A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70394 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

...

2015-05-13 18:20:31

 


Március  15


Eszembe  jutott  az,hogy  általánosban  örültem  annak,ha  nem  kaptam  házit  matekból,nemhogy  még  plusz  feladatot  csináljak. Mert  tényleg,sokszor  úgy  megszenvedtem  a  házival,hogy  sírtam...Mondjuk  soha  nem  adtam  fel,tehát  amíg  kész  nem  voltam  vele  így  vagy  úgy,addig  nyomtam. Vagy  a  korrep. Általánosban  nem  magamtól  mentem  el,és  főleg  nem  én  kértem. Vagy  az  órák. Örültem,ha  elmaradt. Most  meg  egyet  nem  hagynék  ki.


Mert  ha  van  KIÉRT :) Akkor  minden  könnyebb.


Hát  ja...


Nem  a  matek  iránti  kapcsolatom  változott. Azt  ugyanúgy  leszarom. Hanem  a  tanár. Mert  ha  van  KIÉRT,akkor  megéri. Bármi :)


Ha  ő  tanítana  minden  tárgyat,színötös  lennék  mindenből :D


Nem  is  hetven  feladatot  csinált  nekem  Tanárnő (ránézésre  ennyit  tippeltem), hanem  hetvennyolcat :D


...


Megcsináltam. Illetve  még  kettő  van  vissza,amit  annyira  nem  értek. A  többi  kész  van. Nem  volt  nehéz,nem  tört  bele  a  ceruzám. Tök  nagy  kedvvel  csináltam :D Mondjuk  a  végére  már  így  össze-vissza  írta,úgyhogy  én  is  kicsit  lelassultam,kicsit  többet  kellett  gondolkoznom. Majd  mutatni  fogom  neki  és  mondom: ,,Tegnap  csináltam  meg  az  összeset :)"


 


Március  16


Végre  kitudtam  nyögni  J.-nek,hogy  akkor  lenne-e  szíves  segíteni  németből :D Egy  hétig  húztam.


Jesszus  már  hónap  közepe  van..Csak  úgy  röpülnek  a  hetek. Mostanában  elkezdtem  azt  gyakorolni,hogy  soha  ne  várjak  semmit,tehát  ne  siettessem  az  időt. Mert  az  amit  várok,egyszer  úgy  is  eljön,akkor  minek  siettetni? Persze  ezt  mindig  is  tudtam...csak  nem  érdekelt :D De  most...most  máshogy  van. Így  próbálok  a  jelenben  élni.


Na  de  a  mai:


Elmaradt  a  matek :( A  tesi  háromnegyedénél  betoppant  egy  nő,és  mondta,hogy  most  kell  indulni  fogászatra,mert  a  dokinak  10-kor  el  kell  mennie. ,,Hát  de  rohadt  jó T-T"  Matek  kilőve. Egy  busszal  mentünk  öten,mert  a  többiek  másik  busszal,illetve  gyalog. Visszafelé  ketten  sétáltunk  V.-vel,aztán  törire  vissza  is  értünk -.- Franc.


Állunk,még  szünet  van,jön  Tanci  néni. Visszatartom  a  lélegzetem. Nem  szólt  hozzám  semmit,szerintem  nem  is  vett  észre.


-Sziasztok.-köszön.


Isten  áldja.


Filóztam,hogy  mikor  menjek  hozzá,illetve  J.-hez,esetleg  hogyan  lehetne  a  kettőt  összepasszintani..de  fementem  németre,nem  volt  ott  J.,német  után  lementem  6-oshoz,nem  volt  ott  Ildikó: mikor  leértem,vártam  pár  percet,megnéztem  a  kiírást,megnéztem  nyitva  van-e,de  nem  nyílt  az  ajtó. Najó.


Majd  megint  elmaradt  az  utolsó  két  órám,filóztam  megint...Végül  főpályához  indultam,neteztem  egy  kicsit,és  visszamentem  a  suliba  tanc  nénik  végett.


Mentem  le  az  utolsó  lépcsősoron. Látom,hogy  megy  kersztbe  egy  nő  a  tesi  terem  felé.


,,Ő  az?"


Megyek  le,utána,közben  próbálom  jobban  megnézni:barna  haj,karcsú  test,szokásos  cipő. Látom,hogy  nyitja  a  budiajtót. Valószínűleg  ő  lesz  az...


