A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 75003 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

...

2015-03-13 20:16:58

 


Február  2


,,Én  ezt  befejeztem."-határoztam  el  magam  másodszorra  is.


De  nyilván  nem  így  lesz..


Mindösszesen  egyszer  szólított  ma  fel. Biztos  most  "pihenőben  van".


Aszongya:


-###. És  hangosan,hogy  halljam,jó? Köszönöm.


-.-


Aztán  óra  végén  zárta  be  a  termet. Én  ott  ültem  a  szekrényben  a  terem  előtt. Jött  arra. Belenéztem  a  szemébe,ő  is  az  enyémbe,küldött  felém  egy  üres,semmitmondó  tekintetet,és  ennyi.


Elegem  van  már.


Elegem  van,hogy  mindig  csak  azt  kérdezem  magamtól  mit  akar  tőlem  ez  a  nő,miért  nem  tud  békénhagyni. Elegem  van,hogy  mindig  a  tükrös  játékot  játsza  velem,hogy  szúrkálódik,utána  meg  le  se  szar. Elegem  van,hogy  folyton  csak  erre  tudok  gondolni,teljesen  felemészt. Már  azon  is  elgondolkodtam,hogy  inkább  neki  kéne  pszichológus,és  nem  nekem. Istenem,bár  soha  ne  ismertem  volna  meg. Elegem  van  belőle.


Meg  ez  is,hogy  hazudozik...Én  sem  mindig  voltam  vele  őszinte (mikor  magamról  kérdezett),de  az  ő  vétke  azért  kicsit  súlyosabb..Mondjuk  én  taktikából  hazudtam. Lehet  ő  is. Mindegy,már  nem  számít.


Ha  kiderülne,hogy  semmi  taktika  nincs,semmi  játék,hanem  egyszerűen  csak  ilyen-számomra-rossz  ember...hát  akkor  túl  lépnék  rajta. Fájna,de  túl  lépnék  rajta,mert  muszáj  volna.


És  igen,átmennék  a  másik  csoportba. Az  lesz  a  legjobb. Neki  nem  kell  velem  vesződnie,nekem  meg  nem  kell  elviselnem  őt. Ennyi. Végül  is  megmondta (még  valamikor  az  elején..) : ,,Megszoksz  vagy  megszöksz."


Danke  schön,akkor  a  másodikat  kérném.


Hmmmm...


Négy  és  fél  hónapot  adok  neki. Ha  addig  nem  hajlik  erősen  valamelyik  irányba  a  dolog,akkor  Aufviedersehn. Ja,nem,bocs,viszont  nem  akarom  látni :D


 


 Február  3


Megint  4.  óra  előtt...Neki  lyukas,következő  a  105-ben. Bent  ültünk  a  teremben,bent  volt  az  ofő  is. Gondoltam  rá,hogy  megint  errefelé  ólálkodik  a  Tanárnő. Gondoltam  arra  is,hogy  ki  kéne  menni  megnézni,hogy  itt  van-e,de  nem  mertem :D Aztán  reménykedtem,hogy  talán  benéz. Végül  rászántam  magam,kiléptem,körülnéztem,de semmi. Viszont  láttam  valakit  fehér  felsőruházatban,aki  a  pad  fölé  hajolt,és  talán  írkált  valamit. Lelassítottam,hogy  jobban  szemügyre  vehessem,de  nem  igazán  tudtam  kivenni  ki  volt  az. Bementem  a  terembe,az  ofő  kiment. Megint  reménykedtem,hogy  talán  benéz. Rá  5  percre  meg  is  tötént :D Ha  jól  emlékszem  fehérben  volt,tehát  ő  lehetett  az..

-Sziasztok. Ugye  nem  felejtettétek  el,hogy  holnap  írunk? Körül  néz,hogy  ki  figyel  rá.

Nézek  rá. Rám  néz.

Félmosollyal  nyögi:

-###? (=nevem)

Már  görbült  volna  az  én  szám  is  mosolyra,de  visszahúztam  a  gyeplőt,és  csak  egy  vállrándítást  intéztem  felé.

-V.?

-Én  hiányoztam.

Megszólalok  én:

-De  én  még  nem  értem.

Erre  se  kép,se  hang,elmegy.

??? o.o -.-

Nem  tudom,hogy  nem  hallotta-e,vagy  direkt  nem  reagált  rám...de  element. Hát  oké...

Ezt  kellett  volna  mondanom:

-Én  csak  erre  tudok  gondolni  tanárnő :D

Ez  jó  lett  volna,de  a  vállrándítás  sem  volt  rossz...De  nem  igaz,hogy  nem  hallotta  mit  mondtam..Mégsem  volt  akkora  hangzavar,hogy  ne  hallja..Na  mindegy..

