A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70441 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

...

2015-04-11 20:15:28

 


 


Február  17

 

Ma  azt  hittem  ott  lesz  a  Tanárnő  a  szokásos  helyén,4.  óra  előtt,de  nem  :/  Egyfolytában  őt  lestem.

Apropó,4.  óra:

Összevont  német  volt  az  ofővel,és  osztályfőnöki  órát  tartottunk. Lehet..azt  hiszem  megkaptam  Nénémtől  az  első  lökést. Felnyitotta  a  szememet  az  osztályfőnök. Felemlítette  azt  az  orosz  mesét,amit  múlt  órán  nézetett  meg  velünk. ,,Aminek  végül  is  komoly  filozófikus  üzenete  volt ".-ahhogy  ő  mondta.

 

Hiszen  tükrök  vagyunk  mind :) Igen,felhozta  ezt,hogy  mindannyian  a  tükrei  vagyunk  egymásnak. Tehát  benne  is  megerősítésre  leltem  ezen  a  téren. Ez  volt  az  első  része  a  dolognak. Aztán  folytattuk  azzal,amiről  már  két  tanórája  beszéltünk:

 

Meg  kell  különböztetni  a  véleményt  a  ténytől.

 

A  mai  világban  az  emberek  legtöbbször  csak  a  rosszat  veszik  észre  a  másikban.

Mindenki  figyelemhiányos.

Az  első  benyomás  fontos,de  legyünk  nyitottak  a  másik  felé. Ha  itt  leragadunk  annak  nem  lesz  jó  vége,mert  akkor  csak  azokat  a  tulajdonságokat  vesszük  észre (akarjuk  észrevenni) amelyek  az  első  benyomást  erősítik.

Félre  kell  tenni  a  véleményeket,hogy  meglássuk  a  tényeket. És  ez  volt  a  másik  megerősítés,ami  először  tegnap  érkezett  hozzám  a  temetőben.

 

Rájöttem,hogy  még  csak  esélyt  sem  adtam  a  Tanárnőnek,hogy  megismerjem  a másik  oldalát. Félre  kell  raknom  az  egómat,félre  kell  raknom  a  játékunkat,hogy  meglássam  végre  az  igazságot. És  ez  az,ami  a  legnehezebb. Ennél  nincs  nehezebb. Amikor  az  ember  sajátmagával  megy  szembe. Amikor  félre  kell  lökni  azt  a  bizonyos  ,,ÉN"-t,ami  olyan  erősen  elvakít.

De  ezzel  konkrétan  magamat  tüntetem  el,feláldozom  magamat  másért,őérte,az  igazságért.

Ez  erősen  a  Szeretet  ösvénye. Csak  azok  tudják  megtenni,akikben  van  elég  szeretet.

Nem  tudom,hogy  nekem  menni  fog-e. Kiderül. Még  van  rá  egy  napom,és  döntenem  kell. Rajtam  áll.

 

Holnap  lesz  matek. Jaaajh,Istenem.

 

 Annyira  jó  lenne  ha  csak  ő  és  én  lennénk  csütörtökön  nulladikban.

Nem  tudom  mi  lesz.

Nem  is  vagyok  felkészülve  semmire.

Én  tényleg  csak  egy  valamit  akarok. De  nem  tudom,hogy  megértem-e  rá  vagy  ő  megért-e  rá. Vagy  egyáltalán  szükség  van-e  erre. Azt  csak  az  élet  tudhatja. Én  meg  remélem  a  legjobbakat. Hagyom,hadd  folyjon  a  dolog  a  maga  útján. Aztán  lesz,ami  lesz. Asszem  ez  lesz  most  a  legjobb,amit  tehetek.

Remélem  jó  irányba  tartok. 

 

 

Február  18

 

Úgy  kezdődött  az  óra,hogy  mondta  a  mittomén  hanyadik  sorban,hétfőn  szemetet  hagytak  maguk  után,akik  ott  ültek  illetve  idézem: ,,Jobb  oldalon  a  3.  sorban,pedig  ott  maradt  a  párna  a  széken. Az  oké,hogy  rá  ül,de  visszarakni  miért  nem  tudja?"

:D  Az  én  voltam :D Én  ültem  ott. Visszakartam  gyorsan  gyömöszölni  a  padba  miután  kicsöngettek,de  nem  tudtam,így  hagytam  a  francba.

