Első csók

A magány, amelyet én választok, nem ijesztő. A magány, amelyből nem találom a kiutat, bármennyire is vágyom társaságra, az olyan, mint egy büntetés: börtön.

Anhaido 2013.10.06. - 12:53 4506 látogatás 6 bejegyzés

Csend

2013-10-07 14:58:40

Az ember nem fordulhat nyugodt szívvel a jövő felé anélkül, hogy megértené és vállalná a múltat.


Helló!


Ahogy ígértem folytatom történetem.


Szóval a kis "balesetem" után lassacskán helyrejöttek a dolgok. Nikivel egyre jobban összejöttünk illetve össze illetünk bár ez inkább részéről igaz, mivel én ígyis oda vissza voltam érte. Valami hihetetlen volt vele lenni, a szexről nem is beszélve. Már előtte elvesztettem a szüzességem de vele kipróbáltuk gumi nélkül is. Valami fantasztikus volt! :)


A suli is ment...úgyahogy :D nem voltam végülis rossz tanuló de azért példát sem statuáltam. Niki mellett rengeteg időt töltöttem a haverokkal. Velük gyújtottam első füves cigimet kb 16évesen. Persze erről Niki mit sem tudott. Megakartam kímélni a felesleges hülyeségeimtől. Sokáig így teltek a minden napok. Hétköznap suli, suli után irány valami tér vagy épp egy lakás ahol nincsenek szülők betépni, majd este Nikinél landoltam az ágyba este hazamásztam kicsit gépeztem majd alvás és újra...


Hétvégék annyiban tértek el hogy akkor lent is aludt, meg általába a péntek volt a külön eltöltött bulinap. Mondanom se kell hogy ez részemről miből állt. Részéről csak tippelem hogy jópárszor megcsalt.


Említésre méltó még hogy itt már (kb 16-17évesen) egyáltalán nem fogyasztottam alkoholt, talán egy évben egyszer de azt se berugásnak mondanám. Inkább szívtam a spanglit, suliba ha valami közelibb ismerősnek kellett akkor meg-meg esett hogy el is adtam pár pakettot.


Volt egy kis egyszobás lakás egy paneludvar szélén amit potom fillérekért kitudtunk bérelni. Volt ott tv egy matrac meg egy nyugágy (huh ott mik meg nem történtek xD) néhány hangszer... Később az utca helyett már itt lógtunk. Persze itt Niki egyszer sem járt!


 


Ez az 1 évem mondhatjuk "normális" tiniként telt el. Persze a kábítószer elég mértéktelenül fogyott de sohase a szüleim pénzét költöttem rá, nem kértem tőlük kölcsön. Sikerült mindig össze szenvednem rá is és Nikire is pénzt. Sose felejtem el az esti ComedyCentralozást nála, édeségg halommal várt és csak nevettünk. Na meg veszekedtünk sokat, de szerintem egyikünk se vette komolyan...


Hozzászólások száma: (0)

Update

2013-10-07 14:28:32

Sziasztok.


Kicsit átgondolva az egészet, minden nevet módosítok. Tehát most így áll:


igyelem! Innentől kezdve írásaimért felelősséget semmilyen formában nem vagyok hajlandó vállalni. Minden név és helyszín változtatva van. A leírtak nem kapcsolhatók össze semmilyen valóságban megtörtént eseménnyel!


Történetem további részleteit hamarosan leírom.


Sziasztok!


Névtelen


Hozzászólások száma: (0)

Kezdet - Vér

2013-10-06 18:29:59

A sebhelyek tengerében az első vágás a legmélyebb.


Figyelem! Innentől kezdve írásaimért felelősséget semmilyen formában nem vagyok hajlandó vállalni. Egy személy kivételével minden név és helyszín változtatva van. A leírtak nem kapcsolhatók össze semmilyen valóságban megtörtént eseménnyel!


Az első vágás.


