A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70084 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Az is...

2014-10-09 20:50:02

 


Az  is  döntés,ha  nem  döntünk.


Nem  így  van?


:D


Én  úgy  döntöttem  EGYELŐRE  nem  adom  fel  magam  az  osztályfőnökömnek. MERT  félek. Félek  kockáztatni. Félek  a  következménytől. Félek  tőle,mert  nem  ismerem. Aztán  meg  lehet,hogy  csak  nyűg  lennék  számára...És  én  sem  biztos,hogy  szembe  tudnék  nézni  magammal.Pedig  lehet,hogy  ő  lenne  az  én  emberem. Aki  tudna  segíteni. Aki  előtt  igazán  megtudnék  nyílni. Nem  tudom. A  tudatlanság  és  az  ismeretlen  megőrjíti  az  embert.


 Lapozzunk.


Egy  zene. Egy  zene  amit  a  második  legjobb  barátnőm(=  az  egyik  osztálytársam, és  jelenleg  a  legjobb  és  a második  helyen  áll,de  kezdi  megelőzni  az  első  barátnőmet). Nah...szóval  ő  mutatta. :


www.youtube.com/watch


Minden  reggel  suliba  menet  meghallgatom. Olyan  köztes  kategó. Nem  az  a  nagy  bulizós,de  ugyanakkor  nem  is  lomboz  le. Ráadásul  passzol  a  személyiségemhez. Így  pont  jó  suli  előtt. :)


De  most  kicsit  bővebben  arról  a  bizonyos  LB2-ről  avagy  a  Megmentő-mről:


Igen,  végül  rám  talált  a  szerencse. :)) Megtaláltam  azt  az  embert  akivel  legjobban  ki  lehet  jönni  az  osztályban. Minden  reggel  együtt  indulunk  suliba; mosoly,szia,ölelés. :) Egy  húron  pendülünk,mégis  teljesen  mások  vagyunk,tehát  kiegészítjük  egymást. :) De  azért  van  benünk  közös. Pontosan  ez  kell  egy  tökéletes  barátsághoz. Jól  eldumálunk  egymással. Mondjuk  ő  mindenkivel  nyitott, előzékeny. Még  velem  is  megtalálta  a  közös  hangot,pedig  én  nem  vagyok  valami  barátkozós  tipus. Legutóbb  azt  mondta,hogy  velem  jobban  érzi  magát,mint  a  többiekkel  együtt. Nah,hát  ez  nagyon  jól  esett. Ilyet  még  az  LB-m  se  szokott  mondani. Az  is  jól  esett  amikor  még  múltkor  magától  ölelt  meg. Nem  is  emlékszem  mikor  ölelt  meg  valaki  önszántából...Mint  amikor  órák  óta  nem  ittál,olyan  volt  ez  az  ölelés. Ha  ő  nem  lenne  nekem,mellettem...nem  tudom  mi  lenne  velem. Ja,de! Egyedül  maradnék. Mert  az  LB-m -ahhogy  szokása- egy  idő  után  mindig  elhanyagol. Leszar. Igaz,ő  is  ide-oda  ugrál. Egyik  barátnőjéről  a  másikra. VISZONT  mindig  visszatér  hozzám. És  ezt  szeretem  benne  a  legjobban. Meg  azt,hogy  hülye. :D ... _Persze  rajtuk  kívűl  vannak  még  olyanok  akikkel  haverkodom. De  azok  csak  haverok. Akkor  megyek  oda  hozzájuk,ha  muszáj,ha  unatkozom. Mondjuk  velük  még  jobban  unatkozom. :D Mindegy...a  lényeg,hogy  ezzel  a  lánnyal  megfogtam  az  Isten  lábát.


 


 

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!