A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70124 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Magányos vagyok.

2014-12-17 19:17:07

 


Jómúltkor  kérdezte  tőlem  a  tesi  tanárnő (aki  az  első  benyomás  ellentéte  lett  végül..:) ),hogy  én  mindig  ilyen  magányos  vagyok-e. Hazudtam  neki  széles  álmosollyal  az  arcomon: Neeeeem  és  megneveztem  három  embert,akiket  a  "barátaimnak"  mondhatok (L.,D.,V.) Akkor  kezdett  elegem  lenni  L.-ből  és  D.-ből (="LB").


L-el  a  suliban  már  nem  is  szoktunk  beszélgetni  egymással,meg  amúgy  sem. Reggelente  sem  vele  megyek,hanem  egyedül. Azt  mondta  ő  megpróbált  pontos  lenni,de  nem  jött  össze,és  hogy  mindig  máskor  szokott  buszmegbe  érni. Hát,bevallom  nekem  is  nyűg  volt  ez  az  "időben  ott  legyél"  meg  "ne  késs!",meg  "max. 5  percet  várunk  egymásra",szóval  az  egész  alkalmazkodás  az  időhöz,de  mégis  mindig  azon  voltam,hogy  időben  ott  legyek. Szerintem  ha  komolyan  számítanék  neki  egy  kicsit  is,akkor  ennyit  igazán  megtehetne..De  hát  nem,nem  szereti  a  jelenlétemet. (,, Így  kettesben  jobb,nem?"- Hazudta  akkor..)


A  másik  dolog  amivel  megbántott,az  az  amit  művel/művelnek  D.-vel. Van  amit  neki  megcsinál  neki,nekem  nem. Ezt  úgy  kell  érteni,hogy  megkértem  valamire,D.-nek  megcsinálta,én  le  voltam  fosva. Ja,mondom  oké...Állandóan  rajta  csüng,ölelgeti,boldogan  szelfiznek,nevetgélnek,árkádoznak. Néha  már  hánynom  kell  tőlük. Egyszer  kérdeztem  tőlük  a  buszmegben,hogy  az  Árkádba  mennek-e,erre  D.  rávágta,hogy nem. Aztán  persze  hol  máshol  szálltak  le,mint  az  Árkádnál. Jah...igen? Hát  jólvan  [email protected]  meg! Azért  ő  sem  különb  L.-nél,de  ő  legalább  néha  hozzámszól (amikor  eszébe  jut,hogy  én  is  létezem..) . Talán  még  számít  neki  valamit  az  a  13  év. Jah...ennyit.


Meg  látja  L.  rajtam  (már  ha  látja),hogy  van  valami  problémám  vele,akkor  az  lenne  a  minimum,hogy  megkérdezi  [email protected]  bajom  van  vele. De  nem  kérdezi  meg,mert  kurvära  nem  érdekli,ha  esetleg  haragszom  rá, mivel  én  sem  érdeklem. Én  hülye  meg  segítettem,erősítettem,amikor  az  után,  az  idióta  páwagyerek  után  futkosott (aki  mellesleg  magasról  leszarta  őt). Hogy  hátha  ő  tetszik  neki,és  akkor  derítsük  már  ki. Aztán  amikor  koppant,akkor  is  vígasztaltam. Megbántam.


 Tudom,oda  kéne  állnom  eléjük,és  azt  mondani: Hé,figyeljetek  már: nekem  ez  és  ez  rosszul  esett.


De  ha  valakit  én  nem  érdeklem,akkor  ott  nincs  mit  tenni. Csak  tudomásul  kell  venni.


 


Na  de  akkor  egy-két  mondatot  V.-ről  is,akit  harmadiknak  mondtam (pedig  az  első):


Barátnőmnek  még  nem  mondanám,mert....mert  nem  az. Még  csak  haveri  szinten  van. Feljebb  tudnám  vinni,de  nincs  értelme,mert  majdnem  ugyanaz  van,mint  L-nél. Nem  teljesen  egy  szinten  rezgünk. Néha  halál  unalmas,de  nem  azért  mert  csendes (mondjuk  akkor  is  az  lenne),hanem  mert  amit  mesél  az  rohadt  unalmas. Azt  hiszi  vicces,pedig  csak  neki  az . Énnekem  meg  úgy  kell  magamból  kierőszakolni  a  nevetést  meg  a  vigyort,ami  mondanom  sem  kell  mennyire  fárasztó. (Képzelem  milyen  idióta  képem  lehet  ilyenkor,mert  mindig  megremeg  a  szám.) De  nem  akarom  megbántani. Valószínűleg  én  is  néha  halál  unalmas  lehetek,amikor  egy  szót  nem  tudok  szólni,és  neki  kell  mindig  megtörnie  a  csendet. Meg  különben  is: ha  ő  nem  lenne,valószínűleg  már  rég  megbolondultam  volna  ebben  az  átkozott  osztályban/iskolában. Köszönhető  a  két  "legjobb  barátnőmnek".


 



 


Úgy  valahogy...


 

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!