Szerintem  tuti  tudja,hogy  én  ültem  ott,csak  megint  kell  egy  alkalom,hogy  belémkössön. KIT  ZAVAR  AZ  A  PÁRNA  A  SZÉKEN,MOST  KOMOLYAN? Az  ő  terme,de  azért  na.

 

Majd  jött  a  lecke,amit  én  direkt  nem  írtam. Végig  megy  az  embereken.

-###,neked  jó  lett?

-Hát..én  sem  csináltam  meg.-és  a  fejemet  elfordítva,elmosolyodok  a  szokásos  heccből.

Megkérdezte  mástól  is,hogy  írt-e,majd  kifakadt:

-Tehát  akkor  két  emberrel  ellenőrzöm  a  házit?...dödödö...

Látszik  a  csoport  nagy  részével  egy  húron  pendülünk :D

Majd  hagyta  a  francba,és  mondta,hogy  írjuk  fel: GYAKORLÁS. Elkezdjük...hátra  megy  R.-ékhoz (R=k.va. Mindig  becézni  szokta  a  Tanárnő,amitől  erősen  rókázhatnékom  szokott  lenni..) ,és  önkényesen  az  előttük  lévő  padra  pakolja  a  táskájukat. Majd  lassan  odaér  hozzám  is...Megfogja  a  táskámat. Ránézek. *Félmosoly* a  részéről,de  ő  nem  néz  rám,és  az  én  táskámat  is  odarakja.

 Másik  jelenet: odajön  hozzám...

-A  ...  nem  számoltad  ki.

-Tudom.

-Mi  a  baj?

Ránézek,a  fél  arcomat  eltakarja  a  hajam.

Rám  néz.

-Nem  érted?

-De.

 

Hát  hölgyem,még  igencsak  messze  jár  az  igazságtól :D

 

Jelenleg  magas  fordulatszámon  pörgök...ugyanis  megyek  holnap  hozzá  korepre. Felkelek  reggel  5-kot (vagy  előbb),indulok  a  6.15-össel,vagy  lehet  kicsit  később,nem  tudom,megyek  az  ösztönöm  után :)

És  ott  leszek.

Fogalmam  sincs  ki  jön  el  majd,mivel  elég  kevert  helyzet  alakult  ki. Nincsen  két  német  tanár,se  helyettesítés,szóval  az  első  órája  elmarad  mindkettő  csoportnak.

Utolsó  két  óra  összevonva  volt  az  alaksorban  az  ofővel,mentünk  fel  V.-vel  óra  után,végig  értünk  a  gépírás-soron,majd  a  zongoránál  ki  jött  velünk  szembe? Ő. 

Én  fordultam  volna  el  szép  ívesen  jobbra,viszont  V.  szokásához  híven  lemaradt. Megszólal  Tanárnő:

-Kiderült  már  valami  az  első  órával  kapcsolatban?

V. mondja  is..

Visszafordulok,belevágok  V.  szavába,kontrázva:

-Elmarad  az  első  óránk.

-Akkor  nem  jövök  be  nulladikra,jó?-így  Tanárnő.

Már  passzolta  is  volna  le,de  nem  hagytam,próbáltam  felhozni  valami  ellenérvet:

-De  a  másik  csoportnak  meg  lesz  tarva  az  első,nem?

Aztán  asszem  azt  kérdezte,hogy  melyik  csoportban  vagyok,V. meg  mondta,hogy  az  elsőben.

-Vagy  bejössz?

-Hát,bejövök  én.

-De  akkor  gyertek  be,ne  csináljatok  belőlem  bohócot!

-Akkor  első  órára?

-Nem,nekem  lesz  első  órám. Nulladikra.

-Bejövök  én...

-Akkor  gyertek  és  gyakorlunk.

 

 

Február  19

 

Amikor  3.37-kor  kelsz  fel,mert  az  izgatottság  kidob  az  ágyból,amiatt  az  ember  miatt,akifelé  végre  nyitni  akarsz,és  találkozni  fogtok,de  később  kiderül,hogy  nem  jön  össze  a  találkozó,az  olyan...

Mmmmmmmmm...

Nyitott  szemmel  eltudnék  aludni.

Szóval  igen,felkeltem  magamtól  3.37-kor. Visszaludhattam  volna,de  nem  akartam. Hallgattam  egy  kis  rádiót  a  telefonomon,majd  5  előtt  elkezdtem  készülődni. 6.08-kor  indultam. Vártam  a  buszomra,de  nem  jött,mentem  egy  másikkal.

