Zoe írásai

Keresem a helyem a világban, küzdök az élet igazságtalanságai ellen, és elviselem, ha fájdalom ér. Kiírom magamból, és átvészelem a nehéz időszakokat. Az utolsó pillanatig reménykedek és hiszek.

Zoe Crayton 2013.11.27. - 20:43 17547 látogatás 23 bejegyzés

Forget me

2014-05-24 17:33:53

Vigyázz magadra! Légy boldog! Ezek voltak az utolsó szavai hozzám. A fájdalom olyan erővel hasított belém, amit sem az agyam, sem a szívem nem bírt feldolgozni. A könnyeim záporoztak, és azt hittem, belehalok a hiányába. Nem bírtam őt elengedni. Hogyan fordíthatnék hátat annyi évnek? Hogy menjek el mellette az utcán leszegett fejjel? Hogy tegyek úgy, mintha soha nem is ismertem volna? Hogy dolgozzam ezt fel? Ezt, hogy minden előzmény nélkül, váratlanul kitörölt az életéből. Tudtam mi vár rám, és többé nem voltam biztos abban, hogy a holnap szebb jövőt ígér.


Hozzászólások száma: (0)

Come home

2014-05-16 17:45:03
Megsebzett, vérző szívem segítségért kiált,

tépett szárnyakkal már sok mindent kiállt. 

Nem figyel már senki, néma a világ,

magában fogadja: nem vét több hibát.

Nem tagadja: titkon még szereti,

de érzéseit kínzott szíve mögé rejti.

Üvölt a csend és gyötör a zaj,

kerüljön messzire minden, mi baj.

Kés fájja szívét, döfi ezredszer,

annyit, mint én, sosem szenvedsz el.

Szótlan az ajak, üres a lélek, 

elfogytak már mind a könnyek.

Remegő test, csillogó gyöngyvirág,

mit síromra tégy, mikor bogár rág.

Szertefoszlott álmok, elhulló élet,

érintésed emléke halálomig éget. 

Búcsúzom kedvesem, vár rám egy szebb hely,

hol arcodon csillanó nap fénye ébreszt fel.

Hozzászólások száma: (0)

Én

2014-05-08 21:29:31
Sziasztok!
Eddig nem olvashattatok olyan bejegyzést tőlem, amiben magamról írok, csak az érzéseimről. :) Úgyhogy gondoltam: itt az ideje kicsit személyesebbé varázsolni a blogot. Leírtam hát magamról pár dolgot, fogadjátok szeretettel: Zoe.
Keresem a helyem a világban, küzdök az élet igazságtalanságai ellen, és elviselem, ha fájdalom ér. Kiírom magamból, és átvészelem a nehéz időszakokat. Az utolsó pillanatig reménykedek és hiszek. Sosem adom fel, akkor sem, ha már mindenki csak nevet vagy a fejét csóválja, mert olyan nincs, hogy lehetetlen. Egy szép napon majd valóra váltom az álmaimat, és boldog leszek az igaz szerelmemmel. Igen, hiszek a szerelemben, ezért harcolok érte. Utálok csalódni, és titkon még mindig várok rá. Sosem fogom elfelejteni. Sosem fogok megszűnni szeretni őt. Imádok olvasni és írni. Nem szeretem, ha a lelkembe tipornak, de ha egy könyv teszi ezt, akkor hajlandó vagyok elnézni. Ja, igen, azt hiszem, egy fantáziavilágban élek... De mint mondtam; sosem adom fel. ;)
Ja, és szívesen olvasnék pár kommentet. :)
Hozzászólások száma: (0)

Remény

2014-05-06 16:09:55

Attól, hogy valaki elment, hogy már nincs melletted, az nem azt jelenti, hogy többé nem az életed része. Lehet, hogy már nem szerves része, de mindig ott lesz a lényedben. Minden hangos nevetésedben, kapkodós reggeledben, forró ölelésedben, elmélázó pillantásodban, csillogó könnyedben, kecses mozdulatodban. És különben is... az emlékeidet senki nem veheti el tőled. Egy rossz, borús, esős délelőttön majd ezek adnak erőt ahhoz, hogy felkelj, és tovább élj nélküle. És reménykedj. Reménykedj abban, hogy egy nap, mikor nem számítasz rá, majd visszatér hozzád.


Hozzászólások száma: (0)

With him

2014-04-17 10:33:07

Vele akarok lenni ebben a másodpercben. Átölelni csendesen, szótlanul hozzábújni, apró csókot lehelni finom bőrére, csokoládészemébe nézni, és szavak nélkül elmondani, mennyire nagyon szeretem Őt. Megcsókolni puha ajkait, átkarolni, hozzásimulni, érezni az illatát, érezni, ahogy testünk minden négyzetcentimétere egybeolvad. Együtt álmodni, közösen ébredni. És reggel, mikor kinyitom a szemem, Ő az első, akit látni akarok.


Hozzászólások száma: (0)

Vannak...

2014-04-08 16:14:39

Vannak lépések, melyeket meg kell tenni.

Vannak döntések, melyeket meg kell hozni.

Vannak tettek, melyeket meg kell bánni.

Vannak hibák, melyeket el kell követni.

Vannak csodák, melyeket át kell élni.

Vannak csalódások, melyeken át kell esni.

Vannak érzések, melyeket meg kell tapasztalni.

Vannak emberek, akiket el kell engedni.

De majd lesz egy lépés, döntés, tett, amit nem bánsz meg.

Majd lesz egy hiba, ami jól sül el.

Majd lesz egy csoda, ami örökké tart.

Majd lesz egy csalódás, ami kellemesen érint.

