A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 74443 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

...Tanárnő...

2015-04-20 19:31:20

 


Február  26


,,Amikor  egy  kiadós  sírás  után  olyan,mintha  kiszáradt  volna  a  szemed...na  az  jó  érzés."


Szerintem.


A  megkönnyebülés  jele. Ugyanígy  szárad  ki,és  keményül  meg  a  szívem  is  egy-egy  ilyen  akció  után. Elpárolog  belőle  a  sok  fájdalom,harag. Tényleg...lehet,hogy  a  könny  a  szívünkből  ered?


Reggel  felkeltem  3-kor,visszaludtam,felkeltem  4.35-kor. Gondoltam  sok  értelme  már  nincs  visszaaludni  arra  a  25  percre. Hallgattam  egy  kis  zenét,elkezdtem  készülődni. 6  óra  05-kor  indultam. Most  jött  az  én  kis  buszocskám :D Útközben  Csíkzenekar  szólt. Fél  körül  már  ott  is  voltam. És  vártam  Coco  Jambó-val (a  Nagynéném  egyik  kedvenc  zenéje  volt). Megjött  V.,majd  R. 


,,K.rva  jó. Már  csak  ez  a  r.banc  hiányzott."-gondoltam.


Jött  Sz.  meg  R.  is,majd  7  után  pár  perccel  megjött  Ő  is.


Tehát  beültünk  a  terembe. Látom,hogy  R.  nem  jön  be,(,,Hála  az  égnek,egy  hülyével  kevesebb"). V.  motyogott  valamit  még  mindig,lekéne  lőni. Mondja  Tanárnő,hogy  valaki  tépjen  ki  egy  lapot,és  írjuk  fel  a  nevünket. Sz.  indít,majd  R.,aki  odahozta  nekem  a  lapot. Én  is  felírom, V.  is,ezután  én  kiviszem,és  remegő  kézzel  odaadom  neki. Azért  próbáltam  visszafogni  magam.


Érzem  magamon  a  tekintetét.


-Kinek  milyen  problémája  van?


-###?


Szokásos  ,,Hm?"-mel  visszakérdezek,hogy  ismételje  meg  a kérdést. Nem  tudom  miért  csinálom  ezt,automatikusan  jön. 


-Neked  mi  a  problémád? Mit  nem  értesz?


-Hát  azt  a...


Istenem  még  azt  sem  tudom  mit  nem  értek  -.- kicsit  se  gáz :D


Eltellik  így  5  másodperc,hogy  nem  felelek.


-A  prímtényezősfelbontást?


-Igen.


És  ezt  csak  tőlem  kérdezte (külön,hogy  mit  nem  értek)


Kihívja  R.-t,elkezdte  csinálni  a  feladatot,amit  mondott  neki...


Nem  látom  a  táblát  -.- Felkéne  venni  a  szemüveget. Legyen. Kattan  a  pöcök  a  szemüvegtartón. Rám  néz. Felveszem. Rám  néz  megint.


Most  komolyan...meglepődött  ezen,vagy  mi? Mert  amúgy  mostanában  már  az  ő  óráján  sem  vagyok  hajlandó  viselni,nyilván  nem  véletlen. Ezzel  is  jelzem  a  tiltakozásom,de  amúgy  is  ronda  vagyok  vele. Na,mindegy.


Aszongya  R.:


-Én  ezt  amúgy  értem.


,,Istenem  akkor  miaf*szért  vagy  itt? Hülye  r*banc. Gyakorolni  a  koleszban  is  tud."


Kérdezi  tőle  Tanárnő  a  feladat  után,hogy  miért  nem  tud  figyelni,és  miért  kell  mindig  beszélgetnie  P.-vel,meg  nem  lenne-e  jobb,ha  figyelne.


Jaj  Tanárnő,hát  nem  tudja? A  k*rváknak  mindig  pofázniuk  kell,mert  nagy  a  pofájuk. És  miért  nagy  a  pofájuk? Hogy  több  g*c*  férjen  bele :D


Kihívja  Sz.-t,ő  is  csinálja  a  feladatot,de  én  nem  rá  figyelek,írom  amit  ő  ír,de  néha-néha  ránézek  Ildikóra. Közben  leveszem  a  kardim,amin  még  ott  figyelnek  a  vágások,hátha  észreveszi. Aztán  egyszer  csak  megkérdezi  tőlem,mivel  kell  osztani  a  mit  tudom  én  mit.


