A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 75032 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

...

2015-04-15 18:57:11

 


Február  20


Most  pedig  jöjjön  egy  vers (féleség) ,aminek  még  lesz  folytatása. 


Két  tűz  között


Ismét  próba  elé  állított  az  Élet,


Bár  nem  tudom  mit  akar  vélem.


Macska-egér  játék-íme,a  forgatókönyv  lesz  ez,


S  mellé  egy  tanárt  is  tesz.


Vele  kell  megvívnod  a  harcot  magad  ellen,


hogy  ne  egyedül  kelljen.


Röpül  felém  az  első  benyomás,


majd  már  is  kezdődik,nyomás!


Süvít  a  golyó,nincs  megállás,


Megváltozik  a  felállás.


Csattan  az  első  pofon,egyet  visszalépek.


Megint,s  tartja  a  tükörképet.


Fellobbant  a  kíváncsiság,naívan  belemegyek,


s  jönnek  az  érdekesebb  jelenetek.


A  síromat  ásom,de  ezt  még  nem  árulja  el,


Hol  letaszít  a  mélybe,hol  felemel.


Záporként  hullanak  alá  kérdéseim,


kavarognak  bennem  az  érzéseim.


Angyal  s  Ördög  taszigál  oda-vissza.


A  helyzet  minden,csak  nem  tiszta.


Ezerrel  megy  a  taktika,csepegnek  a  könnyek,


De  az  Életet  ez  nem  hatja  meg,nem  lesz  könnyebb.


Pörög  tovább  a  játék,válaszokért  kutatok.


Egyre  erősebben  szorít,fújtatok.


Lassacskán  átszövi  minden  gondolatom,


Mikor  láthatom  őt  újra?-mondogatom.


Lelke  tükrében  is  keresem  Őt,de  amit  felém  tart  erősebb.


A  fátyol  mögött  ott  halványlik  Anyám  s  Néném  erősen.


 


Ma  egyszer  láttam,első  óra  után. Ott  vártunk  a  zongorás  padnál. Jött  mifelénk. Lábát  visszacsúsztatva,mint  aki  elesni  készül,úgy  állt  meg  C.  előtt,és  mondott  neki  valamit  a  matekkal  kapcsolatban.És  elment.


Abban  a  pillanatban  féltékenység  fogott  el,amit  még  nem  éreztem  vele  kapcsolatban. Na  jó,ez  nem  mehet  így  tovább. Nem  hagyhatom,hogy  teljesen  eluralkodjon  rajtam  a  kötődés  iránta.


Ma  is  megkaptam...


Ezúttal  egy  rendőrtől (előadást  tartott  az  osztálynak). A  kiközösítésről  volt  szó,és  szóba  jött  az  is,hogy  a  jóra  kell  koncentrálni  az  emberekkel  kapcsolatban,azt  kell  észrevenni. Meg  hogy  tartsd  közel  a  barátaidat,az  ellenségedet  viszont  még  közelebb.


Bennem  meg  az  fogalmazódott meg,hogy  tegnap  bizony  letértem  az  útról. Mert  milyen  érzést  váltott  ki  belőlem,amit  mondott? Neagít. De  önmagában  nem  volt  az,csak  nekem...Szóval  ja. Emlékeztetnem  kell  magamat  arra,hogy  nincs  egó,nincs  olyan,hogy  ÉN,vagy  taktikázás.


Elvileg  C.  jár  hozzá  külön  korrepetálásra. De  komolyan,egy  nyomorék  C. hogy  vele  külön  kell  foglalkozni,vagy  mi??? Meg  töri  korrepra  is  jár. Mintha  az  olyan  rohadt  nehéz  lenne,amikor  csak  meg  kell  tanulni,elolvassa  20x,30x  és  kész. Baromira  nem  értem  minek  ez  a  nagy  cécó,amikor  csak  be  kell  magolni. De  a  matek  is...szerintem  lusta  is  megérteni.


IGEN,FÉLTÉKENY  VAGYOK. Ez  ellen  nem  tudok  mit  tenni,de  harcolni  fogok.


Mert  ki  ez  a  nő???Mit  tett  értem??? Sz.rt  se. Pénz  kap  azért,hogy  tanítson (meg  hogy  kikészítsen). A  PÉNZÉRT  CSINÁLJA,PÉNZ  VAGYOK  NEKI. Istenem...Megint  letértem  az  útról,de  a  földön  is  kell  maradnom  közben,szóval  nem  egyszerű.


