Élményeim, bánataim: történetem

Tanuljatok a hibáimből, érezzétek át a történeteimet, szórakozzatok rajtuk!
Valami halk nesz..valami csendes roppanás..
Csak a szívem hullt darabokra..semmi más..

adrienn_98 2012.12.25. - 12:07 5671 látogatás 4 bejegyzés

CIKI

2012-12-28 14:18:19

Sziasztook!


Megjöttem a vásárlásból, ami iszonyat jól lelt. Először végigjártuk az üzleteket, és megvettük amit meg KELLETT (!), majd a legjobbb barátnőmmel ketten maradtunk, és úgy döntöttünk nem megyünk még haza, inkább elmegyünk pizzázni, mert szörnyen éhesek voltunk. Beültünk, megrendeltük a pizzát, minden jól ment, megettük, majd jött a probléma, ugyanis nem tudtuk, hogy hol kell fizetni. Mármint, hogy kihozzák a számlát, vagy oda kell menni. A barátnőm azt mondta, hogy biztos kihozzák, de én nem voltam ebben olyan biztos, mivel én úgy tudtam, hogy oda kell menni a pulthoz és ott kell fizessünk. Felálltunk, mindenki minket bámult és visszaültünk. Végül 3-4 perc alatt összeszedtem annyi bátorságot, hogy odamentem a pultos csajszihoz és ennyit mondtam: "Elnézést, kérnénk a számlát..." Közben, míg vártam, hogy kijöjjön a pénztáros gépből a cetli, addig körbenéztem és azt vettem észre, hogy mindenki engem stíről. Na gondoltam, jólvan, hát nézzetek, úgysem láttok többet. Megkaptam a számlát, fizettem, visszamentem az asztalhoz és kezdtünk öltözni a barátnőmmel. A hely ahol ültünk el volt kerítve, 2 asztal volt ott. Az egyiknél ültünk mi a másiknál meg két 35-40 év körüli férfi, szintén pizzát ettek. Már indulni készültünk, mikor a pasas halkan és bizonytalanul megszólít és ennyit mond: "Ne haragudj meg de nem tudtam megállni, hogy ne szóljak, de a feneked tele van szöszmöszökkel a székről.."-majd annyi komolysággal amennyit ilyenkor össze lehet szedni a szemembe nézett. Na akkor a barátnőm nagy hangosan kezdett nyeríteni (velem egy szólamban...), miközben az egész pizzázó minket nézett, pincérnőstől, szakácsostól. Az iparos sem ült tovább csendben, az is el kezdett röhögni nagy hangosan, ügy néztünk ki mint 3 frissen készült, VÖRÖS főttrák, szóval én már kéz voltam. Úgy égtünk, hogy nem igaz, miközben azon agyaltam, hogy mit csináljak most, mivel a fenekemet simogatni most mégsem lenne valami felemelő, miközben az egész vendéglő a kiguvadt pingpong labda szemeivel engem, meg a lesült fejemet bámulja, de, ha jobban meggondoljuk akkor mégsem volt más választásom, úgyhogy muszály volt lepallani a sok kis szöszmöszt. ......Mikor csukódott az ajtó hallottam egy halk kuncogó hullámot, ami tuti, hogy nekem szólt. 


 


 


 


Abba a pizzázóba sem megyek többet....!!!!!!!


Hozzászólások száma: (0)

Nyááááálas:D

2012-12-27 16:11:45

 Elég rég nem láttam Y-t, eléggé hiányzik. Kicsit mesélnék róla bővebben. Régebb beszéltünk telefonon, nagyon sokat, már szinte a legjobb barátomnak mondhattam, de sajnos azért csak szinte, mert én többet akartam, mint barátság. Meg is mondtam neki, ami eléggé meglepetésként érte. Abban a pillanatban lefutott előttem minden, és tudtam, hogy ennek könnyes vége lesz. Igazam lett. 


Beköszöntött a tél-közhellyel élve...- és megnyílt a koripálya. Gyakran járok a barátaimmal, és elég gyakran ő is, ami persze jó, de van egy olyan hátulütője is a dolognak, hogy bármennyire is szeretném, nem tudom elfelejteni, mert újra és újra látom, hallom a hangját, és a szemembe néz, amivel engem meg lehet gyilkolni... Sokszor odajön hozzám, ha lát, és tudta kívül megváltoztatja ezzel a napom. Egyik alkalommal, mikor ott voltunk egész végig egy lánnyal volt, még nem is köszönt, ami piszkosul rosszul esett, de mivel én borzasztóan makacs vagyok, és önfejű, tartottam magam, és még csak rá sem néztem (legalábbis próbáltam..). Végül már nem bírtam és sírni kezdtem, magam sem tudom miért? A legjobb barátnőm odajött és egyből leesett neki, hogy mi van, ezért adott egy zsepit és szaporán kezdte törölgetni a könnyeim. Végső elkeseredésében fejembe húzta a szőrös sapkáját, hogy az valamennyire elfedi az arcom, mert sehogysem tudtam abbahagyni a sírást. Én ezt elég nehezen viseltem és viselem, mivelsoha nem voltam az a lány aki egy fiú miatt sírna...


 


 


Talán, mert nem szerettem még életemben fiút ennyire? Ez már szerelem?


Hozzászólások száma: (0)

Nem fenékig tejföl..

2012-12-26 11:00:56

Üdv nektek!