-50?


-Nem,most  beszéltük,hogy  az  50  nem  prímszám.


-Akkor  10?


-Az  se  jó.


Sz.  mutatja.


-2


Talált  süllyedt.


Sz.  helyremegy. Arra  számítok,hogy  V.-t  hívja  ki,de  nem. Engem. Kimegyek,viszem  a  telóm,mert  nem  volt  kedvem  előhalászni  a  számológépet. Megállok  a  "színpad"  előtt,amíg  bepötyögöm  a  jelszót,és  belépek  a  számológépbe  a  telómban. Közben  szerintem  nem  igazán  tudta  mit  csinálok,tuti  nézett. 


Letörlöm  a  táblát.


-Nincs  számológéped?


-Megvan  valahol,de  a  táskám  legalján.


Megyek  filcért.


-Akkor  itt  van  tessék,odaadom  az  enyémet.


Leteszem  a  telefonomat  az  asztalára. Megyek  a  táblafelé. A  többiekkel  motyog  valamit,én  meg  közben  próbálom  levenni  a  filcről  a  kupakját,de  lehetetlen  mutatvány,mert  bazi  nagy  a  számológép,így hát  a  hónom  alá  vágom,miközben  leveszem  a  kupakot. Ekkor  szerintem  megint  nézett. Komplett  idiótának :D


Elkezdem  írni,amit  mond. R.  valami  olyasmit  böfög,hogy  túl  pici  számokkal  írok  és  nem  látja. Írom  tovább,majd  Tanárnő  is  mondja:


-###,egy  kicsit  nagyobb  számokkal  írj!


Jó,letörlöm,felírom  megint: valami  300  nem  tudom  mennyi,meg  448. Írom  a  448-at,elakadok  a  4-nél,és  mondja:


-4,4,8


Kössz :D Mintha  fogyatékos  lennék..


Kezdem  a  300  valamennyivel,és  R.  megszólal:


-Olyan  fura,hogy  bal  kézzel  ír.


-Miért?-így  a  Tanárnő.


-Nem  tudom,csak  fura.


-Én  is  balkezes  voltam.


O.O  Leesik  az  állam.


-Csak  átszoktattak  jobbra,mert  amikor  még  én  születtem,akkor  az  volt  a  szokás.


Ránézek.


-A  nővérem  is  balkezes,de  őt  nem  szoktatták  át.


Vissza  a  táblához.


-Azt  mondták,hogy  aki  balkezes,az  nem  normális. (Vagy  valami  ilyesmit  mondott.)


Csinálom  a  feladatot,közben  hallgatom  őt.


-Van  még  egy-két  dolog,amit  megtudok  csinálni  bal  kézzel,de  a  legtöbbet  jobb-bal  szoktam.


-A  balkezesek  a  jobb  agyféltekéjüket  használják  jobban,meg  olvastam,hogy  nem  is  tudom  hány  híres  ember,politikusok  is  balkezesek.


Akkor  már  értem  miért  ilyen  hülye  a  Tanárnő :D (Mert  ugye  akit  átszoktattak,annál  később  előfordulhatnak  problémák..) Na  jó,viccet  félretéve...Ez  durva. Balkezesnek  született  eredetileg,mint  én. Pont,mint  én. Pont,mint  a  Nagynéném. De  jobbkezes,mint  anyukám. Ez  csak  jelent  valamit. Ha  felbontom  őt  három  részre,akkor: a  teste  anyukám-Néném,lelke  anyu,szelleme  Néném. 


Vajon  ő  melyik  agyféltekéjét  használja  jobban?


Befejezem  a  448-at  is. Odajön  hozzám.


-Ezt  adta  ki  a  számológép?


-Igen...ja  nem :D.


Közben  próbáltam  fejben  számolni,de  nem  jött  össze. És  akkor  magyarázta,hogy  hogyan  kell  a  továbbiakban  csinálni. A  jobb  kezét  nyújtja,és  mutatja  a  mutatóujjával,közben  rám  néz. Megint  érzem  azt  az  illatot. Nem  tudok  arra  figyelni,amit  mond. Visszaül  a  helyére,megcsinálom  a  feladatot,majd  odamegyek  az  asztalához,leteszem  a  számológépet,felveszem  a  telefonomat,miközben  mondja:


-###,tőled  általánosban..hogy  is  fogalmazzak..megkövetelték  a  szorzótáblát?


