A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70332 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

...

2015-04-09 20:48:48

 


Február  14


Ez  volt  a  születésnapi  után  a  legkeményebb  hetem  idáig. Nem  voltam  híján  görcsnek,hisztinek,hangos  zenének,önsanyargatásnak,fekete  körömlakknak.


-És  jobb  lett?-kérdezem  magamtól.


-Hogyne,egy  kicsit  igen. Már  csak  ceruza-,pohár-,tányértörés,ököl  és  fej  falba  verése,matek  cuccok  elégetése,bútorok  borogatása,csokival  telezabálása  magamat  hiányzott  volna.


De  még  így  is  érzem,hogy  van  bennem  agresszió,amit  valahogyan  majd  le  kell  vezetnem. Akár  rajta. 


Az  a  vicces,hogy  ez  mind-mind  magam  ellen  irányul,még  akkor  is  ha  miatta  csinálom  ezeket.


Szembe...fordít...saját...magammal...


DE  MÉGIS  KI  KÉRTE  ERRE?


MIÉRT  FOGLALKOZIK  VELEM?


MIÉRT  ÉRDEKLI  MI  VAN  VELEM?


MIÉRT  AKAR  MEGVÁLTOZTATNI?


MIÉRT  NEM  TUD  ELFOGADNI?


MIT  AKAR  TŐLEM?


KI  EZ  A  NŐ???


 


Február  15


Holnap..Jaaaaj  Istenem  mi  lesz  holnap  matekon..Szemrehányás,az  biztos.


Miért  nem  ő  az  osztályfőnököm?


Komolyan,amikor  kihív  a  táblához,mintha  nem  is  azért  mennék  ki,hogy  matekpéldát  oldjak  meg,hanem  hogy  kicsit  "megdolgozzon". Élvezi,az  tuti  biztos. A  nagy  pszichológus.


Lehet,hogy  elmegyek  csütörtökön  korepre,ha  lesz...Meg  majd  meglátom,hogyan  viselkedik  velem  hétfőn  meg  szerdán. De  neeem  tudooom,nem  tudooom  mit  csi-nál-jak. Az  eredeti  terv  ugye  az  volt,hogy  csak  miatta  megyek  el,a  matek  pedig  ürügy,mert  az  "a  kulcs  a  zárhoz". És  most  ezért  menjek  el  minden  egyes  alkalomkor,hogy  hátha...HÁTHA  négyszemközt  leszünk? Vagy  lehet  rajtam  kívűl  EGY  DARAB,NORMÁLIS  osztálytársam..Jaaaj  Istenem.


Az  előbb  eszembe  jutott,hogy  végül  is  tényleg,ha  elkezdem  a  korrepetálást,akkor  az  órai  hozzáállásomon  is  változtatnom  kell. (Ami  már  tényleg  negatív.) Csak  az  a  helyzet,hogy  amikor  leszartam  a  matekot-tehát  semleges  voltam-ezt  ő  már  akkor  is  negatívként  fogta  fel. Szóval  mit  csináljak? Vigyorogjak  minden  óráján  az  elejétől  a  végéig,mint  egy  hülye,meg  jelentkezzek,meg  menjek  ki  önként  a  táblához? Hát  bocsi,de  az  nem  én  vagyok,akkor  nem  magamat  adnám. Hanem  azt  a  képet,amit  szeretne  belőlem  formálni. Ennek  így  értelme  nem  lenne...Hülye  egy  helyzet. Kerüljek  rá  a  matekvágányra (tehát  az  övére), de  maradjak  önmagam  is...Amikor  a  két  dolog  teljesen  ellentétes  egymással. Fogalmam  sincs  hogyan  csináljam.


Ösztön,jobb  ötletem  nincs.


Nem  tudom  miért  vonz  ennyire  ez  a  nő. Talán  mert  pozitív  a  kisugárzása,nekem  meg  negatív,az  ellentétek  pedig  vonzzák  egymást.


Csak  azt  akarom,hogy  négyszemközt  legyünk. MI,KETTEN,SENKI  MÁS. Mondom..igazából  minden  tőle  függ  és  a  viselkedésétől,hogy  miket  fog  hozzám  vágni.


-Akkor  ezek  szerint  elpárolgott  a  dühöd..-kérdeznézek  ti.