Tegnap mikor lefeküdtem azon gondolkoztam, hogy mit fogok ma csinálni; 12-ig alszok, valami családi közös program,elmegyek a barátokkal délután sétálni és este korizni megyek, szintén a barátokkal. Ehez képest mikor reggel felkeltem, rossz hír fogadott. De kérdezem én, mi lehet még annál is rosszabb, hogy nem sikerült 12-ig aludni, ahogy azt kiterveltem?! Van rsszabb dolog, mégpedig nem is egy. Ebben az esetben egy nem túl közeli családtag elvesztése. Közeli, távoli, nekem teljesen mindegy, a családtag az családtag, tehát leírhatatlanul szeretem, úgyhogy anyuék nem is csodálkoztak, hogy egyből kiborult a bili és sírni kezdtem. Eleinte annyira hihetetlennek tűnt, mint egy rossz vicc, vagy egy borzalmas álom, de másodpercek töredéke alatt felfogtam, hogy bizony ez a szörnyű valóság. Nos igen, nem  mindig fenékig tejföl az élet.. Inkább egy hullámvasúthoz hasonlítanám. Van mikor méssz fel az emelkedőre, és alig várod, hogy fent legyél, annyira jól érzed magad, de mikor jössz lefele akkor elfog a félelem. Ezek után jön egy lenti szakasz, alacsonyan (ahol most én járok...), de már a távolban látsz egy következő magaslatot. Így megy ez az életben is, de a vonat pályáját te építed, és minden elemet céltudatosan és pontosan rakj a helyére, mert elég egy rossz csavar az egész összedől, amit majd te magad kell hogy újraépíts. Persze, nincs olyan ember aki egyből, tökéletesen felépítette ezt a hullámvasutat, de a sok kudarcból tanult és lassan, de biztosan megépítette a pályát.


Hozzászólások száma: (0)

Újra itt

2012-12-25 15:58:24

 Heló újra itt!:D


Most nemrég ebédeltem, és mivel nincs jobb dolgom úgy gondoltam, hogy KamaszPanaszon fogom tölteni az időmet..:)


Kaja közben gondolkoztam..még pedig azon, hogy miért van az, hogy mikor meglátjuk azt a bizonyos személyt, a szívünk kalapálni kezd, a lábunk remeg, és egyszerűen nem tudunk mit kezdeni magunkkal? Hogy annyira szeretnéd látni, mert már x napja nem láttad, és amikor meglátod legszívesebben elmenekülnél, nehogy leégesd magad? Annyira érdekes az egész. Tulajdonképpen egyik dolog ellent mond a másiknak, de mégis, mindkettő belőlünk "jön".  Ilyenkor az a legnagyobb gond, hogy eldöntsd mit is kéne tenni, azalatt a röpke pár másodperc alatt, amíg odaér hozzád. Aztán meg jön az a hatalmas bökkenő, hogy mi van, ha leszólít és kezd veled beszélgetni? (most gondolod, hogy persze, ilyen soha nem történhet meg, de ki tudja...;)) Mit is mondj neki? Annyira kínos lehet. Én is voltam már így, de szerencsére a barátok kimentettek. Mert miért másért is vannak a barátok? Azért, hogy segítsenek, ha bajban vagy, elmondhasd nekik, hogy mi bánt, és ők is panaszkodhassanak neked, azért, hogy együtt menjetek át a nehézségeken, és, hogy kihúzzanak a sötét vermekből, amelyekbe időnként az utadon beleesel. A barátség alapja a bizalom, úgyhogy bízz meg s barátodban, és merj segítséget kérni! Persze ez nem azt jelenti, hogy megismertél valakit, akivel jól kijössz  és már egyből kiöntöd neki a szíved, és elárulod neki legféltettebb titkaid. A bizalom kialakulásához idő kell. Sokszor még "az elég sem elég", mondják a szüleim.  Erről eszembe jutott egy történet. Nem túl izgalmas, de azért megosztom veletek, hátha segít valakinek: 


           10 éves barátság után mindenki megbízik a barátjában/barátnőjében. Én is megbíztam benne, mindent elmondtam neki, olyanokat is, amiket nem szabadott volna-okoskodok így utólag. Mivel senki ne tökéletes, voltak emberek, akiknek kifejezetten idegesített néhány tulajdonsága, de attól még jó barátok voltunk. Elmondtam ezt a legjobb barátnőmnek, és pár hét múlva azt vettem észre, hogy a baráti társaságom kezd eltávolodni tőlem. Egyből arra gondoltam, amit akkor még lehetetlennek tartottam: a barátnőm elárulta neki a titkaimat, ezért félve, de magabiztosan megkérdeztem tőle, de az történt amire számítottam-letagadta. Pár nappal később felkerestem az egyik barátomat, és szóra bírtam, hogy miért haragszik. Elárulta, hogy a legjobb... khm... akarom mondani "legjobb" barátnőm elmondta neki amiket én mondtam neki, és mikor rákérdeztem, hogy pontosan miket is mondott, teljesen eltorzítva és kiforgatva hallottam vissza. Csak ültem, és néztem magam elé üresen...nagyot csalódtam. Azóta alig beszélünk, új barátaimat jobban megválogatom, mert nem akarok megint úgy járni, ahogy akkor. Véleményem szerint irigységből és önzésből tette, mivel nekem jobb volt az évvégi átlagom, több barátom volt/van, és mert felszabadultabb vagyok stb. Röviden, mert jobban kihasználom az életet, a tinédzserkoromat, és most ezt nem azért mondom, mert nagyképű vagyok, hanem mert így látom. Nem mondom, hogy tökéletes vagyok, mert nem vagyok az. Rengeteg hibám van, vannak jó tulajdonségaim is.  Na de megint elkalandoztam...szóval a történetből cak annyit tanuljatok meg, hogy, ha valakiben megbízol, vagy valakibe beleszeretsz, akkor azzal kezébe adod a lehetőséget, hogy összetörjön. Csak okosan!


Hozzászólások száma: (0)