 

Kíváncsi  vagyok  mi  lesz  holnap. Semmi :D Egyes  doli  írása  ceruzával  kabátban :D 3in1 :D Ezeket  annyira  szereti...Vajon  mi  lesz  a  reakciója  arra,hogy  megint  cerkával  írom? Rácsesz  egy  egyest  legrosszabb  esetben,de  így  is  úgy  is  egyes  lenne,szóval  tökremindegy. Mert  nem  értem. (Nem  is  akarom :D) Ő  meg  nem  tud  magyarázni,nincs  elég  türelme. Ennyi.

 

 Február  4

 

Írtuk  nagyban  a  dogát. Bla-bla-bla, a  szokásos  módon..Egyszer  csak  nekem  dobja  a  labdát:

-###, te  is  jól  látod  a  táblát?

-Igen.

-Méregzsák  vagy?

Nem  felelek,viszont  akaratlanul  is  elmosolyodom  elfordítva  tőle  a  fejem. Zavar. A  pillanatnyi  beszédképtelenségemkor  szokott  előfordulni. Azonnal  meg  is  bántam,de  talán  nem  látta,a  fél  arcomat  eltakarta  a  hajam.

-Nem  bántalak..

Erre  sem  reagálok.

Nem  tudom  megint  honnan  szedte  ezt. Az  arckifejezésem  tök  normális  volt,mint  múltkor  is. Nem  morogtam,sem  vicsorogtam  rá,mint  egy  kutya :D Bár  tény  és  való,hogy  haragszom  rá,és  talán  volt  egy  ici-pici  indulat  abban  az  ,,Igen"-ben,de...(Lehet  hogy  ezt  érezte?)

Nem  vágom.

Nem  tudom  neki  miért  tűnik  úgy,hogy  mindig  mérges  vagyok  vagy  mogorva.

Na  mindegy..

Kellett  volna  mondanom: Csak  leszek,ha  mindig  ezzel  jön!

Meg: Áh,ne  is  törődjön  velem  tanárnő,már  szeptember  22.-e  óta  ezt  csinálja. Megszoktam.

 

A  dolira  firkáltam  valami  szart,de  nagy  valószínűséggel  az  sem  lesz  jó,mivel  a  saját  szabályaim  szerint  csináltam :D És  természetesen  CERUZÁVAL,a  nevemet  meg  kidekoráltam  körbe :D

Kíváncsi  vagyok  hogy  vajon  egyből  ráírja-e  az  egyest,úgy  hogy  bele  sem  kezd  a  javításba  és  megint  ráírja,hogy  ,,Tollal  dolgozz!", vagy  kijavítja,de  leszarja,vagy  kijavítja  meg  rá  is  írja  a  tollas  szöveget :D

Kiderül.

Ja! Óra  végén  ugye  mindenki  adta  be  sorba  a  doliját,ő  meg  mindenkitől  kérdezte,hogy  milyen  lett.

Zs.,majd  én  is  beadom,és  hátat  fordítok  neki.

-És  neked?

Visszafordítom  a  fejem:

-Nézze  meg!

Teljesen  odafordulok.

-Van  itt  órarended?-félmosollyal.

-Nekem  nincs  most  itt  órarendem.

És  kimentem  a  teremből.

Gondoltam  rá,hogy  bekéne  bszni  magam  után  vagy  legalább  kivágni  az  ajtót,de neem :D Az  mát  kicsit  sok  lett  volna :D

Gondolom...rólam  jutott  eszébe  az  órarendes  dolog  a  korrep  végett.

Aztán  nem  tudom  végül  is  hogy  mi,kivel  lett  lebeszélve. Lehet  hogy  semmi. De  ugye  ez  engem  nem  is  kell  hogy  érdekeljen..

Tuti  most  erre  játszik  rá.

Hogy  érdekel-e  még  a  korrep,eljövök-e.

Azt  várhatja...

Nem  tudom...

Nem  tudom,hogy  szórakozik-e  velem,mert  jódolgában  nem  tudja  mit  csináljon,vagy  ő  eleve  ilyen,vagy  tényleg  érdeklődik  irántam (mert  mondjuk  lát  bennem  valakit,emlékeztetem  őt  valakire..)

Nem  tudom.

De  amikor  a  szemébe  nézek...ott  van. Abban  a  pillantásban  van  minden  reményem. Azt  hiszem  az  utolsó  pillanatig  reménykedni  fogok  abban,hogy  jó  ember,mert  nem  tehetek  mást. A  remény  hal  meg  utoljára. Csak  ez  van  nekem. Mindig  is  ez  volt.

 

 

Február  5

 

Vele  álmodtam. Az  iskolában  voltunk. Kiakadt,mert  mindenkinek  pocsék  lett  a  dolija,és  elment,elmenekült :D utána  meg  sírt  is..

