A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 74481 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Csalódás a négyzeten

2014-12-15 19:28:43

 


Egyre  jobban  kezdem...ha  nem  is  megutálni,de  nem  szeretni  az  ofőt.


És  ez  szar,főleg,hogy  még  5  évig  őt  kell  bámulnom. (Hacsak  meg  nem  bukok,vagy  át  nem  megyek  egy  másik  tagozatra,vagy  egy  másik  suliba...már  pedig  lehet,hogy  én  nem  vagyok  idevaló...) Jó,persze  még  változhatnak  a  dolgok,de...ahhj.


Először  is  kezdjük  ott,amikor  felajánlotta,hogy  segít  nekem  németből. Én  egyből  igent  mondtam  rá. Végül  nem  mentem  el,nem  akartam  leégni  előtte,mert  ráébredtem,hogy  nem  csak  az  a  baj,hogy  nem  értem,hanem  nem  is  akarom  megérteni. Ok,tehát  először  is  saját  magamon  kell  segítenem. (Amit  egyébként  már  megtettem,és  a  megértés  ment  saját  segítségemmel  is. :D) Ezt  persze  nem  mondtam  el  neki. Miután  nem  mentem  el  a  korrepetálására,nagyon  nem  érdeklődött  felőlem,hogy  mégis  miért  nem  mentem  el,mi  fontosabb  dolgom  lehetett  ennél. Egy  szóval  leszarta. Szerintem  el  is  felejtett. Ebből  jött  le  az  nekem,hogy  igazából  nem  is  akart  segíteni. (Vagy  csak  taktikázik...)


Aztán  elérkeztünk  a  "várvavárt"  kakaóparti  napjához.(Előző  hét,pénteke.) Ez  egy  ilyen  karácsonyi  műsor  volt,aholis  énekeltünk,táncoltunk,gyömbérivó  versenyt  rendeztünk,meseláncoztunk,ügyességi  feladatot  csináltunk,ódát  mondtunk  fel,meg  mittomén  még  mit. Mindezt  a  tizedikeseknek,akiknek  még  sütit  meg  banános  kakaót  is  kellett  vennünk,és  pontoztak  minden  fellépő  osztályt. De  hogy  miért  pont  nekik  kellett  becsicskulni,és  miért  nem  pl. a  13.-osoknak,azt  nem  tudom.


Na,mindegy. Szóval  a  lényeg:


Lezajlott  az  esemény (Jó  hosszú  volt..DE  ott  volt  az  a  két  jóképű  srác  is,az  ifós  kirándulásról. Kiderült,hogy  matek  tanár  az  ofőjük.) Majd  másnap  jött  a  fejmosás    az  osztályfőnöktől  az  osztály  egyik   felének,mert  akkor  pont  bontva  voltunk. El  kellett  mondani  a  véleményünket  erről  az  egészről,és  amikor  rám  került  a  sor,akkor  hozzám  vágta (a  szokásos  halál  nyugodtságával), hogy: ,,Te  nem  sok  mindent  csináltál." Ami  igaz  is  volt  bevallom,tényleg  nem  csináltam  semmit  a  közös  éneklésen  kívűl,és  ez  nem  volt  fair  a  többiekkel  szemben,mert  volt, aki,szinte  minden  számban  részt  vett. Naaadee  könyörgöööm!!!! Nem  én  voltam  az  egyetlen  idióta  aki,[email protected]  se  csinált !!!!  Akkor  mi  a  jóéédesanyukámnak  csak  engem  vesz  elő??? AKKOR  MIÉRT  CSAK  ÉÉN??? Rajtam  kívűl  még  minimum  hat  embert  megtudtam  volna  nevezni,akik  ugyanennyit  teljesítettek,mint  én. Sőt  közölük  voltak  olyanok,akik  elvállaltak  egy  feladatot  és  utána  meg  mégsem  csinálták  meg.(=Végül  ma  ők  is  megkapták  a  magukét.) -Miattuk  buktuk  majdnem  az  egészet ,de  az  utolsó  pillanatban    mások  bevállalták  helyettük. -SŐT,volt  olyan,aki  oda  sem  tolta  a  képét  az  ünnepségre,mert  állítólag  "nem  ért  rá"  a  lelkem. Természetesen  ezeket  a  mondatokat  mind  magamban  tartottam. Helyettük  csak  azt  a  táncolós  cuccot  hoztam  fel,hogy  abban  részt  vettem,és  akkor  mondta: ,,Abban  igen,de  olyanban,amiben  csoportokban  kellett..Azok  nem  tetszettek  neked?" Mondtam  neki,hogy  de  igen. Hát  tényleg  nem  voltak  rosszak,csak   nem  akartam  magamat  égetni.


Szóóval  ez  volt  az  a  másik  dolog,  amin  kiakadtam. Hogy  csak  engem  emelt  ki. Ezek  után  próbáltam  játszani  a  sértődöttet,ami  talán  meg  is  tette  hatását:


Ma  odajött  hozzám  dumálni: kérdezte,hogy  mi  a  baj,mi  lesz  a  némettel,segít-e  valaki,mert  ő  nagyon  szívesen  segít (Ja  persze..gondoltam  magamban..de  legalább  felhozta  a  témát..Mondtam  neki,hogy  saját  magamat  korrepetálom,és  most  már  menni  fog. Mondta,hogy  azt  ő  is  reméli.),mikor  írtunk  töri  dogát,és  mikor  kapjuk  meg,mert  meg  szeretné  nézni (Tudni  illik  immár  annyira  lerontottam,hogy  bukásra  állok  belőle,ezért  most  félek,mint  állat,mert  nem  tudom  mikor  fogja  kiküldeni  az  értesítőt  a  szüleimnek. Nagyon  remélem  nem  fogja,hanem  megvárja  a  csütörtököt,hogy  bebizonyíthassam  az  igazamat. Gőzerővel  kell  javítanom. De  nem  csak  töriből,magyarból  is... :/ Abból  szerencsére  még  nem  állok  bukásra. :D )


Nem  csak  a  matek  tanárnőn  érzem  a  taktikázást,hanem  már  egyre  jobban  rajta  is.


 


 

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!