A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 74646 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Ofő...

2015-06-25 23:13:57

 


Május  18


Németes  osztályfőnöki  órán  a  kirándulást  beszéltük  ki..


Ofő  még  kétszer  elmondta,hogy  ügyes  voltam,de érdekesmód  csak  engem  emelt  így  ki.


???


Aztán  mondott  egy  olyat,ami  mintha  megint  egy  ilyen  cibálás  lett  volna  a  "Maradok" irányába.


,,Amit  elvállalsz,azt  meg  is  kell  csinálnod."


2. órán:


Csináltunk  egy  feladatot,elkezdett  járni  körbe,mindenkihez  odament  segíteni,sejtettem,hogy  hozzám  is  eljön,és  oda  is  jött,de  nem  a  szokásos  módon,hogy  odahajol,és  akkor  onnan  fentről  magyaráz,hanem:


Fogja  magát,előrébb  tolja  az  asztalt, mond  egy  ,,Elnézést" . Meglepődök. A  táskám megint  ott  volt  az  asztalon. Odaül  mellém o.o


-Megy  ###?


-Igen..(persze  ez  nem  volt  olyan  biztos)


-Hm :) Én  ide  nem  ezt  írnám..-és  akkor  elkezdte  magyarázni  az  összeset. Mindegyik  rossz  volt,amit  beírtam,de  konkrétan  megcsinálta  helyettem: beírta  a  jót.


Ez  a  beszéd  tanárnő! Ez  kell  nekem! Hogy  odaüljön  MELLÉM,hogy  érezzem  azt,hogy  VELEM  van. És  ne  onnan  fentről  magyarázzon. Hogy  ugorja  át  a  falaimat (jelen  esetben  a  táskát), bármi  áron. Merje  lebontani. (Végül  is  Ildikó  is  ezt  csinálta,de  valahogy  mégis  máshogy..)


Érezzem  azt,hogy  számíthatok  rá  bármikor. Hogy  felfedezzem  BENNE,MAGAMAT. Hogy  egyszer  rájöjjek,honna  volt  olyan  ismerős.


:)


Lehet,hogy  a  kirándulás  tette  meg  hatását? Mert  előtte  nem  volt  ilyen,hogy  odaült  volna (vagy  akár  gugolt). Vagy  csak,mert  pont  volt  mellettem  hely? (Mivel  hiányzott  V.)


 


Május  19


Mennék  ki  a  gépírásteremből,de  látom,hogy  résnyire  nyitva  az  ajtó  és  tartja  az  osztályfőnök,miközben  előre,beszél  valakihez. Várok  két-három  másodpercet,majd  nyitja  ki  jobban,látja,hogy  lépnék  ki,visszahúzódik,és  mondja:


-Hm,pont  téged  kerestelek.


-Engem? Miért?-nézem  a  cetlit,amit  a  kezében  tart.


-Ide  felírtam  azoknak  a  nevét,akiknek  még  gondjaik  vannak  valamelyik  tantárgyal.


-Mi  lesz  a  matekkal?


-Nem  számoltam  átlagot..


De  akkor  jön  A. meg D.,félbeszakítanak,és  mondanak  valamit  ofőnek.


-Hm? Mi  lesz  a  matekkal?-visszatérve  rám.


-Hát..próbálok  javítani.


Jó  vicc...


-Majd  megbeszélem  a  Tanárnővel  is,hogy  mi  legyen  veled..Becsöngettek  már?


-Igen,szerintem  már..


-Akkor  menj,és  majd  megbeszéljük.


Beszélhet  vele,de  nem  fogja  érdekelni. Meghaltam  számára.


Kíváncsi  vagyok,mi  lesz  ebből. Jó  lenne,ha  összejönnénk  hárman  és  tárgyalnánk,de  nem  hiszem,hogy  idáig  elviszi  az  ügyet. Pedig  milyen  jó  lenne...Kiönteném  a  fekete  levest.


Megnéztem  a  verseimet  a  wécében,és  ott  vannak :) még  nem  festették  le..


Vajon  hányan  olvasták  már  el?

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!