-Hát,nem,nem  felejtettem  el,hogy  miket  mondott,vagy  csinált,és  a  szálka  még  mindig  bennem  van,viszont..nem  tudom..


Mint  a  mágnes. Bilincsben  vagyok. Ez  valami  őrjítő.


De  jó  érzés,hogy  törődik  velem. Akár  ilyen  formában  is...Más  tanár  mit  csinál? Le  se  szarja  a  fejem. Akkor  veszik  észre,hogy  létezem,amikor  beszélek. Ő  hozzájuk  képest  egy  gyöngyszem. Ez  az  igazság,ezt  nem  tagadhatom  le. Az  érdektelenségnél  még  az  ilyesfajta  piszkálódás  is  jobb.


De  ez  nem  olyan! Nem! Ő  nem  lehet  olyan...mert  még  ebben  is  van  szeretet. Érzem. Erre  nem  tudok  mást  mondani,minthogy  ÉRZEM. A  Szívemmel. Látom  őt,a  Szívemmel  látom  őt.


KÜLÖNBEN  MIEEZ? MIEEZ  AMI  ENNYIRE  HÚZ  MAGÁVAL?


A  Szeretet  energia,melegség. Az  emberek  odamennek,ahhol  meleg  van. A  Fény  felé. Már  pedig  őt  sokan  szeretik.


A  szemében  is  Látom.


Hogy  minek  ellenállok? Mert  nem  akarom  őt  elveszíteni.


Pár  év  múlva (vagy  kevesebb) ha  én  nem  is,ő  biztosan  el  fog  engem  felejteni. Mivel  én  csak  EGY,EGYETLEN  EGY  vagyok  a  sok  közül,míg  ő  nekem  csak  az  egyetlen. És  ez  fájdalmas,már  így  előre.


Ezért  nem  akarom,hogy  kössön  hozzá  bármilyen  érzelmi  szál. Ezért  vagyok  vele  rideg,búskomor  ésatöbbi...Hagyjon  békén.


De  ő  csak  azért  is  csinálja  tovább! Láncol,kapcsol,szövöget,sakkozik.


Istenem...


 


Február  16


Ott  voltam  én  is  a  többiekkel  a  teremnél  kicsöngő  előtt,mert  ugye  nem  úsztam  tesiórán. Kicsöngettek  és  bepakolhattuk  a  cuccokat. Utolsó  előttinek  léptem  be  a  terembe,kifelé  pedig  utolsónak. Nem  szólt  semmit,de  nézett.


Órán:


-###,nem  jöttél  el  a  korepetálásra.


Várok  egy  tizedmásodpercet,hogy  mégis  akkor  mit  mondjak...és  nem  tudtam  neki  bemondani  a  büdös  életbe,amit  akartam.


-Elaludtam.-ránézek  az  arcára,de  írkál  továb.


Ezek  után  tényleg  bevágtam  a  durcit,magam  miatt  is,amiért  elszalasztottam  a  jó  lehetőséget.


Kiosztották  a  dolikat  a  javítósoknak. Természetesen  én  nem  kértem,mivel  minek  ugye,ha  nem  mentem  el  korepra.


Hívott  ki  embereket  a  táblához,egymás  után,aztán  kiszemelt  engem -.-


A  hajamat  buzultam  éppen,amikor  ilyesmit  mondott:


-Akkor  szertném,ha  kijönne  a  ###  a  táblához.


Mivel  már  nem  írtam,nem  volt  ürügy,így  indultam  is...Utoljára  a  S.  még  ilyet  mond:


-Hajrá  ###,veled  vagyunk :)


Ez  kedves.De  nem  velem  vagytok,hanem  ellenem.


Aztán  lenyomtam  egy  mosoly  félét. Csoszogva  indulok,majd  összekapom  magam. Letörlöm  a  táblát,megyek  a  filcért,veszem  a  kéket. Engem  néz. Én  is  ránézek  jelentőségteljesen,és  jön  a  szokásos  ,,Mi  a  baj?"  kérdéssel. Hatásszünetet  tartva  megyek  a  tábla  felé,és  háttal  nyögöm  neki:


-Semmi. (Maga,maga,maga!)