45  előtt  odértem,felmentem  az  elsőre. Néma  csend,sötétség,sehol  senki. ,,Nah  mindig  ilyennek  kéne  lennie. Megveszem  az  iskolát  nem  tudom  kitől  vagy  mitől,azt  itt  fogok  élni  :D"-gondoltam.

Hallottam  valami  motoszkálást  jobbról,ezért  jobb  láttam  elosonni.Bementem  a  WC-be,küldtem  V.-nek  egy  SMS-t,hogy  jön-e,de  kár  volt,ugyanis  mikor  mentem  ki,ott  állt  és  nemrég  jött  meg. Egy  potya  SMS  talán  nem  a  világvége,nade  ami  ez  után  következett...7  múlt  pár  perccel..

Nem  jön.

Hm,jó,oké,biztos  késik,hisz  mindig  szokott. Felhoztam  V.-nek  azt,hogy  lehet,hogy  a  tanári  előtt  vár  minket. Értette  a  célzást,de  passzolta  az  ötletet. 7  óra  10  perc.

Nem  jön.

Hát  itt  azért  már  kezdtem  a  lábammal  topogni...de  még  belefért  ez  a  10  perc. Megjött  Sz.  meg  R.

,,Hm,már  csak  ők  hiányoztak. Mindegy,végül  is  úgy  volt,hagyom  folyni  a  dolgokat,akkor  tartsuk  is  ehhez  magunkat."

Jó.

Sz.  leakart  menni  a  tanárihoz,de  V.  vsszafogta.

Telnek  a  rohadt  percek. MÉG  MINDIG  SEMMI.

,,Ez  vagy  átbszott (megelőzve  engem) vagy  elfelejtette."

Befut  E.  is.

Telnek  a  percek.

Egyre  jobban  lombozódok  le,nem  tudom  elhinni,hogy  ez  történik.

Kicsöngettek. Megnéztem  hol  lesz  az  első  órája. Rét  6.

,,Szuper,akkor  erre  fog  jönni."

Becsöngettek  első  órába,eltelik  pár  perc. Odalépek  ösztönből  az  ajtóhoz.

Jön.

Már  vágtam  volna  hozzá  a  következőt:

-Direkt  nem  jött  el?

De  nem  tudtam.

Helyette  ránéztem,  ő  rám  néz,és  ,,Tanárnő"-t  tátogtam.

Megáll.

-Bejöttetek  nulladikra?

-Hát,igen  bejöttünk.

-Én  tegnap  telefonáltam  az  osztályfőnökkel,és  azt  mondta,hogy  elmarad  a  nulladik,merthogy  második  órátok  sem  lesz.-a  szemembe  néz,azzal  a  tágranyílt  tekintetével.

Fel  sem  fogom  mit  mond.

Odalép  E.,V.,Sz. Elmondja  még  egyszer,más  szavakkal.

Csípőre  tett  kézzel  állok,és  rám  néz. Mond  neki  valamit  Sz.,én  őt  figyelem  ahhogy  Sz.-t  figyeli. Elnézek  jobbra,de  még  mindig  rá  összpontosítok. V.-re,E.-re  majd  rám  néz.

-Nem  baj-azt  mondja-majd  jövőhéten  bepótoljuk,jó?-és  megérinti  a  karomat.

-Jó..-felelem  elhalt  hangon,félrenézve.

 -Meg  jó  lenne  ha  valaki  meglenne  ismerősnek  facebookon,hogy  tudjunk  kommunikálni.

 

Na  ez  kicsit  gyomron  vágott.

 

Elment  Sz.,csak  V.  meg  E.  maradt. Gyorsan  dobom  magam:

-De..én..-nyögdécselem. Közelebb  lép,jelezve,hogy  nem  érti.

-Megvagyok.

Aztán  dob  valami  érdekes,kielemezhetetlen  reakciót (talán  félmosolyt),és  valami  ilyesmit  mond:

-Azért  mondom..hogy  tudjunk  üzenni  egymásnak.

És  elment.

-Rohadt  jó,hogy  erről  minket  is  tájékoztat  az  osztályfőnök.-mondtam.

De  azért  így  elgondolkoztunk  azon,hogy  van  V.  tanárnő,aki  összetud  vonni  minket,és  harmadik  órában  is  vele  leszünk.