-Persze.-és  lépek  egyet  előrefelé,majd  vissza.


Igazat  mondtam,jó  hogy  megkövetelték. Milyen  hülye  kérdés  ez  megint?


-Akkor  nem  ártana  kicsit  gyakorolni.


Kössz :D  Azért  olyan  hülye  nem  vagyok. De  ő  mindjárt  arra  gondolt,hogy  azért  rontottam  el  a  számolást,mert  nem  tudom  a  szorzótáblát?


-De  tudom  amúgy,csak  siettem.


-De  nem  kell  kapkodni. 


És  a  helyemre  mentem. Egyből  megváltozott  a  testtartásom:  a  padra  görnyedve,könyökölve  támasztottam  a  fejem,és  magamba  süllyedtem. Biztos  észrevette.


Kihívja  V.-t,elkezdi  csinálni  a  feladatot.


-Őh..V.,egyre  kisebb  számokkal  írsz.-mondta  Tanárnő  mosolyogva.


És  akkor  valami  olyasmit  mondott  V.,hogy  eleve  ilyen  rondán  ír,Tanárnő  meg:


-Jaj,miért  írsz  rondán? Én  nem  értem,hogy  ebben  az  osztályban  miért  nézi  le  magát  mindenki.


Ez  a  megállapítás  kissé  félrecsúszott,mert  hogy  mindenki,az  kicsit  túlzás. Épp  ellenkezőleg: szinte  mindenki  nem  kicsit  van  elszállva  magától. 


Vagy  a  mindenki  lefordítva  én  lennék?


Helyre  megy  V.,kérdezi  Tanárnő:


-Csináljunk  még  ilyen  feladatokat,vagy  a  másikat?


-Olyat,a  másikat.-és  a  táblára  mutatok.


Utána  kihívja  megint  R.-t,mert  ő  érti,tehát  őt  kell  kihívni  természetesen. Az  meg  elkezd  panaszkodni...(Tanárnő  persze  mindjárt  felveszi  Szent  Margitot,és  az  órából  kibeszélőshow  lesz.) Van  két  csaj  a  koleszban,akik  megfenyegették,hogy  kiszedik  a  méhét  meg  satöbbi,satöbbi...És  ezt  végig  kellett  hallgatni. Tanárnő  adta  a  pszichológust,de  ki  a  f*ck-ot  érdekel  az  a  hülye  r*banc,amikor  azt  mondta  rólam  múltkor,idézem: ,,G*ci  jó  a  képét  bámulni." Reggel  szálltam  fel  a  buszra,a  tömegnyomorba,tehát  ülőhely  az  nem  volt,így  állnom  kellett. Meg  is  álltam  az  egyik  ülés  előtt,ahhol  egy  csaj  ült. Egy  másodperccel  előtte  eszméltem  fel,hogy  ki  mellé  is  álltam,mielőtt  elhangzott  ez  a  mondat  a  szájából,amit  egy  fiúnak  mondott,aki  szintén  ott  állt. Utána  meg  köszönt,vissza  köszöntem,de  nem  szóltam  semmit  vissza. Fú,komolyan,ezt  pont  ő  mondja??? Aki  mindenkit  lenéz,mindenkinek  beszól,meg  úgy  el  van  szállva  hogy  csak  na...Én  meg  soha  senkire  nem  néztem  ferde szemmel,nemhogy  egy  rossz  szót  is  szóltam  volna  bárkihez  is.. És  akkor  pont  ő  mondja  ezt  rólam...


Na  vissza  a  jelenbe:


Ránéztem  az  időre: 35. ,,K.rva  jó,amikor  eleve  előbb  fog  elengedni,hogy  legyen  szünetünk."-káromkodtam  magamban,és  keresztbe  fontam  a  karjaimat. Befejezik  az  előadást,és  diktálja  neki  a  másik  feladatot.


-De  nem  úgy  volt,hogy  a  másikat  gyakoroljuk  még?-szisszenek  fel.