Nade  vissza  a  valóságba..

 

1. óra,német.

,,A"  terv:

Közvetlenül  2.  óra  becsöngetése  előtt  elindulok  klotyóra,hogy  mire  visszaérjek  összefussak  vele.

,,B"  terv:

2.  óra  kicsöngetése  után  pár  perccel  indulok  el.

Végül  utóbbit  választottam,mert  ekkor  nagyobb  az  esély. Kicsöngő  előtt  beugrott  egy  szám: 33. Jó,ekkor  fogok  elindulni. De  aztán  mentem  az  ösztönöm  után,32-kor  felkeltem. Kiléptem  a  teremből,és  ott  volt,zárta  be  a  termet :) Lehet  pont  akkor  volt  33 :)

Elindulok.

Hátranéz  egy  pillanatra,vissza.

Elmegyek  mellette,és  rám  néz. Megszólít:

-###,miket  írtál  te  nekem?-a  szokásos  fura  nézésével.

-Miket  írtam? (Elsírta  magát?:D)

-Gyakoroltál  otthon?

-Nem,de  én  még  nem  értem.-nem  bírom  visszafogni  magam,vigyorgok,mint  a  tejbetök. Képzelem  milyen  lehetett  az  arckifejezése :D

-Majd  megbeszéljük  mikor  lesz  a  korrepetálás..

Megyünk  továbbra  is  egymás  mellett. Jó  érzés  a  közvetlen  közelében  lenni,ezt  nem  tagadom. Főleg  mikor  együtt  megyünk  ugyanabba  az  irányba  végre  valahára. Szerintem  tuti  meglepődött  ezen..éreztem.

Éppen  ezért  dobom  a  választ:

-De  azt  tetszett  mondani  kilencedikeseknek  nem  szokott  tartani  korrepetálást.. (Hoppá-hoppá,na  erre  mit  lépsz  kisanyám?)

-De  tartok,csak  most  szabadult  fel  órám,és  össze  kell  egyeztetni  az  órarendet.

-.-

Istenem.

Akkor  miért  nem  ezt  mondta???

Nem  akart  megbántani  vagy  mi? Ezért  így  passzolt  le?

Lehet  azt  hitte,hogy  akkor  majd  azzal  jövök,hogy  órák  után  tartson  korrepet,amihez  nincs  kedve,vagy  én  nem  tudom..Erre  rá  kellett  volna  kérdeznem,már  nagyon  bánom,hogy  nem  tettem  meg..Így  végül  is  nem  derült  ki,hogy  miért  hazudott..

-Szoktál  otthon  gyakorolni?

(Már  megint  ezt  kérdezi..-.- Ez  a  kedvence.)

-Hát  nem  igazán..

-Nem? És  nem  menne  jobban,ha  kicsit  nekifeküdnél?

-Hát  de.

-Hozom  a  dolikat..

 

És  lehagytam,befordultam  a  mosdóba,de  ezt  is  megbántam. Tovább  kellett  volna  mennem  vele,azzal  az  ürüggyel,hogy  mutassa  meg  merre  van  a  másik  tanári >< Hátha  tudok  vele  kicsit  többet  kommunikálni. Most  már  mindegy..Majd  legközelebb,ha  lesz  egy  ugyanilyen  tökéletes  alkalmam. Remélem  lesz. Ez  mondjuk  annyira  nem  is  érdekes,viszont  a  korrepes  dolgot  örökre  elszalasztottam,mert  így  utólag  rákérdezni (hogy  miért  hazudott) elég  ciki  lenne :S Jaaj..istenem.

De  legalább  azt  tudom,hogy  nem  volt  őszinte.

Nem  tudom,hogy  ezek  után  elmenjek-e  az  első  korrepra,mivel  ezt  a  kérdést eleve  ott  akartam  neki  feltenni..de  most..

Nem  tudom...

Azt  sem  tudom  mikor  egyeztetjük  az  órarendet  végre. Ezek  szerint  utolsó  órán  semmi  nem  lett  belőle..senkinél  nem  volt  órarend  vagy  mi??

 

Ma  voltam  az  ofőnél  is  korepen.Muszáj  volt,harmadjára  már  nem  passzolhattam  el. Végül  is  tök  jól  magyarázott,de  50%-ban  nyilván  én  vettem  ki  a  részem  azzal,hogy  figyeltem  kivételesen. :D Csak  én  voltam  ott  érdekesmód,senki  más.  E.  sem  jött,mivel  ő  töri  korepra (igen..ilyen  is  van)  akart  menni,de  szerintem  amúgy  tuti  hazament.