A  jövő  hét  az...azt  hiszem  az  lesz  az  utolsó. Ha  nem  mutat  fel  valami  ÉRTELMEZHETŐ  jelet, BE-FE-JEZ-TEM. Nem  csinálom  tovább,elegem  van.


De  mire  is  mondta,hogy  ,,megszoksz  vagy  megszöksz"? Nem  tudom  már...de  én  a  másodikat  fogom  választani. Sajnálom,de  nekem  az  alkalmazkodó  képességem  gyakorlásánál  fontosabb  az  éppelmélyűségem  megőrzése,amit-ha  tovább  maradok  ennek  a  nőnek  a  közelében- azt  hiszem  elfogok  veszíteni. Nem  ő  miatta,magam  miatt. Én  nem  hibáztathatom  azért, amilyen. Bár  tény  és  való,én  még  ilyen  embert  nem  láttam. De  ez  nekem  nem  esik  jól. 


Megfullaszt. 


Ledarál.


Összeroppant.


Elpusztít.


Vannak  közös  pontjaink,mert  érzem,hogy  vannak,de  mi  igazából  nagyon  különbözünk. Ő: pulzál,magabiztos,energiabomba,optimista,mindenkihez  van  egy-két  szava,mindnekivel  törődik. Én  nem  ilyen  vagyok. Én: nyugodt,komoly,önbizalomhiányos  vagyok,és  konkrétan  egyszerre  csak  egy  embernek  tudok  megnyílni,őszinte  lenni  vele (de  ahhoz  az  egyhez  aztán  hűséges  vagyok) a  többit  leszarom.


És  ezért  idegesít.


Az  ellentétek  vonzzák  egymást (már  amikor),ezért  vonz  engem  is..Mert  látom  benne  azt,ami  belőlem  hiányzik. Ő  egy  minta,amilyennek  kéne  lennem. Egy  minta,amilyen  nem  leszek,mert  nincs  aki  megmutasa  hogyan csináljam. Csak  bele-bele  kóstoltat  magába. Megmutatja  milyen  jó  is  lenne  vele,de  ennyiben  ki  is  múlik  a  dolog.


ÉN  VISZONT  EBBE  BELEŐRÜLÖK  ESKÜSZÖM. Belemar  a  lelkembe. Megmérgezi.


Bárcsak  tudná  hogy  érzek  iránta,mit  gondolok  róla. Nyilván  nem  merem  elmondani  neki.


Olyan  nyomorékul  érzem  most  magam. Izomlázam  van  szinte  mindenhol. Kicsit  sok  volt  ez  a hét. Mondjuk  az  előző  rosszabb  volt,az  biztos.


 


Február  22


Holnap  első  óra  matek. Most  nem  fogok  késni,viszont  úgy  fogok  beesni  50-re. Akkor  már  talán  összefutunk. Bár  nem  valószínű...az  meg  túl  korán  van. Igazából  nem  tudom  mi  lenne  a  pont  jó. 54?:D Lehet,hogy  múltkor  is  az  kellett  volna,vagy  csak  egy  20-30  másodperc. Na,mindegy,most  is  megpróbálom. 


A    buszos  beszólás  még  mindig  tervben  van. Az  óravégi  számonkérés  is  a  csütörtöki  incidens  miatt. A  többire  meg  ugye  nem  lehet  felkészülni...


Ja,de  erre  igen:


-Mi  a  baj?/Baj  van  ###?


-Ezt  még  hányszor  kérdezi  meg?:P


 


Február  23


Mai  ennyi  volt:


Megint  jött  a  ,,Táskás  akció"-val...


-Ezt  elveszem,hogy  legyen  helyed...


Ránézek,már  akartam  mondani  neki  valamit,de  nem  jött  semmi  a  számra.


Aha,ja,persze,biztos  azért,hogy  LEGYEN  HELYEM,VAGY  mert  nem  bízik  bennem,és  látni  akarja  mit  csinálok. Idáig  is  mindig  az  asztalra  csesztem  a  táskám,akkor  volt  helyem,érdekes,csak  most  kezdte  el  zavarni  AZ,hogy  NEKEM  nincs  helyem,mert  ugye  ha  nem  lenne  helyem,nyilván  nem  raknám  az  asztalra -.- F*ck  logic. Egyébként  nem  telefonozás  takarása  képpen  van  ott  az  a  táska (de  ugyebár  ha  ismerne  egy  kicsit  is,akkor  megbízna  bennem, DE  NEM  BÍZIK  MEG  BENNEM). A  táska  az  asztalomon  a  biztonságot  jelenti. (Még  ha  ilyen  könnyen  el  is  vehetik...) Egy  bástya. Egy  fal. Emellett  biztonságban  érzem  magam,de  ezt  ő  természetesen  nem  tudja  megérteni.