-Nem  ezt  mondtad? De  ezt  mondta,nem?-kérdezi  R.-t,az  meg  bólogat.


-Mondtam,hogy  a  másik,és  a  táblára  mutattam.


-Akkor  valamit  félreértettem,bocsánat. Akkor  a  ###  kedvéért  még  egy  ilyet.


-Még  egy  olyan  xyz-t?-R.


-Igen,a  ###  kedvéért.


Nem  szórakoztam  vele. Most  tényleg  félreértettük  egymást.


R.  megcsinálta.


-###,érted  már  nagyjából?-kérdezte  Tanárnő.


Mutatom  a  fejemmel,hogy  igen,nagyjából.


-Akkor  szerdán  iratok  belőle.


És  ennyi. Én  meg  V.  maradtunk  bent  utoljára  a  teremben,megállt  az  ajtóban,egyszer  visszanézett,és  kiment.


Ezek  után  egész  nap  sírni  tudtam  volna. Az  már  csak  hab  volt  a  tortán,amikor  megláttam   facebookon,hogy  belikeolja  az  egyik  csajnak  a  fényképét,akinek  az  osztályfőnöke (és  ANK-s  volt). Természetesen  egyből  elfogott  a  féltékenység,és  megint-mint  mindig-eljátszottam  a  gondolattal,hogy  miért  nem  ő  az  osztályfőnököm,milyen  jó  is  lenne,ha  ő  lenne  az.


Istenem.


MIÉRT?MIÉRT?MIÉRT?


Egyre  csak  ezt  kérdezem  magamtól. Sok  a  miért  és  kevés  a  válasz. De...talán...lehet,hogy  így  akar  az  Ég  óvni,lehet  akkor  csak  rosszabb  lenne. Valószínű...hogy  nem  szolgálná  a  fejlődésem. Lehet  akkor  még  jobban  kötődnék  hozzá,és  még  nehezebb  lenne  leválnom  róla.


Így  is  nehéz. Rohadtul. Nehéz  lesz.


Vagy  nem  is  sikerülne  leválnom  róla,ki  tudja?


Lehet  hogy  csak  eleve  ennyit  akar? Utat  mutatni? Semmi  több?


Nem  tudom :(


 


Második  óra  után-még  mindig  rengeteg  érzelemmel-elindultam  nagy  hevesen,mint  aki  ölni  készül  szabályosan...Hogy  én  most  már  pedig  odamegyek  a  7-es  (terem) elé,és  az  odab*szok  neki  egy  kérdést,hogy  ne  felejtsen  el  a  mai  napra  teljesen,illetve,hogy  tudatsam  vele,én  sem  felejtettem  el  őt.


És  elnidultam. És  mentem. Temérdek  indulattal. Odaérve  a  7-eshez  a  szívem  majd  kiugrott,azt  hittem  elájulok :D


Voltak  még  egy  páran  a  teremben,őket  megvártam. Amikor  már  csak  egy  gyerek  volt  bent,ott  álltam  az  ajtóban,ekkor  már  szerintem  észrevett,mivel  felém  nézett. Beléptem. Tümtütüm. Ilyet  sem  csinálok  túl  gyakran,hogy  a  szünetben  keresem :D


-Tanárnő,mikor  pótolja  az  elmaradt  órát? (Mármint  az  elmaradt  korepet.)


-Micsoda? Nem  értem.-közelebb  hajol.


Megismétlem.


-Nem  fogom  pótolni,de  kárpótolni  foglak  titeket.


Eredetileg  a  kárpótlással  akartam  jönni,hogy  tulajdonképpen  mikor  várható,és  milyen  formában,de  aztán  mégsem.


-Hogyan?


-Meglepetés.


Ezután-hogy  fokozzam  a  drámát-oldalra  fordultam,és  lenyomtam  egy  félmosolyt,majd  művészien  kisétáltam  a  teremből. 


Jött  közvetlenül  utánam. Hallottam,hogy  köszönt  VPT-nek. Éreztem  a  hátamon  a  tekintetét.