-De  jobb  lenne,ha  inkább  zölddel  írnál,az  jobban  látszik.


Megyek...zokszó  nélkül  kicserélem  a  kéket  zöldre,és  megint  dobnám  azt  a  pillantást,de  nem  figyel. Mondja  a  feladatot: (36;45)


-Már  megint  45?-gondolom  magamban..


Elkezdem...lebontom  a  36-ot,majd  a  45-öt  is,de  megint  ugyanott  hibázom  el: 9  helyett  15-öt  írok,és  kijavít. Mondja,hogy:


-Akkor  keresd  meg  a  legnagyobb  közös  osztót!


Felírom  a  legkisebb  közös  többszörös  jelét. A  meglepődésének  hangját  hallom. Nem  nagyon  értette :D 


-..Jó..-és  mondja  hogyan  csináljam..


Megvan,jön  a  legkisebb  közös  többszörös..Ezt  is  mondja  hogyan  kell,de  csak  félig  figyelek,ő  közben  hátra  megy  a  többieknek  segíteni. Próbálom  visszaidézni  amit  mondott,és  írom. Kérdezi,hogy  hogyan  írtam,elállok  a  tábla  elől,odajön  hozzám.


-Öhm..jó.-félmosollyal,és  letöröl  valami  számot,ami  egybefolyt  az  eredménnyel.


-Érted?


-Igen.


-Jó,de  akkor  számoljuk  ki  az  eredményt..ami  180?


Leírom.


Előveszi  a  számológépet:


-Igen,annyi. Ügyes  vagy  ###!


Kössz...de  nem  kell  ez.


 


Ma  kint  voltam  a  Nagynénémnél. Csak  5  órám  volt..végre  egyszer.


Leszálltam  a  déli  kapunál. Konkrétan  fogalmam  sem  volt  pontosan  hol  is  keressem  őt,csak  elindultam,gondoltam  majd  vezet  az  ösztön. Csak  annyi  maradt  meg,hogy  valami  balra,jobbra,jobbra  vagy  jobbra,balra,balra,illetve  ezek  kombinációja,és  a  KARD.


A  kardos  sír. Az  a  lényeg,azt  kell  keresni. Szóval  mentem,az  első  elágazásnál  láttam,hogy  egy  házaspár  balra  megy,egy  kicsit  arra  húzott,de  mentem  tovább,és akkor  egyre..jobban..ráncigált.


-Jó  mindegy,végig  megyek  ezen  az  úton  a  következő  elágazásig,és  ha  semmi,akkor  visszamegyek,és  arra  folytatom  tovább  a  keresést!-csitítottam.


Visszafordultam  tehát,jobbra  vettem  az  irányt,majd  megint  befordultam  jobbra. És  akkor  egyszer  csak  megpillantom:


-A  KARD!-szisszenek  fel.


-Itt  kell  bemenni  elvileg.


Keresem  de  semmi.


-Ezt  nem  értem,itt  kell  lennie!-gondoltam  magamban.


Már  lassan  tértig  gázoltam  a  sárban. Kimentem  az  útra,és  barangoltam  tovább,körbe  kerültem  az  egész  parcellát,majd  megálltam  ott  ahhol  először.


Írtam  Sz.-nek  egy  sms-t,hogy  legyen  szíves,és  igazítson  már  útba. Jött  a  válasz: ,,9  azt  hiszem."


-9? Nem  a  kilencesnél  voltam  én?


 Visszamentem  az  elágazásig...és  DE :)


-Na,akkor  fussunk  neki  még  egyszer...Pedig  itt  kell  lennie,ez  hihetetlen! 


Az  egyik  kis  úton  bementem,megálltam,nézelődtem,és  akkor  valami...Valamit  látok. Valami  ismerőset. 


-Lehet  hogy  az  lesz  az?-közelebb  megyek,és  megpillantom  a  nevét  :)


-Igen,Istenem  ő  az! :D MEGTALÁLTAM


Jó  helyen  voltam  parcella  helyileg,csak  sír  helyileg  nem. Valószínű  el  is  mentem  a  közelében :D


 Igen,a  halott  nagynénémtől  kértem  tanácsot. Mindent  elmondtam  neki,ami  bántott,és  útmutatásra  várok.

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!