A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70397 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

De nehéz az élet...

2014-09-27 19:22:36

 


Ha  véletlen  kitörlöd  a  bejegyzést,amikor  a  közepénél  tartasz,és  előlről  kell  kezdened. Húúú  de  ideges  voltam. Azt  hittem  beleverek   a  laptopba.


:D


De  komolyan.


Amúgy  így  kezdtem  volna:


...Ezt  mindig  a  papám  mondogatta.


Nehéz,főleg  ha  tanulni  kell...:D Pedig  jó  lenne,ha  már  komolyan  venném  a  tanulást,különben  már  az  első  félévben  meg  fogok  bukni. Németből  kicsit  megsokasodtak  a  rossz  jegyek. Sajnálom, de  ha  egyszer  mindent  egyszerre  akarnak  belém  tuszkolni...elég  néhéz  tartani  a  tempót. Mindig  mindent  azonnal  kell megérteni. Hát  mi  vagyok  én  basszuskulcs???


Csütörtökön  volt  az  első  szakmai  napunk,itt, a  Tettyén. Mindenféle  feladatot  kellett  megoldani,csoportokban. A  csoportok  vegyesen  voltak  felosztva: minden  évfolyamról  2-3-4  ember. A  mi  csoportunkban  volt  két  helyes  srác :)) Természetesen  mindkettő  felsős  volt, ÉS  természetesen  mindkettő  foglalt.(Legalábbis  az  egyik  biztos.) Délutánra  lesátáltuk  a  lábunkat.


Amikor  ilyeneket  látok  -korombeliek, helyesek, és  normálisnak  tűnnek- ...hát  az  teljes  kétségbeesés. Ilyenkor  mindig  arra  gondolok,hogy  nekem  úgysem  lesz  pasim,mert  ronda  vagyok,meg  ilyen  vagyok,olyan  vagyok..És  akkor  eszembe  jut,hogy  vannak  nálam  rondábbak,és  mégis  találtak  maguknak  valakit. Meg  ott  van  anyum...hasonlítok  rá,mégsincs  egyedül. ... :/ Ja. De  akkor  iss!!!! De  nem  csak  ez  a  baj. Hanem,hogy  mindig  az  idősebbek ( a  jóóóval  idősebbek :D ...) kellenek. Ők  tetszenek. A  korombelieket  [email protected] Legfőképp  azért  is,mert  rohadtul  éretlenek. Csak  testvérként  tudok  rájuk  tekinteni.  Nem  tudják  hogy  kell  a  lányokkal  bánni. Eddig  ez  a  tapasztalatom. De  az  idősebb  pasikban  sem  a  páromat  látom. Hanem  az  apámat. Őt  keresem  bennük. Ő  kell,nem  más. Egy  apa. Azért  ők  tetszenek,mert  szerintem  apakomlexusos  vagyok. Én  ebben  biztos  vagyok. Viszont  szerintem  a  kapcsolatom  vele  már  helyrehozhatatlan.


Csütörtökön  reggel  találkoztam  vele  a  kirándulás  előtt. Pont  ott  kólészott  a  téren. Gondoltam,hogy  találkozni  fogunk, szerettem  is  volna  látni. És  íme,megkaptam :) Meghallgattak  az  angyalaim. Azt  is  kértem  tőlük,hogy  valamelyik  normális  csajjal/csajokkal  rakjanak  egy  csoportba  a  kiránduláson,és  ez  is  eljutott  hozzájuk. (Igen,én  hiszek  az  ilyenekben..) Na, lapozzunk..


Beszélgettünk  a  mamás  dologról. És  újjból  kiakadtam  a  drága  mamámon. Megtiltotta,hogy  többet  nála  aludjak,viszont  ha  akarok  elmehetek  látogatóba  hozzá. Jah...értem. Szóval  még  nekem  kéne  szégyellni  magam,meg  nyalni  neki,mi??? Ez  jó. Vicces :D Ezt  biztos  nem  játszom  el  még  egyszer. Sajnos  most  az  eszemre  kell  hallgatnom,a  büszkeségemre. Akármennyire  is  fáj,hiányzik,vagy  átölelném. Belémgázolt. Elárult. Nem  tud  elfogadni  olyannak,amilyen  vagyok. Nem  hisz  bennem. Ő, aki  a  második  ember  volt  az  életemben,akit  a  legjobban  szerettem. Ennek  ellenére  még  mindig  szeretem,mert  a  nagymamám,csak  nem  ugyanúgy.


 

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!