Egy  pont  ide :)


Hát  majd  kiderül  mennyire  szavatartó. Kiderül,mi  lesz  abból  a  meglepetéses  kárpótlásból. Ha  semmi,hát  akkor  az  csak  azt  igazolja,hogy  olyan  ember,aki  leígéri a  csillagokat  is,de  igazából  szarik  az  egészbe.


Most  is  éreztem  rajta,hogy  nem  rezeg  annyira  magas  fokon,szinte  nem  is  mosolygott,tökre  fásult  volt. Szerintem  tuti  bántja  valami,vagy  csak  egyszerűen  fáradt. Hm...


És  még  mindig. Még  mindig. Ezt  nem  hiszem  el. Még  mindig  érzem  azt  a  dolgot  vele  kapcsolatban. Valami  megmagyarázhatatlant. Erős,hihetetlenül  erős. Most  pedig  még  erősebb. A  mai  nappal  még  erősebb  lett. Valami  kapocs. Nem  viccelek. Lehet,hogy  csak  beképzelem...de  nem  tudom,nem  hiszem. Már  annyiszor  feladtam  magamban,és  az  a  valami  mégis  visszatart,nem  tudom  elengedni. Most  hogy  végre  egy  szintre  kerültünk,ugyanabba  a  lelki  állapotba...Lehet,hogy  egy  kicsit  jobban  hasonlítunk  egymásra,mint  azt  képzeltem? Született  balkezes,mint  Néném...1  híján  ugyanannyi  idősek  lennének...viszont  jobbkezes  is,mint  anyukám.


 


Február  28


Fogalmam  sincs  most  mi  lesz. Mit  fogok  csinálni,vagy  mit  kéne  csinálnom. Mert  ugyebár  amit  akartam,azt  nem  kérdeztem  meg,és  ezért  kéne  elmenni. VISZONT. Semmi  értelem,ha  másoknak  a  lelkivilágát  kell  kitárgyalni. KONTRA: Nem  erről  szól  az  egész  óra,bát  tény  és  való,jobb  lenne  hanyagolni...Meg  kitudja  ki  lesz  ott. KONTRA: Mit  törődjek  azzal,hogy  ki  mit  gondol  vagy  hogyan  reagál? Ez  az  egyik. A  másik: a  dolis  dolog. Hétfőn  írjuk. Ez  most  egy  olyan  anyag,amit  ha  akarok,megérthetek,mert  könnyő,és  szerezhetek  belőle  jó  jegyet. Második  félévben  csak  egy  egyesem  van,ha  jól  emlékszem,és  félévkor  is  kettes  voltam,tehát  nem  ártana  kicsit  megerőltetni  magamat. VISZONT: Ha  most  megint  írnék  egy  egyest,azzal  összezavarnám. De  az  nem  lenne  túl  jó,mert  a  következő  korrepetáláskor  a  szememre  hányná. És  mit  mondanék? Hogy  utálom,ahhogy  tanít? Hogy  lelkizés  helyett  gyakorolhatnánk? :I Nem  mondok  semmit,mert  nem  megyek  el. De  arra  pedig  el  kell  menni,mert  most  az  okok  feltárásánál  tartunk,és  megfogadtam,hogy  nincs  egó,se  taktika.


A  harmadik  a  szorgalmi. Amit  beadok,ha  egyedül  én  csináltam  meg. De  az  is  taktika. T-T Nem  tudom. Nem  tudom  mit  csináljak. Nem  tudom. Nem,nem,nem,nem,nem. Fogalmam sincs. nem tudom,kész,ennyi,vége. Nem. Csak  remélni  tudok.


Na  jó,tisztázzuk:


Mi  a  jelenlegi  célom?


Kideríteni  az  igazságot,amit  már  5  hónapja  keresek,hogy  mit  akar  tőlem  ez  a  nő.


Milyen  eszközökkel  akarom  elérni?


Én  is  csak  az  igazságot  mutatom,mindenféle  hazug  álarc,taktika,és  legfőképp  egó  nélkül.


Mi  lesz  azután,ha  sikerül?


