A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70053 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

10.10.-10.20-ig

2014-10-20 20:51:58

 


Gondolatok:


Komolyan  mondom,MIÉRT  ÉN? MIÉRT  MINDIG  ÉN? MIÉRT  CSAK  ÉN?MIÉRT  PONT  ENGEM,CSAK  ENGEM  SZÚRNAK  KI??? MÁS  NEM  IS  LÉTEZIK??? Komolyan  ennyire ... tenyérbemászó  fejem  van? Vagy  milyen? Mert  valami  oka  csak  van,hogy  mindig  csak  engem  találnak  meg. Megőrülök,esküszöm. A  hajamat  tépem. Utálom  magamat,hogy  soha  semmit  nem  tudok  mondani. Csak  mosolygok  jobb  esetben,mint  egy  idióta. A  lényeg: gyűlölöm  amikor  csak  én  vagyok  a  csendes. Már  négyen  is  hozzám  vágták  a  suliban. (Meg  kitudja  még  hányan  a  hátam  mögött...) Mondjuk  egy  ember ( az  egyik  k*rv* )  elvileg  " jóindulatból " mondta.


...


Utállak  titeket, tanárokat. Elvárjátok  tőlünk,hogy  köszönjünk  nektek,miközben  ti  nem  mindig  vagytok  képesek  erre. Oké,leszarom. De  akkor  milyen  alapon  is  várjátok  el? Mi  kevesebb  tiszteletet  érdemelnénk? Miért  érnénk  kevesebbet  nálatok? Pláne,ha  az  a  valaki  jó  tanuló. Nem  értem. És  akkor  csodálkoztok...Nem  a  felnőttnek  kéne  példát  mutatnia?


...


Utálom  azt,ha  megszeretek  egy  tanárt. Régebben  azt  hittem,hogy  mivel  nekem  ő  az  egyetlen,ezért  én  is  neki. De  aztán  kezdtem  rájönni,hogy  ez  rohadtul  nem  így  van. Ugyan  nekem  ő  az  egyetlen,én  neki  csak  egy  vagyok  a  sok  közül. Csak  tanórán  létezem  számára. Miközben  én,sokszor  még  otthon  is  rájuk  gondolok. (Nem  tudom  eljutnak-e  hozzájuk  ezek  az  impulzusok...nem  hiszem.) És  ez  rosszul  esik. Én  valahogy  nem  tudok  osztozkodni. Ezért  már  ott  tartok,hogy  ellököm  magamtól  őket. Próbálom  nem  szeretni  őket. Vagy  közömbös  vagyok  irányukba  vagy  bunkó. Még  ha  imádom  is  az  illetőt.  A  rossz  gyerekeket  jobban  megjegyzik  a  tanárok. Ez  így  szokott  lenni. :D (Bár  elég  nehéz  valakivel  bunkó  lenni,ha  közben  szereted...) ... Meg  minek  is? Ha  vége  a  sulinak  úgy  is  elfelejt. ... De  én  vagyok  a  barom,mert  nem  tudom  ketté  választani  a  " munkát "  és  a  magánéletet. -.- Nah...ennyit  a  tanár-diák  kapcsolatról.


...


Most  kezdem  érezni  a  mamám  hiányát. És  ez  csak  rosszabb  lesz. Én  már  nem  tudok  rá  haragudni. Bár  még  mindig  fáj  amiket  hozzám  vágott, amit  csinált  velem,és  nem  is  tudom  elfelejteni...a  szeretet  akkor  is  erősebb  iránta. Hiányzik. Sajnálom,hogy  így  kellett  lennie. Részben  én  is  hibáztam,azt  hiszem. De  akkor  sem...nem  adom  fel  a  büszkeségemet. Mág  ha  tudom  is, a  végén  rohadtul  megfogom  bánni. Amikor  ő  már  nem  lesz,akkor  megfogom  azt  bánni,hogy  leszartam,amikor  vele  tudtam  volna  lenni,és  nagyobb  volt  a  büszkeség. ... Kéne  egy  olyan  ember,aki  ki  tudna  minket  békíteni,aki  teljesen  semleges,mert  mi  ezt  kettőnk  között  nem  tudnánk  lerendezni. Kíváncsi  vagyok  vajon  ő  mennyire  haragszik  rám,szeret-e  még,szokott-e  rám  gondolni. Én  szinte  minden  nap  gondolok  rá. :(


...


Csak  kerekítem  a  szemeimet. O.O És  nem  találok  szavakat.


Az  én  Megmentőm. A  mindig  mosolygós,mindenkivel  barátkozós  XY  vagdossa  magát. És  erről  csak  én  tudok. Ezt  csak  nekem  mondta  el. Én  vagyok  az  első,aki  tud  erről. A  családja,a  legjobb  barátnője...SENKI. Senkinek  sem  mondta  el. Csak  nekem.


Jézus.


Nem  gondoltam  volna. Nem  értem. Ezt  mivel  érdemeltem  ki? Mit  lát  bennem,hogy  ennyire  bizalmas  velem? Hm...Mindenesetre  rettentően  jól  esik,hogy  így  megbízik  bennem. :)


 

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!