Szóval  elindult  a  ,,Falbontó  akció"? F*sza. Épp  ideje. De  semmit  nem  ér  el  vele.


Ráadásul  mindjárt  ketten  támadtak. Ugyanis  ma  az  ofős  német  is  úgy  indult,hogy:


-A  táskákat  tegyük  le! A  többi  asztalon  is  van  hely.


T-T


Még  f*szább. DE  ÉN  MÁR  CSAK  AZÉRT  IS  FELRAKTAM  MÁSODIK  ÓRÁN. És  nem  szólt  másodszorra :D Úgyhogy  én  győztem. Viszont...azt  hiszem  észrevettte  a  vágásokat  a  karomon. De  nem  érdekel. Végül  is  ez  neki  is  szól,nem  csak  Ildikónak,főleg  ezek  után... Most  kíváncsi  vagyok  el  fogja-e  venni  következő  alkalomkor  a  táskámat (Ildikó). Ha  igen,tuti  beszólok  neki  valamit,sőt  még  az  is  lehet,hogy  visszarakom  az  asztalra :P Száz  hogy  felveszi  a  kesztyűt,és  az  is  száz,hogy  én  maradok  alul. De  nem  számít,a  lényeg  az  lesz,hogy  szembeszálltam  vele.


Mintha...már  ismerném. Nem  hülyéskedem.


Dejavu.


Vagy  ennyire  jó  emberismerő  lennék? De  akkor  csak  nála. Vagy  nem?... :))


Táskás  akció  után  következő  jelenet  az  volt,mikor  észrevette  a  telefonomat,ami  szintén  ott  pihent  az  asztalon,és  ilyet  szól:


-De  ugye  mondtam,hogy  számológép  kell?


Érdekel? :D


Az  egy  dolog,hogy  mondod,az  már  egy  másik,hogy  meg  is  csinálom,vagy  eleresztem  a  fülem  mellett :D Holnap  is  telefonnal  fogom  csinálni  a  feladatokat,de  a  számológép  ott  lesz  dugiba. Ma  is  ott  volt :D


A  táskás  szitu  ellen  D.  is  fellázadt. Megmondta  a  magáét  neki. Mondjuk  ő  mindig  megmondja :D


 Amit  megakartam  kérdezni  végül  passzoltam...talán  holnap...


Amúgy  nem  találkoztunk  reggel. Pár  másodpercre  rá  csöngettek  be,hogy  odaértem.


 


Február  24


Mai:


Megyünk  be  a  terembe,és  sürget  minket,mert  zárná  be  a  termet. Direkt  lassan  mozgok,de  utánam  még  jön  valaki,így  cse.szhetem. Áll  az  ajtóban...Elmegyek  mellette: egy  jelentőségteljes  tekintetváltás. Csak  egymás  szemébenézés.de  abban  minden  benne  van,tényleg. Többet  mond  ezer  szónál.


Nem  szólt  egy  szót  sem,de  már  úgy  néztem  a  szemébe,hogy  engem  vizslatott,szóval...


Órán:


-Kik  is  voltak  múltkor? (má  korepen) V....###


Kössz  hogy  emlékszel...MEGINT. 


-...Sz.,E.  nem  volt. Majd  kárpótollak  titeket  valamivel.


Nah  hát  én  is  így  gondoltam...:D De...valamivel? Ez  nála  mit  jelent? Egy  tábla  csokival  vagy  mi? :D Én  egy  dupla  órát  szeretnék. Egy  mini  ámom  válna  valóra  akkor  ^^ Na  de  most  komolyan,erre  rákérdezek  majd...


Nyögtem  volna  a  múltheti  dolgot (korepes),de  hát  ugye  így  már  nem  lett  volna  értelme. Tehát  már  megtudta,hogy  akkor  csütörtökön  mégis  volt  második  óránk. Vajon  ki  mondta  el  neki? Ofő...


Aztán  megint  sétálgatott,jött  hátulról,már  készültem  volna  rá,hogy  elveszi  a  táskám,de  nem  tette  meg. Én  meg  hülye  fejemmel  elővettem  a  teló  mellé  a  számológépet  is,amit  nem  kellett  volna.


Feladatnál:


-Na  és  most  azok,akik  egyikhez  sem  tették  fel  a  kezüket? - V.?