Attól  függ  mi  derül  ki. Ha  szívnek  lesz  igaza: több  vagyok  neki,mint  egy  SENKI,mert  mondjuk  lát  bennem  valakit...Akkor  megnyílok  neki. Legalábbis  azon  leszek. Ha  az  ész  arat,vagyis  csak  parádézik  velem,akkor  véget  vetek  a  mulatságnak,és  megutáltatom  vele  magamat,illetve  átmegyek  a  másik  csoportba. Ha  köztes  az  állapot,tehát  reményt  ad,de  esélyt  nem,akkor  marad  részemről  a  semlegesség  és  az  utálat,és ha  túlélem  az  évet,szintén  átszállingózok  a  másik  csoportba.


Mi  lesz  azután,ha  nem  sikerül?


Ha  nem  sikerül  kideríteni,akkor  valahogy  végig  nyögöm  ezt  a  pár  hónapot,és  átmegyek  a  másik  csoportba. Ez  alatt  a  pár  hónap  alatt,  pedig  a  szeszélyesség  fog  jellemezni. Azt  fogom  vele  csinálni,amit  ő  tett  velem: megmutatom  milyen  jó  is  lenne  velem,majd  belé  rúgok.


Így  állunk  most.


 Már  annyi  idő  eltelt  és  még  mindig  nem  fér  a  fejembe,hogy  akkor,amikor  volt  a  karácsonyi  előadás...Miért  az  én  nevemet  mondta,hogy  én  is  hiányzok? Miért  engem? Miért  én? Direkt  engem  figyelt,hogy  ott  leszek-e  vagy  sem? Nem  értem. :I Komolyan. Számomra  ez  abszurd. Vagy..akkor  legalább  mondott  volna  mást  is,de  NEM. Ő  CSAK  ENGEM. ENGEM.


 


Komolyan mondom...már  a  TV-ből  is  Simonék  köszönnek  vissza  rám. Jó,hogy  nem  a  csapból  is  ők  folynak. A  Pécs  TV-ben  láttam  az  igazgatóhelyettes  testvérét.


De  legalább  megint  kitisztult  a  kép,mert  valamit  megint  félre  értettem  ezúttal  vele  kapcsolatban.


 


Március  1


Ma  felötlött  az  az  eszemben,hogy  mi  van,ha  rokonok  vagyunk  a  Tanárnővel. Lehet  gyogyi  ötlet :D Hiszen  miért  lennénk  rokonok? Oké. De  miért  NE  lennénk  rokonok? 


Anyai  ágon  indultam el,majd  mama,dédi,mivel  ő  is  sellyei  volt. (Ahogy  Tanárnőnek  is  az  a  szülőfaluja.)


Dédinek  volt  testvére,a  férje  vezetéknevét  nem  tudom,de  nem  az  kell,hanem  az  ő  lánykorineve,amit  nem  tudok. Viszont  akkor  az  ő  lánykori  neve  volt  a  testvérének  vagy  testvéreinek  is  a  neve. Ha  fiú  testvért  nézünk,nem  változott. Ha  lány,akkor  igen,tehát  itt  ugrik  a  dolog,mert  a  férjének  a  nevét  kell  nézni. Viszont  a  dédi  papánál,illetve  a  papa  ágáról  sem  ártana  megnézni. 


Ja. Kemény  munka  lesz.


Majd  utána  fogok  érdeklődni  a  mamánál  a  dolgoknak,hogy  akkor  most  hogy  volt,mi  volt,kivel,hol,miért.


 


Március  2


 


A  mai  óra  nyugalmasan  telt. Semmi  pszichoanalízis. Semmi  ,,Mi  a  baj?"  kérdés. Semmi  táblához  kihívás. Jobb  is...talán...najó,nem. Így  unalmas,és  ha  ez  folytatódik,elunom  az  életem. De  nem  amúgy,most  ilyenkor  nyugalmi  állapotában  van,nem  tud  mit  hozzám  vágni. Szokott  néha  lenni  ilyen  óra,minimum  kéthetente  egy.


Úgyhogy  most  dobtam  én. Istennek  hála  senki  sem  csinálta  meg  rajtam  kívűl  a  szorgalmit. Szóval  kibattyogtam  felemelt  fővel,magabiztosan,az  óra  után  a  tanári  asztalhoz,ahhol  ült. R.  még  pofázott  neki  valamit,őt  megvártam,addig  odaálltam  Tanárnő  mellé. Befejezte  a  mondanivalóját  a  csaj,és  Tanárnő  rám  figyelt  végre.


