  ég,mi  lenne,ha  meglátná  a  karomat...


-Segíthetünk...már  nem  közvetlen  én...-Molnár.


Pedig  pont  maga  segíthetne.


-Keressünk  valakit  neked?-ofő.


-...Nem...nem  kell...


-Szerintem  ezt  a  zárkózott  éned  mondja,a  másik  viszont  azt,hogy  ,,Igen". Én  már  csak  tudom,mert  én  is  zárkózott  ember  vagyok :)


...


-Szüleid  mennyire  engednek  el? Nem  kötnek  időpontokhoz?


-Nem..elszoktak  engedni..rugalmasak.


...


Azt  hiszem  azt  is  kérdezte  osztályfőnök,hogy  kivel  barátkoztam,mondtam,hogy  ugye  V.-vel,előtte  meg  Lédával,és  az  ex  LB-mel  voltam,de  eltávoltodtunk  egymástól.


-Ővele  jártál  egy  általánosba?


-Igen. Részben  miatta  jöttem  ebbe  az  iskolába.


Kérdezte  azt  is,hogy  iskolán  kívűl  voltam-e  osztálytársakkal,mondom:


-Év  elején  Lédával,de  amúgy  nem.


Valahogy  szóba  jött  az,hogy  szoktam  biciklizni,és  megszólal  Molnár:


-Na,az  egy  jó  dolog. De  gondolom  azt  is  egyedül..


-Igen,mert  anya  még  nem  enged  el  a  húgommal.


 ...


-És  nem  lehetne  azt,hogy  most  itt  maradsz,és  beszélgetünk?


-Megnézem  az  időt..


-Jobban  meg  tudsz  nyílni,ha  én  nem  vagyok  itt?-Molnár.


Előveszem  a  telefonomat,közben  mondom,de  nem  nézek  rá:


-Maradhat..


Itt  még  benne  volt  a  pakliban,hogy  kiterítem  a  lapjaimat,és  elmondom  mit  érzek  iránta.


-Haza  kell  mennem  félre..-nem  akartam  most  lelkizni,össze  kellett  szednem  a  gondolataimat.


-De  hát  azt  mondtad,nem  köt  idő...:)


...


-Most  azért  sokat  mosolyogtál..-mondja  ofő.


-Igen,ennyit  egész  évben  nem  láttam  mosolyogni.-Molnár.


Kösz. Ez  úgy  megint  kellett,muszáj  volt,jól  esett.


...


-Akkor  holnap  be  tudsz  jönni?


-Igen..


-Kilenc,tíz  óra? Gondolom  nem  szeretsz  korán  kelni..:)


-Jó  lesz  a  kilenc.


...


-Neked  is  mondom  most  azt,amit  osztályfőnöknek  mondtam. R. jobban  megérdemelte  azt  a  hármast,de  te  magadhoz  képest  sokkal  jobban  teljesítettél. Igaz,hogy  ellenkezik  az  elvemmel,de..-mondja  Molnár-


-Lezárlak  kettesre.


-Köszönöm.


A  Megmentőm. Ő  volt  az. Mindvégig. Nem  Léda.


Angyal.


-Viszont  akkor  jövőre  fel  kell  készülnöd  abból,amit  most  nem  tudtál. Holnapra  összeírom  neked  a  listát.


Milyen  listát? Milyen  felkészülés? Ennyire  bízik  abban,hogy  nem  megyek  el,vagy  már  el  is  felejtette?


-Akkor  Klári,javítsd  ki  az  egyest.-mondta  mosolyogva  ofőnek.-és  felkelt,elment.


Én  meg  magamban:


o.o ,,Egyes??? Full  komolyan  beírta???"


 Ellenkezik  az  elvével? Magyarul  kivételt  tett  velem. Velem! Tehát  akkor  ő  az  a  fajta  ember,aki  ha  választania  kell  az  igazság,és  szerette  között,akinek  nincs  igaza,akkor  az  igazságot  választja? Lehet,bár  én  nem  vagyok  a  szerette :D


 

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!