Miután  kicsöngettek,jöttek  azok,amiktől  tartottam: KÉRDÉSEK. Ráadásul  egy-két  kínos  is  becsusszant,én  meg  persze  a  szokásos  módon,tőmondatokban  feleltem..

-Van  még  olyan  anyagrész,amit  nem  értesz?

-Nincsen  egyelőre.

-Hm. Azért  majd  rákérdezek  T. meg V. tanárnőnél,és  ha  kell,szívesen  segítek.

Hmm..hányadszorra  hallom  már  ezt  a  mondatot  a  szájából..és  még  mindig  keresztbetett  karral  fogadom.

A  kérdés  az,hogy  a  korrep  túlórának  számít-e,és  ha  igen,akkor  azt  megfizetik? Ha  nem  számít  bele,akkor  elhiszem,hogy  szívesen  segít. .. Jó,nyilván  a  tanítást  nem  csak  a  pénzért  vállalta,hanem  mert  szereti  ezt  csinálni...bár  kitudja...Najó,félre  ezt. Kombinálok  itten..

-És  hogy  érzed  magad  az  osztályban?

-Jól :) (...Leszek,ha  végre  be  tudok  illeszkedni,és  nem  kérdezi  már  meg  senki,hogy  hogy  hívnak..)

-Kivel  barátkozol?

-Hát  az  elején  Lédáékkal,most  V.-vel  vagyok..(Mert  kitúrtak,és  lassan  agyfszt  kapok  tőlük..)

-Nem  írtál  sokat  arra  a  lapra,amit  adtam..

-Hát  sok  nem  jutott  eszembe..

Még  egyik  osztályfőnöki  órán  adott  mindenkinek  egy  lapot,és  az  volt  a  feladatunk,hogy  írjuk  le  a  véleményünket  róla,az  órákról,a  tanárokról,illetve  hogy mi  magunk  mivel  járultunk  hozzá  a  közös  munkákhoz. Én  mindössze  annyit  írtam,hogy  a  matekon  sokat  gyakorlunk,németen  meg  gyorsan  haladunk. A  matek  tanárhoz  ezt  kellett  volna  írnom: kissé  manipulatív,kiismerhetetlen,hazudozik,meg  utál  minket,de  azért  jóó :D Hogy  néztek  volna..:D

-És  most  már  eszedbe  jutott?

-Igen..

-És  tudnál  mesélni  most  itt  szóban?

Jaj..már  csak  ez  hiányzott..Gondolkozok  mit  mondjak..

-Hát..minden  jó.

Istenem,ezt  az  idióta  választ -.-

-Minden  jó?-kérdez  vissza  mosolyogva.

-Ühüm.

-Miből  kell  még  javítanod?

-Hát  matekból..arra  is  megyek  majd  korrepetálásra.

Majd..valamikor..

-Megmondta  már  a  tanárnő,hogy  mikor  tartja?

-Ühüm,vagyis  azt  mondta  még  megbeszéljük.

-Te  az  Ildikó  tanárnő  csoportjában  vagy?

-Igen.-felelem  elhaló  hangon,mintha  fájna  a  válaszolás.

Ezt  kellett volna  kérdeznem: Honnan  tudta? Említett  már  engem  a  tanárnő? :D Amúgy  biztos  vagyok  benne.

Kérdezett  még  pár  személyesebb  dolgot,azokra  is  csak  röviden  feleltem.

Jó  lett  volna  azt  kimondani,amire  ténylegesen  gondoltam,de  hát  az  már  felért  volna  egy  pszicho  órával,jöttek  volna  a  kérdés  láncok,ésatöbbi,ésatöbbi..Meg  gondolom  már  ő  is  haza  akart  menni,mint  én. Nem  hiszem,hogy  lett  volna  türelme  a  problémáimhoz. Meg  igazából  nem  is  akartam  mesélni  nagyon  ezekről..tuti  nem  tudtam  volna  normálisan  beszélni. Amikor  mesélnem  kell  valamit-főleg  egy  olyan  embernek,akit  alig  ismerek-nem  találom  a  szavakat  és/vagy  össze-vissza  beszélek,hát  még  ha  a  gondjaimról  kéne  dumálnom..Mondjuk  akkor  legalább  én  kérdezhettem  volna  felőle,de...de. Nem  mertem. 

Jól  van..egy-két  ilyen  óra,és  talán  már  menni  fog  egy  kicsit  jobban  megnyílni  neki. Én  megszeretnék  nyílni,tényleg,de..Nehéz,iszonyú  nehéz.

Érzem  azt  rajta,hogy  kicsit  mintha  zárkózott  lenne. Nem  szívesen  árul  el  magáról  infókat..(Egy  múltkori  ofő  óra  után  éreztem  ezt.) Persze  lehet  ezt  csak  én  gondolom  így..

 

 

 

 
eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!