-Megcsináltam  azt  az...azt.-és  a  kezébe  adtam  a  füzetem,aminek  az  első  lapján  Caramel-Még  egyszer  című  zenéjéből  való  sorok-,a  legutolsó  lapján  pedig  az  ő  kedvencéből: Csíkzenekar-Zár  az  égboltból  figyeltek,a  másik  oldalára  pedig  egy  sárga  rigót  rajzoltam.


Ránéz.


-Egyedül  csináltad?


Bólintok.


-Jó?


Nézem,ahhogy  nézi,és  közben  bólogat.


-Jó,mindjárt  beírom,és  akkor  kaptál  egy  pluszt.-és  rámnéz,de  úgy,hogy  a  szemével  mosolyog.


Sugárzik  belőle  a...a  nem  tudom  mi,de  belenéz  az  ember,és  azt  mondja: ,,Igen,érdemes  valamiért  élni."


-Kaptál  egy  pluszt,jó?


Miközben  fogom  a  füzetem,hátat  fordítok,és  próbálom  erős  hangon  felelni:


-Jó.


 


Ma  egy  lépéssel  közelebb  kerültem  a  rokonos  dologhoz...Kiderült,hogy  a  M.K.-t,aki  feltehetőleg  Tanárnőnek  a  testvére (bár  nem  igazán  hasonlítanak  egymásra,egyedül  csak  a  homlokukon  az  a  bemélyedés :D) ismeri  a  mamám  testvérét. Persze  lehet,hogy  a  dolog  teljesen  véletlen...hisz  Sellye  egy  kis  falu,szinte  mindenki  ismer  mindenkit. A  10  házzal  arrébb  lakó  távoli  szomszédod  is  tudja  mit  csinálsz  éppen,nem? :D Deh,azért  szerintem  nem  árt  utána  nézni  a  dolgoknak. Inkább  koppanjak,minthogy  soha  ne  tudjam  meg  az  igazat. Istenem...én  annyira  boldog  lennék,ha  kiderülne,hogy   rokonok  vagyunk :D :)) :) ^.^ <3 :3 A  fellegekben  lennék. Mondjuk  már  most  ott  vagyok,ha  csak  eljátszom  a  gondolattal.


És  hogy  tálalnám  neki?


Héj  figyu...lenne  itt  valami..Azt  hiszem  rokonok  vagyunk :D


 


Március  3


 


Ma  azt  hiszem  egyszer  láttam  magyar  előtt,de  nem  volt  ott  német  előtt :/


Viszont  ma  láttam  egy  hullócsillagot. Legalábbis  gondolom  az  volt,más  nagyon  nem  lehetett..Természetesen  kívántam,és  természetesen  nem  mondom  el :D


 


Március  4


 


Boldogság  van :D Szóval  most  még  magasabb  a  fordulatszán,mint  első  alkalomkor.


ISTENEM  DE  BOLDOG  VAGYOK :D


Tehát:


Megjött,nyitotta  az  ajtót,és  most  ott  állt. Gondolom  hangulat-felmérésen  volt,hogy  kinek  milyen.


Megyek...Már  amikor  ránéztem,akkor  is  nézett. Gondoltam  tartom  a  kontaktust,és  vagy  2  másodpercig  farkasszemet  néztünk,ami  majdnem  bámulásnak  számít :D, de  végül  asszem  ő  nézett  félre.


Doga,oké,minden..félre  ültem,eggyel  odébb  balra  a  középső  padoszlopba,a  tőle  számított  második  padba. Közvetlen  ráláttam,csak  egy  kis  részét  takarta  el  az  előttem  ülő  K.


Elkezdem...


-Nem  kell  sietni,mindent  gondoljatok  át.


Egyszer  csak  rápillantok  egy  tizedmásodpercre,és  olyat  látok,te  jó  ég..:D Ha  jól  láttam-már  pedig  nem  vagyok  kancsal,és  ő  sem  az-akkor  engem  bámult,de  olyan  arckifejezéssel,mint  aki  megakar  ölni,vagy  én  nem  is  tudom :D Pedig  nem  csináltam  semmi  rosszat :D


Nem  csoda,hogy  én  is  visszanéztem  rá. Hiába,az  emberek  megérzik,ha  bámulják  őket. Na  jó,mindegy. Többször  nézett,mert  éreztem  magamon,de  ezután  már  csak  egyszer  mertem  ránézni,akkor  viszont  nem  nézett.


