A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 74953 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

A matek tanárnőm

2014-10-22 21:45:22

 


Egy  érdekes  ember. Kíváncsi  vagyok  rá. (Úgy,mint  a  többire  is..) De  el  kell  magamban  folytanom  ezt  a  kíváncsiságot. Mert  munka  nem  egyenlő  magánélet. ( Egyszer  csak  megtanulom.)


A  történet  vele  ott  kezdődött,mikor  megírtuk  azt  a  felmérőt,ami  eldöntötte  ki-melyik  csoportba (okosak/hülyék :D )  kerül,illetve  melyik  tanárhoz. (Ezelőtt  névsor  szerint  voltunk  beosztva,és  én  a  másik  tanárnőnél  voltam.) Már  akkor  is  nagyon  szimpatikus  volt. Egyfolytában  vigyorgott,oda  jött  hozzám  segíteni..


Rá  pár  napja  megkaptuk  a  dolikat. (Persze,hogy  egyes  lett,nem  is  vártam  mást..) Aztán  beraktak  őhozzá. Az  elején  még  minden  tök  jó  volt. Megkedveltem. Imádom,ahhogy...ahhogy  úgymond  játszik, taktikázik, megpróbálja  kitalálni  a  másik  ember  mire  gondolthat. És  mindenzt  mosolygva. Annyira  szeretem. :D Én  is  ilyen  vagyok  egyébként,talán  pont  ezért  szeretem. Mondjuk  én  közben  nem  mosolygok. :D


Aztán  egyik  órán  felhozta,hogy  passzív  vagyok  órákon. Kérdezte,hogy:  ,,Te  mindig  ilyen  csendes  vagy" ? (Auf...érzékeny  pontot  talált  el. Ja,és  megint  CSAK  ÉN  vagyok  a  csendes.)Erre  csak  ennyit  tudtam  mondani: ,,Háát, általában." És  akkor  ilyen  értetlen  képet  vágott. (De  még  mindig  mosolygott.) Hát  bocsi,hogy  engem  rohadtul  nem  érdekel  a  matek,és  utálom. Ezt  kellett  volna  mondanom,csak  finomabban.


Másnap  óra  végén -amikor  már  csak  mi,  meg  két  haverom  voltunk  bent  a  teremben- pedig  ilyet  szól  nekem:  ,,Most  már  nyitottabb  voltál." Természetesen  erre  sem  tudtam  hirtelen  mit  mondani,így  csak  egy  szemlesütős-szájhúzogatást  kültem  feléje. Utólag  eszembe  jutott  mit  kellett  volna. -.- Hát  nem  tudom,hogy  ő  mit  látott  vagy  hol  volt,de  ő  volt  az  aki  felszólított,nem  én  szóltam  hozzá  a  témához. És  csak  egyszer  jutottam  eszébe,mint  előző  órán  is. Szóval  nem  tudom  mit  akar  ez  a  nő,nem  értem.


De  azért (  a  játék  kedvéért,bár  fogalmam  sincs  mit  akar  ezzel..) rászántam  magam,és  bejelöltem  facebookon. Csak  úgy  áradtak  az  infók  felém  róla. :D ( 48  éves,pedig  én  olyan  43-45-nek  néztem.) Kíváncsi  voltam  visszajelöl-e. És  visszajelölt. (Annak  ellenére,hogy  mikor  utoljára  találkoztunk  még  a  nevemben  sem  volt  biztos.)


Még  több  dolgot  tudtam  meg  róla. Kiderült,hogy  ez  a  mindig  vigyorgós  arc,egy  nagyon  bölcs  lelket  takar. Egy  okkal  több,hogy  kedveljem. ( Még  ha  oda  talált  el,ahol  fáj  is.)


Egyszer  belájkoltam  az  egyik  ilyen  idézetes  posztját. Vártam  a  reakciót...esetleg  visszalájkol  vagy  nem  tudom. De  semmi. Hát  jó. Azért  kíváncsi  lettem  volna  az  arcára...


Végül  felfedeztem  valami  sorsszerűséget. Amikoris  olyan  idézetekre  bukkantam(amit  ő  osztott  meg),ami  mintha  direkt  nekem  szólna. Vagy  legalábbis  tökre  illik  az  én  mostani  helyzetemre. Szerintem  egyáltalán  nem  véletlen  ez  az  egész. Lehet,hogy  az  égiek  így  akarnak  nekem  üzenni? Nem  tudom.


„Úgy ismered meg magadat, hogy belepottyantod magadat a legkülönbözőbb helyzetekbe, és megfigyeled, mi lesz. Ez nem munka, ez játék. Én remélem, hogy halálomig fogok így játszani.”


„A félelem leszűkíti az életemet, a vágy kitágítja. Ez egy állandó harc, nem lehet megmenekülni tőle. Néha azt tanácsolom valakinek, hogy kövesse a legnagyobb félelmeit, használja őket iránytűnek, és azért is abba kezdjen bele, amitől a legjobban fél. Azt gondolom, a legnagyobb félelem bújtatja a legnagyobb izgalmat. Tulajdonképpen csak az izgalmas, ami veszélyes.”


„Ha önmagadat mutatod, akkor téged látlak, ha valamilyen jelmez, álarc mögé bújsz, akkor azt fogom látni. Minden jelmez és álarc jó, de ha felteszed, akkor nem szabad panaszkodnod és a másik embert okolnod, hogy nem lát be mögé. Álarcot teszek fel, és aztán sírok, hogy senki nem akarja leszaggatni rólam.”


Feldmár András


 


Ezeken  gondolkoztam  el. Egyébként  azóta  nem  szólt  hozzám,még  csak  rám  sem  nézett  nagyon. Leszar. Szal'  egyenlőre  én  is  maradok  közömbös. Aztán  pedig  lesz,ahhogy  lesz. Rajtam  nem  múlik. De  pincsi  kutya  nem  leszek. Azt  megfogadtam.


Szeretek  ilyet  játszani. :)


 

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!