-....-V.  mondja.


-És  a  tiéd?...###?


-Hát  nekem  csak  az  5-ös  lett  jó.


*Hatásszünet*


-Értem.


-.-


Meg  kérdezre,hogy:


-Mikor  mentek  kirándulni? Az  érettségi  szünetben?


K.  meg  mondta,hogy  nem,hanem  májusban.


-Májusban?-kérdezett  vissza. És  ennyi  volt.


 Ez  vajon  mit  jelent? Hogy  jön? :D


Tök  jó,mert  holnap  hozzánkvonják  a  másik  csoportot. Nem  tudom,hogy  ez-e  a  rosszabb,ha  így  vagyunk,vagy  ha  mi  vagyunk  összevonva  a  másik  csoporttal,mert  ő   nincs.


Ha  ők  vannak  velünk /jó/ mert: ott  van  ő  is; /rossz/  mert: nagyobb  figyelmet  kell  megosztania,így  mindenkinek  kevesebb  jut,tehát  nekem  is. Ha  mi  vagyunk  velük /jó/  mert: nem  fáj  az,hogy  nem  figyel  rám,mivel  nincs  ott  illetve  /rossz/ mert: nincs  ott. Hm,  jó  kérdés. 


De  legalább  ott  van  a  CSÜTÖRTÖK. Holnap  azért  élek,azért  fogok  küzdeni. Na  meg  ott  van  a  beígért  ,,kárpótlás"  is,szóval...Hajrá.


Ja  meg  utolsó  német  előtt  gondolkoztam,hogy  összekéne  futni  vele,de  akkor  már  igencsak  kicsöngettek  óráról,nemsokára  már  a  következőt  csilingelték..Úgyhogy  akkor  megpróbálkoztam  a  kevésbé  sikeres  akcióval: a  becsöngetés  előttivel. Ránéztem  a  telómra: 18. Űzött  az  ösztön,megyek,látom  VPT  tanárnőt,hogy  beszélget  valami  kis  emberrel,de  nem  kellett  sok,és  észrevettem,hogy  ő  az :) Egyből  mosolyra  húztam  a  szám,kiderültem. A  háta  mögött  slisszantam  el. Oldalasan  állt,szóval  a  fél  arcát  láttam. Ránéztem,de  szerintem  észre  sem  vett..Visszafelé  már  nem  voltak  ott,pedig  terveztem,hogy  előttük  megyek  el.


!Csütörtök! De  nem  akarok  ráizgulni,meg  nem  is  szabad. Szóval  annyit  nem  gondolok  erre. Amúgy  is  hagyom  folyni...


A  mai  nappal  így  eszembe  jutott,hogy  én  igazából  nem  is  azt  akarom,hogy  ledöntsék  a  falaim...hanem  hogy  figyeljenek  rám. Igen,ezt. Mert  figyelemhiányos  vagyok. Nade  ki  nem  az  ebben  az  osztályban? A  felét  minimum  kísérti  ez.


 


Február  25


Megyünk  úszásról  matekra,ugye  össze  leszünk  vonva. Ott  áll  az  ajtóban  és  megint  sürget,én  direkt  lassan  megyek,vánszorgok,megint  :D Előttem  megy  be  V.,utána  én,és  ő  előbb  is  jön  ki. Én  megyek  ki  utoljára  a  teremből. Leteszem  a  cuccom,fordulok,és  jön  a  kérdés:


-###,van  még  rajtad  kívűl  valaki  a  teremben?


Jön  a  gyors  spontaneitás:


-Én  nem  látok  senkit.


És  megyek  ki  a  teremből  vigyorogva  rá.


-Én  bezárhatom  a  termet,de  akkor  te  fogsz  haragudni.


Ezt  már  a  hátamnak  mondta :D


Jó  hogy  többet  tudtam  mondani,egy  egyszerű  ,,Igen"-nél. Tök  jól  jött  ez  így.


Meg  mondta  óra közben:


-A  félreértések  elkerülése  végett  én  ott  leszek  7-kor,  a  105-ös  előtt,és  mindenkit  sok  szeretettel  várok.


Jah..persze. Tyúhaj,ezt  akarva-akaratlanul  is  átköltöttem  az  ellenkezőjére. De  tényleg  elég  erőltetettnek  éreztem  a  fejemben. A  FEJEMBEN. MERT  UGYE  NINCS  EGÓ.


Ismét  magas  fordulatszámon  pörgök,de  már  nem  annyira,mint  múltkor.

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!