Érdekes minden napjaim

Sziasztok, Eni vagyok, ez pedig az én blogom, amibe agymenéseimet és mostanában egyre érdekesebb dolgaimat osztom meg veletek! Remélem tetszik majd! :)

Ensisa 2013.10.03. - 15:04 1716 látogatás 1 bejegyzés

Pánik

2013-10-03 15:33:53

 Sziasztok! Eni vagyok, egy átlagos 14 éves kislány. Nem mondanám magam nagylánynak, hiszen még gyerek vagyok, és ezeket nap mint nap be is bizonyítom a világnak.:) Elég felelötlen, makacs és őnfejű lány vagyok, amire ti is rá fogtok jönni. Lehet sokan megvetnek majd, de emberből vagyok és én is hibázhatok. Azért valjuk be, senkise egy szent.;)) Most per pillanat az életem valósággal romokba hever. Még nyáron össze ismerkedtem egy fiúval, aki történetesen a sogorom édes testvére. Nagyon megkedveltem ezt a fiút és közel is kerültünk egymáshoz. Az egész úgy kezdödőtt, hogy lejött nyaralni bátyához, aki nővéremmel itt lakik nálunk. Eleinte nagyon bunkók voltunk egymással, de én csak azért mert az akkori barátom nagyon féltékeny volt rá... Így elkellett játszanom a bunkó nagyképű beképzelt picsát aki nem áll szóba holmi falúsi jött mentekkel. Nem bírtam túl sokáig, ugyan is nagyon érdekelt az a fiú. Nevezzük Öcskösnek, így könnyebb írni..:D Nos szóval, Öcskössel elég jól elszórakoztunk, legjobb haverok lettünk, el se tudtunk egymástól szakadni, ami zavarta a barátomat. De.. valahogy nem érdekelt. Egyik este filmet néztünk Öcskössel és érdekes dolog történt (számomra legalább is) nagyon rosszul voltam aznap, fájt a fejem és semmi nem mulasztotta el, akármilyen ló adagnyi gyógyszert vettem be. Felmentünk filmet nézni és átkarolt... Itt rájöttem hogy nekem ő nem egy közömbös barát, nekem ő több. Elkezdett puszilgatni, cím szó "fejfájásra csak a gyógy puszik hatnak" az nap nálam aludt barátom, ő nem filmezett velünk. Mikor vége lett a filmnek átmentünk az ő szobájába. Elbeszélgettük az időt, le se akartam menni aludni, nagyon jól elvoltunk . Így teltek a minden napjaink, egészen addig amíg egyszer lent nem aludt nálam. Az az éjszaka örök emlék marad, akkor vallottam be neki hogy mit érzek. Sírtam is rendessen, mivel 300 kilóméterre lakik tőlem, semmi nem lehetne köztünk, bele halnék ha csak szünetekbe láthatnám. Így nem jöttünk össze. Barátom hetekre rá rá jött hogy viszonyunk van Öcsivel. Ki dobott, meg is értem őt, de unalmas volt a kapcsolatunk mindig csak bántott és őnző volt, nem is szeretett, szóval nem értem mért volt velem... Na nem baj. Öcskössel összejöttem, mert rájöttem hogy számomra ő az igazi, a nagy Ő . Ahogy vége lett a nyárnak és neki haza kellett mennie, teljesen összezuhantam, alig fogom látni (gondoltam én...) De megoldottuk,minden második héten vagy ő jön fel hozzám, vagy én megyek le hozzá, így még ki is lehet birni. Nem olyan rég kiderült, hogy nem lehet gyerekem. 14 éves fejjel fel se tudtam fogni, nem is érdekelt, még tanulnom kell, nem a gyereken spinézni magam. Tudtam hogy nem jön késöbb se össze, de egyenlőre lazára vettem a figurát. Nem olyan rég lementem hozzájuk (életembe elösször találkoztam a családjával) nagyon féltem, le se tudtam szállni Öcskösről... Egyik este bánatos voltam, ő pedig fel akart viditani nem is akárhogy. És... akkor az nap elösször feküdtünk le egymással. Én buta kislány pedig hirtelen elragadott hévvel, és a tudattal hogy nem lehetek terhes védekezés nélkül feküdtem le vele. Nem zavart, egészen addig amíg fel nem világosítottak arról, hogy de valójában lehet gyerekem, csak a nődokim rosszul magyarázta el. Na akkor pánikba estem.. Hihetetlenül megijedtem. Nem mertem még Öcskösnek se elmondani... Mélyre kerültem és depresszióba estem, hogy mit is tettem. Nővéremnek kénytelen voltam elmondani, benne bizok a legjobban. Elvitt ügyeletre és felíratott velem egy esemény utáni tablettát, amit késve szedtem be, mert megijesztett az orvos aki felírta. Azt mondta el is vérezhetek tőle, vagy pedig a hormonok miatt meddővé válok. Így nem mertem bevenni, 72 órás fogamzásgátló.. Én buta kivártam a 71. órát, amit nem biztos hogy kellett volna.. Már napok óta elég érdekesen érzem magam, szédülök és egész nap csak alszok, tegnap például 19 és fél órát aludtam (!!) Anyukámékat aggasztotta a dolog és idegesek voltak e-miatt. Kénytelen voltam elmondani nekik, hogy lehet várandos vagyok. Érdekes volt, mert nem voltak idegbajosok, vagyis,de , de nem úgy hogy "Na most megöllek téged, ha az vagy" hanem "Akármi lesz melletted állunk". Megbeszéltem velük mindent, és mondtam nekik, ha terhes lennék nem vetetném el, nézzenek rám úgy mint egy útszéli r**ancra, de nem vagyok hajlandó megölni a saját gyermekem. Inkább majd elvégzem a sulit levelezőn, de ha terhes vagyok azt a gyereket én megszülöm, bármi legyen is az ára. Így bele gondolva elég brutálisan hangzik egy 14 évestől ez az egész, de ha már felelötlen voltam, válaljam a következményeket, és fogom is. Viszont mostanában elég sokat pánikolok, hogy mi lesz ha kiderül ténylegesen az vagyok, hogy fogom eltartani, hogy mondom el a nagyszüleimnek, a barátaimnak, a barátomnak. Nagyon félek, de mindenre fényderül 2 hét múlva! :) 


Hozzászólások száma: (1)