A változás szárnyain

Egy tinilány mindennapja,netes naplóba írva. Egyik mottóm: Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.Minden ember az életünkben vagy egy TESZT,vagy egy BÜNTETÉS, vagy egy AJÁNDÉK.

uborka 2013.12.07. - 19:24 70490 látogatás 161 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Péntek,25.-e

2014-08-07 14:59:37

 


 Korán  reggel ( 5.20-kor -magyaridő  szerint  4.20-kor..) -biztos  ami  biztos  felkeltünk  a  mamával,hogy  lefényképezhessem  a  napfelkeltét x) De  kiderült  csak  6  után  kel  fel  a  nap. x) Na  mindegy...Azért  lementünk. A  mama  utána  elakart  menni  boltba,de  mindegyik  zárva  volt  még  7  órakkor  is. Ami  nem  csoda,a  görögök  nagyon  ráérősek. Reggeli  után  vásárlás-körútra  mentünk: mindenki  megvette  amit  még  akart. Én  is,  csak  a  húgomnak  nem  találtam  semmit. Így  hát  ebéd  után,strand  előtt  még  körül  néztem  a  mamával.Végül  vettem   neki  egy  kicsi  plüss  delfin  kulcstartót  1  euroért. A  strandra  menet  összefutottunk  a  M.-ékkal ( nevelőapám testvére,és a családja) . Hideg zuhanyként  ért,de  ők  talán  még  jobban  megvoltak  illetődve. Nem  beszéltünk  sokat,csak  pár  szót  váltottunk. Miközben  én  adtam  hozzá  a  jópofit  meg  a  " Jaaaaaj  de  örülök,hogy  látlak !!! " pillantásomat . Mikor  megláttam  őket,  inkább  elsétáltam  volna  melletük,de  sajnos  az  A.  nagyon  nézett,így  muszáj  volt  odaköszönnöm. PEDIG  megtehettem  volna,  ugyanis  az  utóbbi  időben  le  se  szarnak  engem. Whatever!  ... Már  a  strandon  voltunk,és  egyszer  csak  észre  vettem,hogy  az  egyik  fánkárulós  (nem  magyar) emberkének  a  hátára  az  volt  kiírva,hogy: Kib*szott  finom  a  fánk . Igen,magyarul. xD x) Napoztam  még  egy  utolsót, a  vízbe  is  bementem  térdig,és  megkérdeztem  a  pasimat,hogy  hogy  hívják. :DD ^.^  DIMITRIS  Ohhh... My  God. Annyira  ééééédees  volt.Soha  nem  felejtem  el. ... Ezután  a  mama  meg  én  bementünk  a  templomba  és  gyújtottunk  egy-egy  gyertyát. Majd  mi  is  hazamentünk. Ma  sem  mentünk  le  este,mert  pakolászni  kellett  a  cuccokat. Én  szépen,nyugodtan,összeszedetten (mivel felírtam mindent a legapróbb részletekig,hogy mit vittem el,mit hova raktam a bőröndben..és ugyanúgy raktam vissza mindent :) ) ők  meg  azt  sem  tudták  hol  áll  a  fejük. Ja  és  még  ma  is(utolsó előtti napon!) elégedetlenkettek  a  szállással.Hogy  ez  nem  jó,az  nem  jó,kicsi  a  hely,meg  mittomén... Ahhhh  istenem. Na  mindegy. 11  után  végre  eltudtam  aludni,de  a  Marika  még  akkor  is  pofázott (már  bocsánat)  a  szomszéddal. De  azt  mondja,hogy  neki  úúúgy  de  úgy  fáj  a  lába! De  azért  még  áll  és  pofázik. -.- Nem  normális  ez  a  nő. 

eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!