Leülök  a  padra,előveszem  a  lapot.


Jön  T.(volt  osztálytársam,P.T.,ő  is  itt  tanul),váltunk  pár  mondatot,elmegy.


Nyílik  az  ajtó.


o.o


Könyökölve  ülök,és  bámulok  előre  a  semmibe. (De  persze  rá  koncentrálok.) Jön  énfelém,felnézek  rá,néz  ő  is  engem. Nem  látom  az  arckifejezését,nincs  rajtam  a  szemüvegem,de  fel  kellett  volna  vennem.. :I


-Engem?-mutat  magára.


Bólintok.


Mutatom  neki  a  lapot.


-Megcsináltam.


-Jó,akkor  megnézem,és  ki  fogom  javítani.-elindul.


Há  még  szép :D


Felállok.


-De...


,,De"...ebben  a  ,,De"-ben  minden  benne  van. Mint  a  pillantásainkban :D


-Elnézést,nem  tudja,hogy  S.J.  itt  van-e?


Nem  is  emlékszem,hogy  mondott-e  erre  valamit,bement,elkezdte  keresni.


Ránézek  a  tanári  ajtóra,rá  van  írva  piros  betűkkel  valami  ilyesmi:


,,Ez  nem  dohányzó  helyiség,kérlek  itt  ne  dohányozz!"


:D


,,Hát  jól  van"..-gondoltam


Tanárnő..:)


Kérdezi  az  egyik  tanártól,hogy  az  az  ő  kabátja-e,jön  hozzám:


-Itt  van,csak  még  órája  van. Meg  kell  várni,csüccs  le.


Leülök  az  egyik  ilyen  királyi  székre. Trónra :D


Lepakolok,felállok,és  előre  megyek. Eltelik  pár  perc,jön  a  gépírás  tanárnő  meg  mellette  egy  nő. 


,,Hú,ez  ő! (J.) Most  vagy  soha."


Lépek.


Szia.-ahhogy  beterveztem ; D


Pillanatnyi  meglepettség,majd:


-Te  vagy  az,akinek  nem  megy  a  német..


-Igen,###.-de  alig  mondom  ki..


-Kiknél  vagy  és  melyik  osztályba  jársz?


Felsorolom  a  neveket  és  az  osztályt  is  mondom,de  azt  is  csak  ilyen  félhangosan,mert  megint  közbevág..


 


Csütörtök  a  Szárnyalónap.


Mert  akkor  szárnyalok  a  boldogságtól :) Mondjuk  most  annyira  nem  fogok,mert  végül  is  a  csütörtököt  beszéltük  meg  J.-vel,hogy  akkor  megyek  hozzá  korrepra. Fogalmam  sincs  mire  számítsak.


Hm.


Remélem  jók  lesznek  a  feladatok  matekból. Nem  baj,ha  van  benne  egy-két  hiba,de  a  többi  jó  legyen. Azon  csodálkoznék,ha  az  összes  jó  lenne..


 


Március  17


Ma  sem  volt  ott  német  előtt. Viszont  utána  mentünk  gépírni,és  a  zongoránál  találkoztunk.


Előttem  ment  E,az  köszönt  neki,ő  visszaköszönt. Rám  csak  ezután nézett.


Mi  a  szemünkkel  szoktunk  köszönni :D


De  az  arca  gondterhelt  volt.


Ilyenkor  úgy  megtudnám  ölelni.


Gépírás  után  elmentem  WC-re,hátha  így  időt  nyerek  és  össze  tudom,hozni  a  talit.


Mentem  ki,ott  állt  az  ajtóban,félig  visszafordulva  és  VPT-vel  beszélgetett.


Direkt  előtte  mentem  el. (Tanárnő  előtt.)  Neki  mentem  egy  srácnak  és  szerintem  majdnem  neki  is :D


De  rám  nézett,szerintem.


ÉREZTEM.


A  feladatlapot  nem  kérdeztem. Nem  akarok  folyton  a  seggében  lenni,mert  az  már  nyalásnak  számít. Most  ő  dob,rajta  a  sor,neki  kell  lépni. Mondjuk  ez  is  taktika  részemről...Na  mindegy,ha  holnap  ő  nem  mondja,akkor  én  fogom  kérdezni.


 

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!