A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 74629 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

A matek tanárnőm~folytatás

2014-11-19 21:12:20

 


Annyira  elegem  van  már.


Nem  tudom  mit  akar  tőlem  ez  a  nő. Miért  szórakozik  velem. Miért  akar  velem  'játszani',vagy  egyáltalán  miért  ezt  akarja  'játszani'. Segíteni  akar,vagy  csak  még  jobban  a  földbe  tiporni? Belenézek  a  szemébe  és  egyszerűen  nem  tudom  eldönteni. Miért  játsza  itt  a  pszichológust???Miért  hiszi  azt,hogy  bele  lát  a  vesémbe? Szart  se  tud  rólam. Vagy  ennyire  jó  ember  ismerő  lenne? Hát  k*rvára  nem  az. Mégis  játsza  itt  az  istent. Mi  a  f...szart  akar  tőlem? Mert  megváltoztatni  azt  nem  fog. Mert  nem  tud. Ugyanis  én  ilyen  vagyok. Nem  tudom  miért  esik  nehezére  ezt  elfogadni,és  miért  kell mindjárt  a  maga  képére  formálni. Ne  mondja  azt,hogy  még  soha  az életben  nem  látott  ilyen  embert. Hagyjon  békén  engem  a  francba. Gyűlölöm  őt. Gyűlölöm  magam,amiért  ilyen  vagyok. És  akkor  még  rá  tesz  egy-két  lapáttal.


De  a  legeslegjobban  az  fáj...hogy  igaza  van.


Nem  tudom  hogy  csinálja.


Kérdezte,hogy  van-e  olyan  tantárgy  amit  szeretek,és  hogy  ki  is  mutatom-e,hogy  szeretem.


???


Ennyire  pókerarcom  lenne?


Először  azt  mondtam,hogy  nincs(először  a  német  volt,de  már  az  is unalmas:D ),de  aztán  végül  azt  hazudtam,hogy  a  magyar,és  megkérdezte,hogy  ki  a  magyar  tanárunk.  Majd  az  egyik  osztálytársamnak(=haverom),azt  mondta,hogy  nincs  önbizalma,aztán  hozzám  is  odavágta  ugyanezt,meg,hogy  mosolyogjak.


._.


Hát  bocsi,hogy  matek  órán  nincs  kedvem  mosolyogni.


----------------------------------------------------------------------------------------


Komolyan,azt  érzem,hogy  a  beszólásai  kezdenek  egyre  jobban  lapattanni  rólam. Már-már  kezd  viccbe  átmenni. De  talán  ez  nem  is  annyira  rossz. Az  is  lehet,hogy  még  a  hasznomra  válik.


Ki  ez  a  nő?


Kiderül.


Csak  várni  kell.


Az  a  baj,hogy  mindent  siettetni  akarok,pedig  még  nagyon  az  elején  vagyunk  ennek  az  egésznek. Az  egész  középiskolának.


Belenézek  a  szemébe,és...hmmm.......kíváncsiság,nyitottság....optimizmus..nagyjából  ennyi  ami  átjön. Aztán  lehet,hogy  ez  még  csak  a  hegy  lába. Avagy  csak  ennyi  az  egész.


Egyik  oldalon  az  angyal,amely  azt  súgja: segítő  kézzel  nyúl  felém. A  másikon  az  ördög,ki  azt  kiáltja: csak  azért  van  itt,hogy  még  jobban  lehúzzon ! ! ! (Magyarul  fel  akar  oldani  vagy  pikkel  rám. Csak  próbáltam  költői  lenni. :D)


Nehéz.


Iszonyat  nehéz  eldönteni,hogy  kinek  higyjek.


---------------------------------------------------------------------------------------


Egy  új  óra,egy  új  lehetőség.


Megtudni  mit  is  akar  tőlem  ez  a  tanárnő,milyen  játékot  játszik,milyen  is  ő  valójában. Nagyon  kíváncsi  vagyok  rá.


Nincs  kedvenc  tantárgyam,csak  kedvenc  tanárom.


Mégpedig  ő.


De  ezt  nem  mondhatom  el  neki.


Még  nem.


Szeretem.


Mert  lelkes,örök  optimista,kíváncsi,...és  nem  egy  átlagos  tanár. Nemes,bölcs  lelke  van,ezért  is  szeretem  nagyon. Érzem,hogy  egy  húron  pendülünk  szellemileg. Egy  nagyon  jó  ember. Mindig  mosolyog-ha  nem  is  a  szája,akkor  a  szeme. :) :D Sikerült  velem-ha  nem  is  megszerettetnie,de-nem  megutáltatni  a  matekot.


---------------------------------------------------------------------------------------


A  mai  órával  bizonyossá  vállt,hogy  akar  tőlem  valamit.


Ilyen  hülyeséget  kérdezett:


-Fázol?


o.o ????????????????


-.-


Ez  honnan  jött? Amikor  kardigánban  ültem. Szóval  az  egyik  osztálytársamtól  logikusabb  lett  volna  megkérdezni,mivel  ő  ott  vacogott  előttem  kabátban. Vagy  azért  gondolta,mert  kardigánban  voltam,és  nem  rövid   ujjuban? Hát  nem  tudom  mit  várt  amikor,még  bent  a  teremben  is  max. 18  fok  lehetett. De  még  csak  nem  is  úgy  néztem  ki,mint  aki  majd  megfagy.


Szóval  nem...nem  értem.


Mintha  mindig  keresné  az  alkalmat,hogy  belém  kössön (rosszabbik  esetben), vagy  komunikáljon  velem (jobbik  esetben).


De  az  a  baj,hogy  vissza  se  tudok  mivel  vágni,mert  nem  tudok  gondolkodni,hanem  automatikusan  válaszolok.


[email protected] gáz  ez.


Mint  egy  betegség.


Lehet,hogy  van  is  ilyen. :D


Idegesítő.


Meg  az  osztály  előtt  nem  is  merek  annyira.


Valahogy  nem  jön  a  számra.


Pedig  nem  ártana  már  egy  kicsit  elengedni  magamat.


 Ja.


-----------------------------------------------------------------------------------


Most  ott  tartunk,hogy  szinte  minden  órán  elmondja,hogy  mosolyogjak.


:D


De  persze  én  továbbra  is  tartom  a  pókerarcomat, köszönni  nem  szoktam  neki, valamikor  direkt  arra  megyek,ahhol  tudom,hogy  megtalálhatom,csakhogy  lássam  az  arckifejezését,amit  felém  mutat. Néha  facebookon  belikeolgatom  a  posztjait. .. Tömören  ennyi. :D


És  továbbra  is  sodródom  az  árral.


Kézbe  kéne  már  vennem  azt  az  "evezőt"...


 

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!