Időrendben jelenleg a másfél hónapos ominózus esetnél járunk. December közepe fele amikor is úgydöntöttem a barátnőm meglepem egy kis ajándékkal. Magára az ajándékra nem különösképpen emlékszem, azthiszem egy tábla drágább féle csoki volt. 


Kora délután szóltam neki hogy szeretnék vele találkozni. Válasza az volt hogy szüleivel utazik el rokonlátogatóba majd este fele ér haza. Emlékszem türelmesen vártam. Se sms se telefon hívás estig. Első hívásommal kb este 7kor próbálkoztam persze teljesen reménytelenül. Jó párszor próbálkoztam is még hívni teljesen eredménytelenül. Este 9 lehetett amikor szinte érezve hogy nincs minden rendben becsengettem hozzájuk. Az anyukája nyitott ajtót. Miért nem lepődtem meg ezen? Arra a hogy barátnőm hol van nem kaptam választ, nem is kérdeztem. Tudtam... Ajándékom ott hagyva, elkullogtam a szórakozó helyre ahol találkoztunk először. ( Ez a hely sokszor fog még szerepelni) Ahol persze ki ittam magamból a bánatot, majd zárás előtt egyik haverom Laci megkérdezte ennyire nagy a baj? Válaszomra nem is várva övtáskájában matatva jó pár szem gyógyszer került elő. Hogy mi volt az?  Xanax...


1-1 szem szájba és 1-1 össze törve orrba csak hogy biztosak legyünk a dolgunkban. Félórára rá élőhalottként bőgve a lelkifájadlomtól sétálltam haza, zsebemben a bicskám markolászva amit abban az időben mindig magamnál hordtam (nem fizikai fájdalom okozására, csak jó ha van kéznél egy ilyen eszköz DE TÉNYLEG csak hobbiból hordtam) Eldöntöttem...Amúgyis útáltam élni ráadásul így beleszeretni valakibe aki semmibe veszi ezt az érzést.


Hazaértem, lese feküdtem csak leülltem az ágyszélére. Zenét hallgattam, össze szoritottam a fogaim és vágtam. Határozottan kb 10-15öt. Ahogy az első csepp a földre ért én elájultam.


 


Másnap arra ébredtem ahogy édesanyám sírva ordít, ahogy kinyitom a szemem és a faltól a lepeőig, padlótol az ágyneműig minden csupa vér...





Az emberek nagyon szeretnek hinni valakiben, valamit várni tőle, ennél csak egy dolgot szeretnek jobban: csalódni benne.


 


Hozzászólások száma: (0)

Kezdet - Első Csók

2013-10-06 17:06:46

A csókok közt csak az elsőnek és az utolsónak van értéke. A többi hézagpótló.


Akkor ott este beszélgetni kezdtünk szinte minden óra másodperceknek tűnt. Erősen hajnal fele járt az idő amikor egy beton ping-pong asztalon ülltünk egymás mellett hátratőltünk, és egymás szemébe néztünk. Megcsókoltam... Alig akartam elhinni hogy sikerült és pont vele. Teljesen úgy történt minden ahogy szerettem volna. Elkísértem egy darabig haza pár házzal odébb mondta h eddig elég volt. Életem legutolsó boldog pillanatai.


De aki belátja néha, hogy embernek lenni:

Éveket szenvedsz, pár perc jó, és ennyi.


 


Nem foglalkoztam a barátjával, és Ő se különösebben  hittem én... Persze így utólag átgondolva számtalanszor koptatott le a kamu kifogásaival hogy más srácokkal találkozzanak. Ezeket nem tudom pontosan leírni de az első pár hónapot csak annyiban érdemes még megemliteni hogy miután összejöttem  a lánnyal akire vágyok másfél hónapra rá sorozatban öngyilkossággal próbálkoztam. A bal karom még ma is vágások "díszitik" teljesen a könyökömig, és próbálkoztam gyógyszer túladagolással is.