A  következő  45  percben  még  rosszabb  fordulatot  vettek  az  események. Ment  ám  a  szarkeverés  ezerrel. Kiderült,hogy  mégis  lesz  2.  óra.

 ,,Aha..és  akkor  most  ez  a  nő  keveri  a  fost,vagy  az  osztályfőnök  van  baromira  eltájékozódva?"

Megyünk  le  az  alaksorba..összefutunk  az  ofővel.

-Hogy  hogy  itt  vagytok  ilyen  korán?

-Dödödö..-mondták  a  többiek  a  magukét.

-Én  azt  mondtam,hogy  a  nulladik  marad  el.

,,Igen,ebből  következik  az,hogy  a  második  is,bár  erről  nem  tájékoztatott. De  nem  maradt  el :)) "

-Hát  akkor  itt  valami  nagyon  össze  van  keverve.

-Hát  eléggé.-mondom  félhangosan.

Csak  azt  nem  értem,miért  nem  tudott  szólni,illetve  jobb,hogy  nem  szólt,hisz  téves  volt  az  infó,csak  tök  jó,hogy  simán  megtarthattuk  volna  a  korepet. NA  MINDEGY.

Remélem  holnap  tisztázódnak  a  dolgok. Nagyon  remélem.

 

Nem...

Nem  az  zavar,hogy  nem  jött  össze  a  korep.

Hiszen  azt  elengedtem.

Hanem  az,hogy  ennyire  semmibe  vesz  engem. Hogy  még  arra  sem  emlékszik,hogy  bejelöltem  facebookon. Ezek  szerint  nem  is  érdekelte. Csak  megnézte  a  profilomat,azt  gondolta:

,,Áhh  csak  egy  lány  az  iskolából,ahhol  tanítok,LEHET  őt  is  tanítom,visszajelölöm.

EGY  SENKI  VAGYOK  SZÁMÁRA.

Ennyi.

Csak  akkor  veszi  észre,hogy  létezem,amikor  lát.

És  ez  így  is  van  rendjén.

Csak  én  vagyok  ilyen  idióta,hogy  egyfolytában  rá  gondolok. Mert  kötődöm  hozzá. És  pont  ezt  nem  akartam. Mert  most  is  iszonyúan  fáj. Még  akkor  is,ha  más  szemszögéből  ez  csak  egy  apróság.

Egy  olyan  vonat  után  futok,amit soha  nem  érhetek  el.

Vérzik  a  lelkem.

Egy  esélyt  adok  neki,nem  többet. A  jövőheti  korep,ha  összejön,elmegyek,és  ha  mond  valami  olyat,amiből  kitisztulnak  a  dolgok  vele  kapcsolatban...de  nem. Még  akkor  sem  folytatom. Ez  most  nagyon  beletalált. Nem  akarok  többször  csalódni,nem  vagyok  mazochista. Idáig  is  pontosan  tudtam  hogy  ez  lesz,mégis  belesétáltam. Igen,mert  mélyen  legbelül  ott  égett  a  remény  aprópici,de  hihetetlenül  erős  szikrája. Most  viszont..azt  hiszem  az  is  elaludt. Legalábbis  próbálom  eloltani,kiölni  magamból. Nem  akarok  hiú  ábrándokat  kergetni.

EGY  SENKI  VAGYOK  A  SZEMÉBEN,ÉS  AZ  IS  LESZEK.

Miért  is  lennék  több?

Elegem  van. Most  már  komolyan. Be  akarom  ezt  fejezni  minnél  előbb,különben  megfogok  bolondulni.

 

A  tudat,hogy  ő  soha  nem  fog  úgy  nézni  rám,ahhogy  én  nézek  rá...az  megnyomorít. Fogalma  sincs  milyen  érzelmeket  táplálok  iránta,és  soha  nem  is  lesz. Nem  akarok  a  terhére  lenni. Nem  várhatom  el  tőle,hogy  rám  másképp  nézzen,vagy  hogy  kivételezzen. Mert  ki  vagyok  én? Ugyanolyan,mint  a  többi. Egy  senki,egy  jelentéktelen  ember.

Gyűlölni  meg  egyszerűen  nem  tudom,én  nem  ilyen  vagyok.

Bár  soha  ne  ismertem  volna  meg.

 

 

 
eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!