Csinálom  a  feladatot...


,,1966"?-és  felemelem  a  szemöldököm.


Tyuhaj. A  születésidátumát  is  belerakta.


Végül  is  tök  könnyű  volt  a  doga. Szeretném  ha  5-ös  lenne,de  szerintem  nem  lesz  az...sebaj.


Már  óra  vége  felé  jártunk,többek  beadták  a  dogát...


-Akkor  holnap  nem  tartok  korrepetálást,mert  megírtátok  a  dolgozatot.


o.o Ettől  tartottam. Egy  város  omlott  össze  bennem. ,,Így  már  semmi  értelme  a  életemnek D: "


Nagy  bánatomban  fogtam  és  én  is  beadtam  a  dolit.


-Köszönöm.-így  ő.


Helyemre  ülök.


-De  van  még  idő,drága. (Drága?)


-Már  befejeztem.


-Biztos?


-Igen.


És  akkor  elmondta  még  egyszer  a  korrepest,csak  más  szavakkal,mert  valaki  kérdezte  vagy  nem  tudom...


,,Jó,köszönjük  szépne,elsőre  is  felfogtam."-forrtyogtam  magamban.


-Vagy  azért  be  akarsz  jönni?


O.O


:D


Ránézek.


Engem  néz.


Ekkor  próbáltam  valami  érdekes  formációt  mutatni  a  szememmel,valamiféle  szemrebbentést,de  inkább  szemrángásra  sikeredett :D Nem  jutott  el  hozzá (vagy  nem  tudta  értelmezni) mert  nézett  tovább,ezért  egy  kis  megerősítést:


-Ühüm.


-Jó,akkor  találd  ki,miből  szeretnél  gyakorolni.


Bólogatok.


-De  lehet,hogy  7  után  valamennyivel  fogunk  kezdeni,mert  mostanában  előfordul,hogy  elalszom.-szokásos  félmosolyával :D Én  is  kezdtem  elmosolyodni,győztem  visszafogni  magam :D


-Akkor  meg  lesz  tartva  a  korrepetálás. Ki  jön  még?


-Nem  tudom.-mondtam  félhangosan,talán  nem  is  hallotta.


Megy  Sz.:


-Én  nem  biztos,hogy  jövök.


Nem  is  hiányzol,bocsi :D


Már  mindenki  ott  állt  az  ajtóban  indulásra  készen.


Kérdezi  tőlem  Tanárnő:


-Miből  szeretnél  gyakorolni?


-Hát  még  nem  tudom...-felelem. (A  kis  cseles ;D )


K.:


-Azt  mondja,nem  tudja :D


Tanárnőre  nézek:


Elkomorodott.


Csöngetnek.


-Ha  meggondolod  magad,írj  rám  facebookon.


Bólintok. (Dehogyis  gondolom  meg  magam :D)


És  ez  a  mondat  tett  be  teljesen :D Úr  Isten,de  boldog  voltam  és  vagyok  még  mindig. 


Végre. Úgy  látszik  megtette  hatását  a  vasárnapi,mert  meint  belikeoltam  az  egyik  posztját,és  most  végre  észre  is  vette. Vagy  lehet,eddig  is  észrevette? Csak  taktikából  mondta,amit  akkor  mondott? (Az  első  korrepen,ami  nem  jött  össze..) Valószínű.


Miattam.


Miattam.


Csak  miattam  tartaná  meg  a  korrepet? Mert  mástól  nem  kérdezte.


Csak  tőlem.


Csak  tőlem  kérdezte,hogy  mit  akarok  gyakorolni.


Tőlem.


Én.


Miattam.


Miattam  fog  holnap  felkelni  korábban? :)


Istenem.


Annyira  boldog  vagyok <3


Remélem...ennél  már  csak  az  lenne  jobb,ha  csak  én  lennék  ott  holnap :D De  nem..:) Hagyom  folyni...


Az  már  csak  hab  a  tortán,hogy  V.  mesélte,hogy  látta  őt  leszállni  az  egyik  olyan  buszról,amivel  én  szoktam  menni. Győzeleeem ;D


 

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!