Köszönhetem mind ezt "neki" és az egyéniségemnek.


 


Tényleg igy kellett ezeknek történnie?


Hozzászólások száma: (0)

Kezdet. /Niki/

2013-10-06 14:20:26

Helló!


Gyors és rövid üdvözlésem, bemutatkozásom után úgy érzem elkezdődhet az igazi kezdet és mindent ki írok magamból! :)


 


Kb 7éve láttam meg először őt. Vörös göndör haj barna nagy szem, mosolygós arc átlagos testalkatú lány. Nemtudom miért pont velem történt meg, de megtörtént. Amikor először ránéztem is hatalmasat dobbant a szívem, szemem lesütöttem és megállt az agyi működés. Mindez egy szórakozóhelyen történt ahol még előtte soha nemláttam de onnantól kezdve egyre többet. Természetesen Mörfi testvér törvényei itt is remekül érvényesültek jobbján egy kopasz skinhead állat aki fél percenkéne átölelte, ölébe ültette...Gondolom hogy mindenki jól lássa ez a lány az övé. Túl jól láttam. Voltak már előtte barátnőim, én egyébként akkor 15 éves voltam de ez attol sokkal több volt. Egy kaput nyjtott ki a nézésével bennem amit azóta se tudok bezárni.... 


 


(Fiatal korom ellenére már akkor is tudtam hogy nincs minden rendben velem, de Nikivel való első találkozásom után teljesen felborul a körülöttem lévő csendes rideg világ. Mintha csak kívülről látnék mindent.)


Persze a másnap reggel amikor felkeltem egyből ő jutott eszembe, pedig még csak a nevét se tudtam az emlékével feküdtem le és kelltem másnap, arról ábrándozva hogy akárki is Ő megkeresem és jó messzire eltününk innen.


Ábrándozásaim kerek egy hétig tartottak amikor újra eljött a hétvége és mint minden fiatal, nekem is az utcán volt a helyem. Aznap este a kb 2haveromból egysem tartott velem, így egyedül vágtam neki egy üveg testes csoda bornak egy játszótéren.


Ha eddig elis olvasta valaki és felvont sszemöldökkel követi a sorokat most mégnagyobbat fog nézni. Ugyanis a testvérével pont ugyanazon a játszótéren iszogattak...Igen, Niki és a testvére. Nagy levegőt véve oda kullogtam hozzájuk majd persze mintha nem emlékeznék rá bizonytalanul tettem fel a kérdést hogy mi már találkoztunk egyszer nem?


De...azthiszem a múlthétvégén láttalak.


Hozzászólások száma: (0)

Kezdet.

2013-10-06 13:49:59

“Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.” (George Eliot)


Sziasztok!


Gondolom én...így kezdem életem legelső blogját. Kezdetnek: Jelenleg 21 éves vidéki srác vagyok.  Nem szeretem az embereket az emberi kapcsolatokat meg még kevésbé. Ha tehetem elfordulok tőletek, lehajtom a fejem vagy kapucnit húzok rá. Kábítószer próblémákkal küzdök magányos vagyok de valahol méllyen nagyon is bolldog. Sok mondat fog esni a szerelemről, az igaz szerelemről....Hazug barátokról elfelejtett családtagokról, sikerröl káoszról, pénztelenségről. A csalódásról és örömröl. A későbbiekben ezekről szeretnék írni, hogy jutottam idáig és hol vagyok most, esetleg mit szeretnék a jövőben.


Rövid bejegyzésem után ( remélem a későbbiekben hosszabra sikerednek. :) ) szeretném ajánlani mind azon hasonló korú fiatalnak akik nem találják a helyüket esetleg undorodnak a felszíntől és a csillogástól. Akik csak szimplán értelmetlenül állnak az élet előtt....


 


 


Köszönet pedig mind azoknak akik eddig eljutattak engem....


 


Névtelen


Hozzászólások száma: (0)