A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70347 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

..Tanárnő..

2015-06-29 01:27:38

 


Május  29


Az  a  helyzet,hogy  ez  az  egész  dolog  részben  az  én  képzeletem  szüleménye. Mert  valamiben  nagyon  komlexusom  van. Rózsaszín  ködfelhőben  úsztam,ahhol  még  jobban  felnagyítottam  dolgokat,de  hát  ebben  ez  elkerülhetetlen. Azt  nem  mondom,hogy  nem  volt  semmi  valóságalapja...de  nekem  már  ennyi  is  elég  volt. Egy  picike  szelet  a  valóság  tortájából,és  már  olyan,mintha  az  egész  valóság  lenne. Példának  ott  van,hogy  nemcsak  velem  viselkedett  így (Amikor  meghallgatta  R.  problémáját,hogy  megfenyegették  a  koleszban,amikor  tanácsot  adott  S. leforrázott  kezére,vagy  amikor  azt  mondta  C.-nek,hogy  letöri  a  kezét,ha  még  egyszer  meglátja  cigizni  a  VÁROSBAN..Ezekhez  tulajdonképpen  semmi  köze  nem  volt,mégis  beszólt / vagy  foglalkozott velük ) ,de  ehhez  ugye  vak  voltam  a  köd  miatt...vagy  csak  nem  akartam  észrevenni...Szép  az  a  mesevilág,ahol  én  vagyok  a  középpontban...


,,Órákon  nem  lehet  csak  veled  foglalkozni."-mondta  a  harmadik  korrepetáláson.


A  másik  pedig  az,hogy  amikor  ott  volt,amikor  vele  együtt  voltam,semmit  nem  éreztem. Se  gyűlöletet,se  szeretetet,semmit. Mintha  az  a  nő,aki  ott  van  matekórákon,aki  után  mindig  koslatok  órákon  kívűl,egy  teljesen  másvalaki  lenne. (A  remegés  is  csak  azért  volt,mert  ráizgultam.) Nem  úgy,mint  órákon  kívűl,az  iskolában,vagy  otthon. Mintha  csak  az  én  fejemben  létezne  ez  az  egész  elmélet. Csak  akkor  őrültem  meg  úgymond (óraelőtti  hasfájás),csak  akkor  fűzött  hozzá  bármilyen  érzelem  is. Amikor  ő  nem  volt  a  közelemben. Vagy  ha  órán  kívűl,de  iskolán  belül  futottunk  össze. Amikor  nem  számítottam  rá,de  amúgy  gondolni,gondoltam  rá.


Lehet,azért,mert  tényleg  egyoldalú  ez  a  dolog?


Az.


 


Június  1


A  nyár  első  bejegyzése  is  róla  fog  szólni..talán  az  egész  nyárral  egyetemben.


Azt  hiszem  megtudtam,hol  lakik. Megvan  a  két  ház,a  fa. Csak  annyi,hogy  az  eslő  ház  színben  nem  annyira  passzol  az  eredetihez. De  hát  valószínűleg  a  fények  játéka..A   képen  szürke,a  valóságban  meg  ilyen  lazac  színű,de  szerintem  ez  nem  jelent  semmit. A  másik  része  a  kirakónak  meg  az  élettársa,aki  azon  a  területen  pózol  Tanárnő  unokájával. Szerintem  megoldottam  a  feladványt.


Már  ezt  is  el  tudom  engedni. Kicsit  furcsa  egybeesés,hogy  pont  azon  a  területen  van  a  temető,ahova  ugye  járkáltam. Pont  ott,ahol  ő  lakik. Emlékszem,amikor  tértig  másztam  a  sárban,nem  akartam  busszal  menni,nehogy  megnézzenek  az  emberek,hogy  hogy  nézek  ki,ezért  hazasétáltam,és  arra  mentem,amerre  ő  lakik. ELSÉTÁLTAM  A  LÉPCSŐHÁZA  MELLETT. De  fura. Hm :)


Néném..


A  lakhelye,akkor,közelebb  volt,mint  gondoltam.


Olyanokra  gondoltam  ma,hogy  mi  lenne,ha (pár  év  múlva) nálla  dolgoznék,mint  anya  Sz.-nél,aki  szintén  tanárnő. (Bár  anyát  Sz.  nem  tanította,mert  vele  egykorú :D) Meg  ha  legközelebb  kimegyek  a  temetőbe,megnézem  hol  lakik  pontosan,és  majd  odacsempészem  valahogy  neki  a  vallomásomat..


Jézusom,de  bolond  vagyok. Mondjuk  utóbbi  nem  rossz,de  akkor  is..

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!