Majd lesz egy érzés, ami nem múlik el.

És majd lesz egy ember, aki veled marad.


Hozzászólások száma: (0)

60

2014-03-30 12:49:59

Hatvanszor sírtam álomba magam,


hatvanszor tagadtad meg az igazam.


Hatvanszor hazudtál csendesen és szépen,


hatvanszor kellettél, s nem voltál mégsem.


Hatvanszor kívántam: bár' lennél mellettem,


hatvanszor csalódtam benned, kedvesem.


Hatvanszor hittem, reméltem és bíztam,


hatvanszor csak a szívemmel játszottam.


Hatvanszor láttam távozó alakod,


hatvanszor éreztem: ebbe belehalok.


Hatvanszor töröltem fájó könnyeimet,


hatvanszor bíztam: ennél csak jobb jöhet.


Hatvanszor kértelek könyörgő szemekkel,


hatvanszor hagytál remegő lelkemmel.


Hatvanszor hittem, hogy túl vagyok rajtad,


hatvanszor jöttem rá, hogy téged akarlak.


Hatvanszor vártam bűnbánó szavad,


hatvanszor kaptam hazug mondatodat.


Hatvanszor éreztem, ahogy átölelsz,


hatvanszor tudtam, hogy csak álom ez.


Hatvanszor kérted: bízzak benned,


hatvanszor bizalmam elvesztetted.


Hatvanszor csókoltál, s mondtad: szeretlek,


hatvanszor hittem csillogó szemednek.


Hatvanszor vártam epedve, hogy lássalak,


hatvanszor kívántam: veled maradhassak.


Hatvanszor vitted magaddal a szívem,


hatvanszor egy szebb holnapban hittem.


Hatvanszor próbáltam feledni illatod,


s még most is érzem, hogy átölel karod.


Ezerszer súgtam sötét éjszakába:


szeretlek, szeress viszont te is, drága!


 


Hozzászólások száma: (0)

Hurt

2014-03-21 19:22:16

Nem akarom. Érted? Rohadtul nem akarom, hogy másé legyél, vagyis, hogy többé ne legyek a tiéd. Nem az fáj jobban, hogy más vágyakozva néz rád. Nem. Az, hogy te már nem nézel úgy rám. Hogy már nem mondod, hogy gyönyörű vagyok, már nem bókolsz. Hogy már másnak mondod, hogy már mást nézel, hogy mást ölelsz. Hogy egyre jelentéktelenebb vagyok, és értéktelenebb számodra. Ez fáj. De kicseszettül. 


Hozzászólások száma: (0)

Dead

2014-03-15 20:18:23

Halál. Mi az? Egy állapot? Egy íz? Egy szín? Egy szag? Egy érzés? Félelem. Keserű. Fekete. Hideg.

Milyen érzés tudni, hogy meg fogsz halni? Mennyi mindent látsz máshogy?

Már nem félsz a tetteid következményétől, hiszen tudod, úgyis magad mögött hagysz minden szarságot.

Akkor miért félsz? Mert őrjítően fáj látni, hogy mit okoz ez azoknak az embereknek, akik szeretnek téged.

De nem tudsz ellene tenni. Felkúszik a hátadon, nyakad köré tekeri kezét, megszorítja. Érezteti, hogy ott van, és bármikor túl szoros lehet az a markolás. Bármikor elvághatja az utolsó hajszálat, ami még életben tart téged. Ő ural. Tudatni akarja veled, hogy te nem vagy semmi, akkor léptet le, amikor akar, és te nem tehetsz semmit.

Tehetetlen vagy. És ez felidegesít. Megbánsz mindent, amit korábban nem tettél meg, hirtelen mindent meg akarsz lépni, mert nem tudod, mikor jön el az a pont, mikor már nem lesz rá alkalmad.

Erősnek kell lenned, pedig legbelül remegsz. Nincs olyan perc, hogy ne rázná át az összes porcikádat a félelem.

Rettegni minden nap minden percében. Senki nem tudja, milyen érzés félve hunyni le este a szemed, hogy reggel vajon még megláthatod-e a felkelő napot.


Hozzászólások száma: (0)

Helytelen, de édes

2014-03-04 16:24:53

Ilyen, mikor rálépünk a helytelen útra?

Tudjuk, hogy rossz felé tartunk, tudjuk, hogy nem kéne, de nem bírunk ellenállni a vonzó kísértésnek. Hívogat, csalogat, magához húz, ránt, nem ereszt. A vágy, a kéj, a varázs. Édes, mint a méz, túlságosan is élvezetes ahhoz, hogy magunk mögött tudjuk hagyni. Nincs megállás, ha egyszer felszállsz erre a járatra... Kapálózhatsz, ellenkezhetsz, de felesleges, úgysem bírsz leállni. Egy rossz drogos leszel, epekedve vársz minden adagot, minden elcsent, titkos csókot, hazug mondatot, tiltott érintést.

De mégis jó. Enélkül nem élnéd túl, ez kell. Nem tudsz, de nem is akarsz kiszállni.

Vonz a veszély, az ismeretlen. Látod, hogy távolodsz a jó úttól, látod, hogy ott sétálsz távol tőle, mégsem akarsz visszafordulni.

Hiszen mi jobb a végtelen izgalomtól? És ha fájni fog? Ugyan, kit érdekel? Ettől már nem lehet rosszabb. Inkább bánd meg, hogy követtél el hibát, mint azt, hogy nem volt merszed vétkezni.

Kóstold meg a tiltott gyümölcsöt, hiszen nincs attól édesebb. Élvezd a jót a rosszban. Legyél rossz.


Hozzászólások száma: (0)

  <<  1 2 3  >>